La strada (1954) ☆ 👁

Országúton

(Federico Fellini)

olasz dráma, szerelmi történet

4,5
★★★★☆
459 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-09-22 19:30:22 tomside (4) #86

A zsenialitás többféleképpen megnyilvánulhat, én a Fellini-félét két film alapján nem tudtam megfogni. Kap még egy harmadik esélyt majd, de nyilvánvalóan nem az "én" zsenim, hiába lettem volna nyitott rá.

2021-08-10 17:42:23 Xuja (5) #85

Költői, megkapó atomszférájú, egyetemes témákat felölelő road movie, ami a befejezésre egy elementáris erejű sorstragédiába torkollik. Érezhetően hatott Fellinire de Sica realizmusa, de az ő figurái sokkal univerzálisabbak, korszakokon, vallásokon és kultúrákon keresztül ívelő gondolatai pedig inkább szólnak az emberről magáról, mint a társadalmi nyomorról és igazságtalanságokról. Mindezt kiváló köntösben mutatja nekünk: a filmzene, az alakítások, a képi világ, a rendezés, minden a helyén van, igazi mestermű.

2019-11-14 11:06:57 zéel (5) #84

Barnás Ferenc, író (A kilencedik, Életünk végéig stb.) a filmről: "Fellini egyszer elárulta, hogy az Országúton (1954) a legszemélyesebb filmje, mely alatt nyílt önéletrajziságot kell érteni, motívumok alatt pedig többek között a művészethez (utcai mutatványossághoz?) való viszonyulást, a saját házasságáról (önzéséről?) való reflexiót, hogy csak két dolgot emeljek ki. A dolog pikantériája, hogy Gelsomina szerepét felesége, Giuilietta Masina játszotta. Az ő és Anthony Quinn csodálatos színészi alakítása is kellett ahhoz, hogy Gelsomina és Campanó annyira éljen a vásznon, hogy a történet a költőiségén és drámaiságán túl olyan meghatóvá tudjon válni. És persze kellett hozzá Nino Rota zenéje, valamint a Bolondot alakító Richard Basehar is. Már nem emlékszem, mikor láttam először a filmet, rögtön beleszerettem. Fellini, a nagy mesélő, az életöröm, a látványok, a játékosság, a mindent akarás mestere sokat tudott a szomorúságról is."

2019-04-26 18:24:44 supernadal (?) #83

Szerintem a film az emberi jóság/szeretet és az emberi gonoszság/gyűlölet egymásnak feszülése Gelsomina és Zampano karakterén keresztül.
A végén Zampano nem véletlenül sír a tengerparton, akkor jön rá milyen nagy dolgot is veszített el, nemcsak ő, hanem talán az egész emberiség is.
Ez a fajta embertelenség, elidegenedés, arrogáns közöny jellemzi a ma emberét is sajnos.

Alapmű.

2018-03-14 13:13:13 mimóza (5) #82

Időtlen klasszikus, óriási! Azt hiszem, kamaszkoromban láttam utoljára, de azóta sem felejtettem el. Mennyivel más pár évtized múltán újranézni, "kicsit több" tapasztalattal a hátam mögött! Zampanókat szerencsémre továbbra is csak mások kapcsolataiban láttam, de az is nagyon-nagyon fájdalmas... Személyesen "csupán" egy munkaadóhoz volt szerencsém ebből az emberféléből, és az ilyen jellegű kapcsolatból nyilván könnyebb szakadni, mint szeretet-szerelem-érzelmi ragaszkodás alapú kapcsolatból.

Tizenévesen még kész voltam hinni a legjobbakat, értsd: Zampano megtörik végül, s valahonnan képes lesz empátiát előcsalogatni magából; ma már kicsit józanabbul megítélve: nem fog.
A távolodás filmje ez, ahol a szeretet, az őszinte, tiszta lélek áldozata hiábavaló, legalábbis amennyire a szemünkkel látjuk és a szívünkkel érezzük. A kamera hatásos, lassú, távolodó mozgása erőteljesen érzékelteti több jelenetben a lényeget: Gelsomina elszakad a nővérétől, családjától, szeretett környezetétől; aztán további lehetséges élettereitől, a cirkusztól és a kolostortól, végül emberétől is, akit feladatának tekintett.

Az utolsó jelenetben pedig maga az elhagyó lesz reménytelenül elhagyatottá.


Aranyszívet csak úgy kapott, ha ellopta.

2017-12-31 12:39:07 Norbert Simon (5) #81

Nekem ez volt Fellinitől az első filmes tapasztalatom. Ugyanakkor nem is az utolsó. Az Országúton egy nagyon kiemelkedő és nagyon szép dráma. Egyszerű történetet mesél el de nagyon jó karakterekkel. Különlegesnek érzem a hangulatát hol vicces, humoros, ( keserédes) hol pedig eléggé szomorkás. Már eleve az ahogyan elkezdődik a történet... már az is komoly. A Gelsomina ( Giulietta Masina) alakításával igen hamar belopta magát a szívembe. Nagyon naiv és egyszerű karakter de nagy lélek és szerethető. (Mennyi mindenen keresztül kell mennie.) A Zampano karaktere is klasszul sikeredett. Elég szemét módon bánik vele emiatt időbe tellett mire megtudtam kedvelni. Hol szerettem hol pedig egyenesen utáltam. Nagyon jó volt erre a szerepre a Quinn. A mellékszereplők is nagyon rendben vannak. Tetszettek benne a mutatványok, tetszett benne még az a körmenet is amelyet bemutattak. Az egész alkotás szép művészeti . Az Országúton egy nagyon színvonalas mestermű. Azok akik érdeklődnek az olasz kultúra és filmművészet iránt mindenképpen elhagyhatatlan. Illetve tudom ajánlani minden filmrajongónak.

2017-03-12 15:24:42 Rituska (3) #80

Az első csalódás Fellinitől.... De ettől függetlenül egy Mágusnak tartom Őt.
Nehéz megfogalmazni, hogy mi a bajom ezzel a filmmel. Végigolvastam a hozzászólásokat, és somogyirekaval valamint jerevánival tudok azonosulni, nekem valahogy nem jött át az üzenet.
Azt hiszem értem, hogy mit akar mondani a történet, de nem "érzem".
Kétség nem fér hozzá, hogy mint művészeti alkotás, zseniális darab, ezt elismerem. De ez semmit sem változtat azon a szomorú tényen, hogy fájdalmas volt néznem, alig vártam, hogy vége legyen.

2016-11-13 11:28:37 critixx (5) #79

A Bolond egyfajta katalizátor a történetben és Gelsomina szempontjából. Először is Gelsomina látja, hogy nem minden férfi és nem minden mutatványos olyan mint Zampano. Aztán ő nyitja fel a szemét, hogy talán több is lehet belőle mint Zampano szolgája, hogy ő is ugyanannyit ér mint bárki más, és hívja, hogy szökjön meg Zampanótól és tartson inkább vele - amit persze ő elutasít. Végül pedig a Bolond halála a végső löket. (Az se véletlen, hogy a figura angyalszárnyakat hord mikor Gelsomina először megpillantja őt...)

előzmény: csabaga (#75)

2016-11-13 09:20:49 dorothygale (4) #78

Nyers, és szívbemarkolò...

2015-10-06 08:02:18 Killjoy (5) #77

Nem egy könnyű történet, nagyon súlyos karakterekkel, rengeteg melankóliával. Az olasz temperamentum, Gelsomina naivitása és csakazértis szeretete, Zampano megtört, haragvó karaktere, mind igazi gyöngyszemmé teszik ezt a HATVANEGY éves filmet, miközben a karakterek drámája, és aktualitása semmit sem kopott az évek során. Mert szerintem ma is nap, mint nap találkozhatunk Zampanokkal és Gelsominakkal, és sajnos nem áll ez a nyomor annyira távol tőlünk, mint ahogy Lonecoyote írta majd két éve (#73).

2015-05-08 17:11:57 Tenebra (5) #76

Szerintem 2015-ös szemmel is őszinte, megkapó emberi dráma. A karakterek nyilván "olaszosak", így akinek e kultúrkör vérmérséklete nem jön be, az ezt a filmet sem fogja szeretni.

Az igaz, hogy ez Fellini későbbi műveihez képest "éretlenebb" gyümölcs, csiszolatlanabb gyémánt, sőt, melodráma, de az őszinte, letisztult fajtából.

előzmény: somogyireka (#74)

2015-05-08 16:57:02 csabaga (5) #75

Szerintem a szereplők nem egyoldalúak.

A lány talán igen,hiszen nem egy nagy ész,ezen nincsen mit tagadni.Jóindulatú,néha nem érti a dolgokat.
A férfi?Hát őt megviselte az élet,egy dolgot tud,életben maradni.Mutatványa is csak egy van.A karaktere kezdetben közömbös,utána érzéketlen,majd dühös és a végén már keserű és megbánó.

A bohóc?Ő sem valami okos,kikezd egy izomemberrel és a lányt ő sem tartja valami sokra,bár Zampanónál többre..
Mondhatni,ő mutat utat a lánynak(legyen társ),de a halála vet véget ennek és Gersomina "sztrájkba lép".
Szomorú film,a párbeszédek néha szinte feleslegesek.A tettek mindent elmondanak.

előzmény: somogyireka (#74)

2015-05-08 09:51:09 somogyireka (3) #74

Ha nem tudnám, hogy ez egy Fellini-film, ha nem ismertem volna számos jelenetét, színészét, ha csak úgy semmittudóan leülök elé, talán végig sem nézem. De így..ugye azért illik, vagy hogyan..Vártam a hatást, de nálam nem jött.Már a kezdeti sipítozás sok volt, aztán onnan minden egyes szereplőnél azt éreztem, sok. Mintha a rendező nem adott volna nekik megfelelő útmutatást. Mintha mindegyik színész kénytelen lett volna eljátszani valamit. Még G. Masinához állt legközelebb a szerep, amolyan Halász Juditosan "cukin" nyomta. (hu, ezért mit kapok majd..)
A. Quinn is erőltetettnek tűnt nekem, nem hittem el neki, hogy csak ilyen gonosz, kemény, szívtelen, túl volt tolva ez a karakter is. (lehet, a Zorbász él még bennem..nehéz volt elhinnem e színeváltozást)
S a világ sem csak fekete meg fehér minden átmenet híján.
Az egész pszichológia, emberismeret általános iskolája ez itt csupán, persze tapsolnom kéne mégis, mert 1954-ben minden bizonnyal ez is forradalmi volt. És csak azóta árnyalódtott a kép. Lehet..De én most láttam, s csak egy 2015-ös szemmel tudok reagálni rá.
A film "mélységét" sem éreztem, a párbeszédek végig éppen csak a felszínt érintették. Az alapérzelmek voltak csak felsorakoztatva a filmben, mint alapfűszerek, só, bors, paprika.
Ja igen és a szeretet. Hát ez most engem nem melengetett fel, mert azért az úgy szokott.Nem?
Minden bizonnyal Fellini "lelkét" kellene jobban ismernem,mikor a film készült, hisz itt is mint minden nagy alkotásnál mindenki ő. Számos arcá tört szét az egy. A sokban kéne meglátnom az egészet. Na puzzlézok akkor egy kicsit, és gondolatban összerakom, de önmagától nekem nem áll össze a kép eggyé.
Sajnálom.

2014-01-12 21:34:34 lonecoyote (4) #73

Azért az a nyomor, amit ez a film megmutat, hogy a lányt eladja az anyja 10 000 líráért, az milyen kegyetlenül, fájdalmasan szomorú. Nem is tudom, átérzi-e ezt a mai néző, annyira távol áll már tőlünk. És hogy mégis mindezt milyen lélekkel tudja Fellini elmondani, és közben el is szakad ettől a realista ábrázolástól, és költőivé teszi a filmet, na ez az, ami utánozhatatlan. Ugye, ugye mindenki tud bőgni ezen a filmen, ugye senki nem maradt Zampano utána?

2013-11-23 20:49:31 lonecoyote (4) #72

"A bohóc negédes,a szinkron(Versényi) erre még rá is tesz,a lány meg ugye értelmi fogyatékos."

Szomorú vagyok, mikor ilyeneket olvasok. :(

előzmény: csabaga (#69)

2013-11-23 20:16:01 Kalevala (5) #71

Ez a film annyira különbözik a Nyolc és féltől vagy Az édes élettől, mintha nem is Fellini munkája lenne (legalább is ez volt az érzésem). Itt minden leszűkül két szereplőre, azok egymásra hatására. Ettől nem rosszabb, de más ez a film. Sokkal intenzívebb, emberibb, valahogy közvetlenül hat a nézőre, mert alapvető emberi érzelmekkel szembesülünk, ezeket az érzelmeket ismerjük, együtt tudunk érezni, együtt tudunk szenvedni a hősőkkel.

2013-11-02 17:52:42 Tenebra (5) #70

Én eddig csak eredetiben néztem, pont azért, amit írsz. Nagyon sok filmnél eleve elveszik az atmoszféra. Az pedig nagyon fontos egy ilyen, eredeti helyszíneken játszódó filmnél. Ha nem hallod a nyüzsgést, csak a beszédet, az sokat elvesz az élményből. A zene meg abszolút lényeges. Ezért csak akkor nézek filmeket szinkronnal, ha kimagaslóan jó a szinkron.

előzmény: csabaga (#69)

2013-11-02 16:30:35 csabaga (5) #69

Egy szakadékba dobottautónak az álmoskönyvek szerint ki kell gyulladnia,majd felrobbannia.Még akkor is,ha nincsen benne benzin...
Ha jól tudom,a valóságban ez ritkaság.Ennek ellenére a legnagyobb filmes közhely lett belőle.Érdemes lenne megnézni,mikor találták ki?A gengszterfilmekben?

A díszdoboz tartalmát esetleg a filmek azonos,sárga színe alapján válogathatták.Komolyabban:Ha nem tévedek az Országúton kiadója a Cinetel volt,nem a Fantasy.

A filmre visszatérve nekem is Zampano a kedvencem,talán mert az őt játszó színész is kedvenc.Nem tartom butának.Olyan,amit a környezete elvár tőle,amivel életben lehet maradni.
A bohóc negédes,a szinkron(Versényi) erre még rá is tesz,a lány meg ugye értelmi fogyatékos.

Ha megszerzed,szerintem válaszd az olasz nyelvet,a bohóc miatt,és Nino Rota a magyar változaton rossz helyen vagy meg sem szólaló zenéje miatt.

2013-11-01 16:25:21 Tenebra (5) #68

Újranéztem immár sokadszorra. Hát zseniális továbbra is, na. Kicsit lehet, hogy negédes, meg glamúros, de mégis olyan őszinte, emberi érzelmek jelennek itt meg, hogy ez a máshol giccsesként ható érzelmesség nem válik hatásvadásszá, sőt, szükséges eleme a filmnek.

A legjobb szeritnem Zampano. :D Kiváló figura. Egy buta tök, de valójából belül ő is egy érző lény. A végére át is alakul egy durva hörgő baromból nem moralizáló, de legalábbis reflektáltabb emberré. Megérti, hogy kötődött hozzá valaki az életben, aki nem a pénzét akarta, és nem egy kurva. Csak hát, s ezért olyan életszagú ez és nem glamúros, ezt nem fedezi fel időben, sőt, évek kellenek hozzá, hogy valami legalább lecsapódjon belőle.

A bohócos eset is zseniális. Tulajdonképpen fel lehetne fogni, hogy direkt cseszekszik vele. De nem. A bohóc megtévesztő jelenség, mert kívülről egy idétlen figurának tűnik, de valójából amit csinál, az éles kritika. Hiszen a paródia a sablonos, rosszul működő dolgokat is felnagyítja és megmutatja, hogy szarok. Ő csak megmutatja Zampanonak, ki is valójából: egy vadállat.

És hát persze itt van Gelsomina, aki lehetne egy idegesítő jelenség is, de Masina játékának köszönhetően szerencsére közel sem válik azzá. Kissé (nagyon) hibás, mégis sokkal őszintébb, mint a normálisnak tűnő züllött emberek. Ez nag előny.

Egyetlen gagyi momentum van benne, de ez inkább technikai jellegű. Mindenesetre felröhögtem rajta:
Mikor a bohócot megveri, majd észreveszik, hogy meghal, ugye Zampano egy híd alá dobja. Majd a kocsiját is eltolja. Amit, mint valami papírdarabot, lelök a hídról. Ok, ez még hihető is, én is vagyok olyan erős, hogy fellökjek egy kocsit, hát még Zampano. De, hogy ez a kocsi miért gyullad ki és robban fel, az rejtély. :DD Ráadásul nagyon műviesen... Mint valami rossz hollywoodi akciófilm. Szegény Fellini mondjuk még nem láthatta a Mythbusterst, amiben elmagyarázták, hogy ilyen nincs, egy kocsi nem fog felrobbanni attól, hogy meglövik a benzintartályát vagy felborul. :D

De ez csak apróság, olyan, mint madárszar az Antarktisz összefüggő hórétegén. Tehát nem zavaró.
Szóval a film meg abszolút 10/10, remélem, hamarosan BD/DVD-n is be tudom szerezni, mert ez nagyon hiányzik a Fellini-gyűjteményből. (Nem is értem amúgy, hogy itthon miért a viszonylag ismeretlen Szélhámosokat rakták be az Édes élet és a 8 és 1/2 mellé, és a Cabiria éjszakái és ez meg kimaradtak... Érthetetlen, idióta döntés.)

2012-12-14 18:26:54 csabaga (5) #67

A Kallódó emberekben is teljesen más zenére táncolnak magyarul,mint az eredeti hangsávon.Alex North zenéje máshol is hiányzik.

előzmény: critixx (#66)

2012-12-14 17:58:38 critixx (5) #66

Az Őszi szonáta elején a konyhában a rádióból egy zongoradarab szól, a magyar szinkronos változatban pedig a Kék Duna keringő...

előzmény: csabaga (#64)

2012-12-14 17:57:25 csabaga (5) #65

Az akadály alatt azt értem,a szinkronszínészeknek nem volt módjuk meghallgatni,hogyan is adják elő a jelenetet a "valódi" színészek.

2012-12-14 17:53:48 csabaga (5) #64

Úgy tudom,kevés pénz volt a filmekre,és néha nem a teljes filmet kaptuk meg.Ezt a részt lehet,hogy máshol vágták ki.
Néha a hangot is csak szövegesen kaptuk meg.Ez akadályozta a jó szinkront.
A filmzene is gyakran hiányos volt.
Jobb esetben a meglevő filmzenét használtuk fel,nem odavaló helyen is,máskor a zeneszerző más filmjeiből merítettünk,néha pedig teljesen más darabokból.

Pl.A hét mesterlövész,Amerikai fogócska,Ketten az úton,A bádogcsillag.

előzmény: critixx (#63)

2012-12-14 17:14:39 critixx (5) #63

Több más ferdítés/hiba is előfordul sajnos a régi ('60-as évekbeli?) szinkronban. Egy jelenetet (a paradicsomültetőset) meg is kurtították anno (nem tudom, mi baja volt vele a cenzoroknak).

előzmény: csabaga (#62)

2012-12-14 17:04:09 csabaga (5) #62

A szinkronsávról sajnos Nino Rota örökbecsű filmzenéje sokszor hiányzik,vagy rossz helyen szólal meg.

előzmény: critixx (#61)

2012-12-13 20:54:41 critixx (5) #61

Itt megtekinthető magyar szinkronnal: [link]

Aki még nem látta, nem tudja miből maradt ki! :)

2012-09-03 20:36:42 gomez1000 (3) #60

Nem tudott magával ragadni a film egyszerűsége, és drámaisága. Már az elején kiakadtam az öreganyó sirdogálós, nyavajgós beszéde. Persze ettől még lehetett volna jó a film, de nekem nem jöütt át semmi.

2012-03-18 19:04:58 doctor.faustus (5) #59

Ballada a lét céltalanságáról és arról, hogy az ember lénye, mint társas lény, bukásra ítéltetett. De legyen bármennyire is kilátástalan, gyönyörű is volt. Nagyon éreztem

2010-04-29 15:37:27 puttancsospeti (5) #58

"Hányszor hallani: "nem tehetek róla, ilyen vagyok"."

De az alatt, hogy nem ismerte magát-én azt értettem, hogy egészen addig nem tudta azt, hogy ő valójában nem ilyen. Ezért sírt a végén és ezért omlott össze (szerintem)mert erre csak akkor jött rá, amikor már teljesen késő volt.

"...nem felejtem el, azt mondta, hogy nem igazi férfi az, akinek nincs három fia. [Meg négy kereke.])"

Sokan mondtak már ostoba dolgokat.

előzmény: Gina_88 (#57)

2010-04-29 11:47:09 Gina_88 (4) #57

Szerintem attól, hogy ismeri valaki magát, még nem lesz jobbá. Csak tudja, melyek azok a tulajdonságai, amelyek ilyenek vagy olyanok. Hányszor hallani: "nem tehetek róla, ilyen vagyok".
Megnézem majd a hétvégén a film (végét), a tenger miatt. (Gyűlöltem Zampanot, és Babette anyó lavórját akartam kölcsönkérni... Érdekes, A. Quinn az életben is elég macsó, nem felejtem el, azt mondta, hogy nem igazi férfi az, akinek nincs három fia. [Meg négy kereke.])

2010-04-28 16:44:51 puttancsospeti (5) #56

"Gelsomina pedig csak azt csinálta - és hitette el magával -, amit a nők évezredek óta tesznek: majd ő, az ő szeretetével megmenti, átformálja, jobbá teszi."

Ahogy azzá is tette végül. Zampano egészen addig nem ismerte önmagát.

előzmény: Gina_88 (#55)

2010-04-28 16:39:45 Gina_88 (4) #55

"..."csak" szívbemarkoló szépség - a szeretetről!"

Ez egy kicsit vitatkozásra késztet, nekem erről inkább az a véleményem, hogy két ilyen ember között a függőség a jó szó inkább. Ahogy végigolvastam mindenkit, azt láttam, hogy ezt a szálat senki sem emelte fel. Miért pont egy ilyen lány kellett Zampanonak? Mert egy egészet nem bírt volna el? Gelsomina pedig csak azt csinálta - és hitette el magával -, amit a nők évezredek óta tesznek: majd ő, az ő szeretetével megmenti, átformálja, jobbá teszi. Aztán ahogy ez már lenni szokott, neki se sikerült, sőt, az áldozathozatalait jottányit sem értékelte a szeretett Zampanoja. Semmi "modern drámát" nem érzek ebben, ahogy többen jelezték, mindig akkor jövünk rá, ahogy főhősünk is tette, mi és mennyire volt jó, ha már elveszítettük.
Nem látom a pozitív fényt a víz(b)en, ahogy itt sokaknak sikerült.
Viszont ahogy Gelsomina a szemével is játszik, és azt fantasztikus látni, később Emily Watsontól láttam ilyet.

előzmény: zéel (#13)

2010-01-30 08:34:36 ronin07 (?) #54

Előfordul.

előzmény: Il Matto (#53)

2010-01-28 19:13:41 Il Matto (5) #53

Én úgy éreztem, hogy nekem szól, de nem tartom lehetetlennek, hogy egy kicsit túlérzékeny vagyok és túlreagálok.

előzmény: ronin07 (#52)

2010-01-26 12:31:23 ronin07 (?) #52

"Feltételezem, arról szóltál, hogy helyezzem háttérbe a szubjektívumot. "

Véletlenül sem. Csupán azt jegyeztem meg, hogy ildomosabb a filmbe foglalt állitásokat tovább gondolni, mivel itt semmit nem látok tovább gondolhatónak. Vagyis... De. Talán mégiscsak lehet: Gelsomina ugyanis azért követi az erőembert, mert annak durvasága ellenére is hiszi, lakoznak benne emberi emóciók. Talán a végén, a zokogásával pontosan a megváltás útján indul(hat) el a magát pokolba taszitó Zampano, no és természetesen az ő életútján keresztül ugyanitt kezdhet el lépdelni.
A rendre utasitó szóhasználatomra utaló vádat azonban én is nyugodt lelkiismerettel elháritom, részint a Kritikus Tömeg prominens tagjai által (is) megütött, gyakran hasonló, de korántsem vészes kifejtések miatt, amit szerintem jobb lenyelni (függetlenül attól, kinek tetszik ez és kinek nem), és részint amiatt, mert a vélemény nem a személyed ellen szólt, csupán tényközlés.

előzmény: Il Matto (#51)

2010-01-25 14:52:21 Il Matto (5) #51

Feltételezem, arról szóltál, hogy helyezzem háttérbe a szubjektívumot. Sajnos a műalkotások természete azonban olyan (legalábbis a jobban sikerülteké), hogy épp azt szólítja meg az emberben. (Kivéve a Symphonie diagonale meg a Rhythmus 21 szerű műveket) Mivel minden ember más és más, ezért másképp szólítja meg, gyakran más is jön le egyénenként az adott műből.

"Ezért sem szoktunk... olyat írni..." ?
1. Én sem szoktam ezt levenni a szomorúan végződő sztorikból, csak és kizárólag ebből.
2. Ebben a fogalmazásban kissé kioktató rendreutasításnak tűnik ez a mondat, amit teljes tisztelettel, de határozottan visszautasítok.

előzmény: ronin07 (#50)

2010-01-24 10:29:53 ronin07 (?) #50

Bocsánat a tripláért, szerkesztők, viszont én bőbeszédű ember vagyok és ezúttal is akad konstruktiv mondanivalóm.

Il Matto: Balladai gyönyörűséget generál benned is, bennem is az Országúton zárlata, nevelő célzattal. Én sosem ezt kifogásoltam. Én arról beszélek, hogy arról szóljunk, amit "beleirnak" a filmbe. Remek, ha te vagy én, vagy x és y egy vászonalteregót látnak akárkiben, és a való világban tanulnak meg "élni", okulva a hibáiból, de én most csakis az Országúton cimű filmről, pontosabban Zampano-ról beszélek. Kétségtelen, hogy egy film patináját a néző későbbi agymunkája is növeli, én pusztán arra hivom fel a figyelmed, hogy amit mondasz, benne van az értékrendedben, az enyémben, és szerintem még ezrekében. Magyarul valóban tanulhatunk a Zampanók sorsából, még ha a rendező nem is ezt kommunikálja feléd, de - nagyon helyesen - vágyhatunk is a jóra, aktivan kereshetjük is azt, csak a filmet önmagában vizsgálva Fellini nem ezt kommunikálja közvetlenül. Legfeljebb közvetve. Ezért sem szoktunk mindig, sőt, alig olyat irni, mondani rengeteg unhappy ending-gel végződő film kapcsán, hogy a mi megváltásunk, mert a néző belátja, hogy nem az, és elfogadja. Majd a saját életében kóstolgatja a sebeit, de a film életében nem. És ez igy van jól.

előzmény: Il Matto (#47)

2010-01-24 10:03:42 ronin07 (?) #49

Fellini ott hagyja abba, hogy Zampano padlón van, és nem tud felállni, és azt sem hiszem, hogy el akarja hitetni a nézővel, hogy fel szeretne, mert annyira legyőzte a bánata, hiába látja be, mire kellene törekednie. Nem lesz ő képes szerintem a jövőben sem talpra állni, mert az utolsó esélytől is megfosztotta magát, annak tetejébe - belátja ugyan - de részegségében hazudik magának, Fellini pedig innen nem lép tovább. És aminek vége, annak vége: Gelsomina után úgy látszik, senki nem válthatja már meg a cirkuszost (ezzel a megalkuvás nélküli véggel mintha a jövő dimenziója is megszűnne, igy azokat a kapcsolatokat se nagyon hiszem, hogy rendbe lehetne majd hozni), még saját maga sem, ezért mondom, hogy csak egy neked tetsző (és különben számomra is szimpatikus) értelmezést akarsz belesulykolni az Országúton-ba. Egy akármilyen film kapcsán viszont arról érdemes beszélni, ami benne van. Ha a néző (te) tovább gondolod, de a rendező nem teszi, akkor nincs kommunikáció.

előzmény: Il Matto (#47)

2010-01-24 09:51:58 ronin07 (?) #48

Te ezt csak belemagyarázod. Igaz, amit mondasz, de Fellini ezt nem mutatja meg szerintem. És Zampano hiába látja be, hogy szüksége egy stabil partnerre, Gelsominát eldobta magától, és halott.

előzmény: Il Matto (#47)

2010-01-23 22:37:25 Il Matto (5) #47

Talán mindannyiunkban (legalábbis jónéhányunkban) ott van egy Zampano. Fellini filmje rávezethet erre a felismerésre és arra is, hogy e hibákat orvosoljuk. Nem a lejárt kapcsolatokhoz kell a bocsánat, hanem a jövőbeliekhez. Ha tanul a hibáiból és tudatosul az emberben, hogy tényleg szüksége van egy stabil valakire, akkor a továbbiakban már annak megfelelően bánhat azzal akit útjába sodor a sors.
Zampano bukása így a mi megváltásunkká válhat.

előzmény: ronin07 (#46)

2010-01-23 13:21:50 ronin07 (?) #46

Értem, hogy optimistának tekinted, és mondom, nem fogom tőled depriválni ezt az érzést, csak én nem értek egyet vele. Semmi szimbólum (akármennyire is tagadják a neorealisták, úgy gondolom, kidugják a cselekményekből a fejüket ezek a jelecskék) nem támasztotta alá a mutatványos "redemption"-jét. Vagy igen, és mondhatnám például azt, hogy a sokk hatására odamegy másnap a kocsmároshoz, és tényleg be tud tartani egy erény-kódexet utána, de ha egyszer a rendező itt nyisszantotta el a filmjét???
Gyakorlatiasitanám a példát: Tegnap jó hangulatban söröztem két barátommal. Egyikük mondta, hogy szerette A passió cimű filmet. Azt mondta, a vérmessége leképződése a Szentirásban olvashatónak. Én erre azt feleltem: "Én is sok szenvedést vettem magamra. Bántottam meg embereket, vesztettem el nőt, barátot, és sokaknak fájt, hogy én (Zampano-módra) bántottam, elzavartam őket. Nekem szintén." Innentől hozzád szólok: Ebből a szemszögből nézve én is egy labilis Zampano vagyok, én is rádöbbentem rengetegszer, milyen bűnös lélek vagyok, vállamra vettem annak a terhét, hogy magamnak kerestem a bajt, és nyomaszt, mint a fene, akárcsak Anthony Quinn figuráját. Viszont mivel ők eltávolodtak tőlem, és sanszos, nem nyerek tőlük bocsánatot, és ha csak az én-ők relációban láthatnám engem, nem nyernék bocsánatot, ugyanis ezek a szakitások permanensek voltak.

előzmény: puttancsospeti (#45)

2010-01-23 13:10:32 puttancsospeti (5) #45

"Mindazonáltal remek történet, csak épp egy visszájára forditott "Krisztus-történet". Annak viszont kétségkívül remek. "
Igen így is nevezhetjük. Tetszik a megállapítás.
Igen írtam, hogy tragédia. De Urambocsá a kifejezésért, én valamiféle "optimista tragédia"-ként látom.
gondolom érted, hogy mondom. :-)

előzmény: ronin07 (#43)

2010-01-23 13:07:20 ronin07 (?) #44

Nem akarok kötözködni, de én ott inkább a homokot, a hamut láttam. Nem a vizet. Nem az életet.

előzmény: puttancsospeti (#42)

2010-01-23 13:06:11 ronin07 (?) #43

Természetesen, szeretne ő egy társat. De ha nincs benne ezután a filmben, hogy törekszik erre a jóra, akkor tovább gondolhatod a cselekmény folyamát, legfeljebb magadat jutalmazod egy szimpatikus értelmezéssel. Tetszhet neked, nem veszem el tőled ezt a privilégiumot. Csakhogy egy film kapcsán ildomosabb szerintem arról szólni, amit kilátunk belőle, nem azt, amit belelátunk. A filmtörténetben pedig vannak karakterek (Will Dormer, Jeff Chow) akik szembesülnek a rosszal, de közben látod, hogy fel is épülnek ténylegesen vagy csak szimbolikusan. Tehát úgy gondolom, ha azt mondod, hogy ráismer, azzal még nem tesz azért, hogy üdvözülést nyerjen, az élet ugyanis úgy bedarálta, hogy én esélyt se látok a rehabilitációjára. És az egyik spoiler-ben le is irtad, hogy tragédia az, ami vele történik. Ott a Biciklitolvajok: na, ott látom, hogy Antonio veszit, de mégsem, mert rájön, inhumánus, ha lopni próbál. Viszont ugyanúgy küszködnie kell, de nem biztos, hogy boldogulni tud majd.
Mindazonáltal remek történet, csak épp egy visszájára forditott "Krisztus-történet". Annak viszont kétségkivül remek.

előzmény: puttancsospeti (#40)

2010-01-23 13:01:39 puttancsospeti (5) #42

"...olyan "szigorúan" van lezárva. ."
a tengerparton zokog. A tenger a megújulás, a végtelenség szimbóluma talán... Nem oly szigorú ez-szerintem.
Bár ez szubjektív.

előzmény: ronin07 (#41)

2010-01-23 12:58:13 ronin07 (?) #41

És honnan veszed, hogy Zampano pokolra szállása után a megváltás következik. Fellini ezt sehol nem sugallja, a filmet iszonyat szomorúan, egy embertragédiával fejezi be. Megváltástörténetnek akkor nevezném, ha látnék egy kis sugallatot arra, hogy egyenesbe tudna jönni az illető. Ez a sugallat megvan a Bűn és bűnhődés végén, de itt nem igen látom, olyan "szigorúan" van lezárva.

előzmény: Il Matto (#39)

2010-01-23 12:57:30 puttancsospeti (5) #40

Szerintem pont az az üzenete a jelenetnek, hogy összetörten és ráébredve a bűnére próbál dacos és kemény maradni de hát a szavak ellentétesek a valós helyzettel és jelentésüket veszítik. Lásd a 30. post spoilerét. Nem akarom ismételni magam. Annyiban megváltás, hogy Zampano rájött arra, hogy mit tett. ahogy critixx megjegyezte: Az Édes élet szól a pokolra szállásról, mert ott a főszereplő képtelen ráébredni a bűneire.

előzmény: ronin07 (#38)

2010-01-23 12:55:21 Il Matto (5) #39

Hogy valaki üdvözüljön, ahhoz elébb a poklokra kell alászállni...

előzmény: ronin07 (#38)

2010-01-23 12:46:53 ronin07 (?) #38

Esküszöm, nem értem, hol szól az Országúton a megváltásról? Szerintem jóval inkább szól a pokolba szállásról. Nagyon nem úgy jött le nekem, hogy Zampano megtér, hanem pont az ellenkezője történik: kistotálban mutatja Fellini, hogy egyedül zokog a tengerparton részegen, olyannyira eluralkodott rajta a fájdalom, hogy képes azt mondani, "Nem akarok barátot!", pedig szerintem Gelsominára szivből vágyott, csak a szörnyű természetével maga, a Bolond és a nő alatt is vágta a fát, és elszúrta az életét. Nem vagyok valami remek Fellni-ismerő, de beleolvastam a Cabiria éjszakái tartalomismertetőjébe, de ha párhuzamvonásra kellene ragadtatnom magam, én (a szintén Guiletta Masina által játszott) nőalakot ugyanolyan tárgyként kezeltnek jósolom, mint ahogy itt a lelki nyomorék erőművész tette a segédnőjével.

előzmény: puttancsospeti (#37)

2010-01-23 12:32:21 puttancsospeti (5) #37

"...ha már ezeket így bele kell erőltetnem..."
Egyáltalán nem kell beleerőltetni, mert ezek benne vannak. Az más kérdés, hogy neked nem jött le.
De megértem az álláspontodat. Ha nem ragadott meg hát nem ragadott meg.

előzmény: Jereváni Rádió (#36)

2010-01-23 12:29:23 Jereváni Rádió (3) #36

Értek itt mindent, ti így éreztetek amikor néztétek, én nem. Így ezeket a dolgokat leírva persze szép a film, csak én úgy vagyok ezzel, hogy megette a fene az egészet, ha már ezeket így bele kell erőltetnem, bele kell magyaráznom, hogy igenis mekkora szép film. Az már nekem erőltetett lenne. Így marad a hármas.

2010-01-23 12:03:07 csaba83 (5) #35

Minden idők legnagyobb filmje. Hogy lehet Masinát nem szeretni? Gelsomina egy nagyon kedves, kissé őrült lány, nem értem, hogy lehet unszimpatikusnak találni. A Cabiria éjszakáiban Masina már keményebb karakter, az egész megjelenésében van valami romlott cédás, nemcsak a szerepe miatt,kicsit perverz nő lehet, nem valami szép, de van benne valami őrjítő.
Az Országútonhoz lélek kell, nem maga a történet érdekes, inkább a karakterek. Ennél szebben, és egyszerűbben nem lehet elmondani a megváltás történetét.Zampano ronda, de finom. Vad külseje ellenére ő is szeretetre vágyik. De képtelen kimutatni az érzelmeit, az utolsó emberi lény, aki szerette, eldobta magától.

2010-01-21 23:25:18 puttancsospeti (5) #34

Bocsánat. Szóval:[link] és [link]
Spoileresek.

előzmény: Jereváni Rádió (#31)

2010-01-21 23:23:25 puttancsospeti (5) #33

"...urambocsá szimbólumot, ha már ilyen banális példát hoztam fel."

Na igen; a szimbólumok.
Érdemes összehasonlítani a két dallamot a trombitán. Amit Zampano játszik és amit Gelsomina játszik-aki a bolondtól tanulta.
Zampano dallama a kemény, könyörtelen vadságot fejezi ki. A kihívás a brutalitás motívumát (akárcsak a motorja). Gelsomina és a bolond dallama pedig a vágyakozásról, a gyengédségről, a megbocsátásról szól...[link] és [link]

előzmény: Jereváni Rádió (#31)

2010-01-18 22:00:39 critixx (5) #32

Igen és
Zampano rájön erre és "megváltatik", ellentétben Marcello-val, aki már nem hallja meg a "hívó szót" és véglegesen belesüpped a mocsárba.

Ezért is antitézise a korábbi Fellini-filmeknek az Édes élet.

előzmény: puttancsospeti (#30)

2010-01-18 21:41:49 Jereváni Rádió (3) #31

Így már érthető, ha ezt így hozzágondolod. Úgy látszik nekem az a bajom ezekkel az olasz neorealista filmekkel, hogy annyira puritán módon közelítik meg témát, hogy fel sem tűnik. Látok benne hétköznapi embereket, az utca emberét, intézik a dolgaikat, küszködnek, jönnek-mennek, de annyira hétköznapi, annyira semmilyen módon hétköznapi, annyira triviális, hogy nem látok benne mögöttes jelentéstartalmat, üzenetet. Nem látok benne olyat, amit egy jó filmnél látok, hogy ez TÖBB, mint a szimpla cselekvésfolyam, nem érzem a hátteret, a mögöttes többlettartalmat. Hülye példát hozok, de egy ilyen típusú filmben úgy van bemutatva minden, hogy pl. egy galambban is csak egy szimpla madarat látok, nem pedig egy mögöttes többlettartalommal rendelkező dolgot, urambocsá szimbólumot, ha már ilyen banális példát hoztam fel.

előzmény: puttancsospeti (#30)

2010-01-18 21:28:40 puttancsospeti (5) #30

Hát mondjuk úgy, hogy a szerepe szerint Zampano-nak brutálisnak kellet lennie. Meg kellet vernie a Bolondot az erősebb jogán, el kellett hagynia Gelsominát, akivel úgy bánt mint egy kutyával, stb.
Csakhogy a végén rájött, hogy ez a szerep nem ér semmit.

"Nekem nincsenek barátaim! Nekem senkim sincs! És... nem is kell!"

És nyilván, hogy dehogynem...
Csak már teljesen késő. Ez a tragédia.

előzmény: Jereváni Rádió (#29)

2010-01-18 21:22:21 Jereváni Rádió (3) #29

Szép a befejezés, szó se róla, szép szomorú, Quinn is remek. Rájön persze, hogy mit veszített, hogy mennyire hiányzik neki Gelsomina, de hogy ez egyetemes üzenetet hordozna, nem tudom, én találtam benne ilyet. Meg hogy megtérés, kihez tér meg? Mihez tér meg, Quinn? Csak a könnyei vannak, itt nem látok „megtérést”.

előzmény: puttancsospeti (#28)

2010-01-18 20:46:37 puttancsospeti (5) #28

És Zampano magába szállása a film végén? Amikor rájön, hogy mit veszített? Hogy kit veszített el? Az nem egyfajta megtérés?
Nem elég egyértelmű és egyetemes jellegű?

előzmény: Jereváni Rádió (#27)

2010-01-17 21:50:05 Jereváni Rádió (3) #27

critixx, puttancsos: lehet, hogy most műveletlennek tűnök, de én ezt a hatalmas, univerzális, örökérvényű, mitikus "megváltástörténetet" egyáltalán nem éreztem. Általában "szoktam fogni az adást", de itt most ilyen óriási szimbolikus történettel elmesélt alapigazságokat abszolút nem fedeztem fel a filmben. Pedig Fellinitől alapfilmnek tartom az Édes életet, ott abszolút lejött minden. Tehát az, hogy ti ilyeneket szűrtök le belőle, az mindenestre csodálkozással tölt el. Tényleg nem értem, én nem láttam semmi különöset ebben a filmben, pedig hát el van könyvelve hivatkozási alapnak. Úgy látszik kisebbségben vagyok evvel a véleménnyel, de ez van.

Volt már úgy, hogy alapműnek tekintett film nem jött be, de értettem mit akar mondani a rendező, sőt a filmbe sem lehetett igazán belekötni (nálam ilyen a Taxisofőr). De az Országúton még ezt sem hozta nálam: beraktam a dvd-t, vártam a nagy csodát, lepergett a film, és nem láttam semmi különöset. Tényleg azt hittem itt most le fogok hidalni, de nem láttam semmi figyelemre méltót, ami igazán lenyűgözött volna. Kaptam egy egyszerű, szomorú történetet, egy jól alakító Quinnel, és egy unszimpatikus Masinivel, meg szép zenével, de semmi extra, nemhogy katarzis. Ugyanaz az érzés, mint a Biciklitolvajoknál, ott sem értettem miért olyan óriási az a film.

2010-01-17 19:45:51 puttancsospeti (5) #26

"A La Strada története szintúgy alaptörténet, mondhatni egy megváltástörténet. Dehát nagyon sok művészfilm, a legnagyobbak közül, szintúgy "csak" ezt dolgozza fel, Tarkovszkij-tól Bresson-ig. A Dreyer-féle zseniális Jeanne D'Arc-ról nem is beszélve."

Valóban. De meg van a La Strada angol-kanadai "megfelelője" is:[link]

előzmény: critixx (#25)

2010-01-17 19:34:33 critixx (5) #25

"Hát csavarosság szempontjából, nem de nem is az volt a feladata. szerintem az ilyen történetek mitikusak, mert akármikor és akárhol játszódhatnak... Ezért bírnak örök érvényességgel. Az egyszerűségükben van a tökéletességük."

Ha megvizsgáljuk a legnépszerűbb filmek, "film-mítoszok" szerkezetét, szinte mindegyik ugyanazt az egyszerű, örök érvényű történetet meséli el, a Star Wars-tól a Harry Potter-en keresztül Superman-ig és Ludas Matyiig. Pont ezért szereti őket a közönség, mert egy általuk ismert és örök érvényűnek tartott történetet mondanak el újra és újra - lásd a történelem előtti népek törzsi mesélőit.

A La Strada története szintúgy alaptörténet, mondhatni egy megváltástörténet. Dehát nagyon sok művészfilm, a legnagyobbak közül, szintúgy "csak" ezt dolgozza fel, Tarkovszkij-tól Bresson-ig. A Dreyer-féle zseniális Jeanne D'Arc-ról nem is beszélve.

"Ugyanakkor a modern tragédiának is az egyik legkristálytisztább képviselője a La Strada szerintem."

Így van. Mint mondtam az egyik legtökéletesebben összerakott film.

"bár az érdekességekben critixx megmlíti, hogy az akkori neorealista kritikusok mennyire tiltakoztzak a film ellen"

Azóta a különféle szakik, filmtörténészek, esztéták, stb. Fellini, Antonioni és Rossellini (illetve Pasolini, de ő csak egy évtizeddel később) ekkoriban készült alkotásait "posztneorealistának" keresztelték el. A neorealizmus eszközeivel mesél el nem neorealista (tehát nem az aktuális valóságban játszódó, nem társadalmi realista) történeteket, hanem "kibővítve" a történetvilágot, valami mást, univerzálist mond el (lásd az Országútont, mint ennek legjobb példáját). A "keményvonalas" neorealisták pont ezért ítélték el ezen alkotók filmjeit, mert úgy érezték, elárulták "a mozgalmat" és hátat fordítottak a mindennapi valóságnak. Emellett Fellini-t "klerikális reakcióval" vádolták, mert szerintük filmjeit átlengi a "ködös" vallásos szimbolika. Érdekes, hogy röpke tíz éven belül, az Édes élettel fordult a kocka: az egyház minden erejével kiátkozta a rendezőt a "paráznának" titulált film miatt, a baloldali kritikusok pedig éltetni kezdték őt csípős társadalomkritikájáért.

előzmény: puttancsospeti (#24)

2010-01-17 19:09:34 puttancsospeti (5) #24

Ezzel csak tökéletesen és maradéktalanul egyetérteni tudok.

JR.: Vannak ezzel néhányan így, hogy idegesíti őket Masina karaktere. Hát ízlések és pofonok. Én például Vanessa Partadistól kapok herótot.

"A történet sem egy nagy etvasz..."

Hát csavarosság szempontjából, nem de nem is az volt a feladata. szerintem az ilyen történetek mitikusak, mert akármikor és akárhol játszódhatnak... Ezért bírnak örök érvényességgel. Az egyszerűségükben van a tökéletességük.

Már nem tudom melyik bemondó említette meg anno (lehet, hogy ő is idézte valahonnan): "A film a magányról szól. Arról, hogy minden ember az univerzum egy piciny részecskéje, akit magára hagytak."

Ugyanakkor a modern tragédiának is az egyik legkristálytisztább képviselője a La Strada szerintem.

előzmény: critixx (#21)

2010-01-17 19:06:57 Ugor (5) #23

Gügye? Miért is ne lenne gügye, ha egyszer egy nyilvánvalóan értelmi fogyatékos nő karakteréről van szó... és egy fantasztikus színésznőről?

2010-01-17 18:52:49 Jereváni Rádió (3) #22

Tudom, hogy hülyén hangzik, meg érvnek sem valami nagy szám, de az egész karaktere, tekintete, mozdulatai olyan gügye volt. A történet sem egy nagy etvasz, akárcsak a Biciklitolvajoknál itt is csak a zárójelenet volt, ami úgy istenigazából tetszett, egyébként az egész egy közepes szintet ütött meg. Úgy látszik a neorealista olasz filmeket - bár az érdekességekben critixx megmlíti, hogy az akkori neorealista kritikusok mennyire tiltakoztzak a film ellen - nem nekem találták ki.

előzmény: puttancsospeti (#20)

2010-01-17 18:44:35 critixx (5) #21

Mostanság pont azon gondolkodtam, hogy ha meg kéne neveznem a számomra leginkább "tökéletesen" összerakott filmet, ahol minden a lehető legzseniálisabban és legmegfelelőbben van megcsinálva, a történet szerkezetétől kezdve a szimbolikán át a színészekig, a fényképezésig és a zenéig, akkor valószínűleg az Országútont mondanám. Ez a film (szinte) tökéletes!

előzmény: puttancsospeti (#20)

2010-01-17 18:39:42 puttancsospeti (5) #20

Szerintem az egész gyönyörű.
Mi taszított Masina játékában?

előzmény: Jereváni Rádió (#19)

2010-01-17 18:23:38 Jereváni Rádió (3) #19

Nem tudott lenyűgözni. Anthony Quinn, a fényképezés, és a zene (naná, hogy Nino Rota) remek, de Masina alakítása, nem tudom hogyan fogalmazzam, taszított. A vége legalább szép.

2009-12-27 13:06:02 sleepingdancer (5) #18

hogy ez még mindig mekkora film, elképesztő.

2009-09-17 13:55:53 cabiria (5) #17

2009-09-17 13:51:13 cabiria (5) #16

[img]

Giulietta Masina legnagyobb alakítása a Cabiria éjszakái mellett. A világ legcsodálatosabb, legérdekesebb, legtehetségesebb színésznője.
Róla csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.
Gelsomina a filmtörténelem legmegrázóbb alakítása. Fellini leglíraibb filmje.

előzmény: zéel (#13)

2009-07-20 17:23:47 critixx (5) #15

Egyetértek. A(z egyik) legnagyobb film. :)

előzmény: jesi (#14)

2009-06-05 17:47:46 jesi (5) #14

Számomra még mindig a legnagyszerűbb film, amit eddig láttam. Ennyire magával ragadó színészi játékot (Giulietta Masina) keveset láttam.

előzmény: zéel (#13)

2009-05-23 23:10:30 zéel (5) #13

Nagy film! Két színész-óriással a főszerepben! (Ha lehet egyáltalán rangsorolni, akkor a 2 színész-óriás közül, a pöttömnyi Giulietta Masina a nagyobb!)
Mágikusan egyszerű film. Semmi hókusz-pókusz, lila köd, "csak" szívbemarkoló szépség - a szeretetről!

2009-04-26 21:31:25 puttancsospeti (5) #12

És a zenéje is milyen csodálatos![link]

2009-01-28 12:13:50 jesi (5) #11

Lehet bármit mondani, mindenkinek más a zseniális film: Nekem épp A La Strada, amelyben találtam meg leginkább az érzést

2009-01-28 11:42:26 pókmacska (5) #10

Nem akarok ítélkezni, de egyáltalán nem tudom megérteni azt az embert, aki erre a filmre azt mondja, hogy rossz. Tényleg az egyik legszebb...és amilyen érzéseket létrehozott bennem..hm..

2008-12-30 22:46:33 puttancsospeti (5) #9

Az egyik leggyönyörűbb film a világon.
Hatalmas.
Nem is tudok mit mondani.

2008-12-30 22:45:55 puttancsospeti (5) #8

Valóban.

előzmény: Jill (#7)

2008-04-28 14:05:17 Jill (5) #7

Alapmű.

Anno filmes szakirány keretében láttam először, tökéletes film. Egyszerű, emberi, őszinte, jó színészekkel, egy pompás rendezőtől, gyönyörű zenével.

2007-11-12 21:28:32 pókmacska (5) #6

Szerintem meg csokító, ronda, de finom. Átvitt értelemben. Biztos Zampano sem véletlenül viselkedik így. És az, hogy így viselkedik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy aljas. Bár azért...

2007-11-11 18:16:13 jesi (5) #5

Ez a film ábrázolja legjobban a lelki terror-t, és a maga módján fellázadó "áldozatot". Fellini remeke:)

2007-10-26 12:37:37 ussr (5) #4

Nézd meg még egyszer!

előzmény: oscarmániás (#2)

2007-10-26 11:44:19 cucu (4) #3

Ezt muszáj beidéznem, az Üzenet a szerkesztőségnek dobozból jött egymás után 10 percen belül, elvileg erre a filmre:

"Jó a film!!"

"o
lyan szar a film hogy megse tudtam nézni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!"

No komment. :-)

2007-08-11 12:26:38 oscarmániás (5) #2

bocs zampano

2007-08-11 12:25:53 oscarmániás (5) #1

azóta az aljas férfiaket zappattóknak hivják.no comment