Wandâfuru raifu (1998) ☆ 👁

Túlvilág
After Life

(Koreeda Hirokazu / Hirokazu Kore-eda)

japán dráma, fantasy

4,1
★★★★☆
23 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-07-09 16:45:59 wim (4) #3

A sok sorozatnézés közepette felüdülés volt ez a darab - nem pihentetni, szórakoztatni akar, hanem a lényegről beszél. Felismerni a boldog pillanatokat, megélni az életet a maga teljességében. Érzelgősségtől mentes, tárgyilagos, szinte dokumentarista megjelenítés, a téma ellenére nem lett sem giccses, sem szájbarágós.
Ami zavart: az addig általános történet a végén egy szűkebb utcába kanyarodik, egy érzelmes szerelmi történetbe , ami bár fontos tanulságot rejt, úgy éreztem, itt leegyszerűsödik az elbeszélés. Az "egy nap a hivatalban" bemutatása helyett (aminek indult) végül "egy hivatalnok nagy napja" lett, ez picit kizökkentett. Tartalmilag persze szépen kerekre zárja a történetet ("most tudtam meg, hogy valaki más boldogságának a része voltam"), a fordulat számomra kicsit naiv, regényes.
Ettől függetlenül élmény, simán többször nézős; köszönet érte mimózának, akinek egy másik filmmel kapcsolatos hozzászólása hívta fel rá a figyelmemet. :)

2018-05-22 08:20:14 mimóza (5) #2

Egek! Micsoda film ez! Kreatív mestermű a javából!

Kimondhatatlanul okosan teremti meg a hangulatot, abszolút mértékben mentes mindenféle giccses, mesterkélt, taszítóan ható stíluselemtől, ami bármely más - a túlvilágot szemléltetni kívánó - filmben fellelhető. A vallási utalások teljes hiánya; az egyszerű, de zseniális fény-árnyék játék; a no-budget megvalósítás; több esetben laikusok alkalmazása a színészek helyett; a forgatókönyv rugalmas jellege, a sokszor spontán történetek és megnyilvánulások összessége mind-mind segítségünkre van abban, hogy a jellemekre, az életutakra tudjunk összpontosítani. Zene sem szól, sokszor van csend, de egy idő után már nem mocorgunk és feszengünk, otthonosan kezdjük magunkat érezni itt "az előcsarnokban", és észrevétlenül eltűnődünk saját utunkon, az emlékeinken. Végül pedig olyan fordulat következik be, amitől a lényünk legmélye melegszik fel.

Mindehhez csodákat tesz hozzá a japán nyelv dallama, amiért odáig vagyok, és az a hihetetlen halk, finom, udvarias hangnem, amit az összes szereplő használ. Ha egy kukkot nem értenék a tartalmából és az üzenetből, csak ezért is érdemes lenne végighallgatni.

És a címe? Szó szerint: "Csodálatos élet"; amit a rendező bevallottan Frank Capra "It's a Wonderful Life" c. klasszikusa után adott az alkotásának. Méltó párja lett, SZERINTEM.
Mindkettő arról szól ugyanis, hogy: olyan, hogy felesleges, szánalmas élet, NEM létezik, s ami végül számítani fog, az a szereteted minősége.

Ha egy egészen parányi nyitottság is van benned, és hajlandóság arra, hogy egy minden ízében igazi mozgóképet láss, és ezúttal ne a puszta szórakozást keresd, akkor nagyon fogod szeretni ezt a zsenialitást.

2012-05-30 18:15:56 Xuja (5) #1

Zseniális film, elképesztő atmoszférával és visszafogott rendezéssel, alakításokkal. Ezek az ázsiai filmesek tudnak valamit, Hollywoodban kb. két tonna zsebkendőt elhasználtak volna ilyesmi film készítése során.