The King's Speech (2010)

Nem lehet megunni :)

A filmben valóban eltúlozták a király dadogásának mértékét, ettől függetlenül a dadogást lehet javítani olyan mértékben, hogy az nem okoz többé problémát a beszédben és szinte észrevehetetlen.

Aki egyébként dadog, az bizonyos körülmények között (éneklés, düh, magában beszélés stb.) folyékonyan beszél - ezt a témában érintettként is meg tudom erősíteni. Nem annyira egyszerű a helyzet, hogy csak a dopaminszint számít.

Az, hogy 40 perccel előtte dadog, utána pedig jól elmondja a szöveget, sem feltétlenül hiteltelen - a beszéd elején a király bizonytalanabbul, sok szünettel és hezitálással beszél, aztán egyre magabiztosabbá válik és a végére jól belejön a dologba.

Nem gyógyította meg,csak javított a helyzeten.

A király beszéde.. Az utóbbi évek Oscar díjas filmek közül az egyik legtöbbet emlegetett és méltatott filmje volt, egészen érdemtelen módon. Az alapsztori is soványka, adva van egy beszédhibás uralkodó. Nehogy már az egész film arról szóljon hogyan gyógyítsák ki a dadogásból!! Azt hittem lesz benne érzelem is, történelmi rész sokkal több, karakterábrázolás de az egész csak a beszédhibákra, meg ékesszónoklatokra volt kihegyezve.
Hiteltelennek éreztem hogy 40 perccel beszéd előtt még tökre dadog aztán meg hibátlanul mondja végig a 10 perces beszédet. Na ilyen a mesékben sincs. Teljesen giccses hatásvadász módon került ábrázolásra a logopédus és király viszonya is, köztudott hogy szakember és páciens között nincs barátság csak orvos-beteg kapcsolat maximum. Egyébként nem tudom hogyan gyógyította meg a logopédus a királyt amikor elvileg a dadogás ami Györgynek volt (mára bizonyítottá vált) hogy az agyban található túlzott dopamin szintnek köszönhető. Ezt manapság non-benzodiazepin vagy neuroleptikum gyógyszerekkel szokták orvosolni. Aki nem hiszi járjon utána. Szóval nem hinném hogy nagyon súlyos lehetett György beszédhibája a valóságban. Inkább a filmben hatásvadász módion kiemelték, és gyártottak hozzá egy mítoszt.

A film összességében gyenge, kiszámítható, nem rugalmas és mérhetetlenül unalmas. Nagyon gyenge lábakon álló hármas de csak a látványvilág és korhű jelmezek miatt!

Közepes, mert a film formanyelve profi módon hajtja fejét a "giccs" igája alá. Közepes, mert a fényképezés és a lenyűgöző, olykor szíven is ütő, beállítások fantasztikusan szolgálják a felszínes mondanivalót. És közepes, mert ezek ellenére is csak egy újabb - summázva semmitmondó - díjhajhászás.

Miért nem lehet a magyar történelem alakjairól is ilyen remek filmeket készíteni? Lenyűgöző ez az emberközeli ábrázolás. A színészek fantasztikusak, látszik, hogy valódi, érző embereket alakítanak, és nem egy darab kartonpapírt. Érdekes, hogy itt és a Vaslady-ben (amelyet egyébként teljes egészében a színészek mentenek meg a nézhetetlentől, és ezzel azért ellentétben áll ezzel a filmmel) nem annyira a történelem, mint inkább az adott személyek élete a lényeg. De legalább A király beszéde ezt egyensúlyban tartja, igaz, hogy a király és Lionel javára, de éppen ettől szerethető.

Úgy vagyok ezzel a filmmel, hiába érzem "csak" nagyon jónak, annyira zseniális többek között a színészi játék is, Beethoven 7. szimfóniája pedig a szívemhez nőtt a The Fall óta (még az se zavar különösebben, hogy talán túl sok filmben is használják/használták már), szóval egyszerűen nem vagyok hajlandó négyest adni rá.

Nagyon jó a szinkron, Csankó Zoltán és Helyei László fantasztikus :)

Szeretem a történelmi filmeket, ezt is, bár egy helyenként egy kicsit vontatottnak tűnt, de helyén voltak a szereplők, és a párbeszédek is.

Eredeti hanggal kell mindenkèpp nèzni....szinkronnal nem ugyanaz.... Mit màs film sem, de itt vègkèp....csak akkor tudjuk meg mièrt kapott Colin Oscart....

Engem a film elsőre magával ragadott és örülök neki, hogy eredeti nyelven néztem meg, nem bántam meg. Jó színészek egy kifejezetten jó filmben ami így együtt egy nagy zseniálist alkot.

Colin Firth magyar hangja botrányos, ami nagy kár, mert elrontja az egész film szinkronját, és Helyei László (Logue) amúgy nagyszerű tolmácsolását is.
Eedeti hang+felirat preferálandó!

A Fekete hattyú még csak a közelében sem volt, hogy riválisa legyen. Az Eredet meg pláne nem. Ez szerencsére nem közönségdíj, még ha néha olyan is.

A riválist, a Fekete Hattyút még nem láttam, így hát nem mondhatom, hogy melyikük kaphatná a több Oscart. A filmről röviden annyit, hogy korrekt alkotás. Colin Firth jól játszik, Helena Bonham Carter néha kicsit túljátszotta a szerepét. Remek film, de az Eredetet nem, a Social Networkot talán felülmúlja.
70%

update: A Fekete hattyút látva sokkal jobban megérdemelte volna a díjat.

Jó film, de a Fekete hattyú még így is jobban megérdemelte volna az Oscart. De hát ugye szeretik az ilyen filmeket szobrokkal díjazni. Colin Firth élete legnagyobb alakításával rukkolt ki, minden pillanata szenzációs. Maga a karaktere azonban néhol már-már ellenszenves, főleg ahogy néha a logopédussal beszél. Apropó Geoffrey Rush szerintem nagyszerű volt, Firth és az közös jelenetei így is a film csúcspontjai. Helena Bonham Carter alakítását viszont nem éreztem annyira átűtőnek, hogy feltétlenül Oscarra jelöljék. A filmben a legnagyobb baj, hogy néhol kicsit vontatott, és egy-két jelenet felesleges is. Jó film, de tipikussan az amire csak egy ember miatt fogunk emlékezni 15-20 év múlva, ez persze a magánvéleményem.

10/8

Na még csak ez kellett volna. Az Ütközésekért így is évekig vezekeltek:)

Én pont így voltam vele.

Utólagos ajánlataim az Oscar-díjra az Ütközések után:

A Tégla helyett-A királynő
A Gettómilliomos helyett-Vágy és vezeklés
A Nem vénnek való vidék helyett-A felolvasó
A Bombák földjén helyett-Egy lányról

Azt kell mondanom engem nagyon megindított a film és így friss élményekkel gazdagodva rá is szórtam az ötöst. A karakterek fantasztikusak voltak, remekeltek, a történet is rendkívül izgalmas volt és nagyon beletudtam élni magam a karakterek bőrébe ahogy, szinte már erőlködnek, hogy kijöjjenek a szavak. A zenét és látványvilágot is csak dicsérni lehet. A két óra szinte elrepült a film nézése közben.

végre megnéztem. könnyed hangvételű, aranyos film, szó se róla, de nekem egyszer elég volt belőle. firth nagyon jó, pontos és átütő, rush viszont néha már-már súrolja a ripacskodást határát, bár ebben lehet, hogy tévedek, mert a karaktere is hasonló cipőben jár talán. viszont engem annyira nem fogott meg ez a történet. oké, eljön a nagy beszéd, ami nálam nem okozott katarzist. a jelentősége megkérdőjelezhetetlen, de a következmények igen súlyosak voltak, mint tudjuk... 5/10

A szinkron katasztrófa!

Nekem ezzel nem volt gondom. Mert ott akkor azok, akik tudják, h minden egyes alkalommal ez az ember min ment keresztül, ha beszédet kellett tartania, akkor igen, nekem nem gond, h annak örülnek adott pillanatban, h sikerült. Ami miatt mondja, azért meg főleg örülnek, hogy nem dadogta szét magát, és ezt a Brit nép szemében fontos eseményt, így sikerült lehoznia. Ha van egy családtagod, aki előtt ekkora feladat áll, és ekkora problémája van, te is az ő sikerének fogsz örülni, és nem fogsz akkor ott továbbnézni. Az majd az eufória után jön, h a valóság pofán csap. De elvégre a film címe is erre a végjelenetre volt kihegyezve, ez volt a katarzis. Hangsúlyozom, az én lelki alkatom és beállítottságom szemszögéből nézve. Na most izgulok, h jól csináltam-e a spoileres bigyót.

Azon kevés filmek egyike, aminek a bemutatója és a posztere alapján el tudtam dönteni, hogy mit gondolok majd róla, és be is jött. Nagyon jól összerakott történelmi film, aminek a hype-ját én csuklóból hárommal osztanám el, mert ennyire közel sem epikus, de való igaz, hogy helyén vannak a karakterek, a történet, a képek, szóval minden, a "nagy beszédről" nem is beszélve, még ha bennem az égvilágon semmilyen nyomot nem is hagyott az egész.

Nekem szimplán nem tetszett. :D

Ne haragudj, de ez okoskodás. Mondtam egy szóval is, hogy ez a II. Vh. kezdete ? Nem. Semmi köze hozzá... De a briteknek igenis mérföldkő az a történelmi szituáció, amelyben - többek között - ez a beszéd is elhangzik...

Nem VI. György beszéde jelezte "az emberiség történetének egyik legpusztítóbb háborújának nyitányát".

S -ha úgy tetszik,- jelezte Nagy-Britannia "kigyógyulását" is a "dadogásból".

Első mérgemben rávágtam egy kettest. Átgondolva megállapodok egy hármasnál, de csak a két főszereplő játéka miatt.

Kíváncsi vagyok, hogy azon elgondolkodott-e valaki, hogy:

mennyire kontrasztos a dadogását leküzdő király és udvartartásának önfeledt öröme, miközben a beszéd tartalmát tekintve az emberiség történetének egyik legpusztítóbb háborújának nyitányát jelzi... A király és családja boldog, mert nem dadog, míg a világ felett viharfelfők gyülekeznek. Ez a karakterábrázolás bárgyú leegyszerűsítésének mintapéldája, mivel elrugaszkodik a valóságtól, és lecsupaszítva, a külső történésektől függetlenítve kezel egy problémát (jelen esetben egy beszédhibát.)

A tipikus Oscar-mozi éppen hogy személyes.... mint ez.

Fura :)
Én pont azért tartom jobbnak egy tipikus Oscarfilmnél, mert igenis személyes indíttatás hajtja a főhőst, nem pedig a zászlaja/nép/világbéke iránt érzett felelősségtudat.

Nem, akkor nézhetetetlen lenne, de ha mondjuk szimplán a közösség iránt érzett felelősség erőt adna neki az egyéni korlátainak leküzdéséhez, akkor számomra hitelesebb lenne a film.

Mert biztos sokkal jobb film lenne, ha a büszke brit nemzeti öntudata motiválná, így emelt fővel, gentlemanként dadogna.

Vaskos csalódás. Ez a film számomra nem több egy dadogásról szóló unalmas dokumentumfilmnél. Nem működik a családi konfliktusok szintjén, és a drámai főcsapásnak szánt - a király és a beszédterapeuta közötti - barátság is kidolgozatlan. Arról nem is beszélve, hogy a történet tetőpontjának szánt háborús beszéd egy nem angolszász kultúrában élő ember számára nehezen szolgálhat katartikus élménnyel. A legidegesítőbb azonban a hierarchikus kapcsolatokat felrúgó megszólításokkal való folyamatos évődés...

Ráadásul egoista szemléletű a történet:
Egyszer nem hangzik el például, hogy a király beszéde egy magasabb célt, egy nemzet érdekeit szolgálja, és ebből kellene erőt meríteni a dadogás leküzdéséhez. Csak annyit látunk, hogy van egy tökfej, aki nem akar többé tökfej lenni. És mi motiválja ? Az, hogy ne égjen be a családja, és a többmillió alattvaló előtt... Édeskevés.

:D hmm kösz

Én sem hittem volna, hogy ez valaha bekövetkezik :).

Hát ezt is megértem! Fenntartások nélkül egyetértek -senki- véleményével! :)

2005, vagyis az Ütközések óta nemigazán volt Oscar-díjas film, ami tetszett volna - A király beszéde szerencsére ilyen. Bár az utóbbi években a jelölt nagy részéért se voltam oda - idén az Eredet, a Fekete hattyú és Toy Story 3 is mind kiváló filmek voltak.

Tom Hooper rendező a hasonló stílusú John Adams minisorozattal már bizonyított nekem, még ha kicsit hullámzó is volt néhány résznél, itt a 118 perc játékidőben minden pontosan a helyén.

A király beszéde finom érzékenységgel, emberi lét- és én-kérdésekbe menően ábrázol, a színészek - elsősorban a főszerepet játszó Colin Firth rendkívüli, felkészült játéka, a szereplők angolos hanglejtése... a film legnagyobb erősségei. Azt hiszem ilyen hagyományos, életrajzi filmet sokall jobban nem is lehet filmre vinni így kijár neki az elismerés.

sztem megerdemelte az oszkart ebben a mezonyben...bar a fekete hattyut meg nem lattam..

Jó film, jó alakitás, de azért nem érzem Oscar-szintúnek.

Kicsit felemás érzésem van ezzel a filmmel kapcsolatban. Én valahogy úgy érzem, hogy a film jó volt, nagyon jó, azonban nem adott semmi olyan pluszt, mint amit a Black Swan adott például számomra. Szóval a legjobb Film kategóriát nem feltétlen ennek adtam volna és a rendezésre sem mernék mérget venni, de nem találom óriási hibának sem, hogy ez a film kapta. Furcsa kettősség.

jah, szóval meg sem közelítette

ez nem érte el a fekete hattyút szerintem. minden meg volt benne, hogy oscarokat kapjon de semmi több.

rush még jobb volt mint bale, colin firth is oda tette magát, az eleje meg marha jól volt megírva de amitől nálam végül is négyes lett az beethoven

az egésztől olyan forest gumpos érzésem támadt, brrrrr.....

Unalom, jóllehet elég fáradt voltam és bele is aludtam. G.Rush bazijó, ellenben rajta kívül senki és semmi. Pompás díszletet és kosztümöket nem hinném, hogy nagy kunszt szépen fotózni. Legalább nem adtam érte pénzt. Abszolút meh.

Szerintem ez a film elég középszerűre, és unalmasra sikeredett ahhoz, hogy Oscart nyerjen... Vagy várjunk csak... Minden megvolt benne, hogy Oscart kapjon! :D
Viccet félretéve, Colin Firth megérdemelte, a többi díjon már azért lehet, hogy vitatkoznék. Legjobb film kategóriában Black Swan, Inception, és kövezzetek meg, de még a Toy Story 3 is jobban tetszett. :) (és csak ezeket láttam a 10-ből :) )

Személy szerint nem nagyon értem ezt a felhajtást és a rengeteg Oscar-jelölést. Egyáltalán nem rossz a film, gondolkodtam is, hogy hármast vagy négyest adjak. De jelen pillanatban négyesre maximum a két főszereplő játéka húzná fel a filmet. A film ugyanis önmagában egy közepeske alkotás. Semmi különlegeset, drámait vagy bármi hasonlót nem véltem felfedezni benne. A zene egyáltalán nem maradt meg bennem, a fényképezés is tök átlagos volt, a rendezés pedig egy tisztes iparosmunka, de semmi több. Viszont a két főszereplőtől egyáltalán nem sajnálnám a díjat. Rush szinte észrevehetetlen természetességgel játszott, ahogy azért tőle megszokhattuk. Firth ugyan időnként már-már átbillenni látszott a ló túloldalára, de valahogy mindig sikerült visszajönnie. Remek alakítást nyújtottak mindketten. Még 3 film hátra van a 10 jelöltből, de 2-3 Oscar-díjnál többet én nem adnék neki.

A legrosszabb egyértelműen Christian Slater... de ez a második.

Meg merem kockáztatni, hogy a filmtörténet egyik legrosszabb Churchill-alakítását láthatjuk a filmben.

Hát ami a zenét illeti, szerintem nem számottevő és többnyire nem eredeti. Inkább aláfestő jelegű, tehát ezért mint soundtrack nem érdemelhet díjat. A film kétségtelen legnagyobb erénye a forgatókönyv illetve a színészek játéka. VI.György karakteréről valóban nem sok derül ki azon kívűl, hogy rettenetesen gátlásos, az egész film velejét inkább az a szituáció adja, hogy egy középosztálybeli ausztrál hogyan meri magát egy szinten kezelni egy nagy multú, de a történet idején annál kevésbé befolyásosabb uralkodóház sarjával.Ez szüli a vígjátéki elemeket, a parázs dialógusokat, amelyek kétségetlenül ülnek.
Szóval egy nagyon kellemes, szórakoztató és enyhén drámai filmet láthattunk. Számomra ez Oscart max a forgatókönyvben és a színészi alakításban érne.

Ez a film olyan, mint magának a királynak a beszéde: akadozik, nincs íve, hosszú, nehezen szül meg bármit is.
Geoffrey Rush lejátsza Colin Firth-t. Nem azért mert Firth gyenge lenne. Sőt!! De sokkal több minden történik a beszédtanár jellemében, mint a királyéban a film kb. 120 perce alatt.
VI. György számomra ebből a filmből egy érdektelen karakter. Az első kocka és az utolsó között semmi nem történik vele.

A film vége pedig valahol elveszett. Valószínűleg elfelejtették megírni.

Kedves, jól összerakott, az egyedi rendezői megoldástól és a kicsit kidolgozottabb történettől mentes, de mindenképpen jó film.

Úgy tűnik, efölött valahogy elsiklottam korábban, elnézést érte.

@limupei
Lehet, hogy az amerikai operatőrök magazinja csupán ennyit foglalkozik a filmmel, de emellett igazán megérne egy misét az egész, és egy egész kellemes írás jelent meg a témában a Filmvilág magazin blogján, amivel nagyjában-egészében egyet kell, hogy értsek. Mondjuk a jelöltek közül a Social Network-öt még nem láttam, de a többiről azt tudom mondani, hogy vizuális téren sokkal hálásabb témájúak, és ezért viszonylag könnyű látványos megoldásokat alkalmazni. Mindazonáltal a The King's Speech talán egy kicsit kifinomultabb vizuális látásmódot igényel ahhoz, hogy teljes mértékben értelmezni lehessen, mint a többi jelölt (ezzel nem akarom azt mondani, hogy a többiek nem alkottak nagyot, inkább ezt a filmet igyekszem védelmembe venni...nem mintha szüksége lenne rá).

Lehet, de az amerikai operatőrök magazinja mégis csak egy akkora cikket szentelt az egész filmnek, aminél még a True Grit tárgyalótermi jelenetéről írt bekezdés is hosszabb. És írhattam volna True Grit helyett akármelyik másik jelölt filmet is. Az ötből négy címlapsztori lett...találjátok ki, melyik nem:-)

A zene tényleg jó, de Desplat a Szellemíróhoz írt zenéje sokkal emlékezetesebb marad számomra.

Ez pedig nekem továbbra is marad egy aranyos, szerethető film, két csodálatos szereplővel és egy jól megírt forgatókönyvvel. De ennyi.

Fura, hogy senki nem említette eddig sem a zenét, sem a fényképezést.
Bocs, nem kötözködni akarok, de ezt a ziccert nem hagyhatom ki. :)
Saját hat nappal ezelőtti hozzászólásomból kiemelve:
Ennél a filmnél is megemlíthető a nagyszerű fényképezés, valamint ez esetben a hatásos filmzene is, ami remekül kíséri a jeleneteket.
Egyébként a filmzene szerintem kifejezetten jó, sokat hozzátesz a jelenetekhez, amiket kísér.

Fura, hogy senki nem említette eddig sem a zenét, sem a fényképezést. Pedig mindkettő zseniális, főleg a fantasztikusan jól sikerült képi világot emelném ki, amely az emberábrázolás és portréfényképezés nagyjai alapján állt össze. "Könnyű" olyan tereken, olyan tájakon szép felvételeket készíteni, mint pl. a True Grit tágas térségei, de ez a film a zárt, szűk terekben való filmkészítés egyik legzseniálisabb példája. A nagylátószögű objektív gyakori használata hozza közel a szereplőket, ez teszi emberivé az egészet, ugyanakkor ez tesz bizonyos helyzeteket rettenetesen elkeseredetté, és jól érzékelteti a királysággal járó magányt. Természetesen mindez a frenetikus színészi alakítások és a jól megfogott helyzetek nélkül mit sem érne.

Kritika a filmről: [link]

de, ez egy nagyon jo film lett.

Ez is olyan film, ami nagyon könnyen jó lehetett volna,de nem lett.
Leginkább Colin Firth alakítását szokták kiemelni, ami valóban rendkívüli, de csak akkor, ha nincs ott Geoffrey Rush. Egyértelműen jobban játszott.

A mai délután nekem a két legnagyobb versenyt futó Oscar filmé, a Király beszéde és a Közösségi háló. Igazából mindkettőről úgy gondolom, hogy engem nem érdekel. Sem a Facebook film, sem a dadogós király nem tűnik elég érdekesnek első látásra.
A film érdekessége azonban, hogy bár a film közben sem lettem kíváncsibb VI. György küszködéseire, a film mégis lekötött, és ez főképp a főszereplőnek, Colin Firthnek köszönhető. Igazán, minden egyes rezdülése, minden egyes pillantása aranyat ér, és tényleg leköti a néző figyelmét. Amúgy rajta kívül is remekelnek a színészek, kivéve "Féregfark" Churchill szerepében, aki szinte parodisztikus lett, és Guy Pierce, aki szerintem nem volt elég meggyőző. De film másik két jelöltje, Helena Bonham Carter és Geoffrey Rush nagyszerűek saját szerepeikben. Mondjuk szerintem a Fighter szereplőgárdája egy kicsivel erősebb.
A film számomra, akárcsak a Fighter, ott csúszik el, hogy a története nem érdekel eléggé, és a rendezés is túl visszafogott, akadémikus, bár akárcsak ott, nagyon jól megteremtett hangulattal bír. Ez esetben a '30-as évek végi Anglia és a királyi család ábrázolásáról van szó.
Ennél a filmnél is megemlíthető a nagyszerű fényképezés, valamint ez esetben a hatásos filmzene is, ami remekül kíséri a jeleneteket.
A szememben hasonló szinten van a két film, bér a kettő közül egyértelműen ez van előrébb, viszont a zseniális osztályzatot nem adom meg neki. De tetszett... határozottan jó filmnek tartom, a gyűjteményemben a helye.

Valóban nincs benne meglepetés,mégis üt. Főleg az alakítások miatt,Colin Firth megérdemelné az Oscart,habár legszívesebben James Francoval megosztva adnám oda nekik...
Mondjuk amit nem annyira értek,az Helena Bonham Carter jelölése,szerintem nem alakított kimagaslóan,csak tette a dolgát...
Mindenki más remek,a színészi játék teszi olyanná ezt a filmet,amilyen,majdnem kifogástalan.Külön piros pont,hogy van benne humor,nem is akármilyen és nem lett túl rideg,túl komoly az egész.

Firth és Franco a legjobbak (Goslingot és Bardemet még én se láttam ugyan). De szerintem Firthnek adják, azért Franco is esélyes még.

A hatás az, ami telibe talál. :)

Vagy esetleg - továbbra is látatlanul - Wahlberget A harcosért.

Eisenberget nem is tudom, miért jelölték, és ezt most nemcsak az Oscarra értem (nem láttam a Blue Valentine-t, de itt Ryan Goslingot simán el tudtam volna képzelni helyette). De tényleg meddő ez a diskurzus: Firth pozíciója ignecsak stabilnak tűnik, és nagyon meg is érdemelné az Oscart. Hatalmasat alakít.

Kizárt, hogy ennyire rosszul döntsenek. Eisenberg már a jelölésért is hálás lehet, viszont James Franco és Colin Firth teljesítménye szenzációs, különösen az utóbbié. Hogy mindezt belássuk, sztem nem kell elfogultnak lenni.

Szerencsére ennek nincs reális esélye. :) Amúgy melegen ajánlom a filmet, biztos tetszeni fog neked, hiszen te alapból szereted az ilyen darabokat.

Jövő héten magam is jegyet váltok erre a filmre. Nem titkolom, nagyon sokat várok tőle, és bizton állíthatom, hogy az eddig látott előzetesek és részletek felettébb meggyőzőek. Csak remélhetem, hogy az Akadémia ítészei nem hódolnak be a múló kordivatnak: ha Colin Firth üres kézzel tér haza, és Jesse Eisenberget érdemesítik a legjobb férfi főszereplő Oscar-díjára, veszek egy forró fürdőt, és felvágom az ereimet. :)

Azt gondolom, hogy ismét egy nagyon jó filmet láthattunk, vitathatatlanul a jelenlegi díjszezon egyik méltán agyonajnározott ékköve. Igaz, meg kell várni, amíg valójában beizzik a történet, de azt követően Tom Hooper visszafogott, letisztult, minden ízében ortodox csodája már nem ereszt. A film finom ecsetvonásokkal, konzervatív képvezetéssel, szellemesen megírt egysorosokkal is eléri azt, amire más mozik egyáltalában nem képesek: végül ökölbe szorított kézzel izgulunk főhőséért, aki (ha nem is annyira látványos keretek között) legalább akkora átváltozáson megy keresztül, mint a Black Swan Ninája. És amit Colin Firth ebben a filmben produkál, az a színészet magasiskolája, azt hiszem, nagyon régóta ez az első alkalom, amikor a "legjobb férfi főszereplő" kategóriában csont nélkül osztom a díjszezon valamennyi ítészének véleményét. De igazságtalan lenne, ha Geoffrey Rusht kihagynám: valósággal lubickol a finom modorú beszédtanár szerepében, aki egyszerre elhivatott profi és melegszívű átlagember. Nagyszerű film, majdnem ötös (de az biztos, hogy sokáig emlékezni fogok rá).

Mondjuk, a szavak szerintem sem találkoznak a számokkal. :)

Szinte fogadni mertem volna, hogy te leszel az, aki lepontozza a filmet, pont amiatt, amikről magad is írsz: "rendezésbeli meglepetések hiánya", "kiszámíthatóság". Nálam ezek miatt nem éri el a 127 óra szintjét.
Amúgy meg kétségtelen, hogy nagyon jó film.

Hagyománytisztelő (talán túlságosan is) és a brit királyi tradíciókkal hímes tojásként bánó, igazi klasszikus színi iskolát felvonultató, parádés alakításokkal tarkított dráma, ami a kiszámíthatósága és a rendezésbeli meglepetések hiánya ellenére is magávalragadó és érzelmekben gazdag mű.

Ez egy korrekt, jó film. A színészi alakítások tényleg kiemelkedőek, bravúrosak. A problémám a szokásos: cérnavékony sztori, egy mondatban elmesélhető történet. A szinopszis ismeretében és minimális történelmi ismerettel a legkisebb meglepetés sem éri az embert a film nézése közben. Persze dícséretes, hogy ragaszkodtak a történelmi hűséghez és nem színezték ki a sztorit, de akkor viszont maga az alapötlet az, ami nem igazán elég egy filmhez. Ezzel együtt az egész annyira profi, igényes, szórakoztató, hogy simán megérdemel egy 4-est.
Ugyanaz a helyzet, mint a többi idei díjesélyessel, amit már láttam (Hattyú, 127 óra, Félszemű, S. Network): nem értem mire ez a nagy felhajtás körülötte. Mindegyik jó, de a hype-hoz képest mindegyik csalódás.

Ilyen élményben régen volt részem. Egyszerűen magával ragadott az egész történet, együtt izgultam, és persze együtt nevettem a szereplőkkel. Nagy pozitívum számomra ugyanis, hogy egy ilyen kaliberű film is ismeri a humort, és elég magas szinten űzi azt. Kiemelném itt Colin Firth első vulgáris kirohanását, ami magasan az év egyik legjobb pillanata. Izgalmasan vezeti végig a történetet, nincsenek felesleges jelenetek, unatkozás szóba se jöhetett. Egész egyszerűen elvarázsolt, a hideg kirázott szinte minden zenei aláfestésnél. A szereplők pedig egytől egyik zseniálisak. Nem vonzott egyébként a téma, hogy hogyan dadog egy király, de annyira emberivé varázsolja a film és persze Colin Firth a karaktert, hogy nem lehet nem szimpátiát érezni iránta.
Lenyűgöző volt, na. :) Megvan a favoritom az idei Oscaron.

aranyos filmecske, amelyre baljósan rávetül a szarházi vejnstejnék árnya.

No ezt jól megmondta ha tényleg igazán hasonlítanom kéne a Nixonra hasonlíthatnánk. Ott is a színészi játék vitte prímet de még mennyire.

Colin Firth és Helena Bonham Carter tényleg nagyon jók. Geoffrey Rush is jó, de egy picit mintha túljátszaná a szerepét. Yuriko mondta tegnap, hogy a The King's Speech az idei év Frost/Nixon-ja. Egyet is értek vele! Olyan nagyon nagy negatívumot nem is tudnék mondani, az ötösön mégis gondolkozom még egy-két napot. Hooper, Howardhoz hasonlóan egy gyakorlatilag feszültség mentes történetet mesél el úgy, hogy végig a székhez szögez, és egy percét se unja az ember. Ebben a filmben tényleg minden rendben van. Vágás, hangvágás, kosztüm, díszletek... stb. A fényképezése kifejezetten tetszett, de azért remélem nem Danny Cohen kapja az Oscart.:) Pedig nem kapná érdemtelenül.
Szóval: akinek a Frost/Nixon nagy kedvence, mindenképpen nézze meg, mert nála az év filmje lesz!

A király beszéde:

Az előző 2 év Oscar várományosaihoz, A pankrátorhoz és Bombák földjén-hez hasonló élmény volt számomra idén is.

Nagyon megfogott a természetessége, drámaisága mindezek ellenére pedig lazább humoros oldala is volt filmnek. 2010 (habár a The Fightert-True Gritet még nem láttam) során úgy érzem ebben a filmben volt a legjobb színészgárda. A SAG-on nekik adnám egyelőre. Helena Bonhem-Carter nagyszerűen hozza VI. György feleségét, Geoffrey Rush brillírozik sziporkázik a szinte teljesen az ő karakterére, habitusára megírt szerepében, az ő Lionelje a nézőt leginkább megfogó legemlékezetesebb karaktere a filmnek. Szorosan követi őt a dadogó királyt Oscar díjasan alakító évek óta általam ilyen jól játszani nem látott Colin Firth. Szintén nagyon emberien, természetesen hozza ezt a szerepet mintha rászabták volna annak ellenére, hogy nagyrészt az emberek fejében eddig a rom-komok királyaként ismerhették csak Colin Firth-öt. A filmzene is nagyon hatásos pl a Wembley stadionnál már a film elején, vagy a film végi első háborús beszédénél. Deplat érzi, hogyan kell átvinni egy-egy helyzetet, egy-egy karakter pozitív vagy negatív érzéseit, a félelmeit, örömét stb a néző felé úgy hogy átérezze szinte ugyanazt ő is. Ez már a Szellemírónál és a Potter 7/1-nél is érződött. Amikor pedig Lionel ’kúrálja’, Györgyöt akkor hallhatjuk meg Desplat szintén csillingelőbb ’humorosabb’ oldalát is. Filmen kívül már nem olyan erős az album, de nálam az Eredet mellett az Oscar jelöltekből (+ személyesen még a Daft Punk, HP7/1, Szellemíró) a legerősebb hatással bírt. Míg Reznor zenéjét szinte észre se vettem a Közösségi háló alatt hogy egyáltalán hallok e valamit a háttérben.
A film legnagyobb gondja számomra a Social Networkhoz hasonlóan hogy a történettől, a forgatókönyvtől, a témájától nem dobtam hátast. A film a történet felénél picit le is ült számomra. Hiányoltam VI. György beszédeinek és döntéseinek további bemutatását, kibontását a második világháború alatt. Hogyan bírta ki az országán megtelepedett nagy terhet, amit Hitler világuralmi (elvi alapú) tervei, támadásai okoztak. Ezt már nem mutatták be. A mesterien játszó színészgárda némileg elfeledteti ezt a hiányosságát.

Viszont azon belül a dialógusok a Social Networkhöz hasonlóan elég jók. Míg pl az Eredetnél a dialógusoknál lehet olykor-olykor rosszalló érzésünk, viszont az alaptéma sokkal eredetibb és maga a megvalósítása az egésznek. (és láthatóan 10 évig dolgozott rajta a rendező külső hatások azért vannak rajta, de nem copy-paste a módszer, mint Cameron esetében volt)
A fordulatok száma, az izgalomfaktor maga, ezek sokkal erősebb a hatással voltak, sokszor pedig több síkon (film végén párhuzamosan) fut mind térben, dimenzióban (súlytalanság) mind elmében mind a mondanivalókat (filmkészítés, álmok mitikussága, szerelem, ragaszkodás, megtévesztés, önbecsapás, stb) illetően a film a lezárása meg ritkán ilyen meglepő, s pimasz, már akinek azért mert szerintem egyértelmű most már.
Míg a legtöbb helyen a Király beszéde követi a klasszikus uralkodói életrajzi-portré filmek vonalát. Hála a rendezőnek és a forgatókönyvírónak belecsempésztek egy jó nagy adag humoros vonalat Lionel karakterének köszönhetően. Sokszor angol humort is. (szójáték, káromkodás stb) Egyébként a rendezés is erős, nem csodálkozok a jelölésen, az operatőri munkát nagyon jól hangolta össze a rendező, a néhány már általam említett jelentekben is például. Sokszor érezni lehet, hogy mit érezhetett VI. György király a problémáit illetően, miközben a felelőssége hatalmas volt, végülis egy nemzetért ’felelt’ minden egyéni problémája közben.
Hülyeségnek tartom, az újravágást (a még több néző érdekében PG13-at akarnak), amit a stúdió annyira akar, ezzel kivágják belőle a humoros jelenetek jó részét. Azoktól is válik a film többé egy egyszerűbb életrajzi filmnél.
Voltak ennél a filmnél jobbak tavaly az én esetemben, ha a történetet a mondanivalót, az élvezhetőséget nézzük, az eredetiséget, a hatást. (Animal Kingdom, Viharsziget, Fekete Hattyú, Eredet, A Szemekbe zárt titkok). Viszont hogy jobb színészi játékot egy ennyire természetesnek ható gárdától nem láttam a 2010-es filmekben, az biztos. A rendezés és az operatőri, a filmzenei munka meg erősen megtámogatta a színészi játékot.

82%