Black Swan (2010)

A 18-as kommentben található az az elemzés, amivel azonosulni tudok, úgyhogy nem ismételném. Így csak pár apróbb gondolat: "Jó reggelt!" - mondhatnám magamnak, hogy 9 év után végre rászántam magam a film megtekintésére és átélésére. :) A fejemben végül szépen összekeveredett az új Suspiriával és a Harcosok klubjának bizonyos elemeivel, úgyhogy helyes kis szövevény lett. Pár jelenetnél úgy éreztem, átok (Is) érheti éppen a leköszönő táncosnő részéről Ninát (a Suspiria vonatkozó jeleneteihez hasonlóan - eltorzuló test és láb, gyilkossági kísérlet, sebek a testén), de aztán meggyőztem magam, hogy ezek hallucinációk, tudati képek. Hogy Lilly mennyire Nina kibontakozásra váró, merész, szabados, önálló és vakmerő énjének a kivetülése, azon sokat tűnődtem, és arra hajlok, hogy igen. Vissza kellene néznem a tükrös jeleneteket abból a szempontból, hogy Lilynek van-e tükörképe. (A Harcosok klubjában ugye a tükör árulta el nekünk, ki nem "valódi", hús-vér ember.)
Az utolsó apróság, amit megjegyeznék, a hattyúhangok: igen, hallhatók, és sok-sok szárnysuhogás. Nagyon szerettem. :)

A Dallast nem nagyon ismerem, egy epizódot sem láttam, csak valamit hallottam róla, hogyan hoztak vissza egy kiírt szereplőt...

A filmről: Szerintem itt a nézőt amúgy is " hülyének" nézik, lehet találgatni, mi is a valóság, mi is Nina képzelődése.
Nagyrészt az utóbbiból van több.
Pont ezért érzem, nyugodtan lehetne az egész film az.
Hiszen ne akarják elhitetni velem, egy 14 éves gyerek szintjén álló kis balerina valóban megkaphat egy ilyen fontos szerepet.
A befejezés pedig, hogy valaki a skizofrén rohamában egy tükördarabbal leszúrja magát, majd végigtáncolja a szerepet és meghal, hát ennél nagyobb hatásvadászatot elképzelni sem tudok.

Az általam leírt változat is bemutatná, ez a lány súlyos beteg, csak így a történetet hihetőbbnek ( egy súlyos állapotban levő paranoid skizofrén ezt eleve nem tudja megcsinálni) érezném. Rendben, a befejezés nem felébredés lenne, hanem valami más utalás.
Vagy az elmegyógyintézetben ébred, kikötözve hiszen állandóan magára támad.
Amúgy is ott van a volt vezető balerina kórházi jelenete, amiben megint képzeleg, ő szurkálja magát és nem az elődje az arcát, szemét. Ha ez a jelenet tényleg megtörtént egyáltalán, hogy bement oda...

Szerinted Nina riválisa létezik egyáltalán? Mint élő ember és nem csak a főszereplő beteg agyának kivetülése, saját sötét oldala, hiszen a filmben váratlanul kerül elő a semmiből az öltözőben.

Minél többet gondolkozom, annál inkább úgy érzem, igen kevés dolog történt itt meg abból valójában, amit látunk

A filmajánlót köszönöm.Most olvasom, sokan Perfect Blue koppintásának tartják a Fekete hattyú-t.

A valódi balett táncosok szerintem jogosan fogalmazták meg erős kétségeiket.

Miért tartasz indokoltnak egy ilyen, már a Dallasban is elsütött, elcsépelt, kissé nevetséges happy endet? Mármint értem, hogy azt írod, hogy lenne számodra hihetőbb, de nem értem miért. Nekem ez a befejezés kb. egyenlő lenne azzal, hogy a nézőt hülyének nézik, de lehet csak én vagyok allergiás rá, nem szeretem ha ezt elsütik egy filmben, sorozatban, akármiben - persze gegnek vagy a történet közben elsütve, még oké, elmegy, de csattanónak? Pont az a lényeg szerintem, hogy Portman karakterének súlyos pszichózisa van és mi a film végéig az ő szemével is látjuk ezt az állapotot. Az általad vázolt befejezés számomra tizenkettő egy tucattá tenné az egészet, súlytalanná varázsolná ezt a súlyos (bár elég kiszámított), formabontó drámát és idézőjelbe rakná az egész filmet... Igen, az igaz, hogy horrorisztikus is, néhol erotikus is, de ez egy pszichésen beteg ember brutális drámája szerintem a vége főcímig, csak az alany szemszögéből nézve tálalva tűnik horrornak, de úgy tényleg az. Szerintem is elfér a horror a címkék között, mert nem realista a film, az tény, ilyen értelemben, tényleg nem "hihető", de a befejezés megváltoztatását erősnek érzem. :)

Egyébként a film előképe, a Piros cipellők (1948), ami állítólag Romero és Scorcese kedvence, sokkal komplexebb, de még ennél is líraibb, ellenben, a mondanivalóját, üzeneteit tekintve sokkal hihetőbb és okosabb (máig releváns módon). Régi, de nem poros film, érdemes megnézni, vagy elég csak azt - aki esetleg egyiket se látta volna - mert tulajdonképpen a Black Swan tulajdonképpen annak egy tényleg érdekes, de korántsem akkora klasszikus és fontos remakeje lett - legalábbis szerintem. Persze az sem happy enddel végződik, de arra ott van a Disney és társai. :P :)

Hosszú idő után újranézve, én most ott tartok, ez a film akkor hihető számomra, ha attól kezdve, hogy Ninának megmondják, nem ő kapta a szerepet, az egész csak (rém) álom.
Minden, nem csak a képzelt rivális megölése stb.

Elképzeli, mi lett volna ha, mégis...Megy megszerezni, teljesen váratlanul meg is kapja, mint a mesében...
Csak annyi hiányzik, a végén felébredjen...

Most olvastam, Natalie Portman azt hitte, egy drámát forgatnak és meglepte a végeredmény.
A film második fele, utolsó harmada inkább egy erotikus horror...

Nagyon ritkán szoktam libabőrözni egy filmen, itt ez az első perctől kezdve a végéig megvolt. Kár, hogy a finálé nem ütött akkorát, mint vártam volna. Jobban örültem volna egy igazán grandiózus, végletekig fokozott, őrült katarzisnak. Így meg ez egy tulajdonképpeni happy end - a főhős elérte célját, és (rajta kívül) senki sem sérült a "forgatás alatt".
8/10

Eddig ez Aronofsky legművészibb, legelegánsabb, egyben legerotikusabb filmje. Nagyfokú stílusérzékkel, végig kellően sötét atmoszférával és képi világgal van megrendezve. Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy ami David Lynch-nél a Lost Highway, az Aronofskynál a Black Swan, bár ha az utóbbinak csak a női rivalizálás szálát, meg 1-2 jellegzetes pontját nézzük, akkor inkább a Mulholland Drive-val mutat több hasonlóságot.
Anno sokan azt hitték, hogy ez 1 horror, miközben az alkotás kilométerekre van a zsánertől! Ez 1 szimpla lélektani drámathriller, megspékelve horrorisztikus, néhol szürreális elemekkel. A sztori legnagyobb pozitívuma, hogy érdekesen be tudott mutatni 1 olyan halál unalmas, totál érdektelen jelenséget, mint a balett, ráadásul mellé – hogy komplexebb legyen a cselekmény – megkapjuk a skizó témát is, de ezúttal kicsit sem klisés, 1000-szer látott módon, miközben az egész történet magáról a művészetről/művészi önmegvalósításról szól.
A stábot nagyon eltalálták, és a színészek jól is alakítanak, főleg Natalie Portman meg Vincent Cassel. A pankrátor után kész felüdülés ez a film, mivel végre itt is erős a vizualitás: kiváló az operatőri munka (a színpadi jelenetek fényképezése sikerült a legstílusosabban) + a buliban játszódó résznél újra befigyelnek a pörgős vágások.

Szerintem ennyire nem konkrét. Inkább:

"Mindenkinek van sötét oldala, és mindenki képes olyat tenni a céljai elérésének érdekében, amiről nem gondolná (sem a világ, sem ő maga), hogy képes megtenni."

Stilizált film a nővé válásról.

"Mi nők seggfejek vagyunk, és egy kicsit a lelkünk mélyén mindannyian leszbikusok is." PA

Nina, az érzékeny, naiv, fiatal tehetséges balerina növendék rátalál a kitörés lehetőségére.
Kitörni az anyja hálójából és a középszerűségből, elérni vágyát, a főszerepek csimborasszóját, anyja megvalósulatlan szerep álmát. Megsemmisülni a tökéletesség pillanatnyi boldogságábán. Amelyet anyja soha nem érzett, hiszen a szüléssel megrekedt karrierjét folyton Ninán kérte számon. Ez az ambivalens szeretet pedig fojt, szorongat és bizonytalanná tesz képességben, de akár identitásban is.

Nina a történetben tudat alatt legfőképpen anyját szeretné legyőzni, aki áldozattal, magára hagyatva vállalta a megszületését, nevelését, és szépen ívelő karrierről mondott le. Cserébe „csak” élethosszig tartó engedelmességet követel plüss állatos, kicsi-felnőtt lányától. Saját elvetélt vágyai megvalósulását vetíti Ninába, ugyanakkor ledöngölve és számon kérve minden egyes önállósulás, leszakadás bizonytalan csetlését. Értelemszerűen következik, hogy Nina, ebből a neveltetésből eredően éretlen a valós női szerep megformálására, őrültté kell válnia, hogy a felnőtt dögös nőt képviselő fekete "csábító hattyút" képes legyen eltáncolni.

A vizionáló- horrorisztikus jelenetek , ahogy a folyosón vele szembe jön álmai magabiztos, ringó csípőjű alterego nője, vagy a megkésett, de már legalább álomban megélt szexualitás megjelenése a vetélytárs, barátnő -Mila Kunis segítségével, aki egészséges női bájával /abszolút nem leszbi, vigyázat/, kicsit megismerteti a nőiséggel, természetességgel, mind-mind Nina lelki átalakulását mutatják remekül ebben a vívódásban...



Számomra az egyik legtökéletesebb film, amelyet valaha láttam, minden tekintetben / forgatókönyv, rendezés, vágás, tempó, zene, szereplők/. N. Portman, ha csak ezért a szerepért született, hálát adok Istennek.

És teljesen mindegy, hogyan folytatódik a VÉGE után, ki-ki tovább írhatja. Ha a rendező a saját változatát ebben elénk tárja, nem lenne ilyen lenyűgöző...

Talán ha nem a Hattyúk-tava...

Minden balett filmben előkerül.

Ez így abszurd.Ez egy "kezdőtől" nem várható el,ráadásul egy fura rendezői koncepcióval.

Még egy indok,hogy ne tartsam hitelesnek a filmet.

Számomra ez a film nem a balettról szól. Sokkal inkább az emberi elme törékenységéről, az identitás, az "abszolút ego" érzékenységéről, a nevelési determináltság pusztításáról. Nem utolsósorban a tökéletesség eléréséről, a megszállottságról, hogy olyasvalamivé váljunk, ami végül megöl. A balett, azon belül is a Hattyúk tava tökéletes háttér. Még csak nem is művészieskedő(brr), még a szimbólum rendszere is leegyszerűsített. Stilizált.

A nézhetetlen minősítés megítélésében viszont egyetértek.

Azért pontosítanék: Ennek a lánynak ráadásul nem a világ egyik legjobb táncosnőjének kell lennie, csak egynek abból a kb tucatból, akik a legnagyobb presztizsű helyen, a Broadwayn eltáncolják a valaha volt legklasszikusabb darabnak a főszerepét az évadnyitón. Innen nincs feljebb kb.

A vers,az vers.

Pillanatnyi hangulat,esetleg egy kiáltvány.Tényleg off,de az elemzéseket én sem szerettem,és így vagyok a filmek agyonmagyarázásával is.

Utána elolvassák a rendezők és a színészek és meglepődnek...

Az irodalmi alapokban lehet valami, mindig is reál beállítottságú voltam, gyűlöltem az irodalmat. A sok alkoholista meg vérbajos költőink összehordanak hetet-havat lázálmukban, a tanár meg próbálja belesulykolni nyomorult diákba, hogy mit jelent a vers annak ellenére, hogy esetleg szart se jelent, vagy a diáknak mást jelent... Ezért lehet az, hogy sokszor nehezen (ha egyáltalán...) veszem észre a lelki tényezőket, vagy a "magasabb szintű mondanivalót" egy-egy filmben, erre már igen régen rájöttem :) Bár az is igaz, hogy legtöbbször nem rágódom rajta eleget utána, ami valószínűleg azért van, mert nem érdekel....

70-es 80-as évek filmjei? Úristen mostanában néztem meg a Szerelem hullámhosszán-t és ahogy a temetés alatt szól a Stardust az elején, no, az szellemileg inspiráló, hogy úgy mondjam :)

Nehéz persze,de itt azért jókora túlzások vannak.
Ráadásul a balett árnyoldalát látjuk csak,mintha ez is a kábítószer lenne.

Semmi szépség,semmi öröm,csak talpalás,őrület és persze leszbikus kapcsolat,mi más.

Ennek a lánynak ráadásul nem a világ egyik legjobb táncosnőjének kell lennie,csak egynek a sok ezerből,akik eltáncolják valahol ezt a szerepet.

Ha meg meghaladja a képességeit,akkor ott a balettkar,mint a többségnek.

Ez a film azt sugallja,balett egyenlő önpusztítás,és ez nem igaz.

Továbbra is ajánlom a Billy Elliot c. filmet,amely egy kicsit máshogy áll hozzá ehhez a szakmához.

Én arra a filmre amit képtelen voltam végignézni(kb. a feléig adok esélyt),nem adok nézhetetlent,nem osztályozom(egyre több az ilyen film)pedig ezt az osztályzatot talán pont erre találták itt ki...

Nézhetetlen=nem lehetett végignézni,nem ment,olyan rossz volt,annyira nem érdekelt a téma.

Nem értek egyet, szerintem a világon bármiben az egyik legjobbnak lenni kurva nehéz lehet, vagy legalábbis felnőni egy olyan feladathoz, ami már éppen meghaladja a képességed. Pláne, ha ez nem belülről fakad, hanem kívülről irreális igénykeket támaszt a környezeted. Mondjuk az anyád, és a műfaj a balett. A Perfect Blue-ban, amiből Aronofsky merített, egy tiniénekesnek kellett a színészethez felnőni, és a rajongóinak és a managerének kellett volna megfelenie.

A rendező a Pankrátorban szerencsére lemond a hatásvadászatról,és ezért nézhető számomra.Azt elhiszem,a a főszereplőt meg tudom érteni,együtt érzek vele a hibái ellenére is,de itt valahogy mindenki idegesít.

Nem is a hatásvadászat a baj,hanem ha rossz helyen alkalmazzák.A drognál jogos,érthető,de a balett,bár nehéz világ de nem ennyire,és így!

pedig a Rampage mondhatni kiváló tőle (és még nézhető is :D), de ez már nagyon off :D

Tudod, egyáltalán nem tűnsz félkegyelműnek, sőt... érdekes jelenség vagy, nem is egyedi, a környezetemből is ismerek egyre több olyan embert, talán még a családban is, akikről azt gondoltam, hogy nézik, és nem látják a filmet. Pedig csak nem ér el hozzájuk. Persze, az igazság az, hogy egy csomó dolog meg hozzám nem ér el. Lehet, hogy irodalmi alapok hiányoznak hozzá kölcsönösen, mindkét oldalról. Én például nem értem a mai un. vígjátékok zömét, a látszólag gyerekeknek készülő, de valójában felnőtteknek szóló átkacsintós animációktól csömöröm van, és rájöttem, hogy pl. a sárkányokat leverő, nyegléskedő szupergyerekek is rendre elrepülnek mellettem. Néha visszamenekülök a hetvenes-nyolcvanas évek emberekről és érzelmekről szóló filmes korszakába, hogy ne renyhüljek el agyilag teljesen. Másoknak meg ez nyilván nem hiányzik, hát azért még jól elférünk egymás mellett, ha például kapaszkodunk a metrón vagy a villamoson.

De ez itt már OFF...

Ez nekem bőven megfelel :)

Cucu: Uwe Boll is nagy név, mégsem szeretnék tőle több filmet látni ;)

Jó a kérdés, hogy 'miért nem való nekem a pali'. Őszinte leszek, szerintem sudribunkó vagyok hozzá. Sose érdekelt/szerettem a művész-/művészieskedő, elgondolkodtató filmeket. Transformersen, Predatoron, meg Van Damme-on szocializálódtam, nekem ez bőven elég. Persze néha elkap egy-egy könnyedebb film (500 nap nyár, Volt egy tánc), ami a lelkemig hatol és totál meghat, meg kattog az agyam rajta napokig (vagy levetítem a saját életemre bizonyos általam párhuzamba hozható dolgait), de ezenkívül semmi... Próbálkoztam a 8 és 1/2-el, azt se bírtam. Semmi nem történik benne (legalább is az én vérmérsékletemnek). Vagy ott volt A vágy villamosa. 3x kellett nekiállnom, mire végigment (nagyjából). Annyit láttam belőle, hogy Brando idegbeteg, meg hangos.

Valamiért Aronofsky világa (úgy is mondhatnám, ha valami agyoniskolázott filmesztéta lennék, hogy filmes nyelvezete) egész egyszerűen nem tud áthatolni a páncélomon valami oknál fogva...
Vegyük a Black Swan-t ha már ezt végigtoltam. Először is, ez az idétlen szenvedés, amit Portman leművel, nekem derült égből villámcsapás. Nem hiszem, hogy a balerinák élete ilyen nehéz és kínkeserves lenne (tehát abszolút mesterkéltnek látom). Nem tudom azt se, hogy a képzelgése miből jött (nyilván nem a szerep nehézségeitől kattant be, hisz már előtte is hallucinált a lelkem). Vagy ott van az, hogy az általam említette Harcosok klubjához képest ez a film szerintem túlságosan komolyan veszi magát. Az szó szerint egy mocskos élvezet volt, szinte bűn volt nézni annyira imádtam az egészet. Ez viszont annyira az ember lelki világát akarja bemutatni, hogy úgy érzem a számba akarják rágni, hogy "öreg, te itt valami nagy dolgot látsz, ess hasra" ami persze rohadtul bukó. Azt is jó lenne tudni utólag (persze akkor totál Harcosok klubja koppintás lenne, amit nyilván nem akartak a készítők), hogy a két lány közös jelenetei hogy zajlottak élőben. Kihez beszélt akkor, amikor hozzá? Senkihez? Vagy azt is képzelegte, hogy egyáltalán megszólalt? Ha nem, akkor elvileg simán ki kellett volna szúrnia a többieknek, hogy elmebeteg, nem? Na mindegy, én tényleg nem értek ezekhez, sok-sok utalást meg filmes eszközt nem veszek észre, ezért mondom (mindenféle bántás nélkül), hogy én tudom mi a szintem/komfortzónám és lássátok, próbálkozom kitörni belőle, de nagyon-nagyon nehéz.

Így megfelel valamennyire? :)

Jól van na, ne szívjátok a vérem, nyilván nagyot akartam mondani :) Persze nem nagyon :) A lényeg, hogy a Rekviemből szerintem egy 20-25 percet láttam, ott adtam föl. Az ismerőseim (akik közel se filmrajongók) nagyon durván futtatták, hogy ekkora meg akkora (zenéstől) nekem viszont nagyon nem jött át a feeling. Igazából ez egy olyan film kéne hogy legyen szerintem, ami az első pár percben beránt magával (ha nyitott vagy) és onnantól nem ereszt. No én vártam amennyit tudtam, de sajnos nem jött meg az érdeklődésem. Mondjuk a drogos filmeket alapból tudom utálni, nem fog meg bennük semmi. Az is igaz mondjuk, hogy néztem már sok olyan pornót, ahogy 60-70 éves papák ezerrel dugják a tinilányokat, úgyhogy nem nagyon tud felzaklatni, hogy mondjuk drogos nők kikkel fekszenek le egy kis cuccért vagy pénzért.... :) A Fountaint viszont tényleg nem bírtam pár percnél tovább, igazából nem is érdekelt, csak már bevágtam a lejátszóba ha megvolt de téptem is ki... A Fekete hattyút meg ugye alant írtam, hogy ennyi... Egyébként Aronofsky-val semmi bajom (előítéletem se volt) szimplán nem az én világom lesz, de A pankrátorral még rápróbálok szerintem biztos ami biztos alapon :)

A filmek leosztályozása előtt ki kellene tölteni a felhasználónak egy "filmcselekmény-ismerő" kérdéssort, ami mondjuk kb. a film játékidejének a feléig terjed. Ezután lehessen csak osztályozni. Cucu, mit szólsz? ;-)

Nagy név, ez kétségtelen, de attól még nem való mindenkinek. Például (szerintem) kell egyfajta beállítódás a munkái élvezetéhez, meg persze az sem árt, ha az ember valamennyire tájékozott a filmtörténetben, és ismeri, kedveli azokat a hagyományokat, amelyeket Aronofsky megidéz. Többtényezős dolog ez tehát, vitathatatlanul. A kérdésem azonban inkább költői volt, és - flake-hez hasonlóan - én is szívesen venném, ha a kedves kolléga érvekkel támasztaná alá a véleményét. Őszintén érdekelne ugyanis, miért "nem neki való ez a pali."

Tök mindegy, miért. Hogy csak egy szempontot mondjak: Aronofsky elég nagy név ahhoz, hogy az ember megpróbálkozzon több filmjével is. Ha meg annyira különböznek, végképp érdemes többet kipróbálni. De ha személyes utálatból történik (Aronofsky lenyúlta a csaját, vagy tudomisén), akkor is kár ezen problémázni. Még csak azt se lehet mondani, hogy nekiállt volna trollkodni ezzel.

(Az más kérdés, hogy hány perc után lehet rávágni a karót egy filmre, vagyis hogy mitől nézhetetlen a nézhetetlen. De itt az is OFF.)

Azért az más. Lélekben én zseniálisnak tartom Kren munkáit, ahogy, gondolom, te is az Asylum-filmeket. :)

Mondja az, aki nagyjából 50 filmen keresztül szidta Kren, McLaren és Mühl munkásságát :)

Én csak azt nem értem, miért néz meg egy rendezőtől három filmet, ha már az első filmjét sem bírja pár percnél tovább. Mazochizmus. :)

Gondolom a táncjelenet még megvolt, de ha gonosz akarok lenni, akkor lehet, már közben rákeresett, nem-e valami balettelőadást töltött... izé... vásárolt meg, és meglátta a rendező nevét :)

De a félreértések elkerülése végett, én megértem, ha valakinek nem tetszik ez a film. vadPINGvin-nek sem, pedig vele általában nagyon egyet tudunk érteni, de ő például kifejtette, és érvekkel alá is tudta támasztani az ellenvéleményét. De itt ezt nagyon hiányolom.

Vajon ebből mennyit láthatott? :D

Ezt nem igazán értem. Egyrészt 5-10 perc alapján hogyan lehet megítélni egy filmet? Másrészt az a két film, amit említesz elképesztően távol áll egymástól, és ironikus módon ezt már ez első 5-10 percben le lehet szűrni. A Requiemben már az elején beköszön a hip-hop montage, ami az egész film ritmusát, stílusát, dramaturgiáját előre vetíti. Ellenben a The Fountain egy meglehetősen komótosan haladó meditatív cucc, ami szerintem Aronofsky legkevésbé sikerült filmje. Nem lehet, hogy egyszerűen csak szúrja a szemed a rendező személye?

Két Aronofsky próbálkozásom volt korábban:

The Fountain
Requiem for a Dream

Kemény 5-10 percet rabolt el darabja az életemből. Ez a pali nem nekem való, az már tisztán látszik...

Akkor már tudom,az miért tetszett és ez miért kapott kegyelemhármast.

Ebben nincs semmiféle "álrealizmus", ez egy nagyon is stilizált film, akárcsak Aronofsky valamennyi alkotása (kivétel talán A pankrátor).

Igen,a főszereplősúlyos beteg ember.Ráadásul ellenszenves is szinte minden szereplő a filmben.
Ha már balett:Billy Elliot.Az realista és nem ilyen művészieskedő álrealista.

Vagy egy másik és jobb film a rendezőtől:A pankrátor.

Kicsit megkésve, de megnéztem ezt a remeknek nem igazán mondható művet. Eleinte is voltak fenntartásaim, azért is halogattam, de gondoltam Darren Aronofsky csak kihoz valamit ebből az igencsak lapos alapsztoriból. Hát túl sokat nem sikerült, csalódáskeltő a végeredmény. Gyakorlatilag csak a klasszikus zene dob rajta, meg néhány táncjelent, de a filmértéke a nullával vetekszik. Semmi újat nem ad; a bejáratott horror-thriller klisék, a teljesen irracionális képzelgések totális érdektelenségbe fullasztják a filmet. Pedig milyen jó kis befejezés lett volna, ha Nina tényleg megöli Lilly-t, egész más megvilágításba helyezte volna a történteket.

A csajos Fight Club. Olyan is lett sajnos...

Szerintem nem erről beszél a film. Sokkal inkább az egyén és a környezet elvárásának elvárásának ütköztetéséből fakadó veszélyről. Ami itt különösen erősen jelenik meg az anya képében.

Mellesleg mindenkinek, aki nem látta ajánlom a Perfect Blue-t, mert iszonyatosan sokat merített belőle ez a film.

A nagy művész bizonyos szempontból csak "zakkant" lehet?Ha nagy művésszé akarunk válni,akkor meg kell"zakkannunk?Mintha a film ezt az érzést közvetítené,de én ezzel nem értek egyet.Nem minden zseni fura és nem minden különc zseni.

Kíváncsi leszek erre a filmre, talán a héten meg is nézem majd. Ma olvastam webbetegen hogy Nina borderline szindrómában szenved. Nagyon érdekes, különleges film lehet ha még orvosi szaklapok figyelmét is sikerült kivívnia. Pszichiáterek mondták el véleményüket Nina karakteréről. Szerintem ennél nagyobb dicséret nem kell az ilyen jellegű filmeknek ;)

Odaver. Talán az első Oscar-díjas film az utóbbi évtizedből, amire azt mondom, hogy igen, valóban megérdemli a győzelmet. Sajnálom, hogy ennyire sokáig húztam a megtekintését (csak 3 éve tervezem :D). Pont az tetszett benne, amit páran kifogásoltak, hogy miért pont balett? Miért lehet a balettől bekattanni? Pont ezért jó ez a film szerintem, mert egy olyan abszolút sznob és látszólag pehelykönnyű dolgot mutat meg borzalmasként a színfalak mögött, amiről senki sem gondolná, hogy ilyen.

Ehhez a témához pedig rendkívül jól illett ez a zaklatott stílus. Legjobban az tetszett, mikor a kamera, mint valami nyálkás, tapadós szörny, rácuppant a főhősnőre, és követte, futott utána. Na, igen, ez kéne a mai filmekbe, hogy a stílus támogassa a témát, és ne csak illusztráció legyen. Mert itt ennek valóban éreztem a funkcióját, mivel egy doppelgangerről volt szó itt tulajdonképpen, paranoiával, üldözési mániával, megfelelési kényszerrel és megalomániával keverve.

S aki csinált már valamit komolyan, maximalista akart lenni, az szerintem nagyon átérezhette ezt, és cseppet sem lepődött meg, hogy a balett miatt így el lehet torzulni. Úgyhogy igen, "Akik 5,4 vagy 3ast adtak valószínűleg hasonló gondokkal küzdenek mint a filmbéli főszereplő" :D. Persze nem vagyok pszichózisos, de maximalista vagyok, akár a főhősnő, és ha valamit teljesíteni akarok, azt vagy 0 vagy 100%-osra, de köztes állapot nincs. És bizony olyankor az ember nem kegyelmez sem magának, sem a környezetének. Nyilván, ha valaki túlságosan belehajszolja magát ebbe a teljesítménykényszerbe, akkor azzá válik, amivé a főhősnő. Persze nem azt mondom, hogy csak azoknak tetszhet, akik szembesültek a "maximalizmus" problémáival, de kétségtelen, hogy sokkal átélhetőbb úgy a film, ha "I know that feeling"-el áll hozzá valaki.

Ja, és Natalie Portman szerintem az egyik legjobb alakítását nyújtotta. Nem is értem, mi a francot keresett a langyos Star Wars-trilógiában, de még a V-ben sem. Ez a szerep illik hozzá.

Én csak ma láttam. Szerintem nem egy jellegzetes Aronofsky film. Gyakran olyan érzésem volt, mintha dogma-filmet néznék, bizonyos motívumai a Táncos a sötétben-re, máshol a Melankóliára emlékeztettek. Szóval akár Lars von Trier is lehetett volna a rendező, úgy gondolom.

Didaktikus és erőltetett. Ha művészfilmnek szánták, ahhoz képest egy szimpla megkattanásos thrillert kapunk, ha pedig thrillernek, ahhoz képest pedig csak klisét kapunk, a csaj megkattan a mű alkotása közben, és kész, pont, ennyi, ja igen, van benne egy leszbi jelenet is dramaturgiailag elég funkciótlanul. A Rekviem után a második csalódásom Aronofsky-tól. A színészek viszont tényleg nagyszerűek, Portman élete legjobbját nyújtja, ez vitán felül áll, Cassel is remek volt, még Mila Kunis játéka is tetszett nekem.

...egyik legszörnyűbb... sorry

Ez jó film? LOL
Életem egy legszörnyűbb "filmélménye" volt... Szeretnék írni valami jót is, de nem megy.
Fájdalom, hogy picinyke létezésem drága perceiből egyetlen másodpercet is erre a nemtommire szántam.
Na, megyek és letépem a körmeimet majd lekaparom a bőrt az arcomról... Mehehe

Számomra ez a film unalmas és eröltetett volt. Már elöre tudtam, mi lesz a vége. A horror-jeleneteket teljesen fölöslegesnek tartottam. A szelid nyuszikából nem lett szörnyeteg, csak egy manipulált kis egérke. Ès hogy mi minden járt a fejében - hát tényleg - kit érdekel??

Vegyél vissza kicsit.

Érveid ereje belepofozott engem a földbe. :)

Akik 5,4 vagy 3ast adtak valószínűleg hasonló gondokkal küzdenek mint a filmbéli főszereplő:
csak ők azt hallucinálták, hogy ez egy jó film Pedig nem! Ébresztő!

Nagyon beteg, felkavaró film. Ott van a szeren.

Ez egy pszichothriller. Belso feszültség.

A horror jelenetek tök fölöslegesek voltak. Nèha a több kevesebb...a zene jò volt, a színèszek jòl kivàlasztottak, s jòl is jàtszottak, de a forgatòköny nem jò....V. Cassel tetszett a legjobban....s kèrdèses, hogy "mi " akik nem vagyunk szakèrtôi a balettnak, tudunk e különbsèget tenni tànc, s tànc közt.... Mert nekem nem ment....csak a színèszi jàtèk, s az, hogy a rendezô ûgy intèzte , onnan tudtam, hogy mikor ki jò, vagy rossz...

Amit te írsz, az csak a nagyon vékony felszín, ennél sokkal többről szól a film, művész és mű szimbiózisáról, kölcsönhatásáról, a tökéletesség hajszolásáról, önmagunk meghaladásáról, ezeket én nem klisének, hanem éppen hogy bátor témának találom.

kissé arrogáns mondat, hogy higgyük el neked, hogy te látsz jól mindent, a másik 448 ember pedig téved..... ill még hozzájöhetne 277 db 4-es szavazat is....

Ez egy jó hozzászólás!
Tényleg az lenne a katarzis,hogy egyvoltaképpen elmebeteg lány végül sikert ér el?Aligha...
Más befejezés vagy más rendező kellett volna.
Mindenesetre kíváncsi vagyok,egy balett táncosnő mit szól ehhez.Ez a szakma kemény,de mégsem pankráció és főképpen nem drog...

A középszerűt a nyomdafesték miatt írtam. Elvégre magam ellen dolgoztam volna, ha mindenhova sz*rt írok. Mások tudom, hogy a "rendkívül intelligens kivitelezés" miatt szeretik a filmet, de hidd el, nem néztem félre semmit; ez a film egy jó koreográfiájú, de unalmas, klisés, erőltetett (na jó legyen egy jó napod, leírom) f*s.

Rögtón az első mondatodba bele lehetne kötni, ami középszerű, az nálam hármast jelent, nem egyest, ha pedig szerinted ez egy leszbidráma, akkor valamit igen félrenéztél.

El se hiszem, hogy egy ilyen erőltetett, középszerű lezbidráma megnyert akármit is. Tény, hogy idén nem volt túl erős a felhozatal, de ez mégis öv alatti. Ez a film azon kívül, hogy a Donnie Darko után a legidegesítőbb a nagyképű pszeudo-intellektualizmusával (avagy "hű-de-k*rva-művelt-vagyok film" jellegével) még dramaturgiai melléfogásokkal is tele van (avagy: ennyi ócska klisé szöveget betenni egy filmbe már művészet).
Egy lukas zoknit nem adtam volna ennek a filmnek, nem hogy Oscar-t (vagy Vapitit), legfeljebb megveregettem volna a koreográfus vállát a türelméért.

Na, megnyerte a Vapitit. Nem tudom, kiket elégíti ez ki. Engem nem igazán...

Újranézve is ugyanolyan erős hatással van az emberre ez a horrorelemekkel átszőtt pszichothriller/dráma, mint első megtekintéskor. Portman alakítása egyértelműen Oscar-teljesítményű, ahogy a félénk, frigid kislányból "előhozza" a szenvedélyes, szárnyaló fekete hattyút. A sötétebb képi világ végig dominálja a filmet (balettiskola, otthon, metró, disco), amitől egyrészt baljóssá válik, másrészt félelmetessé is egyben. Nina képzelgései nagyon jó alapot szolgáltatnak arra, hogy egy kis horrort/erotikát is lehessen csempészni az alapanyagba, s így még emlékezetesebb marad jópár jelenet. Arronofsky megint egy olyan egyedi, más stílusával össze nem téveszthető mozit készített, ami sokáig megmarad a nézők emlékezetében.

10/10

Fekete hattyú

Aronofsky filmjeit nem nekem találták ki. Legalábbis nálam elmaradt a film végén a katarzis, ami A király beszédénél megvolt a 127 óránál pedig majdnem. Ennek ellenére Portman zseniálisat alakít, megérdemelt volt az Oscar-szobor.

80%

Egyáltalán nem túlmagasztalt film ez.
Tény és való, hogy tökéletes, mint ahogy Nina a végén. Az egyik legjobb thriller, ami az utóbbi tíz évben készült. Egyértelmű, hogy Natalie Portman eddigi legjobb alakítását nyújta át. Mila Kunis is jól játszott, bár néha lehetett volna gonoszabb is. A hangok nagyon tetszettek. Ahogy a lágy klasszikus zene alatt egy sejtelmes zene megy és közben szorongató képsorok futnak.
Nekem abszolút bejött ez a film, jobban, mint A király beszéde. Jobban megérdemelte volna ez a Legjobb Filmért járó Oscart! Messze jobb. 100%

Szerintem is túlzottan magasztalt film ez a Fekete hattyú, ennek ellenére egy négyest megér. A táncos részek tetszenek benne, de az nem Natalie P. érdeme, hanem Sarah Lane-é.

Egyébként sem Portmannal van bajom, hanem magával a filmmel és a túlzott magasztalásával.

Ott még kislány volt, és azt a szerepet akár Barrymore is el tudta volna játszani (ugyanis gyerekkorában Drew is reményteljes aktress volt...).

az max carrie fisher ! akinek portmanrol nem a leon a profi jut eszebe az vessen magara.

Mivel részese volt a Starwarsoknak, így legalább elmondhatja magáról, hogy szerepelt 3 elég jó filmben...

Minden más mellett, amit úgy is megírtak a nálamnál értőbbek, csak annyit mondanék, hogy zseniális hanghatásokkal operál a film, olyasmit hallottam, hogy hattyúk hangjait vették fel hozzá... Lol, mondom, wtf?! Tudtok erről vmit...???

Az az a film, amit nem szabad nevén nevezni! :D Iszonyat!!! Idézek egy "kritikából": "ez egy lágy, szórakoztató show..."... Na ehhez képes a Fekete Tik epic mű :D.

Pedig a V, mint vérbosszú jó film. Natalie se rossz benne. Nem az a tipikus képregény film szerintem.

Igazad van.Szerencsére nem láttam ezeket a filmeket.
Aligha véletlen,a Leon a közkérdések között még mindig ilyen jól áll.Pár év múlva lehet,hogy visszaveszi az első helyet,mikor a Fekete hattyú hatása elmúlik.
Portmannak van még 10 jó éve,remélem kihasználja.

De elment. A V mint vérbosszú képregény-film. A Csak szexre kellesz című borzalomban meg nem csak a film rossz:(

Inkább a filmjei nem voltak jók.Minek kellett szerepet vállalni mondjuk a Star Warsban?Sokszor választott rosszul,bár manapság kevés a jó lehetőség.
Már az is nagy szó,nem ment el képregényfilmbe...

Jó ő, csak volt már sokkal jobb is. És én sajnos tudnék olyat mondani, ahol seggberúgást érdemlően rossz volt.

Az esetek nagy többségében abszolút jól játszik.
Pár filmet tudnék csak mondani, ahol nem volt jó - és ott se volt rossz, csak olyan átlagos.

Azt nem is konkrétan az oscarra mondtam, hanem hogy akkora láz van körülötte, holott az esetek nagy többségében nem is játszik jól. Erre utaltam.

Hilary Swank még ennyiben sem játszott jól életében, mégis két Oscar díjas :), a végtelenségégig lehetne ezeken rágódni. De amúgy se úgy működik, hogy idén volt egy jó filmed, kettő szar, akkor abból vonunk egy átlagot.

Nem is én említettem a három filmet... sem a lázat. Lejjebb kopogtass! ;)

Ő azért háromnál jóval több filmben játszott jól.

A "láz" annak a három filmnek szólt, amiben jól játszott. Szerencsére egy nagyszerű alakítást akkor is lehet értékelni, ha az illető se előtte, se utána semmit nem tett le az asztalra.

Én csak leírtam a véleményem, mint mindeki más, nem is hittem volna, hogy ekkroa vihart kavar. Főleg, hogy cask a saját véleményem írtam le tehát támadni egyáltalán nem támadtam senkit, csak Portman-t. Amúgy a film örök, ahogy a íjazás eredménye is, így szerintem véleményt bármikor lehet alkotni róla.


Megjegyzés: Amúgy most világítottál rá az egyik dologra, ami miatt nem értem a lázat körülötte, hogy eddig kb. 3 filmben ha jól játszott, a többiben meg béna, vagy felejthető volt. Ez már tényleg csak megjegyzés volt.

Én sem Portmannek adtam volna a díjat, de ez nem rólam, vagy rólad szólt, ez Hollywood önünneplése, se több, se kevesebb. (Nem is tudom, miért kell ezt örökösen elmondani, kevés ennél közhelyszerűbb igazság létezik.) Ezután mindenki maga dönti el, hogy mennyire tekinti ezt mércének (én a legkevésbé sem), ellenvéleményt is ki lehet fejteni (értelemszerűen az is csak szubjektív lehet), de egy ilyen méltatlankodó hőzöngésnek fél évvel a gála után nem sok értelme van. A "Portman-láz" pedig ezek után természetes. Miután zsebre vágta az egész díjszezont, nyilván könnyebben tudta eladni a többi filmjét is. Ez színtiszta üzlet, mindig is az volt. Ettől függetlenül én is azt mondom, hogy az idei filmjeiből kettőben (No Strings Attached, Your Highness) szarul, élettelenül, mi több, már-már irritálóan játszott, míg a fennmaradó egyben (Thor) szimplán mintha ott sem lett volna.

Mindentől függetlenül slawternak annyiban igaza van, hogy nincs díj, jelölés vagy toplista, amivel mindenki maximálisan meglehetne elégedve. És az Oscar-díj is ilyen. A rá irányuló figyelem nagysága (ami egyébként messze felülmúlja szakmaiságát) miatt az Oscar-díj különösen ilyen. (Hát még a Golden Globe... de azt szerintem senki nem veszi komolyan, még a díjazottak sem).
Gyorsan megjegyzem, hogy jelen esetben SZERINTEM (köszönöm a helyesbítést, limupei! Magam prédikálok mindig a szerintem szó mellett, most mégis kihagytam) a legjobb kapta a díjat, vagy legalábbis az egyik legjobb.

Azt jelenti a Portman láz, hogy körülötte forgott a világ. A sajtótól kezdve mindeki róla beszélt.

Senki nem beszélt rajtad kívül lefizetésről, meghasonlókról, egyszerűen arról van szó, hogy most őt kapták fel.

És tartom magam ahhoz, hogy szerintem csak jó volt, semmi több. Ha ez "kurvajó játéknak" számít, akkor Charlotte Gainsbourg az Antichrist-ben maga volt a megtestesült isteni csoda (például).

"Portman láz söpört végig a filmvilágban"

És ennek szerinted mi volt az oka? Fizettek a kritikusoknak/díjátadóknak/fórumozóknak/szakmának? Portman minddel lefeküdt? Mindenki birkaként bedőlt a kampánynak? (Vagy lehet, hogy - keresztet vet - egyszerűen kurvajól játszott?)

Gyakorlatilag Portman szinte minden díjat bezsebelt díjszezonban, nem csak Oscar-t, hanem jóval többet.

Lehet, hogy önmagához képest remekelt, de (szerintem) csak jól játszott. Eléggé észrevehető volt, hogy Portman láz söpört végig a filmvilágban, még a közészerű romantikus vígjátékát is úgy éltették, hogy alig hittem a szememnek, holott abban a filmben olyan volt, mint egy élettelen bot. Mondjuk az Oscar díjra adni adni nem lehet, hála az elmúlt pár évnek.

Nem, mindig a nyertes nyer, ami SZERINTED vagy akárki MÁS SZERINT a legjobb vagy nem a legjobb. Általános igazság nincs és nem is lesz. Én például biztos nem szavaztam volna Portmanre. Kunisra annál inkább.

Ez valóban nagy igazság. De néha a legjobb nyer. De ha nem, akkor is a legjobbak valamelyike.

Nyaraló üzemmódban vagyok, úgyhogy csak röviden egy általános igazság: "Az Oscart nem a legjobb kapja, hanem a nyertes."

"Ráadásul Portman még Oscart is kapott azért, mert jól játszott. Semmi extra, csak jól."

Nem. Az Oscart (és a díjszezon valamennyi fontos elismerését) azért kapta, mert az ítészek egybehangzó véleménye szerint remekelt. Egyébként pedig, ahogy előttem is írták, nemcsak művészfilmek és tömegfilmek léteznek a világon.

Ha már mindenáron kategorizálni akarsz (mert annak sok értelme van...), akkor ez tipikus midcult.
Na meg lehengerlően drámai és kimagasló.

Végkielégíti magát?
Érdekes fogalom. És nem tudom, hogy hol szerepelt a filmben bármiféle végkielégítés :)

Jogos. :-)

A haraszt az ember lába alatt is zörög. Akkor is, ha nincs szél, elég, ha egy ember zörgeti.

Lehet, hogy túlzás a kijelentése, de azért lássuk be: nem zörög a haraszt, ha nem fú a szél.

Én is csak értetlenül állok a beszólásod előtt, de legalább elmondhatom a véleményem.
Ezt az egész Leszbikus jelenetet, illetve magát a filmben látott önkielégítést szerintem messze túllihegik, nem ő az első színésznő aki ilyen jelenetet vállal, s nem is az utolsó.
Csak ezért nem nézték volna meg a filmet.

wtf?!?