We Bought a Zoo (2011)

Az asszony meghalt. A férj pedig két gyerekkel házat keres, állatkertet talál.
Innen a dolog pontosan az előre látható úton megy. Se eredetiség, se komolyabb hiba - kliséhalmok és szabványtörténet.
Teljesen nézhető és teljesen felejtős. Randifilmnek, vagy dögunalmas estére megfelel.

Az Aloha kapcsán írtam, hogy Cameron Crowe pengeélen táncol a bájos és a giccs között. Itt ez a helyzet hatványozottan áll: mintha nem is pengeélen, hanem lándzsák hegyén szökellve balettozna a grunge éra rendezője.

Gondoljunk csak bele, negyvenes apuka özvegyen marad egy tinédzser fiúval és egy hétéves kislánnyal, ez már maga egy Nicholas Sparks-i szituáció. Utána jönnek az állatkert megnyitásának nehézségei, ez is egy irgalmatlan giccs téma lehetne. De Crowe nem ezt csinálja, mindig akad egy jó fordulat, egy vicces dialógus, ami miatt szerethetővé válik a történet és nem nyálassá. Egy ilyen eset van, amikor már átesik a ló túloldalára: amikor a kidőlt fán keresztül viszik be a látogatókat az állatkertbe. Az tényleg giccses. De összesen ennyi. Én meg azt mondom, hogy ennyi még belefér.

A soundtrack szokásosan remek (Jonsi a Sigur Ros-ból, ki más?), egy kicsit szentimentális a muzsika, de hát ez van, a direktor úr ahogy öregszik, úgy válik maga is egyre szentimentálisabbá. Pont ez nem probléma számomra, sőt hitelesnek tudom tekinteni. Azért azon nagyon vigyorogtam, hogy az izlandi énekes muzsikája ide vagy oda, Crowe akkor is beteszi a Hunger Strike-ot a Temple of the Dog-tól. Oh, yes! Pirospont! :)

A film egy gyönyörű példája annak, amikor igazából nem történik semmi különös, zajlik a film, nincsenek óriási meglepetések, csavarok, izgalom, de valahogy mégis összeáll az egész, működik, szerethető és kedves, nem unalmas. Nehéz megmagyarázni, hogy miért, de nem is ez a feladat. A színészek rendben vannak a főszereplőtől a statisztáig, a vonalvezetés logikus, vannak benne kedves poénok, jó érzés megnézni ezt a filmet minden esetleges hiánya és hibája ellenére. 7/10

Pontosan.
Mintha Depeche Mode-osként egy Modern Talking számot dicsőítenék. Dicsőítem. :-)

Egyetértek a pozitív véleményekkel. Azon ritka film mely a giccs és szép közötti hajszálvékony határvonalon egyensúlyoz, s valahogy sikerül inkább a szép oldalon maradnia. Így lesz belőle egy tényleg szerethető családi film:)

Igen...nyáltenger...igen klisès...rettenetesen....de valahogy mègis jò...

2 óra sajnálkozós állatbuzi nyáltenger !

nagyon cuki :)

Nem tudom, mitől, de baromi jól működik ez a film.

Tökéletesen egyetértek! Nagyon jól mondod!

Ezt a filmet valahol tulajdonképp ciki szeretni. Ciki, mert cukormázas és idealista, annyira hogy az szinte a blődség határát súrolja, de a francba is, Crowe-nak már megint sikerül a szokásos trükköt elsütni, és filmjét pont e miatt az előbb kárhoztatott végletesség miatt lehet annyira szeretni. Mert ellenállhatatlan az egyszerűségével, mint egy gügyögő kisbaba. Mert olyasmit ad, amiben hatalmas a hiány és a szükség (úgy tűnik nálam legalábbis), szabadságérzést és reményt, hitet abban, hogy bassza meg, ha nem lennék ilyen rohadt gyáva és megkövült, berögzült, helyhez meg szokáshoz kötött marha, ha csak 20 másodpercre megszállna az a bizonyos őrült bátorság, én is meg tudnám csinálni. Meg én, mert miért ne? Aztán persze letelik a két óra, beüt a józan ész, és lehet fanyalogni, hogy milyen egy gizda nyálvacak volt már ez, de az a két óra... nos, az kell. Az jól esik. És ez most, francba már nem tudom hogy de Crowe megint eléri, több is mint elég. Szóval a cinizmus könnyen kinyírja, de ha elnéző nyiltsággal közelítesz felé, akkor könnyen sírás lehet a vége, mert ez bizony azt kell mondjam aranyos és inspiráló film.

Azt nem értettem, hogy az ingatlannal együtt vette meg az állatokat is? Nem vagyok szakértő, de egy kihalófélben lévő tigris biztos több milliót ér.

Cameron Crowe bevallottan az egyik kedvenc rendezőm. Senki nem képes olyan bájjal és akkora érzelemmel megtölteni egy filmet, mint ő. Csodálom ezt a faszit és a filmjeit is. A We bought a Zoo is egy hihetetlenül szép mű tőle.

Aranyos, bájos, tipikus családi film, amelyben a történet is egyszerű és talán kicsit sablonos is ebben a műfajban. A bonyodalom ugyanez - egy család, amelytől megfosztották az anyát, de a hű férj még nem tud kihabarodni belőle, ráadásul a kamaszfiú épp serdül, így az apa tényleg egy nagy káosz. Mi a megoldás? Kezd új életet!
Végülis akármennyi benne a baki, a szentimentalizmus, a giccshalmaz nem egyszer üti ki a mutatót, a film annyira megmelengeti a szívünket, hogy végignézzük és talán még kicsit fáj is, hogy vége van. A kislány, Mary Elizabeth Jones pedig elbűvölően aranyos, a szövegei kicsit mesterkéltek voltak ugyan, de szerintem nagyon sokat dobott a filmen. Matt Damon és Scarlett Johannson románcát is nagszerűen vezették fel, egyébként mindkettő színész nagyon jó volt. A zene és a gyönyörű, színes képek, kamerabeállások is hozzáadtak ehhez a varázshoz. Ajánlom családosoknak, mert ntényleg egy kaland, zseniális élmény. Nem szégyellem ráadni a négyest, mert egyértelműen megérdemli.
Jó volt nézni. :) 75%

Amit kifelejtettem, külön figyelmet érdemel a filmzene, köszönet Jónsinak érte, a Sigur Rós frontemberének. A zene végig a lelkünket simogatja miközben a film halad.

Tulajdonképpen ugyanezt akartam írni :)
Nálam 10/10 ezt a filmet látni kell, igazi családi mozi, felejthetetlen élmény.

Minden évben van egy film, amiben magára talál az ember, ami teletölti melegséggel, ami elcsavarja a fejét a kedveskés szentimentalizmusával, és egyszerűen belezúg, akár az apró-cseprő hibái ellenére is... úgy látszik, idén nálam ez a We bought a zoo lesz, még ha nem is számítottam rá.
Crowet mindig is egy profi rendezőnek tartottam, aki valahogy mégsem tudott kedvenceket letenni az asztalra. Most viszont egy szívhez szóló sztorit vett elő, ami bár sok jelenetben majdnem túlcsordul, mégis, amikor a film teret engedne a kommersz giccsnek, Crowe mindig a lehető legnagyobb magabiztossággal ragadja meg a gyeplőt, valami igazán gyönyörűt ajándékozva végül a nézőnek, ami az utolsó fél órára különösen igaz - engem rendesen fejbevágott.

Nagyon jó film,remekül kompenzálja a sablonokat a remek megoldásaival és mondanivalójával.

Nagyon jó kis film. Valóban 100%-ban vérbeli családi mozi.

Utoljára a 90-es években láttam ennyire szerethető családi filmet.