Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Ötletes korai scifi-thriller, amit leginkább Rains hidegrázós alakítása és a filmtrükkök visznek el a hátukon, de a forgatókönyv is kifejezetten kreatív és a többi színész is kiváló. Ami viszont kicsit bénára sikeredett, az a lezárás mennyivel jobb lett volna, ha azonnal meghal a végén, mikor lelövik, és szép lassan kirajzolódik a teste a hóban.. Erős négyes.
Nagyon sokat hozzátett a filmhez, hogy ragyogóan tiszta, szabad ég alatt néztem meg, nagy vásznon. Néha olyan volt, mintha az antagonistával együtt ott lettem volna az utcán :D
Ez a film minden ízében, s a végkifejlet is, meghökkentő élmény, a bemutatása idején pedig biztosan megdöbbentő volt. Valahogy így kell rövid idő alatt atmoszférát, feszültséget teremteni, ráadásul a történet is hátborzongatóan elgondolkodtató. A fogadósnét alakító szipirtyó, Una O'Connor ( ő a hisztérikus Minnie nénét játszotta Frankenstein menyasszonyában ) színészi munkájával az egész stábot a láthatatlan homályba száműzi. Kiérdemli a megkülönböztető figyelmet.
A regény írójának tetszését nem nyerte el,és most már meg tudom érteni.Az osztályzatom inkább négyes alá,és a jó trükköknek szól inkább,mint a történetnek.
Már akkor is,és azóta is Hollywoodban mindenhová szerelmi szálat szuszakolnak.Itt is ez történt.A mű társadalmi mondanivalója szépen elveszett,
helyette kapott a hősünk egy barátnőt...
Csak az a mentség,így láthattam a Titanic "100 éves" asszonyát fiatalon,és ott van még az Élet csodaszép angyalja kevésbé korosan.
Sejtettem, hogy ilyesmi lehet a háttérben, de a 80+ év miatt gyakorlatilag azonnal elhessegettem az ötletet... köszönöm szépen a hasznos választ!
Nemrég magam is olvastam egy cikket, hogy a pánik nem volt igazi pánik, de ettől még ez örök "urban legend" marad.
előzmény: csabaga (#20)
A nagyapám látta,de szerintem nem volt megrettenve.
Wells rádiójátékára sok legenda rakódott.Sok túlzás a hatását tekintve.Még helyi pánik sem volt.Csak néhány "dilis",de ezek úgyis mindig vannak.
előzmény: peterhappy (#15)
Igen,de szerintem a régi babramunkában több szív volt és realitás volt.
előzmény: critixx (#18)
Ez voltaképpen a kék háttér technika primitív őse volt, már Méliés is alkalmazta. Whale-ék állandóan visszacsévélték a tekercset, és többször exponáltak ugyanarra az anyagra, akár több mint tízszer. Ez borzalmasan időigényes és aprólékos eljárás volt. Ugyanígy oldották meg, mikor a Kind Hearts and Coronet egyik snittjében Alec Guinness egyszerre hat vagy hét szerepben van jelen a vásznon. Ma ezeket másfél perc megcsinálni bármely profibb vágóprogramban.
Ez mehetne az érdekességek közé.
előzmény: csabaga (#16)
Azt a megoldást használták,hogy egy fekete-fehér filmben nem lehet igazi fekete szín.Így azt kitörölték,így lett láthatatlan a főszereplő,mivel koromfeketébe öltöztették.
Szavak nincsenek rá, mennyire irritált a kocsmárosné károgása. A hideg futkos a hátamon attól a hangtól.
Nem kimondottan vagyok oda a régi filmekért, de ez nagyon tetszett (talán Wells miatt kissé elfogult is vagyok). A trükkök felett nem térek napirendre, egészen bravúros, hogy a csudába tudták ezt így megoldani több mint 80(!!!) esztendeje!
Kíváncsi lennék, hányan rettenhettek meg a film bemutatásakor, hogy igenis járhatnak köztünk láthatatlan emberek. (A Világok harca rádiós pánik ugyebár közismert)
Érdekes, engem pont a vígjáték elemek zavartak nagyon. Tényleg azon kéne röhögnöm, hogy valaki láthatatlanul megdobál másokat, és leönti őket tintával?
Ezt én sem igazán horrornak. Leginkább sci-fi, szerintem. Természetesen erős thriller, sőt nem kevés vígjátéki elemmel. Ahogy HejjaX írta lentebb, a láthatatlan embernek zseniális fekete humora volt, és volt pár vicces jelenet, főképp a szállásadónő, és a rendőrök "rovására".
De amúgy zseniális. Rövid, pergő, izgalmas, értelmes, és marha látványos még ma is. Amellett klasszikus. Claude Rains pedig láthatatlanul is zseniális.
Ötös.
James Whale legszórakoztatóbb filmje (direkt nem horror filmet írtam, mivel szerintem ez nem kifejezetten az, ahogy a többi Whale-film sem). Claude Rains láthatatlanul is zseniális. Ördögi kacaja meg feledhetetlen. A korabeli filmes megoldások meg szinte hihetetlenül lenyűgözőek. Nagyon jól megvan csinálva az egész dolog. Ajánlott!
10/10
nyugodtan kitehetnétek a "vígjáték" meghatározást is (a rottenen pl fent van), mert a láthatatlan embernek piszok jó humora volt, én jókat röhögcséltem egyes jeleneteken. a trükkök és Claude Rains hangja tényleg odab*sznak így szűk 80 év távlatából is.
A film sokkal jobb.
előzmény: puttancsospeti (#7)
Persze, messze van, nem vitás, de nekem akkor is teszik. Lugosi nélkül szegényebb lenne a horror műfaja.
előzmény: Olórin (#8)
A Dracula ezektől nagyon messze van.
A láthatatlan ember meg könyvben is nagyszerű.
előzmény: Cesare Gonzago (#6)
Emlékszem mennyire lenyűgözött anno ez a borító. Ha maga a könyv/film annyira nem is.
De azért tényleg nem volt rossz.
Egyetértek az előttem szólókkal. Nekem is A láthatatlan ember a kedvenc hőskorszakbeli horrorfilmem a Frankenstein menyasszonya és a Lugosi-féle Dracula mellett.
Nekem is ez lesz a kedvenc Universal horrorom:) Elképesztően jó trükkök és ami még igazán emlékezetessé teszi a filmet, az a láthatatlan embert alakító Claude Rains hangja.
kedvet is kaptam ezekhez a 30-as beli horrorokhoz, az emlitett frankenstein menyasszonya is jon mar lefele:P
Nekem is a kedvenc '30-as Universal horrorom a Frankenstein menyasszonya mellett. James Whale tudott.
telleg zsenialis ez a film ! es hat enis ledobbentem h 1933-ban hogy a francba voltak kepesek ilyen trukkoket :o
már az alapötlet is találó, meg a film többi része is nagyon jó, de ezek a láthatatlan emberes trükkök egész egyszerűen zseniálisak, főleg hogy 1933-ról beszélünk...
nem is nagyon értem, hogyan csinálták - az oké, hogy Claude Rainst a forgatáson teljesen feketébe öltöztették (bizonyos jeleneteknél, pl. mikor leveszi a kötést) és fekete háttér előtt vették fel, de akkor se teljesen világos, hogy hogyan tudták ezt úgy megoldani (1933-ban), hogy szinte teljesen profinak tűnik az egész, mai szemmel is...
Egy klasszikus, aki talán a legjobban el lett felejtve honnan jött, és hogy a régi horrorok egyik kulcsfigurája volt. Lassan 90 éves lesz az alkotás, de mint az akkori kedvenceimet, mai napig elő tudom venni. A színészi alakítás nem a kedvencem, de minden más hibátlan. Klasszikus mozi, klasszikus időkből.
Csak így szabad nézni. Kényszert érzek összehasonlítani a mostani filmmel (szerintem jogos, hiszen pont őt akarják a többivel együtt feltámasztani), és csak csóválom a fejem.