Hotaru no haka (1988) ☆ 👁

Szentjánosbogarak sírja
Grave of the Fireflies

(Takahata Isao)

japán animáció, anime, dráma, háborús film, történelmi film

4,4
★★★★☆
377 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-10-23 12:34:34 elzablues (5) #40

Portörlésre. Gratulálok. Az egész kommenthez.
Nem igazán szoktam fórumokon felkapni a cifrát, és nem megyek ebbe bele most sem igazán, inkább maradjunk annyiban, h elfogadom a véleményed, és jónapot. Sokszor értek egyet veled, és a stílusod sem zavar, sőt, csípni szoktam, de ezzel a filmmel kapcsolatban nagyon más malomban őrlünk. Bármit terjedelmesebben írni felesleges is lenne, és nincs kedvem felhúzni magam.

2020-10-23 12:20:56 Lady Ópium (5) #39

Elég hatásvadász, manipulatív anime, amitől evidens, hogy az érzékeny lelkek sokkot kapnak, hullanak a krokodil könnyek, szipogás, nyafogás miegymás.
Ez a film dolga, hogy ezt tegye, és működik, kattog rajta az ember.
Anno rávágtam egyből az 5 csillagot(ami marad is), most legfeljebb 3-at érdemelne, és már zsepi se kéne, max portörlésre.

2020-10-19 11:08:26 elzablues (5) #38

Az első opció sok esetben él... Egy barátomnak ajánlottam a temája miatt, ill. a Szél támad-ot annak okán, h részben hasonlókon ment át a pilótasággal kapcsolatban. Nem adott esélyt egyiknek sem, nem szokott amime-ket nézni. Ahogy rengetegen úgyszintén nem nyitottak erre. Pedig nem egy sokkal emberibb, többet ad ill. mar ki, és bánik jobban a társadalomkritikával és a lelki vonallal, mint az élőszereplős alkotások...

előzmény: BalaKovesi (#37)

2020-10-18 20:29:56 BalaKovesi (5) #37

Gyanítom, hogy vagy előítéletes animeutálók, vagy az élményt osztályozták, az meg ugye nem éppen kellemes. Kevés filmen tudtam úgy igazán sírni eddigi életem során, ezen rendesen zokogtam, szégyelltem az embert. Az élet érték, de a szentjánosbogarak olyan hamar meghalnak...

előzmény: elzablues (#36)

2020-10-16 15:52:36 elzablues (5) #36

20 éve nem megy nekem sem. Nem is fog soha...
Nem szeretnék a belsejében lenni annak, aki képes volt erre 1-est adni.

előzmény: Ugor (#35)

2020-10-16 15:45:51 Ugor (5) #35

Nem, ezt soha nem sikerül feldolgozni. Ma inkább elpusztítottam volna ezer embert, akik miatt ez az egész egyáltalán így alakult valaha is, bárhol a világon.

előzmény: elzablues (#34)

2020-10-16 15:37:35 elzablues (5) #34

<3
Erre azt hiszem, most nem tudok mást. 10 éve múlva megkérdezem, ha még itt leszünk, sikerült-e már úgy igazán.

előzmény: Ugor (#32)

2020-10-16 11:38:52 tibbb (?) #33

A II. világháború befejezésének 60. évfordulójára készült élőszereplős (tvfilm) verzió nem olyan tömény és lélekroncsoló, mint az anime, de érdemes egy próbát tenni vele egyszer, pláne ha valaki már ismétel.

2020-10-16 10:50:43 Ugor (5) #32

elzablues írt róla a filmkeresőben, én meg nem halogattam tovább, megnéztem. Most meg nem tudok magamhoz térni...

2020-10-11 20:25:43 Dr. Hatu (5) #31

Megrázóan szomorú, nyomasztó, brutálisan kiakasztó, fájdalmasan szép film.

2019-11-18 18:38:36 dittike (5) #30

Mélyen megrázó történet melyet megkönnyeztem és megérintett.

2019-03-17 20:04:00 SentryD (1) #29

Nem leszek népszerű, de ez másodszorra is gusztustalanul hatásvadász, a szinkronnal meg egyenesen kínozni lehet

2018-09-15 15:14:03 mimóza (5) #28

Megdöbbentően hatásos, szívvel teli meditáció, fennkölt műremek.
Újranézésre nem lesz szükség... x idő múlva is mindenre emlékezni fogok.
A muzsikára, a kulcsjelenetekre, a törődő, önfeláldozó szeretet páratlan ábrázolására.
Emlékoszlopot járunk itt körbe, amit ez a kultfilm a mindennemű háborúskodás összes névtelen áldozatának állít. Ember! Törődj, szeress, építs, adj! Mindenkinek magad körül. Klisé? Aha... persze. Csak épp enélkül meghalunk.

(Még mindig 500-as ajánlásokból táplálkozom. EZT is nagyon köszönöm!)

2017-07-04 23:59:39 von Schatu (4) #27

"...számomra szinte feltérképezetlen műfajba ad betekintést."

Hosszú és csodákkal teli út vezet innen az Eromanga-senseiig, Isten hozott rajta :D

Viccet félretéve, már egy ideje ért nálam az újranézés, hát most én is nekiláttam. Ez volt az első anime, amit tudatosan néztem meg, és finoman szólva sem nyerte el a tetszésemet. Annyira irritáltak a kölykök, hogy nem tudtam együttérezni velük egy percig sem. Most viszont meglepve tapasztaltam, hogy nem éreztem ilyesmit. Mit tesz négy év, és 200+ anime... Ahogy JeszKar is írta korábban, továbbra is érzem Szeita felelősségét a történtekért, de most már jobban át tudtam érezni a motivációját. No meg Szecukót is aranyosabbnak tartom, mint korábban. A Ghibli-kölykökkel időnként vannak gondjaim (vö. Totoro).
Habár az ötöst nálam továbbra sem éri el, de most sokkal pozitívabban élmény volt, ezért fel is javítom négyesre.

Akinek tetszett, annak tudom a friss In This Corner of the World-öt javasolni. Nekem az személy szerint jobban tetszik.

előzmény: ChrisAdam (#26)

2017-07-04 02:41:28 ChrisAdam (5) #26

Ma ünnepeltem hatodik születésnapomat itt a KT-n, ennek örömére valami olyasmit akartam megnézni, amit régen tologattam, valami különleges élményt ad és számomra szinte feltérképezetlen műfajba ad betekintést. Így aztán a Szentjánosbogarak sírja tökéletes volt erre, de az a helyzet, hogy ekkora érzelembombára nem voltam felkészülve... Közel sem.
Nem akarok hosszan írni, mert épp csak most fejeztem be és még bőven feldolgozás alatt van... Viszont azt mindenképp elmondanám, hogy a cím a legesleggyönyörűbb, sokatmondóbb. Hihetetlen találó, metaforikus értelme nagyon tetszik. Gyönyörű. A filmről most tényleg csak annyit, hogy megsiratott. Nem bírtam ki. Pedig nem voltam ráhangolódva, és több tíz percig csak néztem... aztán beütött. A finálé több mint filmköltészet, azok a képsorok... belém égtek. Ahogy a kislány arcán és testén a világ fájdalma látszik. Mit mondhatnék, mestermű. De nem biztos, hogy látni akarom újra, megnyomja az embert rendesen.

2016-05-03 20:31:04 Havierez (5) #25

Döbbenetes nagyon-nagyon szomorú és elkeserítő film!! :'(

2014-10-16 20:51:11 angel (4) #24

Nagyon szomorú.

2014-09-24 01:23:34 kwzatz (5) #23

Az utóbbi évben elég sok anime sorozatot láttam (köztük néhány igazán zseniálisat), az egész estéseket csak most kezdtem el nézni. Sokáig gondolkodtam, mi legyen az első, és az imdb és a kritikustömeg értékelések alapján ezzel kezdtem. A többi kicsit spoileresen:

Láttam már véleményeket róla, így tudtam, hogy szívbemarkolóan szomorú. Ami egy kicsit meglepett, és szerintem ez teszi egyedivé az ilyen témájú alkotások között, hogy a nézőre gyakorolt hatást egyáltalán nem úgy éri el, hogy: "Tessék, most ez egy nagyon szomorú jelenet, és mindent megteszünk, hogy sírj! Tessék, itt van ez meg ez a veszteség, vele ez meg ez történt, nézd milyen szomorú az összes szereplő, neki pedig ezzel kell szembenéznie, mert mi, a készítők mindent megteszünk, hogy most sírj!"

Nem. Olyan, mintha az anime nem foglalna állást, nem erőlködik, ehelyett mintegy csak ismerteti az eseményeket. Nincsenek drámai monológok, hatásvadász jelenetek, egyszerűen minden túlságosan is "valódinak" tűnik. Elképesztően van ez ábrázolva, kezdve a szentjánosbogarakkal, amik a törékeny élet metaforái, az emberek viselkedésével, amit sajnos háború idején pont ilyennek - vagy még rosszabbnak - képzelek el; a kontraszttal a főszereplők és más emberek sorsa között, ami gyakorlatilag csak szerencse-balszerencse kérdése; azzal, hogy ilyenkor mennyire közönyösek mások halálával kapcsolatban (gondolok olyan apróságokra, mint pl. amikor a nagynéni megtudja, hogy meghalt a gyerekek édesanyja, vagy mikor Seitának tanácsolja a fickó, hogyan végezze a hamvasztást, majd hozzáteszi, hogy "nahát, milyen szép napunk van ma").

Tudnék még írni arról, hogy mennyi zseniális apróság van ebben az animében, ami annyira kézzelfoghatóvá és valódivá teszi (mint pl. Setsuko minden egyes megnyilvánulása, mozdulata és mondata) de már nem megyek bele, mert így is hosszúra nyúlik az írásom.

Egyszerűen van egy olyan atmoszférája az egésznek, amit elég nehéz elviselni, mert rátelepszik az emberre, és nem hagyja nyugodni. Nem hagyja nyugodni, mert ilyenkor eszébe jut (nekem legalábbis a záróképsoroknál és a stáblista első percében végig ez járt a fejemben), hogy hány ember sorsa volt már hasonló, és hány ember (köztük gyermekek) sorsa ilyen most is, vagy még kegyetlenebb, miközben én a fotelből kényelmesen nézem ezt, és sokszor mégsem vagyok eléggé hálás ezért, pedig annak kellene lennem.

Megsemmisítően zseniális anime.

2014-09-02 20:10:07 JeszKar (5) #22

Ezt is följavítom ötösre, most már jobban átéreztem a filmet, hogy menyire szomorú, drámai alkotást, amelyet néha kicsit nehéz is nézni. Érdekes, hogy a Ghibli Studio leginkább háborús ellenes alkotása, nem Miyazaki készítette.
De... És ez számomra még mindig egy súlyos de. Továbbra is úgy érzem, hogy részben (ha nem is teljesen) Seita hibájából jutottak erre a sorsra. Bár menyire is unszimpatikus volt a nagynéni, mégis abban igaza volt, hogy fiú segíthetne, elmehetne dolgozni, valamit csinálhatna.

2014-05-14 21:24:38 freakin (5) #21

hát ez most darabokra szaggatta a szívem.

2013-10-19 14:10:43 Szabó Dániel (5) #20

Egyik kedvenc animém

2013-06-13 20:55:13 Marquez (5) #19

Megfogja a szívedet,és belemászik a szépségével és bájával, aztán levedli jelmezét és széttépi a szíved a maradék reménnyel együtt.
ZSENIÁLIS!
Az egyik legjobb anime a Chihiro Szellemországban mellett.

2012-06-10 18:15:25 tomside (5) #18

Soha többé nem akarom látni ezt a zseniális filmet.

előzmény: yuriko (#10)

2012-06-10 18:14:40 tomside (5) #17

Off: Én a végén lementem volna megölelni anyámat, mert a bátyám nem volt otthon, de hajnali fél háromkor hülyének nézett volna, ha felébresztem. Nem mintha reggel értette volna, mi a tököm van velem.

On: Ez a film rendkívűl értően van összerakva, a tér- és időkezelése megérne egy külön tanulmányt. Minden pontok halmazaként jelenik meg. A fő motívum, a szentjánosbogarak adja az alapot, de ehhez kötnek a csapatban zuhanó bombák, a megjelenő tűzijáték, a pergő hamu vagy a zseniális zárókép szórt városi fényei, ahol a visszaemlékező öreg tudatába látunk, és ahol a film mondanivalójával elemi erővel szembesülünk. Ez a mondanivaló pedig nem más: Építkezned kell és szeretned. De ha elnyom a pusztulás szelleme, szeretned annak ellenére is, vagy talán épp azért: KELL!

2012-03-05 21:19:39 Dynast Grausherra (5) #16

Kellett egy nap, hogy érjen bennem az élmény, hogy valamit tudjak róla írni. Az első mondattól kezdve megdöbbentő, majd annak ellenére, hogy azzal már szinte mindent elárult, mégis letaglózó a befejezés, mert csak ott tudjuk meg, hogy mi volt a cukros dobozban, amit kidobtak az állomáson.
Minden jelenete beleégeti magát az ember fejébe, még ha csak pár képkockáról van is szó. Amikor eltemetik a gyerekek édesanyját az talán nincs öt másodperc, mégis rengeteget elmond a háborúról, a szenvedésről, és beleég az ember emlékezetébe.

2011-08-11 12:44:57 BonnyJohnny (5) #15

A film elejétől a sírás kerülgetett. Nem láttam még ennél megrázóbb és megindítóbb filmet a háború civil áldozatairól és a hátország szenvedéseiről. Hirtelen a Schindler listája jutott eszembe, de az mégha nem is a front, a lágerek a háború egy specifikus részei, nem a hátország. Amellett a bombázást sem láttam még ebből a szemszögből.

2010-12-30 13:41:54 Bowman (5) #14

Ezzel nagyon egyetértek. Elég volt egyszer megnéznem, hogy kívülről tudjam az eseményeket.
Egyátalán nem felejthető.

előzmény: yuriko (#10)

2010-07-29 16:03:09 ronin07 (?) #13

Isao háborús drámája bizonyítja, hogy az anime már rég nagykorú lett. A Szentjánosbogarak sírja a testvéri szeretetről, összezárásról szóló történetek legnemesebbike. Egyszerre van benne a feltétel nélküli szeretet és a mindent porrá zúzó háborús állapot undora. Kiválóak, de ugyanolyan szörnyűek is az oldalpillantások, amiket Seita látószögén át nézhetünk, mikor a fiú a boldog újraegyesüléseket látja, míg az ő és kishúga élete egyre inkább romba dől. Naturalizmusa a cell-animáció dacára is átsüt néhány jeleneten, bár a filmet nem a mindenáron elborzasztani akarás uralja, hanem valami olyasmit mint Az út című regényben/ filmben: Fel tudsz-e nőni annak minden emocionális erényével? Mágikus-realista gyöngyszem, a szentjánosbogarak fényében kontempláló főhősök snittjei legalább olyan emlékezetesek, mint Véronique zöld fényben való csodálkozása Alexandre Fabbri bábjátékára, Jeff és Li utolsó rohama a barátságért vagy mint Erik Vonk és Olga Stapels középső ujj mutatása közútsávok között inbomlygó biciklivel, bolondos zenére.

2010-02-19 16:33:28 Killjoy (5) #12

Életem egyik legmegrázóbb filmélménye volt, egy átmulatott éjszaka után dobtuk be a lejátszóba, de 5 perc után már teljesen éberen figyeltük az eseményeket.

És amikor az ember azt hinné, hogy ezt már nem lehet űberelni, akkor szembe jön vele a neten az élőszereplős feldolgozás. És talán még megrázóbb is lett, mint a rajzfilm.

2010-01-15 16:38:34 A. B. Normal (4) #11

Elviselhetetlenségbe csapóan szomorú. Nem japánként nem bírom.

2009-09-20 15:08:46 yuriko (?) #10

Hosszú idő után vettem elő újra a Szentjánosbogarak sírját, kell egy bizonyos lelki állapot, hogy az ember végig bírja nézni. Imdb-n egy szerintem nagyon találó mondat a filmről:
"The best movie you'll never want to see again"

Hiába rajzfilmről van szó engem százszor jobban megérint, mint bármely más (háborús) dráma. Az egész film gyönyörű, szívet szaggató jelenetek fűzére, a képek pedig beleégnek az ember emlékezetébe és hosszú időre nem hagyják nyugodni.
Minden bizonnyal a film legfontosabb szereplője a 4 éves Szecukó. Élő ember nem tudná így eljátszani szerepét, ő így megrajzolva annyira hús és vér, mint senki más! A háború borzalmait, testvérszeretetet, egymással való törődést, túlélni akarást ilyen hiteles, természetes módon ezután sem fog soha senki filmre vinni. Ez persze szigorúan az én véleményem.

Örök kedvencem.

2009-07-11 18:31:49 mchn (5) #9

Szivszaggato.

2009-05-08 19:05:53 JeszKar (5) #8

talán mert még nem láttam

előzmény: acidphase (#7)

2009-05-08 18:46:44 acidphase (5) #7

mintha te sem :P

előzmény: JeszKar (#6)

2009-05-08 14:06:56 JeszKar (5) #6

nem osztályoztál

előzmény: acidphase (#5)

2009-05-08 13:43:01 acidphase (5) #5

szep es szomoru film volt ez..

2009-02-28 21:44:59 energoman (5) #4

Szóhoz sem lehet jutni a mese, mi az hogy mese inkább az alkotás után.
Számomra a legmeghatóbb mikor Szecukó a kis kőgombózokat kinálja a bázyjának hogy egyen belőle.
A kislány az aki a világ fájdalmát magán hordozza.
Csodálatos.

2008-09-08 20:48:21 PG (5) #3

Nagyon ütős.

2008-01-19 21:35:25 Jereváni Rádió (5) #2

Talán a legszomorúbb történet, amit valaha is lerajzoltak. Engem konkrétan két résznél facsarta ki a szívemet, az egyik amikor Szeita megtudja, hogy meghalt az anyjuk, háttal ül a húgának, aki sír az anyjáért, ő viszont nem mond semmit, csak néz előre, majd hirtelen felugrik egy póznára, hogy elterelje Szecukó figyelmét. A másik a zárójelenet, amikor Szecukó már meghalt, de még egyszer utoljára megidézik ahogy játszik, ahogy hintázik, ahogy hívja a bátyját. Elképesztően súlyos egy alkotás, ahol a súlyosságot nem a brutalitás adja, hanem a szenvedés végtelenül szívszaggató ábrázolása. Aki megnézi készüljön fel rá, hogy nem egy szünidei matinében lesz része.

2006-12-24 09:24:44 -senki- (5) #1

Az egyik leggyönyörűbb dráma amit láttam, zenéje által különösen kiemelkedő - vétek kihagyni.