Who's Afraid of Virginia Woolf? (1966) ☆ 👁

Nem félünk a farkastól

(Mike Nichols)

amerikai dráma, szatíra

4,4
★★★★☆
296 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

George: Martha, a gondolataimban cementbe vagy temetve egészen a nyakadig. Nem, inkább az orrodig, úgy jóval csendesebb.

Martha: Ha egyátalán léteznél, elválnék tőled!

Martha: Épp az, hogy soha semmit sem csinálsz. Olyan se hideg, se meleg nem vagy, csak ülsz, és dumálsz...

George: Azért leköteleznél, ha nem állítanál mindig kész helyzetek elé.

Martha: Keresztül nézek rajtad évek óta. ... Levegő vagy nekem. Egy senki, egy nulla...

(Egy képről, ami George-éknál a falon lóg:)
Nick: Van benne valami...
George: Csendes feszültség.
Nick: Talán inkább...
George: Valamiféle zajos ernyedtség, igaz?
Nick: Nem, amolyan...
George: Zajos, ernyedt feszültség féle. ... Nos, ez a festmény lényegében Martha gondolatvilágának illusztrációja.

George: Martha szerint a tetszés kizárólagos jele, hogy valamin betegre röhögöd magad. Anélkül nem is érezheti jól magát az ember...

Nick: Te ugye már régóta vagy itt...
George: Igen, amióta elvettem a hogyhívják... Marthat. Sőt, régebben... öröktől... halálraítélt ábrándjaimmal. Jó, még jobb, aztán hopp, majd kopp.

George: Martha és én köztem nincs semmi, csak köszörüljük egymáson az elménket. Már amennyi megmaradt belőle...

George: Mifelénk kultivált sport a zenés ágyfoglalás.

George: Bocsánat, nem figyeltem, vagy nem hallottam. Választhatsz...

George: Martha éjszakákat nyüszített át az ablakom alatt... Hogy nyugtom legyen, elvettem.

George: Háború?
Martha:Totális.

George: Egy szép nap még átveszi a történelem tanszéket.
Nick: A biológiát.
George: Bocsánat, a biológiát. Úgy látszik én már csak...csak történelmi távlatokban tudok gondolkodni.
Martha: George nem történelmi távlatokban gondolkodik, hanem a történelem tanszék távlatában. Abból a speciális okból kifolyólag, mivel ő...
George: Mivel ő nem a történelem tanszék, hanem csak ott van a tanszéken. Ezt mind megtárgyaltuk, míg ti fent szépítkeztetek.
Martha: Jól van drágám, abbahagyhatod. George beragadt a történelem tanszékbe. Megfeneklett, mint egy mocsárban. Ő a tanszéken a mocsári gólyahír. Az! Dr. Posvány! A láp virága! Virágom! Hé, lápvirágom!
George: Tessék, szívem. Óhajtsz valamit?
Martha: Ó, igen. Például meggyújthatod a cigarettámat.
George: Nem. Tartsunk határt. Nem ereszkedünk a nagy buzgalomban négykézlábra, különben fuccs az evolúciónak, ami a te asztalod. Hajlandó vagyok fogni a kezed a sötétben, ha félsz a zsákos embertől, eltüntetni a gines üvegeidet, de a cigarettádat nem gyújtom meg. Hm? Ez a nagy helyzet. Világos?

George: Nézd csak. Szeretnék valamit tisztázni, míg kettesben vagyunk. Hogy helyére tudd rakni, amiket Martha mondott.
Martha(A hangja a távolból hallatszik.): Hé!
George: Ááá! A vadon szava!
Nick: Hm?
George: Állathangok!

Martha megjelenik egy mélyen dekoltált ruhában.
George: Nézd csak! Templomba készülsz?

Martha: George, aki most kint bolyong a sötétben... Aki jó hozzám, míg én gyalázom.
Aki ismeri a játékaimat, és tudja követni a szeszélyeim szerint. Aki boldoggá tudná tenni, de én nem hagyom pedig, szeretnék boldog lenni.
George és Martha. Kár, de kár, kár...
Nick: Kár...
Akinek sosem bocsátom meg, hogy értem jött. Hogy rám nézett, és azt mondta: Igen, ez jó lesz...
Aki elkövette azt az undok, sértő, vérlázító hibát, hogy szeretni mert. És ezért, bűnhődnie kell.

Nem emlekszem mindenki nevere.

PG

Mondtam, hogy nem kellett volna jonnunk.

PG

Nem is tudtam, hogy van egy fiuk.

PG

Imadok tancolni!

PG

Figyelmeztettelek, ne menj tul messzire!

PG

Nem kellett volna megolnod!

PG