Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Már a nézése közben is eszembe juttatta a Tortát - csak ezt sokkal jobbnak találtam -, majd a film végén bebizonyosodott: ez a két film szerkezetileg, hangulatilag, de még témáját illetően is egy és ugyanaz.
El nem tudnám mondani, mi fogott meg a filmben. Hiszen nem szól semmiről, nem vicces, nem is igazán van jól felépítve. Egyszerűen csak tetszett a hangulata, ez a londoni alvilági élet, megspékelve egy börtöntöltelék vámpírral és egy narkós vérfarkassal (ehe-ehe). Aztán jött a feketeleves.
Szokjanak már le erről a minősíthetetlen megoldásról, amit egyes idióták képesek hatásos befejezésnek nevezni. Így az egész cuccos olyan, mintha Leonardo megfestette volna a Mona Lisát, hogy aztán lehányja. Baromság. Az utolsó kettő perc nélkül erős négyes - így gyenge kettes. Ahogy látom, nem vagyok egyedül a tekintetben, hogy ezt az egész lezárást úgy, ahogy van, mosléknak tartom. Kérdem én, megérte megerőszakolni a filmet ezzel?
Nekem pont a vége tetszett.
Szerintem korrekt kis gengszterfilm. Jó zene, jó hangulat, és jók a karakterek is. Nekem tetszett.
Az egyetlen karakter és színész ebben a történetben számomra David Thewlis volt. Mellesleg szeretem az angol különböző akcentjeit, így ez is OK volt, meg magát Londont. De ez a film, nos, igen szétcsúszott. Ja, a zene is jó volt. És kb ennyi szót érdemel, részemről.
Széteső szerkezet, megíratlan jellemek, elvarratlan és több sebből vérző történet (amit ráadásul az utóbbi idők egyik leghiteltelenebb szerelmi szála is tarkít): a London Boulevard a sebtében összetákolt bűnfilm mintapéldája. A lelkiismereti dilemmákból, tiltott szerelemből és pergő fegyvertűzzel kísért alvilági konkurenciaharcból hasraütésszerűen összegyúrt cselekményvilág nemcsak nem tükröz egységes, célratartó koncepciót, nemcsak a szereplők épülnek ordas sablonokból, és nemcsak a dramaturgiai váz szaglik az átgondolatlanságtól, de Colin Farrellről is nehezen hiszi el a néző, hogy az egyik percben még fennen hangoztatja újsütetű credóját ("jó útra térek, kiszállok" etc.), a másikban pedig kopasz nehézfiúk tenyérbemászó pofáját használja egy üvegpohár szétlapításához, bűnözőpalántát lő homlokon, maffiacsatlósok arcát rúgja szilánkosra stb. Üde színfoltot jelent azonban a brutális kiskirályt zseniálisan megformáló Ray Winstone, aki már megint egy olcsó filmben kényszerül bizonygatni, hogy mennyire a vérében van a színészmesterség. Rajta kívül William Monahan filmje nem sok jót tud felmutatni: talán a szüntelenül lüktető aláfestő zenét, ami körömfeketényit dob a hangulaton. De ha a körítésben kell keresni a pozitívumokat, akkor már rég rossz az egész. Kegyelemkettes.
A könyvet nem olvastam sajnos, de a film egész jó. Szerintem igen is jól van összerakva.
A karakterek semmilyenek, a cselekmény pedig ugyanerre tendál egy kis sablonossággal karöltve. Egyes szálaknak, tetteknek semmi értelme vagy keresnivalója a filmben, mást pedig talán jobban ki kellett volna dolgozni.
Ennek ellenére nem mondanám, hogy nem élveztem a filmet, a maga közepességével jól elszórakoztatott száz percig, a színészek többsége pedig szerintem kitűnő volt, Farell egyre inkább George Clooney-ra kezd hajazni.
szerintem korrekt film volt, nagyon élveztem.
Én olvastam a könyvet, abból jóval többet ki lehetett volna hozni, mondjuk egy Scorsese-féle narrátoros megoldással.
Így elbaszni 1 jó nyersanyagot.Az a baj h csak coolnak látszik,de sajnos nem az
rettentő gyenge, óriási csalódás. nem is értem miért hasonlítgatják ezt guy ritchie filmjeihez. se nem humoros, se nem izgalmas, sőt nekem néhol kifejezetten unalmasnak hatott. monahan csak másolni akarta ritchie-t őt, de ez valami bűn rossz lett. majdnem nézhetetlen... (zenék viszont jók voltak)
Ritka szép példája az elbaltázott lehetőségeknek. A kellemes kezdés után az utolsó fél óra úgy néz ki, mintha kemény drogok hatása alatt követték volna el...
William Monahan nem kissé van túllihegve, Oscarja az egyik legkevéséb megérdemelt díj a filmtörténelemben. Ezúttal saját rendezése került terítékre: a logikátlanságok, a gyengén egymásra pakolt jelenetek és a nagybetűs stílusra való törtkvés, ami nyilvánosságot ad az újdonsült direktor úr képességeiről. Pedig a sokat szidott első 30 perc az, ami még reményt keltő.
Ez egy 3-as film lehetne, ha nem lenne a vége... Nagyon fasza csávó akart lenni a rendező, arra jó volt, hogy aki egyszer látta soha nem fogja újra megnézni... valószínűleg fényes nappal, azon a környéken...
Amúgy meg igen, egy herélt Guy Ritchie feelingű film, amíg GR filmejit az ember végig élvezi, izgulja, addig ebbe negyedóránként egy jobb jelenet/vicc, pár jobb zene és kész.
Bezzeg színészekre költöttek, csak hát báni is kell velük, az meg ugye nem jött össze.
10/5