The Holy Mountain (1973) ☆ 👁

A szent hegy
La Montagne Sacrée

(Alejandro Jodorowsky)

amerikai-mexikói dráma, exploitation, fantasy, horror, kalandfilm, sci-fi, vígjáték

4,1
★★★★☆
157 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-04-18 11:23:38 Raul (4) #23

Azért azt túlzásnak éreztem volna... :)

előzmény: ChrisAdam (#22)

2020-04-18 10:29:03 ChrisAdam (5) #22

(Ötöst?) ;)

előzmény: Raul (#21)

2020-04-18 09:51:02 Raul (4) #21

Egy filmnézés stációi:
12. perc: - Hát ezt nehéz lesz végignézni...
23. perc: - Nahát, mennyi érdekes bibliai utalás...
27. perc: - Jó sokba kerülhetett ez a sok díszlet...
32. perc: - Napasztmekk, Salo 2.0, most már kikapcsolom, csak még megvárom, hogy hogy kell sz@rból aranyat csinálni
45. perc: - Most már biztos, hogy ez a Jodorowsky teljes elmeháborodott...
53. perc: - Még mindig nézem, miközben azon gondolkodom, ki volt az az őrült, aki erre ennyi pénzt adott...
62. perc: - Hangosan felröhögök, amikor a kövér csaj vetkőzik, előtte a műló meg elkezd hevesen bólogatni. Ettől függetlenül is kezd érdekes lenni...
Film vége után egy órával: -Erre meg milyen osztályzatot lehet adni...??

2017-03-13 17:53:19 ChrisAdam (5) #20

Húh, hát ez tényleg az a film, amire vagy ötöst adsz, vagy egyest, közte nincs átmenet, vagy eltalál és akkor leterít, vagy messzire elkerül és akkor irtózva, zavarodott gondolatokkal állsz fel a képernyő elől. Persze a képlet nem is ilyen egyszerű, bennem is egyik jelenet felháborodást, érthetetlenséget váltott ki, másik jelenet pedig katarzist. Ezek a váltakozások valamikor egész hirtelen jönnek. És olyan gyönyörűen zavaros ellentmondással működik a film, amit nem is nagyon tudok olyan jól megfogalmazni. Azzal együtt, hogy látszólag nem alkot egészet, hanem szinte csak összevagdosott jeleneteket, képeket, mégis a végére lesz egy íve, amit meglát az ember, ha figyel. És amennyi ocsmányság van ebben a filmben, azt szerintem azelőtt és azóta se sikerült celluloidra prezentálni, kezdve az undorító anyagok, sebektől a véres, szarós jeleneteken keresztül a meztelenségig, a totális káoszig, amely némely (összes?) jelenetben uralkodik. Ha végigpörgetem az agyamban a filmet (amelyben sok mindenre biztos nem emlékszem), csupa-csupa ronda dolog jut eszembe, de a végén valahogy olyan tökéletesen sikerül feloldani az egészet, hogy az ember a fehér képernyő előtti stáblistát nézegetve úgy érzi, az összes vétke, bűne, mocska felszabadult és boldogan halhat már meg. Az egész olyan beteg tényleg, velejéig mocskos, de mégis pozitív filmnek titulálnám inkább. Ahogy az ember menekül a káoszból, az emberiség és e világ rettenetes összetevőiből, legyen az vallás, politika, háború, érzelmek, kapcsolatok, betegségek, uralkodás, pénz és a többi... És a végén megvan az út, hogy merre kell menni.
Igen, beteg. De ugyanakkor pedig rettenetesen tartalmas. Egyik negatívuma talán az is lehetne, hogy túlságosan sok mindent ölel fel, voltaképpen két órára annyi szimbólum és jelentéstartalom szakad rá, hogy képtelen elbírni, az emberi szem pedig vagy feladja és megvakul, a fül megsüketül, a száj tátva marad, a hangszálak pedig jajveszékelve ordítanak fel, nem bírva a nyomást - de nem, csak jön az információ, jönnek a formák, az arcok, az alakok, az árnyak és a fény. A sok-sok történés, a káosz közepén pedig elkezd épülni a szent hegy, aminek a tetején ott van a megoldás.
Ez a két óra pedig nem két óra, inkább 30 év, legalábbis úgy éreztem magam, mikor felkeltem a képernyő elől, annyi minden égett a retinámba. Zseniális film, a maga műfajában. Persze, milyen műfaj ez? Jodorowsky műfaja. Zseniális a mérhetetlen kreativitásért, ami a filmet körülveszi, minden egyes jelenet elképesztően fel van építve, a képi világa filmtörténelmi jelzőkért kiált, a díszletek, a jelmezek... hihetetlen! És ez mind-mind Jodorowsky agyából pattant ki. Hihetetlen hangulata is van, egész nap velem járkált ide-oda, nem hagyott békén, az egésznek van egy igazán különleges bukéja, amit nem lehet elfelejteni. És érdekes módon, nem rombol, hanem épít, ihletet ad.
Hát, mit mondhatnék. Azt nem lehet mondani, hogy "ilyen egy ötös film", mert nem ilyen. Kell egy kis idő, amíg lenyeli az ember, kicsit emésztgeti, nyammogja, tegnap esti nézés után pedig teljesen tanácstalan voltam, hogy mit adjak rá, egyszerre nézhetetlen és ötös is a fejemben volt, de aztán egyre több minden jött bennem napvilágra, amik értelmet nyertek, most pedig bizony azt mondom, hogy megérdemli az ötöst, de a nagyon kövér ötöst. Jöhet az El Topo, persze nem most rögtön. Kicsit meg is halnék.

2017-01-04 10:46:08 necksprain (5) #19

jövő hét kedden 18 órakor vetítik a bemben.

2016-12-21 00:49:44 Mizi (5) #18

Pont azt a két filmjét láttad, amelyek bár a legismertebbek, talán a legnehezebben értelmezhetőek, és emellett egyik sem túl "nézőbarát". A Fando és Lis hasonló stílusú, de sokkal könnyebben "átjön", míg a Szent vérnek tulajdonképpen konkrét lineáris sztorija van, ami piszok jó. Érdemes ezeket is meglesni... ha pedig ezek után is blöffnek tartod a mester munkásságát, akkor mea culpa!

előzmény: dikalosz (#17)

2016-11-18 11:53:36 dikalosz (1) #17

Nem gondoltam volna hogy ilyen történik, de úgy érzem nálam Jodorowsky az abszolút öncélú művészieskedés megtestesítője, kapitális blöff az, amit a vászonra visz. Pedig aztán volt szerencsém már nem egy 'csumi' filmhez, amiket imádtam de ez... valami borzasztó. Az El Topo-t jobbnak tartom egy fokkal, pedig az is kínszenvedés volt. Nem tudom ezekután érdemes-e próbálkoznom a rendezővel..

2015-09-28 21:05:58 somogyireka (4) #16

Momumentális mű, érdemes megmászni. Mint egy égig érő hegycsúcs, melynek a lábánál óriási a zaj. Piacok, vallások, ezoterikus szupermarketeket végtelen kínálata, jelképek fárasztó egyvelege. Befogadhatatlan zavarosság. Mintha a rendező is a saját hegyét mászta volna meg ebben a két órában, s kezdetben csak összevissza beszél, talán akkor még ő sem tudta, hova visz fel az út, van-e egyáltalán út.. Vagy persze lehet, hogy van rend a film elején is, igen, az őrült elméje is egy bizonyos működés alapján osztja fel a világot. Na de ennyi tárhelyem nekem nincs, meg nem is érdekel..
A hegy onnan kezd izgalmassá válni, hogy (az egyik) főhős a túljut a "szivárványon". Szó szerint és tényleg. Átsétál rajta, és találkozik a mesterrel, akivel először ökölre megy, de aztán később megadja magát neki. Vagyis itt van egy éles váltás a filmben, a vörös torony tetejére száll fel, mélyül a csend, feledésbe merül a piaci zsivaj.
De még nekem itt is nagy a zaj, itt még át kell vergődnöm az asztrológia számtalan magyarázatán, mely nekem soha nem adott megnyugvást. Itt még tömött sorokban állnak a történetek, oldalakat lehetne írni az egyes jelenetekről, arról, hogy minden egyes szín kb egy egészórás filmnek lehetne alapja. Szinte kibírhatatlanul sűrű.
Közben egyre jobban megszerettem a rendezőt, az elején még átkoztam, azt hittem, elrontja az estémet, zavaros eszmék tömkelegével tömköd tele..de mire idáig elértem, tudtam, mennyire jószándékú ez a fickó,mennyire nem arrogáns, tényleg csak annyit mond, amennyit már ő is megtalált. Szó szerint a szarban turkál, abból készít aranyat.(erről az "alkímiai" folyamatról kb 10 percben mesél a film, elég közelről szemléltetve a folyamatot)
Itt tartok, mutatja, de megyek tovább. Ez a film az én szádhanám.( belső megtapasztalások és az önmegvalósítás elérése érdekében rendszeresen végzett spirituális gyakorlás. )
S mielőtt a csúcsra érne fel, el kell hagynia két további nagyon fontos helyszínt is. Az egyik az, amikor a legkedvesebb barátkáját a törpét a tengerbe kell beledobnia.Odaadni azt, aki a legfontosabb, aki szinte a részévé vált. Döbbenet, csak ő látta, hogy van nála valaki, amikor a törpét a víz fölé emeli, a valóságban nem tartott senkit. És a hegycsúcs előtt még mindig van egy kitérő, ahol a szeretetről, szerelemről regélnek, na ott is le lehetne állni. Az is egy szép hely a végpont előtt, ott ahol már nincs senki sem, az sem, aki magányt érez.
De a legvadabbja megy tovább, egészen fel-fel vagy éppen legmélyebbre be, ide, ahol a film születik. Ahonnan a film a BUKKAN FEL. Zoom back the camera. Dalként csendül fel ez az egyszerű mondat a film legvégén, mely utána nincs tovább, csak a kifehéredett vászon marad. Ennyi volt. Emiatt volt ez az egész cirkusz. Valójában soha semmi nem történt, és mégis..

2015-09-08 09:54:37 Mizi (5) #15

Én is nehéz helyzetben vagyok.
Nagyon sok ötlet van ebben a filmben, és még ha több, mint a fele csupán öncélú baromság, akkor is jár a pont a kreativitásért. Viszont a végével nagyon nem vagyok kibékülve, meg úgy az egésszel sem. Mert hát attól még, hogy minden egyes képkockán feltüntetünk egy vallási vagy önkényuralmi jelképet, attól még nem lesz valami szimbolista. A kevesebb sokkal több lett volna. Színekben is...

2015-04-23 10:31:34 humble narrator (5) #14

Annyi kreativitás és munka van ebben a filmben, hogy nem tudok rá 5-ösnél rosszabbat adni.

2014-06-25 19:52:48 tristram (4) #13

Szerintem egyáltalán nem beteg film, nem tudom ezt a jelzőt miért kell filmekkel kapcsolatban folyamatosan használni (pláne pozitív csengéssel), állandóan belefutok, és legtöbbször teljesen értelmetlen. A szent hegy remek darab, a befejezés pedig tökéletes, végig ez motoszkált a fejemben, hogy hát a film, mint anyag, és ez leesett az öreg alkimistának is. Emelem kalapom!
87%

2014-01-05 13:04:45 flake (5) #12

A leírást értelmezted rosszul :)

2014-01-05 12:54:24 Lil Martin (5) #11

ennek mi az első része?
szerkesztve: vagy maga a film áll részekből? mármint a leírását értelmezem rosszul?

2014-01-05 09:48:33 skizo (5) #10

Most láttam a napokban ezt a filmet a Jodorowsky maratonon az átriumban, szerintem jó kis film, lenyűgöző mennyiségű szimbolikával és ötletes megoldásokkal, burjánzó. Értelmezésébe még nem mennék bele, mert ahhoz meg kell nézni még egy párszor, nyilván csak a legnyilvánvalóbbakat tudnám elmondani mint a szerelem ereje, a jellem fejlődés, a gyarlóság megmaradása még akkor is ha kiválasztatott hogy magasabb szintre lépjen (Gondolok itt arra, hogy amikor elégetik a pénzt főhősünk még akkor is lop egy két bankót.). Szerintem azért lehet ez egy nagyszerű film mert elég sokat mond ahhoz hogy több megnézésre is adjon új gondolatokat, megfejtéseket. Bár kicsit tartok tőle hogy minden megfejtett szimbólumot a végén le lehet csupaszítani egészen egyszerű, didaktikus mondanivalóra. Viszont mint vizuális alkotás akkor is egy nagy, átfogó, tömény mű marad. De egy picit előre szaladtam hiszen még nem értem a filmet igazán mélyen magam sem.

2013-12-20 07:27:19 mitbrille (5) #9

"Halandok vagyunk es a mozi csak alom."

2012-12-05 00:32:26 lizardking (3) #8

És valakinek esetleg valamilyen értelmezése is van? Mert én A vakondban a keresztény vallás szimbolikáit véltem felfedezni, ebben meg inkább keleti vallásokét, mint buddhizmus stb. Meg persze, vannak még utalások, és rengeteg mindent bele láthat a néző, egyéntől függ, hogy mit. De, kb. ennyi, konkrét elképzelésem nem igazán akad.

2011-02-17 01:16:40 iiglo (1) #7

hát nem!

2010-05-06 23:47:46 gringo (5) #6

Igen.

előzmény: mchn (#4)

2010-01-03 02:14:18 Kakimatyi (5) #5

Pffff.... ez a legbetegebb film, amit valaha láttam és látni fogok.

Agyak a tartályban.

Nem, nem kell mindenkinek látnia.

2009-02-25 17:45:23 mchn (5) #4

Egyebkent vizualisan talan a legerosebb film amit eddig lattam. Ennyi jelmezt, sminket, groteszk diszletet meg a Rocky Horror Picture Showban sem latunk (igazabol harmad ennyit sem). A legjobb jelenet egyebkent egyertelmuen a katonai jatekos, betegesen jo.

2008-10-10 20:59:03 dabo (5) #3

Igazat kell adjak neked. Bátyámmal megnézettem és korántsem volt annyira elszállva, mint én :))

előzmény: mchn (#2)

2008-09-01 18:47:28 mchn (5) #2

Nem mondanam, h mindenkinek latnia kell. Ezt sztem tipikusan az a film, amit nagyon sokan gyulolnenek es 20 perc utan kikapcsolnanak. Tulsagosan szimbolista, minimal elokepzettseg nelkul nemtom mennyire elvezheto.

2007-09-28 20:05:49 dabo (5) #1

Ezt a filmet mindenkinek látnia kell. Elképesztő. Olyan, mintha Lynch, Kubrick és Pasolini összeálltak volna, hogy leforgassanak egy szürreális, népmesei sci-fi-t.