50/50 (2011) ☆ 👁

Fifti-fifti

(Jonathan Levine)

amerikai dráma, vígjáték

4,0
★★★★☆
663 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-03-10 10:36:09 noresz02 (5) #29

Nagyon jó film, megfelelően volt adagolva a dráma és a humor, és ez mellett a meglehetősen érzékeny témát meglepő érzelmi pontossággal és kellő tapintattal járta körbe. Sima ötös.

2013-05-06 18:55:40 BonnyJohnny (5) #28

A paradoxonra a válasz az lehet, hogy akik a giccsmentességet róják fel erényének, nem tartják giccsesnek. ;)

előzmény: Xuja (#27)

2013-05-06 18:09:57 Xuja (3) #27

Na ezzel teljesen egyet tudok érteni. Még annyit tennék hozzá, hogy elég giccses a vége felé, holott pont a giccsmentességet róják fel a film egyik erényeként. Amúgy meg jó film, de valahogy nem nézném meg újra.

előzmény: gerbence (#26)

2013-05-06 18:04:10 gerbence (4) #26

Sajnos unalmasabb és kiszámíthatóbb a film, mint amire a híre alapján számítottam. Tulajdonképpen egy teljesen tipikus dráma, amit egyedül a tapló Seth Rogen dob fel, meg az valamelyest, hogy olyan témát tesznek meg alapszituációnak, amihez kényelmetlensége okán igen ritkán nyúl bármilyen művészeti médium. Rogen azonban túl keveset van jelen, hogy igazán vicces lehessen a film, pedig az ő tahó túlkapásai és az anya túlaggódós reakciói visznek életet a filmbe, rajtuk kívül sajnos elég lapos a dolog. A halál nem elég közeli, a film nem akar/nem mer minket igazán begyűrni a közelgő halál okozta tragédia alá. Így pedig, hogy sem elég letaglózó, sem elég vicces a mozi, marad egy középutas fél-szerelmi dráma, amelyben az antipatikus nő az első percektől lapáttal tarkónbaszni való, a cuki lány tipikusan esetlen de jólelkű, Gordon-Levitt pedig mást nemigen csinál, csak elfogadón-együgyűen vigyorog és néha kiborul.
Nem rossz, egyszer simán megnézhető, akár még többször is, de sem katarzist, sem igazán emlékezetes röhögéseket nem ad. Túl sablonos, túl szerény, túl steril. Olyan kis "szimpi" mozi.

2012-10-12 23:36:12 Ubul (5) #25

élmény volt ez a film :)

2012-06-16 16:01:12 tomside (4) #24

Tegyük hozzá, joggal.

előzmény: tomside (#23)

2012-06-16 16:00:48 tomside (4) #23

A film értelmezése a cím felől. Igen, a cím egyértelműen arra hívja fel a figyelmet, hogy élet és halál viszonya: vagy-vagy. Legalább is az első jelentésszinten. de ami szerintem fontosabb, az ennek a két értéknek nem a vagylagossága, hanem az egymástól való függése. Magyarán az, ahogyan a betegséggel és a haláltapasztalattal nemcsak maga a fiú találkozik először, de a hozzá közelállók is. És megbirkóznia, helyét megtalálnia a sajátjai között is épp ezért nehéz, mert a szitu nem csak neki új, de mindenkinek. Márpedig a film erről a függésről, egymásrautaltságról sokkal inkább szól, mint az élet és a halál viszonyáról. Minden fontosabb szereplővel való viszonyában rámutat a film, hogy legalább annyira függenek a többiek a betegtől, mint fordítva. Gondoljunk arra, hogy kitakarítja az orvosa kocsiját, hogy az anyjának terápiára kell járnia, hogy az apja maga a megtestesült másra utaltság, hogy a barátja - aki szakirodalommal próbál készülni az új helyzetre - nélküle csak egy kőbunkó, vagy hogy a régi nőjét is elhajthatja. Ez a film nem arra fókuszál, hogy élet és halál, és hogy valami transzcendens titok a kettő között és akkor jajj, Úristen, most mi lesz, hanem arra, hogyan kell valami újjal közösen megbirkózni a realitás szintjén. Ebben viszont a film a beteg példázatán keresztül - már-már didaktikusan - a toleranciát és az elfogadást jelöli meg alapul.

2012-03-21 03:23:20 EstiKornél (3) #22

Sajnos komolyat csalódtam a filmben, egyszerűen nem tudott lekötni. Rogen újfent baromi idegesítő, Gordon-Levitt ugyan szimpatikus, de kicsit súlytalan a film, se a drámai, se a könnyedebb vonalon nem határozza el magát, és így két szék között a padlóra esik.

2012-03-17 12:37:47 Pedro (4) #21

Mostanában nem sok olyan film volt ami ennyire leköti a figyelmet és beleéli magát az ember. Tetszett.

2012-01-18 13:27:13 Gasz András (4) #20

Fifti-fifti:

Levitt feltörekvőben van az 500 nap nyár óta. Eredet 2010-es kasszasikere után újra egy kisebb költségvetésű filmben, de nagy erejű történetben, szerepelt, méghozzá nagyon jól. Anna Kendrick pedig édes volt és most egész jól hozta a kezdő 'agyturkászt' nem a Alkonyatos nulla minőséget láthattuk tőle. Anjelica Huston pedig hozta szépen az aggódó és szerető anya szerepet. Furcsa volt látni, egy ilyen szerepben, nekem mindig is a főboszi marad a 1990-es Boszorkányokból. :)
2 nagy bajom van a filmmel viszont. Egyrészt 90%-ban erős dráma és 10%-ban vígjáték csak, s ez az arány nem jó számomra egy Dramedy esetében. Seth Rogen pedig irritáló és idegesítő. S továbbra is ugyanazt a fazont hozza már vagy a 100. vígjátékában körülbelül. S egyfolytában csak a szexre tud gondolni, ami egy filmes hiteles környezetben undort váltana ki mindenkiben, ennek ellenére ez annyira nem látszik.
Összegezve viszont ez egy kis film, de nagy szívvel megalkotva, az alkotók részéről.

75%

2012-01-14 18:27:54 Kalti (4) #19

Ezt hívják úgy, hogy dramedy :), filmeknél még talán kevésbé bevett, de a sorozatok világában eléggé hétköznapi műfaj. A Seth Rogan vitához: én is rühellem általában a figuráját, de itt még épp a jóízlés határain belül mozgott, még szimpatikussá is vált a végére, ez nagy szó. A film humorfaktorának jelentős részét ő hozza, az ő buddy karaktere nélkül langyosabb lett volna az egész. Nálam az a kategória az ötös filmek között, ami valóban nem egy katarzist szállító mestermű, lehet hogy néhány év múlva már nem marad meg annyira, viszont belekötni alig tudnék, jó arányérzékkel, ügyesen rendezett, megírt és eljátszott film, ami tökéletes kikapcsolódást nyújt a maga kicsit több, mint másfél órás játékideje alatt, ennyi igazából.

előzmény: diablo3 (#15)

2012-01-14 14:42:59 Zalaba Ferenc (4) #18

Szerintem abszolúte magát játszotta, és minden bizonnyal a szituációt is így dolgozták fel - sok szívással, dugással, röhögéssel. Evidens hát, hogy ott legyen a filmben is.

előzmény: Dió (#17)

2012-01-14 14:19:22 Dió (5) #17

Seth Rogan akkor ezért meg van dícsérve, mármint iróniát félretéve, de ez, hogy támogatta a forgatókönyvírót, még nem indokolja, hogy szálljon be játszani is, pláne egy ilyen figurát már megint... tetszik az alapötlet, hogy könnyeddé akarnak tenni egy fajsúlyos problémát, de attól, hogy ő tízpercenként benyögi, hogy "I would fuck you" vagy valami ilyesmit, attól még nem lesz semmi könnyed.

előzmény: Zalaba Ferenc (#16)

2012-01-14 11:45:00 Zalaba Ferenc (4) #16

Seth Rogen nélkül nem jöhetett volna létre ez a film, ugyanis ő volt az, aki jó barátját, Will Reiser forgatókönyvírót támogatta a rák ellen folytatott küzdelemben. Kvázi saját magát alakította - mint egyébként minden filmjében. :) De talán pont azért volt üdítő jelenség, mert idétlen stílusa most egy igen komoly problémával szembesült - és szerintem jól megállta a helyét mellette.

előzmény: Dió (#13)

2012-01-14 11:41:39 diablo3 (4) #15

konnyed,udito alkotas...szamomra definialhatatlan mufaj ez..vigjateknak nem mondanam,de dramanak sem...katarzist nem tudott okozni,ami a zsenialishoz kell nalam...
Seth Rogen meg nehol irritaloan bena...

2012-01-14 10:19:43 BonnyJohnny (5) #14

Rorschach:
"úgy, mint esetedben a Warrior. Vitán felül jó, de a zseniálistól azért messze van."
Ez fájt... nálam a Warrior közel van a zseniálishoz. :_(
;)

Dió:
Én Seth Rogent is jónak éreztem. Bár kétség kívül ő az, akiből a leginkább sok, de összességében nem lóg ki sem a karaktere, sem az alakítása. (Valószínűleg ez annak köszönhető, hogy gyakorlatilag önmagát játssza.)

Furcsa ez a hónap. Seth Rogen, Steve Carell, Jonah Hill. Számomra mindhárman nagyon idegesítő jelenségek voltak eddig a vásznon. Januárban mindegyiküktől láttam egy olyan alakítást, ahol nem idegesítettek.

előzmény: Rorschach (#12)

2012-01-14 10:05:36 Dió (5) #13

Nekem az első felében elég sok dolog nem jött be. Pl. nem értem, mit keres egy ilyen filmben Seth Rogen, vagy ha már muszáj, miért nem írhattak neki most az egyszer egy normális karaktert, és/vagy miért nem tud viselkedni a vásznon. A köré csoportosuló jelenetek egy jó részét módszeresen lehúzza, pl. ez a „rákos vagyok”, mint csajozós duma, elég gáz volt. Ezek és a történet folyása miatt az első felében nem éreztem, hogy bárminek is (ráknak, anyjával való kapcsolatának) különösebb súlya lenne. Aztán jöttek dolgok, amik nagyon bejöttek, és hál’istennek egyre nagyobb teret kaptak, pl. a doktornő és Adam kapcsolata, és ahogy ezeket bontogatják, jön az utolsó 15 perc, ahol nekem egy egész osztályzatot kúszik fel a film. Először nem tetszett, hogy nem lehet a nézőre bízni, sikerült –e a műtét, de aztán rájöttem, hogy akkor szegényebb lett volna a film a kedvenc jelenetemmel, nevezetesen az utolsóval (amiben a Pearl Jamnek is nagy szerepe van - rég volt már, hogy ilyen ízlésesen pakolták a képek alá a betétdalokat). Szóval bár nem hozta az elvártat, így is az év jobbjai között lesz.

2012-01-13 00:05:39 Rorschach (4) #12

Egyetértek az első bekezdéssel, a beszélgetésünkre visszatérve pedig meg kell mondjam, nálam a Fifti-fifti járt úgy, mint esetedben a Warrior. Vitán felül jó, de a zseniálistól azért messze van.
Mert hiába végtelenül bájos az egész, ha folyamatosan hullámzik a színvonala (nincs rossz jelenet, csak jó, és... kevésbé jó), valamint azt a bizonyos átütő erőt is hiányoltam belőle.
Mindemellett ez egy aranyos, humoros és szép film.

előzmény: BonnyJohnny (#11)

2012-01-11 10:04:59 BonnyJohnny (5) #11

Érdekes, nálam az egyik előnye a filmek a rövidsége, és az ebből eredő gyors dinamikája. Egyetlen felesleges, vagy elnyújtott jelenet sincs benne. Manapság ez nagyon ritka. Mert manapság sokan hosszra törekednek. Epikus filmet forgatnak, tele hatásvadászattal. Ez a film azokhoz képest sokkal szimplább, letisztultabb, és (szerintem) mégis olyan hatásos.

De azt megtudom érteni, ha valakit nem fog meg annyira a film. Pont erről "beszélgettünk" tegnap a Warrior topikjában, Rorschach kollégával. Megérint-e a film, vagy sem; mennyire érint meg... Ha nem érintett volna meg, nálam is négyes lenne ez a film (ezt lentebb írtam is).

2012-01-11 04:43:47 trb (4) #10

A történet zseniális, a színészek zseniálisak, azonban mégsem értékeltem a filmet így, mert nekem rövid volt. 100 perc egyszerűen kevés egy ilyen történethez, mert nem egy olyan jelenet van a filmben ami sokkal nagyobb hatást váltott volna ki az emberből, ha nem kell belesűríteni 1-2 percbe. Gondolok itt arra amikor megtalálja a könyvet a fürdőszobában, vagy amikor az anyja elmeséli, hogy terápiás csoportba jár. Egyszerűen nincs ideje az embernek, hogy teljesen beleélje magát és átgondolja a dolgot, mert a film már ugrik is a következő részhez. Megértem a rendezőt amiért így döntött, mert az emberek többsége nem fog megnézni egy 150 perces filmet a rákról a moziban. Pedig ha adnak még 30 percet akkor 2011 legjobb filmje lehetett volna.

2012-01-08 17:55:09 BonnyJohnny (5) #9

Ez a harmadik 2011-es film, amire zseniális osztályzatot adok.
Amúgy lehet, hogy "csak" valahol négyes és ötös között lenne, de ami áttolja, az az érzés, amit maga után hagy. És hagy maga után érzést, mert megérintett. És nem csak úgy, mint egy tengeri vidra. :)
Mélyen emberi történet, végig reálisak maradnak mind a történések, mind a karakterek, és felváltva csal elő könnyet és mosolyt. A forgatókönyv minden tiszteletet megérdemel.
Joseph-Gordon-Levitt és Anjelica Huston zseniálisak. Seth Rogent sem láttam még ilyen jónak. Mivel nem láttam egyik Alkonyat filmet sem, így Anna Kendrick egyenlőre csak az Up in the Air-ből rémlett, most végképp megjegyeztem.

2011-12-29 22:16:33 TomPowell (4) #8

Fifti-fifti

Nagyszerű kis film volt ez így évzárásképp (ez volt 2011-ben a 35. film, amit moziban láttam, ami nálam abszolút rekord). Lényegében visszafogott életigenlés az egész, aminek elemeit többször láttuk már, de ritkán ennyire természetesen, giccsmentesen. És ennek főszerepére nem is találhattak volna jobb, természetesebb színészt, mint Joseph Gordon-Levitt. Játéka mentes a maníroktól, kirohanásoktól – egy részt leszámítva, de abba a jelenetbe ez kellett – így könnyen azonosulni tudunk vele. Seth Rogen most is olyan, mint mindig, de jó volt látni az egyre ügyesebb Anna Kendricket és a ritkán látott Anjelica Hustont, Bryce Dallas-Howardban pedig másodszor csalódok kellemesen az idén. Tudjuk, hogy a halál ott leselkedik a játékidő minden percében, mégis a finom humor és a remek karakterek (Philip Baker Hall és Matt Frewer karakterét is imádtam), oldják a feszültséget.

80%

2011-12-23 15:50:02 Daemiaen (4) #7

Rákról karácsonykor? Mindenképpen, ha a végeredmény az, hogy az ember életvidáman jön ki a moziból. Nem kellenek ehhez nagy kunsztok, pusztán egy jó forgatókönyv és egy kis rendezői fortély, hogy elkerüljük az ilyenkor megszokott kötelező kűröket. Boldog karácsonyt minden élőnek és élni akarónak!

2011-12-16 16:35:42 BladesOrsi (5) #6

Na igen, most már értem mire gondoltál, igazad van. Szerintem kihagyni nem kéne, de kicsit kifejteni a karakterét tényleg nem ártott volna.

előzmény: Kremy (#5)

2011-12-16 10:50:10 Kremy (?) #5

Ez lett volna a célja az apa karakterének,igen,de én egyáltalán nem gondolom,hogy célt értek vele,erre céloztam,lóg a levegőben.

előzmény: BladesOrsi (#4)

2011-12-12 03:04:58 BladesOrsi (5) #4

Engem pl pont az a rész idegesített, ami te kiemeltél: az anya és a zöld tea esete.
Szerintem semmi gond nem volt az apa szerepével, sőt ezáltal volt kiemelve, hogy az anyának különösen nehéz ez az időszak, sőt az egész lét.

Nálam Seth R. karakterével sem volt gond, épp ő volt az, aki oldotta a hangulatot. Nélküle a film nem lett volna oylan, amilyen.Kedvenc jelenetem vele, amikor jól leleplezte Adam csaját. Életemben nem voltam még olyan kárörvendő. Nagyon jól eltalált jelenet volt!

előzmény: Kremy (#3)

2011-12-09 10:33:18 Kremy (?) #3

Engem pont az egyszerűségével győzött meg a film,a befejezést,a tipikus hepiendet kivéve nincs benne hollywoodi giccs. Amiért nálam 4-es,az Seth Rogan karaktere. Értem én,hogy ő a laza csávó, akiről kiderül a végén,hogy vajból van a szíve és ő is aggódik a főszereplőért/spoiler],de ez nem jött át,nekem végig egy hatalmas taplónak tűnt és kifejezetten idegesített.Emellett az apa az,akit feleslegesnek tartok,nem fejtették ki eléggé,csak lóg a levegőben és sokszor a figyelmet tereli,nem megfogja. Én simán kihagytam volna.

Ezen kívül azonban minden stimmel,nekem a legkedvesebb jelenet az,amikor az anya megtudja,hogy beteg a fia és nekiáll csinálni egy bögre zöld teát,mert az csökkenti a rák esélyét.. Szóval ahogyan alattam is írták,nem ízléstelen,nem nyálas,szimplán szerethető. JGL meg még mindig az egyik legjobb fiatal színész.

2011-11-29 14:38:35 BladesOrsi (5) #2

Bevallom, a súlyos téma miatt félelemmel ültem le megnézni a filmet, mivel édesanyámat rák miatt veszítettem el. A film azonban fantasztikus, s mint ahogy caulfield is írta, nem ízléstelen.
Nálam 2011 egyik legjobb filmje! 10/9

2011-11-18 19:48:45 caulfield (4) #1

Nem hinné az ember, hogy lehet ennyire habkönnyűen mesélni egy olyan súlyos emberi drámáról, mint a rák. Ez a film bizonyíték arra, hogy igen. Zseniálisan kerüli el, hogy kínossá váljon, vagy ízléstelenné. A főleg Seth Rogen által szállított "humor-bombák" kellemesen simulnak bele a történetbe, teszik színessé, emberivé, hétköznapivá ezt a zseniális dramedyt. Joseph Gordon-Levitt agóniája a könnyed, ámde autentikus stílben prezentálva elkerülhetetlenül megindítja a nézőt. Élccel, kritikával is él a mai fiatalabb, illetve idősebb generációk felé. Kurosawa 'Élni' című mesterművének egyik örökérvényű konklúziója; miszerint akit megérint a halál szele kezd csak el igazán élni, nyitott szemmel járni - adja a központi motívumot itt is. Bár a főhős azért nem kezd idealisztikus társadalmi reformokba csupán a saját kapcsolatait kénytelen revideálni. Zseniális ez a purgatóriumi allegória - hála a nagyszerű betétdaloknak, a frappáns rendezésnek és a hiteles színészeknek. A nagy különbség, hogy itt a halál nem biztos, ellentétben a japán mester filmjével. Adamnek meg kell találnia azt amiért megéri életben maradni. Kiváló, ahogy a magát művésznek tartó, hippi beütésű, felszínes barátnőről lerántja a leplet a film. Zseniálisan ábrázol egy súlyos ellentétpárt is: a kemoterápiát, mint a konvencionalitást és a modern, "pozitív" energiákat magába gyűjtő, spirituális, önhittséget - butaságot. (Némelyeknek felsejlhet a nemrég elhunyt Steve Jobs halála is.) Bár épp Seth Rogen tahónak tűnő figurája hivatott jelezni, hogy épp semmi se fekete vagy fehér azért.
Anna Kendrick pedig talán még jobban illik Joseph Gordon-Levitt mellé, mint Zooey Deschanel a másik nagysikerű feel-good filmből a "500 Days of Summer"-ből. Bár azért nem annyira áll ezaz összevetés, hisz ez egy jóval komolyabb film - de a fajsúlyos központi dráma révén sokkal nagyobb nyomot képes hagyni a nézőben.
Nem kizárt, hogy az év végi összesítésnél a remekül megírt karakterek és következetesen felépített magával ragadó dramaturgia honorálásaként minimum a Legjobb forgatókönyv kategóriákban - ha a nyerési esélye nem is fifti-fifti - ott lehet ez a fantasztikus film.