Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Vajon ki volt Curtis: Egy csodás látnok? (vagyis akkor nem csak látnok, hanem kiválasztott is, hiszen nem csak álmai voltak, hanem jeleket is látott a madaraktól a viharokig). Vagy egy skizoid személyiség aki végig küzdött váltakozó sikerrel a betegségével? Ezeken ment a diskurzus 41 hozzászóláson keresztül, talán nincs is értelme kutatni. A lényeg, hogy bármelyik opciót nézzük is azt mondhatjuk, hogy a rendező annyira tűélesen követi végig a lefolyását, hogy egyszerűen szép lassan fészket rak a fejedben, mivel érzed, hogy adott esetben veled is ugyanígy történne meg.
Nyilván azok meg nem szeretik azokat a filmeket, amelyek címében a remény vagy a rab szó előfordul.
előzmény: csabaga (#40)
Az IMDB-n 27 ezer egyes szavazat van a Remény rabjaira...
Mindig is sejtettem, hogy a nagyszerű filmekre adott 1-es pontszámok hasonlóan racionális, jól megfontolt, logikus észérvek alapján születnek. :D
A legszebb az egészben pedig az, hogy a Take Shelter című filmre az általad leírtak nem teljesen igazak az adott formában.
előzmény: ipartelep (#34)
Hát ez érdekes. Én semmi olyan filmet nem nézek meg, ami kb. arról szól, hogy „Petronella szuperhős barátaival az iskolai nagyszünetben megmenti a szomszéd galaxisokat a pokémonok támadásától”, de azért látatlanban egyest nem adnék egyikre sem. Az egyes nem arról szól, hogy milyen személyes fóbiáink vannak, hanem arról, hogy melyik a nagyon rossz film.
előzmény: ipartelep (#34)
Tehát pl. a Point Blank vagy A nap vége is szar filmek akkor? oké.
előzmény: ipartelep (#34)
Ezért a régi szép időkben még kitiltás járt...
előzmény: ipartelep (#34)
És mi ennek az oka?
Elmondhatnád, mert ha stabil észérvek állnak a módszertan hátterében, lehet, én is ráállnék erre.
előzmény: ipartelep (#34)
Látatlanban adok egyest az olyan filmeknek (vagyis nézetlenül pontozom le őket), amelyekben az álom, vagy a képzelet és a valóság kibogozhatatlanul összekeveredik.
De gyorsan elrepült ez a két óra! Szerintem tökéletesen építkezik a film az első perctől fogva. Nagyon hatásos ez a baljós atmoszféra, amiből mind a képi világ, mind a minimalista, de tökéletesen eltalált zene kiveszi a maga részét. Michael Shannon és Jessica Chastain is brillírozott a szerepében, és mindkettőjük karaktere teljesen hihető és szerethető volt, meg tudta őket érteni az ember és együtt tudott velük érezni, ami szintén sokat tett hozzá a filmélményhez.
Ugyan világvégét jelentő viharról még nem voltak visszatérő álmaim, gondolom a fórumozóknak sem (remélem :) ), de szerintem mindenkinek volt már baljós érzése valamilyen jövőbeli eseménnyel kapcsolatban, amit nem tud megmagyarázni. Ennek általában van valami mélyebben megbújó oka, vagy akár egész triviális is, de általában az ember nem cselekszik ellene semmit, csak "halad az árral", megpróbálja elnyomni magában ezt az érzést, aztán lesz, ami lesz, legtöbbször pedig alaptalannak bizonyulnak az ilyen félelmek. A film alapötlete valami ilyesmiből fakadhat, csak egy sokkal nagyobb horderejű lehetséges tragédiát vizionál a főszereplő, ami ráadásul naponta visszatérő rémálmokkal, vagy akár napközbeni hallucinációkkal társul. Nekem nagyon tetszett ennek a lelki vívódásnak, egyfajta elszigetelődésnek az ábrázolása, valamint a család, megértés és szeretet fontosságának az üzenete. A végével kapcsolatban:Nem tudtam eldönteni a film közben, hogy melyik befejezést választja majd a rendező, aztán nagyon tetszett, hogy Jeff Nichols sem tudott dönteni, így végül berakta egymás után mindkettőt. :D Szerintem így volt a legjobb.
A belinkelt közönségtalálkozós interjú megerősített abban, hogy értettem a filmet, hozzátéve a kommented többi részét az is világossá vált, hogy az igazi különbség köztünk, hogy az esetedben katartikus reakciót is ki tudott váltani a film, míg ez nálam elmaradt.
előzmény: sokol (#31)
Ha neked a film mondanivalója,sugallata megegyezik a többi általad említett alkotásokkal,akkor sajnos nem értetted meg a lényegét.
Viszont ennek ellenére igen határozott véleményed van róla.
Érdemes a filmben elmélyedni,ez egy olyan műfaj amit csak így lehet értelmezni.
Nem csak felszínesen megtekinteni: "Jön a vihar vagy nem?,Őrült-e vagy sem?" ,mert nem ez a film lényege.
Ha másképp nem megy,esetleg utánaolvasni,hogy mit is akart itt a rendező(én megtettem),akkor világosabb képet kap az ember.
Az utolsó jelenthez:
Ez egy közönségtalálkozó ahol az első, Nichols-nak szegezett kérdés,a film végével kapcsolatos.
Mi az utolsó jelenet lényege,értelmezése?(Hát nem a "vihar" valódisága...)
(03:15-05:20-ig)
link
előzmény: dabo (#29)
Egy remekmű a film,egyszerre megható,nyomasztó,valósághű,lehengerlő :mint amilyen egy igazi dráma.
Persze ehhez egyrészt kell az is,hogy szeresse az ember a dráma műfajt,illetve,hogy megértse az ember a film mondanivalóját,gondolatvitelét.
A színészi alakítok zseniálisak,főleg a főszereplőé,tényleg néha úgy érzi magát az ember mint ha benne lenne a filmben és együtt érezne a főhőssel.
A végét mindenki úgy értelmezi ahogy akarja,én álomnak értelmezni,melyben az egész család szerepel,azt jelképezvén,hogy felfogták a betegségét és együtt állnak szembe vele.
Egyfajta gyógyulási folyamatként,hogy most már nincs egyedül a főhős a küzdelmében.
Nincs több hozzáfűznivalóm,mások már megtették, nálam ez a film a többszörnézős kategória.
5-ös.
Az erős színészi alakítások és néhány jól megkomponált álomjelenetre emlékezhet ugyan az ember, de összességében a film az egész feszültségét annak a lebegtetéséből meríti, hogy valós vagy elképzelt folyamatokat látunk-e? Tényleg jön a vihar, vagy a főhősünk szimplán csak skizofrén? Ha igyekszik az ember felidézni magában a hasonló eszköztárral operáló alkotásokat, olyan filmek juthatnak eszébe, mint például: Jákob Lajtorjája, Meztelen ebéd, Videodrome, ExistenZ, Perfect Blue, Ne nyisd ki a szemed!, Donnie Darko, Hatodik Érzék, A Gépész, Másvilág, Azonosság, A Fiók, Viharsziget, Eredet, Ghost in the Shell 2, Enemy, és akkor még nem is említettem a David Lynch életmű legtöbb darabját, kiemelten a Mulholland Drive-ot, a Lost Highway-t, és az Inland Empire-t. Ezekhez az elődökhöz a Take Shelter semmit nem képes hozzátenni. Kicsit félre is vezettek az itteni osztályzatok, amik nagyban motiváltak a film megtekintésében.
előzmény: ChrisAdam (#28)
Egyszerűen úgy zseniális, ahogy van. Minden porcikája libabőrt okoz, Michael Shannon kegyetlen jó színész, Jeff Nichols pedig kitűnően adagolja a feszültséget - majd kiugrottam a bőrömből a "openthedoor" jelenetnél. A vége pedig lehengerlő, kapunk egy nagy kérdőjelet.
Ötös!
Nagyon nehezen emészthető film. A fokozódó feszültség egyre elviselhetetlenné vált. Az volt az érzésem, arra vágytam, hogy legyen már valami, ami végre feloldja a feszültséget. Bármi! Végül is a film megoldása – bár kétélű – számomra mégis kiengesztelő volt.
Az utóbbi évek felhozatalában egy nagyon üde színfolt, a színészek és a képi világ lehengerlő.
Érdekes, jó film volt. Persze kiszámítható. Nem tudtam róla semmit, úgy néztem meg, de első perctől fogva tudtam, mire megy ki a játék. Igaz, ez nem annyira hiba, csupán egy körülmény, hogy ma már elég nehéz igazán eredetit alkotni.
De itt nem is ez volt a lényeg, hanem egy problémát, vagy egy "világállapotot" kívánt bemutatni a rendező. Legalábbis én úgy értelmeztem, hogy ez az egész a hit problémájáról szólt. Hogy az emberek a racionálisan nem megmagyarázható dolgokat őrültségnek tekintik, és rögtön a pszichiátriára utalják azt, akinek látomásai vannak. Olyan ez, mint a középkorban, hogy az őrületet szent dolgnak tartották olykor, olykor meg ördögi megszállottságnak. Csak ez az érme másik oldala. :D Hogy a valódi látomásokat őrült hallucinációnak bélyegzik.
Természetesen lebegtetve van a dolog egészen az utolsó 10 percig, de szerintem nehéz bedőlni ennek, aki már látott pár filmet, tudja, hogy mi az igazság. Ez nem egy "Ijesszük halálra Jessicát". :D
A zene szerintem is jó, nem is illett volna ehhez valami markáns.
A párbeszédek és a színészi játék természetessége nekem is tetszett, végre nem a konvencionális túljátszott amcsis alakításokat láthattam.
Sztem a filmzenéje brutálisan jó, nálam az év filmzenei toplistáján ott van a dobogón, nem tolakodó, többször inkább minimál ambient-es, de bőr alá mászó, pl. amikor bunkerben vannak vagy a finálé alatt , engem ezeknél a pillanatoknál elkapott a libabőr.
előzmény: Gasz András (#23)
Take Shelter (Menedék/Oltalom alatt):
Elég fura film. Eszembe jutott róla a Képlet, az Eredet, a Falu és a Jelek is.
Nagyon vontatott egy film, de a két főszereplő játéka annyira jó, nagyon természetesnek hat, főleg Jessica Chastain, Shannon a dühös jelenetén kívül is szintén természetesnek hatott.
A film zárása nekem elég egyértelmű volt:
Túlélhetik talán így teljes erővel, mivel már mindhárman egy szoros család és hisznek Curstisnek is. De lehet akár negatív vége is. S jó volt látni, hogy nem örült meg Curtis.
Hiányzott mondjuk valami igazi zene a film alá alig volt az is inkább nagyon minimál. A fényképezés nagyon szép volt, főleg a távoli nagy totálok a viharokról, felhőkről villámlásokról.
Mégis a film nagyon túlnyújtott -20-30 perc mehetett volna vagy feszesebb és eseménydúsabb lehetett volna a film más jelenetekkel. Moziban nehezen tudom elképzelni ezt a filmet, a sötétben, nehogy valaki elaludjon a lassúságán.
Az alakításokért azért ajánlanám mindenkinek.
70%
Hogy tehettél ilyet? :)
előzmény: Rorschach (#20)
Ennyire erős hangulatú filmet nem mostanában láttam... Ha elengedi magát az ember, nagyon gyorsan beszippantja az atmoszféra. Számomra kissé vontatott volt, de bármi hiányérzetem is volt a film közben, a végére teljesen eltűnt. Legutoljára a Drive keltett bennem hasonló érzéseket, de míg az egy erős élményt nyújtó, stílusos, hatásvadász film volt, addig ez a film sokkal mélyebb kérdéseket felvetve, minimalista beállítottsággal teljesen más dimenzióba helyezi a tudatot. Nagyon erős filmélmény volt.
Hát akkor úgy érzem, ezzel a filmmel pont úgy jártam, mint anno a Donnie Darkóval. Mondjuk azzal a különbséggel, hogy ez nyolcvan perc elteltével annyira kikészített, hogy onnantól már csak bele-beletekerve tudtam végignézni. Karó.
Én azt hittem, hogy lesz vmi extra értelme annak, hogy a kislánya nem hall, mert ezt ennél jobban ki lehetett volna használni.
Viszont a végét tekintve ez egyáltalán nem egy azt gondolod amit akarsz (pedig az olyat is szeretem). De itt ahogy már írták az, hogy a kislány jelzi először a vihart az egyértelművé teszi a dolgot. A végén tehát bebizonyosodik, hogy a főszereplő a közelgő katasztrófát látta. De egyúttal a film azt is jól bemutatta, hogy az emberek (még a barátaid is) elfordulnak tőled, ha nem átlagosan, nem sablonosan viselkedsz (ahogy azt elvárnák mások).
Plusz tragédia, h maga a főszereplő és családja is meghalnak.
Nehezen tudok a filmről nem szuperlatívuszokban beszélni, egyszerűen lenyűgözött. Shannon játéka, a csendes építkezés, a család és a baráti környezet széthullása, a vége... Két csúcsa volt számomra a 2011-es évnek: a Take Sheltes és a Drive. Napokig a hatása alatt tart.
Két elképzelés jár a fejemben a végét tekintve: egyrészt az is rendkívül hatásos, hogy valóban eljött a világvége, és meg fognak halni, másrészt a szimbolikus mód is lehetséges, hogy a családja az őrületben is mellette áll, és kitart mellette. Így vagy úgy, de káprázatos a vége.
Szerintem pont a vége ad értelmet az egésznek, arról a részletről nem is beszélve, hogy mindezt zseniálisan mutatták meg a nézőnek.
előzmény: paradicsom (#15)
Remek atmoszférateremtés, remek színészek, de egy ponton nem tud túllépni a film, és ezt a hihetetlenül komplex és metaforikus témát nem is igen tudja kibontani - ennek ellenére néhány félelmetesen jó jelenet azt hiszem egy ideig még velem marad.
Zseniális! De... Ezt a véget valahogy nem kellett volna erőltetni. Még azzal is jobban megelégedtem volna, ha a pszichiáteres jelenettel vége az egésznek... De sebaj, ettől függetlenül a film maradék 114 perce tökéletes.
Nem, nem mondtam, hogy az anyja látnok volt, őszintén szólva ez eddig eszembe sem jutott. Te aztán tényleg továbbgondolsz mindent :) Csak annyit mondtam, hogy mindkettőnél volt valami agyi rendellenesség, mely az egyiknél skizofréniában, a másiknál látnoki víziókban testesült meg, és ez a kettő nem áll messze egymástól a dolog természetét tekintve. Voltaképpen nincs is olyan nagy különbség: az anyánál tévképzetek, a fiúnál víziók, vagyis az anyjának nem jött be, a fiának meg igen. De ha véletlenül nem válnak valóra azok a víziók Curtisnél, akkor az is csak sima skizofrénia marad...
Amúgy nekem sincs bajom a "továbbgondolós, kiszámíthatatlan befejezések-"kel, egyszerűen csak ha elegánsan rövidre lehet zárni, akkor megnyugtatóbbnak találom, ha így is történik.
előzmény: Kalti (#13)
Én pont a továbbgondolós, kiszámíthatatlan befejezéseket kedvelem inkább, persze bizonyos határokon belül, ha túlzottan megtekerik a dolgot, az is a visszájára üthet.
Akkor szerinted az anyja is ilyen látnok volt. Pontosan nem emlékszek már a kettejük között lezajlott párbeszédre, de ott mintha egészen másfajta tünetekről számolt volna be, azt hiszem üldözési mániája volt, nem pedig világvége látomásai.
előzmény: HejjaX (#12)
Nem is tudom, nekem éppen, hogy pont megfelelt ez a lezárás, mert egy "ennyire intelligensen, jó stílusérzékkel felépített filmtől" ezt várom. Ha le lehet zárni stílusosan, akkor tegye. Nekem pont az olyan lezárásokkal van a gondom, mint az Inception álintelligens, álom-nem álom "jaj, de titokzatos, hogy nem derül ki mi is a valóság" típusú vége, mert nem látom értelmét. Ebben a filmben is felesleges ködösíteni, (bár a rendezőnek bevallottan ez volt a célja), ami egy olyan profi utolsó jelenet esetén, mint itt, engem nagyon bántana.Az anya skizofréniája meg nem olcsó eszköz, hiszen gondolj csak bele, te normálisnak tartod azokat, akik látják a jövőt, világvégét vizionálnak meg ilyesmik? Te hittél volna Curtisnek? Vagy bolondnak tartottad volna? Gondolom az utóbbi. Hiszen a jövőbe látók (ha vannak ilyenek, ha nincsenek), nem épelméjűek. Az agyuk valahogy másként működik, vagyis "nem normálisan". Arról nem is beszélve, hogy ez a "képesség" nyilvánvalóan skizofrénné tette Curtist, szükségszerűen két személyiség élt együtt benne: a látnok és a normális életű jómunkásember.
Az álmok meg csak a lényegüket tekintve feleltek meg a valóságnak, pl, hogy Dewart megtámadja őt, de részleteiben nem (nem csákánnyal ment neki). A narancssárga szmötyi meg akármi lehetett, sár, homok a vízben, mittomén, a valóságban sok minden zuhogott már az égből, békák, halak, madarak, vérszínű eső, egyebek. Világvége viharoknál sohasem tudhatja az ember...
előzmény: Kalti (#11)
A te interpretációd a legkézenfekvőbb, tényleg a legtöbb érv emellett szól, de számomra mégis nehezen elfogadható. Nem érzed úgy, hogy ez így túl olcsó megoldás egy ennyire intelligensen, jó stílusérzékkel felépített filmtől ? Egyszerűen csalódást keltő, hatásvadász, maga a jelenet persze irtózatosan jól van megcsinálva, engem is elkapott a libabőr, de számomra felborítja szinte az egész filmet.Akkor mi volt az anya pszichátriai betegségével, ezek szerint olcsó eszköz volt a figyelemelterelésre ? Mi akar lenni az a narancssárga szmötyi, ami az égből hullik ? Egy pár álomban fura árnyalakok is megjelennek, ezek szerint ők is valóságosak ? A világvége előszele az egész, vagy csak saját családja pusztulását vizionálta előre Curtis ?
előzmény: HejjaX (#9)
Teljesen rendben van a vége, mindenféle "mögöttes tartalom"-keresgélés nélkül is.
Végül is az egész film a félelmen, szorongáson épül fel, ami a főszereplőben halmozódik (megőrültem? nem örültem? az álmoktól féljek vagy magamtól?), és az remekül oldódik fel az utolsó percben. Kicsit én is meglepődtem mikor a film végén felsóhajtottam, inkább pozitív volt az összhatás, ahogy a félelem és szorongás megszűnik, tudjuk mi is, a főszereplő is, a családja is, hogy nem veszítette el az eszét.
Majdhogynem közhely, annyira sokszor halljuk emberektől akik valami rossz esemény árnyékában élnek, hogy a legrosszabb a várakozás, a bizonytalanság - inkább bevállalnák a tragédiát csak lenne már biztos. Ez esetben: nem bánom, ha a világvége is jön, csak tudjam már, hogy mi van.
Az étkezdős jelenet meg azért nem lóg ki nálam, mert nem harag, düh az amit (túl?)játszik, hanem az elfojtott félelem - és szerintem azt pont jól jeleníti meg.
Újra csak az van, hogy nem értünk egyet :)
Véleményem szerint nincs szó metafóráról: a vihar tényleg jön és mindent elsöpör. Ezt igazolja, hogy először a kislány látja meg és nem Curtis, továbbá a feleség is látja anélkül, hogy szólnának neki. Ráadásul amikor a családot látjuk szemből, az már a mi szemszögünk, vagyis a visszatükröződő vihar képe a miénk, szintén nem Curtisé.
Nekem inkább az a kérdés, hogy túlélik-e a katasztrófát vagy sem? És a válasz az, hogy valószínűleg nem, hiszen nincsenek otthon a menedék közelében, hanem az üdülőhelyen vannak, ahonnan nem érnek haza. Valamint ezt támasztja alá az is, hogy a feleségét korábban látta holtan, csurom vizesen, vagyis ő most is meghal. Akkor pedig meghal Curtis is, a kislány is.
Persze ez is csak egy értelmezés.
Amúgy remek film. Picit kiszámítható, de azért pompás darab. Könnyen 5-össé érhet.
előzmény: Kalti (#8)
Mit mondjak, ez a film most kiütött, év végi toplistás gyanús, az a kategória, ami után nem tudsz elaludni, mert a fejedben pörög tovább. A befejezésen én is még rágódok, hogy két jelenettel hamarabb kellett volna-e abbahagyni, és úgy lett volna belőle remekmű vagy épp ezzel az amúgy elképesztően hatásos, de nagyon sok vitára okot adó fináléval vált tökéletessé. Habár súrolta a hatásvadászat határát, ami a film többi részéről szerencsére nem mondható el, de hajlok afelé, hogy kellett lezárásként még egy ekkora hangulati, emocionális tetőpont. A Take Shelter egy olyan Shayamalan film, amit Shyamalan csak szeretett volna valaha is rendezni, csak nem jött össze :).
A végével kapcsolatban, több fórumot is átolvasva, bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy elsősorban metaforikus értelemben közelíthető meg. A film alapvetően a család, hit, összetartás, bizalom fogalmak mentén építkezik, így az utolsó jelenet egyáltalán nem a valóban közelgő apokalipszist hivatott jelezni, hanem Curtis gyógyulási folyamatának része, a fenyegető viharfelhők továbbra gyötrik, de ezúttal már nem egyedül kell megküzdenie démonaival, hisz családja is teljes erővel mellette áll, megbíznak benne és együtt képesek megbirkózni a problémával. Állítólag a skizofréniából sosem lehet tökéletesen kigyógyulni, valaki élete végéig hallja a hangokat, látja az alakokat, de meg lehet tanulni ezekkel együtt élni és legyőzni a szorongást, nagyjából ide juthat el Curtis is.
Szeretnék együtt érteni a pozitív véleményekkel, de a legnagyobb jóindulattal sem megy. 2 napig rágtam a látottakat, kerestem-kutattam a pozitivitásokat... és még így sem sikerült fentebb értékelnem egy közepesnél.A főszereplő játékán kívül szinte semmi nem érintett meg, nagyon olcsón kivitelezett, normálisan be nem fejezett alkotás volt nekem, nem sokkal több, mint egy sima tv (mondjuk Hallmark)-film.
Különös, többször beugrott Shyamalan a film nézése közben. Valami olyasmi, hogy ilyet tudott volna csinálni az Eseményből fénykorában.
Amúgy nálam olyan 4 és fél a film. Csupán néhány problémám volt vele. Ilyen például, hogy túl sok szerintem az álomjelenet (az elején még oké, de később már simán levágja a néző, hogy megint álmodik).
Valamint bár Michael Shannon nagyon jó, amikor az étkezdében elkezd üvölteni, ott azért szerintem túljátssza a szerepét. Csak nézzétek a szemét, ahogy kitágul, mintha azt akarná, "most nagyon dühös/őrült" vagyok.
Zseniális. Bár a téma mostanában áthallásosnak tűnhet; Von Trier Melankóliája, Nolan Eredete, vagy akár a Tarr-életmű zárása A torinói ló is kísérthet a nézőben. (A maják világ végét jósoltak erre az évre, s mintha ezaz apokaliptikus vízió bekúszott volna a mozikba is.) Viszont a Take Shelter több, mint egy borongós epilógus. Az emeli ezt a "modern-amerikai-kertvárosi Jean d'Arc" művet a zseniális kategóriába, hogy decentralizálja a témát. Vagyis nem maga a vihar a lényeg, hanem az a szituáció, amibe a főhős kerül általa. Az eljövendő (inkább feltételes módban: Talán eljövendő) katasztrófa nagyon erős szimbólumként, absztrakt kapocsként funkcionál. A Shannon által makulátlanul megjelenített kálvária, a figura belső és külső küzdelmei, félelmei páratlan mélységet és komplexitást eredményeznek. A vallás allegória, a valódi hit dilemma bár explicite hangsúlyos, mégsem válik didaktikussá, s Nichols ezzel tkp. győz is.
Amit Von Trier elszúrt a Melankólia második felében a jelenetek túlírásával, aránytévesztésével azt itt az író-rendező kétségtelenül rendkívül lassú, jórészt visszafogott, a főszereplőre koncentráló, intelligens történetépítésével jól kerül el (például nem akar minden karaktert körbeanalizálni, mint a dán). Emberközelivé, személyessé teszi a filmet, s ennek betetőződését az utolsó képkockák jelentik,
mikor a család a vihar által "egyesül", s egy remekbe szabott képen a néző egy tükörből látja a közelgő csapást utalva ezzel arra az összeérésre, hogy az apa, az anya és a kislány után egy negyedik fél - a moziban ülő - is kap egy önálló perspesktívát.
Mindez könnyen félremehetett volna, lehetett volna egy egyszerű Shyamalan féle hatásvadászat is, ha nincs a kiforrott, magabiztos forgatókönyv, a minimalista rendezés, a sallangmentes, letisztult zene, valamint a nagyszerű szinészek - Shannon mellett, az év felfedezettje a gyönyörű Jessica Chastain kolosszális alakítást nyújt - garantáltan a nézővel maradó, nehezen felejthető élmény a Take Shelter.
Bakker, egész álló nap más sem járt a fejemben, csak ez a film... a képei, a zenéje, a nyomasztó hangulata, a befejezés... újranézésre ez ötös-gyanús lesz, de valahogy még mindig úgy érzem, lehetett volna feszesebb a tempója.
Én kétféleképpen tudom értelmezni, és halvány lila lövésem sincs, melyik a helyes, de ez nálam sem ront rajta, sőt... az egész film állati megfoghatatlan volt egészen odáig, tehát nekem illik is az összképbe, semmi hiányérzetem nem maradt.
Nem igazán tudtam értelmezni a lezárást, de ez nem rontott az összképen.
Piszok erős atmoszféra, egy döbbenetes alakítás, tűpontos sztorivezetés, és egy félelmetesen "szép" zárás, ami olyan szinten fokozza az egekbe az odáig is kísérteties hangulatot, hogy részemről megvolt az utolsó jelenet után a "bambán bámulok magam elé" effektus.
Ennek a Michael Shannonnak még egyetlen szerepében sem tudtam igazán örülni. Most jól haladunk. (Szerk.: Izé, dehogynem, az Éjszakai regadozókban ő volt a legjobb.)
Évek óta itt várja a film, hogy megnézzem. Kár volt eddig húzni, többre érdemes, baromira erős darab.