Stroszek (1977) ☆ 👁

Bruno vándorlásai

(Werner Herzog)

nyugat-német dráma

4,3
★★★★☆
60 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2016-01-21 11:32:54 humble narrator (5) #9

Nem nagyon láttam még erősebb befejezést.

2013-10-26 22:26:00 sztacska (?) #8

2013-07-28 22:41:55 sleepingdancer (4) #7

Két kedvenc Herzog-figurám, Bruno S. és Clemens Scheitz mintha a Caspar Hauserből lépett volna át ebbe a filmbe. Ugyanaz a keserédes rémmese íródik tovább itt is, majdnem ugyanolyan zseniálisan.

2013-01-02 16:07:06 ChrisAdam (4) #6

Lehet, hogy nem nőttem fel a filmhez, azért nem tudtam azonosulni a főszereplővel, akinek a sorsa egyébként annyira szépen van megírva. Egy ember, akinek tényleg van szíve, lelke és a sors mégis mit szán neki. Nagyon mély film, teli érzelemmel, de valahogy nekem nem mutatta meg az összeset, pedig nagyon figyeltem. Máris újranézős lett!

2012-06-27 12:37:27 somogyireka (5) #5

ááá, már megint nem sikerült...mármint a spoiler, szóval, aki nem látta a filmet, az a két spoiler felirat közötti részt ne olvassa el. Remélem, többször nem fordul elő, sokadszorra elnézést!

2012-06-27 12:35:56 somogyireka (5) #4

biztos, ami biztos, ezt akkor most spoilerben
Bruno Stroszek szavai, mint harangzúgás az éjszakában. Határozott, mindig egy pontra irányuló. Visszafelé járó idő. Tizenkettőt kong, aztán tizenegyet és így tovább az egyig, amíg bele nem simul a csendbe. Az utolsó(az egyetlen harangkongás) üt a legnagyobbat: baaang!,és vége.

Pedig az egyszeri gyerekember megpróbálta, újrakezdi, ártatlan szívének minden dobbanása mint monoton, aláfestő zeng végig a filmen át. Olyan szép, olyan édes, annyira ismerős, tanult mintáim előttről való. Együgyűnek tűnik a szó szoros értelmében: egy ügye van. De meg sem tudnám nevezni, mi ez, ennél én már sajnos többügyű vagyok.

Aztán lassan elvétetik tőle az összes álma: kifakul az ígéret földje, a szerelem, az otthon, a vagyon, az utolsó barát, majd a szekér is leáll(itt éppen egy szinte roncs teherautó) ami az útja végéig hozza, s ő egykedvűen viseltetik mindez iránt,mint aki ismeri a sorsát, s tudja, ennek a filmnek csak végig kell futnia, változtatni,beleszólni úgysem tud. Felteszi hát a kezét: Legyen!
S akkor feltűnik a vidámparki libegő, amin, mint valami reklámszöveg egy felirat díszeleg: Ez lennék tényleg én?
Hát naná,hogy nem. De a választ már csak odaát hallja meg. Vagy hol? Sehol. Itt a vége fuss el véle.
S a néző - éppen én - itt maradt egyedül, Bruno nélkül. Hideg van, nyirkos novemberősz. De mégsem tartaná vissza, így lesz a legjobb, s inkább titokban vele menekül.

2010-10-03 13:44:54 critixx (4) #3

Csak most tudtam meg, hogy a film főszereplője, Bruno S. idén augusztusban elhunyt. Nyugodjék békében. :(

2009-09-02 18:49:35 critixx (4) #2

A film magyar címe: Bruno vándorlásai!

2008-07-04 16:33:18 Paul Ricard (5) #1

Nagyon sajnálom, hogy ennyire elhanyagolt alkotás a Stroszek(avagy Bruno vándorlásai), hiszen minden bizonnyal Werner Herzog legartisztikusabb műve és egyben a legjobb film, ami ezidáig láttam az emigráns létről.
Mit is kaphatunk, ha leülünk megnézni a filmet? Egy megfoghatatlanságában is magával ragadó herzogi hangulatot, egy igazi (már- már Herzogtól megszokott) csodabogár főhőst, aki a társadalom pereméről érkezik és együgyűgyűségében is szívbemarkolóan emberi, a szokásosnál is lassabb tempót(ami cseppet sem öncélú), a cselekmény szempontjából viszonylag másodrangú dialógusokat(a rendező elsősorban a képekre és az atmoszférára helyezi a hangsúlyt) és feltehetően a filmtörténelem egyik legerőteljesebb és legcinikusabb utolsó tíz percét, ami kitűnően prezentálja az amerikai álom és a valóság közti hatalmas kontrasztot. Bizony, Herzog Amerikája nem a siker és csillogás Amerikája és nem is Stroszekről fogják megmintázni az ideális bevándorló szobrát. Herzog világképe pesszimista, már- már kegyetlen, de ha Don Lope de Aguirre, Kaspar Hauser, Stroszek stb. sorsát összehasonlítjuk egy- egy valós személy életútjával, nem is jár olyan messze a valóságtól a rendező.

10/10