The Artist (2011)

Nem némafilm, de attól még jóóó :D

Végre egy film amiben nem beszélnek és nem akarnak semmit az emberre kényszeríteni mégis szükség van arra hogy lelkünkkel érezzük át a történet drámaiságát mely eléggé összetett ahhoz hogy ne váljék közhelyessé.

Hát van benne valami...

Én nem, de tervezem

Újranézte bárki is ezt a filmet azóta, mióta először látta? Én úgy érzem, hogy szinte teljesen el lett felejtve.

Egy drámát egy némafilmesről.

1. És?
2. Hol?
3. Nem annyira.

Volt idő, amikor meglepődtem, hogy a Gladiátor nem sci-fi, de aztán el kellett fogadnom, hogy egy történelmi film. Mégis mit vártál? :)

1. A címe: A némafilmes
2. műfaji meghatározása: többek között némafilm
3. Lévén, hogy Oscart nyert, mint legjobb film, eléggé köztudott, hogy ez egy némafilm.

Szóval én sem értem, miért lepődtél meg.

Nem teljesen

Tényleg? Néma volt végig? Hááát... hol van itt a fejét az asztalba verő nyúl smiley? :o(

Kábé 15 perc után sikerült elfogadnom, hogy ebben a filmben nem nagyon fognak dumálni. Aztán az álom jelenetnél – ami az egész alkotás legerősebb része – újra reménykedni kezdtem... A karakterek továbbra is kussoltak, de legalább érdekesebbé vált a sztori, ami sokban volt köszönhető a főszereplőnőnek, még akkor is, ha elképesztő hülye fejeket tudott vágni tánc közben.
A film szinte végig néma, dialógusok leginkább feliratok formájában jelennek meg, és szinte végig ordít benne a zene. A történet Hollywoodot meg a sztárságot mutatja be, a csillogás-bukás-felemelkedés séma keretein belül. Oscart talán nem érdemelt, de hiánypótló cucc, és az azért elég jó húzás, hogy 2011-ben kijöttek 1 ilyen fekete-fehér, a némafilm és a mozi előtt tisztelgő agymenéssel.

Mai szemmel nézve gondoltam, amikor a CGI, a robbanások és a látvány próbál bennünket a székünkbe szögezni és a mondandó sokszor a futottak még kategóriában sincs. Itt semmi ilyen (legalábbis feltűnően, mert azért gyanítom, hogy itt is volt CGI, ha másért nem, költségcsökkentés miatt) nem volt, tisztán csak a színészi játék és a zene varázslata. Meg arra, hogy ki tudták tölteni a készítők a 100 percet úgy, hogy nem nagyon ült le sehol a film. Más filmeseknek ez néha egy 70 perces filmnél sem sikerül, sőt egy 42 perces sorozatepizóddal is sokszor meggyűlik az írók baja, hogy végig érdekes tudjon maradni. Szerintem nagyon sokan már ott leírták ezt a filmet, hogy nem beszélnek benne, vagyis sz@r. Bár azok egy részének valószínűleg a Sharknado 3 volt az elmúlt év egyik nagy durranása :D

ahhoz képest, hogy majdnem teljesen némafilm a maga 100 perce egyáltalán nem volt unalmas.
???
Kevés unalmas némafilmet láttam eddig.

Nem egy bonyolult történet, de ahhoz képest, hogy majdnem teljesen némafilm a maga 100 perce egyáltalán nem volt unalmas. Az pedig külön pluszpont, hogy bár tisztelegtek a némafilmek korszaka előtt, de nem mentek át azokba a némafilmben sokszor látott túljátszásokba, amik miatt ma már sok némafilm inkább megmosolyogtató.

Igazabol a sztori miatt 4-es,elsöre is tul egyszerünek tünt,igy masodjara meg kifejezetten untam. Kar,mert a szineszek nagyszerüek es hatalmas teljesitmeny,hogy a mai ingergazdag vilagban egy nemafilm meg tudta allni a helyet. Szoval ilyen szempontbol le a kalappal. Berenice B. energiaja meg szetrobbantja a vasznat,öröm nezni.

Nekem másodszorra már egy picit vontatottnak tűnt...

Remélem szoktak osztani Oscar-díjat a "legjobb állatszereplő" kategóriában is. Lenne egy jelöltem...

Varázslatos. Harmadjára is.
(csak bele akartam nézni, de ottragadtam)

Sorszámot tépek én is az érdemben mibe belekötni nem tudó, ámbátor lenyűgözetlen emberek közé.

Tényleg bátrak voltak,díjat is kaptak érte.:)
1930-ban ez szerintem paródia lett volna.Ott van mondjuk a női főhős neve.

Igazi paródiával csak az Ének az esőben c. filmmel mertek kiállni a korai korszakról.

Nem értelek. Pont abban rejlik a zsenialitása, hogy 2011-ben fel tudják idézni azt a hangulatot és van merszük kiállni egy némafilmmel, mikor épp a látványfilmek virágkorát éljük. Bár megkockáztatom, hogyha '30-ban készül a film, akkor is jó lett volna.

Kíváncsi vagyok,ha ez a film 1930-ban készül,milyen lett volna a fogadtatása.Oscart szerintem biztosan nem kap...

Volt szerencsém újra megtekinteni a filmet, méghozzá MOZIBAN. Az előző véleményemet felülírom. Nem a zseniális alsó határát súrolja, hanem annak felső korlátjait rengeti! A hangulat már a harmadik percben beszippantott, furcsán észleltem, hogy nem is a filmben vagyok, hanem a moziban még ötven emberrel. A színészi alakítások zseniálisak, sőt - túllépnek azon! Berenice Bejó most jobban tetszett, fenomenális, amit a vásznon művel. És erre még rátesz gyönyörű szeme és bájos arca és tökéletes alakja. A zene megunhatatlan, hangulatteremtő, keserű és vidám. A fényképezés is a korai műfajt idézi, némely jelenet pedig filmtörténetet írnak. Ezt moziban jó volt látni, nem pedig letöltött formában. Nagyvásznon, hangulattal, társasággal. Aki még teheti, ott nézze meg!
100%

Ahhoz, hogy valami sikeres legyen, nem feltétlenül kell, hogy a mai nézőközönség ízléséhez legyen igazítva. Szerintem elég, ha unikális - és A némafilmes abszolút az.

szerintem azzal, hogy ez a film sikeres lett, nem kérdés, hogy a mai néző ízlésének megfelelő. ebben nincs semmi érdekes.

Emlékeztetett valakire, aki nem abban az időben élt. Mondom, ez csak az én hóbortom lehet... :P

George nem illett bele?

Néha a színészeken. Meg kamerabeállásnál. De azt a néholt nagyon kihangsúlyoznám. Azért nem is említettem meg saját véleményemben, mert azt hittem, hogy csak az én sejtésem. Például George nagyon nem illett bele. De aztán lehet, hogy csak az én hóbortom.

És hol? Mert én nem éreztem...

XXI. századi tipikus mozinéző igényeire szabva
Különösképp kicsit egyetértek. Tényleg néhol érezni lehetett a 21. századot...

Az Oscar-eső hatalmas túlzás, a némafilm, mint műfaj bevállalásáért csillagos ötös. Szerethető, többször nézhető mű, kissé a XXI. századi tipikus mozinéző igényeire szabva. Kár ezért, de ettől függetlenül jár érte egy határozott négyes.
Mr. Hazanavicius, meg tudtad volna te ezt csinálni jobban is, én azt hiszem.

Nos, amikor a fogasra akasztott zsakett "átölelte"... Mit is írhatnék? :) A rendező szerencsés férfi. :D

Ugyanígy gondolom:) Dujardin zseniális, Oscar bácsit is megérdemelte, de Bérénice Bejo még jobban tetszett, s nem csak külalakra:)

És nem csak azért, mert Bérénice egy angyal. Dujardin is remek volt, fenomenális, de Bejo tüneményes. :)

Érdekes, de nekem is Bejó alakítása tetszett a legjobban.

Egyetértek.

Sejtettem, hogy így fogadod :)

Kolosszális hommage á cinéma. Nem találok rá szavakat.

szerintem nevetséges volt ennek a bájos filmnek a túlértékelése.

Nem is tudom, mikor láttam utoljára némafilmet. Ilyen hosszan egészen biztosan egyszer sem - kivéve a Metropolist. Szinte végig mosolygásra késztető, a drámában is nagyon szerethető film, aminek érthető a tavalyi menetelése, pláne az Oscar-tarolás. Másodszorra megnézve sem veszített a bájából, önfeledt szórakozás. Mindkét főszereplő remekel.
Nagyon szép az utolsó jelenet. Egy korszaknak vége, kezdődik az újabb. Az év egyik leghatásosabb pár perce, személy szerint jobban tetszett, mint az álom.

kedves bájos jól megcsinált szórakoztató film - nagy mélységeket ne várjunk töle - legnagyobb értéke hogy sokakat rádöbbenthet- létezett mozi a star wars elött is - söt egy némafilm is lehet élvezhetö

Magával ragadó, profi munka, remek metaforikus értelmezéssel amit Tenebra #74-es hozzászólásában már leírt. Véleményem szerint aki kicsit is szereti a művészi értékekkel bíró filmeket, azoknak mindenképpen ajánlott. A legjobb férfi főszereplőnek járó díj pedig úgy gondolom nagyon jó helyen van. :)

alap:)

Nekem leginkább a Singin' in the Rain jutott eszembe.

Így több órával később egyre jobb a film, főleg, hogy egész nap a zenéje ment a fejemben... :)

Csak bebeszélem magamnak, vagy másoknak is eszébe jutott a film nézése során az All about Eve (Mindent Éváról), Sunset Blvd. (Alkony Sugárút), The Third Man (A harmadik ember) vagy akár a The Lost Weekend (Férfiszenvedély) és még kitudja hány fekete-fekér (nem feltétlenül némafilm) klasszikus.

Mintha ezekből a filmekből egy tökéletes kollázst alkottak volna, megtöltve azt teljesen új tartalommal és művészi értékkel.

Nos, nekem is a jó és a zseniális között van az osztályzatom, de én is - mint acidphase - inkább az utóbbit nyomtam. Eszméletlenül el tud varázsolni, remekül mutatja be az akkori kort, a zene pedig.... mért csak egy Oscart kapott? :) A színészek olyan jók, sőt, fenomenálisak, hogy hűű, Jean Dujardin megérdemelte az Oscart. Bejo is jó volt, de azért J.D. lesöpörte a vászonról.
Egyébként nem is némafilm, mert a végén beszélnek - amire egyébként mérges lettem, hogy George megszólalt.
Érdemes megnézni - én odaadtam volna neki a szobrocskát, ha Az élet fája nem lett volna a mezőnyben... :)
100%

A spoileres részhez:

Azért ennél úgy gondolom, sokkal árnyaltabb a dolog. A valóságban is az volt. Chaplin pl. nem azért ragaszkodott a némafilmhez, mert akcentusos volt. Vagy legalábbis nagyon is működött A diktátorban hangosfilmes sztárként. Illetve ott van Greta Garbo esete, akit kifejezetten akcentusa miatt szerepeltettek bizonyos filmekben.
Nem, szerintem a főhős nem emiatt nem tudott beilleszkedni. Ez szerintem a film azon jeleneteiből is kiderül, mikor otthon szenved. Itt két különböző kifejezésmód áll szemben egymással. A némafilmnek is van egy önálló műveszete és "formanyelve", ami a hangosfilmmel majdhogynem teljes egészében a kukába ment. Egy igazi művész pedig nem tud csak úgy, csettintésre hangosfilmessé válni, főleg nem úgy, hogy a hangosfilm eleinte egy teatrális szar volt, és csak a musicallel tért vissza úgy, ahogy a "filmszerűség" útjára. Talán ezért is a musicalben képes visszatérni a vászonra a főhős - habár az én értelmezésem szerint ez az igazán nagy bukás, nem az, hogy nem tud többé némafilmet készíteni. Behódolt, feladta művészi autonómiáját. Ennél nagyobb tragédia nincs egy művész számára.

megnéztem még egyszer. visszavonom, amit korábban mondtam, miszerint nem fogom túl sokszor megnézni. ez azért valahol egy nagyon szerethető film. látszik rajta, hogy akik készítették imádják a mozit. és ez a filmből derül ki, nem a werkekből. john goodman szenzációs némafilm színész lett volna, és most már az is.

Az Elfújta a szél óta nem éreztem hasonlót. Remek film.

én most pótoltam !!!! hát az itteni osztályzatok jól tükrözik a filmet, nálam is olyan jó és zseniális között mozgott,de valahogy muszáj vagyok az utóbbit adni neki,már csak a klasszikus némafilmek tisztelete miatt is ! a kutya is megérdemelt volna egy oscart,annyira együtt volt a filmmel ! :P

Mielőbb igyekszem pótolni a hiányosságot! :)

Cesare, ezt hogyhogy még nem nézted meg ? :)

Na ezzel a fimmel leszek bajban, értékeljem zseniálisra, hiszen egy remekül összerakott darabról van szó, vagy értékeljem jóra mert engem nem tudott behúzni. Nem lenne fair a többi jó film mellé berakni mert jobb ez annál... csak nem nekem, voltak jó pillanatai de aztán mindig kizökkentem, a vége pedig nekem kicsit lapos volt.

A Hugo nálam jobban betalált de a maga nemében mindkettő film páratlan, és érdemes megnézni, de ha teheted szerintem inkább egyedül nézd.

Zseniális volt a film! Tegnap este néztem meg egy barátommal a Westendben, és nagyon tetszett! Rengeteg régi filmet felidézett bennem! Pl.: Aranypolgár, Alkony sugárút, Férfiszenvedély, Ének az esőben, Az utolsó ember, Chaplin némafilmjei... Nagyon szépen összerakott film, elejétől a végéig megfogó hangulata van a filmnek:) A rendezés, a zene, a színészi játék mind fantasztikus! Egyedül egy valami nem tetszett benne: a vége.
Számomra az egész film azt sugározta, hogy ennek az embernek már "lejárt az ideje". A z állását elvesztette, a felesége elhagyta, az új filmje megbukott a mozikban, az alkoholba menekült, majd elküldte az inasát is, felgyújtotta magát majdnem... stb. számomra ezek a jelenetek azt sugározták, hogy már nem vár más George Valentinre csak a halál... a vége mégis happy end lett... ez az egy negatívum van a filmben számomra!
Ettől függetlenül a film zseniális: 90%!

A végéhez szólnék hozzá, ha már az volt a kérdés: nekem nagyon, de nagyon szimpatikus volt, hogy csak a legeslegvégén derül ki, hogy miért nem tudott G. Valentin igazából törésmentesen átevezni a hangosfilmkorszakba: a vaskos akcentusa miatt. Filmtörténeti tény, hogy a legtöbb nem amerikai, némafilmkorszakban sztárrá vált színész karrierje ezért tört ketté. Amúgy pedig le a kalappal a franciák előtt, akik megcsinálták a lehető legamerikaibb filmet. És az is üdítő dolog, hogy végre némafilmet normális tempóban nézhettünk (az "igazi" némafilmeket mi már szinte csak kizárólag felgyorsítva ismerjük, ami elég sokat elvesz a komolyanvehetőségükből).

Nem mondhatnám, hogy elragadott a hangulata :S

akkor hasonlóan látjuk. a film végén jön a következő robbanás, a musicalek korszaka, ami tudjuk, hogy megint csak ideig-óráig tartott. bár annyi mentsége lehet a főhősnek, hogy ebben az esetben azért nem csak beállt a sorba, hanem talán trendet is teremtett az új műfajjal. persze egy kétes értékű trendet, ami történetmesélésben nem sokat tett hozzá ehhez a művészeti ághoz, mert a musical még ma is inkább színpad, vásznon.

engem amúgy még az érdekelne, hogy az utolsó, egyébként szenzációs jelenetet hogyan értelmezitek.

Na, igen, azért a vége eléggé feldobta az amúgy klisés történetet. Én írtam is erről egy cikket (tán megjelenik majd :D), ahol elemeztem is röviden ezt, és adtam egy értelmezést. Vagyis szerintem ez azért elég keserű lezárás. Én úgy vélem, valahogy azt sugallja a film, hogy minden ilyen technikai váltáskor a "régi" nagy tehetségei kénytelenek behódolni az "új" trendnek, ami eleinte mindig degradálón hat. Már persze akkor, ha behódolnak. De, ha meg nem teszik, akkor egyszerűen az történik, ami a főhőssel a film nagy részében, s majdhogynem az életükbe kerül. Véleményem szerint ennek konkrét vonatkozása is van: a 3D és CGI ma az új, és a hagyományos, illetve analóg film a régi. Tehát a digitális technika a hangosfilmnek, míg az analóg a némafilmnek felel meg az Artistban. A film végi musical pedig olyan bombasztikus, de üres látványosság, mint amilyen a 3D-s filmek legjava manapság.

Tehát ilyen értelmben szerintem nagyon nem happy end. Mert bár a főhős túlélte fizikailag a hangosfilmváltást, de az új technológiának behódolva feladta emberségét, vagyis megbukott, mint autonóm filmes. Az álomgyári gépezet egy alkatrésze lett. Míg ugye a film elején egy színészrendező tulajdonképpen, leginkább Douglas Fairbanksre emlékeztetett. A végére meg egy tucatszínész látszatát keltette, aki feladta elveit, behódolt, megtört. Mert viselkedhetett volna másképp? Igen, minthogy azt a valóságban Chaplin is megtette, hisz' ő a végsőkig ellenállt a hangosfilmnek (A diktátor is akkor az igazán jó, mikor burleszkjeleneteit látjuk). De ő azt az utat választotta, amit sokan akkor és ma is a CGI- és 3D technológia esetében: behódolt a látványfilmek új divatjának, feladva saját szerzői önállóságát.
Így az Artist számomra nem is annyira melodráma, hanem tragédia. Csak éppen amolyan Douglas Sirk-módra: úgy tesz, mintha megoldódott volna a dolog, ám ez csak a felszín, valójából a dolgok mélyére nézve láthatjuk, hogy milyen keserű is ez a sors. (Hiszen valljuk be, nem sok musicalrendezőre vagy szereplőre emlékszünk, nagyjából Fred Astaira, Ginger Rogers, meg Judy Garland neve ugrik be. Valószínűleg a film főhőse is így jár, minthogy feladta elveit.)

Minden évben oda jut el az emberek egy csoportja. Ehhez ugyanúgy hozzá kell szokni, mint magához az Oscarhoz:-) Én például már jövő évi sárdobálásra készítem magam.

Én meg azt nem mondtam, hogy oda-vissza vert mindent a díjszezonban. Csak lassan megint kezdtünk oda kilyukadni, hogy "hülye Oscar" (és ennyit az utolsó sorról, amit írtál, mert ha valaki, hát pont nem mi erőltetünk bármit is - bár szerintem senki, csak beszélgetünk)

Olórin: Ezt nem is mondta senki. Sőt, már májusban tudni lehetett, mikor mögé állt Harvey Weinstein. Ha a Chicagóból meg Az angol betegből Oscar-díjast csinált, miért ne csinált volna ebből? Ő csak húzósabb filmekkel (Ponyvaregény, Sjíró játék, New York bandái) veszít. Mellesleg nem volt olyan domináns a film, mint mondjuk a Slumdog vagy a No Country. Persze dominánsabb volt A király beszédénél, az Ütközéseknél vagy a Millió dolláros bébinél.

Mellesleg mit szeretnétek? Hogy mindenki ötöst adjon rá? Mert azt senki nem mondta, hogy rossz a film.

ez így van. gyakorlatilag már cannes előtt tudni lehetett, hogy ez a film dominálni fog a díjszezonban.

Folyton csak az Oscarról esik szó, úgyhogy szerényen megjegyezném, hogy tucatnyi egyéb szakmai és kritikusi díjat is elvitt, ergo nem valami olyasmiről van szó, hogy volt egy másik film, ami végignyerte az egész díjszezont, az Oscart meg mégis ehhez vágták hozzá...

engem amúgy még az érdekelne, hogy az utolsó, egyébként szenzációs jelenetet hogyan értelmezitek. nekem egy kicsit olyan érzésem volt, mint pár éve a l'ecsónál. szép, de az üzenete kétes. túl is élte a karakter, jól is jött ki belőle, de fejlődésen nem ment keresztül. szemben például chaplinnel, aki szintén vonakodott váltani, aztán mégis letett pár klasszikus hangosfilmet az asztalra (személy szerint a hangosfilmjeit még jobban szeretem). aztán lehet, hogy nem kéne ebben értelmet keresnem és a film csak az örök, elkerülhetetlen szerelemről szól?

De lehet, csak az Oscar nem erről szól. Meg egyébként is, egy-egy évet úgyis mindenki a saját kis ízlése alapján ítél meg. Az Oscar szavazók viszont nagyjából ugyanazok. Egy szép nagy tömeg, amiből néha az egyik ezer, néha amásik ezer kerekedik felül. Mert ugye azt tudjuk, hogy az elmúlt 10évben egy filmnek sem sikerült 20% fölött teljesítenie. Még azoknak sem, amiknek elsöprő rajt-cél győzelme volt (pl. A gettó milliomos) A többi meg egyéni ízlés kérdése.

Oké, így már értem. :)

limupei: és az véletlenül sem lehet, hogy egyszerre legyen a legjobb, és szólítsa meg a legtöbb szavazót?

Persze, a Drive sem egy nagy sztori (sőt, ott is az húzta le négyesre, mint ennél). De... xd Jó, abbahagyom.

Nálam egyébként valószínűleg az volt a baj, hogy nem tudtam azonosulni ezzel a főhőssel, így nem rántott magába teljesen a sztori. Ezért felfigyeltem satuegyszerűségére. Valószínűleg, ha olyan karakterekkel/színészekkel dolgozik, mint az említett Godfather vagy Bogart Casablancája, akkor bizonyára feledtem volna a klisét. De ez a hős valahogy nem jött be. :D Pedig szeretem az önmarcangoló karaktereket. De amúgy egy színtelen-szagtalan figurának éreztem, nem tudtam vele azonosulni.

Mindegy. Valószínűleg újra fogom nézni még sokszor, mert a 4-es ugye azt jelenti, tetszett, de ezt az Oscar-díjat meg kell emészteni még. :D

Az Oscar soha nem a legjobbról szólt, hanem az adott pillanatban a legtöbb szavazót megszólítani képes filmről. A némafilmes ilyen, ezt kár is tagadni. A nagyon fanyalgókat pedig nyugtassa a statisztika, hogy a 6000 tagból 3000+ nem erre szavazott.

"De hát ha az eredetiség szempontjából nézzük, akkor egy Bergman már évtizedekkel ezelőtt megcsinálta ezt A nap végében."

Nézd, minden nagy történetet megfilmesítettek már, a spanyolviaszt már senki sem fogja feltalálni. Egyébként nem értem, miért gondolod/gondoljátok azt, hogy ha valaminek nincs túlbonyolítva a története, akkor a maga nemében nem lehet eredeti. Az Artist nagyon is az, csak éppen nem a szüzsé szintjén. De miért is kellene a sztori megformáltságát abszolút mércévé tenni? A Casablancának, az Aranypolgárnak vagy A Keresztapának borzasztóan originális alaptörténete van? Ellenkezőleg: mindhárom film ősrégi archetípusokkal dolgozik. Mégis a csúcson vannak évtizedek óta.

Ez volt a gondom nekem is a filmmel, a kétmondatos sztori, ami olyan egyenes vonalú, mint a bot, és teljesen kiszámítható. Persze a remek színészek, a zseniális hangulat simán elviszi a filmet, de ez így "csak" jó nálam és nem zseniális. Csak a díjszezonos szereplést és a hype-ot nem értem, amióta láttam a filmet.
Ez nálam ugyanúgy igaz a Drive-ra is: színészek és hangulat a csúcson, de sztori ott se nagyon van. Az is 4-est kapott. Ha már itt tartunk, akkor a No country-val is dettó így vagyok.

"Mert nálam a legjobb az, ami újat hoz, eredeti, minden elemében lenyűgöző"

Akkor az Oscar 84 évéből úgy 60-at kidobhatunk a kukába:) És oké, e gondolatmenet szempontjából lehet, hogy tényleg így van, csak én ezzel a gondolatmenettel a legkevésbé sem értek egyet, sőt, a lehető leghatározottabban ellenzem, mert nem gondolom úgy, hogy ami mély és rétegzett és komplikált, az eredendően jobb, mint ami "csak" színvonalasan szórakoztat. (Különben az említett Drive-nak és a szintén említett Nem vénnek való vidéknek sem komplikáltabb a cirka kétmondatos története.)

De egyébként azt sem mondanám, hogy az Artistnak nincsenek rétegei, azt meg végképp nem, hogy csak egy tisztelgés.

Nem kell mindenben, dehogy kell. Csakhogy ez a film 5 Oscart nyert, köztük a LEGJOBB film lett.

+1

Vagy akkor nemtom, definiálják újra az Oscar-fogalmát. :D Vagy a "legjobb film" fogalmát. Mert nálam a legjobb az, ami újat hoz, eredeti, minden elemében lenyűgöző. A The Artist egy gyönyörű hommage átlagos történettel.

Ha meg csak azért kapja, mert hangulatos, akkor kérdem én, hogy pl. a Drive miért kap csak egy jelölést egy kategóriában, mert az egy hangulatbomba. :>

Persze ez szubjektív dolog.

Egyébként abban egyetértek Hanniballal, hogy egy átlagos melodrámánál azért több, mivel vannak benne szép pszichológiai tartalommal bíró részek. De hát ha az eredetiség szempontjából nézzük, akkor egy Bergman már évtizedekkel ezelőtt megcsinálta ezt A nap végében.

Na, de nem hurrogok tovább a film ellen, mert még kibaszott nagy sznobnak fogok tűnni, az meg nem vagyok. :C Sőt, igazából a szőrszálhasogatás részemről nem is annyira a filmnek, hanem az Oscar-díj odaítélőinek szól. :'D

"Én azt nem értem, miért kell mindenben a komplexitást, a mélységet, a rétegeket keresni."
Nem kell mindenben, dehogy kell. Csakhogy ez a film 5 Oscart nyert, köztük a LEGJOBB film lett. Ezért azzal védeni, hogy hangulatos, meg mekkora tisztelgés, szerintem nem elég jó érv.
Persze azt is vehetjük, hogy téged és a többséget beszippantotta, elragadtatta a film, engem, meg a fanyalgókat pedig nem. Ezzel semmi gond nincs, csak valamiért úgy érzem, hogy pont egy bizonyos kor előtti tisztelgés, - amit te is írtál - okozta a film igazi sikerét. Kicsit sarkítva tehát bárki, aki leforgat egy közepes, ámbár szívvel-lélekkel elkészített filmet, és azzal valamely, manapság már ritkaságnak számító stílus előtt tiszteleg, Oscar esőre számíthat.

Én azt nem értem, miért kell mindenben a komplexitást, a mélységet, a rétegeket keresni. Hogy jön ide pl. A halál kocsisa, meg Az utolsó ember? Az Artist részben egy adott korszak egy adott típusú filmjei előtt tiszteleg, és nyilván nem az olyanok előtt, mint azok (a Sunset Blvd-hoz is kizárólag annyi köze van, hogy abban is, meg ebben is van egy nagy sztár, akinek a pályafutását kettétöri a hangosfilm - SEMMI más).

Ha egy film egyenlő lenne a történetével, a cselekményével (a forgatókönyves jelölést én is túlzásnak tartom), akkor megérteném az annak egyszerűsége miatti elégedetlenkedést, de ugye nem egyenlő - és még mennyire nem! Erre pont az Artist az egyik legjobb példa.

Persze, hogy komplexebb történetek elmesélésére is képes, de ennek a filmnek szerintem nem kötelessége, hogy minden téren a maximumot hozza ki ebből a technikából. Másrészt egy átlagos melodrámához mérten (mert ez végül is melodráma) ez a sztori igenis összetett.

egyetértek! nem mondom, hogy párját ritkító tájékozottságom van a némafilmek terén, de azért elég sok darabot láttam ahhoz, hogy megállapítsam, hogy komplexebb történetek elmesélésére is képes ez a technika. de nem folytatom tovább, mert jó filmről van szó, és például itthon sokkal több nézőt érdemel.

nekem szinte sokkoló volt, hogy például legjobb forgatókönyv kategóriában

Na, igen, ez ilyen "aztakurvaélet"-kategória. Egyre nagyobb vicc az Oscar-díj.

A története szerintem sincs rendben. Persze, "korrekt", de már 1920-ban is cikinek számított volna akár még egy burleszk mellett is, de olyan filmekkel összevetve meg abszolút, mint A halál kocsisa vagy Murnautól Az utolsó ember.
Illetve a hangosfilm vs. némafilm problémát is ezer meg egy film taglalta már, kezdve Chaplintől.
Sőt, a sztori szerintem egy rohadt nagy Sunset Boulevard "copypaste". Mint az Avatarnal, csak itt a Pocahontas helyett a Billy Wilder filmjének karaktereit kell kicsit átnevezni, és megkapjuk a The Artistot. :'D Meg persze a Singin' in the Rainre is erősen hajaz, főleg a lezárással.

Természetesen ez nem gond, én így is élveztem és jó filmnek tartom. Csak Oscart nem érdemelt volna. :>

Attól meg végképp nem kellett volna összeszarnia magát a zsűrinek, hogy "NÉMAFILM!!!!44", mert Aki Kaurismaki a Juhával már megcsinálta 10 évvel ezelőtt...

Szerintem ki fogja állni, éppen azért, mert ez egy könnyen emészthető, univerzális történet, akárcsak például az Amadeus.

szerintem pont ezért nem fogja ez a film kiállni az idők próbáját, mert mindig megmarad majd annak a "tudod, az francia, fekete-fehér ráadásul némafilm 2011-ben"-nek olyan alkotásokkal szemben, mint az amadeus, a bárányok hallgatnak vagy a nem vénnek való vidék. nekem szinte sokkoló volt, hogy például legjobb forgatókönyv kategóriában is jelölték az oscaron.

Számomra nem probléma, hogy egyszerű a történet, mert közben olyan stílussal van megtöltve, hogy azt sokan megirigyelnék. Akkor meg - számomra - mindegy, hogy mennyire eredeti, vagy mennyire összetett a szüzsé. (A "Nagy Amerikai Karriertörténetet" meg már ezerszer láttuk, mégsem unjuk meg soha, mert ez egy örökzöld mítosz, amit mindig újra és újra el lehet mesélni.)

2011-ben úgy érzem sokkal jobb filmek jöttek ki a szezon végére mint tavaly.

2011-ben egyszerű, mint a faék. és nekem nem magyarázat, hogy "de hát ez némafilm", mert a mai kornak kell megfelelnie. hál' istennek ezt ellensúlyozza néhány nagyon jól eltalált jelenet (pl. mikor george hallja a hangokat vagy a parádés zárójelenet).

A történetével mi a gond? :)

bájos film. a történetét leszámítva nehéz belekötni, viszont nem fogom túl sokszor megnézni. szerencsére nem csak egy stílusgyakorlat, mond is, nem csupán beszél.

Bár ez mehetne a Dühöngőbe is, de ide írom:
A mozik nem játszák ezt a filmet (a CC-k). De hogy miért? 10 Oscar jelölés, 3 GG. Nem értem őket. A király beszédét meg a Black Swant is csak azért adták, merthogy Oscarosok lettek. Lehet, hogy miután megnyeri a szobrocskát, majd viszik le vidékre is. Elképesztően felháborítóak...

Dettó. :) Mázlista ez a Hazanavicius.

Ööö, Bérénice Bejo... rájöttem, hogy olvadékony vagyok! Áááá, eltalált! Megadom magam!

Mondjuk én nem bánnom, ha ez nyer :)

Mindkettő Weinstein Company. Ez talán többet jelent. :)

Ehhez a két tipphez nem kell ismerni szavazatszámlálót. Elég valószínű ez anélkül is.
Tavaly meg angol film nyert. Ez már nem sokat jelent.

Béjo idegesítő? Szerintem zseniálisabb volt, mint Dujardin.

Mark Wahlberg legfrissebb interjújában több díjazottat is megnevezett, miután ismeri az egyik szavazatszámlálót.A nyertesek kilétét pedig nem is tartotta magában. Wahlberg információ szerint a The Artist - A némafilmes lesz a legjobb film, míg a fekete-fehér alkotás sztárja, Jean Dujardin a legjobb színész.Azt hiszem nem is lesz érdemes korán felkelnem.Jó film az Artist ,de nem ilyen filmnek kell nyernie! Ha már amerikaiakról van szó,akkor ne francia film nyerjen és a film pénteken már megnyerte a francia Césart is .

nagyszerű, kreatív, ötletes, új és régi, hangulatos, bravúros, profi...de a szerelem elmaradt a sztori kiszámíthatósága miatt.

Féltem tőle, hogy hiába vagyok nagy némafilm-rajongó, A némafilmes a nagy hájp ellenére -vagy épp azért - nem fog tetszeni. Szerencsére kellemesen csalódtam, ez a film valóban zseniális!
Némafilmmel beszélni a némafilmes kor végéről legalább olyan remek, mint zenés musicallel bemutatni ugyanezt a történelmi mozzanatot: A némafilmes sokban hasonlít az Ének az esőben-re, csak épp teljesen más szemszögön keresztül szemléli a dolgokat. George Valentin tipikus hollywoodi sztár a régmúlt időkből, csibészes mosolya, karakteres arca és sármja azonban kevésnek bizonyul az új technikával szemben. Érkeznek újak a helyére, de lényegében ők is ugyanolyan üres sztárocskák, mint amilyen ő volt. Peppy-t hamar felkapja a szakma, ő azonban nem felejti el honnan jött, és próbál segíteni Georgnak, aki ezt nem veszi jó néven. Ez érthető is, hiszen egész életét a némafilmekben töltötte, úgy érzi, neki már nem is lehet hangja, és arra amúgy sem kíváncsi senki: teljesen begyöpösödött a múltba, ellenáll a változásoknak, amelyek azonban elsöprik őt. Ma, mikor annyi újítás ér minket a vásznon, hogy kapkodjuk a fejünket, amikor annyi veszély fenyegeti a hagyományos filmeket, különösen aktuális A némafilmes. Váltani kell, csak azért mert ez a trend, vagy meg kell őrizni az eddigi értékeinket? Mert ugye semmi sem automatikusan jó azért mert régi, és rossz azért, mert új... Valóban elgondolkodtató a téma, és egyébként a film maga is az; amellett, hogy rendkívül szórakoztató, több jelenetnek is igazi mélysége van, ráadásul a hanggal mint filmes eszközzel valóban nem nagyon bántak még ilyen zseniális módon. A képek egyszerre idézik meg a némafilmek világát, citálnak klasszikus beállításokat, miközben mégsem érezzük régimódinak vagy unalmasnak őket. És igen, baromi szerethető is a film, mert hihetetlenül érzelemdús, de egyáltalán nem komplikált, ráadásul bármilyen furcsán hangzik, ilyen friss mozit én régen nem láttam.

Érzelemdús film a nagy váltásról - már ami a filmet illeti -, amely egyszerű ugyan, mint egy tollpihe, de olyan bravúros képsorokkal tarkított, hogy lehetetlen nem beleszeretni.

Aranyos időutazás egy remekelő Dujardin-nal, jó, hogy ilyeneket is láthatunk még 2012-ben. A díjeső viszont egyértelműen túlzás szerintem.

kedves film volt, nekem semmi több. az ötlet, hogy 2011-ben némafilmet mutassunk be, engem kb 10 percig vett le a lábamról. a kate beckinsalere emlékeztető főszereplőnő kicsit idegesített, de Jean Dujardin tényleg nagyon jó volt.

az eredeti terv szerint egy baljós, expresszionista némafilm lett volna, amiben a főhős berlinben éli meg a nácizmus és a hangosfilm párhuzamos diadalát, majd a végén öngyilkosságot követ el.

Hú, ez kurva jó lett volna. Nekem tuti jobban tetszett volna.

Ám így sem volt rossz. 20 perc után majdnem abbahagytam, mert eléggé úgy festett, ez egy blöff, s kapok majd egy átlagos csöpögős melodrámát némafilmköntösben. Szerencsére kitartottam, és nem így lett. Persze később sem lett egy nagy wasistdas a sztori, hiszen ezt a pszichologizáló önreflexív, némafilm vs. hangosfilm párharcot már rengeteg klasszikusban láthattuk (Singing in the Rain, Sunset Boulevard). Viszont a stílus, és az, ahogy ezt a tartalomhoz kapcsolták, zseniális. Ez sem újdonság persze, de ebben rejlik az Artist ereje. Hiszen a némaság itt a főhős drámájával van összefüggésben. Ez a film nem azért néma, mert "fasza ez a stílus", hanem azért, mert a főszereplő képtelen váltani a hangosítás után, és így önmaga "fantomképévé" válik fokozatosan. Küzdelmét mindvégig úgy jelzik, hogy a némafilmet és a hangosfilmet ütköztetik. Pl. nem akar beszélni, de mikor a tárgyak eldőlnek, akkor felfigyel a zörejekre, és ezeket mi is felfokozottan halljuk. Előtte ment a zene, és néma volt az egész Artist, ám mikor a főhős elgondolkodik azon, hogy most mi lesz vele, be-betör a hangosfilm. Zseniális.

Mindez pedig többszörösen rétegzetten jelenik meg: van itt korszak- (1927-1932 között), stílus- (vetítései sebesség, inzertek, nyersanyag-imitáció) és konkrét filmes reflexió is (mikor a vásznon megjelennek a filmbeli, e filmhez készített filmrészletek). Tehát ez a film ízig-vérig egy némafilmes hommage.

S szerintem nem véletlen, hogy ez a film elkészült, én nagyon erősen kihallottam belőle a 2D-s és a 3D-s film "küzdelmét". Legalábbis számomra jól rímel a némafilm vs. hangosfilm a 2D vs. 3D mai dilemmájára. Számos alkotó válik "feleslegessé" a mainstreamben, ha nem hajlandó saját elképzeléseit feladni, és nem engedelmeskedik a közönség/stúdiók elvárásainak (mint pl. Christopher Nolan khm-khm).

Tehát még értelmet is találtam benne, mely a mára vonatkoztatható, így abszolút ki merem jelenteni, hogy ez egy igen is jó, koránt sem öncélú film. Remélem, lesz "folytatása", és más is bátorságot kap a némafilmezéshez. (Ahogy láttam az imdb-n, az idénre tervezett Silent Life is hasonló lesz. )