Wuthering Heights (1939) ☆ 👁

Üvöltő szelek
Örökké...

(William Wyler)

amerikai dráma, szerelmi történet

4,3
★★★★☆
55 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-01-26 20:41:57 BonnyJohnny (5) #25

Ugyanakkor egy Spielberg film is bír bizonyos stílusjegyekkel... bár azoknak főleg John Williams és Janusz Kaminski a letéteményesei. :P

Lehet, hogy a vita azért parttalan, mert én Hawksot kevésbé, ugyanakkor Spielberget (és Wylert) jobban tartom művésznek, mint te (nálam ezért is lehet olyan közel a három egymáshoz)... így két oldalról nehéz közelíteni. :D

Visszatérve Wylerre... Ő is ugyanaz a profi iparos, aki maradandót tudott alkotni drámában, romantikus drámában, romantikus vígjátékban, film noirban, westernben, szandálos eposzban, musicalben. Nekem hasonló(an magas) kategória, mint Hawks vagy Spielberg.

előzmény: Xuja (#24)

2021-01-26 20:25:24 Xuja (3) #24

Viszont van ezekben a filmekben valami közös, megvannak bennük a saját stílusjegyei, például a hasonló ismeretségű és azonos műfajban utazó Capra merőben más stílusú vígjátékokat készített (de az Arzén és levendulával - ami a Párducbébi újragondolása - ő másolta a "hawks"-i formulát). Ugyanez Spielbergnél nincs meg szerintem. Az első filmje (Párbaj) kiváló, de eléggé ki is lóg az életműből.

Na igen, konstruktívabb mint egy feminista-anti feminista csörte :D

előzmény: BonnyJohnny (#23)

2021-01-26 20:03:17 BonnyJohnny (5) #23

Pedig Hawks az álomgyári formula szerint dolgozott. Elég csak arra gondolni, hogy a kifejezetten revizionista (és enyhén balos) High Noonra egy teljesen standard, korabeli Hollywoodnak megfelelően enyhén jobbos (igaz szintén kiváló) Rio Bravovaval válaszolt... majd azt a filmet is megcsinálta újra... még kétszer... :D

De az is sokat mondó, hogy a To Have and Have Notból csinált egy Casablanca klónt, miközben Kertész Mihály (a Casablanca rendezője) egy merőben más filmet hozott ki belőle. :P

Amúgy tényleg OFF, de szerintem nagyon érdekes, épületes, és kulturált... amolyan igazi KT-s. :)

előzmény: Xuja (#22)

2021-01-26 19:58:26 Xuja (3) #22

Igen, de ez mind a sztenderd álomgyári formulával készített film, amibe Hawksot kevésbé tudom beleszuszakolni. Na de sztem elkezdtünk eléggé OFF-olni :D

előzmény: BonnyJohnny (#20)

2021-01-26 18:58:32 csabaga (?) #21

Az tényleg elgondolkoztató, mi lett Hollywood "fenegyerekeiből", hiszen kezdetben Spielberg is oda tartozott.
Szépen betagozódtak a rendszerbe (Scorsese, De Palma) vagy eltűntek, mint Milius vagy a szerzői filmekkel próbálkozó Bogdanovich.

előzmény: Xuja (#19)

2021-01-26 18:56:48 BonnyJohnny (5) #20

"maradandó műfajfilmeket alkotott"
Hát, azért Spielbergnél is akad egy-egy horror, kalandfilm (trilógia), sci-fi, (holokauszt) dráma, háborús film, ami klasszikus lett, hovatovább, mintául szolgált későbbi alkotásoknak, mondhatni stílust teremtett.

előzmény: Xuja (#19)

2021-01-26 18:37:20 Xuja (3) #19

Részben igaz, de mégis úgy érzem, hogy például Spielberg Hollywood (totális) kiszolgálója: a minél grandiózusabb, rengeteg pénzt hozó, kvázi kockázatmentes látványfilmekre ment rá, illetve ezen kívül még szintén pátoszos, csöpögős, kifejezetten amerikai piacra szánt művei vannak (pár filmje persze kivétel) míg Hawks - amellett hogy kifejezetten eklektikus alkotó volt - maradandó műfajfilmeket alkotott (például a Párducbébi & Pénteki barátnő tökéletesítette a rendkívül dinamikus, abszurd helyzeteken alapuló, pergős, férfi-nő közötti csipkelődésen alapuló vígjátékokat). Ha nincs is (annyira) jellegzetes stílusa, a karakterei és a humora jellemzőek (például A sebhelyesarcúban sem véletlen van a szerencsétlen titkár, aki a komikumot szolgálja - egy kifejezetten sötét és a korhoz képest beteges gengszterfilmben!)

előzmény: BonnyJohnny (#15)

2021-01-26 16:56:01 csabaga (?) #18

Ez a három-három rendező egy kicsit rekordgyanús.:)

Ráadásul mindegyik tényleg rendezett is, csak történt néhány váratlan esemény.

2021-01-26 16:43:00 BonnyJohnny (5) #17

Az általad példának felhozott filmek amúgy a korabeli szuperprodukciók. Azoknak az éléről mostanában is könnyű kiesni... :|

előzmény: csabaga (#16)

2021-01-26 16:22:38 csabaga (?) #16

Szerintem az akkori Hollywood a "zseniket" nem kedvelte, Wellest is gyorsan kivetette magából.

Jobban járt, aki alkalmazkodott a stúdiórendszerhez, ahol a rendezőt nem igazán alkotónak, hanem alkalmazottnak tekintettek, és míg nevet nem szerzett, azt rendezte, amit elétettek.

Még a nagy neveket is simán eldobták, ha gond volt, pl. Óz, Elfújta a szél.

előzmény: BonnyJohnny (#15)

2021-01-26 16:07:30 BonnyJohnny (5) #15

Ford talán valóban nem illik ide.
De Hawks szerintem a hollywoodi iparos archetípusa. (Hangsúlyozva, hogy nem pejoratív értelemben, hanem mint nem "művész"!)(Szerintem párba állítható Spielberggel). Termékeny alkotók, akik szinte minden műfajban kipróbákták magukat, majd mindegyikben sikeresnek bizonyultak, és pár klasszikus is kikerült a kezeik alól. Olyan életmű az övék, amiért a fél karját odaadná a filmrajongók fele. Mindezt anélkül, hogy lenne igazán saját hangjuk.
Értem ezalatt, hogy senki sem keresi azért a filmjeit, mert valami "hawksosat" akar nézni. Viszont, ha jó filmeket keresel, akkor felmerül Hawks neve, mert az (nem mindig, de sokszor) garancia a minőségre.

előzmény: Xuja (#13)

2021-01-26 16:04:41 csabaga (?) #14

Ott van rögtön a Római vakáció, amely akkor egyedülálló módon teljes egészében Rómában készült és még a belsők is valódiak.

Ez akkor nagy újdonság volt és nem lehetett könnyű a stúdióhoz szokott rendezőnek, de megoldotta.

Itt stílust is váltott, kezdett komercializálódni, ahogy a korabeli kritika meg is jegyezte.

Kétségtelenül sok műfajban kipróbálta magát és egy idő után túl monumentális rendező lett, de a filmjei számomra kedvesek.
Értette a mesterségét.

előzmény: Xuja (#11)

2021-01-26 15:51:38 Xuja (3) #13

Spielberg kapcsán egyetértek, a második kettő alkotónak viszont azért inkább megvan a maga szerzőisége és jellegzetes stílusjegyei, még ha kompatibilisek is Hollywood-al. Szerintem messze nem csak pénzcsinálók a gépezetben.

Olyan értelemben nem pejoratívan írtam, hogy nyilván ilyen rendezők is kellenek, csak nekem fura, ha valaki rendezőzseninek tart egy ilyen iparost (és asszem 1-2 hónapja pont felmerült Wyler neve mint kvintesszenciális direktor.) De abban abszolút igazat adok, hogy sokkal inkább egy Wyler / Spielberg film, mint egy üresen, céltalanul művészieskedő valami.

előzmény: BonnyJohnny (#12)

2021-01-26 15:22:14 BonnyJohnny (5) #12

Ha Wyler iparos volt, akkor Hawks is. Meg Ford. Meg Spielberg.
Ha nem pejoratív értelemben értjük, hanem csak úgy, hogy nem "művész". Akkor egyébként egyet értek. Viszont azt meg kell jegyezni, hogy ezek a mesteri iparosok többet érnek, mint az ügyetlen művészek.

előzmény: Xuja (#11)

2021-01-26 15:10:55 Xuja (3) #11

Bármennyire is tetszett a nagybetűs sorstragédia (és úgy a film második felének bizonyos jelenetei) nekem ez összességében inkább erős közepes, a giccses romantikus részek kifejezetten untattak. A feltörekvő Olivier alakítását is érdemes méltatni, de nem az én világom ez a vadromantika.

Másrészt meg egyre inkább az a meggyőződésem, hogy Wyler egy tehetséges hollywoodi iparos volt, de semmi több. Az életünk legszebb évei-n kívül nem rendezett igazából semmi filmtörténelmi jelentőségűt (A Ben-hur számomra szintén a látványos, jól megcsinált iparosmunka kategória).

2015-01-27 09:02:16 Pityi (4) #10

Hiányzik a feldolgozások listájából Luis Bunuel 1954-es feldolgozása (bár a Mester nem azzal futott be...)

2013-12-13 17:26:29 Fonghi (5) #9

Nagyon jó film, bár a regény hangulatát szerintem nem tudja teljesen visszaadni, az ugyanis kicsit romlottabb és horrorosabb (legalábbis nekem), aminek az érzékletes megjelenítését persze valószínűleg nem elsősorban Wylertől várja az ember. Ezt leszámítva minden mesteri.

2011-08-03 19:01:23 BonnyJohnny (5) #8

Az. (Bár speciel azt, ahogy megnéztem, csak jóra értékeltem, de nagyon jóra.)
Azt sem bántam meg, hogy végül megnéztem. :)

előzmény: limupei (#7)

2011-08-03 18:55:40 limupei (5) #7

Na, az például megint csak egy zseniális adaptáció.

előzmény: BonnyJohnny (#6)

2011-08-03 18:49:36 BonnyJohnny (5) #6

Félreértettél! A nagyhírű romantikus regények, saját minőségüktől függetlenül alapjai olyan filmeknek, amik bár szívbemarkolóak (mint az eredeti regény), de mint film üresek, amik hatásvadászok=hatást elérőek (mint az eredeti regény), csak ezeket sablonos (hatásvadász=giccses elemekkel érik el).
Sok ilyen van, több, mint amennyi a mestermű. Ezért mondtam, hogy a nagy regények szinte adják magukat, hogy rosszul dolgozzák fel őket. Mert a számok is bizonyítják, az a gyakoribb. (Örök legjobb példa Stephen King, bár ő nem romantikus, de azért elég nagyhírű.). Ezért kételkedem az ilyen könyves feldolgozásokban. Még a legnagyobbakban is. Ang Lee Sense and Sensibility-jét például évekig tartott, mire megtekintettem... ezt nem különben. Tulajdonképpen, ha nincsen pár előkészületben lévő közkérdés, ami (újra) a '30-as évekre tereli a figyelmemet, talán örökre kimarad nekem.
Megintcsak köszönöm Kritikus Tömeg! :)

előzmény: limupei (#5)

2011-08-03 18:36:28 limupei (5) #5

De a történetet a regény adta, az meg a lehető legtávolabb áll attól, amit felsoroltál:)

előzmény: BonnyJohnny (#4)

2011-08-03 18:33:47 BonnyJohnny (5) #4

Nem láttam a többi feldolgozást, de a pontszámaik alapján egyikről másikról eltudnám képzelni, hogy ilyen... a mi univerzumunkban, csak egy kicsit későbbi időben. :)
De, hogy pontosabban fogalmazzam a korábbi mondatomat. Egy ilyen történet sosem adja magát annak, de gyakran az lesz belőle (gyakrabban az, mint mestermű). Így mindig egy kis félsszel állok/ülök az ilyen filmek elé (még a legnagyobbak elé is). Mondhatni büszke vagyok, ezért balítéletet hoztam. :D
De megtekintés után... lásd lentebb! :)

előzmény: limupei (#3)

2011-08-03 16:54:10 limupei (5) #3

Hm, ilyennek adná magát az Üvöltő szelek? Melyik univerzumban?:-)

előzmény: BonnyJohnny (#2)

2011-08-03 16:00:53 BonnyJohnny (5) #2

Én sem vagyok nagy rajongója a romantikus filmek szívbemarkoló, de közben üres, hatásvadász, de közben gyengén előadott fajtájának (Denielle Steel féle filmek), amilyennek ez a történet is adja magát. De a végeredmény istenemre mondom, nem lett üres, és kifejezetten erősen lett előadva. És nem csak Laurence Olivier miatt, bár kétség kívül övé a leghálásabb szerep, amivel szokásához híven rendkívüli módon él. Geraldine Fitzgerald ahogy eme filmmel egykorú Dark Victoryban, ezúttal is csak a fő szál mellett szenved, de ezúttal is a főszereplők méltó párjaként (megjegyzem Olivier mellett ő az, aki a film másik színészi Oscar jelölését szállítja). A birtokost játszó férfit, amellett, hogy nagyon jónak, még nagyon ismerősnek is találtam, de ha nem olvasom el a nevét, akkor hetyke bajsza nélkül sosem ismertem volna fel David Nivent... :) A női főszereplőt nem ismerem, de ebben a filmben, Wyler kezei alatt nagyon jól eljátssza az amúgy szintén nagyon nehéz, sokszínű szerepet. És ha már Wyler, természetesen a rendezés is elsőosztályú.
A film amúgy számomra helyenként unalmas volt, és a köztes romantikázás sem kötött annyira le, de az emberi sorsok drámája fantasztikus. A filmre muszáj zseniálisat adnom.

2010-10-05 17:06:25 Surfandór Roland (5) #1

Nem vagyok nagy rajongója a romantikus filmeknek, de Emily Brontë klasszikusának filmadaptációja teljesen elvarázsolt: szép és megható történet, gyönyörű fényképezés, remek színészi alakítások (főleg Laurence Olivier), kiváló rendezés. Az újraforgatásokat nem láttam, de látatlanban is ki merem jelenteni, hogy ennél nem lehetnek jobbak.

10/10