Take This Waltz (2011) ☆ 👁

Volt egy tánc

(Sarah Polley)

japán-kanadai-spanyol dráma, vígjáték

3,8
★★★★☆
142 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-03-15 08:21:48 jesi (3) #24

Michelle Williams annyira irritáló és idegesítő volt, hogy reméltem a film felénél eltűnik és nem is jön vissza többet.

2016-01-29 23:45:56 lonka (5) #23

elgondolkodtató és tanulságos.
mondanivalója van számomra, de ha nem is lenne, nagyon szép a fényképezés, harmonikus a képi világ, sodródnak a szereplők az eseményekkel, nagyon jó film!

2015-04-13 11:43:48 St4nt0N (?) #22

Elgondolkodtató történet. Nem általánosságban „a női lélek működéséről” – ahogy alább fejtegetik páran –, hanem egyetlen labilis, éretlen nő boldogtalanságáról szól. Michelle Williamsszel eddig csak jó filmeket láttam, de mostanáig eszembe sem jutott, hogy az ő személye alapján válasszak. Talán épp a természetessége miatt. Még a komikus színészek (Rogen, Silverman) drámai alakítása is meggyőző.

2014-09-17 19:45:17 dézi (5) #21

hú de jó volt ez! Sarah Polley-nak lesznek még jó filmjei, úgy érzem. :) imádtam a színeit, képeit, a színészek tökéletes választások voltak a szerepre, szóval nem tudok belekötni, tényleg.

2014-09-17 14:56:48 Bubu (3) #20

Én a férjjel nem tudtam együtt érezni. Szerintem már a harmadik fél nélkül is érezhető volt, hogy ez a házasság nem stabil. Volt valami - negatív értelemben vett - gyerekesség a kapcsolatukban: nem beszélték meg az érzéseiket,a dolgaikat, csak mikor már késő volt. Ha többet tesznek mindketten a kapcsolatért, nem alakulhatott volna ki ez a helyzet.
A lényeget részben megfogalmazták a zuhanyzós jelenetben: az új kapcsolatból is régi lesz idővel. A kérdés, hogy mikor a rózsaszín köd feloszlik, figyelnek-e kellően egymásra, szeretet, tisztelet, egymás megértése marad-e a kapcsolatban.

2014-03-19 10:55:18 pracli (5) #19

Nagyon tetszett a film hangulata... Annyira ritka, hogy egy férfi és egy nő közti vonzalmat ennyire jól sikerül filmre vinni (szinte az én ereimben lüktetett az ő vonzalmuk).
A vége akár kiábrándító is lehetne. De csak annak, akinek ez új tapasztalat. Csak realista.
Okos film, na.:)

2014-03-08 07:40:44 tomside (4) #18

Hogy sikerült-e meggyőznöd?
Mégis miről!? Csak a kétségbeesés lett még nagyobb úrrá rajtam, hiszen azt szilárdítottad meg, ami ELLEN segítséget kértem! :( Alapvetően köszi a figyelmes választ, de ... Áh, én így nem akarok élni! :D

előzmény: Szökkencs (#16)

2014-03-08 06:56:23 Magnificat (5) #17

Nagyon teteszett :) És valahol a lelkem mélyén mindhárom felet megértettem (pedig ezt egy ilyen filmnél ritkán érik el nálam, konkrétan nem emlékszem most egy ilyenre sem)

Michelle Williamsről pedig nem is gondoltam volna, hogy ennyire tud játszani.
Agyam eldobom.

Sarah Polley meg... hát egy kegyetlen dög :) De ezt már tudtuk :)

2014-01-02 20:17:45 Szökkencs (4) #16

Szerintem nem jól értetted... :) Az én olvasatomban Sarah Polley pont azt akarta bemutatni, hogy a szédülés, ahogy te fogalmaztál (dodzsemezés jelenet erre eklatáns szimbólum) csak átmeneti állapot lehet, és ezt jó lenne minden nőnek (és férfinak) elfogadni. Mert a legizgalmasabb új szerelem is csak idő kérdése, hogy felhíguljon a megszokás állóvizében, és régi szerelemmé fakuljon ('nagy szeretkezések, aztán közös tévénézés az új partnerrel is' jelenetsor). Margot ezt csak a film végére érti meg, de ekkor már talán túl késő. A volt egy tánc cím is ezt a kis kitérőt jelzi szerintem, a másik fél (korábbi/megunt (?) partner) tűrési küszöbétől függ, hogy egy ilyen tánc után tudják-e folytatni a közös, rutinos mozdulatokon alapuló régi táncukat vagy tovább folytatódik a táncpartner keresése. A legtöbben ennek a tanulságát csak hosszú évek tapasztalatai után értik meg, sokan sosem, ők a függők, "szédülésfüggők", ők alapvetően tényleg magányosságra vannak ítélve. Ez az addikció viszont nem csak nőkhöz kapcsolható szerintem, csak a férfiaknál elsősorban (nyilván vannak kivételek) a testiséghez köthető (vágyakozás változatosabb szexuális élmények után, amit szerelemnek neveznek el aztán), a nőknél inkább érzelmi alapú: nem foglakozik vele, nem kap elég figyelmet, nem tesz bele annyit a férfi a kapcsolatba, ettől unalmassá válik az együttlét. Ami nagyon tetszett egyébként, hogy a férj is megértette a végére, hogy ő hol hibázott, nem küldte el a volt feleségét a francba, hanem az eset után is tudtak beszélgetni, nagyon szép volt a lépcsőn ülős zárókép.
Az Egyre távolabb-ban is tulajdonképpen hasonló témát jár körül Polley, csak ott egy idős házaspárt látunk, ott is a nő távolodik el, csak ott egy betegség következtében. De abban a filmben is a régi kapcsolat mégis a sokkal erősebb és stabilabb, arra fókuszál a rendező.
Nem tudom, sikerült-e meggyőznöm... :)

előzmény: tomside (#15)

2014-01-02 18:08:12 tomside (4) #15

Az alábbi spoilerem nemcsak egy sima, hanem egyben egy 18+-os spolier is.

A kt szerint nekem ez a film 4,50. Márpedig a kt nem téved! Csak azt nem tudja, hogy az esetek nagyobb részében én onnan még lefelé kerekítek. Ezért négyes. Kurvára idegesített ez a film, és az átlagos hossza ellenére is kb. negyedjére bírtam végignézni. Sarah Polley, akiért rajongok, művi precizitással mutatja be a női lelket, és ezért csak kapja be, ha kérhetem! Mert én ezt nem akartam látni. Azt, hogy a nőnek csak a kurva szédülés kell, hogy pont abból meríti az élvezetet, amit az elején félelemnek ismert fel: az "átszállások" közti bizonytalanságot élvezi. Mert ha így van, akkor kurvára magányra vagyunk ítélve, ez ellen meg a két diplomám ellenére is gyermeki naivitással tiltakozom, szinte vakon. Sarah Polleynak elhiszem, hogy így működik egy nő, és csak imádkozni tudok azért, hogy Sarah Polley téved. Annyira felbaszott a film - amit elismerek nagyon jónak -, hogy kurvára elkezdett izgatni a kérdéskör, vajon mi itt tényleg magányra lennénk ítélve? Vajon a valaki melletti megállapodás az csak ideig-óráig hoz nyugalmat, s aztán ez az egymás mellettiség kényszerűen, hallgatólagosan átvált önámításba? Vajon monogámia tényleg csak sorozatmonogámia formában létezik? Erről szólt ez a film, vagy félreértettem?
Tisztelettel kérem, valaki - női válaszadónak kiváltképp örülnék! - mondja el, hogy jól értettem-e a fentieket.
Vagy inkább alázatosan könyörgöm, hogy győzzön meg arról: nem!

2013-12-08 23:37:29 tomside (4) #14

Most fogtam hozzá, és a 10 és 12 perc közötti részben valahol van egy hasonlat, ahol M.W. egy hasonlatban elmondja megannyi kapcsolatfüggő problémáját. :D

2013-12-08 22:56:55 sztacska (?) #13

A romantikus film műfaján belül is kiemelkedő egy fantasztikus Michelle Williamsszel (ennyire finom, izgalmas játékot régen láttam, hátborzongató volt) és Seth Rogennel.
Igazából hasonló módon nézne ki egy Apatow film, ha kihúzná a forgatókönyvből a káromkodást és a füvet.
Egy szó, mint száz: irtózatosan erős és különleges film.

2013-10-23 16:41:00 Loretta (5) #12

Hangulatból 5-ös.

2013-07-06 21:51:23 dorothygale (4) #11

Àtjött. Jô....

2013-02-15 23:13:58 Sántha Orsolya (4) #10

Kegyetlen. Azt hittem, kapok egy csodaszép, szomorú mesét, holott tudnom kellett volna, hiszen ez Sarah Polley műve :) Kegyetlen volt. Sokkal fájdalmasabb, mintha most itt ülnék bőgve, hogy jaj, de romantikus. Eszméletlen, ahogy Williams és Kirby közt izzik a levegő.

2013-01-29 12:35:12 Kremy (3) #9

A legelején lévő jelenetet imádom. Az egész maga pedig nem rossz,de hiányzik belőle valami..Nekem a házaspár bemutatása roppant erőltetett és vontatott volt,én egészen másképp bántam volna a karakterekkel.

2013-01-26 12:11:55 timcsiy (2) #8

ennyire sz@r filmet már régen láttam! kivételesen unalmas módon próbál meg rámutatni fantasztikusan sokat sejtető, mély életigazságokra, csakhogy ennek ellenére mégis az egész tipikus napi bölcsesség szagú.

2012-12-29 16:49:27 cinemagi (3) #7

ez a film lehetett volna tökre jó, nekem a Candyt jutatta eszembe.

2012-12-28 08:35:50 Daemiaen (4) #6

Sarah Polleyba rendezőként sem kevés tehetség szorult, annyi szent, bár képes sokáig elidőzni olyan jeleneteken, amikor az ember inkább kimenne a teremből, szerencsére a film nagy része rendkívül erőteljes, életszagú, a szereposztásnak hála pedig különleges is.

2012-12-27 21:58:54 ChrisAdam (?) #5

A megvetést jól meg tudod fogalmazni, az biztos! :P

előzmény: dézi (#4)

2012-12-07 09:21:16 dézi (5) #4

ti hány évesek vagytok, 12? bár a primitívség nem feltétlen köthető életkorhoz, az is igaz...

2012-12-06 20:21:09 ChrisAdam (?) #3

Na, de csak Michelle-re kell figyelni. Addig míg a nyanyák lógó ütközőit mutatják, úgy nézd mint a horrorfilmet. :DD

előzmény: Xuja (#2)

2012-12-06 20:12:31 Xuja (3) #2

Azért kicsit lehűtött, amikor a nyanyákat is majdnem ugyanannyi ideig mutatják zuhanyozás közben.

előzmény: ChrisAdam (#1)

2012-12-06 19:41:29 ChrisAdam (?) #1