A rendezőnek a főszerepre Bodrogi Gyulát ajánlották, ő azonban a kortalan arcú Eperjes - akit ma már a politizálása miatt nem bír - mellett tört pálcát.
A fogatókönyv villámgyorsan, szinte az élőbeszéd sebességével készült. Előzményként a rendező kisregényére is érdemes utalni, melyet nagyapjáról írt.
A film születéséhez a rendezőnek (novellistának, színházi írónak) a kezdő löketet Kardos Sándor operatőr és Ozorai András gyártásvezető látogatása adta, akik 1987-ben a lakásán keresték fel s azt vizionálták, hogy nagy változások jönnek a (film)világban...
A filmből színdarab is készült, mely az eredeti tervek alapján végződik.
A forgatókönyv írása közben világosodott meg az író-rendező - mely élete első tudatos, szakszerű filmdramaturgiai cselekedete volt -, egy filmsztori lépésekből áll, így üzletekre osztotta a jeleneteket.
Az ´56-os jelenetekhez a Budapesti Városparancsnokság nem adott tankokat (szám szerint négyet), mikor Bereményi és Ozorai bement, az őszhajú városparancsnok (oldalán egy nyikhaj őrnaggyal) engedékenyebb lett, mivel a rendező felajánlotta, átírja a jelenetet, ám kikötötte, alá kell írnia a papírokat, melyeket páncélszekrénybe tesz, s minden felelőség a direktort terheli, ha a fővárosban e vészterhes időkben ellenforradalom törne ki...
A Teleki téri piacot mint díszletet, akkor ('88) közvetlenül a tér mellett, egy lebontott ház telkén építették fel. A megvalósítás, a pénzhiány ellenére nagyon jól sikerült.
A kocsibelsős jelenet szintén a közelben, a Dobozi utcában lett rögzítve.
Ez volt Bereményi Géza első filmje. A filmes szakma nem kis része irigy volt rá, félig-meddig joggal, hiszen a rendezőnek nem volt semmiféle előképzettsége. Ki is gúnyolták emiatt, sőt, a film bukását vizionálták, ami - szerencsére - nem bizonyult perfekt jóslatnak.
Az Eldorádó, magát az emberi létet, a létért folyó küzdelmet egy teleki téri mikrokozmoszba sürítve tálalja, annak örökérvényű aspektusaival, stratégiáival, viszonyrendszerével együtt.