Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Ted Mosby megtalálja anyátokat.
Kliségyár, limonádé, azért szeretném, ha Josh Radnor kicsit komolyabb témákhoz is nyúlna, mert jól rendez és kitűnően játszik, és emellett a forgatókönyv sem annyira rossz, bár némely karakterek tényleg kiforratlanok és túl keveset tudunk meg róluk ahhoz, hogy eldöntsük, szeressük-e őket vagy ne. Egyedül a főszereplő, maga Radnor kitűnő és az ő szála, jobb lett volna, ha csak azt bontják, bonyolítják még jobban. Amúgy miért nem játszik semmiben ez a srác a How I Met Your Motheren kívül?
szarvoltköszönömnemkérekmég
Kedves kis limonádé, kicsit lassú tempóval, de mindenképpen a jobbik fajtából, ahol a csöpögős szentimentalizmust kordában tudják úgy tartani, hogy ezúttal cserébe a sztorin marad a hangsúly és bőven nézhető marad a végeredmény. A How I met your motherből importált Josh Radnor pedig nem csak roppant szimpatikus, de játszik is!
Ja és majd elfelejtettem: Kate Mara jóvolt, köszönöm kérek még...
Josh Radnor-nak íróként van mit tanulnia, rendezőként korrektül teljesít, de elsősorban ő persze színész, így a hármas szerepvállalásából nem csoda, hogy utóbbi sikerült a legjobban.
A karakterek sajna nem csak hogy nem túl eredetiek, de túlságosan nem is ismerhetjük meg őket. A történet három szálon pereg, ezek közül egyik sem váltja meg a világot és klisékből is jócskán akad, de a Sam-es szál sikerült a legjobban, a többi sajnos nincs eléggé kidolgozva és nem is mindig működik.
A happythankyoumoreplease viszont körülbelül olyan mint a címe: aranyos, üde kis film amit másfél óráig jó nézni, még ha nem nyújt semmi extrát se.
nem tudom, ti miről beszéltek, én se limonádénak, se klisésnek nem éreztem, sőt. gondolkodó és élvezetes, akárcsak a legújabb filmje. én nagy jövőt jósolok Radnornak rendezőként. kellemes, életszerű történetek, így kell ezt csinálni.