Sátántangó (1994) ☆ 👁

(Tarr Béla)

magyar-német-svájci dráma

4,3
★★★★☆
251 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-12-04 23:40:56 bearney (5) #93

És igen! Évtizedes vágyakozás után, 2-3 éves rákészüléssel, eljött az idő és megérkeztem rá. Tudtam, hogy csak moziban tudom végignézni, különben feladom, elalszom. Sokkal lassabb filmre számítottam mint amilyen volt. Az első 10 perc után már tudtam, hogy ez a film kell nekem. Eddig nem értettem, hogy lehet ezt a filmet többször is megnézni, milyen "elvetemült" dolog. Azt meg, hogy rajongótábora van, azt végképp nem. De most már megvilágosodtam. És most annyira boldog vagyok, hogy láttam, igazából kritikát nem tudok mondani róla, még visz az áramlat. :-)

2023-04-13 11:32:11 somogyireka (5) #92

Sátántangó utoljára - a záró fejezet kapcsán (ötösre feljavítva)

Nekifutok még egyszer a Sátántangó végének, el is olvastam a könyvben az adott részt, és most azt hiszem, talán egyszer neki merek ugrani az egész regénynek, mert így, hogy a film által kaptam egy "vázlatot" a cselekményhez, talán nem tévedek el útközben. Így figyelhetek a nyelvezet okozta élményre. Úristen, micsoda gyönyörűség hangosan felolvasni az utolsó oldalakat. Mert persze tudjuk, mind Tarr, mind pedig Krasznahorkai mindannyiunk "ragyogó benső, érett szépségéhez" szól, nem a világban elfáradt, bekoszolódott szerepeinkhez, mindketten feltételeznek egy bennünk élő erkölcsi, intellektuális magasságot, felnéznek a közönségre. Így tulajdonképpen mind a szöveget, mind pedig a filmet befogadni egyfajta erőfeszítés, mert ki is az, aki ne azonosítaná magát romlandó lényével, akinek ne lenne erőfeszítés megmászni önnön magaslatait.

Szóval, ha jól veszem ki, és itt aki ismeri a történetet, segítsen, amiről szó van, hogy a végén kiderül, az egész történet az egysejtű szintjén élő doktor jegyzetfüzeteinek testet öltése. A cselekmény ott fejeződik be, ahol elkezdődött, a tizenvalahanyadik oldal sorai újra felcsendülnek a végén, de ezúttal már látjuk, kinek a beteg agyában született meg az egész..A doktor, aki mint teremtője a történetnek, de ugyanakkor szereplője is, mert ő is fel-feltűnik a regényben/filmben útközben, miután begyűjtötte télire a pálinkát, van füzete és ceruzája, mellyel "jobbnál jobb" történeteket írhat, befalazza az ablakait, hogy ne háborgassa a világ. Az ő pihent, nyomorult agyában, egy életen át tartó agóniájában születnek meg a regény(film)béli alakok. Lényegében ő a teremtő, aki szereplőket alkot a színpadra.

Na de milyen lehet az a világ, melynek már a teremtője is egy a pusztulás szélén egyensúlyozó nyomorúság.?

És akkor itt van még egy csavar, mágikus realizmus ez itten már kérem, Márquez csak pisloghat, hisz a legszebb pillanat az, amikor egyik teremtménye, Futaki az ablaknál állva meglátja a doktor házát, azt az alakot, aki füzete lapjait megteremtette őt. Feltűnik neki egy fénycsík, ezek szerint nem volt tökéletes a bedeszkázás, melyen világosság pislákol ki.

Itt be is fejezem, errefelé tovább úgysem tudok már gondolkozni. Ezzel a képpel - melyet számomra a regény nyomatékosított - a legszebb koan kapjuk a végére!

Kössünk hát csomót az agyunkra, és nyissunk ki végre a szívünket, más különben egy életen át sátántangózni fogunk. Krasznahorkai időbe szólt! Tarr meg nyomatékosította.

2023-04-12 11:42:16 somogyireka (5) #91

(az előző bejegyzés folytatása)
ungarische Estike (a Sátántangó feldolgozása nem egy nap)
a művészet képes ugyanolyan lényeket teremteni, mint, amilyenek mi vagyunk, valódi létezőket, akik itt élnek velünk és hatnak ránk. A nagy művész ténylegesen folytatja a munkát a hetedik nap után. Krasznahorkai a Sátántangóban egy ilyen "mélymagyar" lény alkot Estike alakjában, aki szerintem kis testében hordozza népünk esszenciáját. Ő a látszólag ártatlan, a térképen helyét aligha találó, nyugtalan változó. Ám nehogy azt higgyük, hogy feddhetetlensége makulátlan, az éppen csak egy maszk, egy takaró. Ő az, aki pontosan tudja, ahhoz, hogy örök otthonát végre meglelje, - azt a bizonyos "égi Magyarországot", mert igenis a Sátántangó(erről írtam tegnap) esszenciálisan magyar mű, - egész emberi lényén át kell hatolnia, mely jó és rossz is.
A bájos Estike-i arc mögött ott él a leggyalázatosabb gonoszság, mely Irimiást is bőven lehagyja, aki csak szájaskodik, lop, csal hazudik, de nem tör más életre. Ráadásul ezzel az Estike-féle előre kitervelt, alattomos és a helyzetet szinte még élvező magatartással, mely tényleg csak a halál feketeségének közelében húzódik a sarokba.
Ám mégis bátorság és teljes önfelvállalás az Estike-i sors, mely nem csak személye szépséges részeit, de annak leggyötrőbb gyalázatát is felvállalja. Mert pontosan tudja, nem érdemes itt megúszásra játszani, aki megszületett, az gonosz is, jobb hát kiengedni magunkból az összes ördögöt, hadd futkossanak szerte-szét itt az árnyékvilágban, hogy aztán minden súlyt magunkból elveszítve végre elindulhassunk hazafelé.
Így ebben az értelemben a kislány élete és halála beteljesedett sors, mely önnön gyalázatán áthatolva végül tényleg elkészül a legnagyobb útra és elcsendesedik.
És legutolsó tettével, ahogy hanyatt dől és maga mellé veszi áldozatát, végül, szerintem, felülír minden bűnös tettét, és nem csak magát váltja meg, de az állati sorstól imádott barátját is.

2023-04-11 12:58:35 somogyireka (5) #90

Megnéztem moziban, nagyszerű időzítéssel, hogy húsvétkor!! Most nem volt hova menekülni, nem lehetett belepörgetni, még mozdulni is alig, hisz dugig volt a terem. A szerencsém, hogy a mellettem ülő férfi kb az első óra után bealudt, csak a szünetekre ébredt fel, és végighorkolta az egészet. Néha még megbökték, de aztán más is érzékelte, esélytelen, hisz ő úgy döntött, ezt a filmet inkább az áloménjével nézi végig, és bizony, lehet, hogy többet is látott, mint én..Így viszont tudtam mellette mocorogni, meg olyan volt, mintha nem is ülne mellettem senki, mert ő valahol máshol volt. A Sátántangót moziban kell nézni, mert egyedül még hajlamos az ember feladni, a támogató közeg, hogy nyolcvanan egy pontra koncentrálunk, a vászonra, pedig óriási megtartó erő. Vitt magával az érett, fegyelmezett közönség.
A filmet már egyszer megnéztem tíz éve gyorsítva, bele-beletekerve, igazán "szentségtörő" módon, és egyszerűen nem akartam úgy hagyni, meg akartam adni neki magam, végigszenvedni, megmászni, mert úgy gondolom, minden magyar embernek, hogy úgy igazán átérezze népe sűrű, sötét lényegét, azt a hét órát egyszer ki kellene bírnia.
Mert ez a film számomra elsősorban kórkép és látlelet arról, mivé lett a magyar, az a magyar, melynek egyszer volt ragyogását bizony itt őrzöm a szívem alatt, és ahol ha élnem nem is mindig, de majd halnom kell. Látni akartam azt a sáros, október végi, esős betegséget, amivel meg van fertőzve e nép, a népem. Együtt akartam érezni a földbe döngöltséggel, a brutális anyagba ragadottsággal, a minden szellemtől mentes matéria imádatával, amitől igenis szenved az én benső gyönyörű magyarom..Kicsit olyan volt nézni ezt, mint mikor gyilkos betegséget diagnosztizálnak és az orvos a monitoron megmutatja a kóros sejteket. És én látom ahogy élősködnek a tegnap még gyönyörű májon és lépen..Borzasztó.
Miért akarom magam kínozni? Talán azért, mert ha ismerem a bajt, ha ennyire nyilvánvalóan a képembe nyomják, talán kereshetek rá valami terápiát...De elsősorban azért, hogy különbséget tudjak tenni élősködő és az eredeti szerv között.
Aztán van egy másik téma, ami miatt pláne jó, hogy húsvétkor láttam. Mert a film annak a kérdéskörnek a körbejárása, létezik-e fejlődés és valódi megváltás az életben, vagy körbe-körbejárunk és csak időszakosak a pihenőhelyeink, a reményeink, mint a filmben Irimiás a "megváltó" szélhámos megjelenésekor?
Komolyan vettem az idei húsvétot, komolyabban, mint tavaly és azelőtt, megmásztam tényleg és virtuálisan a keresztemmel (önmagam) a kálváriámat, és bizony újabb gyönyörű tapasztalatot szereztem arról, milyen amikor a "jézusi erőtér" szétárad a földön, mert ez valódi tény és tapasztalat. A gond az idén is az volt, hogy én, én, a személy szereztem erről élményt és tudást, picit olyan ez, mintha én akarnám birtokolni az istenit, a megváltást..Tudom, mert sok ilyen gyönyörű megélésem volt, ezután biztos a borulás, mert az életben egyensúly van, és ami kileng balra, az aztán kileng jobbra is.
A filmnek is van egy ilyen központi nagy szíve, egy megváltó pillanata, mint nekem az idei húsvét közepén. A Sátántangó hét és fél órájában egyetlen egy helyen lehet megpihenni. Estike a film angyalának mennybemenetele ez a rész. A megváltás az lenne, ha abba a gyönyörű pillanatba végzetesen beleszeretnénk, magyarul ha abba ott és akkor belehalnánk egyszer és mindenkorra, és onnantól tudnánk, az az én, aki ezután éldegél már nem a valóságunk, de végig kell élnie azért e történetet, le kell pörögnie a filmjének, ha már befűzték..
Ez azt jelenti, hogy onnantól nem venni komolyan a későbbi jeleneteket, és tudni arról, hogy a sár, az eső, a mocsok csak látszólag takarják el az igazságot.Végignézni a Sátántangót, annak a rettentő táncnak a jelképét, hogy itt mindig ugyanazt a nótát fújják, mi meg arra mindig ugyanúgy mozgolódunk..de tudni, hogy minden tánclépés csupán képzeletbeli és Estike megváltott minket már útközben!! (csak bszki és észre sem vettük ezt, bocsánat, mióta Krasznahorkai telekáromkodta a Herrschet már nekem is szabad néha)
ui: a filmről is kicsit, de arról nálam sokkal jobban írtak sokat, iszonyat jó minden és mindenki ebben a hét és fél órában, lángol az egész, mestermű és kész...egyedül Víg Mihály nem volt megfelelően fajsúlyos, és ha nem hallgatom meg előtte egy nappal, mit is mondott e szerepéről, lehet le sem merem írni ezt, de ő is kimondta, nem volt még kész a besúgó, az álnok szerepének megmutatására, mert ott 37 évesen még nem értette, ismerte azt ilyen lényeket működtető elv mechanizmusát..ennyi, így csak gyönyörködtem benne továbbra is, hogy milyen szép)

2023-03-30 11:08:41 supernadal (?) #89

Kicsit túlmutatnak azért Tarr filmjei a magyar rögvalóságon. Csak emiatt nem lenne ennyi rajongója világszerte, mert a magyar valóságról sok más magyar rendező is készített már filmet.
Én minden filmjét, ahogy ezt is egyfajta teremtéskritikaként fognám fel (van a Torinói lóban is egy jelenet, ami konkrétan ezt feszegeti, bár szinte minden filmje erről szól), még a kezdeti dokumentarista jellegű szocio-drámái is. Például a Panelkapcsolat (ahogy tönkremegy a fiatal pár kapcsolata) vagy A családi tűzfészek (ahogy beférkőzik a gyűlölet és bizalmatlanság egy család életébe stb.) című filmek. Mindegyiknél látható, hogy a karakterek vergődnek, szenvednek saját élethelyzetükben, és a helyzetük is kilátástalan.
A Sátántangó-t pedig a mögöttes politikai áthallás emeli a kultfilmek közé, jön néhány síma modorú idegen messziről, ígér fűt-fát a csóró alkoholfüggő helybélieknek, majd a pénzükkel együtt lelépnek. Milyen ismerős ez valahonnan, nem?
Na, valami ilyesmi akar ez a Tarr Béla-életmű lenni.

előzmény: von Schatu (#87)

2023-03-30 11:04:15 wim (5) #88

Évekkel ezelőtt otthon tettem vele próbát, nem ment; moziban viszont, a közelmúltban emlékezetes élményt adott, tényleg "nézeti magát", ahogy azt már előttem valaki írta. Meglepő, milyen gyorsan telt közben az idő, ez a film magába szívja az embert. Szóval csak biztatni tudlak.

előzmény: von Schatu (#87)

2023-03-29 22:49:05 von Schatu (4) #87

Az ember igyeszik a kerek számok esetén valami különlegesebbet nézni, így 3500-adik filmemnek pótoltam eme kulturális hiányosságomat.
Kis vicces adalék, hogy napra pontosan öt hónapja Sindzsukuban egy filmkedvelő csaposlánnyal osztottuk az észt a kedvenc rendhagyó alkotóinkról. Én Sono Shiont emlegettem, ő Tarr Bélát. Végignézve a Sátántangót el tudom képzelni, hogy mennyire egzotikus lehet egy japánnak ez a magyar rögvalóság :D
Viccet félretéve, habár otthon néztem, jó pár technikai szünetet kellett tartanom, és nem lettem fanatikus rajongója, abszolút látom, hogy mit élveznek benne mások. Senki nem forgat ilyen filmet, csak Tarr! Még azt is ki merem jelenteni, hogy a hossza és a monotonitása ellenére sokkal kevésbe unalmas és "köldöknézős", mint sok más rövidebb alkotás (életem legnagyobb mozis kínszenvedését egy alig 70 perces film okozta). Van egy nagyon durva hangulata, ami akaratlanul is elkapja az embert. Lehet, hogy egyszer teszek vele egy mozis próbát!

2022-06-24 00:31:19 Ágó (?) #86

Most már lehet és augusztus 7-én meg is lehet majd nézni nagyvásznon.

előzmény: SoZi (#77)

2021-12-19 14:01:04 manuva (5) #85

"Gus Van Sant-ra saját bevallása szerint nagy hatással van Tarr művészete. Tervezte a Sátántangó kockáról kockára való újraforgatását is színes verzióban. "
Szerintetek ez igaz (mármint a második mondat)? Szerintem kamu.

2021-07-06 10:48:28 QTfan21 (5) #84

Na én is megnéztem ezt a különös művet. Nem mondom, hogy nem feszengtem néha- főleg a macskaszenvedtetős, meg az első doktoros résznél, de elképesztő élmény volt. Tényleg brutál ez a játékidő, a végefelé amikor eszembe jutottak a film elejéről részletek, úgy tűnt, mintha azokat előtte nap láttam volna :D. Különleges, elvont, tonnás súlyú alkotás, ugyanakkor nem nélkülözi a vicces elemeket sem, én például a végén, amikor írják a jelentéseket az emberekről szakadtam a röhögéstől :D
Ajánlott egyébként közben felállni, mozogni, én pl. néztem bal oldalamon feküdve, jobb oldalamon feküdve, állva, sőt térdelve is :D

2020-05-29 02:16:23 SoZi (5) #83

Szerintem otthon nézve inkább megpróbáltatás. Ott elkalandozol. Meg sem fordult a fejemben, hogy otthon nézzem. Moziban viszont nézeti magát. És végignézve nagyon is egyértelmű, hogy nem "csak így alakult". Végignézve teljesen világos, hogy koncepciózusan ilyen hosszú, így van értelme. Ez a film kevesebb lenne, ha rövidebb lenne.

2020-05-28 13:29:24 ryood (5) #82

én is persze szünetekkel néztem, de végig élveztem, és egy pillanatra sem untam. fel sem merült, hogy valamiféle megpróbáltatáson mennék keresztül.

2020-05-28 13:05:57 ender1112 (1) #81

"Ezen élmények miatt én nem is filmként gondolok a Sátántangóra, hanem valamilyen alternatív művészeti performanszra."
Erre egyébként én is gondoltam... de szvsz ez nem szándékos, ez csak így alakult, Tarr túllőtt a célon ezzel 7 órával. Egész egyszerűen egy ilyen hosszúságú filmet végignézni (ha jó, ha rossz) mindenképpen megpróbáltatás, nem csak moziban, de még otthoni körülmények között is.

előzmény: DrSzolon (#80)

2020-05-28 12:13:26 DrSzolon (5) #80

Ehhez én is tudok csatlakozni, a Cirkóban láttam év elején. Az első blokk alatt még kavarogtak a gondolataim, például egy előző napi filmélményemet vizsgáltam meg magamban, vagy másnapi teendőimre gondoltam. Aztán valahol az első etap vége körül lecsendesedtem, és elkezdett beszívni a film. Az utolsó részre már úgy ültünk be, hogy "na gyerünk, csináljuk", mintha egy sorozat egyik részére ültünk volna be, pedig az is volt vagy 2-2,5 óra.
Aztán amikor hazafelé mentünk, tényleg valami más tudatállapotban voltunk. Pont lekéstük a 2-es villamost. 10 percet kellett várni, de azt akkor már nem éreztük frusztrálónak egyes filmbeli jelenetek monotonitása, hosszúsága után. És hazafelé azt éreztem, hogy ebben a városban ma este senki sem tudhatja mit érzek, csak aki bent ült velem azon a 8 és fél órán. Még egy vicces jelenet: a megállómban a villamosról leszállva találkoztam lakótársammal, aki ugyanazzal a villamossal jött hazafele. Amikor elindultam a moziba, épp munkába készülődött, most onnan jött. Ledolgozott egy műszakot, amíg én a moziban ültem.
Ezen élmények miatt én nem is filmként gondolok a Sátántangóra, hanem valamilyen alternatív művészeti performanszra. Nem fogok vitatkozni senkivel, megértem, ha ez valakit nem érdekel. Minden esetre nekem hatalmas élmény volt, és ajánlom mindenkinek, akivel beszélek róla.

előzmény: SoZi (#79)

2020-05-28 00:55:56 SoZi (5) #79

Nagy mászkálás nem volt jellemző. Viszont volt aki elaludt az első harmadban. Ez amúgy teljesen elfogadott volt a társaság részéről. Mert bizony már úgy ülsz be, hogy ti most "össze lesztek zárva" erre nagy kalandra (itt bizony odaköszönnek, akik a sorodban ülnek), és nagyon jó kis közösségi élmény lesz belőle, mire vége. Egy nagy közös teljesítmény, ami nagyon szórakoztató egy moziteremben, ahol sokan vagytok. A legjobb vígjátékokon nem röhögtem ilyen jóízűen együtt ennyi emberrel. Egyik legjobb moziélményem volt valaha, pedig nem vagyok fanatikus művészfilmes, úgy ültem be, hogy max hazamegyek, ha kínlódás. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki mozirajongó! Nagyon egyedi filmélmény, ilyet más nem tud adni.

előzmény: ender1112 (#78)

2020-05-27 11:12:17 ender1112 (1) #78

Miért ne tudnék kimászkálni, bezárnak, vagy mi? Meg az is opció, hogy elalszol közben ;)

előzmény: SoZi (#77)

2020-05-27 00:01:53 SoZi (5) #77

Menjetek el moziba (ha majd lehet), ott nincs kimászkálás meg áttekergetés. Ülsz, oszt nézed. Magába szív. Nem tudsz mellé nézni, meg nyomkodni, mert frankón attól félsz, hogy lemaradsz valamiről. Meditatív, azt éreztem hogy nem is működne rövidebben ez a film.
A Cirko időnként műsorra tűzi, az eredetileg betervezett két szünettel. A karantén előtti utolsó mozizásom volt, az utolsó szabad vasárnapon. Biztosan megyek még.

2020-05-26 13:36:39 acidphase (5) #76

hát halljátok ezután a pár komment után megjött ám a kedvem az újranézéshez.. már egy ideje tervbe van, ahogy nézem jó 10 éve láttam elöször.. aztán a regény is megvolt..

2020-05-26 09:26:30 ryood (5) #75

erre a képre most hirtelen nem is emlékszem, de ahogy leírod, valóban igen mulatságos! :)

előzmény: manuva (#74)

2020-05-26 08:15:41 manuva (5) #74

Vagy amikor a kocsmából mennek el a telepre vagy hová, és az egyik, mikor már nagyon messze vannak, alig látszanak, visszaszól, hogy csak rábasztál, te kopasz geci! Én azon is nevettem.

előzmény: ryood (#72)

2020-05-26 03:17:58 ender1112 (1) #73

"Konkrétan Krasznahorkai László volt a múzsa, ugyanis ez egy regényadaptáció. :D"
Szóval az író sugallta a rendezőnek ezt a hét órát? A linkelt interjút elolvasva ezt kétlem. Rögtönzés, amatőr színészek, rögtönzés, pénzhiány, rögtönzés stb Ez pont nem úgy hangzik, mint amikor a rendező szigorúan követi az alapanyagot. (Amúgy kösz, régen olvastam már egy ennyire művészfilmes interjút :))

előzmény: Tenebra (#71)

2020-05-25 23:06:18 ryood (5) #72

A könyv olvasmányosabb, ironikusabb, közel sem ilyen nyomasztó.

szerintem (és nem csak szerintem, ezt sok más nézőtől is hallottam) sok humor is van benne. bevallom, engem számos jelenet megkacagtatott. persze kiemelkedő a "buli", ami tényleg egészen ördögi, de hát annyira komikus, ahogy emberi mivoltukból kivetkőzve átadják magukat az önfeledt dínomdánomnak. ha jól emlékszem ennek a jelenetnek az elején van a klasszikus "csak baktattam és baktattam és baktattam" szöveg, annál nem tudom megállni, hogy ne röhögjek hangosan.

2020-05-25 22:57:00 Tenebra (5) #71

"Utólag már csak azon töprengek, hogy mire gondolt a költő rendező, hogy összehozott egy 7 órás filmet. Tényleg a múzsák dalolták ezt a fülébe?"

Konkrétan Krasznahorkai László volt a múzsa, ugyanis ez egy regényadaptáció. :D Bár én mindkettőt zseniálisnak tartom, de azok szemszögébe helyezkedve, akik utálják a filmet, azt állíthatom, hogy a regény sokkal inkább "olvasóbarát", mint amennyire a film "nézőbarát". Legalábbis nekem könnyebb volt befogadnom a könyvet, mint a filmet. A film nagyon rám telepedett, és bár én élveztem, de hetekig a hatása alatt is voltam, olyannyira nyomasztó, szó szerint apokaliptikus élmény. A könyv olvasmányosabb, ironikusabb, közel sem ilyen nyomasztó. Persze ha ebben valaki túl hosszúnak és "céltalannak" tartja az olykor 10 perces beállításokat, akkor valószínűleg az agya szétmegy majd a regény hosszú körmondataitól.

Egyébként nem tanácsos "áttekerni" a Sátántangót. Persze akit nem bír elkapni a hangulata, az biztosan már az első 1 órától kivan. Viszont ennek pont az a lényege, hogy majdnem egy fél napon keresztül veled van, és megállapíthatod, hogy a nyomor nem a sárban vagy az omladozó épületekben van, hanem az emberi lelelkben, vagy legalábbis abban az űrben, ami az emberi lelkek helyén van. Sajnos nem sikerült megszakítások nélkül megnéznem, enni-inni-hugyozni csak kell az embernek, de egyszer megkísérlem majd így újranézni, hogy koherens legyen az élmény.

Ja, és a "mire gondolt a költő?" kérdésre például ebben az interjúban ad választ maga Tarr Béla. :D

előzmény: ender1112 (#68)

2020-05-25 16:36:28 ender1112 (1) #70

Nem tudtam. Vártam, hogy az lesz; de mivel volt már olyan, hogy tévedtem a várakozásaimban, gondoltam, miért ne?

előzmény: Mizi (#69)

2020-05-25 16:32:49 Mizi (4) #69

Ha tudtad, hogy hét órás, meg úgyis szar lesz, akkor minek "nézted meg"?

előzmény: ender1112 (#68)

2020-05-25 16:26:51 ender1112 (1) #68

Azt kaptam, amit vártam. Egy magyar művészfilmet, ami a szokásos művészfilmes jellemzők mellett (didaktikus narrálás, béna párbeszédek), pluszba adott egy csomó, öncélúan elnyújtott, unalmas/monoton jelenetet. Ezek nagy részét simán áttekertem, szóval kb 3 óra alatt sikerült átszenvednem az egészet.
Utólag már csak azon töprengek, hogy mire gondolt a költő rendező, hogy összehozott egy 7 órás filmet. Tényleg a múzsák dalolták ezt a fülébe? Vagy rekordot akart dönteni? Esetleg tesztelni a nézők ülésbíró képességét? Vagy egyenesen azt akarta, hogy minél kevesebben lássák a filmjét?

2020-02-01 23:45:24 ArmaGedeon (?) #67

Köszi, akkor vélhetően tényleg ez az oka, megnyugodtam. Gondolkodom a BD-verzió beszerzésén is, ha már lúd-alapon.

előzmény: manuva (#65)

2020-01-31 00:51:51 ChrisAdam (?) #66

Ez a film olyan hosszú, hogy a másodpercenkénti egy képkocka különbségbe belefér egy Jóbarátok rész. :D

előzmény: manuva (#65)

2020-01-31 00:47:15 manuva (5) #65

A különbség amiatt van, hogy különböző eszközök (pl. mozivetítő vagy DVD) különböző számú képkockát játszanak le egy másodperc alatt. A mozis verzió 450 perc, a DVD azért rövidebb, mert gyorsabban játssza le ugyanazt a filmet, egy másodperc alatt több kockát játszik.

előzmény: ArmaGedeon (#63)

2020-01-31 00:38:49 ryood (5) #64

nekem a moképes verzió van meg, és tényleg alig hétórás...

előzmény: ArmaGedeon (#63)

2020-01-31 00:36:30 ArmaGedeon (?) #63

A korábban itthon is kapható, Mokép-féle DVD 422 perc, de több helyen - pl. az IMDb-n, a Blu-ray.com-on is - 450 perc van feltüntetve. Téves infó vagy tényleg két vágott/vágatlan verzió fut? Előre is köszönöm!

2020-01-27 15:59:20 DrSzolon (5) #62

Kettős az érzésem a filmmel kapcsolatban. Alapvetően tetszett, megértettem a hosszának szükségességét, én is átéltem a meditatív állapotot, az arcok, képek szinte az agyamba égtek, olyan sokáig nézhettem őket. Utólag nézve egy két jelenet lehetett volna rövidebb, de nem számít, fontos, hogy ilyen sokáig tartson, ahogy előttem is leírták.
Viszont amivel nem tudtam megbékélni, és egy nap után sokat foglalkoztat, az az (általam vélt) üzenete, és az üzenet hatása. Úgy érzem nagyon negatív emberképet mutat be, és megváltoztathatatlannak érezteti azt a működést, amit a film szereplői, a bemutatott társadalmi réteg produkál. Másrészt pedig mivel 7 és fél órás, és képileg/szövegileg stb. olyan amilyen, ezért nem való mindenkinek, és pont azok nem fogják soha megnézni és értelmezni, akikről szól. És oké, megnéztem egy művészmoziban egy csomó hasonló emberrel, mint én, és megtudtam hogy a szar nem változik, és szar marad. De azon kívül, hogy láttam a vásznon, és reménytelennek érzem magam miatta, nem sok mást tehetek, mint hogy elhatárolódom a szartól. Emiatt azt hiszem, hogy társadalmilag inkább mélyíti a szakadékot, minthogy építené, és ez egy nagyon fontos pont, ami felett nem szeretnék elnézni, akármennyire tetszett a megvalósítás.
Persze még gondolkodom rajta, de most egyelőre idáig jutottam. Lehet, hogy nagyon félrement az üzenete...

2019-12-15 00:14:35 ryood (5) #61

most olvasom a könyvet, és ma megnéztem a filmet is. újra, 14 év után. ez volt a második alkalom, de tuti, hogy nem az utolsó.
leírtátok már sokan a film erényeit. nehéz hozzátenni ehhez. vagyis mégis...ott tapicskoltam a sárban hét órán át, hörpintettem a kevertet, baktattam és baktattam a szereplőkkel együtt. megdöbbentem a macskás jeleneten, először a kegyetlensége miatt, utána az öngyilkosságnál pedig szépsége, finomsága okán. hipnotikus utazás egy nagyon sötét helyen, ami itt van velünk, körülöttünk, és bennünk. itt közép-kelet európában. ilyenek vagyunk.
nem tudom, létezik-e ennél finomabb filmes csemege.

amúgy a hosszal kapcsolatban lenne kérdésem. imdb szerint is, meg amúgy is ezt hallottam, hogy hét és fél órás az alkotás. én dvd-ről néztem, és valamivel kevesebb, mint hét óra volt a teljes hossza. lehet, hogy kivágtak belőle jeleneteket?

2019-11-23 09:33:24 marcilu (5) #60

Rendesen izgultam, úgy vártam a vetítést, amire jegyet váltottam. Először egyedül ültem a negyedik sorban, levettem a cipőmet, beleolvadtam a székbe. Aztán a doki jeleneténél elment a hang, kellett vagy 10 perc, mire a mozi közönségében megérett a gondolat, hogy ez nem direkt történt. Váratlan szünet, kizökkenés. Mire visszaértem a szünetről, beültek elém és mellém is - rájöttek, hogy ezt a filmet közelről kell nézni. Félóránként simán átéltem a flowt, vagy meditatív állapotba kerültem, ami a film hossza miatt csodásan sokszor ismétlődhetett. Az olvasott véleményekkel ellentétben engem elsősorban a hangok ejtettek rabul, az első jelenet mosdóvizétől kezdve a sár cuppogásán át a lovak kopogásáig a tér kövén. Az órák ketyegése, az írógépek ricsaja, a kiskocsik kereke a kövön, a tangóharmonika, a macska panaszai, meg persze az eső és a szél. Látványilag a szemem előtt végbemenő hajnal és alkonyat volt felejthetetlen.
A mondanivaló, a történet, a humor nekem abszolút másodlagos az egészben. Csakis a hangok és képek hipnotikus hatása adta az élményt. Fantasztikus élményt. Élőszóban mondjuk nem fogalmaztam ilyen szofisztikáltan: Aztak*rva. Ennyi volt a véleményem.

"Valójában könnyen lehet, hogy nem is ez a film a hosszú, hanem az összes többi a rövid." - írta valaki pár kommenttel lejjebb, ez nagyon megtetszett.

2019-11-16 23:18:06 Zsoca87 (5) #59

Moziban láttam, ma, és egyszerűen le vagyok nyűgözve. Nagyon, nagyon jó volt.

Teljesen más filmélmény, mint amit korábban bármikor átéltem. Elképesztő.

2019-09-29 03:17:23 dittike (5) #58

Három részben azaz három dvd -nyi anyagra osztva néztem meg a párommal a filmet persze egyszerre csak egy részt bírt ki úgyhogy több napra lett beosztva neki nagyon tetszett én már többször láttam amúgy filmklubos vetítésen is akkor egyben kicsi szünetekkel, szerinte nagyon elgondolkodtató tipikusan vidéki sztori.

2019-08-30 14:19:54 ryood (5) #57

negyedszázados a sátántangó A Sátántangó egy drogos élményhez hasonlít

2018-01-18 09:55:45 gyengeandras (5) #56

A hosszúsággal pont az a gond, hogy szinte lehetetlen a filmet "egy szuszra" megnézni. A regényt akár több napon keresztül, megszakításokkal olvashatod, de a film, mint műfaj egy tagból álló, egyidejű élmány. Tarr Béla is érezhette ezt mert valahol a film felénél (vagy inkább később) beiktatott egy szünet feliratot is. /igaz a konyhába kimenni sörért bármelyik hosszú snitt latt is simán lehetséges...:) /

Nekem a narrátoros részek voltak néha kicsit erőltetettek. Mintha Tarr nem találta volna a képi kifejezést Krasznahorkai összekötő szövegeihez. Ezzel együtt a film szerintem zseniális!

Lehet hogy már másfél éve senki nem nézte meg a filmet. (Az utolsó komment 2016 szeptemberi!) Pedig most (megint) sok-sok üzenettől terhes alkotás...

2016-09-08 17:24:41 Paul Ricard (5) #55

Ha egy viszonylag nem hosszú regényt tekintek, pl. egy Verne regényt, az felolvasva akár 20 óra is lehet. A legtöbb regény felolvasva úgy 20-50 óra lenne. Nyilvánvaló, hogy a legtöbb regény sokkal részletesebb, mint a játékfilmek.

Ehhez az okfejtéshez gyorsan tegyük hozzá, hogy egy regény pár oldalát (pl. a leírásokat, párbeszédeket, ilyen-olyan narratív fogásokat) akár egyetlen beállításba is simán bele lehet sűríteni. Egy beállításon belül pedig a képmélységgel is egész okosan lehet játszani. Ettől függetlenül, igen, rengeteg leegyszerűsítő feldolgozással találkozni, de ez inkább az adott rendező, forgatókönyvíró és/vagy a rendszer természetének sara, semmint a film médiumáé.

2016-09-08 12:13:12 Charlie O'Brian (4) #54

Valójában könnyen lehet, hogy nem is ez a film a hosszú, hanem az összes többi a rövid. :)
Ha egy viszonylag nem hosszú regényt tekintek, pl. egy Verne regényt, az felolvasva akár 20 óra is lehet. A legtöbb regény felolvasva úgy 20-50 óra lenne. Nyilvánvaló, hogy a legtöbb regény sokkal részletesebb, mint a játékfilmek. Ilyen módon a 450 perc már nem is olyan sok. Maga a rendező egyben javasolná megtekinteni, na ezt több szempontból is problémásnak tartom. Regényt sem szokás egy ültő helyben elolvasni, ezt a filmet is több részletben néztem meg, így egyáltalán nem tűnt hosszúnak, lassúnak azonban igen. Több részletben (2-3) teljesen vállalható.
Több helyen egyszerűen zseniálisak a képek, a beállítások a hangulat. Ugyanakkor kissé öncélúnak is érzem a "lassítást" és voltak olyan részek ahol nem kötött le a film, más részeknél kimondottan tetszett, hogy szinte "valós idejű" a jelenetek lefolyása. A hangulat az atmoszféra zseniális, teljesen lehangoló, depresszív alföldi pusztulat...

2016-03-21 20:03:35 erasto (4) #53

Még 2007-ben, Pápai Zsolt óráin ismerkedtünk meg Tarr Bélával, munkásságával valamint a ’90-es évek magyar fekete szériájával. Ami akkor elborzasztónak tűnt, mára kihívássá vált. Az ágyunkból kipillantva a dvd-k közé hónapokon keresztül vonzott, hívogatott! Az elsőre kimondva soknak tűnő, és a filmet megtekintve is tetemes 7 és fél órányi (450 perc!!!) műsoridő megdolgozott, de nyertem! Úgy a harmadik óránál, amikor megismerkedünk Dokival – Tour de France-os kifejezéssel élve – volt a kb. 20 perces Király etap, de onnantól kezdve gördülékenyen fogytak az órák, s vált egyre érdekfeszítőbbé a történet! A történet, ami rövidebb cselekményszálakból tevődik össze és az egymás közötti kapcsolat igen laza...
A karakterek jók, kiváltképp Futaki és Irimiás nyerte el a tetszésemet, de meg kell említeni Estikét, a bolond harangverőt vagy a részegen "okosvagyokésismétlekezerszer" szakállas városit!
Kedvenc képsoraim a több nézőpontból bemutatott (ez egyébként jellemzője a filmnek) kocsmai-életképek, ami Estike elszigeteltségével indul, majd az illuminált állapotban lévő teleplakók "táncmozdulatait" bemutatva folytatódik. Itt nem lehet elmenni szó nélkül Schmidt zsonglőrködése mellett, totál készen igyekszik a sajtos stanglit megtartani a homlokán: ZSENIÁLIS!
A tangóharmonika, mint fő zenei motívum remek, a visszatérő hanghullámok jellegzetessé válnak a film végére - hitelesen adja vissza a piszoktól ragadós, lepusztult csehó-hangulatot, az imént említett kocsmai, Ördögcsecs és Sátántangó című részhez írt dallamokkal együtt.
Sok pozitívum után meg kell említenem, hogy a hosszan - szerintem túl hosszan - kitartott snittek egy idő után idegesítővé válnak: ha ezek rövidebbek, a film hossza is minimum egy órával kurtább...

Ezzel együtt örülök, hogy megnéztem a Sátántangót, bár jó ideig nem tervezem újrázni :)

7/10

2015-02-24 22:17:00 Mizi (4) #52

A film hossza, lassúsága és eseménytelensége egy idő után igen fárasztóvá válik. Igaz, hogy a hosszú snitteknek köszönhetően alkalmunk nyílik jobban odafigyelni a részletekre, és elmélyülni a történetben, de sokszor azon kaptam magam, hogy a sok baktatás közben a gondolataim teljesen máshol járnak. És a végére is valami nagyobb "bummot" vártam, bár így sem volt rossz, csupán így nem igazán áll módomban tiszta szívvel leírni, hogy már pedig megérte végig szenvedni azt a 450 percet a fináléért.
Viszont a hangulata egy idő után azért mégis be tudja szippantani a nézőt. Számomra egyszerre lehangoló és... Na igen, amit pedig még ki kell, hogy emeljek, az a doktor szenvedésének komikussága, ami már már némely pontján a filmnek olyannyira fárasztó, hogy csak nevetni tud rajta az ember. Így nem csoda, hogy hozzá, és a másik kedvenc szereplőmhöz, Estikéhez fűződik a film legkomikusabb jelenete, amelynél többszöri visszanézés után is hangosan felnevetek. Pedig nem szokásom.

2014-01-06 00:28:55 zéel (5) #51

...ki kell mondanom, Tarr Béla filmjei Krasznahorkai nélkül nem léteznének [link]

2013-02-12 20:10:24 somogyireka (5) #50

A torinói ló utolsó képkockái okán én mindent megértek Tarrnál. Na ide(vagy oda, ahol kialszik minden) el kellett jutni valahogy... A Sátántangó nekem ehhez az út egy hosszabb szakasza volt csupán.

2013-02-12 15:39:54 Tenebra (5) #49

Nem értek egyet a film értékelésével - de a bibliai párhuzamaid tetszenek! Ezekre nem is gondoltam, pedig nyilvánvaló. S nagyon találó az "anti-evangélium", mert itt nincs megváltás.

Egyébként a minap olvastam arról, hogy az amerikai Nyugatra (Vadnyugat - ha jobban tetszik) a telepesek mehettek volna vizen is, de az az út még örjítőbb és unalmasabb lett volna, mint a több ezer kilométeres szekérút. Nos, erre nekem rögtön beugrott egy Tarr Béla-western, amiben 10 percig nézzük, ahogy a hajó suhan a vizen és csak nem akar eljutni az "Ígéret földjére". :D
Habár a Meek's Cutoff közel jár ehhez, de ugye az csak 1,5 órás és ugye hagyományos telepesi életmódot mutat be, azaz a szekérkaravános módszert. De az utazás monotóniája abban is benne van. Mindenesetre én személy szerint megnéznék egy ilyen kiforgatott antiwesternt, Tarr Béla-módra. :D

előzmény: Szívtiproimi (#47)

2013-02-12 13:48:11 simijohnny (5) #48

Tudod én a sátán ...-ára azokat kívánom, akik a filmművészettel kapcsolatban szoclibeznek és "másik oldalaznak".

előzmény: Szívtiproimi (#47)

2013-02-12 13:35:51 Szívtiproimi (3) #47

Én csak egy filmet szeretnék csinálni. Levetíteném a "széplelkeknek" a Sátántangót szünet nélkül - mert hát ugye egy estés filmnek számít, egyvégtében kell megnézni - se enni, se inni, se mozogni stb. nem lehetne Én egy kamerával a közönséget venném, és ebből vágnék össze egy húsz perces kisfilmet.
A szoclib oldalnak kötelező örömködnie, akármennyire is a falat kaparta nézés közben és a sátán ...-ára kívánta az egész filmet; mint ahogy a másik oldalnak a Honfoglalás féle filmeket kell kardkivonva ünnepelnie.Valami köztest próbálok.
Most volt a nagykanizsai fánkfesztivál, ahol megdöntötték a fánkevés rekordját, és bekerültek a rekordok könyvébe, ennyit a film hosszáról. Jó, értem én , hogy át kell adni a film atmoszféráját, de ez egy idő után inkább elidegenedéssel járt, az embernek elkalandoztak a gondolatai, mikor már fél órája táncikáltak. Bár legalább a szinbólumokon is el lehetett gondolkozni: nyitókép: a marhák üzekednek, ösztönlények, akárcsak az emberek, Futaki Schmidtné ágyából ébred, akit nem nehéz összehasonlítani a tehenekkel. Futaki hány a kocsma előtt, arra szaglászik egy disznó stb.
Egy anti-evangéliumot láthattunk Petrina és Irimiás, vagyis Péter apostol és Jeremiás próféta itt hamis próféták és besúgók, ügynökök.(Je)Irimiás ugyan ostorozza a népet, és még az "ígéret földjére" is elvezeti őket, mint Mózes a zsidókat,- a néző kezd reménykedni- de az ígéret földje tényleg csak ígéret marad. Estike a feláldozott Jézus, akinek az áldozata nem hozott megváltást. A telep lakossága a tanítványok, akik szétszélednek, "hogy követővé tegyenek minden népeket" , nos ők besúgók lettek. A doktor szerepe többes. Egyrészt Isteni illetve Sátáni szerepben tetszeleg, aki szemléli teremtményeit (lehet, hogy a fiatalabbakat ő segítette a világra, mint orvos), jegyzeteket készít a telepiekről, vagyis előkészíti a besúgós, ügynökös szálat. Bizonyos tekintetben narrátor. Meg ez a posztmodernes, visszahatós író kép: én írom a történetet, miközben benne vagyok én is. A szereplők, az arcok, a gesztusok, a miliő zseniálisak és abszolút hitelesek. Én is találkoztam sok ilyen emberrel. Az egyik alaptipus aki a kocsmában órdítva szajkózza a mondanivalóját (lásd: Pepin bácsi a Sörgyári capriccioban). A zene baromira idegesítő, de ide illik.
Szívbetegeknek nagyon ajánlható gyenge közepes film, kólával elmegy.

2012-12-09 18:08:16 zéel (5) #46

KAB: Tarr szerint a világ (Filmvilág, 2001. dec.)

Jó, hogy említed Krasznahorkait. Hiszen erős (irodalmi) alapanyag nélkül nincs jó film.
Krasznahorkait meg azért is bírom, mert már legalább 10-15 évvel ezelőtt kimondta, hogy a magyar művészek, értelmiségiek többsége eladta magát - egy tál lencséért.

előzmény: Tenebra (#45)

2012-12-09 17:47:50 Tenebra (5) #45

Ez A torinói lovas írása vagy a Film szerint a világ? :D (Mindkettőt olvastam, de nem vagyok akkora "fan", hogy szó szerint emlékezzek a szövegekre. :D)

Egyébként érdekes -s ezt Gelencsér Gábor mondta-, hogy igazából Tarr minden filmjében, még ebben is van a szereplőkben remény. Épp ezért is nagyon kegyetlen a bukásuk. Ugye pont itt a két uzsorás. Azt hiszi a sok szerencsétlen, hogy majd minden jobb lesz. Menetelésük hosszúsága viszont pont ennek a kontrasztját mutatja meg. Sokszor voltam én is úgy, hogy belelkesedtem valamin, de a monotonitás elvette a kedvem. Na, itt az a kicseszett hosszú gyaloglás ezt a funkciót szolgálja szerintem. Átérezzük ennek az őrületét. Hogy elvileg egy jobb jövő felé megyünk, de amúgy semmi nem változik, csak megyünk a sok szerencsétlennel.

Amúgy elgondolkodtam, és Tarr e filmje, meg Krasznahorkai története akár egy western alapjául is szolgálhatna. :D Csak ez egy antiwestern lenne, mert a városba nem a hős "lovagol be", hanem a gonosz. Ha csinálhatnék filmet, esküszöm, elkészíteném ezt a verziót. :D

előzmény: zéel (#44)

2012-12-09 15:06:10 zéel (5) #44

"... minden magasrendű eszme eszköz csupán a másik ember kiszolgáltatottságának a kihasználására. Mi, kelet-európaiak vagyunk a Sátántangó telepének lakói, és kétségbeesve csüngünk a hitegető csalók ígéretein, akik csak a pénzünket szedik el. Mi vagyunk a reménytelen kocsmatöltelékek... És mi vagyunk Valuska is, aki végtelen alázattal szolgál minden fölötte levőt... A csőcselék is mi vagyunk... és szeretnénk kitölteni a dühünket minden még nálunk is gyengébb és elesettebb emberen." (Kovács András Bálint)

2012-11-15 19:56:46 flake (5) #43

Nagyon érik az újranézés, de várom, hátha esni fog a hó.

2012-10-30 19:00:30 Prüstü (4) #42

Megoszló véleményeket érdemel a film, abban biztos vagyok.
Az a bizonyos humor ami átszövi és fel-felbukkan az valami istentelenül eltalált, igazán betyáros magyaros, nem nyálas amcsi, vagy tipikus angol humor, ami nagyon is a film mellett szól részemről. Víg Mihály pedig mint színész és mint zeneszerző is ott van a toppon, szóval ezek a jól megfogalmazott, igazán értelmes szövegek, és beszédek nagyon jók, tanulni lehet tőle.
A zene pedig szerintem egy életre az ember fülébe ivódik, főleg azért, mert olyan hosszú a film és annyiszor tűnnek fel újra és újra a dallamok, hogy az tényleg örök kitörölhetetlen élménnyel gazdagítja a filmművészet kedvelőit, természetesen ha végig tudja nézni. Valamint minél többször csendülnek fel a hangok, annál inkább belefolysz Tarr Béla világába és a film végén azt mondott, hogy basszus ezután a film után, mit nézzek. Olyan hangulata van, ami jó pár napra leköt és nem vágysz semmi újításra, meg akarsz pihenni a történtben és utánozhatatlan atmoszférában.
Tetszik még a filmben a Tarr Béla filmeket körbelengő misztikusnak vélhető védjegyek itt ilyen a harang, a köd, , valamint a tájak ,a fütyülő szél, mint a Torinói lóban, rendkívül atipikus életérzést kreál.
Mindezek ellenére én is megértem azokat, akik lehúzzák az egyes elnyújtott jelenetek miatt és a halálba kívánják az egészet, mert bizony tény, hogy vannak olyan részek ahol "sokáig ott kell szagolnod a szart, mire átveszed a szagát" egyáltalán nem érvényesülnek, egyszerűen unalmasak, ezen jelenetek nélkül nem veszített volna erejéből a film a film elején és végén többek közt a Doktor kínlódása, valami szörnyű azt végig ülni, nem hogy újra nézni hisz még a fránya humor is elkerüli az egészet
Összességében egy gyenge 4-es, az utánozhatatlan hangulat miatt és a megbújó humor miatt, a zene miatt és a mondanivaló miatt, ami ma talán még jobban igaz társadalmunkra mint 94-ben, habár ma már Külföldre kizökkenés elterjedt, de többnyire a fiatalokra jellemző nem a "terepen" élő, elszegényedett lakosokra.

2012-08-05 03:00:15 gomez1000 (2) #41

Ebben a filmben is látható az igazi magyar művészieskedés, amitől kifejezetten libabőrős leszek, és nem jó értelemben. Bár érzékelhető egy kicsit más szemlélet a rendezésben, és akadnak igazán jó jelenetek -engem például a százados úr szinészi teljesítménye elkápráztatott, és rövid időre bár, de képes volt elfeledtetni, hogy magyar filmet látok- mégis összességében szerintem nem ilyen egy élvezhető képkockarengeteg. A film hossza is inkább csak a kárára megy az egésznek, pedig meg lehetett volna vágni rendesen is, más kérdés, hogy szándékosan nem tették, mivel akkor semmivel sem lenne másabb, mint egy szokványos, unalmas, magyar film egy szinte semmitmondó alaptörténettel, és átlagos színészekkel.

2012-06-08 06:42:16 grofjardanhazy (5) #40

Átkonvertálták 25 kocka/másodpercre, így a filmben minden fél hanggal feljebb került, valamint a 450 perces hosszból kb. 421 lett.

más:
Az előttem szóló Tenebra pedig annyira gyönyörűen fogalmazta meg a film lényegét, hogy úgy érzem, már semmit nem tehetek hozzá. Életem egyik legnagyobb filmélménye.

előzmény: acidphase (#29)

2012-03-02 19:12:22 Tenebra (5) #39

Éppen most lett vége a filmnek, egész nap ezt néztem. :'D Kőkemény. Már csak ezért is egyedülálló élmény, az életben ritka az ilyen, hogy csak egy filmet 8 órán át néz az ember. (Kisebb megszakításokkal persze, hiszen azért mégsem lehet együltő helyben végignézni. Sajnos. )

Tömény cucc ez. 1-1,5 éven belül tuti nem nézném újra, mert bár tényleg nagyra tartom, ám Tarr Kárhozat előtti filmjeivel ellentétben ebben már tényleg nincs semmi "feelgood" vagy kedélyesség, optimizmus. Kőkemény pesszimista világlátás jelenik meg ebben, extrém realista és egyszerre transzcendentális stilizált formában.

Nem is akarom annyira elemezgetni, hiszen szerintem amúgy tök egyértelmű, ami a filmben megjelenik, Tarr nem árul zsákbamacskát. Sőt, olykor sajnos -ez a film egy negatívuma- már-már didaktikusan, monológban is kimondatja Tarr, mire megy ki a játék. Főleg Irimiás fejtegetéseinél ráztam a fejem, hogy "ezt azért ennyire nem kéne szájbarágósan". Bár, ha meg azt nézzük, hogy ez egy kőmodernista film, akkor érthető, hogy Irimiás mint Tarr szócsöve "odamondja". (Habár nem egyedül ő az, aki valamilyen ítélőpozícióban kiemelkedik a tömegből és reflektál arra, ami van. ) Szerintem értettük volna tisztán a képekből, reflexió nélkül, hogy mire megy ki a játék: rendszerváltás "nemlétét" mutatta be a film véleményem szerint. De nemcsak azt persze, viszont úgy gondolom, egy nyugat-európai ezt nem is igazán értheti, akármennyire bele lehet magyarázni egyetemes dolgokat. Mert végülis az, hogy az ember fél a szabadságtól, fél a tettektől, az újítástól, és az addigi szar életéből fél kitörni - egyetemes problémája minden rendszer minden társadalmának. A pénz, a látszólagos jólét, ami valójából vegetálás ugyanolyan természetű, mint az örök kilátástalan nyomor: nem akar belőle kitörni az egyén, mert nem látja az alagút végén a fényt.

De úgy gondolom, ennek a filmnek azért konkrét társadalmi üzenete, vonatkozása van. Hiszen ez, hogy uzsorások/politikusok ilyen-olyan mézes-mázas mondanivalóval egyszerűen kisemmiznek embertömegeket egyfajta átmeneti, létbizonytalan helyzetet kihasználva: kelet-európai sajátosság. Illetve sajnos az itthoni -azóta is változatlan- állapotok lenyomata ez. A megkeseredett véglényeket a jobbítás reményében valaki durván kihasználja...

A legszánalmasabb és legelrettentőbb példa szerintem az öreg doktoré, aki hájas, mint egy disznó, mozogni alig bír, be van baszva 24/7, és a sárban fetreng - egy korsó pálinkáért. A "szánalom" nem megfelelő kifejezés erre. Egyszerűen az egysejtű életmód is magasztosabb, mint amit ez az ember művel. Mert az egysejtűek csak azért léteznek, hogy létezzenek: esznek, táplálkoznak. Ez az ember viszont azért létezik, hogy önmagát rombolja testileg-lelkileg. Már, ha még maradt lelke.

A legmegrázóbb pedig a gyerek sorsa. Durván apokaliptikus vízióba nem is a film végére csapott át ez a történet, hanem akkor, mikor... A gyerek a macskával kegyetlenkedett, majd öngyilkos lett. Véleményem szerint, mikor már ilyen elvileg "ártatlan" korban is a gyűlölet, a pusztítani vágyás a domináns érzés, akkor minden remény elveszett és tényleg "pokolra az emberrel".

Persze Tarr ugyanezt mondta el tulajdonképpen a Kárhozatban is. Mégis mi az újdonság? Hát a film hossza! :D Tudom, hogy mindenki ezzel jön, de én most megértettem nézés közben, miért kell ennek 7,5 órásnak lennie.
Ugyebár a valóságban, ha valamit kívülről szemlélünk, akkor percekig, órákig képesek vagyunk ugyanazon a jelenségen töprengeni. Pl. mikor várakozok valamire, és csak személem a körülöttem levőket. Vagy ilyen emlékem, mikor régen lagzikban kisgyerekként lestem a táncoló, izzadó tömeget. Ám a valóságban nem gondolkodunk el sokszor a dolgok miértjén, csak "nézünk ki a fejünkből". Egy filmen viszont keressük az összefüggéseket. Azonban a dolgok összefüggéseinek feltárásához ötvözni kell a filmi reflexiót és a valós szemlélés módozatait (jujj, de dölözösen fogalmazok xd). Véleményem szerint ennek a filmnek ezért kellett 8 órásnak lennie. Hogy ott legyünk valóban a szereplőkkel, és átérezve a mocskot megértsük, hogy mi a baj. És: elgondolkodjunk rajta kivételesen. Hiszen ha ott vagyunk és velük táncolunk, akkor telik az idő gyorsan. Elmegyünk egy buliba, mattrészegek leszünk és a másnap gyorsan eljön. Így viszont a kamera szemszögéből egészen más a helyzet. Látjuk az undok rángatózásokat, és a vegetatív féllényeket, akik céltalan, bebaszva bolyongnak kocsmában és a sárban egyaránt.
Szóval össze lehetett volna foglalni ezt az egészet 1,5 órában is, ám gondolom Tarr rájött, hogy puszta történetmeséléssel nem lehet olyan hatásosan megmutatni a szart. A szarral egy térbe kell kerülni és jó sokáig szagolni, hogy megundorodj tőle, tudatosuljon, hogy az szar, és ki kell dobni.

Kár, hogy ezt a filmet annyian lefujjogják, és igen kevesekhez jut el. Pedig szerintem ezt sokaknak, százezreknek, millióknak látniuk kéne. Most értettem meg Tarr azon kijelentését, hogy ő magyar embereknek készíti filmjeit. Igen, mert szeretné felnyitni a szemüket a saját szar életükre, és változásra ösztönözni őket. Csak éppen, ha nem nézik a filmjeit, akkor minden hiába. Talán A torinói ló már ennek is az üzenete: lehetetlenség bármit is tenni, mert mindenki szarik rá, hogy szar az élete.

Mindenesetre engem nagyon elgondolkodtatott. Igaz, én amúgy is próbálok önkritikusan élni, s talán nem elsősorban nekem volt létfontosságú megnézni ezt a művet. Azonban sokat tanultam belőle, és valahányszor döntés előtt fogok állni, többek között a Sátántangóra fogok gondolni, hogy ne torpanjak meg az új dolgok előtt és ki tudjak törni a sártengerből még az őszi esőzések bedurvulása előtt.

2011-08-05 23:32:43 Doom (5) #38

Köszi a válaszokat! Egyébként a film hatására ma elkezdtem olvasni a könyvet is.
Vicces, hogy a könyvet körülbelül ugyanannyi idő elolvasni, mint a filmet megnézni. Nem gyakori az ilyen.

előzmény: Rituska (#37)

2011-07-11 06:57:35 Rituska (5) #37

A gyerekek gyakran másolják szüleik viselkedését, és mivel beteg közegben nevelkedett, nem tudta hogyan kell "szeretni", illetve számára a kötődés, összetartozás kimutatásának egyik jele volt a fizikai bántalmazás. Tulajdonképpen azt csinálta a macskával, amit vele az Anyukája.

előzmény: Doom (#35)

2011-07-10 15:34:47 mchn (5) #36

Az egyetlen leny volt, akihez rendesen tudott kotodni. A halalba is magaval akarta vinni.

előzmény: Doom (#35)

2011-07-10 15:30:49 Doom (5) #35

Azóta mégis sikerült :)
Zseniális film, egy percét sem untam. A macskakínzós részt nem értettem egyedül. Miért bántja a kisgyerek a macskát?

2011-07-07 23:04:59 Doom (5) #34

Bárcsak lenne időm végignézni egy ilyen hosszú filmet.

2011-07-05 20:22:08 uccse (3) #33

Tarr Bélától eddig négy filmet láttam és mind nagyon tetszett, a Kárhozatot konkrétan mesterműnek tartom, de ezzel valahogy nem tudtam mit kezdeni. Egyáltalán nem a hosszával van bajom. Még a 2001-re mondtam, hogy "fölöslegesen hosszú, sok jelenetnek nincs értelme, a többi pedig túlnyújtott", de itt egyáltalán nem éreztem így. Az első három óra fantasztikus volt, nagyon élveztem, de azután valahogy elveszett belőle, ami addig meg volt. Természetesen a második felében is voltak nagyszerű jelenetek, de már nem éreztem a hatást, és még egyszer hangsúlyozom, nem a hossz miatt. Kicsit vegyes érzések vannak bennem, és nem tudok hármasnál jobbat adni.

2011-06-09 17:15:24 k3pl3r (?) #32

Itt is mint a Werckmeister harmóniákban nagyon tetszettek a kameramozgások és a beállítások. A képi világ, és a hangulat. De, szeritnem túlságosan elnyújtott.:) Viszont itt is van pár nagyon-nagyon jó rész. Személyes kedvencem az orvos nézőpontjából bemutatott rész(a harmadik ha jól emlékszem). Viszont ez a kb 7 óra baromira sok, én nem tudtam egyben végignézni, és a második felében már egy picit eröltetettnek tünt a sok elnyújtott jelenet. Lehet erős ez a hármas, de most csak ennyire tellik.

2011-03-23 02:31:41 Adam Taylor (5) #31

Nagyon irigylem azokat, akik egyben tudták végignézni Tarr Béla filmjét, sajnos nekem erre nem volt lehetőségem. Így, mikor azt mondom, hogy engem is magába szippantott ez a világ, én is ott jártam az omladozó házak között, és engem is átjárt a dolog szellemisége, el tudom- vagy legalábbis én ezt hiszem, ezt szeretném- képzelni, mit élt át az, aki egyben tekintette meg az egészet.
A Werckmeister harmóniákat előbb láttam, és szintén nagyon megfogott, nem tudnám eldönteni melyik a jobb film...de szerintem nem is kell.

2011-01-16 21:18:09 Rituska (5) #30

Minden tekintetben életem egyik legnagyobb művészeti élménye. Nehéz szavakat találni. A Sátántangó olyan csoda, ami egyszerre elnyom, elpusztít, de ugyanakkor alkotásra is késztet.
Ad és elvesz. Semmihez sem hasonlítható komplex élményhalmaz. Ezerféle érzelmet felvonultató, mégis egy határozott, egyenletes hangulati pályán mozgó dráma. Szélsőségek nélküli, mégis az eddigi legnagyobb „szélsőség”, amit valaha láttam. Egy hangos lázadás, egy csendes sikoly. A filmipar konvencionális szabályait bátran felrúgja, terjedelmében, tempójában, kivitelezésében. De teszi mindezt mérhetetlenül finom eleganciával, nem tolakodóan, lágyan. Felejthetetlen és tökéletes jelenetek sora.
Megfogalmazza a megfogalmazhatatlant, a mély magyar depressziót. Nincs is erre tökéletesebb helyszín, mint az egykoron virágzó, darabjaira szaggatott Bácska. Nincs jelen, nincs jövő, nincs kiút. A felcsillanó reménysugarakat bedeszkázza a haldokló nyomor. A sötétségnél, a sárnál, az oszladozó falaknál csak az egyének lelkének szétporhadása a szomorúbb. Bár még nagyon sok nagynevű rendező munkáját nem ismerem, az eddigiek alapján Fassbindert és Fellinit tartottam a legtöbbre, büszkén mondhatom, hogy egy magyar zseni az én képzeletbeli dobogómon átkarolja őket. És ő Tarr Béla.

2010-06-19 13:21:44 acidphase (5) #29

uh sok szunettel de vegul sikerult megneznem a satantangot.. ez egy remekmu ! viszont erdekes h elviekben 7.5 oras a film nekem viszont csak kb 7 oras volt, lehet h megvan vagva az enyem?:P

2009-12-31 06:36:51 jesi (5) #28

Szánd rá Magad, nagy élmény lesz: csak néha be kell iktatni kávészüneteket

előzmény: anitacsilla (#27)

2009-12-30 23:21:59 anitacsilla (?) #27

10-15 éve tervezem megnézni, és eddig még nem tudtam rászánni magam. Mondjuk a könyv nagy élmény volt anno, és a körülmények is nagyban támogatták, hogy 100%-ig belehelyezkedjek a regény világába.
A filmtől -vagy inkább magamtól- félek; hogy nem tudom levetkőzni a nyugati világ emberének életritmusát. Nekünk ez nagyon nehéz, és minden elismerésem azoké, akiknek ez sikerül. Erre a filmre nagyon rá kell hangolódni.

2009-12-26 19:30:13 zéel (5) #26

Én harmadik nekifutásra tudtam megnézni, végig nézni. Vagyis: nem érdemes próbálkozni ezzel, az egyébként korszakalkotóan zseniális filmmel, míg rá nem érzünk a tangó (lassú, de erőteljes) ritmusára!

Talán meglepő, de nekem, mások mellett, a Lányok c.film ugrott be. Ott is, ahogy a Sátántangóban mondják: "Valami csodára várnak, ami soha nem fog bekövetkezni."
Vagyis a sorsukba sem beletörődni, sem rajta változtatni képes emberek újra-"termelődnek" a pláza-világban is.

Sok mindenről lehet még szólni (talán fogok is), de most csak arról, amiről kell: a zseniális film zseniális irodalmi alapanyagból készült. Mondhatni, hogy ez a film Krasznahorkai László író és Tarr Béla nagy egymásra találása!

2009-12-25 09:30:54 zéel (5) #25

A nézhetetlen és a zseniális is jogos. Én mindenesetre betetettem az elmúlt 20 év legfontosabb/legjobb magyar filmjei közé! (Bővebben...majd!)

2009-12-13 18:29:27 pókmacska (5) #24

critixx: akkor nem vagyok egyedül, ez jó!
jesi: Egy adott emberre, vagy úgy általában az emberekre? (szerintem mindkét értelemben)

2009-12-13 13:08:50 jesi (5) #23

Olyan film ami még 20 év múlva is hatni fog. Rám igen erős hatással volt.

előzmény: pókmacska (#21)

2009-12-13 11:20:22 critixx (5) #22

Én két éve láttam, de utána napokig éreztem az olcsó fröccs ízét a számban és a hideg sarat a lábam alatt.

előzmény: pókmacska (#21)

2009-12-13 10:31:28 pókmacska (5) #21

Egy hete láttam a filmet körülbelül, és azóta is néha az az érzésem, mintha életre kelt volna a történet, vagy a hangulat, és kiszivárgott volna a világunkba...mitha az élet(em?) egyes jelenetei a film folytatása, vagy annak részei lennének. A színekkel, képekkel, zajokkal együtt.
Ez a film egy filozófia. Haladunk, de ez látszólagos, mert minden utolsónak tűnő lépés első is egyben, noha nincs egyetlen első és utolsó lépés sem...a mozgás körbeforgás, önmagukba visszatérő útvonalak kereszteződése...én nem is tudom megfogalmazni, inkább csak érezni lehet.

2009-12-07 17:40:14 jesi (5) #20

Az utóbbi 15 év legjobb magyar filmje, megosztva a Werckmeister harmóniákkal.
Ennél jobban ábrázolni az emberek lelkét kevesen tudják. Egy szó jut eszembe róla: ZSENIÁLIS

2009-11-18 21:19:36 critixx (5) #19

Én ilyet írtam volna? Egyébként igen, és tökéletesen igazam volt! :-)) Ne szégyelljük kimondani, hogy a '90-es évek egyik legnagyobb filmes teljesítményét egy magyar rendező követte el.

Egyébként a Kárhozatról és a többi filmről vallott elméleteddel is egyetértek. A Sátántangó a maga 7 órájával kimerítette ezt a világot, nekem kicsit ezért tűnik a Werckmeister és A londoni férfi már kissé afféle "Sátántangó-utánérzetnek". Speciel az utóbbinál már időnként az volt az érzésem, hogy "szép, jó, de ilyet már láttunk háromszor, az egyik esetben 7 órán keresztül".

előzmény: Paul Ricard (#18)

2009-11-18 19:57:22 Paul Ricard (5) #18

Tarr Béla tündöklő útja

A filmeket egymás után levetítve nyilvánvaló: Tarr- a Családi tűzfészektől a Sátántangóig- nem rendszert teremtett, hanem egy utat épített ki. Ritkán találkozhatunk olyan rendezővel, aki ilyen mértékben képes volna önmaga újrafelfedezésére, akinek épp abban a pillanatban sikerül valóban felhagyni a formákkal, amikor végre eljut az ugyanezen formák által kifejezett fogalomig. A cél: továbbállni, máshol keresni, s mindez azt is jelenti, hogy ez utazás nem holmi csavargás. Tarr Béla tud egy s mást a világról és az emberről(ezekről is útközben szerezve tudomást, velünk együtt): világos számára, hogy ez a világ, amelyben élünk, nem jó, ugyanakkor megváltoztatására nincs remény. A lét elviselhetetlenségének legigazabb, legmélyebb rétegéig hatolni, ide vezet Tarr Béla tündöklő útja. Filmjei a lemeztelenítésről szólnak. Már korai alkotásai sem nevezhetőek hagyományosnak; megszakítás nélküli fényképezés, minimális narráció, a mindennapi valóságban gyökerező szerepek és szociális remény jellemzi őket. Egyszerre azonban Tarr Béla nem hitt többé abban, hogy a film megváltoztathatja a világot. Nem érdekelte többé a politika, lemondott a történetmesélésről, ettől fogva csak az élet pillanatai, állapotok ragadták meg- lassanként közeledni kezdett a lét metafizikus alapjaihoz. Érdemes útra kelnünk Tarr Béla oldalán, minden egyes megtett útszakaszért megéri a fáradtság.

Stéphane Bouquet
Cahiers du cinéma(1997.február)



Csak annyit fűznék hozzá, hogy abszolúte osztom critixx véleményét, és ez nem holmi magyarkodás, a Sátántangó valóban minden idők (egyik) legjobb/legszebb/ legigazabb mozgóképes alkotása. ”Öröm, hogy van.” (Esterházy Péter) Valami egészen emberfeletti, amit itt Tarr művel, ilyen mesterségbeli tudással és alázattal, ilyen magas művészi fokon, gyakorlatilag nulla perc üresjárattal. Én már a (korábban megtekintett) Kárhozatot és a Werckmeistert is imádtam, de –horribile dictu- azok a Sátántangó mellett csak jól sikerült vázlatoknak látszanak(amellett, hogy persze azok is mestermunkák).
És megint csak idézni tudok, ezúttal (a már azóta elhunyt) jeles amerikai írónő, Susan Sontag tollából: „Boldog lennék, ha életem hátralévő részében minden évben megnézhetném”
Remélem sokan így vagyunk vele. Én biztosan.

2009-09-06 23:01:50 simijohnny (5) #17

Sajnos minden véget ér egyszer, ez is. Tökéletes.

Köszönöm Tarr úr!

2009-09-06 09:36:42 terika (5) #16

Az első DVD-vel végeztünk. Egyelőre nagyon érdekesnek találom a filmet. És mivel Békés megyében játszódik abszolút közel érzem magamhoz az egész világot, amit ábrázol (lévén én is itt élek).

Nagyon kíváncsi lennék, hogy egy nem alföldi embernek mit ad ez a film? Milyen világot lát itt? Hogyan viszonyul hozzá? Hordoz e magában számára jelentéstartalmat? Ha igen, mit? Ha nem, miért nem?

Számomra egyelőre a hamisítatlan valóságot nyújtja és igazán örülök, hogy végig fogom nézni ezt a művet.

Különben meg valami miatt egy sokkal lassabb filmre számítottam, de számomra tökéletes tempóban halad, és őszintén szólva fel sem tűnt, hogy több mint két óra telt el. Kifejezetten érdekesnek találom a kezdeti bonyodalmat, a szokások és emberek ábrázolását, a szürrealista képeket...meg úgy mindent. :) És a legjobb az, hogy az embernek van ideje gondolkozni, nézelődni, ha nem egyedül nézni beszélgetni az eddigiekről, de főként beleélni magát az egészbe. Élvezetes.

2009-08-30 22:54:52 Kalti (4) #15

Nekem is megvan egy ideje, de egyszerűen nem merek nekiállni, várok a megfelelő pillanatra vagy nem is tudom, ezeket a filmeket nem lehet akármikor, akármilyen hangulatban megtekinteni (nem csak azért mert 7 óra). Egyébként nagyon helytálló a hasonlat Tarkovszkij-al, nekem is rögtön ő ugrott be elsőre Tarr Béla stílusáról, csak Tarr sokkal komorabb, kilátástalanabb, szinte elszívja az életerődet, kegyetlen, az élmény viszont kitörölhetetlen.

2009-08-30 20:57:25 simijohnny (5) #14

Egyenlőre sikerült egy órát megnéznem belőle, egyszerűen semmi időm nincs rá és le akarom nyomni egyben. Sajnos elég nehéz 6-7 órát szorítani nyugodt mozizásra mostanság, de szerintem más is így lenne ezzel. Azt már most megállapítottam, hogy egy Tarr Béla filmnek is nagy ereje van, fura, eddig azt hittem hogy csak Tarkovszkij képei égnek bele így az emberbe. Csak legyen rá időm... de addig is, meg fogom nézni a héten a Kárhozatot. Kijelenthetjük, Tarr rajongó lettem. (Köszönöm a tippet Cesare :))

2009-03-16 22:02:03 mchn (5) #13

largo, ha nem 450 perc hosszusagu lenne a film, akkor jelenleg lenne ra egy 3as osztalyzatom korulbelul. Az egesz filmes varazslat amit lathatunk, annak koszonheto, h mindent meg tudunk figyelni, raerunk korulnezni. Talan maga az ominozus tangos jelenet volt 1-2 perccel hosszabb mint azt elsore jonak ereztem volna, de kesobb mar az is annyira meditativ es varazslatos volt, h meg el neztem volna egy darabig.

2009-03-13 20:37:34 Beka (5) #12

Képzeljük el, hogy Tarr Béla komolyan gondolja: szeretné bemutatni AZT a világot, AZOKAT az embereket, akik a Sátántangóban mintául szolgálnak. Az nem egy nyüzsgő nagyváros, ott az élet tempója egészen más. Tetszik, nem tatszik, hiteles képet csak akkor kapunk, ha rászánjuk az időt: az alkotók is, de mi nézők is visszaveszünk a hétköznapi tempóbol. Az amerikai akciómozihoz szokott néző erre nem igazán alkalmas. Türelmetlenül, felpörgetett állapotban ilyen alkotást befogadni nem lehet. Ebbe a világba be kell lépni, türelmesen hagyni kell, hogy beszippantson minket, és akkor, de csak akkor áll össze a kép, akkor történik meg a csoda! És ez nem feltétlen magasröptű művészet, ez maga az élet! Mert a rohanó nagyvárosi világban sem feltétlen más az emberi természet, csak ott túl sok az olyan körülmény, külsőség, látszat, amely elfedi előlünk a lényeget. Tarr megteremti azt a világot, bennünk pedig azt a hangulatot, amely alkalmassá tesz minket a befogadásra. Ehhez kétségtelen kell némi türelem, pozitív hozzáállás, előítélet mentesség. De feltétlenül megéri!

előzmény: largo (#10)

2009-03-13 17:06:30 puttancsospeti (?) #11

Ez már nagyon magasröptű művészet nekem.:DDD

2009-03-13 17:05:30 largo (?) #10

Kb. 22 éves koromban tananyagként meg kellett néznünk csoportosan. Én bő egy óra után elhagytam a termet és felháborodva betámadtam a szomszédos kocsmát. Egy órán belül a vetítés végetért és az egész osztály a kocsmában szapulta Tarr Bélát és a Sátántangót.
Azóta nem próbáltam meg végignézni, mert egy egyszerű kérdésre eddig senki nem tudott számomra felelni: Mit tartalmaz az a 450 perc!!!!!!!!, amit a filmformanyelv elemivel ne lehetett volna számottevő veszteség nélkül pl. max. 180 percben bemutatni?

2009-02-24 08:50:20 critixx (5) #9

Én is ezt hallottam, hogy maga Tarr Béla nem engedi itthon kiadni a filmeket. Úgy tűnik, szerencsére megenyhült és most nálunk is kiadják végre a Sátántangót. :)

De a Szabadgyalog, Panelkapcsolat, Őszi almanach, Londoni férfi még várat magára.

előzmény: budaik (#6)

2009-02-06 20:13:33 budaik (?) #8

tudom, de külfldön sokkal korábban vol kapható

előzmény: limupei (#7)

2009-02-06 19:48:02 limupei (4) #7

Kapható idehaza is DVD-n.

előzmény: budaik (#6)

2009-02-06 19:31:00 budaik (?) #6

Valahol , mintha az olvastam volna, hogy maga Tarr Béla fogja vissza a Magyarországi forgalmazást... (vagy valami ilyesmi)
Erről mit lehet tudni

2009-02-02 13:18:24 hattori (4) #5

A legvége nem tetszett.Ez a könyvben sem tetszett igazán.Meg a tangó is erőltetett volt picit szerintem.
Amúgy jó film volt,abszolút többszörnézős.

2009-01-29 09:40:54 critixx (5) #4

Minden idők (egyik) legnagyobb (magyar) filmje!

2008-11-14 11:38:56 mchn (5) #3

Aki azt meri mondani a magyar film nem vilagszinvonalu, az nezze meg ezt, aztan gondolja at, de nagyon gyorsan ! :)

2008-01-08 12:14:45 imhouse (5) #2

a film hossza - úgy egyébként - 450 perc.

2007-11-15 17:36:34 revkri (5) #1

Semmi vélemény. Nahát a jó filmekről ezek szerint tényleg keveset kell beszélni. Mindenesetre nekem a kedvencem lett. És megnézésében sokat köszönhetek az oldalnak. Víg Mihály alakítására szavakat se találok. Milyóta láttam a filmet jobban elmerültem a 80-as évek underground zenéjében. (Balaton és Víg Mihály, ugye) Mindenkinek nagyon ajánlom aki szereti a jó filmeket. Senkit ne rémisszen meg a film hossza megéri végig nézni. Zseniális.