Mutter Küsters' Fahrt zum Himmel (1975) ☆ 👁

Küsters mama mennybemenetele
Küsters mama az égbe megy

(Rainer Werner Fassbinder)

nyugat-német dráma

?,?
 
9 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-03-26 19:00:57 zéel (5) #3

Meghajtom fejem az előttem szólók előtt. Nincs mit hozzátennem. (Aktualizálni lenne kedvem, de azt inkább mégsem.)
A film ITT most elérhető (eredeti nyelven, magyar felirattal, jó minőségben).

2020-03-26 12:30:09 somogyireka (5) #2

Az történt, hogy egy ideje nem léptem be a Fassbinder-univerzumba, kissé telítődtem a rendezővel, amikor is elkezdtem olvasni egy életrajzi regényt róla. (Ein Tag ist ein Jahr ist ein Leben) Na de miért is hiszem, hogy ilyen zsenialitás elférne egy átlagos, extrém kilengésektől mentes személyiségben, mert az bizony volt neki. A könyv nem óv meg az egyes háttértörténetektől sem, például attól, hogy érzékletesen bemutassa, amilyen megalázó módon Fassbinder olykor színészeivel bánt.(és az ellenkezője is igaz!! úgyhogy ideje visszatérnem hát hozzá, túljutni ezen ellenérzéseken, mert hányszor is néztem végig azt, ahogy Hanna Schygulla szinte szerelmesen mesél róla)
Most meg itt van ez a film, ez a fájdalmasan érzékeny, roppant finom alkotás, mely úgy megy közel, úgy hatol bele a nézőbe, hogy közben mégis németesen udvarias marad.
A német lélek tűpontos keresztmetszete, mely úgy csinál, mintha hideg lenne és távolságot tartana, közben meg letörölve ezt a felszíni mázt minden ízében melegségre és odafordulásra vágyik. Mintha az egyes szereplők a német lelkiség rétegeit ábrázolnák, és ahogy halad a film jutunk el annak legbelső "magjáig" a főszereplő , Brigitte Mira gyönyörűségéig.
Ám e mozi,mint valójában az összes Fassbinder mű a rendező maga, ő az az alkotó, aki nem játszik, nem szerepel, újra és újra "csak" bemutatkozik, kendőzetlen kiteríti magát elénk, és ezt a művet látva bizony lehetetlen nem megbízni benne teljesen, és egyértelmű, hogy ezután elnézzük neki személyisége felszínének devianciáit
Egyszerűen imádnivaló. Na és a vége, micsoda egy bravúros, sosem látott vég...Egy nagy fityisz az amerikaiknak. Nesze egyétek a boldogságotok, gyerekek!
A színészei pedig, mint kis család, az ember már hazajár hozzájuk, várom a következő filmjét, szerencsére még van pár.

2014-05-14 12:16:42 Kalevala (5) #1

Meghajtom fejem Brigitte Mira szinészi teljesítménye elött. Az alakítása olyan élethű, talán minden családban van egy ilyen nagymama szerű asszony, aki köténykéjében minden nap ott áll a tűzhely elött, kavargatja a levest, várja haza párját és eszébe sem jut, hogy bármit is kétségbe vonjon, ilyen a rendszer, mindig is ilyen volt, változtatni úgyse lehet rajta. Se boldogok nem voltak, sem boldogtalanok, az életben nem értek el semmit, leélték az életüket tisztességben, soha nem panaszkodtak, míg aztán egyszer történik valami, ami nem illik bele ebbe a képbe és Küsters anyó felébred. De mivel a leves kavargatása nem élezte elméjét és a modern társadalomban már nem ismeri ki magát, szinte észrevétlenül belesodródik egy új közegbe, ahol mindenki csak a saját érdekeit tartja szem elött. Ismeretlen, idegen világ, hatalmas csalódásokhoz és kijózanító felismerésekhez vezet.
Fassbinder megint egy klasszikus művet alkotott. Semmit nem veszített aktualitásából.
Közel 40 éve készült a film, semmi nem változott, csak keményebb, könyörtelenebb lett a „harc“, az élet. Fassbinder még nem ismerte a „lean management“ kifejezést, de már élethűen ábrázolta a következményeit. Fassbinder még nem olvasott az újságokban szinte minden nap azokról a bizonyos ollókról amelyek egyre tágabbra nyílnak a gazdagok és a szegények között, de ebben a filmben rátapintott. Fassbinder ismerte a médiák gátlástalan, manipuláló szenzációéhségét. Változott valami azóta? Csak rosszabb lett.
Fassbinder egyszer úgy nyilatkozott, hogy mindig nagy szeretettel formálja alakjait gyengeségeik ellenére. Küsters mamát nagyon szerethette. Én is.