Never Let Me Go (2010) ☆ 👁

Ne engedj el!

(Mark Romanek)

amerikai-angol dráma, sci-fi, szerelmi történet

3,6
★★★☆☆
417 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

  • 1
  • 2
2020-04-02 20:17:11 Lady Ópium (4) #140

Kazuo Ishiguro remek könyve alapján készült filmadaptáció , mely úgy érzem remekül sikerült.
Egyrészt elég jól visszaadta a könyvet, másrészt meg a kiváló színészek játékának, alakításának is köszönhető ez az egész.
Az egész filmnek mindvégig volt egy nyomasztó hangulata, legalább is ezt éreztem, mintha tudná az ember, hogy nem számíthat semmi jóra, semmi happy and-re, amiről a végén persze meg is bizonyosodik sajnos.
A zene, a képek, a szereplők arca mind-mind ezekről a jelekről árulkodott.
Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára, nos ez itt is így volt, reménykedtek mindvégig, hogy talán.., talán kapnak egy esélyt ők ketten( Kathy és Tommy), még ha csak kis időre is, de legalább addig is együtt lehetnek ,hisz elpazarolták az éveket, azok csak úgy tovatűntek, hiába voltak karnyújtásnyira egymástól, de mégsem voltak együtt.
Mintha azt sem tudták volna, hogy hogyan kellett ezt rendesen csinálni, szeretni egymást, elmondani a másiknak amit éreznek, mert mindig is irányítva voltak, megmondták nekik, hogy mit csináljanak, mire termettek, mit szabad és mit nem, önálló akarat itt nem volt.
Ebbe bele is törődtek, nem volt más választásuk.
Mit is lehet várni egy olyan embertől, pl. egy nagyobb elhatározást, aki még egyedül sem képes rendelni egy éttermi étlapról ,mert nem tudja, hogyan kell.
Születésük óta egy burokban voltak Hailsham-ben, ami egyrészt védte őket, egyrészt meg megfosztotta az élet adta lehetőségektől, nem váltak a részévé, nem lehettek szabadok, olyanok voltak mint a rabok, néha már olyan érzésem volt, mintha csak egy tárgyak lettek volna, akit ha eljön az idő ,előveszünk és használjuk, kipréseljük belőle amit csak tudunk, amire jó, utána meg egyszerűen eldobjuk.
Pedig Ők is olyan emberek voltak mint mi, csak nem nézték és néha nem is kezelték annak őket.Minden embernek van lelke,azzal születünk, még ha egyeseknek nem is tűnik úgy.
Nem vagyunk élettelen gépek, ver a szívünk, van pulzusunk, vér folyik ereinkben és van testhőmérsékletünk. Hailsham-ban is ilyen emberek voltak, ezen tulajdonsággal mindegyikőük rendelkezett, viszont a saját sorsukat mégsem ők határozták meg.
Volt egy bizonyos cél melyre születtek, mely már születésük előtt eldőlt, nem is tudtak volna ellene mit tenni,bár azt sem tudták, hogy hogyan kell.
Az ember sosem tudhatja előre,hogy mi lesz a végzete, ők viszont tudták, ez még rosszabb, mert így kísért mindvégig, addig amíg bevégezzük.
Tommy Ruth által duplán irányítva volt, szinte behálózta a fiút,mert szeretett volna egy társat magának, akihez tartozik, akivel mindvégig együtt lehet, pedig tudta, hogy ez nem szerelem,mert érezte, hogy Tommy már gyerekkoruk óta Kathy-vel sokkal mélyebb barátságot alakított ki,ezért a saját személyével egy falat emelt közéjük.
Valahol meg is értem tettét és bevallom nem is hibáztatom ezért, főleg ezért sem,mert mikor már közeledett a sors által rászabott feladatra,akkor közölte kettőjükkel, hogy mit miért is tett,és próbálta Tommy-t és Kathy-t egymás felé terelni, még arra a kis időre is ami még hátra van.
Számomra Ruth halála volt a mélypont, ahogy látszott ott kiterítve, egy élettelen test, egy „üres szoba”, teljesen egyedül, úgy, ahogy talán mindvégig is érezte magát-e világon, borzasztó volt ezt látni.Ennyi volt egy emberi élet…,gondoltam.

Keira Knightley alakítása teljesen lenyűgözött, szinte olyan volt mintha Én lettem volna Ruth, annyira jól alakította ezt a szerepet, teljesen a hatása alá kerített.
Kathy, azaz Carey Mulligan is remek volt Andrew Garfield-el együtt.Az ő hármuk alakítása tette olyanná ezt a filmet, melyet szerintem az író is megálmodott, illetve leírt a könyvében, és ezt mind a szemünk elé tárták ők hárman ..,Ruth.,Tommy, és Kathy képében.

2018-09-10 01:46:57 Herrberger Detonator (2) #139

Eloszor a konyvet olvastam el, ami nem tetszett - de a vege felhozta egy jo kozepesre. A filmet azert jo megnezni kozvetlenul utana, hogy rajojjunk, hogy milyen szepen ki lettek fejtve az erzelmek a regenyben, amibol semmit sem tudtak atvinni a filmbe. A film borzalmasan gyenge. Az igazsaghoz tartozik, hogy en egy ilyen regenyt meg sem filmesitenek.

2014-11-15 11:33:48 Prüstü (3) #138

Súlytalan. Egy jó regény, igen pocsék reprezentálása. A színészi játék Mulligant leszámítva, a befogadhatóság határát sem súrolja. Kár érte, lehetett volna ebből egy erőteljes alkotás , a zene és az operatőri munka is megvolt hozzá.

2013-09-11 20:23:44 tomside (5) #137

A világ egyik legjobb filmje arról, hogy vagyunk valakik.
Legalább is, hogy lehetünk.
Lehetnénk.

2013-04-30 09:57:39 BonnyJohnny (3) #136

Egyrészt azért nem fogadnék rá, hogy tényleg a 10%-ba tartozol (míg nem tétetsz próbára, soha nem is tudjuk meg). De tételezzük fel, hogy igen, és a szereplők is azok. Mindenki? Még Knightly karaktere is, aki előszeretettel utánozza a nagyvilágban látott formákat, és egyértelmű, hogy oda vágyna, de valamiért nem vágyik.
Másrészt, mostmár JeszKar és critixx is ugyanazokat a kitételeket említi, mint én is. Oké, ez a hozzáállás is, de sem átnevelés, sem magas cél nélkül nem életszerű.
Egyébként megjegyezném, hogy nem (csak) ezért adtam rá hármast. Volt lentebb olyan megjegyzésem is, hogy szerintem a film semmilyen a helyzetből adódó filozófiát nem csap le. Sem szereplők, sem a társadalom nem gondolkodnak el életük mibenlétén (pedig, ha a galéria célja az, amit a galériavezető mond, akkor pont, hogy igazolták azt, amit azzal kerestek, de úgy tűnik nem érdekelte őket).

előzmény: ChrisAdam (#135)

2013-04-29 22:28:34 ChrisAdam (5) #135

Akkor én vagyok többek közt az a 10%. :) Na jó, persze, nem az, bennem is él egy életösztön. De ha már meg kell halnom, hát haljak meg szép célért. (És nekik meg kellett halniuk, mert muszáj volt.)

Amúgy itt a spoilereket olvasgatod a film megtekintése nélkül. Ajajjaj. :D

előzmény: critixx (#134)

2013-04-29 22:22:17 critixx (?) #134

Nem láttam ezt a filmet, de marha szép dolog az altruizmus, de a legtöbb ember egyrészt teljesen jogosan önző, másrészt él benne egy természetes életösztön. Persze, ezt különféle ideológiákkal és egyéb dolgokkal ki lehet ölni (lásd öngyilkos merénylők), meg minden bizonnyal vannak olyan nemes célok, melyekért érdemes az életét áldoznia valakinek. De őszintén megmondva, én biztos hogy a saját túlélésemet választanám és sohasem mennék bele ebbe, ha megmondanák nekem, hog csak azért születtem, hogy egy ismeretlen ember szervdonorja legyek. És szerintem az emberek 90%-a is biztosan így tenne.

előzmény: ChrisAdam (#133)

2013-04-29 21:58:09 ChrisAdam (5) #133

Megnézném még egyszer a Star Wars Sagat, az Alien Sagat (beleértve a Prometheust), a 2001-et és végül Az élet fáját, oszt csináljanak velem, amit akarnak.

Komolyra fordítva a szót:
Való igaz, kicsit idegennek tűnik a reakció a filmben. De ha őszintén belegondolok, ha tényleg megtudnám, hogy én csak azért élek, hogy majd más élhessen, akkor igen, megnyugodnék, mert ez megnyugtatna, hogy én azért halok meg, hogy más éljen. Szerintem ha valami szép ebben a mocskos világban, akkor ez az. És most ezt komolyan mondom. Persze lehet, hogy először magam sem hinném el, gyorsan bakancslistáznék, mert tudom, mi az a világ. De ők... el voltak dugva egy isten háta mögötti helyen, semmit nem tudtak a világról. Semmit. Valójában nem nagyon tudták, mit veszítenek.
De most már tényleg újranézem a filmet. :P

előzmény: JeszKar (#131)

2013-04-29 20:45:41 BonnyJohnny (3) #132

Igazából csak az első bekezdésre gondoltam, mivel ott a Chrisnek szegezett kérdés formájában rákérdezel a film fordulatára. :)

tomside: hát ez így itt, bahajítva a cybertérbe igen freudira sikerült! :D :D :D

Hát így kiemelve lehet, de az előtte lévő mondatban leírom, és így egyértelmű, hogy a egy évvel korábbi vita résztvevőihez hasonlítom magunkat az alapján, hogy mely résztvevők álláspontját képviseltük.

Amúgy ez nem jó tükör nekünk nézőknek, mivel mibennünk bennünk van a vágy, hogy javítsunk életünkön. A szereplőknek nincs. És mint írtam, nem azt kifogásolom, hogy nem sikerül nekik (úgy rossz is lenne a film), sőt még a tettlegességet sem (bár egy próba legalább nem ártott volna), hanem azt, hogy nem is akarják.

előzmény: JeszKar (#131)

2013-04-29 17:20:43 JeszKar (3) #131

Utólag spoilerbe rakva, bár nem érzem, hogy az lenne.

Chris, te mi tennél ha holnap a szüleid/a tanáraid/stb. elmondanák, hogy téged csak donor célokra neveltek, semmi másra. Vállat rándítanál, és annyi? Mert a szereplőink kb. ezt csinálják.

Mert a filmben nincs semmi, ami azt mutatná be, hogyan nevelik őket erre. Hogyan alakítják a gondolkodásukat/mossák ki az agyukat, ahogy tetszik. Pedig úgy a film még érdekes is lett volna, mert az mindenképp egy egyedi történetet adott volna. De a filmben még titkolják is előlük jó sokáig, és csak véletlenül derül ki. És utána semmit nem tesznek, sőt még egy gondolatot se vetnek fől. Semmi. Elfogadják a sorsukat, mint a robotok. Az öngyilkos terrorista se úgy lesz, hogy odamennek random muzulmánhoz és aztán azt mondják neki, hogy te holnap felrobbantasz egy épületet, mire ő azt mondja oké.


2013-04-29 16:47:06 tomside (5) #130

EJISSTEN ŐRIZZ!!! :))

Pont ezt magyarázom. Hogy mennyire igaz ez addig, ameddig ez a film szépen meghitten négy szem közt kérdezi ezt meg, és mennyire ripacskodás onnantól kezdve, ahogyan ezt Müller Péter előadja.

előzmény: ChrisAdam (#129)

2013-04-29 16:39:39 ChrisAdam (5) #129

Na, ezt most így kinyomtatom és körüljárom az utcánk postaládáit.
Nagyon igaz, amit mondasz. :)

előzmény: tomside (#128)

2013-04-29 16:36:50 tomside (5) #128

Én vagyok Olórin és Hannibal, te pedig limupei és tarax. :D
-- hát ez így itt, bahajítva a cybertérbe igen freudira sikerült! :D :D :D

Kábé végigolvastam, amit írtatok, és ugyanazokból az alapvetésekből dolgozom, mint ti, csak más következtetésig jutok el. (És ettől is zseniális nekem a film.)

Alapvetés, hogy üres az életük, alapvetés, hogy hamis a nyugodtságuk, alapvetés, hogy a szerelemtől várják a megváltást. Teljesen logikus mindebből azt a következtetést levonni, hogy lázadniuk kellene, de a film más olvasatot teljesít ki. Lévén, hogy az én szememben a film egy kritikai tükör, és ezért rólunk szól, akik a vásznon innen ülünk. Rólunk, akiknek üres az életünk, akiknek hamis a nyugodtságunk, akik bármit beképzelünk és elhiszünk, csak hogy belenyugodjunk abba, hogy nem fogunk meghalni, rólunk, akik a szerelemtől várjuk a megváltást. Amikor a film vége - szépen felépítve, szisztematikusan - azt váltja ki a nézőből, hogy "ez a barom miért nem lázad fel és kezd el szabadon élni?" -, akkor jusson eszünkbe, hogy ezt nem csak úgy a vászonba mondtuk bele, hanem egy tükörbe. Minket nem fognak levágni szervdonor módjára, de ha nem adunk valódi, egyedi tartalmat az életünknek, semmiben nem különbözünk az intézet tanoncaitól. Hogy értem ezt? Pl. úgy, hogy amikor ez megérett bennem, kikapcsoltam gépet, telefont, mindent, és lementem sétálni egyet. Müller Péter kibaszottul meghitt szavakat és mondatszerkezeteket használva, kurva populárisan úgy írná ezt meg egy könyvben, hogy:

Nézz magadba. Csendesedj el és nézz magadba igazán. Zárj ki mindent. Amíg a legnagyobb csendben és sötétségben, befelé nézve nem találod meg az életed célját, addig nem is élsz igazán!

(Khurghhhh, hányingerem lett magamtól, amiért ezt így le tudtam írni.) ;)

előzmény: BonnyJohnny (#127)

2013-04-29 16:06:08 BonnyJohnny (3) #127

Igaz, hogy csak egy akciófilm, de az abban bemutatott reakció volt a logikus. Az ebben bemutatott nem. És mondom, mivel így reagálnak, nem látom okát sajnálni őket (csak a szerelmi vetület miatt, mint lentebb említettem). És mondom sem agymosva, sem egy magasztos cél által vezetve nem voltak. Semmi okuk nem volt így reagálni.
Az iskolájuk annyira volt börtönszerű, mint bármelyik egyházi iskola abban a korban ('70-es években játszódik), egy kicsit sem jobban. Egy rozoga fa kerítés őrizte őket, meg egy pletyka. (pedig a Truman show óta tudjuk, hogy ennyi még egy gyereknek is kevés, ha kíváncsi :)).

Egyébként a vita már csak azért is meddő, mert úgy érzem ugyanazt játsszuk el újra, ami bő egy éve már lejátszódott itt. :) Én vagyok Olórin és Hannibal, te pedig limupei és tarax. :D

előzmény: ChrisAdam (#126)

2013-04-29 15:57:31 ChrisAdam (5) #126

az iskolájuk egy átlagos angol bentlakásos iskola

Tudtommal nem átlagos, hisz nem mehettek ki, tehát kb. olyan volt mint egy börtön. :P (Rosszul emlékszem?) Hisz csak később engedik meg, hogy elmenjenek.
A Szigetet nem láttam még, de az egy akciófilm. :P Ez meg nem az, ez az egyik. A másik meg mondom az, hogy ez nekik természetes volt, hogy életüket adják másoknak. És nem az késztet sajnálatra, amit te mondasz, hanem inkább az, hogy emberek és szerethető karakterek. :P


De nem akarlak ám meggyőzni, ezen nem lehet vitázni, valaki átérezte, valaki meg nem.

előzmény: BonnyJohnny (#125)

2013-04-29 15:50:37 BonnyJohnny (3) #125

Na igen, de az öngyilkos merénylők is azért vállalják önként, mert születésüktől fogva erre nevelték őket. De egyébként ebben a filmben egyáltalán nem jelenik meg, hogy annyira átmosták volna az agyukat, mint a vallási fanatikus nevelésben részesült terroristáknak (az iskolájuk egy átlagos angol bentlakásos iskola). Tehát ez egy szeg a magyarázatod koporsójába. A második szegnek azt szánom, hogy az öngyilkos merénylők egy számukra felfoghatatlan, életüknél is többre tartott Istenért teszik amit tesznek. Ezek ismeretlen emberekért. Mégsem merül fel bennük, hogy miért éljen inkább ő, mint én.

Az pedig már racionális magyarázkodás, hogy "hova menekülhetnének". Nem a konkrét tettet hiányolom, pláne nem a Szigetben látott zúzós menekülést. Azt hiányolom, hogy nem volt vágyuk sem(!) változtatni a sorsukon. Tehát akkor miért sajnáljam őket?

előzmény: ChrisAdam (#124)

2013-04-29 15:41:50 ChrisAdam (5) #124

öngyilkos merénylők

Ne feledd, hogy az öngyilkos merénylők azért öngyilkosok mert ezt választották. Ők nem. Tudtukon kívül használták fel őket, s mikor rájöttek, hogy igazából mi az életcéljuk, akkor már késő volt, ez volt beléjük vésve. Ez olyan volt, mint Asimov három robottörvénye.

És ha fel is merül bennük: hova meneküljenek el? Mit csináljanak? Gondolj bele, nem is voltak a külvilágban, nekik az az élet, amit a nevelőnők biztosítottak nekik. Számukra, hogy így fogalmazzak, az a normális.

előzmény: BonnyJohnny (#123)

2013-04-29 15:35:49 BonnyJohnny (3) #123

Lentebb hozták példának a film hívei az öngyilkos merénylőket. Őket sem sajnálom, hogy meghalnak. Hiszen a haláluk számukra siker. Úgy tűnik ezek az emberek (és a külvilág is!) tökéletesen elfogadták a halálukat, így annak eljövetele tulajdonképpen az életük céljának beteljesülése. Másképpen fogalmazva, a film vége happy end. Igazából az egyetlen sajnálni való a be nem teljesült, pontosabban csak rövid időre beteljesült szerelem. De az is mintha csak zárójeles megjegyzés lenne a filmben. Ha azt kiemelnénk a filmből és egy szokványos szerelmi történetbe ágyaznánk, ugyanúgy csak (a színészek miatt) erős közepest kapna. Azzal, hogy egy komplettebb filozófiai történetbe ágyazták a filmet, érné el a jó, sőt akár a zseniális értékelést is, viszont számomra a film ilyen szempontból kihasználatlan maradt.

előzmény: ChrisAdam (#122)

2013-04-29 15:27:38 ChrisAdam (5) #122

Én ugyanazt a mondatot idézném neked: pontosan azért nem sajnálom őket.

Ez mondjuk érdekes. Attól még, hogy ilyenek, nem kell sajnálni őket? Na mindegy. Ez így nehéz.

előzmény: BonnyJohnny (#121)

2013-04-29 15:21:27 BonnyJohnny (3) #121

Te nem éreztél mérhetetlen sajnálatot főleg a vége felé, meg úgy az egész alatt.
Nem, mert nem éreztem, hogy rossz nekik. Azt tudom, hogy én az ő helyükben milyen rosszul érezném magam, de rajtuk egyáltalán nem érződött, hogy elégedetlenek lennének a sorsukkal. Nem vágytak változtatni, csak szenvelegtek a sorsukon.
Egyébként a spoilerben leírtál egy egy mondatos magyarázatot, hogy miért viselkednek úgy ahogy. Én ugyanazt a mondatot idézném neked: pontosan azért nem sajnálom őket.

előzmény: ChrisAdam (#119)

2013-04-29 15:17:53 tomside (5) #120

sosem leszek hiteles FILMkritikus - ha a szubjektumot nem vonom ki a Nagy Képletből, nálam ez a film benne van egy nem létező, folyton valtozó All time 15-ben! Így üssétek! :)

2013-04-29 15:11:40 ChrisAdam (5) #119

de szerintem semmi sem önti el.

Huhh. Ez kicsit túlzás, nem?
Az a legjobb az egészben, hogy nem a film sír és az szomorú, hanem a nézőre bízza (hisz a főszereplők nem magukért élnek, milyen szép ez, nem? ez bennünk játszódik le, mint gondolat), hogy érezze át a szereplők sorsát. Te nem éreztél mérhetetlen sajnálatot főleg a vége felé, meg úgy az egész alatt.
De valamelyest igazad lehet, nem önti el semmi konkrétum a filmet, az egészet áthatja egy furcsa, életidegen, hideg érzet. Azóta se tudom behatárolni, hogy milyen ez a hangulat... De nem is baj.
(Mint mikor látjuk, hogy közeleg a tél, de még kihasználjuk az ősz utolsó pillanatait.)
Csak hallgatom a zenéjét.

Én a kislány bőröndbe csomagolós jelenetétől kezdve egy csomó jelenetnél vártam, hogy na most megszökik/megszöknek vagy legalább a szándék, vagy legalább az ötlet vagy csak a vágy felébred bennük. De nem.

Mert beléjük volt nevelve, szinte olyanok voltak, mint a robotok. És ez a durva.


Hű, de újranézném most. Lehet, hogy ezt is fogom tenni. :)

előzmény: BonnyJohnny (#118)

2013-04-29 14:54:01 BonnyJohnny (3) #118

Féltem, hogy elönti majd a giccs.
Valóban nem önti el a giccs, de szerintem semmi sem önti el.
Konkrétan alig történik valami a száz perces játékidő alatt. Szenvelgések sorozata, amiket a színészek tesznek elviselhetővé. Mulligan és Garfield nagyszerűek, és nekem Knightlyval sem volt annyi bajom, mint szokott (elvégre ellenszenves, film végére egészségtelenül soványra fogyó lányt játszik). Egyébként a sokak által mellette felhozott kórházfolyosós jelenetben sem tud felmutatni többet a kínlódó arckifejezésnél, amit aztán Cronenberg filmjében helyez magasabb fokozatra.
Valamint csatlakoznék a többség kifogásához. Én a kislány bőröndbe csomagolós jelenetétől kezdve egy csomó jelenetnél vártam, hogy na most megszökik/megszöknek vagy legalább a szándék, vagy legalább az ötlet vagy csak a vágy felébred bennük. De nem.
Az alaptörténet által kínált remek gondolatokból semmit sem használ ki a film. Egy-egy említésre futja csak. Például a galéria szerepét egy mondatban elmondják. Pedig nem egy film épült már csak erre az egy dologra felhúzott filozófiai gerinc mentén. (mik vagyunk, mitől vagyunk emberek)

2012-11-06 21:49:37 Rorschach (2) #117

Szerintem borzasztó kevés volt ennyi ötlet és cselekmény száz percre. Nem elég elgondolkodtató, nem elég mély, csupán a felszínt kapargatja. Nem kezd a koncepciójával semmit, helyette nyálba fojtja. A zene és a színészek viszont nagyon jók, mentik, ami menthető - szegény Knightley már megint hülye picsát játszik...

2012-10-30 10:24:19 ChrisAdam (5) #116

Ott tudtam lenni. És alig tudtam visszatérni. Egyszóval magával ragadott. Mindent elmondtatok itt 115 kommentben, csupán a saját élményeimet tudom hozzáadni. Féltem a filmtől. Féltem, hogy elönti majd a giccs. Féltem, hogy majd csak egy egyszerű, tömeg-romantikus dráma lesz.
És semmit sem tudva a történetéről ültem neki és alaposan mellbevágott. És most jöttem rá, hogy én nagyon szeretem az ilyen hideg, idegen drámákat. Carey Mulligan megint remek, Andrew Garlfield is nagyon jó, Keira Knightley úgyszintén pocsék. Kitűnő fényképezés, a vége épp annyira giccses, amennyire annak kell lennie. Az egész beletörődés pedig nagyon jól lett ábrázolva. Persze a nézőben ezerszer felmerül a kérdés: miért nem menekültek el?
90% Megvan az ötös.

2012-09-18 11:26:57 tomside (5) #115

sajnos de. :((((
Nem tudná kiszedni valamelyik sokattűrt szerkesztő a 113-asat?

előzmény: Simpleton Larry (#114)

2012-09-18 11:21:00 Simpleton Larry (?) #114

Nem láttam még, úgyhogy csak megérzés: nem spoileres e hozzászólás de nagyon? Legalábbis más leírásokban, kommentekben úgy tűnt igyekeztek nem feltárni ilyesmi részleteket.

előzmény: Kalevala (#113)

2012-09-17 22:37:32 Kalevala (4) #113

A film teljesen magával ragadott. Milyen embertelen “emberi” társadalom az, ahol emberi lényeket hoznak létre, mint anyagraktárt. Milyen mélyre kellett, hogy süllyedjen az a társadalom, ahol mindezt gátlások nélkül végre lehet hajtani? A fö probléma nem ott van, hogy a klónok miért nem szöknek meg, hanem, hogy egy társadalom hogy engedhet meg ilyen emberi kizsákmányolást. Ha a film utópisztukus is, milyen társadalom tükörképét tárja fel?
És most hadd legyek teljesen cinikus: Ha már a klónok felhasználása mint pótalkatrészraktár nem ütközik etikai határokba, akkor miért nem használjak ki ezt a lehetöséget 100%-ig, hiszen egy emberi lénynek csaknem minden szervét újra lehet értékesiteni. Micsoda pazarlás!

A film olyan etikai és erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyeken érdemes elgondolkozni. És talán nem is járunk olyan távol eme utópisztikus társadalomtól, hiszen hallottunk már olyan esetröl, ahol fizettek egy veséért vagy egy darab májért. Logikus konzekvencia lenne a következö lépés, a klónok gyártása. Lenne!

Visszatérve a kérdésre, miert nem szöktek meg? Ha ezek a klónok úgy nöttek fel, abban a tudatban, hogy nincs létjogosultságuk, akkor tudatosul bennük, hogy más szerepük nincs az életben, mint hogy pótanyagként használják fel öket. A könyv olvasása közben jobban átérzi olvasó, hogy bár az embereknek szükségük volt a klónokra, de mélységes utálatttal undorodtak tölük és nem is vették emberszámba öket. Igy aztán nehéz lenne beilleszkedni az emberi társadalomba.

2012-06-21 13:12:22 Leppard (2) #112

Sok kérdést felvet a film és az eddig leírt hozzászólások is.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez egy utópisztikus vízió (a műfaji besorolásában nem véletlenül szerepel a "sci-fi"), így ezt az elképzelt társadalmat, a benne élő emberekkel nem lehet összevetni azzal, amit ismerünk. Arról pedig senkinek semmilyen fogalma nincs a mi világunkban sem, hogy egy esetleg létrehozott klónnak milyen lenne a világképe, a gondolkodásmódja, tudata, lenne-e egyáltalán egyénisége, meglenne-e benne az élni akarás vágya (pláne a filmbélihez hasonlatos nevelkedés esetében).
Nem véletlen, hogy a világon mindenütt tilos az ember klónozása.

A film tehát mindezeket figyelembe véve szerintem korrekt alkotás. Más kérdés, hogy ettől még ez nem lett egy jó "múvi", mert a kilátástalanságon kívül nemigen közvetít mást a néző irányába, ráadásul vontatott és unalmas. Lehet, hogy a könyv nagyon jó, a film viszont nem az. Ilyen alkotásokat nézve mindig az jut eszembe, hogy nem kell minden történetből feltétlenül csinálni egy filmet. Ez persze csak egy nézőpont, hisz ez is sokaknak tetszett...

2012-05-12 16:20:37 Lil Martin (2) #111

uhh, egyáltalán nem érintett meg.

2012-01-12 20:40:54 tomside (5) #110

És még Vapitire is betoltam, mondom, köpjetek le.

2012-01-12 20:40:25 tomside (5) #109

Szentimentalista mocsok vagyok, köpjetek le, de én ezt ma átpontoztam ötösre. Carey Mulliganért meg odaadnám a fél vesémet.

2012-01-03 02:45:04 Golyo (5) #108

Számomra eléggé egyértelmű volt, hogy ezek a fiatalok azért nem próbálkoznak lázadással, szökéssel, és egyéb rendszerellenes tettel, mert egyetlen napig nem tudnának túlélni a nagyvilágban. Pedig ezeknek a gyerekeknek még valamit tanítottak, a 90-es évekre viszont már csak embergyárak maradtak, ahol nagy valószínűséggel 70-es IQ alatti vágónövendékek kerültek ki.
Néhány apró történeten keresztül be is mutatja nekünk ezt a film, de úgy tűnik sokaknak ez kevés volt:
1. Tommy nem megy a labda után, ami átszállt a kerítésen, és a történetek, amiket mesélnek, amikor a tanárnőjük rákérdez, hogy miért.
2. A reakció totális hiánya, amikor a tanárnő beavatja őket a nagy titokba, amiről nyilván tudnak, és el nem tudják képzelni, hogy lehet máshogy is.
3. Amikor elmennek megnézni Ruth eredetijét(?), és rendelnek. Nyilván tudnak olvasni, de képtelenek dönteni. Sosem volt erre szükségük még korábban. Mert addig nem volt választási lehetőségük.
Ezeknek az emberkezdeményeknek kellene valahogy megszervezni egy szökést? Ráadásul meglehetősen valószerűtlen, hogy bárkitől segítséget remélhetnének.

A rabszolgás párhuzamot jónak tartom egyébként. A szolgaságba született rabszolgák meglehetősen ritkán lázadtak fel.

2011-12-01 16:19:11 ekrekirts (4) #107

Rég láttam ennyire lehangoló filmet, megdöbbentő a világkép amit elénk tár és persze elgondolkodtató, nem véletlen alakult ki ez a kis vita
az élni akarásról, avagy a beletörődésről. Minden normális emberben ott van az életösztön, ezek az emberek mégis beletörődnek a sorsukba. A mi világunkkal nézve ez elképzelhetetlen, de a filmben teljesen másról van szó, itt ezt az egész társadalom elfogadja, nekik ez természetes akármilyen furcsán/csúnyán hangzik. Öngyilkos terroristákkal hasonlóságot keresni teljesen abszurd, nem is értem hogy lyukadhat ki ide valaki...Kb rögtön a főcím után megtudjuk, hogy 52ben volt egy orvostudományi áttörés, a várható átlagélettartam kb 100 év. Kérdem én ez nem irreális? Szerintem csak annyira, mint az, hogy valaki "beletörődik" a sorsába egy olyan társadalomban, ahol ez természetes....

Amit ezzel szeretnék mondani, nem véletlen kapott a film sci-fi besorolást. Lehet szeretni nem szeretni, de amit vállal azt teljesíti.. ha megfog, megfog ha nem, akkor ez nem a te mozid :) engem megfogott

2011-10-17 11:00:24 Lenea (2) #106

nem rossz, de valahogy negatív töltettel sokkolt, rossz érzéseket keltve bennem. Az efféle témaválasztásnak nem igazán látom értelmét, mivel túl negatív és teljesen remény nélküli. Egyébként voltak szép pillanati a filmnek, de engem végtelenül elszomorított.. és egy kis napfényt sem kaptam.. ezért nem tudok rá jobbat adni..

2011-09-16 18:27:02 BladesOrsi (5) #105

A könyvet nem olvastam (de tervezem), a film nagyon tetszett!


És örülök, hogy ebben a filmben végre nem voltak lázadók, mint a hollywoodi filmekben. Számomra még hatásosabbá vált a film azáltal, hogy a szereplők tűrték a sorsukat.

2011-08-05 09:34:34 tomside (5) #104

Szeretem ezt az oldalt, valóban kritikusok vannak itt. EL is mondtatok helyettem szinte mindent. Summa summárum: jó ez, de lehetett volna jobb is - nem egy ilyet láttunk már. A "csendes dráma" vagy "lassú dráma" nálam működik. Ha a tragédia, az értékvesztés nem hivalkodóan, öncélúan zajlik a szemem előtt, nálam az hatásosabb, azt hiszem. Persze ez már csak az én érzékenységem kérdése. Ugyanakkor elkövettem azt az amatőr hibát, vagy zseniális teljesítményt - mostanra tényleg nem tudom, melyikről is van szó -, engedtem a filmnek, hogy berántson. És amennyire elképesztő módon sci.fi ez az egész, a mondanivalója, az utolsó sorok éppen annyira megkérdőjelezhetetlenül és valóságosan a mi problémáink. Engem ez vitt.

2011-08-02 16:42:27 limupei (?) #103

Igen, mint már korábban elhangzott. A társadalom többi (több millió) tagja számára ez elfogadott és természetes. Mit tehetne néhány tucat ember több millióval szemben? És ha mégis sikerülni megszökni, ez akkor is egy sziget.

előzmény: turoscsusza (#102)

2011-08-02 16:06:14 turoscsusza (3) #102

számomra az volt teljesen érthetetlen, hogy látszólag normális fiatalok miért fogadják el ezt az életet és nem próbálnak elszökni, változtatni, vagy akár csak kérdezősködni. erre nevelik őket, és? a szép új világot olvasva ott teljesen logikus volt, miért ilyenek a karakterek, de itt kicsit sem. alapvető emberi tulajdonságok hiányoztak belőlük, vagy akár ösztönnek is mondhatnám, amit neveléssel kétlem, hogy el lehetne tüntetni. vagy a novella ad további magyarázatot erre?

2011-06-18 22:50:53 maguska (3) #101

Hát igen! Egyébként, ha nagyon történelmi példákat akartok a rabszolgák tökéletes párhuzam. hiszen ők is csak a tulajdonosok kényelmét szolgálták. És pont talán ez a vita alapja hiszen tudunk nagy rabszolga lázadásokról. De többnyire nem lázadtak hiszen akkor nem működött volna a rendszer és nem is hallottunk volna olyanról, hogy rabszolgatartás. Illetve azt nem tudom, hogy az eredeti regény Japánban játszódik-e mert, ha igen akkor onnan egy szökési kísérlet nyilván nehezebb mint Angliából.
Nekem alapvetően a forgatókönyvek van problémám az imént említett probléma miatt (ha valós a feltételezésem), illetve ha ez a sztori legyen nagyobb szigor a donorokkal ne mászkáljanak annyira szabadon.
nálam 3-as 4-es között van pont a forgatókönyvi hibáktól, illetve egy 10, 15 percet ki kellene vágni belőle.
Érdemes volt megcsinálni azért ezt a filmet ha már a KT-én 101 commentet nyomtunk rá. A néző legalább valamin gondolkozik, ha kijön a moziból....

2011-06-18 00:07:17 cinemagi (2) #100

á, pont idegesítő volt, hogy ez az új generáció legjobbjait szerepeltették, mégis mennyire nem jól működött a film. az utolsó 2 percre elég lett volna beülni, az minden túlzó romantikájával együtt is szép volt

2011-06-16 23:49:36 mokiszin (5) #99

Ez a szép: olvasgatom a hozzászólásokat, és írjátok egy páran, hogy nem éreztetek szimpátiát, semmi kapcsolatot a karakterekkel, meg hosszú volt, rövidfilm lehetne, nem hat a film.
Beültem a moziba, és mikor kijöttem, úgy éreztem hogy csak 5 perce ültem le a székemre. Annyira magával ragadt, hogy teljesen kiestem az időből, a jelenvilágból.
Az valóigaz, hogy Keira Knightley elég gyenge volt, de mellette Andrew Garfield és Carey Mulligan olyan gyönyörűen találtak egymásra játék közben, hogy az megdöbbentő.

Nekem nagyon nagy élmény volt ez a film.

2011-06-08 14:27:38 pampala (5) #98

Mit jelent pontosan a filmben a "carer", amit Kathie előszőr választ?

2011-05-30 14:11:44 Hannibal Lecter (3) #97

Garfield szerintem egész jó (sokkal jobb, mint A közösségi hálóban), ellenben Knightley mintha ott sem lenne.

2011-05-30 11:55:22 gerbence (3) #96

...amúgy valahogy olyan érzésem volt, mintha a Womb testvérdarabját nézném.

Belolvasgattam a hozzászólásokba és a színész-vitához kapcsolódva én dobnék egy szavazatot Garfieldra: szerintem ő volt a hármasból a leggyengébb láncszem.

2011-05-30 11:50:13 gerbence (3) #95

Rövidfilmnek jó lehetett volna, sajnos tíz percnél több mondanivalója nem volt a rendezőnek/forgatókönyvírónak a témáról. Az alapszitu eleve tragikus, ezt minden gondolkodó és érző ember felfogja és átéli anélkül is, hogy utána még másfél órán keresztül mutatnák ugyanazt. Talán a végső "fordulattal" akartak belecsempászni még eggyel nagyobb adag tragikumot, de ez az alaphelyzet ismeretében már csak egy szinte súlytalan plusz adalék, egy szükségtelen és hatástalan tromf.
A felvételek szépek, a szereplők megkapóan esetlenek és esélytelenek, ennyi.
Az egész olyan, mint egy moziban vetített hipergigahosszú kisfilm.

2011-05-29 17:13:32 Leslie (2) #94

Én is úgy gondolom, ahogy Daemiaen, ilyen papírmasé karakterek iránt nem tudok érezni semmit. Az alapötlet jó lenne, de a sztori maga kétmondatos, amit 100 percig húznak. Nekem kevés. Egy darab fordulópontot nem találtam a filmben, vagy válaszútat vagy bármit. Teljesen egyenes vonalú.

2011-05-29 17:00:44 Kalti (4) #93

Lehet, hogy közhely, de ez egy tipikusan olyan dráma, amelynek a felszín alatti történések, az elfojtott érzelmek, vágyak, a csendes beletörődés adja a magvát, az átélhetőséget az biztosítja, hogy a színészek ebből mennyit képesek játékukban átadni, ebből a szempontból Carey Mulligan és Andrew Garfield tökéletesen helytáll.

2011-05-29 16:58:22 ronin07 (?) #92

Történik itt nagyon sok minden, csak drámaként nem működik túl jól, mert lyukacsos a forgatókönyv, nincs kiaknázva a történet drámaisága.

előzmény: Leslie (#91)

2011-05-29 16:49:52 Leslie (2) #91

Na ennél unalmasabb filmet is régen láttam. És még nem is feltétlenül a lázadás hiányát rovom fel, mint néhányan; de az, hogy semmi nem történik a filmben, az megbocsáthatatlan.

2011-05-26 21:46:22 Daemiaen (2) #90

Nagyvonalúan steril, nyomasztóan távolságtartó és egy röpke pillanatig sem méltó a regényhez, ugyanis a lábjegyzetnyi mélységű karakterek iránt sem szimpátiát, sem részvétet nem lehet érezni.

2011-03-30 08:23:08 Zalaba Ferenc (4) #89

A magyar cím most már biztos, hogy Ne engedj el.

2011-03-28 11:02:22 Zalaba Ferenc (4) #88

Bemutató: május 26.
Forgalmazó: BuFi
(A cím meg valszeg "Ne engedj el" a könyv után.)

2011-01-23 16:03:18 Gasz András (3) #87

Sose engedj el:

Kellemes hangulatú film volt az első 20 percig kb utána egyre jobban depresszív és szomorú film lett és számomra néhol értelmetlen is. Ez a történet olyan mintha bábok, robotok lennének főszereplőink alakjai. Pedig pont a rajzokkal derül ki hogy van lelkük s érzelmeik. Mégis a sötétségbe tartanak.
szóval a történet a forgatókönyv számomra fekete lyukakkal teli és értelmetlen picit. Carey Mulligan, Keira Knightley, Andrew Garfield játéka nélkül a film lehet, hogy rossz is lenne ha más játszana helyettük. Ők viszont hozzák azt a szintet hogy a filmet végig lehessen nézni és néhol élvezni is lehessen az alakításukat legalábbis. A hangulatot pedig a filmzene teszi még kellemesebbé olykor. Szóval hiányoltam az ellenállást , egy erősebb rendezést mert tiszta átlagnak éreztem. Nem éreztem az odaadást, a újító akarást a rendezésen. A fényképezés szép volt és festői, a szerelmetes mondanivaló pedig a szokásos a szívfacsaró fajtából. Csak nekem a szerintem furcsa történet miatt nem jött elő a a kívánt zokogás. Más filmekben is láthattunk már hasonló eseményeket, de ott nem volt ennyire kietlen és biztos a sors. S szenvedő az addig tartó út.

58%

2011-01-22 15:31:25 JeszKar (3) #86

Hiába szépen a képek, hiába néhol kellemes zene hiába teszik színészek a dolgaikat (kivéve Knightley), ha olyan a forgatókönyv, mint amilyen.
Én kétség nélkül elhiszem, hogy a könyvben minden jól le van írva, de ha a film egy percre nem foglalkozik avval, hogy miért történik az, ami, akkor komoly baj van. Pedig nem kellett volna sok, elég lett volna, ha foglalkozik 15 percet a neveléssel a film, akkor egész más lenne a helyzet. De. hogy csak annyi lesz, hogy elmondják, ez lesz veletek, és onnantól fogva ezt mindenki elfogadja... nagyon kilóg a lóláb. Ráadásul, ahogy végén
Kathy összegzi magának, hogy ez így jó, akkor meg kérdeztem, hogy mire alapozza ezt a konklúziót.

2011-01-21 19:45:30 tarax (5) #85

Értem amit mondtok és sok esetben egyetértek. Sokat gondolkodtam, hogy hányast is adjak a filmre, mert azokat a hibákat, amit felhoztok ellene én is tapasztaltam, csak túl tudtam lépni rajta (jobban mondva, ki tudtam tölteni az űrt a történet továbbgondolásával). Azért kapta meg végül az ötöst, mert volt egy nagyon erős, letaglózó hatása, amit ebben az évben kevés filmnél éreztem. Általában úgy osztályozok, hogy azok a filmek kapják meg nálam az ötöst, amik hatással vannak rám, megmozgatnak valamit bennem. Idén szinte csak a szórakoztató közönségfilmeknek sikerült ezt elérniük, a drámaibb alkotások közül ez volt az egyetlen, ami felkavart. Ezért kapta meg ezt az osztályzatot. És én büszkén vállalom arra adok jó jegyet, ami tetszik, a többi mellékes. :)

2011-01-21 19:38:29 ronin07 (?) #84

Romanek szerintem csak tette, amit egy ódon elitiskola szorongató falai között játszódó sztorival tenni lehet, így én a brit hűvösséghez való idomulását nem is rovom fel a kliprendezőnek. Másképp, de a nagy életigazságot makacsul elkendőző, személytelen tanári garnitúrával és nevelésstruktúrával voltaképpen ugyanolyan cidrit generált, mint amilyet a Sötétkamra hiperrealista fotólaborában és a holtvágányra jutott kertvárosi családban. De Garland egyenetlen színvonalú kéziratával ő sem tudott mit kezdeni, így a rendező "nem önszántából húzta meg a ravaszt". Egyszerűen nem adódott rá alkalom, hogy a vágyakozás nullpontjáról valami melegebb, humánusabb szférába lépjen a film. A gyerek és felnőtt Tommy legtöbb rezdülése, különösen a sötét országutas ad néhány bombasztikus élményt, de ezek kevesek.

előzmény: Hannibal Lecter (#83)

2011-01-21 19:19:45 Hannibal Lecter (3) #83

Jaa, hát én sem emiatt adtam rá 3-ast. Olyan lyukacsos a forgatókönyv, mint egy szelet ementáli sajt. Minden, gondosabb figyelemre érdemes motívumból (neveltetés, vágyakozás, szerelem, kötelességetika) csupán méltatlan töredékeket kapunk, de nemcsak Alex Garland keféli el a dolgot, hanem Romanek is, aki marhára egyéniségtelenül rendez (amint arra lentebb is utaltam már). Portman mélyhegedűje és Adam Kimmel gyönyörű képei valamelyest engesztelést nyújtanak, de összességében ellapított, sietősen összecsapott adaptáció. Hozzá kell tennem: ezt nem másfél órában kellett volna elintézni.

2011-01-21 19:12:21 Olórin (3) #82

Ja igen...: egyébként nem emiatt 3-as. Persze leragadtunk ennél a témánál, és csak erről beszéltünk, ezért nem csoda, hogy úgy tűnik, mintha emiatt adnék rá közepest:) De fontosabb, hogy egyetértek azzal, amit ronin írt, és főleg, hogy a szerelmi háromszög számomra teljesen sekélyes és érzelemmentes, és ehhez képest túlságosan erre fekszik rá a film.
Igazából csak két jelenet van, ahol hatni tudott rám a film.
Amikor Ruth holtan fekszik a műtőasztalon, és amikor Tommy üvölt, miután megtudta, hogy a halasztás lehetősége csak egy mítosz.

előzmény: tarax (#81)

2011-01-21 19:06:21 tarax (5) #81

Jó, akkor befejezem. :) Nektek nem tetszett, nekem igen, ennyi a lényeg.

2011-01-21 19:03:57 slozi (3) #80

Tökéletesen egyetértek. Vannak azok az adaptációk, amiknél a regényeredeti tömörítését csúnyán túlzásba viszik a filmesek, és úgy érzem a Never let me go sajnos ennek a jelenségnek lett tökéletes példája. A sztori első szakaszát húzták meg nagyon, és ez azért szomorú, mert pont ez a rész - a hailshami évek taglalása - lenne hivatott a drámát, és a szereplők közötti (a regényben egyébként nagyon érzékenyen ábrázolt) kapcsolatot megalapozni. Így valahogy olyan erőtlen, és súlytalan az egész. Valahogy úgy járt a Ne engedj el is (már a regény), mint tavaly a Komfortos mennyország, és ezért baromi nagy kár.

előzmény: ronin07 (#76)

2011-01-21 19:00:18 Hannibal Lecter (3) #79

"Hm, ennyire nem érthető, hogy miről beszélek? Azért sarkítok, hogy érthetőbb legyen."

Ez rendben is lenne, ha a sarkított példáid egy hullámhosszon lennének azzal, amiről szó van. De nagyon nincsenek, ne haragudj.

"Nem lépnek ki a társadalomból, nem mennek el a világ végére, mert számukra ilyen nem létezik!"

Viszont a társadalomba igenis kiléphetnek, még ha csak annyi időre is, hogy az "eredetijük" után kutatnak - szóval igenis van összehasonlítási alapjuk. A spártai hősökre vonatkozó példád megintcsak sántít, ott újfent egy eszme (a katonaállam rendíthetetlenségébe és erkölcsi fölényébe vetett hisz eszméje) vezette az önfeláldozó katonákat, a film hőseinek viszont egyszerűen azért kell meghalniuk, hogy mások élhessenek. A gyakorlat alapja egyszerű biológiai szükségszerűség - ezt szerintem nem lehet ideológiával, vakhitre buzdító szenvedélyességgel beleverni egy emberi lénybe. Itt a különbség. És innentől kezdve felsorakoztathatod a világtörténelem minden egyes csatáját, ahol emberek önként és emelt fővel masíroztak a biztos halálba, meggyőződésem, hogy nem lesz köze ahhoz, ami ebben a filmben történik a szereplőinkkel. A saját kis frázisaink ismételgetéséről meg csak annyit, hogy én már rég abbahagytam volna, de te szüntelenül újrakezded. :)

előzmény: tarax (#78)

2011-01-21 18:48:20 tarax (5) #78

Hm, ennyire nem érthető, hogy miről beszélek? Azért sarkítok, hogy érthetőbb legyen. Magyarul nem mész oda, amiről nem tudsz, hogy létezik. Nem lépnek ki a társadalomból, nem mennek el a világ végére, mert számukra ilyen nem létezik!

Persze, hogy önismétlés amit írok, ugyanezt csináljátok ti is. :)
Példákat tekintve elég egy igencsak klasszikus példára gondolni: Leonidászra és spártai seregére. A biztos halálba mentek, azért mert a társadalom ezt várta tőlük és ez volt a munkájuk/feladatuk. Ott is voltak, akik megadták magukat és voltak, akik kitartottak.
Én azt nem értem, hogy miért könnyebb elfogadni azt, ha valaki fellázad, elutasít stb. egy bevált és stabil rendszer ellen, mint azt, hogy konformistaként a megszabott életutat választja? Én is ugyanúgy felháborodtam, mint itt sokan, és nem értettem, hogy miért nem tettek valamit. Az indokok ezen vetületének bemutatása valóban elég pontatlan, de én erről a három emberről, a személyiségük alapján el tudtam képzelni, hogy megteszik, ti meg nem. Nekem ez megfelel. Én komolyan azt hittem, hogy más problémák merülnek majd fel a filmmel kapcsolatban és nem az alaptörténet fog ekkora zavart okozni...

2011-01-21 18:34:35 Olórin (3) #77

"Azt viszont nem hagyhatod figyelmen kívül, hogy biztos vannak olyanok, akik fellázadnak, de ez a film nem róluk szól, ők nem teszik, mert ők nem olyan személyiségek. "

1. Sokadszor mondom, hogy nem annyira az a bajom, hogy nem lázadnak fel, hanem az, hogy a film nem indokolja meg, hogy miért nem teszik.
2. Épp azt mondom, hogy ez nem személyiség kérdése. Különben sem jó leragadni a "lázadás" szónál. Lázadni valami ellen szoktak az emberek, egy rendszer, egy eszme stb. ellen. De ha az ember életéről van szó, akkor tökmindegy, hogy mi ellen cselekszik, a járdára felfutó autó, a késsel hadonászó rablógyilkos vagy a halálát követelő társadalmi rend ellen, a lényeg, hogy élni akar. Úgyhogy tökmindegy, hogy valaki lázadó típus vagy sem.
És igen, a példáid nagyon sántítanak, de ez nem véletlen: azért sántítanak, mert egyszerűen nincs olyan példa a történelemben, ami a filmbeli rendszerrel párhuzamba állítható. Nincs.

2011-01-21 18:13:17 ronin07 (?) #76

Garland forgatókönyvíró úr rovásán van itt sok (rögtön tartani is kezdtem a Dredd-reboot-tól), nem Romanek-én vagy a színészekén. Szívből dicsérhetném a szerelemet, autonómiát, halált, társra lelést körüljáró monológokat és dialógokat, de egyszerűen nem vagyok rá képes, ha több jelentős drámai határhelyzetet egyszerűen hanyagol vagy súlyától foszt meg a szkript. Rachel Portman helyenként igen érzelmes melódiákat csal ki a hegedűseiből, Adam Kimmel nagytotálból filmezett, festményszerű képei (Caspar David Friedrich hatása?) is jól támogathatnák ezt a szomorkás és vaskosan brit coming-of-age story-t, a színészek úgyszintén, de kötőanyag híján oda a varázserő. Kár érte.

2011-01-21 17:22:39 Hannibal Lecter (3) #75

"Nem haragszom, de ez volt a célom, hogy túlozzak. :)"

De hát éppen ez az: nagyon elrugaszkodottak, sarkítottak a példáid, ezért nem meggyőzőek.

A többi, amit írsz, viszont merő önismétlés. Mi meg többen úgy gondoljuk, hogy az életösztön az erősebb - amúgy azért kíváncsi vagyok, milyen példákat tudnál hozni a világtörténelemből, amik párhuzamba állíthatóak lennének azzal a brutális determinációval, aminek a film hősei áldozatul esnek. Na de mindegy is. Hozzáteszem, nem feltétlenül az a baj, hogy nem lázadnak, hanem hogy még csak meg sem fordul a fejükben egy más élet lehetősége (a kettő nem ugyanaz). És akár tetszik, akár nem, szerintem ebben a tekintetben a film nagyon is inkonzisztens. Az rendben van, hogy gyökértelenek, de ez még nem vonja feltétlenül maga után, hogy gondolkozzanak robotként. És a filmben, ahogy többen is elmondták, nincs megokolva a triumvirátusnak ez a mély fatalizmusa.

előzmény: tarax (#74)

2011-01-21 17:03:55 tarax (5) #74

"Te sem indulsz neki, hogy letelepedj egy másik bolygón"
Ne haragudj, de ekkora ordas túlzással nem csak nem lehet, de nem is érdemes vitatkozni.

Nem haragszom, de ez volt a célom, hogy túlozzak. :) Vagy képzeld magad a középkorba átlagemberként nem indulsz neki a lapos föld szélének, ahol szörnyek élnek. Mivel ők sem tudják mi van kívül, ezért nem fognak elindulni, hogy hátha van valami.

A másik kérdés, hogy igen ismétlem, igen mindenkiben van életösztön.
Viszont a kultúra és a társadalom meghatározza az egyént, mint ahogy őket is. Ez is tény, vagy elfogadod, vagy nem. Attól még ezen se te, se én nem tudunk változtatni. Nem puffogtatok példákat különböző népcsoportoktól egészen a háború példájáig, ha téged nem győz meg, hát nem győz meg. Azt viszont nem hagyhatod figyelmen kívül, hogy biztos vannak olyanok, akik fellázadnak, de ez a film nem róluk szól, ők nem teszik, mert ők nem olyan személyiségek.
A szökés ellen pedig a hatóságok is valószínüleg minden megtesznek, ebből szimplán a film csak a folyamatos ellenőrzést és a szétválasztás példáját mutatja be. Egy ideig egy iskolában laknak, majd kisebb csoportokra bontva farmokra kerültek, majd pedig egyénileg kerülnek máshova. Nincs családjuk, egy idő után barátaik és saját önálló, szabad életük. Nem önálló, szabadon gondolkodó egyéniségek, ők is ezt gondolják magukról és a külső társadalom is így tekint rájuk.


Az utolsó felvetéseddel egyetértek, számomra is ez volt a kérdés, mert szerintem sem túl
költséghatékony, őket felnevelni, amíg ajándékozhatnak, aztán meg néhány szerv átadása után eldobják őket, még csak ki sem "aknázzák" a többi szervet.

2011-01-20 17:14:29 Olórin (3) #73

"Te sem indulsz neki, hogy letelepedj egy másik bolygón"
Ne haragudj, de ekkora ordas túlzással nem csak nem lehet, de nem is érdemes vitatkozni.

"mégsem ezen múlik minden, mert akkor az ösztönök hajtanának még mindig minket"
Nem kis részt azok is hajtanak, kár volna ezt tagadni. És az életösztönt nem nagyon tudja felülírni semmi, kevés a kivétel. Pl. a vallási fanatizmus felül tudja, az anya viszonya a gyerekéhez szintén - de pl. ez utóbbi is egy ösztön, kb az egyetlen, ami a létfenntartásnál magasabb szintű (fajfenntartás). Sokmindent meg tud határozni a nevelés, a társadalom, de azt, hogy emberek csak úgy, önként az életüket adják, azt nem - ezt én nem veszem be. Már eleget vitáztunk erről, pro és kontra, volt időm végiggondolni minden érvet, de nincs olyan érv, ami ennek a filmnek a kapcsán ezt velem elhiteti (főleg azt - újra leírom - hogy még csak egy pillanatra sem merül fel bennük az ellenállás). Elhiszem, hogy a könyvben ez hiteles, mert amit limupei írt, hogy ott még szinte az olvasót is meggyőzi az író, hogy ennek így kell lennie, az elég meggyőző.

Egyébként csak egy utógondolat: mi a tökömért nem klónoznak pusztán szerveket? Miért kell az egész embert leklónozni, és erre ráépíteni egy sok-sok milliárdos globális infrastruktúrát?

előzmény: tarax (#72)

2011-01-20 16:46:22 tarax (5) #72

Jó, akkor tisztázzunk valamit, igen egyetértek, hogy sok mindent sokkal jobban is ábrázolhattak volna, sok utalás, egyértelműsítés kimarad. Számomra, és kihangsúlyozom számomra azért is tetszett ennyire, mert bele tudtam képzelni magam, a nagyon egyszerű felépítés ellenére elgondolkoztatott az okokról, nem vezetett rá, csak nagyon finoman sejtetett dolgokat, nekem tetszenek az olyan filmek, ahol a néző építheti fel a szereplők élethelyzetekre adott válaszainak miértjét.

A film attól különleges, hogy nem lázadnak föl, amit már többen is írtak, mert nem mindenhol csak lázadó emberek vannak, ők vannak a legkevesebben, a legtöbb ember csak tűr. Ez vonatkozik Magyarországra és erre az alternatív Angliára is.

A "Te sem indulsz neki a nagyvilágnak, mert azt reméled", itt úgy tűnik nem jól fogalmaztam. Te sem indulsz neki, hogy letelepedj egy másik bolygón, egyrészt nem tudod, hogy hol van ilyen és nem tudod, hogy juthatsz oda és hogy egyáltalán létezik. - viszont abban igazat adok, hogy a világról alkotott képük hiányosságai földrajzi értelemben, az tényleg rosszul van ábrázolva.

Az életösztön szó ismételgetése engem nem győz meg. Mert mint mondtam, társadalmilag sok minden meghatározott, fölösleges belemenni egy természet kontra nevelés vitába, Margaret Mead amerikai antropológus az egyik nagy hatású alakja volt a 70'-es évek szexuális forradalmának, mert írt egy könyvet a Szamoa emberek társadalmáról és szabados nemi életükről (pl a nők szexuális szabadságáról). Szerinte a nevelés a meghatározó, szemben a korábbi természet (genetikus örökség) elképzeléssel. Derek Freeman leellenőrizte ezeket az adatokat és kiderült, hogy a helyiek jól becsapták a kutatónőt, mert nagyon sok társadalmi szabály van a szexuális életükben, és szeretnek viccelődni, ezért hitte azt amit. Visszatérve a filmre több olyan pont volt, ahol az "életösztön" megjelent (pl. halasztás kérés - ami bizonyítja mit szerettek volna elérni és azt is, hogy attól még nem akartak szakítani a rendszerrel), mégsem ezen múlik minden, mert akkor az ösztönök hajtanának még mindig minket, teljesen mindegy, milyen a társadalom felépítése.
De ezt tényleg hagyjuk, nekem tetszett, szerintem érthető és átélhető a film indoka, nektek viszont nem. Úgy látszik minden évben van egy film ami megfog, amit a többi ember általában nem értékel annyira sokra :)

2011-01-20 16:27:40 yahooboi (3) #71

..és véleményeket megosztó.

előzmény: Zalaba Ferenc (#69)

2011-01-20 14:37:30 macready (3) #70

Melankolikus hangulatú, de olykor a túlstilizált képeslapok giccsébe hajló képekben elmesélt, (még sci-fihez mérten is) valószerűtlenül abszurd, életidegen történet.

2011-01-20 13:50:28 Zalaba Ferenc (4) #69

Ha ez a film a rendszer ellen lázadókról szólt volna, akkor csak egy lett volna a sok közül. Így legalább különleges.

2011-01-20 13:10:31 Hannibal Lecter (3) #68

"Azt hiszem, ez a beszélgetés most halt meg, hiszen semmilyen érvet nem fogadtok el."

De ha egyszer nincs benne a filmben, amit leírsz, akkor mit fogadjunk el? Szerintem maradjunk annyiban, hogy a könyvben (remélhetőleg) jobban körüljárják ezt a témát, a filmben viszont kényelmesen átsiklanak felette. (Bár ezt a könyvben sem venné be könnyen a gyomrom, az egyszer biztos.)

2011-01-20 12:57:21 limupei (?) #67

Itt megismertél párat, nem a lázadó típust. Mondjuk egy rabszolgás vagy gladiátoros filmet is lehet úgy készíteni, hogy ne legyenek benne lázadók. Mert ugye nem mindenki lázadó.

Ehhez miért kell látni? A történetet kritizáljátok, amit ismerek.

2011-01-20 12:28:35 HejjaX (3) #66

amit nem láttál?

előzmény: limupei (#65)

2011-01-20 12:25:07 limupei (?) #65

A mondandóm első fele a filmre vonatkozott.

előzmény: HejjaX (#64)

2011-01-20 12:20:01 HejjaX (3) #64

egyébként nem a könyvet kritizáljuk. hiszen ez itt nem a könyv topikja.

előzmény: limupei (#63)

2011-01-20 12:01:37 limupei (?) #63

Itt megismertél párat, nem a lázadó típust. Mondjuk egy rabszolgás vagy gladiátoros filmet is lehet úgy készíteni, hogy ne legyenek benne lázadók. Mert ugye nem mindenki lázadó.

Egyébként említettem, hogy a könyvben beszélnek egy lázadóról.

előzmény: HejjaX (#62)

2011-01-20 11:40:26 HejjaX (3) #62

megszökni nem csak úgy lehet ám, hogy lerombolnak egy fél várost, mint a Sziget-ben.
a regény hangulatához igazítva simán meg lehetett volna oldani ezt a problémát - mondjuk megszöknek a hegyekbe, ahol estére kénytelenek bekéredzkedni egy házhoz, ahol kedélyesen fogadják őket, ezért biztonságban érzik magukat. reggel aztán mégis ott a police, mert a házigazdák értesítették a hatóságokat, persze minden lelkifurdalás nélkül, hiszen a bevett normáknak megfelelően úgy vélik, hogy a klónoknak nincs joguk az önálló, szabad élethez. a házigazdák még csak árulásnak sem érzik a feljelentésüket.
most csak mondtam egy hirtelen példát, de ebből lejött volna az a közöny is, amit az emberek a donorok létezése iránt éreznek.

de ami a lényeg: nem volt még a történelemben olyan korlát, amit a korlátozott csoport legalább egy kis része ne akart volna áttörni. ha pedig ehhez még az életösztön is hozzájön, hát előbb-utóbb jaj annak a korlátnak. (de a karhatalom bevetése biztosan elkerülhetetlen lesz.)
moshatod te az emberek agyát akárhogy, egy-kettő úgyis lesz, aki seggbe akar majd rúgni ezért.

előzmény: limupei (#56)

2011-01-20 10:05:53 Olórin (3) #61

"az olvasóval is elhitette, hogy ennek így kell lennie"

nahát ezt meg aztán végképp felejtsd el a filmmel kapcsolatban.

előzmény: limupei (#59)

2011-01-20 10:02:28 JeszKar (3) #60

Pedig lehet, hogy meg kéne, mert akkor kiderülne, hogy a filmben mennyire működik ez. Annyit már azonban sikerült elérnetek, hogy ezek után a a napokban biztos megnézem majd a filmet :)

előzmény: limupei (#59)

2011-01-20 09:58:55 limupei (?) #59

A filmről nem tudok nyilatkozni, de úgy látom, tarax szerint benne van abban is:) De talán mások is nyilatkoznak majd, akik csak a filmet látták és mondjuk tetszett is nekik.

Egyébként a könyvben éppen az volt a legdurvább, hogy nem csak velük, hanem az olvasóval is elhitette, hogy ennek így kell lennie. Oké, nyilván ez volt a cél, de akkor is borzasztó depressziós. Ezért is nem akarom megnézni a filmet. A negatív utópiákból csak az ilyen felületes, lityi-lötyi horrorokat és sci-fiket szeretem, az igazán mélyek mindig kiakasztanak:S

előzmény: Olórin (#58)

2011-01-20 09:42:35 Olórin (3) #58

Van a francot magyarázat. Vagyis a könyvben lehet, hogy van, de a filmben nincs.
És ki mondta, hogy lázadjanak fel? Pont azt írtam (többször), hogy az a bajom, hogy nincs rá magyarázat, hogy miért nem teszik. Írjátok itt, hogy ez ilyen erősen beléjük van nevelve, meg olyan erősen hisznek benne, hogy nekik ezt kell tenniük - na, ez az, ami baromira hiányzik a filmből. És ezekután, hogy még csak fel sem merül, még egy kósza félmondat/pillantás/akármi erejéig sem, hogy esetleg más utat választanak, az teljesen hiteltelen.
De különben is, egy plothole magyarázatára az nem érv, hogy "akkor másmilyen lett volna a film".

előzmény: limupei (#56)

2011-01-20 09:41:01 yahooboi (3) #57

Egyébként megértem mindkét fél álláspontját,ha egy bő 15-20 perccel többet foglalkozott volna a "miérttel",akkor most lehet ötös van a nevem mellett,mert színészi játékban,képekben,drámaiságban megfogott.Csak ez a fránya hiányérzet.

2011-01-20 09:37:02 limupei (?) #56

Itt van magyarázat magában a történetben (elég sok), ott nincs, maximum külső. Az életösztönt pedig igenis ki lehet irtani az emberből mindenféle eszmék/különböző tényezők hatására, amennyiben ez az eszme az élete része. Ezt (is) hívják altruizmusnak.

Abba meg belegondoltatok, hogy mi lett volna a filmből, ha elkezdenek lázadozni? Egy buta hollywoodi akármi, ami elveszti a jelentését. Úgy mártírt és hősöket faragott volna belőlük, így esendő embert és egyben vádiratot az emberi klónozás ellen.

előzmény: Olórin (#54)

2011-01-20 09:37:00 yahooboi (3) #55

"Abban mások ezek a fiatalok, hogy ők gyerekkoruktól kezdve erre vannak nevelve, direkt olyan kifejezéseket használva, hogy "ajándék" és olyan feladataik vannak, mint művészet, hogy mégis maradandót alkotnak, amíg itt vannak." Ezzel a példával,csak egy újabb lyukra hívod fel a figyelmet,mert a film végén kiderül számukra,hogy a művészetekre,csak azért vezették rá őket a tanítóik,hogy lássák,hogy van lelkük.Ezekből ugye kiderül,hogy van,de mégse jelent semmit ez senki számára.Szerintem,ha az egész életemet hazugságokra építik fel,akkor azért elgondolkoznék,hogy hogyisvanez? Mert bennük ott van a kétely,mert halasztani akarnak,mert szeretik egymást és ki akarnak ebben teljesedni,ha már a másik lány közbeszólt.De nem,csak azért sem,inkább könnyes szemmel búcsút vesznek,mikor tudják,hogy mások szabadon sokáig élnek.

előzmény: tarax (#25)

2011-01-20 09:04:11 Olórin (3) #54

Igen, én is az Eredetet akartam példának hozni, egész pontosan azt, hogy ott azzal jöttél, hogy a fanok "nem is akarják észrevenni a hibákat", erre itt meg... nocsak-nocsak. De gondoltam, kissé primitív dolog lenne ezt felhozni:)

És nem, nem elég. Egy szó: életösztön - az ellen semmi nem elég.
Mondhatnám, hogy pont ti vagytok, akik nem hajlandók elfogadni az érveket, de ilyesmibe már tényleg felesleges belemenni.

előzmény: limupei (#53)

2011-01-20 08:52:58 limupei (?) #53

Azt hiszem, ez a beszélgetés most halt meg, hiszen semmilyen érvet nem fogadtok el.

- Ők klónok, akiket ezért hozott létre egy társadalom, amiért.
- Nyilván ebben a világban ennek már nagy hagyománya van, hiszen az ismert tény, hogy ez az utolsó humánus iskolák egyike, már mindenhol csak embergyárak vannak.
-Egész életük során CSAK azzal találkoztak, azzal tömték a fejüket, hogy nekik ez a küldetésük, CSAK ezért születtek.
- Nincs anyjuk, nincs apjuk, nincs semmijük, és a társadalom még csak emberszámba sem veszi őket. Kikerülve az iskolából is csak ezen szervezet "falain" belül maradnak.


Ha nektek ez nem elég indok és magyarázat, akkor tényleg nincs más.

Olórin: Érdekes, hogy a nulla magyarázattal megáldott Miért nem viszi egyszerűen Di Caprio a gyerekeit Franciaországba? kérdésen hamarabb túltetted magad:)

2011-01-20 08:30:16 Olórin (3) #52

Korábban nyilván azért hoztátok többen is a vallási fanatikusok példáját, mert kb. az az egyetlen, aminek keretein belül önszántukból mennek az emberek a halálba. De ez a példa nagyon sántít, már korábban leírtam, miért. A többi példa meg azért sántít, mert az, hogy a társadalom beleneveli az emberbe, hogy pl. bizonyos kasztban van a helye, vagy hogy bizonyos módon kell viselkednie, vagy hogy rabszolgának kell lennie, az marhára nem ugyanaz, mint hogy huszonévesen vágóhídra menjen - előbbieknél nem játszik be az életösztön, utóbbinál igen, ergo nincs értelme ezekkel összevetni.

"Te sem indulsz neki a nagyvilágnak, mert azt reméled", hogy akkor esetleg nem halok lassú kínhalált huszonévesen? Hú, de bizonyhogy kurvára nekiindulnék. Akkor is, ha szart se tudok róla, hogy mi van odakint.

Nem emészthetőbbnek kellett volna amúgy lennie a filmnek, hanem jobban körüljárnia ezt a témát.

2011-01-20 02:55:33 tarax (5) #51

Azt valóban nehéz elfogadni, hogy valaki feladja létét, azért, hogy szétszedjék. De a filmmel kapcsolatban azt kell megérteni, hogy nincs más választás, nincs más opció. Nem tudják hogyan bújjanak ki alóla és ha meg is teszik, mit kezdenek magukkal. Hova illeszkednek be, hova menekülnek? A közeli angol hétköznapokat sem ismerik, folyamatosan eltartották őket, meghatározott szabályok szerint. (A világnak nincs folytatása, csak van, nem tudják behatárolni, nekik végetér az adott pár kilométeren belül.) Nagyon kevés ember van, aki képes feladni ezt a fajta életet. Egy teljesen ismeretlenért.
A késes megjegyzést pedig az életösztönhöz írtam, vannak alapvető ösztönök amikor megtámadnak minket, védekezünk, de ők megengedik, hogy ajándékok halmazaivál váljanak, ami nem fáj nekik annyira, hisz ez a dolguk, ők alacsonyabbrendűek és annak is gondolják magukat.
Persze sokkal izgalmasabb lett volna és elfogadhatóbb (emészthetőbb)ez a történet, ha a hősök föllázadnak, mint általában ezekben a filmekben szokás, de mi van azokkal pl. rabszolgákkal, akik nem lázadtak, akik elhitték, hogy az rendeltetett el nekik, hogy alárendeltek legyenek. Ők is jelen voltak és a konformista lét sokkal biztonságosabb, mint hogy kilépjenek a komfortzónájukból és a sokkal többen is voltak, azokkal a renegátokkal szemben, akik fellázadtak az adott társadalmi rendszer ellen. Persze más szempontból a társadalmi közegük számára ők később már hősök, de akkor nem.

2011-01-20 02:01:06 Hannibal Lecter (3) #50

"de az orvosok nem rohannak feléjük késsel és nem támadnak rájuk lesből, akkor persze, hogy elugornának"

És ez így mennyivel humánusabb? A végcél - a fizikális lefölözés, majd a megsemmisítés - így is ugyanaz. Az ember alapvetően fél a haláltól, még akkor is, sőt, főleg akkor, ha tudja, hogy az nem egyetlen, végzetes momentumot jelent, hanem egy szükségszerű, rákényszerített leépülési folyamatot. Épp azért nem lehet ezt szerintem tökéletesen beléjük verni, mert ez egy életcél, egy nagyon materiális, nagyon gyakorlatias szükséglet, amit nem nagyon lehet szép szavakkal, finomkodó tételmondatokkal leerőltetni egy ép, egészséges emberi lény torkán. Vagy lehet, hogy lehet, csak a film nem mutatta be. Néhány fiatalnál meg természetes, hogy erősebben jelentkezik az az igény, hogy élni akarnak, hiszen még csak most kezdődne számukra az élet - és szerintem ilyenkor az ember a számkivetettséget is vállalja, csak ne kelljen meghalnia. Főleg úgy ne, hogy engedelmesen, gondos bocs módjára még bólogatni is kell mellé. (De lehet, hogy a regényben hitelesen van ábrázolva a figurák világnézeti meggyőződése, csak a filmben lapították el ezt az aspektust.)

előzmény: tarax (#49)

2011-01-20 01:06:49 tarax (5) #49

De itt is ugyanúgy "társadalmilag szentesített" intézményrendszerről van szó, hiszen a főszereplők iskolája volt az utolsó, ahol volt még oktatás, később csak embergyárak maradtak. A kultúra és a társadalom egész rendszere alapvetően meghatározhat nagyon sok mindent, az életösztön megvan mindenkiben, de az orvosok nem rohannak feléjük késsel és nem támadnak rájuk lesből, akkor persze, hogy elugornának. Így viszont minden eszközt, gyógyszert stb. megkapnak, hogy szinten tartsák őket, hogy minél tovább adományozók maradhassanak. Ez egy feladat, ez egy életcél, ez egy szükséges rossz, hogy valami igazán fontosat tegyenek. A kasztrendszerből sem lehet kilépni csak úgy, annyira meghatározza az életformát, hogy továbbra is fennmaradt, ugyanez vonatkozik rájuk is. Minden társadalomban az egyik legszörnyűbb dolog, ha kivetetté válik az egyén, mindegy, hogy hajléktalan, meleg, vagy gyerekgyilkos, sok esetben a bűntudat és a többi ember megvetése sokkal erősebb hatású, mint az egyén igénye a független kapcsolatrendszerek nélküli életre.

előzmény: Hannibal Lecter (#48)

2011-01-20 00:43:00 Hannibal Lecter (3) #48

Nem hiszem, hogy bármit is leegyszerűsítettem volna a hagyománnyal kapcsolatosan. Azt akartam csak kifejezésre juttatni, hogy a keleti világban az érintett magatartásformák már-már spontán, beállítatlan, társadalmilag szentesített mintakövetésen alapulnak. Ehhez képest itt a triumvirátus egy hermetikusan elzárt világba van utalva, ahol szigorú nevelőnők az orruk előtt modelleznek le egy mesterséges valóságot. Eszükbe sem jutott soha, hogy a kinti életben talán találhatnak szebb, tartalmasabb célt is ennél az áldozatosdinál? Az iskola falai között az élet számukra olyan volt, mint egy türelemjáték. Összefont karokkal, révedező tekintettel várni a halált. Az életösztön ("mindenáron védem az életemet, a testi épségemet") nemcsak az emberben, de az állatban, sőt, az embrióban is megvan. Ennek semmi köze ahhoz, hogy a mi világunkban, vagy egy alternatív valóságban játszódik-e a történet. Az sem számít, hogy társadalmilag elismert-e a dolog. Amikor lehetősége adódott rá, Truman Burbank is fellázadt "teremtői" ellen, porig taposva azt a díszletvilágot, amibe belekényszerítették. Itt is arról van szó, hogy odateszik a főhősök elé a valóságot kicsiben, torzítottan, hazugon, az emberi természettel alapvetően összeegyeztethetetlen célokat tűznek ki eléjük, és bizony legalábbis elbizonytalanodhatnának. Amikor pedig valaki az életéért fut, akkor kurvára leszarja, hogy kihez meneküljön, van-e ismerőse. Akkor csak fut - megveszekedetten, zihálva, kitartóan. Ez az emberbe egyszerűen bele van kódolva, ugyanolyan szükséglet, mint az evés, az alvás vagy az ürítkezés. Főleg meg amikor látják, hogy sorstársaik milyen megalázó körülmények között szenvednek ki. Naná, hogy kapcsolniuk kellene, hogy valami nincs rendben a világgal.

2011-01-20 00:36:55 tarax (5) #47

Nem felmentést kérnek, hanem hosszabítást. Iganis fontos, hogy nem tudják mi van máshol. Te sem indulsz neki a nagyvilágnak, mert azt reméled, hogy van valahol egy hely, ahol hatalmas házad lehet, rengeteg feleséged, semmit sem kell csinálnod, csak, amit akarsz és semmiért nem kell fizetned, mert neked ez jár. Ők is csak azt próbálták meg, amit ugyan nem tudtak, hanem amit, mint egy kb. városi monda hallottak valahol.

előzmény: HejjaX (#46)

2011-01-20 00:27:43 HejjaX (3) #46

de az mégis eszükbe jut, hogyfelmentést kérjenek, mint szerelmesek. ez is egyfajta ellenszegülés, innen már csak egyetlen apró lépés lenne a szökés.
hogy hová? kit érdekel? csak mert nem tudják, mi van a dombon túl, attól még neki lehet indulni.
de nem, ezek semmit sem tesznek. még csak egy rohadt tányért sem basznak a földhöz dühükben.
azt nem értem, hogy ebben a párhuzamos univerzumban, alternatív valóságban hogyhogy nincs még mindig rabszolgaság? mert a rabszolga is születése pillanatától rabszolga. akkor ebben a világban azok sem lázadtak fel soha? mert a mi történelmünkben megtették. nem is kevésszer.

2011-01-20 00:12:43 limupei (?) #45

Ráadásul ez a történet nem a valóságban, hanem egy alternatív valóságban játszódik, ahol a társadalom elfogadta, hogy mesterségesen létrehozott, egészségesen tartott klónok állnak a rendelkezésre, ha valakinek új szervre van szüksége. Egy hollywoodi filmben biztos fellázadna néhány nincstelen fiatal, de azt te is tudod, hogy a valóságban semmi értelme nem lenne szembeszállni egy társadalom által jóváhagyott eljárásnak. A negatív utópiák már csak ilyenek.

2011-01-20 00:09:14 tarax (5) #44

A hagyományokat eléggé leegyszerűsíted, attól nem lesz erősebb lábakon álló hagyomány valami, hogy évszázadok, vagy évezredek állnak mögötte, attól még folyamatosan változnak, persze kérdés milyen gyorsasággal. Ezek az "iskolák" egyfajta zárt társadalmakat jelentenek, ahol megkapják a saját világuk működési elveit. Ugyanúgy meg van bennük az életösztön, hiszen kiderül,hogy halasztásról álmodoznak, de nincs más példa a szemük előtt, hogy nekik kijelölt életútjuk van. Másrészt még mindig kérdés, hogy hova mehetnének? Nem ismernek mást, helyet, életformát, bármit, ők maguk csak másolatok. Más szempontból pedig attól, hogy ők nem lázadtak föl, attól még mások, lehet, hogy igen. A jóakaratú, csendes lány, a megfelelési kényszerben szenvedő, mintakövető lány és a rendkívül frusztrált és bizonytalan fiú hármasa nem csoda, hogy a beletörődést választották.

előzmény: Hannibal Lecter (#41)

2011-01-20 00:07:03 Hannibal Lecter (3) #43

A puszta tudat egy dolog, és más dolog a beletörődés. Pláne ha valaki ennyire, ilyen sokáig töretlenül szerelmes, mint Tommy és Kathy.

előzmény: limupei (#42)

2011-01-20 00:01:58 limupei (?) #42

Kifelejtesz egy tényt:ezek a fiatalok tudják, hogy őket mesterségesen hozták létre azért, hogy ez legyen a sorsuk. Nincs senkijük és semmijük, létezésüknek ez az egyetlen oka.

előzmény: Hannibal Lecter (#41)

2011-01-19 23:46:55 Hannibal Lecter (3) #41

Nagyon egybe akarod mosni a dolgokat. Szerintem tegyünk különbséget eszmék és életelvek között. Az általad felsorolt történelmi személyiségek az előbbinek rendelték alá életüket, a film hősei az utóbbinak. Az eszme olyasvalami, amire nem lehet nevelni (legalábbis úgy nem, mint arra, amiről itt szó van): az eszme nemcsak meggyőződés, nemcsak anyatejjel magunkba szívott szenvedély, de tudatos önfelszámolás is (ha a helyzet úgy kívánja). A filmen kirajzolódó kötelességetika viszont nem kötődik semmiféle "radikálisan érzékfölöttihez", elvi alapja annyiban merül ki, hogy "mások életének megmentéséért életeteket áldozhatjátok, úgyhogy különlegesek, fontosak vagytok." Van tehát egy kívülről rájuk testált, kíméletlen ideológia, amit - és itt már régen rossz a dolog - hipnotizőr módjára, bújtatottan, célzottan testálnának rájuk (mármint - ahogy te mondod - a regényben, merthogy a filmen ennek a folyamatnak még a csökevényei sincsenek meg.). Szóval amikor tudatában vannak, hogy létükben veszélyeztetettek, hogy pragmatikus okokból fogják szétcincálni, fizikailag megsemmisíteni őket, egyikük sem lázad fel? Szilárd meggyőződésem, hogy nincs olyan ideológia (legyen mégoly racionálisan, elmésen adagolva is), amin hasonló helyzetben az életösztönből fakadó lázadás ne próbálna meg sebet ejteni. Amúgy azok a jelenségek (vallási fanatizmus, indiai kasztrendszer, női alávetettség), amiket említettünk, szilárd hagyományokon alapulnak, amikbe viszonylag könnyű betagozódni. A Never Let Me Go-ban viszont nincs más, csak sterilség, rideg, célelvű gyakorlatiasság. Egyszóval nem érzem azt a motivációs erőt, ami tényleg arra sarkallná ezeket a fiatalokat, hogy belássák: ennek tényleg van értelme.

előzmény: limupei (#36)

  • 1
  • 2