Salò o le 120 giornate di Sodoma (1975)

Alapvetően ki nem állhatom az aberrált vagy szadista filmeket. Nem is nézek ilyeneket, bár párat sikerült sajnos látnom, mint a Fűrész, Motel, Eden Lake és hasonló szutykok, de alapvetően kerülöm az ilyesmit, mert szerintem beteges, és rám borzasztó hatással van.

Kivételt csak akkor szoktam tenni, ha egy érdekes, tehetséges alkotó filmjéről van szó, de akkor se szívesen. Pasolinit pedig annak tartom, vannak nagyon jó filmjei, de úgy érzem, a Salo elkészültére megkeseredett, és túlságosan meggyűlölte korát. Megértem a fogyasztói társadalom iránti ellenszenvét, de attól még nem lesz olyan pokoli, mint ez a film. Ahogy a hatalom bemutatására se jó módszer, amit csinál, mert a végén már nem a hatalom bűneit látjuk, hanem csak szodomizált, szarral etett, megalázott, megkínzott embereket. Akkor se tetszene a film, ha nem érezném öncélúnak, feleslegesnek nagyjából az egészet, mert egyszerűen az ilyen művészi eszközök, a szadizmus, aberrációk mutogatása engem taszít, nem vagyok képes értékelni egy ilyen alkotást.

De itt még olyan mértékű gondolatiságot se láttam a filmben, ami mentené valamennyire. Talán csak az maradt meg, hogy páran lázadtak, vagy beárulták egymást, ez mutat meg valamit a hatalom mechanizmusáról, de az, hogy szart esznek, perverz történeteket mesélnek, embereket kíznoznak stb., szerintem nem rejt mélyebb üzenetet.

Annak ellenére, hogy miket mutogatnak, képileg szépen meg van csinálva a film, ez a kevés erényeinek egyike, illetve Morricone zenéje is tetszett, az megint nagyszerű. A négy urat játszó színészt lehetne még megemlíteni, elismerem, hogy hatásosak voltak mind külsőleg, mind játék szempontjából. A szakállasról pl. simán elhinném, hogy egy aberrált állat csak a kinézete alapján.

De mindent összevetve szrintem ez a rendező legrosszabb, sőt, egyetlen rossz filmje.

OK, ez így nehéz lesz. Átadom a szót türelmesebbeknek. :)

Nem a nem értésről volt ott szó, de leírtam.
Ne lovagoljunk megint a nemlétező f***szon.

Így van ez. Van aki meg a Forrest Gumpot nem érti meg, sosem.

SPOILER:


Nos igen, ez a film nem az a kategória amihez egy könnyű vasárnapi ebéd után csak úgy leül az egész család és megnéz, egy újabb kellemes időtöltés gyanánt.
Ez annál sokkal több és főleg felkavaróbb.
Egyrészt nem gyerekeknek való,18-as korhatárt minumum megszabnám-e film megtekintésére. Még egy felnőtt embernek is „nehéz” lehet ez a film, a látottak, és főleg azért mert nem érti, nem érti a film lényegét így valószínű, hogy hirtelen téves következtetésre jut és magát a film mondanivalóját, amiről valójában szó is van, azt meg egyszerűen észre sem veszi, elsiklik felette.
Úgy érzem, hogy a Saló egy olyan film, és főleg ez, mert most nem sorolnám fel az összes Pasolini filmet, szóval amihez szükségünk van, talán egy kicsit is, hogy magát a rendezőt, az embert, azaz Piere Paolo Pasolini-t megismerjük.
Én is így tettem, elolvastam pár dolgot az életéről meg munkásságairól, talán így egész más megközelítésből néztem-e filmet, mintha csak úgy nekifutottam volna „üresen”, mert akkor lehet, hogy le is húzom kapásból a filmet.
Megismerni az életét, a munkásságát, a nézeteit, ezek mind-mind közelebb engednek ahhoz, hogy egy kicsit is ráérezzünk arra, hogy mit akart valójában megmutatni, közölni, persze az Ő maga nyílt szabadszemléletével, amitől eléggé egyedivé varázsolta filmjeit, és ami nem kis körökben felháborodást, megrökönyödést és persze nagy visszhangot keltett.
A film felkavaró, undorító, megdöbbentő, már-már nem emberhez méltó,de valahol mégis „gyönyörű”, mert igen az, ha azt nézzük ami a mondanivaló, és ahogy ábrázolta az adott témát, akkor ez talán még kitűnőre is végezhette volna, elérte vele azt amit szeretett volna. Persze a felháborodás megvolt és a döbbenet, csak sajnos mindezek mellet meg a lényeg elsiklott, ezért sem értették meg oly sokan, csak egy beteg elmét láttak benne, semmi többet.
Kiszolgáltatva lenni mások kénye kedvére mocskosan aberrált módon, valakinek a játékszere lenni, egy tárggyá válni, elveszteni emberi mivoltunkat, mikor már lelkünk kilép- e testből, mert már nincs más, csak a test, a játékszer, ami ha elkopik egyszerűen eldobják, leselejtezik, megsemmisítik.
Pasolini remekül elénktárta az élet olykor sötét és egyben undorító oldalát, melyeket-e képsorokkal teletűzdelt alkotásban láthattunk.
A legtöbb ember nem vesz ezekről tudomást, félnek a rossztól, félnek, hogy beszennyezik vele az általuk oly nagyrabecsült szépséges életet , ülnek a szép kis rózsaszín felhőn és onnan figyelik a világot.
Pedig több is van ott mint gondolnánk, csak ilyenkor minden szem csukva marad.
Még mielőtt valaki azt mondaná, hogy az beteg akinek ezt tetszik, hát nem így van, életemben nem pislogtam még ennyit egy filmen,a várva várt hatást is megvolt, de leginkább az, hogy ilyen dolgok még most is vannak, csak mi szerencsések nem részesültünk benne, legalább is nem így, ilyen módon.
Ezt nem lehetett egyszerű közép szinten megalkotni, kellett ez a szélsőségesség, itt nincs középút, ha már bemutat valamit akkor az legyen ott rendesen, hozza a kellő hatást.
Persze ez nem az a film amin az ember 30-40 év múlva is nosztalgiázni fog egy kávé és egy sütemény mellet, de szerintem nézhető volt, egyszeri megtekintésre mindenképp.
Amit Pasolini-e filmjében közölni akart, a hatalomvágy, a mások feletti irányítás, bíráskodás, a teljes elnyomás, semmibevevés, megalázás, nos, egy amolyan figyelemfelhívás lett volna az emberek számára, kik ezt, legalább is a többség nem fogadta el.Őt tartották a legnagyobb veszélyforrásnak, polgárpukkasztónak, undorítónak, holott semmi rosszat nem tett, csak képsoraival, írásaival akart hatni az emberekre és persze emellett ember maradni.
Neki sikerült is, de az ki azt a szörnyűséget művelte vele a tragikus napon.., az nem volt emberi, Ő volt az akitől-akiről talán-e képsor is szólt, vagyis annak egyik leheletnyi mozzanata.
Aki 1 pontal illete a filmet,hát lehet,persze, hisz egyedi vélemények vannak itt, de az biztos, hogy nem értett semmit a filmből, hogy miért is kellett megszületnie ennek az alkotásnak, Pasolinit meg végképp nem értette és nem is fogja, sosem.

Életem egyik legfelkavaróbb, legvisszataszítóbb filmje, amit sajnos nem tudok törölni az emlékezetemből, pedig szívesen megtenném. Gondolom ez volt film célja. Bánom, hogy megnéztem.

Azert nem egyes, mert most neztem meg A nagy zabalast...

A könyv is nagyon jó, bár persze a helyén kell kezelni, ugyebár Sade nem szánta gondolom paródiának. Igazából én féltem a filmtől, ez a fasiszta cucc nagyon-nagyon nem illik a képbe. De szerencsére nem kellett csalódnom. Összezárni szüzeket? És fiúkat is, ez is szerepelt a fantáziádban? :DD

összezárni szüzeket és mindent megtenni velük? Kinek ne lenne álma?
Viccet félretéve, most elkezdtem olvasni a könyvet. Nem sok köze van egymásnak a kettőnek, eddig. Illetve de, Kiderül, hogy a hercegen kívül mindegyik egy impotens, így már érthetőbb az elborultságuk

A történet, ha korábban születek, akár az én fejemből is kipattanhatott volna.

Te perverz állat:D

Plusz pontok: - 75's, meglepően nyers
- A női szereplők mind jól játszottak
- A történet, ha korábban születek, akár az én fejemből is kipattanhatott volna.
Negatív: - ha fekáliát akarunk mutatni, akkor fekáliát mutassunk, ne véres hurkát. Ha nem lehet igazi székletet mutatni, akkor ne erőltessük, mert röhejessé válik.
- fél műveltség, nem műveltség. Ergo, vagy legyenek tényleg művelt, elit úriemberek, akikre fel lehet nézni, vagy hanyagoljuk ezt a szálat
- fogalmam sincs, hogy verbális megnyilvánulásukon kívül mi utalt a fasizmusukra, és a háborúra, de gondolom így könnyebb volt "eladni"
- rezzenéstelen arccal végignézni, és közben azon mélázni mi legyen a következő film, azt hiszem semmiképpen nem pozitívum a filmnek.

No, majd lehet eljutok egyszer a könyvhöz is, hátha az kicsivel valósághűbb.
Szerintem a hármassal, még így is jószívű voltam. Kettesen gondolkodtam

Sade zseniálisan beteg kultuszműve után kicsit tartottam a filmtől, de szerencsére Pasolini felnőtt a márkihoz abberáltságban. Végig ironikus, mégsem válik röhejesé, és összességében nagyon bírtam ezeket a perverz karaktereket (az előadónők különösen zseniálisak).

Lehet, hogy ez meglepően fog hangzani, de nekem unalmas volt. Akadt egy-két érdekes mozzanata, a kis elbeszélések egészen rendben voltak. Azt tudnám mondani, hogy a film legjobb pillanatai. Ezen kívül talán egyszer-kétszer kaptam fel a fejem, így végül, mert unatkoztam végig, megadom neki a hármast.

Szerintem ez a film szándékoltan komikus. Például a kancsal csávó arca meg játéka. Ha nem akarta volna, hogy vicces legyen, nem rá osztotta volna a szerepet.
Én moziban láttam, ott is sokat nevetett az egész terem, igaz, sokan meg kimentek.

Engem meggyőztél. (Úgyhogy, inkább nem is nézem meg újra.)

Hat év után újranéztem Pasolini filmjét. És végigröhögtem. Magam sem hittem volna, hogy a mű, melyet általánosságban a világ egyik legbotrányosabbjának tartanak, és mely gimnazista koromban épp emiatt egyszerre érdeklődést és undort váltott ki belőlem, ilyen reakcióra fog késztetni. Minden egyes jelenete annyira eltúlzott, hogy az ember akaratlanul is nevetni kezd. Valószínűleg erre mondják, hogy "unintentional comedy". És ezért is elfuserált mű ez. Pasolini filmet akart csinálni arról, hogy a fasizmus mit művel az ember testével és lelkével. Úgy gondolta, elmegy a végletekig, és olyan komolyan vette magát, hogy a végén egy ZS-kategóriás nyugatnémet pornófilm szintjére jutott. Komikus az egész. Érdemes megemlíteni, hogy Fábri Zoltán bravúros filmet készített ugyanerről a témáról, anélkül, hogy egyetlen aktus vagy nemi szerv szerepelt volna benne. Ő értett hozzá. (Nem mintha Pasolini nem lett volna kiváló rendező, de ezt a filmjét egyszerűen elcseszte.)

Nem erre gondoltam. :-) Hanem arra amit találóan állapítottak meg a munkásságát illetően. Miszerint
Sade-ból-mint sok kortársából- szinte tökéletesen hiányzott az az írói tehetség, hogy egy alakot láttatni tudjon. És ez nem is szempont nála. A figurái nem regényhősök, nem személyiségek hanem fogalmak, árnyak, a cselekmény pedig egy nagyon szigorú következetességgel végigvitt filozófiai balett. A tagadás, a rombolás filozófiai balettje.

Most ha ezt is újra elkezditek, esküszöm lezárjuk az összes fröcsögő topikot.

Esetleg szólhatnánk Kurt Krennek az ügyben. :-) Bocsi, hogy folytatom, mostantól Kren stop.

Sade művei abszolút nem megfilmesítésre valók szerintem.

Könyben fantasztikus...a film egy fos.

ja, bocsánat, igazad van. késő van. :) akkor mégsem vagyok annyira szomorú. :) (bár szerintem még ez is nagyon kevés. 10-ből 7-8-at azért minimum érdemelne. vagyis itt 4-et.)

Csakhogy imdb-n 10 pontos skálán 6,1, itt pedig 5-ösön 3,19 (amit egyszerű kiszámolni, hogy 10-esen 6,38 lenne).

3,19??? még az imdb-n is 6,1 pontos. azért az a 3 megdöbbentően kevés. szomorú lettem.

Beteg korcsok.

Igen megosztott film. A zsarnokság ábrázolása, tök mindegy milyen hatalom. Fasiszta vagy Náci, Passolinitől ez egy üzenet volt a " nagy vezetőség" felé, ki is nyíratták utána.
Mindenki döntse el magában....annyi biztos, hogy a filmtörténelem egyik legegyedibb filmje.

Hát...Nekem erről az jut eszembe,ami a Mel Gibson féle Passióról.H ez egy beteg faszság (a Passió meg trancsirozós faszság) amire rá van sütve valami komoly mondanivalónak a bélyege.Jelen esetben a fasizmus,a Passiónál a hit,meg a kereszténység.Valaki említette előttem,és nekem is azt kell mondanom,h semmi az ég világon nem utal a a filmben a fasizmusra,a náci ideológiára.Csak mikor kiírják az elején h Olaszország a német megszállás idején.Meg 1-2 egyenruha.Ettől függetlenül nekem tetszett a film,mert egy beteg fasz vagyok:DMeg érdekel,h az ember lelkében micsoda méreteket tud ölteni a düh,gyűlölet,sötétség,szadizmus,vágy az uralkodásra.És szerintem ez a film erről szól,nem másról.Ja,és ennél betegebb film?A szarevést leszámítva Motel 1-2.

Na, ennyire vagyok kepben.

nem a komment írása előtt? :))

Igy van, en irtam rosszul. Mentsegemre szoljon, h fel oraval a komment irasa utan keltem.

utananeztem es nem psychology hanem philosophy.. gondolom legalabb is ez alapjan:

[link]

Link?

Psychology of a Knife. 10x durvabb mint ez.

valoban? :o akkor esetleg meg is sughatnad nekem h melyik az :D a cannibal holocaust esti mese e mellett :D

[kéz feltesz]

Tegye fel a kezet,aki tud ennel betegebb filmet..... :D

Szörnyen zseniális. egész eddig erősnek véltem a gyomromat, de most nem érzem túl jó kondícióban.

Az ajánlóhoz egy kis korrekció: más dolog a nemzeti szocializmus és a nemzetiszocializmus. ;-)))

ez kétségtelen, de én úgy érzem, hogy a csokis baracklekvárnak más a szerepe, mint az eredetijének az általad említett videókban, ahol inkább lárpurlár van jelen :]

ennel az elborult alkotasnal meg sokkal durvabb videok keringenek manapsag az interneten....pl. a sok perverz japanok altal keszitett gyomorforgato dolgok,ahol a szar nem csak csokis baracklekvar kevereke :D nehogy azt higyjetek, h ilyenekere izgulok csak hat akarva akaratlan belebotolhat az ember :D perszek azokat is megertem ,akik felhaborodtak rajta...azert nem osztalyoztam meg ,mert nem lattam vegig.

Nem szeretem magamat ismételnem, de úgy látszik, muszáj:

„Pasolini Sade márki művét adaptálta, magyarul a szadizmus atyja a perverz történeteket már a XVIII. sz. végén papírra vetette. A rendező a kész történeteket ültette be a saloi bábállam közegébe. Undorítónak undorító volt a fasiszta rendszer, de azért nem egyenlő a 200 éves perverz sztorikkal. Ha leveszed a Mussolini bábállami kereteket, hogy a II. vh. végén játszódik a sztori, akkor csak a márki történetei maradnak.”


Ebből a szempontból nehezen jutsz el de Sade márkitól Nietsche-ig is, hacsak nem az a koncepció, hogy a nyugat-európai entellektuel körökbe hívószónak minősülő „Le a fasizmussal!” mázzal leöntve próbáljuk meg elfogadhatóvá tenné a nihil förtelmet.

Egyébként a filmben azon kívül, hogy Saloban játszódik a történet, és a pribékek fasiszta egyenruhát hordanak, hol van benne a fasiszta/náci eszmerendszer? Egy szó sem esik benne korporatív államról, fajelméletről, Lebensraumról, árja ideológiáról.

"Azaz teljesen mindegy, hogy fasiszta közegbe rakod a filmet, vagy kommunistába vagy demokratikus rendszerbe, ugyanazt kapnád az arcodba."

szerintem ez elég alapos félre értés. itt nem véletlenül specifikusan a náci környezet játszik. a de sade, nietzsche vonalon nehezen fogsz eljutni pl a kommunistákhoz(ami alatt gondolom valami sztálinizmusra gondolsz)...

Bocs, de erről ez jut eszembe:
"...újra rá kell mutatnunk népünk ama részének szembeötlõ
gyávaságára, amelynek mûveltségébõl és társadalmi állásából kifolyóan
elsõsorban lett volna kötelessége állást foglalni a kultúrbotránnyal szemben.
Annyira féltek a bolsevista mûvészet apostolaitól, akik mindenkire
rátámadtak és maradi nyárspolgárnak bélyegezték azt, aki vonakodott
bennük a teremtés koronáját látni, hogy lemondtak minden komoly
ellenállásról és beletörõdtek abba, ami számukra elkerülhetetlennek látszott.
Valóságos félelem vett erõt rajtuk, ha arra gondoltak, hogy a félbolond
gazemberek meg nem értéssel fogják vádolni õket, mintha bizony szégyen
lenne meg nem érteni a szellemileg degenerált bolondok vagy agyafúrt
gazemberek alkotásait. A kultúra e famulusainak sikerült badarságukat igen
egyszerû módon Isten tudja mily fontos színben feltüntetni; minden
érthetetlen és szemlátomást ostoba alkotásukat bámuló embertársaiknak
egyszerûen "lelki élmény"-ként tüntették fel, és ezzel a legtöbb emberben
eleve megfojtottak minden ellenvetést. Az ugyan kétségtelen, hogy "lelki
élményeik"-et mutogatták, de kérdem én, vajon tûrhetõ-e, hogy a józan
világ elé elmebetegek és gazemberek hallucinációját tálalják?"
A.H.

"Nézz tükörbe, csoda helyett láss kijózanító szörnyűséget! Eszmélj hirdeti a film. "
Én nem érzem úgy, hogy a néző ettől eszmélne vagy önmagával való gyötrelmes szembesülésre sarkallná a brutalitásnak és az undornak ilyen fokú halmozása.
Az ocsmányságoknak ilyen szintű ábrázolásától-épp ellenkezőleg-hamarabb ringatja magát "dogmatikus szendergésbe". "Ilyen brutális és ocsmány dolgokra is képes az ember! Lám! hol vagyok én ettől! Velem minden a legnagyobb rendben. Ehhez képest én patyolat tiszta vagyok! Nyugodtan alhatok."
Én így látom.

Ez az a film amire már nem tudom ráhúzni a "művészet" szót. Szerintem undorító...

Ez az a film amire már nem tudom ráhúzni a "művészet" szót. Szerintem undorító...

Teljesen reálisnak látom a filmet, hiszen sokszor a legnagyobb embereknek vannak a legnagyobb aberrációi. Bár a Szodoma 120 napját nem olvastam, de a Justinenhez és a Juliettehez volt már szerencsém De Sade márkitól és csakis az emberi ösztönökről ír. A különböző szexuális vágyakon keresztül mutatja be az emberiséget és olyan filozófiai gondolatokat közöl, hogy azok még ma is megállják a helyüket teljes mértékben.

Mint Daywith.
Nyitottam neki magamban egy külön fakkot, amiben elhelyezhetem ezt a filmet. Vannak thrillerek, horrorok, szatírák, drámák, de ezt egyikbe sem tudtam betenni. Hasonló a CH-hoz. Azt a filmet sem fogom többet megnézni. Brr... Salo: brr..

A Kannibál Holokauszt estében azt hiszem egy percig sem gondolkoztam az értékelésen, és ennél sem olvastam igazán meggyőző érveket, hogy miért jó. Pótolnom kell és meglátjuk...

Cesare: Miért váltottál egyesre?

az ilyen típusú filmeket nem lehet pontozni, ugyan úgy mint pl a Kannibál holokauszt , az emberre nem monhadja rá azt hogy zseniális, a jó szó és az oké sem fedi tökéletesen, rossznak illetve közepesnek viszont semmikép nem nevezném, kellene egy "nem tudom (nem lehet) hova tenni kategória"

Hihetetlen csalódás! Pasolini legnagyobb baklövése. Ez a hülye ötlettelen a kor balos áramlatára rátelepedő szánalmas művézkedés. A csúnya fasiszták így, meg úgy! Mi köze a fasizmusnak De Sade márki eszméihez. A fasizmus nem ilyen. Ráadásul az sem mindegy, hogy olasz fasizmus, vagy német nácizmus. Pl. az olasz fasizmus fele annyira embertelen, mint a kommunizmus. De Sade márki eszméi leginkább a mai neoliberalizmussal rokonítható. Az egész film unalmas és erőltetett, szájbarágós, primitív ideológiával fertőzött. Az értékelése részemről 0.

És ettől csodálatos, eszméletlen mestermunka? :-)

Ez benne a rendkívüli ;)

Ez tényleg így van. Ennyi a film, semmi több.

Ahogy a puszta aberáció találkozik a féktelen agresszióval... Röviden így jellemezhető ez a film

eszméletlen mestermunka, Pier Paolo Pasolini zsenialitásának csúcsa!

Értem.
Tetszetős gondolat az akkori amerikai szellemet illetően.
De vajon Ken Kesey minek szánta?
De értem-igazad van.

"Forman himself noted that the asylum was a metaphor for the Soviet Union"
1,5 masodperc google utan. Nem mondom, h masrol nem szolhat, csak nekem az jott le az egeszbol.

A látszategyenlőség ott szerintem nem feltétlenül a komcsi dologra hajazott. Éppenséggel lehet a nyugati demokratikus államforma, az amerikai "...and justice for all" keserű görbe tükre is.

A köomcsira? Amerikában?

Az egyen elnyomasa, latszategyenloseg McMurphy "latszatszabadsaga" stbstbstb.

A komcsira? Miért? Nem értem...

M2 egy diktatura egeszet mutatja be, csak kicsiben. Pasolini inkabb a nacira, Forman meg inkabb a komcsira koncentral. Legalabbis szerintem.

Miért hasonló?
A terror és a zárt helyzetbe kényszerített csoport miatt?
Nem nagyon jut más az eszembe.
Emiatt még annyira nem hasonlít szerintem.

Egyebkent belegondolva, tok hasonlo allegoria, mint a One flew over the cockoo's nestben van, raadasul mintket film 1975os. Mas kerdes, h mondjuk Milos Forman filmjet ujra lehet nezni, a Salo inkabb egyszeri "elmeny" :D

"Harmincöt évvel ezelőtt, 1969. január 16-án, egy cseh egyetemista kisétált Prága főterére és az ország védőszentje szobránál felgyújtotta magát. Jan Palach így tiltakozott a szovjet csapatok bevonulása és a kommunista diktatúra ellen. Tettét még két magyar fiatal követte. "

Itthon pedig Bauer Sándor ipari tanuló a Nemzeti Múzeum lépcsőjén gyújtotta fel magát '69-ben... :(

Nem is Prágára céloztam, hanem Párizsra és az amerikai zavargásokra. Robert Nisbet a Konzervativizmus: álom és valóság című kötetében önéletrajzi ihletésű beszámolót közöl a "virággyermekek" gondolati-és ízlésterrorjáról.

Csehszlovákia rab népei felemelték szavukat az elnyomás ellen, bár délibábos álmokat kergettek: a szocializmus nem reformálható, nem létezik "demokratikus leninizmus".

Jó, mondjuk azért a Prágai Tavaszt ne bagatellizáljuk el.

És azért egy Jan Palach nevű filozófia hallgató mégiscsak felgyújtotta magát a Vencel téren.... :-(

"Papa, mama gyerekek; csupa szív, szeretet..." :-)

Forradalmak '68-ban? Legfeljebb rebelliók, kis "nagy hajcihők" - hogy De Gaulle-t idézzem.

"Jogosan merül fel a kérdés, hogy a II. világháború után 30 évvel, a jóléti állam virágkorában miért is készít valaki ilyen témában és ilyen tartalommal filmet? Ám ha figyelembe vesszük azt, hogy Pasolini filmje az 1968-as forradalmakat követően hét évvel készült, továbbá azt, hogy a Pasolini filmje az igen nagyra növő, egyre terebélyesedő állam (LEVIATHAN) által kialakított jóléti társadalomban, a jóléti juttatások haszonélvezőinek készült, valamint azt a tényt is, hogy Pasolini filmje csalódott, kiábrándult, elidegenedett, de a jólétbe tespedt társadalmi légkörben készült el, abban az esetben már nem feltétlenül tartjuk értelmetlennek, önmagáért valónak a filmet, alkotást."

Eléggé amolyan hetvenes évekbeli, laza világpolgári zamatú megfogalmazás! :DDD

anélkül h. nagyon visszaolvasnám itt a 700 kommentet a véleményem a következő: lehet hogy ez a film a nácizmus gonoszságaira mutat rá, de én 1 pillanatra nem tudtam összekötni vele az itt látott eseményeket vagy a világháborúval, akármilyen metaforákat is akart sugallni a rendező :D így olyan szemmel néztem hogy ez 1 erőszak film, mint pl a ház a park szélén v. a köpök a sírodra, de még annak tekintve is igen elvetette a súlykot pl a sz*r köre fejezetben. de összvissz nézhető, a mesélők történetei néhol igazán érdekesek :)

:-)))

Homeopátia
(bocs:) )

"A film egy direkt arculcsapás, egy nagy gyomros az átlagpolgár és az írástudó számára egyaránt. Nézz tükörbe, csoda helyett láss kijózanító szörnyűséget! Eszmélj hirdeti a film."

És mi van az írástudatlanokkal ezek szerint? Ők mire eszméljenek? ;-)

"Megítélésem szerint a film szándékosan lett gyomorforgató, a lehető legteljesebb mértékben anti-esztétikus, provokatív, arcul-, szíven és lelken csapó."

Számomra nem volt lelken és szíven csapó. pont ezt hiányoltam belőle. Az elnyomottak is ellenszenvesnek voltak beállítva. Pasoloni-ahogy Cesare mondotta-szarral akart harcolni a szar ellen.
Semmit sem adott át nekem a hatalom borzalmából.

Puttancsospeti erős érvekkel alátámasztott, kitűnő stílusban megírt véleményeit mindig nagy élvezettel olvasom. Írásai számos, megfontolásra okot adó elemet tartalmaznak. Írom mindezt úgy, hogy bizonyos véleményeivel, kritikáinak tartalmával nem minden esetben értek egyet.
A kérdéses Pasolini filmet érintő kifogásai nem tudom elfogadni, vagy legalább is erős fenntartásokkal tudom csak kezelni. Megítélésem szerint a film szándékosan lett gyomorforgató, a lehető legteljesebb mértékben anti-esztétikus, provokatív, arcul-, szíven és lelken csapó. Egy műalkotás tartalmi, esztétikai, filozófiai megítéléséhez – megítélésem szerint – elengedhetetlen annak a kornak a miliője, melyben az alkotás megszületett. Ha mű értelmezésének folyamatában figyelmen kívül hagyjuk a társadalmi, politikai, gazdasági, szociálpszichológiai kontextus, abban az esetben az ilyen és ehhez hasonló alkotások valóban rossz giccsnek, erőltetett álforradalmár, polgárpukkasztó L’art pour L’ art alkotásoknak tűnhetnek. Ám ha az analízis alkalmával érvényre juttatjuk a fent említett szempontrendszert, abban az esetben már más fénytörésben jelenik meg az alkotó és annak műve is.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a II. világháború után 30 évvel, a jóléti állam virágkorában miért is készít valaki ilyen témában és ilyen tartalommal filmet? Ám ha figyelembe vesszük azt, hogy Pasolini filmje az 1968-as forradalmakat követően hét évvel készült, továbbá azt, hogy a Pasolini filmje az igen nagyra növő, egyre terebélyesedő állam (LEVIATHAN) által kialakított jóléti társadalomban, a jóléti juttatások haszonélvezőinek készült, valamint azt a tényt is, hogy Pasolini filmje csalódott, kiábrándult, elidegenedett, de a jólétbe tespedt társadalmi légkörben készült el, abban az esetben már nem feltétlenül tartjuk értelmetlennek, önmagáért valónak a filmet, alkotást.


Egy ilyen tespedt, jóléttel az unalom fogságában tartott, embertől, közösségtől, alkotástól, munkától és politikától elidegenedett, a fogyasztás csalóka mámorában tobzódó társadalmi közegben szükségszerűen születnek azok a tükrök, amelyekbe pillantva ráeszmélhetünk önnön magunkra, és a világra melyben létezünk.
Az állam túlburjánzása, paternalista attitűdje, a fogyasztói társadalom konzumidiotizmusa, kritikátlansága jogos félelmeket ébresztett. Az elidegenedett, individualizált közegben nem működnek a természetes közösségi erők, energiák, fékek, ellensúlyok, nincsenek gátak, megszűnik a szolidaritás. Mindezek szükségszerűen elvezethetnek egy totális állami kontroll, és hatalom felé, melyben az egyes egyén pusztán instrumentum, a külső akart végrehajtó alanya. Ha nem is olyan durván és szembeötlően de, Friedrich A. Hayek is ezzel érvelt a túlzott állami szerepvállalás, a kiteljesedő, paternalista jóléti állammal kapcsolatban.


Egy eltespedt, elidegenedett társadalmi klímában csak ilyen nyer, brutális alkotás világíthat rá az alapproblémákra. Természetesen a kiemelt figyelmet érdemel Olaszország múltja, a fasizmushoz való viszonya és az abban való szerepe.
A film természetesen nem csak az olasz nézők számára készült, de nyilván az alapötlet okán óhatatlanok a kötődések.
Egyébiránt nem csak a Pasolini készített provokatív filmet ebben az időszakban, hanem a kortársa Marco Ferreri is ( Nagy zabálás)

A film egy direkt arculcsapás, egy nagy gyomros az átlagpolgár és az írástudó számára egyaránt. Nézz tükörbe, csoda helyett láss kijózanító szörnyűséget! Eszmélj hirdeti a film.

Tölem aztán el lehet vonva a sarkvidékre is, akkor is rettenetes.

Tényleg jobb, ez így igaz!
...bár az, hogy melyik rendelkezik elvontabb tartalommal, csak nézőpont kérdése...innen nézve elvont, onnan nézve nem:)

Teoréma emiatt is sokkal jobb mint a Salo: talán már elege lett Pasolini-nek az elvontabb tartalomból

Ezt dicséretnek veszem:) Node...fene bánja egyébként...lényeg, hogyaz ember találjon valamit egy filmben, ami neki jelent valamit...
Salo parttalan vitái...ehh

Akinél Bergman és Lynch filmek vannak a listáin az nem mainstream
A Salo-val meg úgy sem jutunk zöld-ágra vigyorgó arcokkal együtt sem: számomra inkább az Oliver Stone és Ridley Scott borzalmak okoznak ekkora ellenszenvet

Kérdéstilalom? :)
Én bevallom, hogy azóta sok filmet láttam, sokkal jobbakat...de nem vagyok szignifikáns...
a mainstream-et ismerem csak:)

:-)

Szerintem egy kicsit félreéretettél: nem vagyok Salo imádó, sőt...az osztályzat a tabudöntés miatt lett

A Salora kérdezni és meghalni! :DDD

Itt annyit tesz a tabu, hogy a Saló imádói számára érinthetetlen film. Kérdéstilalom vonatkozik rá: ha ugyanis valamely kritikusa rákérdez előfeltevéseire, összeomlik az egész. Ez egy jellegzetes ősi szónoki fogás, modern szóval exkommunikációnak hívjuk.

Tuba. :D

ja ez az elozo hszem a peti fele kerdojelre vonatkozott

en nemm vagom mirol van szo,de gondolom az a tabu egy filmcim amelyik szerinte jobb mint a Salo.. a szovegkornyezetbol ez jott le nekem..

"Tabu az biztos."

?

Oliver Stone stílusától rosszul vagyok, de mégis elhiszem, hogy valakiknek nagyon bejön. A Salo-t is le kellett osztályoznom (mivel a Mamma Rómna és a Teoréma ezerszer jobb filmek mint a Salo)
Tabu az biztos

A Szakasz c. filmen én sem kedvelem egyáltalán és általában Oliver Stone-t sem úgy, ahogy van. Az amerikai filmek hazugságainak egyik jó példája számomra a Keresztapa stb.

Ha megnézed a Salo főoldalát a KT-n, akkor láthatod. hogy sokkal többen értékelték zseniálisra, mint nézhetetlenre. Nem egy szerencsétlen sorsú, méltánytalanul mellőzött alkotás-úgy tűnik.

De miért számítana bűnös szentségtörésnek, ha egyesek viszolyognak tőle és blöffnek tartják.
A "tabudöntögető" Salo immár tabuvá vált? :-)

Végül is ha valaki tabut döntöget akkor azt már alázni kell a földig. Ott van a szörnyen rossz Szakasz, amelyben a gyiklkolás folyik végig és mindenki odavan mekkora film (életem egyik legborzalmasabb filmje amit láttam)
Aztán meg a mai amerikai és némely európai filmek álszent hazugságai, amelyek annyira nem valódiak, hogy az már fáj
A Salo be akarta mutatni az emberi megaláztatást (és azt egészen jól tette) olyan módszerrel amelyet valószinű sokáig nem fognak (főleg a prüd amerikai közönség igényeit kielégítő tucatfilmek)
Nem szeretném én se megnézni egy ideig a Salo-t és nem volt élvezet nézni a kínzásokat: de valamiért mégsem alázom a föld alá

azér nem fogom naponta nezni, sot elso nezes utan le is toroltem:D de most h ekkora hype lett korulotte lehet h levadaszom ujra:D ehe

Vissza a Salo-i köztársaságba!
Egy vélemény: "A Szodoma százhúsz napja a márki tollából és a magyar fordítónak hála olyannyira felülmúlja a filmben megjelenő gusztustalanságokat, hogy a felénél tovább végül nem jutottam az olvasásban.
Ez elég is volt ahhoz, hogy megértsem Sade-ot, a kort, amiben élt, az iróniát, amivel korának vezetőiről írt, a hajlamait, az életét; majd nekiálltam, hogy megfeleltessem mindezt a filmben. Érdekes is volt, mert nyilván nem a hagyományos értelemben vett adaptációról van szó, hisz Pasolini filmjében a fasiszta Olaszországban járunk. Ezen túl a nagy csomópontok az adott korhoz igazítva többé-kevésbé visszaköszönnek.

Aztán az már a néző/olvasó pechje vagy szerencséje, hogy mit bír jobban, olvasni, vagy látni, ahogy és amit csinálnak a filmben/könyvben, mindenesetre egyik sem könnyű falat. (a chips meg csak nehezít rajta…)"

ne offoljatok ! lol

Fredo arcán csattant az a csók. :-)

Júdás hol forfult meg? :) Inkább júdáscsók Michael Corleone arcára... :DDD