The English Patient (1996)

Adaptáció....uhh, ez nem az, nem életrajzi film, az Almássy téma csak beleszövődött a filmbe.
Rengetegen azért nem szeretik a filmet, mert felháborodnak, hogy milyen botrányos, hogy még csak nem is közelít az eredetihez.
Ez a film egy szerelmi történetről szól, nem többről.
És a levélben a lényeg:

"Drágám, nagyon várlak! Milyen hosszú egy nap a sötétben.......vagy egy hét?! A tűz kialudt már, és én nagyon-nagyon várlak! Ki kéne vonszolnom magamat, de ott meg nagyon tűz a nap! ....sajnálom, hogy elpazaroltam a lámpa fényét a festményekre, és a levélírásra!
Meghalunk! Meghalunk, meghalunk.....telve szerelemmel és buja vágyakkal! Bőrünk érintésével elfolyunk, mint a folyók, félelmekkel, melyeket elrejtünk magunkban, mint ez a barlang! ....szeretném, ha ezek a jelek a bőrömön lennének!
Mi vagyunk az ország, nem a térképen szereplő, a hatalmasságok nevével fémjelzett határok számítanak....!
Tudom, hogy eljössz értem, és kiviszel innen a szelek palotájába.....ez minden vágyam.....sétálni veled, és a barátokkal,.......egy ilyen helyen,.....egy térkép nélküli földön!.....a tűz kialudt már, most így írok - sötétben!"

Egy nagyon rosszul sikerült adaptáció, itt az igazi kaland https://www.youtube.com/watch?v=56GOXT6fTQI

Nekem túl hosszúnak és túlságosan érzelmesnek érzem. A látványvilág az viszont szerintem kiváló. A karakterek nem rosszak de nekem mégsem olyan mélyek. Inkább egy túl romantikus film semmint egy háborús film. A könyvet viszont nem olvastam meglehet úgy talán jobb is. szerintem túlértékelt a film.

Az Angol betegnek szerintem a jelölés után ugyanúgy nem volt valódi riválisa,mint az Utolsó császárnak.

Csak akkor készült még néhány fontos film,de ebben az esetben biztos volt,hogy a két művészfilm nem kap díjat és a Jerry Maguire sem,ahol számomra már a jelölés is furcsa volt.

A Fargo nálam so-so kategória, a Trainspotting meg csúnyán elsikkadt. Mondhatni, úgy járt az Oscarral, ahogy a legfaszább rétegfilmek (pölö Drive, Fight Club, Nightcrawler) szoktak: egyetlen jelölés, majd néma csendben kullogás haza.

Azért volt ott '96-ban egy Fargo meg egy Trainspotting...

Chuck Palahniuk egyik könyvében úgy írja le a poklot, mint a hely, ahol non-stop, végtelenítve megy Az angol beteg. Eddig csak mosolyogtam rajta, aztán most megnéztem a filmet, és... ezentúl példás életet élek majd, mert nem kockáztatom meg, hogy a végén még igaza legyen az öregnek.

Minden várakozást alulmúlóan szar film Az angol beteg. Könnyen lehet, hogy az elmúlt húsz évben gyökeresen átalakult a nézői igény - ez megmagyarázna egyet s mást -, de ezzel együtt is képtelen vagyok felfogni, hogy merészelték moziba küldeni ezt a filmet így, ebben a formájában. Ha rendező lennék, lesülne a pofámról a bőr, Minghella meg Oscart kapott érte? Eh.

Az önmagában sosem baj, ha egy film gigászi méreteket ölt, miért is ne? Ameddig indokolt a hossz, legyen. Viszont ezen mennyiségű/minőségű cselekménnyel a több mint két és fél órás film csupán rossz vicc kategória. Olyan sekélyes, levegőbe pofázós, nyálas melodráma, amit látva épp csak az ereimet nem vágom fel.

Utánanéztem; tény és való, 1996 nem volt egy acélos év, de hogy kilenc Oscart adni erre... Weinsteinék igazi varázslók.

Gróf Almássy élete ennél 1000x fordulatosabb és érdekesebb volt, ráadásul nem is hiteles, nézz utána a wiki-n
Ha nem Almássy-ként hoznák 3,5 adnék, de így maradok a 2-nél

rémes

Szerintem ez volt Kristin Scott Thomas csúcsteljesítménye - de lehet, hogy megkapja egyszer az Oscar-t ötvenen túl is. Fiennes is megérdemelte volna, de Binoche valóban megérdemelte.

Hála Istennek elég régen láttam.

Térjünk vissza a tárgyra. :)

Igazad van, de azért ez a "biszexuális" erős túlzás. Mercurynak életében volt kapcsolata kb. (nem túlzás) 500 férfival és két nővel. Utóbbiak közül egyikkel afféle lelki társak voltak, a másik pedig a müncheni melegek (köztük Fassbinder) múzsája volt. Tizenévesen már a bombayi bentlakásos iskola kertészével volt szerelmi kapcsolata. De ez nagyon OFF!

Mercury biszexuális volt, szóval tényleg voltak nőügyei.

Íme, a kulcsszöveg, Hérodotosz leírása Kandaulész feleségéről és Gügész tettéről:

Ez a Kandaulész ugyanis szenvedélyesen szerette feleségét, és szerelmében azt tartotta, hogy neki van a legszebb felesége minden ember közt. Ezt gondolta, s mert a testőrei között kedvence volt Gügész, Daszkülosz fia, s ennek a Gügésznek legkomolyabb dolgairól is beszélt Kandaulész, a felesége szépségét is emlegette neki, mértéken felül magasztalva azt. Nem sok idő múlva - mert kellett, hogy Kandaulésszal szerencsétlenség történjék -, ilyesféleképpen szólt Gügészhez: "Gügész, úgy veszem észre, mintha nem hinnél nekem, mikor a feleségem szépségéről beszélek; hiszen az ember füle nem is oly hiszékeny, mint a szeme. Légy azon, hogy megnézd őt meztelenül!" Az pedig hangosan kiáltva így szólt: "Királyom, miféle kárhozatos beszédet mondasz, mikor azt parancsolod, hogy úrnőmet nézzem meg meztelenül? Hiszen a levetett inggel leveti az asszony a szemérmet is. Régóta ismernek az emberek bölcs mondásokat, amelyekből tanulnunk kell; ezek között van az is, hogy »mindenki a magáét nézze«. Én pedig elhiszem, hogy ő a legszebb asszony a világon, és kérlek, ne kívánj tőlem törvénytelenséget!"

Ilyen szavakkal igyekezett kitérni az ajánlat elől, mert félt, hogy még valami baja lesz belőle. De a király így felelt: "Bátorság, Gügész, ne félj, sem tőlem, hogy talán csak próbára akarlak tenni ezzel a beszéddel, sem asszonyomtól, hogy majd talán ő árt neked. Mert kezdettől fogva úgy fogom elrendezni a dolgot, hogy észre se vegye, hogy látod. Ugyanis a hálószobában, ahol feküdni szoktunk, a nyitott ajtó mögé állítalak; miután pedig én bementem, megjelenik majd feleségem is, hogy lefeküdjék. A bejárathoz közel van egy szék; mikor vetkőzik, erre teszi minden egyes ruhadarabját, egyiket a másik után, és így egészen nyugodtan nézheted meg őt. S mikor majd a széktől az ágy felé lép, s háttal fordul feléd, legyen rá gondod, hogy ne lásson meg, amikor az ajtón kisurransz."

Gügész, minthogy nem tudott kitérni, késznek mutatkozott. Kandaulész pedig, mikor látta, hogy itt a lefekvés ideje, bevezette Gügészt a hálószobába; s nyomban ezután megjelent az asszony is. És Gügész megcsodálta, amint bement és lerakta ruháit. Mikor pedig az asszony hátat fordított neki és feküdni tért, titkon kiszökve elsomfordált. Csakhogy az asszony meglátta őt, amint kiment. S mert átértette, hogy ez férje műve, nem kiáltott fel szégyenében, hanem úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre, de elhatározta, hogy bosszút áll Kandaulészen. Mert a lídéknél, mint általában majdnem minden barbár népnél, még a férfi is nagy szégyennek tartja, ha meztelenül látják.

Akkor hát a királyné semmit ki nem mutatott, hanem nyugodtan maradt. Amint azonban a reggel beköszöntött, készenlétbe helyezte leghívebbnek tartott szolgáit, s magához hívatta Gügészt. Ez pedig, abban a hitben, hogy az asszony mit sem tud a történtekről, megjelent a hívásra. Mert azelőtt is meg szokott jelenni, ha a királyné hívatta. Mikor pedig Gügész megérkezett, az asszony így szólt: "Most két út között engedek neked, Gügész, választást; lépj arra, amelyikre akarsz. Vagy megölöd Kandaulészt, s magadhoz veszel engem és a lídek fölötti uralmat, vagy neked magadnak kell most rögtön meghalnod, nehogy, Kandaulésznek mindenben engedelmeskedve, ezentúl is lásd, amit nem szabad látnod. Bizony, vagy neki kell elpusztulnia, aki téged erre rávett, vagy neked, aki engem meztelenül láttál és törvénytelenséget cselekedtél." Gügész először csak ámult a hallottakon, aztán könyörögni kezdett, ne kelljen választania ilyen lehetőségek között. De nem sikerült meggyőznie a királynét, s látta, hogy valóban vagy neki kell elpusztítania királyát, vagy őt magát pusztítják el mások. Azt választotta, hogy ő maga maradjon életben. Ilyen kérdéssel fordult tehát a királynéhoz: "Minthogy akaratom ellen kényszerítsz, hogy uramat megöljem, rajta, halljam, milyen módon végezzünk vele." A királyné rögtön felelt: "Ugyanarról a helyről támadjuk meg, ahonnan ő engem mezítelenül megmutatott, s álmában törünk rá."

Mindent előkészítettek a támadásra, s mikor az éj beállott, Gügész - mert nem bocsátották el, s nem is nyílt számára semmilyen szabadulás, hanem vagy neki, vagy Kandaulésznek el kellett pusztulnia - követte az asszonyt a hálószobába. Az pedig tőrt adott kezébe, s elrejtette őt ugyanamögé az ajtó mögé. Ezután pedig, mikor Kandaulész lenyugodott, Gügész elősurrant, megölte őt, és így ragadta magához az asszonyt is, a királyságot is. Erről kortársa, a paroszi Arkhilokhosz jambikus triméterben meg is emlékezett.

Gügész tehát király lett, s a delphoi jósda a királyságban meg is erősítette. Mert mikor a lídek felháborodtak Kandaulész veszte miatt és fegyverre keltek, Gügész katonái a többi líddel abban egyeztek meg, hogy ha a jóslat őt jelöli a lídek királyává, uralkodjék, ha pedig nem, adja vissza az uralmat a hérakleidáknak. A jóslat őt jelölte ki, és így Gügész uralkodott. Annyit azonban mondott a püthia, hogy a hérakleidákért Gügész ötödik utódja lakolni fog. Erre a kijelentésre a lídek és királyaik ügyet sem vetettek, míg be nem teljesedett.

Erről a szól a film: Almásy - akarva, akaratlanul - elszereti Clifton nejét, ám e tett maga a hübrisz. Amikor Katherine a sivatagi tábortűz mellett elmeséli e történetet, Madox viccesen elüti az élét: "Geoffrey, legyen ez örök tanulság számodra..." - mindenki nevet, kivéve a grófot. Fagyos hallgatása maga a balsejtelem.

nálam is lassan megérett egy újranézésre (a bd-t most éppen leárazták). biztos, hogy nem váltja meg a világot, de szükség van arra, hogy valaki továbbvigye david lean örökségét. sajnos minghella azóta meghalt, pedig szerintem pár érdekes filmet még forgathatott volna.

A filmet én sem, csak a regényt. Azt viszont mindenkinek ajánlom.

Akkor elnézést kérek. Az ilyen típusú filmeket nem nagyon szeretem sajna.

Nem a film, a regény a posztmodern. Múlt hónapban olvastam el, és kifejezetten tetszett. Ondaatje narratív stratégiái (mozaikszerűség, a megszólalás pozícióinak érdekes egymásba mosódása, párhuzamos időkezelés) mesteriek: tulajdonképpen nem is maga a történet, hanem az elbeszélőnyelv bilincseli le a befogadót. Az ilyesmit meg ugye nem lehet vászonra adaptálni.

Unalmas, maníros. Majd bealszik rajta az ember. Nem tudom, ki mondta, hogy ez a film posztmodern... Hát, távolabb nem is állhatna tőle. Kevés ennél klasszikusabb, már-már agyzsibbasztóan modoros filmet készítettek az utóbbi 20 évben. Kicsit a Távol Afrikátólhoz tudnám hasonlítani Minghella művét - mindkettő hasonlóan nyálas és hasonlóan rossz, de azért ez mélyen alulmúlja még Pollack Oscar-lihegését is. A történelemhamisításról pedig ne is beszéljünk. Legközelebb majd a Freddie Mercury nőügyei és a Csajkovszkij asszonyai következik...?

Aki azt mondja unalmas,mégis mit várt??? -ez nem a Batman!!! Izgalomra , akcióra ott van 2225 másik film! Nem tudjátok élvezni a szép képeket,a művészi stílust? Nem a kedvencem ,de SZÉP film, és Minghella általában SZÉP filmeket csinál.Szinte festi a vásznat!

A film történelmi szála is megérne pár szót, mivel a valósághoz csak nyomokban van köze.

Majdnem minden hibátlan a filmben.Igazából nehéz ellene kifogást emelni.Színészek ötös,rendezés ötös,szexjelenetek ötös,casting ötös
Csak valahogy a hiányzik a só belőle.Kicsit ízetlen.Attól meg már négyes lesz.Sajnos nem tudtam sajnálni senkit sem a filmben.Ettől nem dráma lett a film,hanem egy szerelmi történet.Annak meg mondjuk erős.

A film túl hoszzú, és ez unalmassá és vontatottá teszi a filmet. Ettől függetlenül eD fórumtárs elgondolása megállja a helyét, csak sajnos nem ez viszi előre a cselekményt, hanem a szerelmes szál; a brit birodalom szétesése teória csak a mellékszereplőkre lehet érvényes.

Meglepett, de egyben örülök is neki, hogy nem ömlengéseket olvashattam. Jók a meglátások!
A film nálam 4-es.

nyilván nincs direkt kapcsolat, csak felidéztem Ricard egyik hozzászólását.

Köszi, tudtam hogy egy malomban őrlünk :)

Úgy hogy onnét idéztem egy gondolatodat ;)

Inkább ide azért, mint az Álom.net topikba. :-)

Idecitáljuk az egész filmtörténelmet? :-)

de tényleg: hogy jön ide a jesse james. mert ennyi erővel a metropolis is jobb film, mint az agyonmagasztalt die hard. :)

"Pedig az angol beteg semmivel sem "unalmasabb" vagy rosszabb film mint mondjuk a KT-n is agyonmagasztalt Assassination of Jesse James... ;)"

És igen, azt kell mondjam, hogy TÖKÉLETESEN igazad van:)

Mert ott a rész-egész konstelláció sokkal kedvezőbb tendenciákban kulminált. :D

Én csak és kizárólag a díjakról beszéltem. Amúgy tényleg nézd meg, ha tudod. Sokkal hollywoodibb eposzkákra is adtál jobb osztályzatot:)

A részletek önmagukban semmit sem érnek, ha beülsz egy vetítőterembe, és azt érzed, hogy nem működik a mozi varázsa. A pőre tény, hogy nem hollywoodi, önmagában szintén nem erény. Lehet ám, hogy nekem is újra kellene néznem, hiszen marha régen láttam, de azért a profi alkotógárda, vagy az igyekezet önmagában nem üdvözít, ha nincs mögötte több. Itt "eredményfelelősségről" van szó, még ha ez a kifejezés nem is igazán illik ide :)

Nem védeni akarom, mert én sem neki adtam volna a díjakat, de...
Ne a nagy egészet nézzétek, hanem a részleteket. Először is, ez a film nem hollywoodi, hanem független, Hollywood sosem engedne ki ilyet a kezei közül, míg bele nem présel még 20 robbanást. Másodszor: a filmvilág elég bennfentes, ezek az emberek ismerik egymást. Itt pedig van egy legendás producer, van egy legendás vágó, van egy legendás díszlettervező, egy legendás kosztümtervező, és még pár szépen csengő név, nem is beszélve Harvey Weinsteinről, aki itt mutatta ki igazán a foga fehérjét...meg azt, hogy ő a legjobb a díjszezonban.

Nem láttam a Jessie James-t, de ez tényleg kínosan lassan hömpölygő, izgalmas mélységeket nem igazán hordozó film, és itt most nem sokat nyom a latba a puszta monumentalitás. Még a színészi játék sem feltétlenül.

A 3,85-ös átlagot én nem nevezném túl magasnak, bőven 4 felett kellene lennie a Jesse James-nek. :)

A két órát is meghaladó játékidő egyébként nem mindig párosul csigalassúsággal vánszorgó cselekménnyel (pl.: TDK). Én például imádom a ráérős tempót, ha az tartalommal és kellő mélységgel párosul (Clint Eastwood és Terrence Malick filmjei, vagy a már említett Jesse James), de Az angol beteg csak feleslegesen elnyújtott álomgyári tucatproduktum, aminek agyondíjazását a mai napig nem tudom hovatenni.

Az angol beteg részemről se nem unalmas, se nem lassú, egyszerűen egy "tipikus" Oscar-film egy középkategóriás rendezőtől. Ezek után csak annyit kérdeznék: Hogy jön ide a Jesse? :D

Pedig az angol beteg semmivel sem "unalmasabb" vagy rosszabb film mint mondjuk a KT-n is agyonmagasztalt Assassination of Jesse James... ;)

Paul Ricard fórumtársam bizonyára szívesen beszélne arról hogy milyen értékek is vannak a "lassú" filmekben...ja hogy ez csak közepes ? sorry Paul ;)

Nekem is kb. ennyi maradt meg belőle, halálra untam magam rajta.

Na... nem gúnyolódni. :)

ja, a Britt nekem is kellően terminus technicus volt.

Kinek mi a sok :)

Nem, ezt arra mondtam, hogy éppen te szoktál szakszavakat használni (nagyon sokat):-)

Minden szavaddal egyetértek.

Nem emlékszem, hogy az ellenkezőjét tettem volna - csak annyit mondtam, hogy nagyon unalmas a film.

szerintem felesleges "házi ideológussá" előlépnünk, dobálózni a szakszavakkal

Mondod te:-)

Legalább 10-12 éve láttam, így már csak annyira emlékszem belőle, hogy állatira vontatott, hihetetlenül unalmas film, hiába dörgöljük alá, hogy epikus koncepció, grandiózus szerelmi történet. Ez baromi kevés - időtávlatban meg baromi sok. eD, szerintem felesleges "házi ideológussá" előlépnünk, dobálózni a szakszavakkal: maratoni hosszúságú unalom az Angol beteg.

Szép romantikus dráma. Néha ilyen is kell.

Tartalmát tekintve, a film Posztkolóniális, formailag pedig posztmodern. Ha, egy szóban akarom jellemezni tematikáját, nem szerelmet mondanék, nem romantikát, hanem inkább dekostrukciót. Leépülés jellemző az összes karakterre (testi és lelki egyaránt). Párhuzamosan a Villa szétesésével a szereplők is mennek tönkre, lépésről lépésre. Kritikusok, a film első jeleneteit a Britt Birodalom szétmorzsolódásának szimbólumaként tekintik (Almássy grófot pedig a Birodalom megtestesítőjének, mivel kiléte Angliával társul, Ő az angol beteg...a beteg Anglia).

Identitáskeresés, egy másik lényeges pont. Minden karakter önmagát kell megtalálja, önmagával kapcsolatos kérdésekre a választ.

A modern és az Ó keveredése (a Herodotosz féle mítosz kiegészítése a jelennel).

A film valóban kevésbé értékes, ha csak sima love story-ként fogjuk fel, de értelmet nyer, ha kicsit a elszakadunk a szerelemtől és a korabeli problémákra koncentrálva nézzük, el kell gondolkodni rajta. Nem olyan egyszerű film, mint amilyennek tűnik elsőre. Szerintem érdemes megnézni, elgondolkodni rajta és továbblépni.:)

ralph egyszer náci tömeggyilkos a schindlerben itt nácinak bélyegzett,elfelejtett magyar kalandor,felfedező,a napfényben pedig zsidó magyar áldozat,tragikus hős.vajon tudja hogy miket játszott el?nro one

Ez a film sztem az egyik legjobb melodráma, ami az utóbbi évtizedben készült. persze, nem a legjobb film a világon, de azért a műfaj követelményeinek tökéletesen megfelel. Hogy is van az?1 klisé nevetséges, 100 már megható???:D Hát valahogy így vagyok Az angol beteggel.
Fiennes nagyon jó színész,Binoche ugyen lejátssza a vászonról, de így sem lehet rá panasz.

hm, nem tudom hogy ide sebestyén márta, de szerintem fiennes működik magyarként ebben a filmben is, és a napfény ízében is.

Én is egyetértek: nem sok film van, ami unalmasabb lenne, mint ez, viszont nagyon sok szép film van, ami sokkal kevésbé unalmas!

Egyetértek, csak Juliette Binoche miatt kapott 3-ast.

Nagyjából egyetértek Ágóval. A világ egyik legunalmasabb szép filmje.

Szóval, most csak röviden:
- tökéletesen igazad van, az alábbi fogalmazványom teljesen olyan, mint szerintem a film, ezt nagyon jól látod
- érdekelne a véleményed a főbb ill. mellékszerepekkel kapcsolatban. (Colin Firth mintha nem is élne, pedig fontos szerepe van, Mr. Fiennes pedig egész egyszerűen nem magyar!! - vagyis csak addig, amíg Sebestyén Márta elhiteti velünk, hogy az. Ilyennek kár szórakozni. Csak hát olyan vonzóvá teszi az alakját ez az idegen-lét)
- érdekelne, hogy melyik karaktert tartod a leginkább összetettnek (Binoche-t kivéve, mert ő tényleg jó)

NEE!! Olyan gyönyörű választ írtam neked, és elvitte a manó. Vagyis az a hiba, ami miatt néhányan már panaszkodtak. Nem baj, nekiesem még egyszer!

ez a vélemény is pontosan olyan, mint szerinted az angol beteg: végtelenül hosszú, sokszor megrágott és átgondolatlan. még szerencse, hogy valójában a film sokkal jobb. nem mintha a titanicot bántani szeretném. epikus filmet kezeljünk epikus filmként!

Na ezek után többé senkinek nem engedem, hogy fikázza a Titanic-ot! Hát mi a csuda történik itt?? Kapunk egy lenyűgözően szép filmet, amely 155 percen keresztül a szerelemről szól. Azt hiszem ez rekord. (A Titanicban legalább volt egy hajókatasztrófa is)
Olyan embereket állít be hősként, akik abszolút nem azok, akik gyenge ösztönlények, akik kiborulnak az élet szörnyűségein, akiknek jellemzésénél 2-3 ismérv után elakad a nyelvünk, akik a rendező utasítására felolvadnak az egyetemes és profi hatásvadászat függőkertjében, és még az ígéretesebb mellékszereplők is illatos illóolajként csordulnak alá, hogy aztán az egész filmmel együtt eltűnjenek az univerzális szépség tavában.
Magyarul azt akarom mondani, hogy szerintem ez egy szép film és slussz. De most aztán olyan magasra dobtam a labdát, hogy ezt valaki biztosan le fogja ütni...