The American (2010)

Lehetne akár francia, ötven évvel ezelőtti és Jean-Paul Belmondo főszereplésével készült is, rendezhette volna mondjuk Melville vagy Verneuil. A hangulata és a dramaturgiája legalábbis hasonló. Anton Corbijn képei pedig szépek, mint mindig. Aki ezeket szereti, annak tetszeni fog. Nálam találkozik a kettő, be is jött a film.

Violante Placido (teste) miatt nem 2-es

Tipikusan olyan film, amiben a sztorin kívül minden minimum jó. Borzasztó nagy kár érte...

Hát ez pofátlanul semmilyen és unalmas, úgy aludtam el rajta, hogy fáradt se voltam. Clooney sem volt még ennyire szürke. Úgy látszik, Corbijn egyfilmes rendező, megcsinálta a Control-t, aztán jóccakát!

Ez egy rettentően unalmas film. Semmi eredeti, vagy szokatlan nem történik benne, ami meg tudott volna fogni a történetben. Ráadásul sok kérdést hagy maga után, amelyek megválaszolása helyett a hangsúlyt a táj, a melankólia, a várakozás bemutatása kapja.

a film nekem nem jött be,de a vége főcím alatt szóló zene annál inkább,a szöveg egy az egyben a főhősre illik:Cuby and the Blizzards:Window of my eyes

Lassú cselekményű (mint az Arno Firenzénél) bérgyilkos film egy festői olasz kisváros kulisszájában, amely érzelmi szálakat is megpendít. Milyen kár hogy nincs legalább egy igazán erős akció szekvenciája és hogy ennyire kiszámítható a cselekménye (talán egy mozzanatot leszámítva: a preparált, visszafele elsülő puska)

Nem rossz mozi...

(10/6)

Igazi régi vágású, míves darab, de mivel semmi pluszt nem tesz hozzá a "levitézlett bérgyilkos végső számvetése"-témához, sokszor hajlamos álmosítóvá válni. Pedig a fényképezés pazar: a gyönyörű tájképek és a szigorú félközeliek ritmikája érdekes képvilágot alkot, az olasz vidéknél ihletettebb atmoszférát pedig keresve sem lehetne találni, sőt, George Clooney játéka is nagyszerű. De hiányzik belőle az ötletesség, az egyedi tűz - ezért "csak" egy ortodox, lassú folyású karakterdráma. Majdnem négyesre értékeltem, de
a végkifejletet kissé túlzónak éreztem.

Az amerikai:

Kellően érdekes, de nem éppen izgalmas film mely művészi elemeket és sok-sok csodaszép tájképet vegyít, a bérgyilkosos és kémkedős filmek atmoszféráival. George Clooney számomra megint nem tudta megmutatni aranyfogát a színészetben, mivel szinte végig azt a bamba képét mutatta csak. A mellette szereplő színészhölgyemények és mellékszereplők pl. a pap, már annál inkább megmelengették szívemet. A rendezés a végére ér be, ott lesz a frappáns és művészileg is körbeölelő helyszínnel záruló befejezéssel és üldözéses jelenettel.
Előtte elég lapos olykor andalító is néha. Az olasz városka nagyon hangulatos és ötletes helyszín volt, kellően változatos, keresztény és olykor mocskos város.
A történet magva, az íve már mondjuk ismert volt, ugyanis eme bérgyilkosos sztorikkal é sorsokkal, love sztorikkal Dunát lehetne rekeszteni, ennek ellenére a módi már picit más volt egy művészibb, 1-2 mondanivalóval tarkított bérgyilkosos film volt, amiből nincs olyan sok. Hősünk sorsáig mutató út bemutatása volt és lehetett csakis a kérdés, hát voltak benne csúcsok és szakadékok is több értelemben.
Picit rövidnek (95 perc) éreztem a filmet, talán picit még tovább göngyölíthették volna a szálakat. Túl kiszámítható lett a végére egy bizonyos része a történetnek.
Az amerikai főszereplőnk karakterét sokan heccelték, szivatták idegen mivolta miatt az olasz kisvárosban, ez vitt néha humort, a kevéssé humoros elemekkel operáló filmbe.

65%

Csak a pillangó. És a haláljelenet fokozati különbségei az a többi. Ha ezek a kis szinonim mondatok radikálisan mások, akkor tényleg eltereltem a beszélgetést. De nem. Nem radikálisan mások, csak rokon értelmű kifejezések, úgyhogy tisztelettel, én semmi olyanra nem tereltem, ami csak egy csepp a hozzászólások tengerében.

Eleve te terelted a beszélgetést a haláljelenetre, és még azután is ezen lovagoltál, hogy én konkrétan meg sem említettem. A többit illetően meg olvass vissza.

Mi volt a többi? :) Mert érdekes, de másról tényleg nem ejtesz szót, csak erről a befejezésről. Volt a pillangós ügy is, azon szerencsére túljutottunk. Azóta viszont igenis te hajtogatod folyton ezt az egyetlen jelenetet, én meg folyton rákontrázok, és azt írom, hogy mivel nem kommersz, ez nem kell, hogy megváltsa a teljes filmet.

Bőven nem "csak" arról volt szó. Éppen te emelted ki ezt az egy problémámat a több közül, ezért beszélünk erről azóta is.

Folyton csak arról az utolsó akciójelenetről beszélsz, mintha Az amerikai csak ebből az egy jelenetből állna vagy csak ez határozná meg az egész filmet. Persze, számít a filmbéli 2 akció-thriller mutatvány (illetve az északi havason játszódó nyitánnyal együtt 3), de mióta beszélünk a filmről, a legtöbb panaszod arra érkezett, mutatják-e a sebet vagy nem, ergo: hogyan rendezték meg a lövés utóhatását, vagyis az akciójelenetet. Írtál erről. Az "akciófüggő" jelző ennek az örök ismétlésére vonatkozott. Nekem amúgy a három dinamikusabb jelenetből egyikre sincs panaszom. Különben itt már tényleg nincs mibe kapaszkodnunk: egy ízlésbeli "Kinek miféle dirr-durr jön be?" kérdezz-feleleket játszunk, amin semmi nem fog múlni.

Nem csak a nemmutatáson van a hangsúly - az egész körítésen. Az egész jeleneten. Mindegy. Még értetlenkedhetünk néhányszor oda-vissza (én, hogy szerinted miért nem gagyi, te, hogy szerintem miért az), de nincs értelme.
Viszont: ki a tököm beszélt az akciójelenetek kivitelezéséről? Egy szó nem esett róla. Az "akciófüggő" jelzőre inkább nem is reagálok... Egyébként, részben általánosságban: ha egy film nem kommersz, és nem akciófilm, DE van benne akciójelenet, attól még igenis számít, hogy az az akció milyen. Rendben, nem azon áll-vagy bukik a mű, de számít. Ahogy egy kommersz akciófilmnek is felrovom, ha belepasszíroznak valami drámát, ami szar. Hasonlóképpen számít a cselekmény is, még akkor is, ha a szóban forgó mű elsősorban "hangulatfilm". Mert ne érts félre, Az amerikai esetében nem az a bajom, hogy a cselekmény nem kimagaslóan rafinált, csavaros és innovatív. Az a bajom, hogy számomra egy szimplán korrekt szintet sem üt meg, amit az atmoszféra már el tudna vinni a vállain.

Én pedig azt nem értem, hogy miért gagyi az, ha nem mutatunk rögtön egy lőtt sebet. Irreleváns, hogy később derül ki, a lényegen, a fickó halálán és végső nyugalomra helyezésén nem változtat. Olyan ez, mintha azt kifogásolnád, hogy az illető miért nem kék öltönyt visel zöld helyett. Jelentéktelen apróság. A tipikus főhős győzelmét pedig azért írtam le, mert az sokkal inkább meghatároz egy vérgagyi akciómozit. És azért magyarázom, hogy ez nem kommersz, mert rendre a cselekményt rovod fel meg azt, hogyan van kivitelezve az akciójelenet, mikor az akciószcénákat nem itt, hanem egy sokadik Bourne-filmben kell elemezgetni. Itt nem. Nem értem, ha tudod, hogy a hangulat számít és azt is tudod, hogy nem kommersz, miért maradsz akciófüggő? Igaz, hogy a filmeknek van nyelve, de az a fogalmazásmód, mely szerint a gonosz küldi az újabb merénylőt, ismét csak egy tömegfilmesebb ízlésű moziba illene. Mert hát a bérgyilkosballadák előre tudhatóan meghaló hőseire nem jellemző a végtelenség.

Nem értem a tipikus főhős győzelme hogy jön ide, teljesen irreleváns annak kapcsán, amiről szó van. És nem kell ám magyarázni, hogy ez nem kommersz, és hogy fontos a hangulat. Tudom. Írtam is, nem is egyszer.
Az újabb gyilkos küldése kapcsán nem értek egyet. A filmnek van egy saját nyelve, amit lehet feszültségkeltésre, és még sok-sok másra használni. Például a véglegesség érzékeltetésére. Képi-zenei-hangulati eszközöktől függ, hogy egy adott történetelem milyen benyomást hagy a nézőben.
De mindegy, szerintem már mindketten ellőttük az érveinket. Számomra ez egy nagyon szépen kivitelezett, nagyon buta film mard.

Nem, a vacak akciófilmekben az történik, hogy a csávó lemészárol mindenkit, és vígan továbbáll, épp csak nem röhögi ki a beleit, hogy utána dagadó mellkassal döngesse a cicababa partnernőt. Egy olyan befejezés, hogy a megbízó gyilkost küld, azért nem jó, mert az a feszültségkeltést célozná, vérbeli kommersz thriller volna, ez viszont egy mood-tone piece, lényegileg semmiben nem különb A szamurájtól például. Itt az antihős végső nyugalomra helyezése felé tör a cselekmény, ami mellesleg nem primitív, legfeljebb vékonyka, de itt amúgy se a csűrcsavaros Cselekmény számít, hanem a laktató Hangulat. Ez egy midcult, amiben jóval erősebb a belső folyamatok ábrázolása, felesleges úgy nézni rá, mint tiszta műfajfilmre. Látszik rajta, hogy nem az.

A pillangóval semmi bajom.
A seb lebegtetése nem gagyi? Vacak akciófilmekben történik ilyen a mellékszereplővel, aki hősi akciójával épp megmenti a főszereplőt, de egy perccel később kiderül, hogy bekapott egy golyót. Ráadásul itt eleve nyilvánvaló volt, hogy eltalálta. Amúgy az egész scott glennes (tudom, de akkor is úgy néz ki:)) dolog gáz. Odaküld egy bérgyilkost, hogy kinyírja Clooney-t, de a fináléban csak úgy felbukkan a semmiből, mert nyilván tudta, hogy a megbízottja kudarcot fog vallani, és saját kezébe kell vennie a dolgot. Persze. Az egész forgatókönyv tele van ilyen nyögvenyelős megoldásokkal, kezdve azzal, hogy a csaj építtet vele egy puskát, hogy majd azzal lőhesse le. Pofátlanul primitív a film cselekménye. Igaz, a hangulata fantasztikus, de nálam ez nem menti meg. És persze egy hollywoodi akciófilmben ilyet látva lehet, hogy a szemem sem rebbenne, de ez más.

A bérgyilkos befejezését én meg aztán végképp nem fogom soha művinek nevezni. :) Kiszámíthatónak sem nevezhető, hacsak annyiban nem, hogy itt is, Woo-nál is borítékolható a főfigura végzete. Csak szerintem a két film alapvetően elégikus nyelvezete borítékolhatná, hogy akkor Woo agyonstilizált romantikus akcióballadájára is rásüssük ezt a jelzőt, ami igazságtalan volna. A pillangó röpte természetesen érthető hasonlat egy kicsit isa művelt nézőnek, de erre is csak azt tudom írni, hogy abszolúte nem lóg ki a film atmoszférájából, és nem is tolakodóan vezettetik ki a filmből. Ha a körülményekről beszélünk, akkor azt kell írnom, jóval izgalmasabb lebegtetni a halálos sebet, mint azonnal bemutatni mindent. Nem tartom ezt amerikai gagyinak, ez inkább egy művészfilm-midcult megoldás, ami itt azért sül el jól, mert Corbijn két jelenetet leszámítva tudatosan kiírt minden akcionista elemet, de belátható időn belül magyarázattal is szolgál. Klasszikus, de nem művészfilm, illetve kommersz jegyekkel rendelkezik, de elenyésző számban.
És ha a megbízóra gondolsz, őt nem Scott Glenn alakította, hanem egy számomra ismeretlen európai színész.

Félreérted - illetve részben én fogalmaztam félreérthetőn. A halála mögötti gondolat, annak képi-zenei megvalósítása csillagos ötös. Vagyis lehetne gyönyörű. DE ahogy történik, ahogy meg van írva, az katasztrofális. Abban már az elejétől fogva biztos voltam, hogy Clooney meg fog halni - ez már csak a sajátja az ilyen bérgyilkosballadáknak, ezt nem is rovom fel. De ahogy közeledtünk a végéhez, tudtam azt is, hogy egész pontosan hogyan fog történni, és végig reménykedtem benne, hogy nem úgy lesz. Scott Glenn felbukkanása eleve gáz, ahogy az egész "megpördül, lelövi, és ugyan a másik lő először, de csak öt perc múlva mutatják meg, hogy ő is betalált" rutin is. Ez így kommersz amerikai gagyi, ami azért fáj, mert amúgy hangulatában, stílusában a film mérföldekkel az ilyesmi fölött áll(na). Sokkal elegánsabb lett volna pl. ha Clooney sértetlenül hajt oda a piknikre, és a zárójelenet előtt még bevágják, ahogy Glenn kapcsolatba lép egy másik bérgyilkossal. A végeredmény ugyanaz lett volna, a pillangós metaforával együtt, csak persze a "hülye nézőnek" meg kell mutatni mindent, és láthatóan el kell varrni minden szálat.
A bérgyilkos befejezését amúgy soha nem éreztem művinek - sem kiszámíthatónak.

Szerintem semmivel nem művibb, mint mondjuk Chow Yun-Fat halála A bérgyilkos végén... ami szintén kiszámítható és ugyanúgy hozzátartozott a karakterhez. Csak Woo operai tónust használt, Corbijn meg kontemplatívat, és Az amerikai formanyelvébe abszolút beleillik Clooney leléptetése úgy, ahogy látjuk. Mellesleg mind a két filmre, Woo-éra is mondhatnád, hogy művi, mert ott is stilizálnak ezerrel, jobban, mint itt. Itt egyébként ez a pillangó-természet-halál skála a film központi eleme, és végig ki is van hangosítva, úgyhogy én azt mondom, helye van itt a dolgoknak. Jóval gázabb lett volna, ha a főtéri tűzharc közepén, a film pörgősebb szakaszában hagyja ott a fogát. De így... szerintem tömény gyönyör.

Nem gyönyörű. Unalmas, sablonos, túlságosan művi és kiszámítható. Maga a gondolat, az ötlet egyáltalán nem rossz, de a kivitelezés nekem agyonvágta az egészet.

És Jack/ Edward halála nem gyönyörű? Persze, senki nem akar egy jókora lőtt sebbel vezetni, aztán holtan a kormányra ájulni, de szerintem van valami szépséges abban, ahogy eltávozik. Nemcsak a pillangó-metafora miatt, hanem egyszerűen azért, mert Olaszországban olyan nyugodt életet élt, mint soha azelőtt. Elmondhatta a vágyait, a félelmeit, és bölcsen, barátian meghallgatták. Igazán szerelmes lett egy gyönyörű olasz nőbe, akinek a szűk baráti körét is megismerhette. (Csodálatos, amikor a prostituált angolul tanuló hölgyismerőse életvidáman mosolyog, és az is, amikor a boldog Clara kislányos örömmel fitogtatja hősünknek az angoltudását.) Esküszöm, legbelül nem is bánnám, ha így kellene végeznem.

Nagyon szép és nagyon unalmas. Talán nem volna az, ha a művészi igényű kivitelezés nem egy tömegfilmes, és a vége felé már kifejezetten kínos sablongyűjteményt csomagolna be.

Kellemes meglepetést okozó bérgyilkos-monodráma. Corbijn előtt végig ott lenne a lehetőség, hogy az eszképista filmes hagyománytár poros kellékeit tisztogatva egy milliomodik amerikai thrillert forgasson, de a Depeche Mode és Metallica-kliprendező egy halk szavú, kontemplatív és nyugtató egzisztencialista drámát hozott ki Martin Booth regényéből. Clooney tehetségét ezúttal sem lehet vitatni, emellett külön örömet jelent a rizikós projektekben való időzése is: Az amerikai szubjektív lakomaként ugyanúgy megállja helyét, mint revizionista western-áthallásként, a történet gerincét képző kettős megváltás-problémakör (egyházi karnyújtás és szerelem) pedig fals momentumok nélkül aranyozza be a csömörlött asszaszin olaszországi napjait. Vérbeli, de szó se róla, székhez szögező thrillerjelenettel csak a fináléban találkozni, addig viszont a rendező bőséggel ellátja a lakonikusságra vágyó mozistákat. Dinamizmusra áhítozók viszont ne jöjjenek.

Nagyon szenvedtem úgy 80 percen keresztül, de nem tudtam fölállni. Borzasztóan unalmas volt a nagy része, de a kíváncsiság valahogy erősebb volt. Az utolsó 20 perc volt amire vártam gyakorlatilag. Ha 60 perc unalom és 40 perc izgalom lett volna, akkor kicsit többre tartanám. Így nálam csak a hangulata (a képek és a hangok), illetve Clooney csinálnak belőle 3-ast.

Rendkívül erős atmoszférájú film, amelyben a képek, a hangok és a kevés mondat kiváló egységet alkotnak. Az irányítás határai testvérfilmje.

teljesen egyet kell értenem ezzel a kommentel. megmagyarázhatatlan, hogy mitől, de nálam működött.

Én is csalódtam a filmben, a könyv viszont szerintem remek olvasmány. Csak ajánlani tudom.

sablonok,közhelyek, bús nézések, mély lélek, kiégett bérgyilkos - szerelem, könnyes vég...(szóval az összes panel, ami nézhetetlenné tesz egy filmet) és mégis, van valami a filmben, ami megnézhetővé teszi, bár clooney erőteljesen alulteljesít, (erről nem ő tehet, ebből a történetből nem lehetett többet kihozni) mégis ő viszi el a hátán az egész filmet.
egyelőre egy hármas, de csak clooney miatt...