Andrej Rubljov (1969) ☆ 👁

(Andrej Tarkovszkij)

szovjet dráma, életrajzi film, történelmi film

4,4
★★★★☆
327 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-11-10 03:26:30 Ugor (5) #37

Végül is... az első részt tegnap néztem meg, a másodikat meg ma. Az első után nem voltam benne biztos, hogy ötöst adok. Még a második első felénél sem. De beérett a végére rendesen. A filmes megvalósítás döbbenetes erejű. Vitathatatlan. Szerintem más miatt nem szerettem eddig annyira. A sivár, nyomott, sáros, mocskos történelem miatt. Ez egy elég valós történelemkép, nem tudom, hogy miért tudom, de az egyik leghihetőbb. A hősi, trombitás, dicsőséges, felemelő történelmek helyett ez a legvalószínűbb. És nem csak az oroszoké volt ilyen, hanem mindenkié. Valahogy ezt hiszem el. Örömtelen, nyomorult életek láncolata vezetett el hozzánk, és hagyott emlékeket. Tarkovszkij talán tudta ezt, és most már én is tudom.

2021-06-23 20:52:09 somogyireka (4) #36

Számomra ez a film Tarkovszkij párbeszéde a művészettel, melyet látványos, orosz eposzba csomagol. Mivel Andrej Rubljov a címe, vártam, csak megtudok valamit az ikonfestés titkáról, ami évek óta nem hagy nyugodni, hogy miként születhet ember által olyan mű, ahol nem a néző nézi a képet, hanem abból néz ki rá „valaki”.

Ebben a rendező és művészet közötti párbeszédben nekem az első és az utolsó rész számít igazán, a többi látványos történelmi tabló, lenyűgöző díszlet. Kezdetben a rendező még értetlenkedik, mintha ő is fel akarna szállni a művel az égbe, mint ahogy az első epizódban a fellegek között pár percig lebegő ember teszi. Ott még nem érti igazán, a művésznek egyetlen feladata van, hogy hátralépjen, s az alkotás nélküle emelkedjen fel, ez a jutalom nem jár az énnek, de ha az alkotásra önmaga meghosszabbbításaként tekint, akkor átélheti a lehetetlent. Aztán több, mint két óra múlva nagyjából ott folytatódik a film, ahol az elején abbahagyta, csak már egy másik szinten..Újra az égbe emelkedünk.

A fiatal harangöntő elkészíti nagy művét, a harang a magasba tart, de az alkotónak nincs is esélye vele tartani. Boriszka a sárban tapicskol, majd a döbbenettől, a kimerültségtől, a megérintettségtől alá is rogyik, és könnyeivel áztatja tovább a már amúgy is nedves földet. Akkor fogja fel, anélkül alkotott, hogy az apja, az idős harangöntő a mesterség valódi titkát átadta volna neki. De hát akkor, hogy készülhetett el a mestermű, mely hangjával legyőzte percekre a világot is megtartó csendeket…? A mű felszáll, az alkotó a földön, a sárban marad. Ennyi, nincs több, és ez egyáltalán nem kevés. A titok titok marad.

2018-12-06 15:31:16 Prüstü (5) #35

Az első fele nagyon tetszik, olyan gyönyörűen fényképezett, olyan bölcs és metaforikus az egész, olyan érzés mint amikor megtalálod azt amit mindig is kerestél a filmművészetben, de a második fele valahogy már nem tudta végig tartani az érdeklődésem, az egész olyan faktikussá vált a kezdeti hipnotizáló transzcendens érzés egyre jobban elveszett, az utolsó fejezetben a harangöntésnél Rubljov is eléggé háttérbe szorul, ráadásul Feofan sem tér vissza, pedig az ő kettejük párbeszédei az igazi esszenciája a filmnek a fent említett egyéb érdemek mellett.

"aki annyira az ő örömükre akart alkotni, belső parancsra visszavonulni kényszerült..."

Tarkovszkij életútjának alakulását ismerve, azt hiszem ez a dolog 1966-ban egyenlő a predesztinációval, a párhuzam közte és Rubljov között nyilván egyértelmű, mintha előre megrendezte volna a saját élettörténetét is.

Nagyon erős 4-es, bár az egész annyira magával ragadott volna mint az első fele, mert akkor csillagos 5-tös lenne. Körülbelül negyedik alkalommal néztem meg ma az elmúlt 7-8 év alatt, már így is a részemmé vált.

2018-06-23 10:48:58 critixx (5) #34

Számomra ez a film a Tarkovszkij-életmű csúcsa.

2018-06-23 09:20:51 zéel (4) #33

... csatlakozom az előttem szólóhoz!:)
Én ugyan "csak" jó-ra értékeltem, de akkor most leírnám, hogy milyen körülmények közt láttam a filmet.
Néhány éve, nagy örömömre, felfedeztem, hogy egy filmklubban (nyugdíjas filmklub!) megnézhetem az Andrej Rubljovot.
Az örömbe azonban némi üröm is vegyült. Ugyanis a mögöttem ülő két hölgy végig kommentálta a látottakat. Gondolom, mint otthon szokták, a tévé előtt.
Szóval...illene majd újra néznem!

előzmény: mimóza (#31)

2018-06-23 02:59:26 proteus (5) #32

Kösz, hogy így is mevilágíttattad. Az Ancsel meg rulez! Keveset olvastam tőle, de pl a Hamlethez közelebb hozott.

előzmény: mimóza (#31)

2018-06-22 10:58:41 mimóza (5) #31

A nap filmje ma, nagyon örülök!!! Kedves, nagyon kedves film nekem.
Hadd illesszem ide Ancsel Éva gondolatait, amelyeket sokszor, sokféle helyzetben használtam már iránytűként. Úgy gondolom, számotokra is értékes kis gyöngyszem lesz ez a gondolatmenet. Nem filmelemzés, de talán picit mégis az.

Ancsel Éva

Hogyan kell harangot önteni

Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.

A harangöntéshez nem akármilyen anyag kell. Az ilyen anyagért a világ végére is el kell menni, az ilyen anyagot rettentő türelemmel kell fölkutatni, s közben tilos arra gondolni, hogy az embert le is fejezhetik, ha nem készül el időben.

Mivelhogy a harangöntést nem szabad elsietni.

A harangöntésnek vannak kritikus pillanatai. Akik ilyenkor kételkednek és leállnak, azokkal nem szabad vitatkozni, azokat kényszeríteni kell, hogy folytassák a munkát. De a jó harangöntő szenved ettől a kényszerű erőszaktól.

Ha harangöntés közben az ember lángra lobban, akkor teljes nyugalommal, mellékesen és majdnem félvállról szóljon a mellette állónak, hogy oltsa el.

A harangöntést csak az vezetheti, aki ért hozzá, az sem baj, ha fiatalkorú.

Harangot komolyan kell önteni, hiszen nem közönséges használatra szolgál, hanem az lesz a dolga, hogy közös gyakorlatra szólítsa az embereket.

Harangot nem lehet önteni apáink tapasztalata nélkül, de az öröklött tudás nem elég hozzá.

Ha a harang megkondul, és mindenki ujjong, akkor az, aki öntötte, lehetőleg az emberek szemétől távol zokogjon, amiért nem tökéletes a hangja, mivelhogy nincs tökéletes harang.

Aki nincs megelégedve a haranggal, amit öntött, csak pillanatnyi elkeseredésében vádolhatja őseit, amiért nem adták át titkukat. Az átok úgysem segít.

Ehelyett jobb, ha útra kél, hogy még kiválóbb anyagot találjon hozzá, és tökéletes harangot öntsön.

Harangot akkor is ugyanúgy kell önteni, ha a megbízatás akkora – s olyannyira újfajta öntvény elkészítésére szól –, amelynek megalkotásához nem elég egy emberélet. Harangot tehát akkor is Borisz-módra: türelmes szenvedéllyel kell önteni, ha tudja az ember, hogy sohasem fogja meghallani a kondulását. Hiszen úgysem saját használatára önti.

2017-06-11 00:33:33 Jereváni Rádió (5) #30

"Az orosz filmművészet számára az Andrej Rubljov olyan, mint a Háború és Béke az orosz irodalomnak. Nem több és nem kevesebb." - Jurij Nazarov színész véleménye a filmről. Nem lehet vitába szállni ezzel a kijelentéssel.

2013-12-08 11:59:37 zozonagy (5) #29

Hatalmas Tarkovszkij, még akart valamit mondani.

2013-09-14 20:57:09 Rohmer (?) #28

A legjobb orsoz film

2013-08-18 21:05:07 nejmed (5) #27

Nagyon hosszú és lassú film, de időnként borsózik az ember háta a gyögyörűségtől/megrendültségtől. Ilyen jelenet volt, mikor a keresztrefeszítés jelenik meg ebben az orosz tájban, húzzák fel a keresztet a havas dombra, a férfi Jézus követi kapcarongyos lábával, és a nő ráborul a testére, miközben szegezik fel... Soha nem fogom elfelejteni...

A harangöntő ifjú is elég érdekes volt számomra. Kvázi a munka alatt tér meg, titokban veti a keresztet a végső kiöntés előtt (hogy ne csorbuljon a tekintélye?) s mikor meghallja a harang hangját mégis összeomlik, mikor mindenki ünnepli a sikert. Ő maga nem elégedett a munkájával. S Andrej Rubljov, aki passzívan (és szerintem kis vágyakozással a szemében) követi a munkálatokat, ezt az összeomlást látva dönt úgy, hogy újra alkotni fog.

És egyébként hiábavaló lenne Tarkovszkij zsenialitása, Vjacseszlav Ovcsinnyikov zenéje nélkül. (Akinek a dallamai legalább négyszer ringattak álomba, és minden alkalom után az elejétől kellett nekifutnom ennek a 3 óra 25 percnek... Egy lírai filmben nem lehet felvenni a fonalat a közepén...)

2013-06-01 18:44:14 Hannibal Lecter (4) #26

Hatásos és fontos alkotás, bár nekem személy szerint Tarkovszkij későbbi munkái jobban tetszenek.

2013-01-07 08:28:02 jesi (5) #25

Köszönet a Tarkovszkij gyűjteménynek meg tudtam végre nézni és nem csalódtam, bár nekem az első része jobban tetszett mint a második.
Az elején olyan kritikát kapunk az akkori SZU-ról, hogy nem csodálom: be volt tiltva a film a SZU-ban. Ajánlom mindenkinek, aki meg nem tudta megszerezni annak itt a film

2012-12-03 21:42:53 Dynast Grausherra (5) #24

Mintha Tarkovszkij fogta volna a 8 és 1/2-et, egybegyúrta volna A hetedik pecséttel, és elvitte volna a középkori Oroszországba, elegyítve a két film zsenialitását a magáéval, és egy igazán páratlan filmet hozott létre. Sajnos csak a 176 perces verzióhoz volt szerencsém, de így is lenyűgöző.
A végén éreztem csak át igazán a színtiszta zsenialitást, amikor színesbe váltva láthattuk a festményeket. Az Andrej Rubljov számomra a művészet, az alkotás nagyságának a filmje. Tarkovszkij változatlanul zseniális, még ha jelen alkotásra nehezebben is tudtam ráhangolódni, mint az Iván gyermekkorára és a Nosztalgiára.
Külön öröm, hogy én lehettem a 200. értékelő.

2012-11-17 11:04:57 tomside (5) #23

Mennyire benne van egyetlen egy harangkongásban az, hogy bűnösök vagyunk. Mennyire benne van az, hogy az Isten is könnyebben bocsát meg nekünk, mint mi Önmagunknak. Nem az Istentől függ, megbocsátani magadnak, ez - a Megváltás.

2012-08-08 14:49:45 critixx (5) #22

A teljes film angol felirattal: [link]

Спасибо Мосфильм!

2012-05-12 17:30:28 tomside (5) #21

Mi mindent kell végignéznie valakinek, hogy végre lásson. Andrej Rubljov olyan közel ért a szentséghez, hogy az elmondhatatlan. Volt. Eddig a filmig.

2011-11-07 14:00:39 Tenebra (5) #20

Most néztem meg. Zseniális.

Eleve az tetszett már, hogy az egyik számomra legmisztikusabb orosz történelmi korszak jelent meg benne: a XV. század. Mikor már van valami elmozdulás Nyugat felé, de még mindig egyfajta egzotizmus, sőt, miszticizmus lengi körül az országot. S mindez a szokásos orosz brutalitással: az ország monumentalitása és kegyetlensége tökéletesen megjelenik Tarkovszkij filmjében.
Már csak emiatt is jó volt nézni, igazi történelmi tabló, s lehetett ámulni a múlt kegyetlen, vad, de mégis izgalmas világán. Leginkább a Hetedik pecséthez tudnám hasonlítani ilyen szempontból.

De persze nem ez a film lényege. Tulajdonképpen kissé parabolisztikus is, mert ez nem egy történelmi film valójából, hanem korrajz. Talán örökös. Mert nemcsak a diktatúrában nem tud alkotni a művész, hanem egyébként sem ebben a kegyetlen és buta emberekkel teli világban.
Persze a tatárok támadása orosz katonákkal együtt a saját népükre elég sok mindent elmond a XX. századi orosz történelemről is.
S persze ez Tarkovszkij egy személyes önvallomásaként is felfogható.

Mondjuk a Sztalkert és a Solarist nálam nem szorongatta meg, még mindig ez a kettő a két kedvencem Tarkovszkijtól.

2011-03-21 15:48:24 Kalti (5) #19

Nekem A megörökített idő nagyon kéne, talán már csak antikváriumokban érhető el.

előzmény: simijohnny (#18)

2011-03-21 14:45:03 simijohnny (4) #18

Éppen olvasok nem is egy könyvet, ami az orosszal foglalkozik, legfeljebb kicsit előre kell majd lapoznom.

előzmény: Kalti (#17)

2011-03-21 13:52:41 Kalti (5) #17

A Tükör előtt érdemes utánaolvasni, milyen életrajzi kötődései vannak a filmnek, meg ilyesmiknek, ezek megkönnyítik a befogadást, tényleg a legnehezebb Tarkovszkij film, elsőre én se találtam fogást rajta.

előzmény: simijohnny (#16)

2011-03-21 10:25:00 simijohnny (4) #16

Egyre beljebb az életműben és egyenlőre nagyon úgy tűnik, ez az ember bizony tévedhetetlen... a következőtől (Tükör) viszont félek, egyszer már régen láttam, de nem értettem.

2009-06-25 09:51:43 critixx (5) #15

Hát pl. Fassbinder is csinált 13 év alatt vagy 40 filmet, amiből kb. 10 az, ami érdekes, értékes, netán mestermű. Tarkovszkijnál mindegyik az! :-)

előzmény: puttancsospeti (#3334)

2009-06-24 15:19:09 critixx (5) #14

Remélem nem fogsz csalódni.

Összesen 7 nagyjátékfilmet alkotott a Mester, nem nehéz végignézni, de még így is jóval teljesebb, komplexebb az életműve mint sok olyan rendezőnek, aki 50-60 filmet is csinált.

előzmény: kezdetektől (#12)

2009-05-15 20:50:04 gringo (5) #13

lehetne, de nem érdemes. nem vagyok vallásos, agnosztikus ateista vagyok és kész.

ettől még a film tényleg lenyűgöző, még egy szar laptop lcd-n is...

előzmény: puttancsospeti (#7)

2009-05-15 19:51:32 kezdetektől (?) #12

Lassan a Tarkovszkij filmeket is meg kell néznem, ugyanis ott is nagy az elmaradásom! :S

2009-05-15 19:04:40 oscarmániás (5) #11

Ast hiszem már a forgalmazási joga lejárt,de ha szerencséd van akkor még akad valahol raktáron.(5-6000 HUF)

előzmény: kezdetektől (#10)

2009-05-15 17:47:14 kezdetektől (?) #10

Nem rég adta az örökmozgó, de ha jól tudom ki adták Magyarországon (?)

2009-05-15 16:33:47 acidphase (5) #9

ezt az alkotast is megneznem de sajnos nem igazan talaltam meg ra

2009-05-15 15:51:12 kezdetektől (?) #8

1966-os film.

2009-04-30 22:29:53 puttancsospeti (5) #7

Lehetne vitázni arról, hogy egészem pontosan mit is értünk általában vallásosság alatt.

előzmény: gringo (#5)

2009-04-30 21:40:10 critixx (5) #6

Én sem vagyok. De egyetértek veled :)

előzmény: gringo (#5)

2009-04-28 20:07:28 gringo (5) #5

én igazán nem vagyok egy vallásos ember :D, de ennek a filmnek minden kockája zseniális.

2009-04-23 10:02:04 critixx (5) #4

A Sztalker mellett a kedvenc Tarkovszkij-filmem. :)

2009-02-27 22:50:45 Cesare Gonzago (5) #3

Könnyeztem, amikor azt a harangot felhúzták a toronyba, s a nyugati követek álmélkodva tapasztalták, hogy mégsem annyira barbárok Oroszhon lakói, mint hitték. Ezt a jelenetet ügyesen vették át az 1492 alkotói.

2009-02-27 22:45:02 puttancsospeti (5) #2

Nagyon nagy film. Nekem Tarkovszkij világa kicsit nehézkes és lassú, de persze ez legalább annyira pozitívum is benne.

2008-11-01 13:45:12 remete bácsi (4) #1

Bármennyire is szeretem Tarkovszkijt, erre a filmre tudtam legkevésbé ráhangolódni. :(