Vasvirág (1958) ☆ 👁

(Herskó János)

magyar dráma, szerelmi történet

4,2
★★★★☆
41 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-05-13 14:29:30 Kerno (5) #15

A Vasvirág c. film a magyar filmgyártás 50-es évekbeli, nemzetközileg is kimagasló alkotása (ide tartozik még a Budapesti tavasz, a Körhinta, a Ház a sziklák alatt). Igazi neorealista film a korszak nélküli szegénységről, szerelemről, küszködésről, kilátástalanságról. Ez az élethelyzet - a szegénység - az emberiséggel egyidős, soha nem sikerült legyőzni, volt-van-lesz. Törőcsik Mari és Avar István hitelesen mutatja be, hogy lehet tisztán is élni, szeretni, csak nagyon nehéz. Nehéz, de a fiatalság ezt is legyőzheti, és kezdhet új életet, szóval van remény.

2021-04-19 22:28:30 mimóza (5) #14

"Együtt törtük le a vasvirágot."
Egy másik kevésbé ismert, ám lenyűgöző film Törőcsik Mari és Avar István főszereplésével.
Bárki, aki erre jár, legyen szíves felvenni e darabot kívánságlistájára! :)
Finom színészi játék, gondolatgazdagság jellemzi a filmet. Nem tudok napirendre térni fölötte.
OFF: És ez a nagyon fiatal Avar István mennyire hasonlít profilból a szintén nagyon fiatal Vittorio Gassmanra! (Csak elelmélkedtem.)

2012-10-17 20:17:43 manuva (4) #13

Én láttam a Cabiria éjszakáit, de nem tudom, mire gondolsz. Ott szőrös a hónalj vagy szőrtelen?

előzmény: critixx (#8)

2012-10-17 15:26:21 critixx (4) #12

A Nagy Imre-féle enyhülés idején is készült néhány kortárs társadalomkritikus film, de ezeket Nagy leváltása után szinte mind betiltották (Várkonyi Zoltán: Keserű igazság, később '56 után A nagyrozsdási eset), aztán a forradalmat követően még inkább érzékeny lett a politika a témára, ezért kellett a múltba helyezni ezeket a sztorikat. De ez csak a '60-as évek elejéig tartott.

előzmény: zéel (#10)

2012-10-17 15:20:59 zéel (5) #11

Az első bekezdésben leírt hipotézised azért nem stimmel, mert "csak" a magyar filmgyártás lett ilyen trágya K-Európában.
Jut eszembe: ahány rendszerkritikus magyar film készült a mostani rendszerről, azt egy kezemen meg tudnám számolni.

előzmény: Tenebra (#9)

2012-10-17 15:17:07 zéel (5) #10

Később persze már a a saját koruk társadalmi problémáiról is készítettek filmet. Hirtelen pl. Fábri Zoltán (Gyertek el a névnapomra) vagy Sára Sándor (Tüske a köröm alatt) jut eszembe.

előzmény: critixx (#8)

2012-10-17 15:11:26 Tenebra (4) #9

Komolyan nem értem, hogy süllyedhettünk idáig. :C Nem kifejezetten a politika hibája ez, hanem szerintem az, hogy egyszerűen a magyar emberek leszarták a magyar filmeket mindig is. Hogy ez mi miatt van/volt, rejtély, lévén, hogy a 90-es évek előtti filmek többsége kifejezetten nézhető. Talán egy szociológiai elemzéssel ki lehetne mutatni a hipotézisemet, hogy a különféle huszadik századi diktatúrák annyira sikeresen kimosták az emberek agyát, meg annyira megkeserítették az életük minden másodpercét, hogy hallani sem akartak/akarnak olyan filmekről, mely mutogatja a nyomort és csal felháborítja őket még jobban. Lévén, hogy úgy sem tudnak semmit tenni ellene. Vagy legalábbis úgy tűnik.
Spirónak meg nagyon igazat adok.

"Nos, ez volt a különbség akkoriban Amerika és Európa között. A Cabiria éjszakáit láttad? :DD"
Többször is, s úgy emlékszem, hogy azért ott figyeltek erre. :D De még szerintem az 1912-es sima Cabiriában is. Biztos akkoriban a magyarok erre gerjedtek. :DD

Egyébként igen, elég vicces, hogy az összes 40-50-es évekbeli társadalomkritikus film vagy a harmincas években (Talpalatnyi föld, Csempészek) vagy a koalíciós időkben játszódik, vagy még korábban (Ház a szikák alatt, Ének a búzamezőkről). Viszont azért gondolom nem volt a vezetőség sem olyan hülye, hogy ne lássa, ez róluk szól. Csak gondolom az akkori liberálisabb vezetés szemet hunyt. Meg nem hiszem, hogy az átlagnéző is konkrétan értette ezeket. Később a sokkal elvontabb Szegénylegényeknél is mindenki megértette, miről van szó, csak kimondani nem volt szabad. :D

előzmény: zéel (#7)

2012-10-17 15:02:46 critixx (4) #8

"Habár kicsit kiábrándító volt annál a bizonyos táncánál a tükör előtt a "hónaljkutyusa", de ez legyen a legkevesebb."

Nos, ez volt a különbség akkoriban Amerika és Európa között. A Cabiria éjszakáit láttad? :DD

Azért azt hozzátenném, hogy politikai indíték is volt emögött a téma mögött. Mivel a rendezőknek nem engedték, hogy a saját koruk társadalmi problémáiról készítsenek filmet (hiszen a hivatalos politika szerint ilyenek nem is léteztek), ezért muszáj volt "visszamenniük az időben" és a Horthy-korszakba tenni a filmjeik cselekményét. Herskó filmjével ellentétben a Külvárosi legenda kortárs történetnek indult, csak felsőbb utasításra kellett a '30-as évekbe transzponálni a cselekményt.

2012-10-17 14:59:05 zéel (5) #7

Hoppá! Éppen most olvasom, és éppen itt tartok:
A filmdisztribúció és a kereskedelmi televíziózás Magyarországon külföldi tulajdonba került, ami Kelet-Európában egyáltalán nem általános; ehhez feltűnően erkölcstelen, a magyar érdekeket cinikusan semmibe vevő szerződések kellettek; a magyar filmipar és a magyar televízió ezért lett a legrosszabb egész Európában. (Spiró György: Bekerítve, 2012.)

2012-10-17 14:42:12 zéel (5) #6

elvileg igen, elvileg!
De nem akarok nagyon off lenni. Elég az, hogy mostanra nálunk (szinte) teljes az összhang a filmgyártásban és a mozizási/film-nézési szokásokban:
Filmes nem készít filmet valós problémákról. Nézőt nem érdeklik a valós problémák.
...és tegyük hozzá: messze nem ilyen rossz a helyzet a mai cseh, lengyel, román, szerb stb. filmgyártásban.

2012-10-17 13:53:00 Tenebra (4) #5

Jó kis film, igazi neorealista darab. Mintha csak a Biciklitolvajokat néztem volna, vagy a Megszállottságot. Egy csipetnyi melodráma is került bele azért. Törőcsik Mari lehengerlő. :D Mint nő is. Habár kicsit kiábrándító volt annál a bizonyos táncánál a tükör előtt a "hónaljkutyusa", de ez legyen a legkevesebb. :D

Szerintem egyébként ez a téma, ami itt végigvonul, nem volt soha sem "inaktuális", mindig is időszerű volt sajnos. Csak a Kádár-rendszerben ezt jobban el tudták tusolni. Viszont az ilyen időszakok, mint az 56 utáni fejetlenség, vagy a 70-es évek kibárándultabb korszaka jobban felszínre hozták ezeket a problémákat a filmekben. Egy 60-as években nyilván nem akartak túl sok ilyennel előhozakodni, mert hát akkoriban az volt a divat, hogy az alkotók -akik hittek a reformok erejében-, megpróbáltak proszociális filmeket készíteni, vagy inkább a történelmet elemezték. Kevesen mertek olyan témához nyúlni, mint Sára Sándor a Feldobott kővel. Aztán persze beütött a prágai tavasz szétkúrása, és az alkotók is másképp láttak mindent. Így eljött az idő a dokumentarista realizmushoz, azaz ennek az ötvenes évek második felében tomboló neorealizmusnak a kiterjesztése, radikalizálása.

Ma meg elvileg szabadon lehetne beszélni ilyenekről, mégis alig jön hasonszőrű film. Vajon miért? Lehet, hogy az alkotókat ma már nem érdekli a téma? Vagy úgyis tudják, hogy lószart sem ér a társadalmi-politikai kritika, mert mindenki csak elhalmozza őket díjakkal, aztán "kuss legyen", semmi változás. :D Van igazság mindkét hozzáállásban, de azért valahogy én mindig szívesebben nézem ezeket a filmeket, mint a szarrá stilizált, valósággal alig kapcsolatban levő formakísérleteket.

2012-03-24 20:55:41 tractorking (5) #4

Szívesen!

2012-03-24 20:27:07 zéel (5) #3

Kedvet csináltál a filmhez, és nem csalódtam. Köszönöm!
Csak annyival egészítem ki, hogy kezd újra aktuális lenni a téma: munkanélküliség, hajléktalanság, kiszolgáltatottság.

előzmény: tractorking (#2)

2011-12-22 00:45:56 tractorking (5) #2

Zseniálisra módosítom az értékelésem.
Magávalragadó a film költőien pontos hangulat- és atmoszférateremtése, ahogy biztos tudatossággal elkerüli a semmitmondó, üres szépelgést.

Látásmódja bátor és gyengéd, gazdag részleteivel nem pusztán a harmincas évek külvárosi munkáséletének nyomorúságos mindennapjairól fest líraian pontos képet, de az ötvenes évek végének fojtogató atmoszféráját is érzékelteti.
De legfőképp olyan magasba ívelő alakításért, mint Törőcsik Mari Verája. Mozdulatai, mimikái eggyé válnak magával az egész művel.

2011-07-16 14:55:53 tractorking (5) #1

Az egyik legszebb magyar film. A szinészi összjáték kivételesen tökéletes, a külvárosi hangulatot Szécsényi Ferenc lirai képei páratlan plasztikussággal adják vissza.