Midnight in Paris (2011)

Szar volt! Unalmas. Semmi. Woody Allen mindig rossz volt és most sem lett jobb. Elvesztegetett idő (a menyasszonyom mondta).

Igazság szerint mindig lekéstem erről a filmről,erre ma éppen beestem a moziba és végre sikerült elkapni. Az atmoszférája magával ragadott,noha soha nem jártam Párizsban és nem is vonzott igazán,már az első pár perc felkeltette iránta az érdeklődésemet,Woody A. gyönyörűen mutatja be a várost,akárcsak Barcelonát nem is olyan régen.
A 20-as évek karakterei közül Adriana és Fitzgeraldék lettek eltalálva szerintem leginkább,Hemingway elég erőltetett lett,még akkor is,ha amúgy a szívem csücske. Adrian Brody meg kár,hogy csak ennyi játékidőt kapott.
Amiért nekem hármas a film és ami végig iszonyatosan idegesített,az Owen Wilson. Nagyon rosszul állt neki ez a szerep,minden egyes alkalommal,amikor megszólalt,kirázott a hideg. Annyira természetellenesen adta az elvont írót,hogy fájt nézni. Nélküle négyes lenne,nekem sajnos így marad egy közepes,miatta nem tudnám újra megnézni.

Hát ha neked a VCB az "összeért", akkor nem csodálom. Ez a régi Allen, az meg az új.

Én nem értem, ez tökre nem volt film. Jó az ötlet, időnként voltak telibe talált jelenetek, alakítások (Hemingway, Dali), de sajnos állatira nem ért össze (rossz alakítások, gyenge jellemábrázolás, logikai buktatók, túlmagyarázott "üzenet"). Hála a Férfit látok álmaidban-nál rosszabbat nehéz lett volna összehozni, de a VCB iróniája és közben összeértsége ebben a filmben nem érvényesült, amit sajnálok, mert nagyon vártam.

Nekem már a könnyed allen-i hangulat is elég egy jó szórakozásra (lsd. Férfit látok álmaidban,és valamilyen szinten a Vicky Christina Barcelona is), de ha emellé még valami normális történet, dramaturgia, no meg mondanivaló is párosul, máris kenhetnek kenyérre.
Így hát nem csoda, hogy az Éjfélkor Párizsban tökéletesen betalált. Owen Wilson remek játékában Gil az utóbbi idők Woody Allen filmjeinek legjobb karaktere, üdítő nézni a mester ilyesfajta újkori alakját; megvan benne nagyjából minden ami régen, mégis egy leheletnyivel talán halványabb - de hát más időket élünk, ahogy a filmben is láthatjuk. A mellékszereplők, a zene, az egész hangulat a maga giccs-romantikus Párizsával magával ragadó, a poénok mind betalálnak, a rengeteg ötlettől meg csak úgy kapkodtam a fejem. Egyébiránt a tökéletes szórakozáshoz és megértéshez nem árt egy kis művészeti- és Woody Allen-ismeret.

Kedves, kellemes, intelligens, mosolyogtató.

Szép, szürreálisan romantikus, vérbeli Woody Allen-mozi, amely képes olyan szinteken megérinteni az embert, hogy az valóban beleszeressen az élet apró örömeibe.

Eleg jo kis film, egy jelenet eroteljesen huzza felfele: Adrien Brody Dali-fele remeklese. Mar vagy otszor visszaneztem, ajanlanam Woody-nak (ha lenne ra eselyem), hogy Brody-val csinaljon egy Dali-komediat. Imadnam.

Sőt, évek óta a(z egyik) legjobb komédia. Noha nem is prototipikus komédia. De akkor is. ;)

Én meg azért adtam 5-öst, mert messze a legjobb az utóbbi évek opusai között,a Mester kezéből.

Hamisítatlan hangulatfilm, ami már az első percében magába szippantja az embert. Emellett vígjátékként is nagyszerűen üzemel: megtekintése közben nem túl sokszor ragadtattam magam hahotára, de amikor igen, akkor nem fogtam vissza magam. Marion Cotillard pedig eszméletlenül gyönyörű.

Varázslatos.
Owen Wilson egész ügyesen játssza Woody Allent.

Ez egy igazi csoda.

Nagyon szép film. A színek csodálatosak, Párizs is. Viszont a 20-as karaktereket én nagyon erőltetettnek érzem. Hemnigway alakja egyenesen taszító, és Dali mégha kicsit elszállt is volt, de nem hiszem, hogy ha találkoznék vele egy kávézóban pont egy rinocéroszról magyarázna mint egy retardált. Picasso se nagyon fogott meg. Stein házában éreztem pár pillanatra, mintha ott lennék, meg Adriana ideál korszakában tényleg mintha Toulouse-Lautrec-et láttam volna teljes valójában. Ennek ellenére nagyon jó hangulatú, szép, pozitív film! Több ilyet kellene!

Ha nem is rombolta le a falat Woody Allen, amit épített velem szemben (lehet inkább én voltam), de legalább derékmagasságig leszedte a téglákat.
Egy filmtől azt várom el, hogy hasson az érzelmeimre, az agyamra és/ vagy az szememre. Itt minden bejött. A zene, Párizs, a történet, Cotillard. Nem mellesleg pedig arra késztet, hogy a filmben megjelenő művészek munkásságába holnap egy kicsit beleássam magam.

Nagyon kedves, aranyos film. Adrien Brody peedig rohadt jó Daliként.

Időutazás Woody Allen-módra. Egy szó mint száz: FANTASZTIKUS!