Ai no corrida (1976)

Marco Ferreri nagy zabálása jutott eszembe róla. Szóval, hogy halára eszed vagy másképp élvezed halálra magad, hát nagyon bűnös, beteg gondolat is, meg nagyon vonzó is. De tulajdonképpen miért nem? Na jó, én lehet, hogy képtelen lennék rá, de öregen nyögve, jajgatva, szenvedve jobb meghalni? Nem tudom, még egyiket sem próbáltam. Fura szokásaik voltak a harmincas években a japánoknak is, az biztos. Persze, ezt részben a Gésa emlékirataiból már ismerjük. Hááát.. különleges hangulatú, szokatlan film ez, kár lenne kihagyni, és ezek a szokatlan vagy ritkán használt naturális elemek is kellettek bele, bizony. Tudja a manó.. most így sokig maflázok magam elé... na, talán még irigyelni is lehet a mindent elsöprő szerelmet. Az ember egész éltében arra hajt, aztán sokszor fájdalmasan csalódik, ezek meg megőrizték örökre.

A francia(új) változat egy gány, viszont magam is meglepődtem, mint szűzlány a kupi ajtajában, h ez sokkal jobban tetszett, muszáj volt megnéznem még egyszer.
Valakit/valamit szenvedélyesen birtokolni, függni tőle mint Stallone a Cliffhangerben ;), na az mán döfi.
Báár, én maradok "egészséges" szinten, férfi farkat még nem vágtam le...bár ami késik, nem múlik..;)

Minden bizonnyal nagyon alaposan átgondoltad ezt az állítást

Ja, nem ;)

Szinte a legtöbb művészfilm "beteg"..
Vagy, ami beteg, az már művésziesnek számít a filmvilágban?
Én úgy látom, h igen.

„Az Érzékek birodalma határsértő és tabudöntő mű a szex hatalmáról, és arról, hogy amiről nehéz beszélni, arról nem hallgatni kell. Hanem megmutatni. Egy nő és egy férfi démonikus utazása a tiszta testiség érzéki élményei közt, mindez gyorsan égő celluloidra mentve és absztrakt film-anyaggá formálva.”

A megszállottság és az alávetettség filmje. Ahogyan én láttam.
Az első felében öncélúnak éreztem a meztelenséget, és még a tipikus európai problémám is előállt, nem mindig tudtam megkülönböztetni egymástól a japán arcokat. A sztori is a kelleténél homályosabb volt, engem zavarni szokott, amikor nem értem, mi zajlik. Aztán ahogy Sadán egyre jobban eluralkodott a megszállottság, a film is egyre jobb lett, és a pornográf jelenetek végre tartalommal töltődtek fel. Mert az egy dolog, hogy mindkét szereplő erotomán, de a tragédiát/drámát/történetet az adta, hogy Sada megszállottja lett szerelmének, a férfi pedig bármit megtett érte, feloldódott benne, gyakorlatilag megszűnt létezni. Ennek legfelsőbb foka volt a halála, majd megcsonkolása, következetesen épült az ide vezető út. Emlékezzünk, hogy már a film elején mondja, hogy a pénisze csak akkor pihenhet, amikor vizel - ebben érződött valami abból, hogy neki nem ugyanazok az igényei. A játékaik során mindig Sada teszi meg az első lépést az újabb "perverziók" felé, amikre egy fél pillantásnyi bizonytalanság után mindig követi őt a férfi, sőt, fokozza is azt, hogy boldoggá tegye. Gyakorlatilag egymást kergetik előre. Aztán emlékezetes számomra még a halála előtt, ahogy mondja, hogy nagyon fáradt. Valószínűleg teljesen felemésztette őt ez a közös élet, vágyja a halált, kivételesen saját maga igénye miatt is, nem csak amiatt, mert Sada vágyait már csak ez az utolsó "aktus" elégíti ki.

Hú, hát... mindenféle előzetes tudás nélkül, pusztán annyi információval, hogy jó film vetettem bele magam, valami szimpla drámára számítva, úgyhogy igencsak meglepődtem az első arcomba tolt erektált pénisz láttán :D Egyébként az ilyesmivel nem lenne problémám, na de 100 percben konstans ez a szenvelgős szeretkezés számomra már valami iszonytatóan unalmas volt, konkrétan nem is tudtam egyhuzamban végignézni. Az andalítóan szép zenével megtámogatott művészien erotikus/perverz képek egy ideig lekötöttek, és valószínűleg akkoriban sokkoló lehetett és botrány, ma azonban tabudöntögetés tekintetében sem tud sok újat mutatni, a történet pedig annyira nem érdekes, hogy figyelni tudjak rá. Különlegességképp persze mindenképp megérte megnézni, de azért örülök, hogy nagy nehezen túl vagyok rajta, mert a hősnő egyébként vitathatatlan szépsége ellenére mocskosul az agyamra ment. Érdekes utánaolvasni egyébként a film keletkezésének és utóéletének, hogy mégis hogyan jöhetett létre a filmeket masszívan cenzúrázó, még a poreszt is a mai napig kikockázó Japánban.

A kisgyerekes jelenet valóban nagyon furcsa volt, viszont nem éreztem teljesen fölöslegesnek. Az ilyen kisgyerekeknél a meztelenség nem erkölcstelenséget jelent, általában szeretnek is meztelenek lenni (az már más kérdés, hogy ezt kell-e filmvásznon mutogatni...). A jelenet elején Sada még békésen játszik velük, ekkor olyan, mintha ennek a nőnek a lelkében is lenne némi tisztaság. A jelenet végén viszont fizikai fájdalmat okoz a kisfiúnak, mintha még másban sem tudná elviselni az ártatlanság létezését, és ekkor már világos, hogy ez a nő bizony menthetetlen.

Így a "folytatást" látva, meg pár napot pihentetve úgy döntöttem, nem érdekelnek a hibái, megadom rá az 5-öst. :D Többször is eszembe jutott azóta -nem a puncik miatt feltétlenül :P-, és kiváló hangulata van, igazi stílusgyakorlat. A pornó és a durvaság az csak a felszín. Átlényegítő. Szinte vágyom rá, hogy újranézzem. Egy ilyen nem kaphat 5-ösnél rosszabbat.

Ez a film akár a "Last tango in Tokyo" címet is viselhetné. :D Legalábbis a sztori alapvetően ugyanez, és a végkimenetel is hasonló..

Viszont Bertolucci filmje "elbújhat" emellett. Az volt botrány? Ugyan már! Abban nem volt fojtogatós szex, midnen jelenetben közeli a nemiszervekről, sem tojás feldugása a vaginába, s csupán a szex fokozása miatti kasztráció aztán végképp nem :D. Oshima Nagisa szerintem a legtöbb tabut megtörte. Talán csak az nem volt benne, ami miatt a mai japánokat betegnek tartják: polippornó és hányós szex. De tényleg csak ezek "hiányoztak", amúgy minden szadomazo és perverz technikát kipróbáltak.

Az egész mégis nem vált vulgárissá. Ez nem egy pornófilm, akármennyire is hasonlít rá. Igazából a végére érti meg az ember, hogy mi is akart ez lenni. Kicsit engem Bertolucci műve mellett a Szindbádra is emlékeztetett. Ugyanaz a nihilizmus, féktelen életélvezet, csak itt az evés nincs jelen, hanem a konstans szex helyettesíti azt.
Kicsit lehetett volna kreatívabb a rendező. Gondolok itt arra, hogy több szubjektív képet, bevágást alkalmazhatott volna, akkor formailag is tudnám kötni Huszárik művéhez.

Meg néhol valóban sok volt már. Pl. a gyerekek meztelensége már engem is megbotránkoztatott, pedig elég alacsonyan van a tűrőképességem. Azért ezt mégsem kéne.

Viszont az egész tényleg érzéki, művészi, átlényegítő. Ehhez valóban hozzájárul a nagyszerű, meditatív zene és gyönyörű képek. A maga nemében zseniális. De azért mégsem adok rá 5-öst az említett problémák miatt.

Az amúgy külön sokkoló, hogy ez igaz történet. :DD ÚRISTEN

Hatása alá kerültem valóban távoli ez a fajta "vágy", vagy legalábbis nyugaton másfajta érzelmet visznek bele, kevésbé elállatiasodottat.....átlagos viszonylatban.
Viszont szóljon mellette hogy így is üt a film vége és jön a drámai hatás 120-szal, van jó pár felkavaróbb jelenet a filmben, szóval nem a romantikus vígjátékon felnőtt társadalom táplálkozzék belőle. A zene nagyon le lett találva a filmhez, zavart keltő, de mégis passzoló, és a feszültséggel sincs gond, habár tény hogy van gusztustalanság is nem kevés. Megér egy jó pontozást, hisz egyedi és korszakalkotó alkotás, olyan hangulattal, amit ma már nem igazán lehet felfedezni a filmekben, a jó öreg 70-es évek tabuk nélküli gyümölcse.

Amióta évekkel ezelőtt láttam a Chihiro-t nagyon lenyűgöz a japánok filmvilága. Furcsa volt egy teljesen idegen kultúrából származó filmet megnézni. Ez a film is valahogy nagyon "távoli". Olvasgatva az interneten találtam egy értekezést Bikácsy Gergelytől, ami tökéletesen leírja ezt a filmet: "Az érzékek birodalmát, amikor tíz éve Párizsban láthattam, én is katartikusan megrázó remekműnek véltem. Ma viszontlátva ellenérzésem a nagyobb: távolinak, idegennek érzem." ... "idegen marad, átélhetetlen" Tudom, nem kellene mondatokat kiragadni, de én is ugyanezt éreztem, viszont számomra éppen ettől zseniális.
Nem mondanám, hogy könnyű filmélmény, mert a távolságtartása miatt nehezen vonja magára az ember figyelmét. Az érzelmek bemutatása egészen más, mint egy nyugati filmben, és valószerűtlennek tűnik az egész, annak ellenére, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel.

Nagyon erdekes film, kicsit untato egy ido utan, de van benne par elkepeszto jelenet is.