Jules Winnfield: Puskát kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz.
Vincent Vega: Hányan vannak fenn?
Jules Winnfield: Hárman vagy négyen.
Vincent Vega: Az emberünkkel együtt?
Jules Winnfield: Nem biztos.
Vincent Vega: Szóval lehet, hogy öten is vannak odafenn?
Jules Winnfield: Nincs kizárva.
Vincent Vega: Ááá, puska kellett volna bazd meg!
Winston Wolfe: Az út 30 perc, 10 percen belül ott vagyok!
Jules Winnfield: Oké, na és milyenek ott a hasisbárok?
Vincent Vega: Mire vagy kíváncsi?
Jules Winnfield: Ott legális a hasis, nem?
Vincent Vega: Az, legális, de nem száz százalékig. Nem mehetsz be csak úgy egy étterembe, sodorni egy jointot és pöfékelni. Csak otthon szívhatsz szabadon, meg egy pár kijelölt helyen.
Jules Winnfield: Ezek a hasisbárok?
Vincent Vega: Ja, a helyzet az érted, hogy legális vásárolni, legális birtokolni, és ha valakinek ilyen hasisbárja van legális árusítani. Legális magadnál tartani is... de ez nem érdekes, mert, na és ezt kapd ki: ha Amszterdamban megállít egy rendőr, nincs joga megmotozni. Az amszterdami rendőröknek nincs joguk hozzá.
Jules Winnfield: Apám, oda én is elmennék! Mi kell még? Elmegyek, bazd meg!
Vincent Vega: Tudod öreg, kurvára élveznéd! És tudod mi az érdekes Európában?
Jules Winnfield: Mi?
Vincent Vega: A kis különbségek. Ugyanaz a szar van ott is, mint itt, de azért valahogy egy kicsit más.
Jules Winnfield: Például?
Vincent Vega: Például Amszterdamban bemész egy moziba és kérsz egy sört. És nem egy papírpohárban basszák oda, hanem üvegpohárban! Párizsban pedig a McDonaldsban is kapni sört!
Na és tudod hogy hívják a Sajtos negyedfontost Párizsban?
Jules Winnfield: Nem Sajtos negyedfontosnak hívják?
Vincent Vega: Nem, mert ott nem fontban mérnek. Fingjuk sincs arról, hogy mi az a negyedfont.
Jules Winnfield: Na és hogy hívják?
Vincent Vega: Úgy hívják: Royal sajttal!
Jules Winnfield: Royal sajttal?! És hogy hívják a Big Mac-et?
Vincent Vega: A Big Mac az Big Mac, csak náluk Le Big Mac!
Jules Winnfield: Le Big Mac! És hogy hívják a Whoppert?
Vincent Vega: Azt nem tudom, Burger Kingben nem voltam.
Tudod Hollandiában mit tesznek a krumplira ketchup helyett?
Jules Winnfield: Mit?
Vincent Vega: Majonézt!
Jules Winnfield: Na ne bassz!!
Vincent Vega: A saját szememmel láttam, hogy tocsog abban a trutymóban!
Vincent Vega: Kérsz szalonnát?
Jules Winnfield: Nem eszem disznóhúst.
Vincent Vega: Mi vagy te, zsidó?
Jules Winnfield: Nem vagyok zsidó, csak nem szeretem a disznót.
Vincent Vega: De miért nem?
Jules Winnfield: Mert a disznó mocskos állat. Nem eszem mocskos állatot.
Vincent Vega: Pedig a szalonna jó, és a pörkölt is jó.
Jules Winnfield: Nézd, lehet, hogy van, akinek egy patkány is ínyenc falat, de én akkor sem enném meg a mocskos dögöt.
A disznó trágyában alszik, és dagonyázik, ettől mocskos állat. Én nem eszem semmi olyat, ami nem undorodik a saját piszkától.
Vincent Vega: Na és a kutya? Az is megeszi a piszkát.
Jules Winnfield: Kutyahúst sem eszem.
Vincent Vega: Jó, de a kutyát is mocskos állatnak tartod?
Jules Winnfield: Azt ugyan nem mondanám a kutyára, hogy mocskos, de az tény, hogy koszos. Viszont a kutyának van egyénisége, és az sokat számít.
Vincent Vega: Á, eszerint a logika szerint, ha a disznónak volna egyénisége, a disznó sem volna mocskos állat? Így van?
Jules Winnfield: Így hát! Akkor aranyos, édes egy dög volna. Egy ilyen disznó még sokkal aranyosabb volna, mint a malacok a tévémesékben.
Butch Coolidge: Hol az órám?
Fabienne: Ott van.
Butch Coolidge: Itt nincs.
Fabienne: Jól megnézted?
Butch Coolidge: Meg hát, bazd meg, mit gondolsz, mi a faszt csinálok?!
Biztos, hogy elhoztad?
Fabienne: El, az éjjeli szekrényről.
Butch Coolidge: A kengurubabáról?
Fabienne: Igen, ott volt a kengurubabán.
Butch Coolidge: Hát viszont, itt most nincs.
Fabienne: Ott kéne lennie.
Butch Coolidge: Hát az hétszentség, hogy itt kéne lennie, de akkor sincs itt! Hol a picsába van?!
Fabienne, ez az óra még apámé volt. Van fogalmad, mit állt ki, hogy az enyém lehessen? Most nincs időm belemenni, de sokat állt ki. Ezt a sok szart mind tűzre dobhattad volna, de megmondtam, külön megmondtam, hogy ne felejtsd el az órát, bazd meg!
Gondolkozz! Elhoztad?
Fabienne: Azt hiszem, el.
Butch Coolidge: Azt hiszed el?! Most hogy van, bazd meg?! Elhoztad, vagy nem hoztad el?
Fabienne: Akkor elhoztam.
Butch Coolidge: Ez biztos?
Fabienne: Nem.
Butch Coolidge: Bazd meg! Bazd meg, bazd meg!! A kurva anyád, bazd meg!! Tudod, te milyen hülye vagy, bazd meg?! Olyan hülye vagy, te egy hülye picsa vagy!!
Jimmie Dimmick: Hadd kérdezzek valamit! Amikor bejöttél láttál a garázsomnál olyan táblát, hogy "Niggerhulla-tároló"?
Jules Winnfield: Jimmy, tudod, hogy...
Jimmie Dimmick: LÁTTÁL A GARÁZSOMNÁL OLYAN TÁBLÁT, HOGY "NIGGERHULLA-TÁROLÓ"???????
Jules Winnfield: Nem...
Jimmie Dimmick: Nem. És tudod miért nem? Mert nincs ilyen tábla, mert én nem tárolok nigger hullákat a garázsomban!!!!
Winston Wolfe: Winston Wolfe vagyok. Problémákat oldok meg.
Jimmie Dimmick: Hát az van itt.
Winston Wolfe: Szóval van egy hulla a kocsiban, mínusz egy fej a garázsban.
Jules Winnfield: Minden egyes agycsimbóktól én vagyok a hiroshimai atombomba és Navarrone összes ágyúja! Különben is mi a faszt keresek én itt?! Cserélünk bazmeg! Én mosom a szélvédőt, te kotrod a nigger agyát!
Jules Winnfield: Ezékiel 25:17
Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!
Ponyva: főnév, 1. Lenből, kenderből szőtt erős durva vászon.
2. Olcsó eszközökkel hatásra törekvő, selejtes értékű, durva papírra nyomott prózai mű.
Jules Winnfield: Hamburgers.This is a cornerstone of any nutritious breakfast.
Jules Winnfield: Örülünk, Vincent?
Marsellus Wallace: Az ötödik menetben kifekszel. Ismételd.
Butch Coolidge: Az ötödik menetben kifekszem.
Jules Winnfield: Mondd csak, Marsellus Wallace hogy néz ki?
Brett: Hogy mi?
Jules Winnfield: Melyik országból jössz Te?
Brett: Hogy mi?
Jules Winnfield: Olyan országról még nem hallottam. Beszélnek ott angolul?
Brett: Hogy mi?
Jules Winnfield: Angolul a kurva anyád! Te beszélsz úgy!?
Brett: Igen.
Jules Winnfield: Akkor érted mit mondok.
Brett: Igen.
Jules Winnfield: Akkor most elmondod nekem hogy Marsellus Wallace hogy néz ki.
Brett: Hogy mi?
Jules Winnfield: Mondd ezt mégegyszer. Mondd ezt mégegyszer hogy hogy mi. Mondd mégegyszer ha mered Te faszfej bazmeg! Mondd mégegyszer ha mered!
Brett: Fekete.
Jules Winnfield: Tovább.
Brett: Kopasz.
Jules Winnfield: És úgy néz ki, mint egy picsa?
Brett: Hogy mi???
(Jules a vállába lő.)
Jules Winnfield: Azt kérdeztem, úgy néz-e ki, mint egy picsa.
Brett: Nem.
Jules Winnfield: Akkor mért baszogatod, mint egy picsát Brett!?
Brett: Én nem.
Jules Winnfield: De igen! Igen, azt csinálod Brett! Ki akartál baszni vele!
Brett: Nem.
Jules Winnfield: Márpedig Marsellus Wallace senki mással nem szeret baszni, csak a feleségével, Mrs. Wallace-szal.
Koons százados: Butch... Hoztam neked valamit. Ezt az órát... még a te dédnagyapád vette, valamikor az első világháború idején. Egy kis üzletben vette, Knoxville-ben, Tennessee államban. Az első óragyárban készült, amelyik karórákat gyártott. Addig csak zsebórákat hordtak az emberek. Ezt az órát vette Erine Coolidge gyalogsági közlegény... azon a napon, amikor utnak indult Párizs felé. Ez volt dédnagyapád órája a háború alatt. Viselte nap mint nap amíg a háború tartott... Aztán amikor vége lett, hazament dédnagyanyádhoz, lecsatolta a karjáról, beletette egy kávésdobozba, és ott is maradt mindaddig... míg nagyapádat, Dane Coolidge-ot, nem szólította a haza...hogy a tengeren túl harcoljon ő is, a németek ellen. Ez volt a második világháború. Dédnagyapád odaadta az óráját nagyapádnak, talizmánul. De sajnos Dane nem volt olyan szerencsés, mint az örege. Tengerészgyalogos volt, és elesett... mint sokan mások a Wake szigeteki csatában. A halálal nézett farkasszemet. És ő tudta. Nem áltatták magukat, hogy élve elhagyhatják a szigetet. Három nappal az előtt, hogy a Japánok elfoglalták a szigetet,nagyapád megkért egy tüzért, aki a légierőnnél szolgált, és úgy hívták Winocki... Soha életében nem látta azelőtt... Megkérte, hogy hozza el karonülő fiának, akit még sosem látott élve, az arany óráját. Három nappal később nagyapád meghalt, de Winocki megtartotta a szavát. A háború vége után, meglátogatta nagyanyádat, és elvitte csecsemő édesapádnak, apja aranyóráját. Ezt az órát. És ugyanez az óra volt édesapád csuklóján, amikor lelőtték a gépét Hanoi felett. Elfogták, és vietnámi fogolytáborba került. Tudta, ha a sárgák meglátják az órát, elkobozzák, elveszik tőle. De ő úgy gondolta, hogy ez az óra a te örökséged. És nincs az az isten, hogy az ő fiának az öröksége, a sárgák mocskos kezébe kerüljön. Ezért eldugta. Az egyetlen helyre ahová dughatta, a seggébe. Öt hosszú évig járt ezzel az órával a seggében. Aztán amikor haldoklott vérhasban... Nekem adta. És én jártam két évig, ezzel a fémkrumplival a seggemben. Aztán...több mint hét év után, hazajutottam a családomhoz... Most pedig... kis komám, átadom nekem az órát.
Jules Winnfield: Emlékszel Anthon Rakamurára? Félig fekete, félig szamojéd, úgy hívták Tony Rocky Horror.
Vincent Vega: Aha asszem. Dagadt ugye?
Jules Winnfield: Na azért ezt nem kell mondani, túlsúlyos. Tehet arról egy néger, hogy még szamojéd is?
Vincent Vega: Sejtem kire gondolsz. Mi van vele?
Jules Winnfield: Hát Marsellus rendesen megbasztatta. Állítólag Marsellus berágott a felesége miatt.
Vincent Vega: Mit csinált? Megdugta?
Jules Winnfield: Nem, nem, azt azért nem.
Vincent Vega: Hát akkor mit?
Jules Winnfield: Megmasszírozta a lábát.
Vincent Vega: A lábát? Csak ennyi?
Jules Winnfield: Ühüm.
Vincent Vega: Na és mit csinált Marsellus?
Jules Winnfield: Hívott két fószert a taghoz. Azok kirángatták a teraszra, ő meg átdobta a korláton. A nigger zuhant 3 emeletet. Volt egy kis belső kert a közepén, valami üvegház. A nigger átzuhant a tetőn. Aztán azóta beszédhibás egy kicsit szegény.
Vincent Vega: Ú, ronda dolog. De hát végül is, ha az ember gyufával játszik, megégeti magát.
Jules Winnfield: Már ezt mire mondod?
Vincent Vega: Az ember ne masszírozza Marsellus Wallas új feleségének a lábát.
Jules Winnfield: Azért nem gondolod, hogy túlreagálta?
Vincent Vega: Hát Anthon biztos nem gondolta, hogy Marsellus így fog reagálni, de valamire azért számíthatott volna.
Jules Winnfield: Egy lábmasszázs volt, az semmi! Anyámnak is szoktam masszírozni a lábát.
Vincent Vega: Nem, ő bizalmasan fogdosta Marsellus új feleségét. Jó hogy ez nem ugyanaz, mintha kinyalta volna a pináját, nem. De még is ugyanaz a műfaj.
Jules Winnfield: Na, na, na álljunk csak meg. Kinyalni a pináját és megmasszírozni a lábát, az kurvára nem ugyanaz.
Vincent Vega: Nem ugyanaz, de ugyanaz a műfaj.
Jules Winnfield: Nem is ugyanaz a műfaj baszd meg. Figyelj, lehet, hogy a te masszázs módszered más mint az enyém, de akkor is fogdosni egy nő lábát, és bedugni a nyelvedet a legszentebb szentségbe, nem ugyanaz a műfaj, nem ugyanaz a játék, nem ugyanaz a sportág baszd meg. Egy lábmasszázs nem jelent szart sem.
Vincent Vega: Te csináltál már lábmasszázst?
Jules Winnfield: Nekem beszélsz te a lábmasszázsról? Én abban mester vagyok baszd meg.
Vincent Vega: Sokat masszíroztál?
Jules Winnfield: Naná. Tökélyre fejlesztettem a technikámat. Nem csiklandozok, vagy ilyesmi.
Vincent Vega: Megmasszíroznád a lábát egy férfinak is?
Jules Winnfield: Baszd meg.
Vincent Vega: Soknak csináltad már?
Jules Winnfield: Baszd meg.
Vincent Vega: Mert csak, mert én fáradt vagyok, azt hiszem rám férne egy lábmasszázs.
Jules Winnfield: Na most aztán állítsd már le magad, kezdek bepöccenni.
Vincent Vega: Kimegyek pisálni.
Mia Wallace: Ez egy kicsit több információ a kelleténél, de azért csak tessék.
Vincent Vega (a tükörképéhez beszél): Na most szépen visszamész és megköszönöd a kellemes estét. Kimész, beszállsz a kocsiba, hazamész, kivered, és annyi, semmi több.
Lance: Halló?
Vincent Vega: Lance? Vincent. Kurva nagy gáz van öreg! Úton vagyok hozzád!
Lance: Na na lassan a testtel öreg! Mi, mi az a gáz?
Vincent Vega: Van velem egy csaj, kurvára túllőtte magát!
Lance: Ide ne hozd nekem! Eszedbe ne jusson baszd meg! Nekem ide ne hozz valami bebaszott libát a házamba!
Vincent Vega: Muszáj!
Lance: Túllőtte magát?
Vincent Vega: Mindjárt meghal itt nekem, baszd meg!
Lance: Oké figyelj, ha meghal az a te bajod! Vidd kórházba és fogadj egy ügyvédet!
Vincent Vega: Az kizárt!
Lance: Ez ez nem az én problémám baszd meg! Te adtad neki az anyagot, te oldd meg! Á, figyelj, maroktelefonról hívsz? Nem ismerlek, ki beszél?! Ide ne jöjjön, leteszem, telefonbetyár!
Honey Bunny: Szeretlek Tökfej.
Pumpkin: Szeretlek Nyuszimuszi. SENKI SE MOZDULJON, EZ RABLÓTÁMADÁS!
Honey Bunny: HA VALAMELYIK PICSAFEJŰ MEGMOCCAN, BASSZÁK MEG! ABBAN A PILLANATBAN KINYÍROM A TÖBBI PICSAFEJŰT IS, BASSZÁK MEG!
Jules Winnfield: Na nézd, az hogy én nem masszíroznám meg egy férfinak a lábát, még nem jelenti, hogy oké hogy Marsellus ledobja Anthont a harmadikról bele abba az üvegházba, ami szétbassza a nigger pofáját. Velem próbálna így kibaszni, jobban jár ha megbénulok, különben hazavágom a kurva anyjába.
Vincent Vega: Én egy szóval sem mondom, hogy oké. De te azt mondod, hogy egy lábmasszázs nem jelent semmit. Én azt mondom, hogy jelent. Na nézd, én millió nőnek milliószor masszíroztam meg a lábát, és mind jelentett valamit. Úgy teszünk mintha nem jelentene, de jelent, és pont ez olyan baszottul jó benne. Van valami érzéki a dologban. Abban, hogy egyikünk se beszél róla, de te is tudod, a nő is tudja. És Marsellus is tudta baszd meg. És a hülye Anthonnak is tudnia kellett volna. Ha az új feleségével csinálja valaki, neki se lett volna humorérzéke. Érted, amit mondok?
Jules Winnfield: Hát ez is egy szempont.
Mia Wallace: Nem utálod ezt?
Vincent Vega: Ezt? Mit?
Mia Wallace: A kínos hallgatást. Miért érzi az ember kötelezőnek, hogy folyton pofázzon? Különben zavarba jön?
Vincent Vega: Nem tudom. Jó a kérdés.
Mia Wallace: Ebből tudhatod, hogy valaki igazit találtál. Amikor egy kurva büdös szót sem szóltok egy percig és jól esik a közös hallgatás.
Vincent Vega: Hát ott még nem tartunk, de mi még alig-alig ismerjük egymást.
Honey Bunny: Bankot akarsz rabolni?
Pumpkin: Nem azt mondom, hogy bankot akarok rabolni, csak vázolom, hogy lehet könnyebben is, mint ahogy csináljuk.
Honey Bunny: Akkor most nem italbolt lesz?
Pumpkin: Ezt már megbeszéltük. Nem, nem lesz több italbolt. Abban már nincs fantázia. Az italboltokat megszállták a külföldiek, vietnámiak, koreaiak, egy kurva szavadat nem értik. Azt mondod, nyissa ki a kasszát és csak bámulnak. Hát ezzel mit csináljak? Ha folytatjuk, kénytelen leszek kinyírni egy ferdeszeműt.
Honey Bunny: Én nem akarok kinyírni senkit.
Pumpkin: Én sem akarok kinyírni, baszd meg. De alakulhat úgy, hogy vagy mi, vagy ők. Ha meg nem egy sárga van a boltban, akkor valami zsidó, akiké már tizenöt nemzedék óta az üzlet, és a pult mögött ott dekkol a nagytata egy bazi nagy magnummal a kezében. Egy ilyen helyre próbálj meg maroktelefonnal bemenni és kirabolni, hagyjuk baszd meg, nem jó ez így.
Pumpkin: Ezt itt.
Honey Bunny: Ezt itt? Ezt a kávézót?
Pumpkin: Mi a baj vele? Éttermeket sose szoktak kirabolni. Miért nem? Egy bár, egy italbolt, benzinkút, egyforma az esély, hogy lelőnek. Étterem viszont más. Ott nem számítanak rá. Nem számítanak rablásra. Legalább is, nem annyira.
Honey Bunny: Bármibe lefogadom, hogy itt a személyzetből senki sem fog hősködni.
Pumpkin: Nem hát. Ahogy a bankok ezek is biztosítva vannak. Az üzletvezető? Baszik rá. Csak minél hamarabb kint legyél, mielőtt szétlövöd a vendégeit. Pincérnők? Basznak rá, azok is nem fogják lelövetni magukat a kasszáért. Az asztalmosók, a konyhások 1,50-es órabérért pláne basznak rá, ha kirabolod a tulajt. A vendégek meg csak ülnek teli pofával, azt se tudják hány óra. Bejöttek, kajálnak gyanútlanul, és egyszer csak egy pisztoly a képükbe. Tudod a múltkori italboltban ott támadt az ötlet, emlékszel? Jöttek be a vevők.
Honey Bunny: Ja.
Pumpkin: Eszedbe jutott, hogy elszedd a tárcájukat. Ez nyerő ötlet volt.
Honey Bunny: Köszönöm.
Pumpkin: Többet hoztak a tárcák, mint a kassza.
Honey Bunny: Az biztos.
Pumpkin: Az éttermekben is sok az ember.
Honey Bunny: Sok a tárca.
Pumpkin: Okos mi?
Honey Bunny: De még mennyire. Benne vagyok, csináljuk meg most itt. Gyerünk.
Pumpkin: Helyes. Ahogy a múltkor emlékszel? Tiéd a vendég, enyém a személyzet.
Butch Coolidge: Jól vagy?
Marsellus Wallace: Nem vagyok jól. Kibaszott cefetül vagyok, nem jól.
Butch Coolidge: Na és most mi van?
Marsellus Wallace: Hogy most? Megmondom, hogy mi lesz most! Idehívok egy pár keményen bepipázott niggert, hogy dolgozzák meg itt ezt a hédert! Feszítővassal, hegesztőpisztollyal! Hallod mit beszélek, bunkó fiú! De ne hidd, hogy veled már végeztem. Kicsipkézem a valagadat!
Butch Coolidge: Na és most veled és velem hogy lesz?
Marsellus Wallace: Mostantól fogva megmondom hogy lesz velem és veled. Nem lesz olyan, hogy te meg én. Soha többé.
Butch Coolidge: Kvittek vagyunk?
Marsellus Wallace: Kvittek vagyunk. Két dolog. Erről nem beszélsz senkinek. Ez a dolog megmarad köztem, közted és e között a tökönlövötten döglődő, mindjárt kifingó csatornatöltelék között. Ez nem tartozik más senkire! Kettő. Még ma elutazol. Ma este. És ha elutazol, el vagy utazva. Különben véged. Los Angelesben nincs maradásod.
Butch Coolidge: Értem.
Marsellus Wallace: Na húzd el a beled.
Winston Wolfe (miután megvizsgálja a kocsit): Szép munka urak! Akár meg is úszhatjuk.
Jimmie Dimmick: Mintha nem is ugyanaz a kocsi volna.
Winston Wolfe: Na azért most még ne kezdjük el egymás faszát szopni.
Winston Wolfe: Oké urak tisztázzuk a további teendőket. Most innen Monster Joe autóbontójába megyünk. Na most, Monster Joe meg a lánya Rachel megértő a mi problémáink iránt. A telep Észak-Hollywoodban van, úgyhogy néhány kanyar erre-arra, de nagyjából Hollywood felé megyünk. Na most. Én vezetem a sáros kocsit, Jules, maga velem jön. Vincent? Maga jön az Acurámmal. Na most. Ha belefutunk útközben valami zsaruba, senki nem csinál semmit, amíg én nem csinálok semmit.
Vincent Vega: Jó.
Winston Wolfe: Mit mondtam?
Jules Winnfield: Nem csinálunk semmit, amíg…
Winston Wolfe: Amíg mi?
Jules Winnfield: Amíg maga nem csinál.
Winston Wolfe: Ez az! Így felel egy csodagyerek. Na és maga faster cowboy, meg tudja állni, hogy ne csörömpöljön a sarkantyújával?
Vincent Vega: Mr. Wolfe hogy az a pisztoly elsült nem tudom mitől volt. De nem ugrálok, nyugodt lehet.
Winston Wolfe: Na jól van, én viszont gyorsan vezetek. Tartsa a tempót, ha máshogy kapom vissza a kocsimat, mint ahogy odaadtam, Monster Joe két hullát takaríthat el.
Winston Wolfe: Fiúk! Ő Rachel. Egy szép napon itt minden az övé lesz.
Rachel: Helló! Mondjátok, mi ez a szerelés? Röplabdameccsre készültök, vagy mi?
Winston Wolfe: Elviszem a hölgyet reggelizni. Magukat is kitehetném út közben, hol laknak?
Vincent Vega: Redondo.
Jules Winnfield: Inglewood.
Winston Wolfe: Látom a jövőjüket. Látok benne egy taxiutat. Kupálódjanak ki fiúk. Búcsúzz el Rachel.
Rachel: Viszlát fiúk.
Winston Wolfe: Viszontlátásra. De ne legyen több baj, hülyegyerekek!
Jules Winnfield: Mr. Wolfe. Csak annyit, hogy igazi öröm volt látni, ahogy dolgozik.
Vincent Vega: Tényleg, és köszönjük szépen Mr. Wolfe.
Winston Wolfe: Maguknak Winston! Láttad ezt kisasszony? A tisztelet! Az idősebb iránti tisztelet, az jellemre vall!
Rachel: Olyanom nekem is van!
Winston Wolfe: Az hogy valakinek jelleme van, még nem jelenti azt, hogy jellemes!
Jules Winnfield: Ugye megengeded, hogy igyak a finom italodból, hogy ezt leöblítsem?
Telefon közben..(Marsellus Wallace & Butch Coolidge a földön fekszik beájulva)
Maynard: Zed? Itt Maynard. A pók fogott 2 legyet.
Butch Coolidge: Így fogsz elbánni velük Butch. Mert folyton lebecsülnek.
Butch bemenekül Maynard boltjába...
Maynard: Mivel szolgálhatok?
Butch Coolidge: Kuss, baszd meg!
Maynard: Na megálljunk már egy pillanatra! Mi a faszt akarsz itt?
Eközben Marsellus betámolyog a boltba, Butch ráveti magát..és ütni kezdi
Butch Coolidge: Na gyere, baszd meg! Érzed ezt a szúrást? Ez a hiúság ami baszkurál, de majd túlteszed magad rajta...
Marsellus Wallace: Csak ha agyonversz!
Butch Coolidge: Itt valaki ma úgyis megdöglik. Valakinek szétloccsantom a fejét, baszd meg!
Maynard felhúzza a puskát...
Maynard: Állj, ne mozdulj a szentségit!
Butch Coolidge: Ez nem a Te dolgod, baszd meg.
Maynard: De én a magamévá teszem! Dobd el a fegyvert.
Butch Coolidge: Nem érted amit mondok?!
Maynard: Dobd el a fegyvert..
Butch eldobja..
Maynard: Szállj le a niggerről. Kezeket tarkóra és gyere ide a pulthoz...
Butch Coolidge: Ez a mocsok állat meg akart ölni. (belerúg Marsellus-ba)
Maynard: Kuss! Gyere csak..gyere!
(ráver egyet a fegyverrel, majd Butch elájul)
Jody (miután Mia magáhoztért): This was trippy... hihi
Vincent Vega: Háromszor kell beledöfni??
Jules Winnfield: Ami itt történt baszd meg, az csoda volt, baszd meg és azt akarom, baszd meg, hogy te is lásd be!
Esmeralda Villalobos: Mi a neved?
Butch Coolidge: Butch.
Esmeralda Villalobos: És mit jelent?
Butch Coolidge: Amerikai név, nem jelent semmit.
Jody: Van egy szög a nyelvemben.
Vincent Vega: Te bocs, csak a kíváncsiság kedvéért, mire jó neked egy szög a nyelvedben?
Jody: A szexhez..., szopásnál jól jön.
Vincent Vega: Te, én pofán lőttem Marvint bazdmeg!!!
Vincent Vega: Én pofán lőttem Marvint, bazdmeg!
Jules Winnfield: és miért lőtted pofán, bazdmeg?
Vincent Vega: Biztos ráhajtottál egy bukkanóra.
Jules Winnfield: Én nem hajtottam rá semmilyen bukkanóra.
Jules Winnfield: Isten tehet csodát: megállíthatja a golyót, a Coca-Colát Pepsivé változtathatja...
Jules Winnfield: Nah, gyere! Adjunk a melónak!
Jules Winnfield: Te, tépett hajú! Tudod, hogy miért vagyunk itt? Meséld el a haveromnak hova dugtátok az árut.
Marvin: Ott van.
Jules Winnfield: Ha jól emlékszem, tőled a franc se kérdezett még semmit!
Butch: Édes, mióta elmentem olyan kurva szar volt a napom, mint még soha az életben!
Vincent Vega: Piska kellett volna b@zdmeg!
Mia (Vincenthez): Ha ti összejöttök, pletykásabbak vagytok, mint egy hímzőegylet.
Jules: Ha megijedsz a válaszoktól, ne tegyél fel rázós kérdéseket.
Jules: Nézd, elmondom, mi az ábra. Úgy általában ilyenkorra már kinyírtalak volna mindkettőtöket. De most épp olyankor fogtatok ki, amikor megváltozóban vagyok, és nem akarok ölni.
Marsellus Wallace: Én azt hiszem, ha ezen a szarságon túl leszel... Azt hiszem füledig fog érni a szád, tökös. Az van Butch, hogy neked most még megvannak az adottságaid. De bármilzen fájdalmas, az adottságok nem tartanak örökké. A te idõd naggyából lejárt. És ez egy baszottúl kemény dolog az életben. De olyan dolog amit tudomásúl kell venni. Nézd, ez az üzlet telis-tele van önálltató seggfejekkel. Seggfejekkel, akik azt hitték, hogy az idõvel õk is nemesednek, mint a bor. Ha úgy vesszük, hogy megpimposodnak, hát úgy igaz. Ha azt hiszed, hogy a korral jobb lesz, hát nem lesz az. Egyébként is, Butch, mit saccolsz, hány meccs van még benned? Hmm? Kettõ? A boxban nincs öregfiúk bajnokság. Majdnem fent voltál a csúcson, de mindig csak majdnem. Ha sikerülhetett volna, már jóval elõbb sikerül. (átadja neki a pénzel teli borítékot) Jó emberem vagy?
Butch Coolidge: Gondolom, az.
Marsellus Wallace: A meccs estéjén talán, érzel majd valami szúrás félét. Az a becsvágy, ami buzerál. Basszál a becsvágyra! Csak fájdalmat okoz. Sosem segít. Tedd túl magad rajta. És jövõ ilyenkor, amikor éled világod a Karib-tengeren, azt fogod mondani magadnak, "Marsellus Wallace-nak igaza volt."
Butch Coolidge: Nem lesz semmi probléma, Mr. Wallace.
Marsellus Wallace: Az ötödik menetben, leseggelsz. Ismételd!
Butch Coolidge: Az ötödik menetben leseggelek.