Midnight in Paris (2011)

nagy jelenet.. :)

Nagyon kreatív film. Felvittem négyesre.
Tele szellemes megoldásokkal.
A kedvencem, mikor elmondja Gil Bunuelnek az Öldöklő angyal ötletét, es Bunuel értetlenkedik XD

Szinte pontosan 10 éve láttam ezt a filmet, jó lenne visszaemlékezni, mit is érzett a 15 éves én akkor. Merthogy sok olyan aspektusát hogy is érheti meg egy zsenge kamasz. Nem, nem a szexre gondolok itt, hanem a nosztalgiára. Akkoriban még nem az a masszív nosztalgia húzza az embert egy másik korba, hanem a kalandvágy: a Verne-regények, a science fiction filmek, a tudatlanságból fakadó merő kíváncsiság, amivel origóként létezve a koordinátarendszer összes irányába lendületbe jövünk. Azt hiszem, talán így néztem Párizsra akkor, 15 évesen.
Kicsit meglepő, hogy Woody Allen milyen szájbarágósan mondja el a világ legegyértelműbb üzenetét. A régen minden jobb volt egy fals ábránd, egy olyan matematikai képlet, ahol az n után mindig jön egy mínusz egy. A nosztalgia mégis becsap, pontosabban általa mi magunkat, mert menekülünk és mert vágyakozunk, és igen, be kell vallanunk, térdre kell ereszkednünk, fel kell kiáltanunk, hogy mi nagyon is ezt szeretjük. Miért szeretünk fals ábrándokat kergetni? Mindegy is a kérdés, ha meglenne a válasz, akkor sem hagynánk abba.

Napra pontosan két éve olvastam az első hírt arról, hogy terjed a titokzatos kínai vírus. Két év rengeteg idő, szinte ijesztő belegondolni, hogy ez a nyavalya itt van velünk több mint 104 hete (velem épp ötödik napja, de minden szuper). Az már gombócból is sok. Éppen ezért furcsa volt megnézni ma reggel az Éjfélkor Párizsbant. Azon túl, hogy megint megfogadtam, hogy idén már tényleg megnézem magamnak a francia fővárost (talán éppen 10 éve van bakancslistámon), be kellett lássam, hogy az a nosztalgia, az a szomorú múltba révedés, ami innen, 2022 januárjából indul a koronavírus előtti időkre, az nem haszontalan és teljesen jogos. Itt talán nincs igaza a filmnek?

Persze ez nem így van, mert a nosztalgia akkor is nosztalgia, a 2019-ben élő énem mondjuk éppen a 80-as, 90-es évek Amerikájába vágyott vissza. A matematikai képlet ugyanígy érvényes.

Sokat beszélek, és kevesebbet a filmről, pedig nagyon megérdemli, a múlt évtized egyik legjobbja. Marion Cottilardba újra beleszerettem, bár az is igaz, hogy nem vettem észre, hogy valaha kiszerettem volna belőle.

Mindenki számára létezik egy Aranykor. Azt hiszem, hogy a múltba révedés élménye most sokkal erősebb az emberekben a kialakult helyzet miatt, mint eddig bármikor. Számomra az Aranykor nagyjából ugyanaz lenne, mint Tarantinonak – 60-as évek vége, Kalifornia. Viszont a 20-as évek Párizsa sincs tőle messze – van ebben a korban valami egészen vonzó ártatlanság. Azt hiszem, ekkor még teljes joggal gondolhatták az emberek – különösen a művészek – hogy az emberi faj mindenható, és tényleg az univerzum közepe.
Zseniális film ez a nosztalgiáról, a szerelemről, és arról a nagybetűs Feelingről, ami talán csak akkor, és ott létezett. Az, ahogy Adrien Brody eljátssza Salvador Dalí-t, az szavakkal leírhatatlan – ahogy Marion Cotillard érzékisége is. Egyáltalán, nagyon ritka az olyan alkotás ahol a konkrét főszereplő egy város – hirtelen csak 1 hasonló jut eszembe, az Éjszaka a Földön (Jim Jarmusch, 1991). Sokan ezt tartják Woody Allen legjobb filmjének, szerintem csak a második, de az vitathatatlan, hogy a műfajának egyik csúcsa - mondjuk alapvetően is elég kevés az olyan romkom, ami tényleg igényes, és nem csak a seggreülős poénokról és/vagy a műbalhékról szól. Ha már említettem Tarantinot, akkor megkockáztatnám, hogy ez a film sok tekintetben a Volt egyszer egy… Hollywood párdarabja: mindkettő hatalmas hangulatbomba és nosztalgiatrip, illetve mindkét mű teljes befogadásához elengedhetetlen egyfajta (akár csak felületes) háttértudás az adott kor jellegzetességeiről, hírességeiről, viszont ha ez megvan, akkor a néző annyira bennfentesnek érezheti magát, mintha egy történelmi filmet nézne (szigorúan műfajilag tekintve egyik sem az). Nem mellesleg a Mester szerint 2011 legjobb filmje az Éjfélkor Párizsban:)

Nagyon szép volt a képi világ, én is imádom Párizst. :-)

Owen Wilson a szokásos gyenge színvonalat hozza, ez a fő lehúzója a történetnek.
Szerintem nem a legjobban sikerült Woody Allen filmek közé tartozik, annak ellenére, hogy az egyik legmagasabban értékelt filmje. Többet vártam tőle a kritikák alapján.

Jó szórakozást!

Ebben van valami. A napokban újranéztem. Először nem zavart semmi, mert nagyon jó a koncepció, a környezet, a hangulat, az egész film, Wilson sem zökkentett ki... másodszorra igen, butának éreztem sokszor a figurát és túlzottan szerencsétlennek meg nem igazán odavalónak. Így négyesre rontottam az ötöst.

Ok, Owen Wilson nagyon jól játssza a naiv romantikus amerikait, és nem kérdéses, hogy ez volt Woody Allen szándéka a karakterrel, de én akkor is falra másztam tőle. Kínos volt nézni és nagyon elrontotta az élményt, hogy hiába voltak benne hiteles, szimpatikus karakterek itt-ott végig Wilson tökfelszínes nézőpontján cibált végig a film.

Woody Allen első filmje, amit szeretek. Szórakoztató, jó a zene, szép a város, szimpatikusak a karakterek.

Amennyire intellektuális próbál lenni ez a film, annyira buta. Komolyan ilyen szinten a szánkba kell rágni a tanulságot? Komolyan ilyen szélsőségesen egy dimenziós szereplőkkel lehet csak elmesélni ezt a sztorit?
Nem is értem, hogyan kaphatta meg a forgatókönyve az Oscart, mert a történet egy összecsapott gimis fogalmazás szintjén van csupán.
Sajnos a múltbéli karaktereken is annyira látszik, hogy csak karikatúraszerű skiccek, hogy azoknak is egyből feltűnik ez, akik nem is ismerik a régi nagyok javát (én is pl csak a festőket ismertem fel). Amennyire itt sokan el vannak ájulva Brody Dalí imitációjától, én legalább annyira húztam a számat tőle. Egy kabaréban még talán elfért volna ez a félresikerült komikum, de szerintem itt nagyon is ciki volt, mind Allen, mind a színész részéről a próbálkozás.
Viszont a hangulat jó volt, bár ehhez hozzá kell tenni, hogy Párizsban forgatva nem kell túl sokat erőlködni a hangulat megteremtéséért szvsz. Maga az ötlet sem volt rossz, de a megvalósítása teljesen elfuserált. Csekély pozitívum még, hogy Marion Cotillard kellően bájos, Alison Pill meg itt is megacuki volt.

Én csak egyszer tekintettem meg a filmet, de nem láttam meg a fényt. :) Jóllehet nehéz is lett volna, hiszen Cotillard végig elvonta a figyelmemet Wilson játékáról. :)

Teljes egészében egyetértek veled. Voltak más probálkozások is (Jason Biggs, Jessie Eisenberg), de hát finoman szólva nem ütötték meg a mércét. Owen Wilson viszont tökéletesen hozza a Woody Allen által életre keltett Alvy Singer/Mickey Sachs figuráját, a gesztusai, a mimikája, a hanghordozása perfekt Woody Allen. Wilson itt felülmúlta önmagát.

Ezzel bármely más filmnél egyetértenék, kivéve itt. Bravúros, ahogy Woody Allennek sikerült "átültetnie" saját mimikáját, szerencsétlenkedős kifejezéseit, mozdulatait és játékát Wilsonba. És ebben gondolom a színésznek is van szerepe - tökéletesen utánozza le Allent, életében először játszik. Ezt egyébként először észre sem vettem, egy barátom mutatott rá, azóta gondolom így. Look closely!:)

Bizony, ha van gyenge pontja a filmnek, akkor az egyértelműen Owen Wilson. A karakter jó, a színész nem.

Jobb főszereplővel,a régi önmagával(30 éve) érdekes lett volna.

Woody újabb filmjei gyakran a gyenge színészeken buknak meg.

A legrémesebb számomra az volt,mikor még ő is játszott és mellette egy fiatalkori alteregója.Egy amerikai pités...Hát az borzalmas volt.

Nem azzal vitatkoztunk, hogy vicces-e vagy jo-e a film, hanem azzal, hogy a rendezo lenezi-e a nezoket, ha nem ismerik a karaktereket, illetve ezzel osszefuggesben, hogy elvezheto-e a film az o ismeretuk nelkul.

Nem a húszas évekről szól a film, neeee?! Pedig én tényleg azt hittem, hogy ez csak arról szól. Meg voltam győződve, hogy itt szóba se jöhet az a hihetetlenül eredeti gondolat, hogy az ember nem tud elszakadni a múlttól. Biztos voltam benne, hogy ez nem fricska. Így viszont már teljesen más a fekvése, jéé és így még vicces is. Tényleg! A Dali! Hah! A Picasso. Hörg! Mindjárt bevisítok...
Témarészemrőllezárvauncsi.

"Unalmas sznob fecsegés, ami kiábrándító, mint Adrien Brody Salvador Dali karaktere. A legszörnyűbb az, hogy az összes korabeli "hírességnek" be kellet mutatkozniuk, hogy rájuk lehessen ismerni. Aki nem tanulmányozta részletesen a korszakot, annak halvány gőze sincs, mi történik a mozgóképen, és látszik, hogy ezt élvezi az öreg Woody."

"A figurák elnagyoltak, kidolgozatlanok és erőtlenek, ezért nehéz kikövetkeztetni, ki kit alakít valójában. Ismerem a korszakot és a neveket is, de ezek a karakterek csak oda lettek hányva a képkockákra.
És igen is van mit számon kérni, mert nem tudom elképzelni, hogy az átlagfogyasztó vagy a plázaközönség kórusban kántálta a neveket, mikor előbújt egy író, festő, stb...
Woody szembesítette őket: bamba hülyék vagytok, nem értetek ti ehhez, nesztek itt van, de úgy sem tudtok vele mit kezdeni, menjetek vissza a csimbumcirkuszaitokhoz popcornt zabálni."

"A néző pedig, ha érzi, hogy itt most sznobbá, értelmessé kell válni, akkor gyorsan úgy is tesz, nehogy hülyének nézzék, hazudva másoknak, de akár magának is. Nem szeret senki se szembesülni azzal a ténnyel, hogy már pedig alulművelt, "tahóparaszt" vagyok, ezért szépen kis fiókba az egészet, és maradjon csak egy könnyed másfél óra. Woodynak megvan az a hatalma, hogy ő Woody, és azért a pórnépnek nem szokás azt mondani a filmjeire, hogy szar. A magát pórnak azonosító néző pedig ódzkodik ettől, hiszen kinek van kedve sunnyogva távozni sorok közül, így inkább mellét kidüllesztve ballag ki a teremből, hogy már megint láttam valami építőt, amitől nőtt a kulturális ismeretem, így ez a film megtekintése kellemes és hasznos volt."

Ne haragudj, de teljes hülyeség, amit írsz. A film nem a húszas évekről szól, hanem Gil nosztalgia mániájáról, válságáról, és életének egy fontos döntéséről. Amikor először megy be a húszas évekbe:

1. teljesen természetes, hogy bemutatkoznak nekik az írók, festők, egyéb fontos emberek, hiszen Gilt nem ismerik, és első találkozáskor az emberek elmondják, hogy hívják őket;
2. Gil az első alkalomkor maga is úgy néz, mint akit áramütés ért.

Gondolj el egy ilyen szituációt a magyar húszas évekre vetítve: ha veled történne meg ez, kit ismernél fel azonnal: Babitsot, Móriczot a jellegzetes bajuszos ábrázatukkal, de Kosztolányit, Karinthy-t, sőt az akkor még bajuszt nem viselő József Attiláról sem feltétlenül azonnal vágnád rá, hogy na igen, ő a költő géniusz. Akkor még ne is beszéljünk Hatvany báróról, Ignotusról, Csinszkáról, Rippl-Rónairól, akinek az arcát azért nem jegyeztük meg lépten-nyomon.

Az, hogy csak elnagyoltan vannak bemutatva ezek az alakok, és csak a jellegzetes manírjaik kerültek megvilágításba, ez teljesen természetes, hiszen Gil is csak nagyon kevés tölt el időt a filmben velük, mivel róla szól a film, és nem a korabeli hírességekről. A Picasso, Dali, Bunuel, Hemingway-féle jellegzetességek azért szépen kidomborodnak a filmben.

Az, hogy ezt szimplán sznobizmusból tette volna WA, és az ember ugyancsak sznobizmusból bólogat erre, merthogy „nőtt a kulturális ismeretem, így ez a film megtekintése kellemes és hasznos volt”, ez szimplán nevetséges érvelés. Ha a film szar lenne, bemutathatná tőlem teljes részletességgel a húszas évek összes művészét Allen, akkor is dobom rá a karót, másrészt meg attól, hogy a kulturális ismeretem nőtt, hogy megtudtam, hogy Gertrude Stein kicsoda, ettől még nem leszek elégedett, ha a film maga csapnivaló lenne.

Es nem, a "pornep" ahogy fogalmazol, egyaltalan nem kapcsolja ossze a muveszfilmet a jo fogalmaval. Vagy azt se tudja, mi az, vagy inkabb negativ, amit holmi bufeszakos romkocsmas naplopok csinalnak es neznek, termeszetesen allami penzen. Hisz meg a muveszfilm nezok egy resze is ezt gondolja a muveszfilmek egy reszerol.

De ez a film valoban nem muveszfilm, ugyhogy ez itt mellekvagany.

Hat, abszolut nem gyoztel meg. Hogy itt nezok tomegei nem ertenek egy kukkot sem, viszont nem merik azt mondani, hogy szar a film, mert a Nagy Woody Allen rendezte. Ugyanmar! Az intellektualis sznobizmus pont nem a plazanezokre jellemzo. Ha a Nagy Tarr Bela filmjet vetitik, akkor sem ok adnak jo osztalyzatot anelkul, hogy ertenek. Ok siman azt mondjak, ez egy baromsag. A kulonbseg csak annyi, hogy ez a film valszeg ajkor is szorakoztato, ha nem ismersz mindenkit. En pl nem ismertem Gertrud Stein-t, azt' megse vakarom a fejem, hogy most ez ki. Es egy percig nem ereztem emiatt, hogy bunko vagyok, vagy hogy a film lenez. Es meg csak Woody Allen rajongo sem vagyok, ezen kivul lattam vagy 2-3 filmjet. Szoval tenyleg nem gyoztel meg.

Off-off-off.
Fessen zsiráfnak az Adrien Brody, de szerintem ez távol áll egy tipikus közönségfilmtől. Viszont arra sem céloztam, hogy művészfilm lenne, ezt a példát más okból hoztam fel. Ugyanis az emberfejekbe beékelődött a jó és a művész közötti egyenrangúság és sokan szinonimaként használják. Művészfilm=jófilm, jófilm=művészfilm. Gondoljunk csak a következő, a hétköznapjainkban gyakran előforduló kifejezésre: "ez már művészet bazmeg". Ezt általában szoktuk használni autóvezetésnél, tortakészítésnél, tálalásnál, de akár még egy sikeres ürítés után is. Szóval, itt a "művész" egyfajta pozitív ítéletet és hangulatot jelöl. És ez hasonló a filmeknél is: ez "művészfilm" vagyis "királyfilm" "jófilm". De írtam, téveszmeként tekintek erre a megjelölésre, szerintem se művészifilm csak simán sznob.
És az igaz, hogy sok későbbi alkotása nem elismert, viszont a Vicky, Cristina, Barcelona díjesője után (hiába naygsrészt Penelope Cruz alakítását díjazták) újra nagyobb figyelem fordult az öreg felé és ismét minőségként lehetett rá tekinteni.

De ez egy közönségfilm, a művészetről, nem pedig "művészfilm". És ha végignézed az elmúlt évek Allen filmjeinek értékelését, akkor meg láthatod, hogy nem mindegyik annyira elismert.

Ezt sem írtam - hogy Woody plázamozikat készít - viszont a 2000-es évek óta eljutnak a filmjei bevásárlóközpontok filmszínházaiba is, a kasszarobbantó tömegfilmek mellé, így igenis szóba jön ez a réteg. A néző pedig, ha érzi, hogy itt most sznobbá, értelmessé kell válni, akkor gyorsan úgy is tesz, nehogy hülyének nézzék, hazudva másoknak, de akár magának is. Nem szeret senki se szembesülni azzal a ténnyel, hogy már pedig alulművelt, "tahóparaszt" vagyok, ezért szépen kis fiókba az egészet, és maradjon csak egy könnyed másfél óra. Woodynak megvan az a hatalma, hogy ő Woody, és azért a pórnépnek nem szokás azt mondani a filmjeire, hogy szar. A magát pórnak azonosító néző pedig ódzkodik ettől, hiszen kinek van kedve sunnyogva távozni sorok közül, így inkább mellét kidüllesztve ballag ki a teremből, hogy már megint láttam valami építőt, amitől nőtt a kulturális ismeretem, így ez a film megtekintése kellemes és hasznos volt.
Főleg itt kishazánkban szembesültem azzal az erős téveszmével, hogy van művészfilm és közönségfilm, a közönségfilm az, ami nem értékes, csak szórakoztató, a művészfilm pedig értékes, és amelyik film ezt a besorolást kapja, az már elért egy minőséget, és csak JÓ lehet. És, ha nem tetszik, akkor bennem van a hiba. Teszem hozzá gyorsan, ez gondolkodásmód a KT nagyobb táborára egyáltalán nem igaz, inkább a nem fórumozó, magát átlagosnak valló, 50-es korosztályra. Szóval úgy érzem, Woody is valami hasonló hozzáállás mögé bújva tetszeleg saját maga árnyékában.
És igaz, mindig is értelmiségi filmeket készített, csak régen ezt a fanyalgást még át tudta úgy adni, hogy közben még önnönmagától is citromba harapott. Ezt viszont öregkorára elfelejtette, most már csak nosztalgiázik és újjal mutogat.

Nem tudom, hogy Woody Allen valaha is plazamozikat keszitett-e. A film atlaga alapjan pedig megtalalta a kozonseget, amibol arra kovetkeztetek, hogy a nezok nem ereztek magukat hulyenek. Vagyis az altalad feltetelezett rendezoi hozzaallas (es az ebbol levont mondanivalo) nem stimmel.

(Ettol fuggetlenul a karakterek lehetnek elnagyoltak, de az mar teljesen mas teszta.)

Nem megismerni, hanem ráismerni, azért van egy kis különbség. Hasonló felületességgel készíthette el a filmet is Woody, mint ahogy te elolvastad a hozzászólást.
A figurák elnagyoltak, kidolgozatlanok és erőtlenek, ezért nehéz kikövetkeztetni, ki kit alakít valójában. Ismerem a korszakot és a neveket is, de ezek a karakterek csak oda lettek hányva a képkockákra.
És igen is van mit számon kérni, mert nem tudom elképzelni, hogy az átlagfogyasztó vagy a plázaközönség kórusban kántálta a neveket, mikor előbújt egy író, festő, stb...
Woody szembesítette őket: bamba hülyék vagytok, nem értetek ti ehhez, nesztek itt van, de úgy sem tudtok vele mit kezdeni, menjetek vissza a csimbumcirkuszaitokhoz popcornt zabálni. Számomra pedig ez a rendezői hozzáállás visszataszító. Persze, rázzuk fel a közönséget, mutassunk rá a hibáikra, de annak nem az a módja, hogy az arcába csámcsogjuk, hogy már te pedig egy szellemi sírkő vagy.
Az öregnek fogyóban a humora, marad a fanyalgó, nosztalgiázó és keserű cinizmus.

Én sem tanulmányoztam részletesen ezt a korszakot, és távol áll a kötelező tanulmányaimtól is. De azért ezeket a neveket, akik felbukkannak ebben a filmben mindenkinek illene ismerni. Vagy nem. De akkor nincs is mit számon kérnünk a filmen vagy a rendezőn saját hiányosságaink vagy mulasztásaink miatt.

Újranézve még mindig az csodálatos, tökéletes kis semmisség, amitől csak simán jól érzed magad. Ilyet is csak a legnagyobbak tudnak, ők is csak ritkán.

Unalmas sznob fecsegés, ami kiábrándító, mint Adrien Brody Salvador Dali karaktere. A legszörnyűbb az, hogy az összes korabeli "hírességnek" be kellet mutatkozniuk, hogy rájuk lehessen ismerni. Aki nem tanulmányozta részletesen a korszakot, annak halvány gőze sincs, mi történik a mozgóképen, és látszik, hogy ezt élvezi az öreg Woody.
Nem ülnek a "rajzok", a figurák; a szövegkönyv döglött, erőltetett, izzadságszagú.
Könyvmozgókép vagy vizuális betűhalmaz, de semmi esetre sem film.
Egy pozitívuma van, az Owen Wilson.

Ez a filmje szerintem jobb mint az Annie Hall. :)

Nem nagyon nézem már,csak egyet-egyet.

Semmi újat nem tud mondani,eleve nem sokoldalú rendező,így 65 év után jöhetett volna a békés nyugdíjas élet.

Rengeteg ember a régi nagy filmjeit nem is ismeri,azt hiszik ez az igazi Woody...

Szerintem meg nem menjen nyugdíjba. Amúgy meg sose értettem ezt a mentalitást. Ha nem vagy kíváncsi a filmjeire, ne nézd meg őket. ;)

Igen és New Yorkban.Nem való ő Európába.Hiába turnézik a filmjeivel Londontól Rómáig,Párizson át,messze van régi önmagától.

Persze nem így lesz,még évekig készíti majd az egyre gyengébb filmeket.Példát vehetne W.Wylertől,aki tudott nyugdíjba menni!

A legrosszabb Woody Allen film, amit valaha láttam. A kezdő képsorokon kívül tulajdonképpen semmi sem volt, ami kicsit is pozitív irányba vitte volna el a véleményem. Bár az időutazós téma először érdekesnek hatott, de utána inkább nevetségesnek találtam, és a filmre is inkább ezt a jelző aggatnám a humoros helyett. Owen Wilson nagyon idegesítő karaktert kapott, a mennyasszonya pedig a leggagyibb amcsi vígjátékok szintjét verdesi. Nem tudom, én egyáltalán nem találtam elmésnek ezt a filmet, hiába próbál neves művészekkel operálni, sokszor éreztem felszínesnek a megvalósítást.

Mint ahogy már írták: kellemes, kikapcsoló, értelmes, hangulatos (képek, zene). A színészi játék itt-ott nagyon nem hiteles, és inkább nimbusz csökkentő a régi nagyokra nézve, szóval azt inkább hagyjuk. Az időutazás ilyen jellegű megközelítése szerintem ötletes, és szórakoztató, az örökös vágyódás ugye.
Ami még tetszett az maga a párocska egymáshoz nem illése....művész és az elkényeztetett úri, sznob picsa találkozása, hát idevezet.
Bunuel kioktatása az Öldöklő Angyalról, az még tetszett, de csak ezért megjeleníteni Bunuel-t, az már annyira nem, mert teljesen jellegtelen színészi alakítás volt, mint ha ott se lett volna. Egy 4-es az átlagos és gyengécske négyes határán.

Kifejtenéd bővebben, hogy miért nem jött be? :)

Nekem nem jött be. W. Allen nyugdíjba mehetne már.

Mégegyszer megnézve is irtó klassz film....

Pedig az lett volna a poén,ha a neurotikus new yorki értelmiségi visszakerül a 20-as évekbe a szintén fura művészek közé.

Mindamellett, hogy tartalmas és kiművelt filmmel van dolgunk, a legegyszerűbb kérdés mégis az, kinek mi az aranykor, kinek milyen lenne az ideális, jó élet. Mi is az a boldogság, milyen lehet meghalni ésatöbbi.
Nagyon tetszett, hogy a korok szellemiségét meghatározó művészeket vonultatta fel a filmben, többé-kevésbé ismert jegyeik alapján bemutatva őket. Ezeken a részeken szórakoztam a legjobban. :)
Tetszett, hogy nem kerekítettek feneket annak, hogy éjfélkor időutazáson vesznek részt, jó, hogy ilyen meseszerű, de mégis valóságos volt.

Írta valaki a kommentek között, hogy Woody magának írja a szerepeket, de kora miatt nem játsza már el őket.... én ezt nem is bánom. Örülök, hogy Woody-t helyettesítik, egyszerűen nem tudom őt elviselni a filmvásznon, annyira visszataszító figurának tartom. Idegesítenek a gesztusa, az ahogyan a szemüvegén keresztül néz, mintha legalábbis ezer dioptriás lenne az a valami a fején, megnagyítja a szemét és úgy néz ki tőle, mint egy ufó. :)

Ez nem az igazi Woody Allen és nem az igazi humor tőle.Ez egy idős rendező pályájának utolsó(európai) szakasza.
Továbbra is a 75-95 között készült,New Yorkban játszódó filmjeit ajánlom.

Első Woody Allen filmem (legalábbis tudatosan),és kicsit úgy voltam vele,hogy nem fog tetszenia stílusa,de valahogy megfogott,tetszett,szórakoztatott..tényleg nem voltak benne olyan vígjáték elemek,amiket itt lentebb elvártak esetleg néhányan,de amik voltak,legtöbbjükön én is hahotáztam. Adrien Brody-n meg nagyon meglepődtem,durván hatott :D

Jobban sikerült,mint a rendező néhány korábbi filmje,de az aranykortól messze van.

A teljesen humortalan és alkalmanként kínos VCB után itt legalább van valami ötlet és a játékidő is jól eltalált.

Woody Allen továbbra is saját magának írja a szerepeket,de a kora miatt már nem szerepelhet és a "helyettesítés"(akárcsak a Sztárral szemben c. filmben) nem megy.Belőle csak egy van,nem tudja más eljátszani őt...

Milyen jó film lehetett ez volna 30 évvel ezelőtt,ha vele,a new yorki neurotikus értelmiségivel esik meg mindez?
Sziporkázó párbeszédekre lett volna alkalom.Ebből most alig kapunk valamit.

Így nem más,mint egy egyszer nézhető,közepesen szórakoztató újgyakorlat a kiöregedett rendezőtől.

Nagyon jò volt. Örülök, hogy fôhôsünk vègül meghozta a helyes döntèst....a mùlt nagyjai közül Dalíval talàlkoztam volna legszivesebben.... Nagyon èrdekes, figyelemfelkeltô figura....jò volt a filmzene, a szereplôk jòl hoztàk a figuràkat , s O W nem hatott nevettsègesen...szörnyû filmelôèlete miatt . Àtèrezhetô volt a rendezô csodálata, s vèlemènye a mùlt ikonjairòl, Pàrizsròl, ami nagyon tetszett nekem...

Soha senki nem gondolkozott el azon, milyen lenne máskor, máshol élni? WA módra ez így fest, és jól fest.Találkozni a bálványaival, megmutatni ő milyennek képzeli el őket (jók a karakterek), nem árnyal sokat, nem cifrázza, csak kiragad egy szerinte jellemző tulajdonságot. OW sem egy a rendezőtől megszokott entellektüel, aki pszichiátriai eset, egyszerűen, ahogy a Tanúban: "a figura lényege a naív rácsodálkozás". A második találkozás Bunuellel valami frenetikus. És jól áll Wa-nak, ha kimerészkedik NY-ból Európába. Szórakoztató, könnyed. 4/5.

adrien brody pár percéért önmagában megéri megnézni a filmet. említésre méltó még owen wilson is mint woody allen - azt gondoltam volna, ez csak saját magának sikerülhet.
valóban szájbarágós, valóban "erőltetett" szövegekkel, közönséges történettel, karakterekkel teli, de ő már csak ilyen :) úgy készít filmet, hogy önmagát karikírozza tulajdonképpen, mintha szégyenlené saját műveltségét, megmutatja, hogy mi másra lehetne képes, de persze más irányt választ. hiányzik az agyának egy része.

Köszönöm mindkettőtöknek a választ.

Szerintem 1975-95 közötti filmjei az igazán tipikusak.
Elsőnek a nem véletlenül Oscar díjat kapott Annie Hallt érdemes megnézni,majd a Hannah és nővéreit.
Majd egy film,amiben nem szerepel:Kairó bíbor rózsája.
Korai próbálkozásai közül a Fogd a pénzt és fuss c. filmet érzem jó választásnak.

Igen, ilyesmi a "tipikus Allen-film", viszont nem tipikus filmjei talán még jobbak: Match Point, Kasszandra álma.

Ez az első Woody Allen film amit láttam eddig, valahogy mindig is kerültem a filmjeit, nem tudom miért, de ezt megnéztem, és nem bántam meg, hogy rávettem magam. A kérdésem, hogy az összes többi filmje is hasonló stílusú, tehát lehet erre a filmre mondani, hogy na ez egy tipikus Woody Allen? Mert ha igen, akkor nem lesz gond a pótlással.:)
10/8

"...ez a film nekem kicsit túl, szinte harsány módon didaktikus"
igazad van, didaktikus.
de gyönyörűen didaktikus.

"WA megcsinálta egykori magává OW-t"

Lehetett volna 5-ös is, amennyiben Owen Wilsonból nem csinál Woody Allen egy második Woody Allent, és nem üvölti ennyire a "tanulságot" az arcunkba. Szeretem Woody Allen filmjeit, magát Woody Allent is, de elég belőle egy, plusz ez a film nekem kicsit túl, szinte harsány módon didaktikus.

Ez a film közelebb vitt az irodalomhoz. Woody nagyszerűen utánozta az egyes művészek stílusát, kivéve talán Gertrud Stein-t, akiből nem néznék ki ekkora szofisztikáltságot.

JR a velős mondások embere, de most rébuszokban beszél. :)

Megnyugtatlak, én sem értem, szóval nem vagy egyedül. :-)

Ezt most nem értem, lehet, hogy későre jár. :)

Az mondjuk tényleg a mézesmadzag, amikor az ember már idézőjelben lefordul az örömtől a székből. :)

Három film tetszett igazán a szezonból: The Artist; Midnight in Paris; Tinker, Tailor, Soldier, Spy.

És a vége... Hát kell-e férfi és nő között mélyebb egyetértés, mint az eső áztatta Párizs megítélése? :)

Már háromszor láttam idén, s a Drive mellett az utóbbi évek legjobb filmjének tartom (A suszter, szabó...is kezd felzárkózni).

Minden szavad aranyat ér...! :)

Lenyűgöző! Az ilyen filmekért érdemes élni. Tudom, nagy szavak, de nem túlzás. Bámulatosan kedves, lélekmelengető csoda.

10*/10

Amiket írsz, azok már az ismétlés időpontjai. 5 óra körül már vége lesz az Oscarnak. Nyerni meg a The Artist fog.

Az Oscar díjátadóval egy időszakban van az Arany Vapiti - K.T.filmszemle . Hétfő hajnalban a Pro7 csatorna is adja az Oscar díjátadó gálát - 5 :45 kor kezdődik az Oscar-visszaszámlálás .Ezután hétfő kora reggel 6:15 után érkezik el 2011 legjobb amerikai filmjének a bejelentése . Lehet ez a film nyer ?

Nagyon jó kis film, annak ellenére, hogy távol állnak tőlem a romantikus filmek és Woody Allennek is a régebbi munkái tetszenek inkább. Sajnos a jelenben játszódó részekben, a sok irritáló karakter (Inez, a szülei, Paul), engem nagyon bosszantottak és kicsit rontottak a film élvezeti értékén. De talán a tavalyi év kínálatából az egyik legkellemesebb csalódás számomra. Finom humorral van átitatva, még ha nem is, a számomra Allen-es humorral. Egy-két kivétellel remek színészi játékkal és könnyed befejezéssel és nagyon hangulatos zenével.

Nem is tervezem - ezt is főképp McAdams miatt néztem meg, s mert a Vicky Cristina Barcelona tetszett.

"Owen Wilson karaktere egy idióta, irritáló figura, hárompercenként arcpálma mondatokat süt el, röhejes. A szövegkönyv meg kábé "blablablablahbla" "oh, blablabu bla" "de bablabibuuba" - a blabla tetszőlegesen behelyettesíthető egy véletlenszerű művészettörténeti Encyclopædia Britannica szócikkre. Száraz, unalmas, felesleges."

Akkor nem neked találták ki a mondjuk így klasszikus Woody Allen filmeket, Owen Wilson itt egy az egyben hozza Woody Allen figuráját az Annie Hallból, a Manhattanből, a Hannah és nővéreiből,a Csillagporos emlékekből, stb., stb. Ha neked ez nem jön be, akkor ne is próbálkozz vele, mert a régebbi filmjeiben Woody Allen csak ilyen karaktereket formált meg, mint Owen Wilson.

Igen, bő lére eresztett "ez a film szar" volt, többekkel ellentétben én általában nem koptatom a számat feleslegesen csak szárazan kimondom a véleményemet :D

De komolyra fordítva - nem tudtam eldönteni, hogy a történet unalmasabb vagy nevetségesebb. Ha előre tudom, hogy ilyen a film, akkor az egyik esti iszogatás után néztem volna meg, részegen biztosan szórakoztatóbb. Owen Wilson karaktere egy idióta, irritáló figura, hárompercenként arcpálma mondatokat süt el, röhejes. A szövegkönyv meg kábé "blablablablahbla" "oh, blablabu bla" "de bablabibuuba" - a blabla tetszőlegesen behelyettesíthető egy véletlenszerű művészettörténeti Encyclopædia Britannica szócikkre. Száraz, unalmas, felesleges.
De "szerencsére" van pár mű, béna mellékkarakter (pl. Kathy Bates), akik marha színpadiasra készültek, kár hogy a filmen ez nem működik.
Az ötlet amúgy nem rossz, ügyes gyerekrajzfilm lehetne belőle.

Ez kábé egy bő lére eresztett "ez a film szar" volt. Konkrétan mi volt az, ami nem tetszett, már ha szabad kérdeznem?

Nálam is majdnem egyes. Csak azért néztem végig, mert azt vártam, hogy a végén kiderül, hogy valaki itt nagyon be van szívva vagy hasonló. Kéne egy cut a filmből, amiben csak McAdams jelenetei vannak :)
De legalább a zenék jók, megnyugtatják az embert mikor rátör, hogy most már azért pofánverné Owen Wilsont.

A rengeteg pozitív kritika, az Oscar jelölés, mint legjobb film és a KT-s magas átlag miatt rávettem magam, hogy újra nézzem hátha először nem figyeltem oda kellőképpen. Mindhiába. Végérvényesítettem magamban, hogy gyűlölöm Woody Allen humorát. Mind igaz, hogy nagyon szép a város, jók a színészek, de ezektől az "intellektuális" szövegektől, amiket W. A. a színészek szájába ad egyszerűen kiráz a hideg, és egyszerűen győlölni kezdem a karaktereket. És úgy végignézni másfél órát, hogy számomra végtelenül ellenszenves, okoskodó embereket nézzek, rendkívül fájó. Úgyhogy számomra továbbra is csak a Match Point és a Cassandra's Dream maradnak a vállalható W. A. filmek.

Éjfélkor Párizsban:

Woody Allen megtalálta a módját hogyan fiatalítsa meg önmagát. Megkereste a neki tetsző színészt és átformálta magává. Owen Wilsont választotta. :) Ami jó is és rossz is. Hiszen néha erőltetett gesztusokat (kézmozgások, beszédmódszer), hanglejtéseket, beszédstílust, dialógust látok Owen Wilsonnál látom azt, hogy Woody magát akarta újrakreálni ő általa. Azaz, hogy beférjen egy fiatalosabb karakterekkel teleszőtt sztoriba ezt Wilsonnal oldotta meg. A szájába és gesztusaiba adta az ő megszokott karakterét. Ez jó is és rossz is egyben igazából. Ugyanis a dialógusok megint jól megírtak viszont maga a sztori nehezen halad és nem épp pörgős, még művészi szinten sem. Humor viszont akad itt is no nem a székről leesős fajta inkább néhol elgondolkoztatóan idillien vicces (A hirtelen jött tudálékosság jelenet) vagy humoros néha pedig csipkelődős. (Repuklikánus rész). S ez a film hozza majdnem A Segítség színészi gárdájának formáját. Itt is ütős alakításokat láthatunk kiemelném Marion Cotillardot és Adrian Brodyt, (Elsőre fel sem ismertem volna ha csak a hangját hallom annyira átváltozott) s esetleg még Rachel McAdams-et aki a szépségével újfent elnyerte tetszésemet de alakítása se volt rossz még ha nagy terepet sem kapott a többiek mellett. Maga a történet nem nagyon fogott meg egy merengés a régi szép időkre és a kedvelt korszakra, láttunk már ilyet s nem is egyszer még egy félig rajzfilm és rendes film keretében is.
Eleve egy picit mese érzése volt a sztorinak ezzel a misztikus fantasztikával átitatott szállal.
A keret viszont bejött, a film kezdete Párizzsal reggeltől éjjelig. Aztán a zárás amikor főhősünk megtalálja azt akiről ír mellé pedig az áhított esőt is. A zene nagyon egyhangú volt s ez egy idő után unalmassá változott. A rendezés is álmosító. Ennek a filmnek a dialógusokban van az ereje, s ott értem is az Oscar jelölést. No meg a hangulata amit Párizs nyújt is erős az említett 2-3 színész alakítása mellett. Nem érzem úgy viszont hogy kedvem lenne azonnal újra megtekinteni s ez fontos alap egy esetlegesen Oscarral jutalmazott filmnél nálam.
Szóval nem éri el a régi Woody Allen filmek (Manhattan, Annie Hall, Hannah és nővérei) erejét, de közel áll hozzá.

70%

Ha most egy kívánságom lehetne, akkor az az lenne, hogy velem is megessen egy ilyen fantasztikus kaland:) Csodás film, nálam is jelölt lesz a Vapitin:)

lehet ezt a filmet egy nagyon szomorú olvasattal is venni, dacára, hogy néhány poénnál a földhöz estem röhögtömben. Owen Wilson és Adrian "Dalí" Brody jelenete. Két ekkora orr még nem ült egy asztalnál. Vagy ahogy DAlí látja a rinocéroszt, vagy ahogy Owen (és ezzel WA) elküldi Bunuelt filmet forgatni (alias a picsába) és rá kell jönnünk, hogy azt ő sem értette. :D Hát ott sírtam a röhögéstől. WA szerencsére nem giccskedik az időutazós filmek kliséivel, hanem nagy érzékkel operál. Ahogy Owen elmeséli egy lépcsőn, hogy Párizs maga a műalkotás, ott teljesen Woody Allan. WA megcsinálta egykori magává OW-t, azzal az egy különbséggel, hogy OW már nem azt a hebehurgyaságot, izgágaságot képviseli, amit WA anno, hanem azt a sztoikus nyugalmat, amihez valószínűleg egy élet tapasztalata kell.

Már épp akartam írni, hogy örülök, hogy a hétvégén 13.30 nem csak nekem számít délelőttnek. :)

off: azért bájos, hogy másnaposan "délelőtti" filmként aposztrofáltam ezt. Fél kettőkor. :)

most fogok hozzá megnézni. Egy ilyen csendes, másnapos délelőttre tartogattam. Másnaposan hajlamos vagyok elérzékenyülni. Azért sírni hátha nem fogok. Bízom benne, hogy WA újra jót rendezett! Go positive!

Woody Allen, aki sosem volt a kedvenc rendezőm, egy nagy adag meglepetést hozott itt össze. A színészek miatt ültem le megnézni (és ebben nem is csalódtam - Wilson most először játszik, Cotillard eszméletlen, McAdams megint dögös, Brody meg lejátszik mindenkit), de amit hangulat terén kaptam a filmtől, az még ennél is több. Ezekkel a képekkel, zenével, ezzel a várossal és ezzel a bugyuta de imádnivaló sztorival úgy elkapja a nézőt az első perctől az utolsóig, hogy gyakorlatilag rögtön csomagolnék és mennék is Párizsba.

kösz!

BonnyJohnny idézete az idézetek fülben (most a második). Azt hiszem erre gondolt somogyireka (én erre gondoltam).

somogyireka, ChrisAdam: én már nem emlékszem arra a mondatra, de kíváncsivá tettetek, légyszi írjátok ide :-) (spolierezve)

Nyugi, már pár éve felvilágosítottak, nem kell aggódni, főleg ha ismered a mai ifjúságot! :)) Teljesen igaz a születési dátumom. :)

De már nagyon lógunk az OFF-ba...

ennek örülök, ChrisAdam, bárcsak minden férfi csak akkor és "úgy" csinálná, vagy soha nem csinálja inkább!!!de te ehhez még nagyon fiatal vagy, nem? ha igaz a születési dátumod?

Bocs, hogy bele...
Csak eszembe jutott, hogy amikor megkérdeztem Menzelt (Pécsett), hogy kik a kedvenc rendezői, akkor egy csomó cseh rendező után Woody Allent említette első külföldiként.
Egyébként pedig (továbbra is) úgy gondolom (régebben erről hosszabban beszélgettünk itt), hogy egy film vagy bármi egyéb műalkotás hatása csak félig múlik a művön. A másik fele a befogadón, nézőn múlik. (Ezzel nem kívánom minősíteni a nézőket. Csak tényként rögzíteni, hogy sokfélék vagyunk. Sokféle ízléssel, sokféle élettapasztalattal, sokféle hangulattal...)

Ja, igen én azon majd' leestem a székről. :)

Sokat vagyok fenn? Hmm. Lehet. :)
Megértelek, hisz nem vagyunk egyformák, ha mindenki értékelné Allen humorát, 5,00-ra állna ez a film.

Kedves ChrisAdam!

Látom sokat fenn vagy. Köszönöm szépen. Nekem ez valahogy annyira nem ütős. Persze én sem hahotázást vártam, de ezek a poénok nekem annyira nem jók. Lehet, hogy egyszerűen Woody Allen humora nekem nem jön be. Minden jót!

Ne olyan humort várj, amitől az egészen át majd lefordulsz a székről. Hannibal írta: megtekintése közben nem túl sokszor ragadtattam magam hahotára, de amikor igen, akkor nem fogtam vissza magam. Nincs benne sok poén, de jó, mondok: amikor a Picasso kép előtt állnak és beszél az az okos ember a képről. Aztán hirtelen belevág a szavába vág főhősünk és elmondja amit ő tud, vagyis amit előző este mondott neki Adriana. Aztán miután elmondja, elmegy és a többiek csak állnak és néznek.
Vagy: amikor a végén a magánnyomozó a Napkirály korába jut. Ez olyan vígjáték, ami nem feltétlen megnevettet, hanem inkább úgy humoros az egész. A néző az egész filmen át mosolyog, mert jó hangulata van és néha felnevet, mert vannak benne jó poénok.

Kedves ChrisAdam! Semmiképpen sem altesti poénokra számítottam, hiszen az olyan "vígjátékoktól" kiráz a hideg. Ellenben nagyon viccesnek tartom Jirí Menzel Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai című filmjét, az abban fellelhető szarkasztikus humort. Na én valami hasonlót vártam. Én egyáltalán nem találtam humorosnak ezt a filmet. Volt az az okoskodó fickó. Gondolom az vicces akart lenni. Meg amikor beszólt a lány apjának, lehúzva a republikánusokat. Gondolom az is. De tényleg. Mondj légy szíves vicces jeleneteket a filmből. Komolyan kíváncsi vagyok, hogy mi számodra az úgynevezett "értelmiségi" humor. Köszi. :)

Hemingway mondata a jó szexről azért azóta is visszhangzik bennem így hetekkel azután,hogy láttam.

Ide van írva az is, hogy vígjáték. Ez mondjuk nem Woody A. hibája, hogy ebbe a kategóriába sorolták, de ez számomra nem vígjáték.

Nem értelek. Mit vártál? Egy Másnaposok-szerű poénáradatot? Nem csak egyfajta vígjáték van. Van az úgynevezett 'alvégi' vígjáték, amiknek olyan 1-2 körüli értékelése van. Van az poénáradatos vígjáték, mint a Másnaposok, vagy az Őrült, dilis szerelem. És van ez a fajta vígjáték. Értelmiségi poénok és 'bonyolult' poénok. Ezután a film után olyan könnyed érzésed van. Nem az az érzés, hogy megintvégighallgattamegyrakatszexpoént. :) Ne így értékeld a filmet!

Ja és Marion Cotillard is jelölve lesz. Owen Wilsonon még gondolkozom.

Nagyon jó film. 2011 legjobb filmje (a gyártás éve szerint)! Persze, lehet, hogy más lesz még a véleményem a The Tree Of Life vagy a Drive megnézése után.
Már az elején be kell valamit vallanom: az első Woody Allen filmem. De valami eszméletlen hangulatos. Már az első képkockánál átjön egyfajta érzés a hangulatos képekkel és nagyszerű zenékkel. Tényleg jó nézni ezt a filmet, kicsit álmodozhatunk, kicsit érezhetjük magunkat a felhőkben, vagy a 20-as években. A zenékkel nagyon ki voltam békülve, meg is szerzem a trackeket. Varázslatos film nagyszerű színészekkel. Owen Wilsont nagyon megszerettem, eddig azt hittem, hogy csak idióta vígjátékokban szerepelhet. Erre az útra térjen rá, ez jobban áll neki. Rachel McAdams, azaz Inez is jó, bár messze nem éri utol például Marion Cotillardot, aki egyben észbontóan (ahogy Gil mondta) gyönyörű és nagyszerűen játszik. Már azt hiszem megfogalmazódott bennem, hogy Cotillard az egyik legjobb színésznő messze a földön mostanság. Gyönyörű, mint mondtam és minden filmjében a legnagyszerűbbet hozza, sosem kapcsol alapjáratra. Adrien Brody pedig brillírozik (hadd éljek az előttem szóló szavaival:)). Dali az orrszarvúval. Tényleg zseniális film. Azt hiszem, legjobb film az idén. Biztosan jelölni fogom Vapitin.

100%

Woody legjobb filmje a 2005-ös Match Point óta. Ezúttal Owen Wilson hozza a rendező figuráját, és meg kell hagyni igazán jól áll neki. Az időutazásos téma bevált, minden egyes alkalommal érdekes, ahogy Wilson átvándorol a múltba. A leghálásabb Adrien Brody lehet a mesternek, mivel párperces jeletében Dali-ként brillírozik. Ami nekem nagyon hiányzott belőle, az a tipikus jófajta régi Woody-humor. A rendező ha nem is talált vissza teljesen korábbi önmagához, legalább rálépett a helyes útra! Még hasonló(ka)t a jövőben!

8/10

Képzeld, másoknak ugyanilyen érthetetlen az egyes osztályzat.
Azzal meg eszembe sem jut előjönni, hogy Woody Allen humora erősen értelmiségi, és inkább abszurd ironizáló, mint nevettető. Ez is vígjáték kategória.

Szerintem kár hosszasan leírni, hogy miért volt szar. Egyszerűen unalmas, vontatott, a mondanivalója is elég hervadt, Owen Wilson "angol" beszéde elviselhetetlen. Ide van írva az is, hogy vígjáték. Ez mondjuk nem Woody A. hibája, hogy ebbe a kategóriába sorolták, de ez számomra nem vígjáték. Több szót erre a szarra nem is érdemes vesztegetni. Felfoghatatlan mitől ilyen magas az értékelése itt a kritikustömegen.

Azt csak azért írtam be, hogy ne lopjam el az ő szövegét. Az utolsó mondat az övé, a többi az enyém. Harmatgyenge film.

Azt hiszem, megvan a harmadik jelöltem a Vapitire.
És az első jelöltem az ezüstre: alig szerepel, és nem is nagyon kedvelem, de Adrien Brody itt egyszerűen zseniális.

a menyasszonyom mondta

Itt az érv. Amit az asszony mond.... de hát tudjátok! :)))

Akkor húzd le a gyűrűt az ujjáról! :-) A viccet félretéve: elhiszem, hogy szarnak tartod, de azért konkrét érvekkel körítve szebb lenne a véleményed.

Ezért érdemes volt beírni.