Dead of Winter (1987) ☆ 👁

A tél foglyai
Halálos tél

(Arthur Penn)

amerikai dráma, horror, thriller

3,6
★★★☆☆
34 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-03-27 03:50:04 Ugor (4) #4

Olyan hitchcockos érzületem támadt közben, és kétségkívül, nagypillanatos, fordulatos, olykor kissé kiszámíthatós, de érdekes film ez. A helyenkénti egymásnak feszülések egy-egy pillanatát túldramatizáltnak véltem, nem a nyolcvanas évek végét, hanem évtizedekkel korábbi filmeket idéztek a beállítások. De azért ennek is volt valami bukéja. Mindent mérlegre téve, legyen ez nálam is a négyes kategória.

2017-11-27 17:39:09 csabaga (4) #3

Sokáig érdekes,mint lélektani horror és még akkor is,mikor véresebbé válik.

Van egy ügyes csattanója is,de sajnos utána még folytatódik a történet.

Mikor az a mozgássérült nyugdíjas járni kezd,sőt még létrát is mászni,akkor már mindennek vége.
Majd beleszúrnak egy kést,ahelyett,ahogy írták már,egy rúgással elintéznék.
Ezt fel sem veszi,így a történet a Péntek 13,Halloween irányába megy el.

Utána belelép egy patkánycsapdába,az persze elintézi,na akkor alig bírtam ki nevetés nélkül.
Bár arra számítottam,a nő lemenekül,megérkezik a segítség,felmennek és a mozgássérült pszichopata pszichiáter eltűnik,mint Myers..
Kár ezekért,mikor arra is ki lehetett volna hegyezni a történetet,a színésznő voltaképpen három embert öl meg,miközben csak az egyik akarná őt megölni...
Nem vált klasszikussá,szerintem ezek a hibák miatt.

2017-02-12 21:15:12 necksprain (3) #2

minden adott volt, hogy élvezzem, de a végén azon kaptam magam, hogy unatkozom. talán a főboss mibenléte miatt, nem éreztem a súlyát, nem tudtam szorítani a csajnak, hisz mégiscsak egy mozgássérült nyugdíjas kergette, akit két rúgással leküldhetett volna bármelyik lépcsőn, nem kellett volna szalmakutyás (mi hülyén hangzik már, hogy szalmakutyákos :D) trükkökhöz folyamodnia.

2013-04-09 19:43:06 ChrisAdam (4) #1

Nagyon erős film, bravúros, ahogy a feszültséget adagolja. A végén már ugrálni volt kedvem, annyira izgalmas volt, pedig ez a film is csak a műfaj sablonaival él, de olyan jó bezárt, elhagyatott, hideg hangulata van, hogy az első perctől kezdve beszippantott.
Mary Steenburgen zseniálisat alakít, nélküle jóval kevesebbet érne a film, de a többi színészi játék is pazar, úgy, ahogy a kamera és a rendező is. Nem beszélve a zenéről, ami nagyon jól alapozza meg ezt a titokzatos atmoszférát.
Régen találkoztam ilyen filmmel, ami ennyi feszültséget és izgalmat ilyen jól zúdított volna rá a nézőre, nem tudom mitől működik ilyen nagyszerűen, de működik, ez a lényeg. :)

Ajánlom mindenkinek! (Miért vannak zseniális klasszikusok a feledés mocsarában?)