42nd Street (1933) ☆ 👁

Tündöklő asszonyok
42. utca foglya

(Lloyd Bacon)

amerikai dráma, musical, szerelmi történet

4,3
★★★★☆
24 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-06-28 17:27:46 csabaga (4) #4

A történet elég kusza és összeszedetlen,ráadásul ismertebb név sincsen benne csak egy kis szerepben Fred Astaire későbbi partnere,Ginger Rogers,akiből itt ezt nem nézni ki...

Második nekifutásra már jobban bele tudtam élni magam,de így is csak egy elég halvány négyes.

A szakma még csak tanulta a zenés film műfaját,a hogyan állítsunk színpadra egy produkciót alműfajban.

2014-08-11 04:14:40 gomez1000 (4) #3

Nem vagyok oda a musical-ekért, de ez a film rendkívül szórakoztató, köszönhető Ruby Keeler bájos színészi játékának, a remek dalbetétnek, és a jól megkoreografált táncjeleneteknek. A film végi tánc show műsor felvételénél dícséretesen jól bántak a kamerával. Ámulok és bámulok, hogyan hozták össze ezt a 30as években. Bár ami a zsenialitást illeti, akármilyen aranyos kis történet, számomra hiányzott belőle az ármánykodás, cselszövés, fordulatok, és a katarzis. Az egész túlontúl egyszerű, de mindenképp maradandó, látványos és élvezhető alkotás. Érdemes megnézni.

2010-05-01 19:33:50 Cesare Gonzago (5) #2

"A film végén lévő Busby Berkeley koreografálta táncos jelenetsor pedig olyan látványos, hogy 75 évvel a készítés után is könnyedén megállja a helyét" - olyannyira így van, hogy ez a finálé évtizedekre mintát teremtett (nagyszerűségében leginkább a húsz évvel később bemutatott A zenevonat közelíti meg), és sok mai musical látványosnak szánt végkifejletét kenterbe veri. Ruby Keeler pedig elbűvölően változik át seszínű díszletlányból csillogó sztárrá.

10*/10

2008-04-04 13:09:37 Dougie (?) #1

Érdekes, hogy a Murder, My Sweetes Philip Marlowe (Dick Powell) musicalszínészként kezdte (Gold Diggers of 1933, Footlight Parade, 42nd Street).

Ez a film a musicalek egyik alapfilmje, sőt az első igazán szórakoztató/jó/nagyhírű musicalek között van.
Típusát tekintve egyértelműen a kulisszák mögött játszódó fajta (Singin' in the Rain, All that Jazz, sőt még All About Eve-es beütése is van, ebből a szempontból).

Furcsának tűnhet, de a korai (30-as évekbeli) gengszterfilm és a korai musical között több közös vonás is húzódik. A hang erőteljes alkalmazásán kívül sokszor a történet alapja is hasonló. Főleg a "show-musicalekben" gyakori, hogy a későbbi főhős a történet elején még csak egy "kisember", bár a főnökség ellenzi, végül mellékszereplőből mégis egyszeriben sztár lesz belőlük (pl. ebben a filmben is erről van szó).

A film végén lévő Busby Berkeley koreografálta táncos jelenetsor pedig olyan látványos, hogy 75 évvel a készítés után is könnyedén megállja a helyét.