Le mépris (1963) ☆ 👁

A megvetés
Contempt

(Jean-Luc Godard)

francia-olasz dráma

3,7
★★★☆☆
143 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-06-20 20:15:01 Xuja (4) #17

Jól jött ki, hogy a 8 és fél után láttam, mert sok szempontból párhuzamba állítható Fellini alkotásával: a film a filmben jelenetek, a szerzői önkeresés, a párkapcsolati kihívások stb. Csak míg az olasz mester az álomszerű szürrealizmusba vezet minket, addig Godard egy kifejezetten életszerű munkában gondolkozott, amit időröl-időre megtör pár innovatív formai megoldás, de a többségében úgy van felvéve és eljátszva, mint egy sima kamaradráma. A képi világ - különösen az utolsó harmadában - egyébként impozáns, a színészek is jók (bár nincs senki aki igazán elvinné a hátán), de összességében eléggé lassan hatós és agyalós, nem olyan kirobbanóan forradalmi, mint a Kifulladásig. Annak a filmnek az egyszerre hétköznapi és mégis stilizált világa sokkal jobban bejött.

Elég nehéz volt ráhangolódni.. a közepétől azért sejthető, hogy mire fog kilyukadni a szerző, de addig egy meglehetősen unalmas, koncepciótlan (vagy minimum annak tűnő), néhol öncélú filmet láthattunk, a négyest igazából akkor adtam meg rá, amikor már látszott, hogy mire fog kifutni. Tetszett, hogy nem foglal egyértelműen amellett állást, hogy a művész sose gondolkodjon üzletben - a leírással ellentétben én úgy gondolom, hogy Paul döntésképtelensége és pipogyasága járult hozzá a megvetéshez és végül a kapcsolat széteséséhez Gyenge négyes.

2020-06-05 21:35:35 convar (5) #16

Így-így! Aki szerint nem reális az a röpke kis félórás lélektani meccs a lakásban a férfi és a nő között, az vagy egyáltalán nem volt még párkapcsolatban, vagy ha volt is, nem sokban és pont kifogta azokat a nőket/pasikat akik pont nem olyanok mint a filmben láthatóak (vagyis szerencséje volt/van).

Mert amúgy persze, nyilván nem mindenki olyan mint ebben a filmben, egyébként sem szerencsés sose általánosítani se a nőket, se a férfiakat. De az is biztos, hogy ami a filmben van, az nagyon is gyakori és általános szituáció.

És hogy miért? Hát lehet hogy nem pont ezért, de nekem erről amúgy akkor is mindig az a régi, híres Karinthy idézet jut az eszembe, miszerint "Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit." :)

És én bizony ezt a bizonyos "egymás meg nem értését" még talán soha nem láttam ilyen jól megjelenítve, mint ebben a filmben. (És nem mellesleg ezért, Godard-on túl külön pirospont jár Bardot-nak és Piccoli-nak is, mert általuk, az alakításuk lévén tényleg teljesen át tudtam érezni hogy épp mi megy köztük, ill. Bardot is annyira jó ebben, hogy most egy kicsit még a nők szemszögéből is képes voltam belelátni a dologba :) )

Mondjuk mindezektől függetlenül abban egyáltalán nem vagyok biztos hogy hosszú távon is emlékezetes filmélmény marad-e, szóval az hogy mindebből mi marad meg, hogy évek múltával is emlékezni fogok-e még vmire belőle Bardot pirosban úszó meztelen fenekén meg mondjuk a Capri szigeti nyaraló piramist formázó teraszán (lásd pl. a 2016-os cannes-i filmfeszt. plakátján is: https://www.filmtett.ro/thumbs/hir_5165.jpg ) kívül, azt majd még az idő eldönti.

előzmény: Neela (#14)

2020-04-11 20:00:03 dittike (5) #15

"De az ember, ha kell félelem nélkül megáll az Isten előtt.
"Naivsága megóvja és nincs szüksége se fegyverre, se ravaszságra, addig, míg Isten hiánya nem segít neki."
(#Hölderlin: #A #költő #hivatása #c #művének #lényege, #melyet #Fritz #Lang #mond #el #A #Megvetés #c #filmben.)

2018-10-23 11:08:22 Neela (?) #14

Szerintem pont ezektől a beszélgetésektől annyira emberi és valóságos ez a film. Sok évvel ezelőtt láttam először, ugyanennyire zavart. Most újranézve éppen ezt szeretem benne. Míg általában a filmekben minden mondat előre megírt, szépen megszerkesztett, a párbeszédek tartanak valamerre, úgy az életben ez NINCS így! Sosem volt még olyan beszélgetésed (a másik nemmel, jellemzően a pároddal), amikor hiába próbáltatok eljutni valahova, nem sikerült? Ez annyira jellemző. Amikor a nőnek baja van, és a férfi mindenáron ki akar húzni belőle konkrét választ. De a nő még igazán meg sem tudja fogalmazni, mit érez, pláne, hogy miért, és a frász tör rá attól, hogy a férfi azonnal meg akarja oldani a problémát. Pedig neki csak arra lenne szüksége, hogy leüljenek egymás mellé, a férfi átkarolja őt és tíz percig csöndben maradjon. Ha megkapná ezt a biztonságos, intim teret, a meghallgatás ajándékát, meg tudna nyílni a másik felé és sokkal könnyebben megértenék, mit érez a másik és miért cselekszik úgy, ahogy.
Ehelyett általában játszmázás kezdődik ("függönyöket akarok, vörös bársony függönyöket, szólj már a barátodnak" meg "persze menj csak Caprira, engem nem zavar, nyugodtan"), ami sértődöttségbe megy át. Így fullad a fiatal házasok "mindenestül imádlak" szerelme megvetésbe.

előzmény: Kalevala (#10)

2018-07-22 17:49:22 The Cortez (2) #13

A fényképezés színvonalas, a helyszín (Capri) szép, mint ahogy Brigitte Bardot teste is, amit az elején alaposan lefilmez az operatőr, de csak hátulról! Ezeket leszámítva egy igen gyenge alkotásról van szó. Szar párbeszédek, szar karakterek és még szarabb, fél percenként felcsendülő, idegesítő zene jellemzi az alkotást. Pedig egész jó témákkal dolgozik a rendező: bemutatja Hollywood működését (Fritz Lang is szerepel a műben, aki önmagát alakítja), belemegy a művészi szabadság/szerzőiség vs filmipar kérdésbe – amitől elég személyessé válik a hangvétel –, ráadásul még arra is rávilágít, hogy egy házasság kábé arról szól, hogy a feleségnek semmi nem elég jó.

2017-07-04 09:47:42 Prüstü (4) #12

Nekem ez lényegesen jobban tetszett a Bolond Pierrot-nál. Gyönyörű színekkel operált a film, a zene is kiváló volt, habár néha én is úgy éreztem, hogy túl sokat szól, de mindez azt hiszem megbocsájtható a Francia új hullám kísérletező korszakának. Van egy mára sablonossá vált, de attól független örökérvényű mondanivalója.
Párbeszédek tényleg nagyon kerülik a határozottságot és a pontos válaszokat, de nekem tetszett ez a vívódás, ami hosszasan elhúzta a keserűségben való leledzést, ezzel kölcsönözve kietlen hangulatot a filmnek.
Fritz Lang szerepeltetése is jó döntés volt, sokat adtak a filmhez az ő gondolatai, valamint a technikai megoldásokra sem lehet panasz, azok a gyors visszatekintések profin működtek.
Nem érzem én sem zseniálisnak, de lényegesen jobbat kaptam, mint vártam.

2014-12-10 03:33:00 lonecoyote (?) #11

Amiket itt kifogásoltok, azok tudatos eszközök. Ettől persze még nem feltétlenül jó a film (szerintem se az), de Godard legalább nem blöfföl, ellentétben sok más agyonünnepelt "művésszel", mint pl. Tarr Béla, akinek az egész munkássága egy nagy blöff.

Camille viselkedése pedig szándékosan ilyen, mert így jellemzőbb egy naiv nőtípusra, mintha nem lennének ezek a vonások ennyire kiemelve. Azért azt az utálatot nem értem, amit te táplálsz az ilyen nőkkel szemben. Biztosan neked is vannak hibáid, amiket lehetne hasonló hangnemben kritizálni. Vagy ha valaki "buta liba", akkor már nem is ember?

előzmény: Kalevala (#10)

2014-04-07 09:06:10 Kalevala (2) #10

Kínszenvedés volt végignézni !! Ezt a filmet nem lehet komolyan venni!
A házastársak közötti párbeszédek olyan gyermeteg szinten folytak, hogy az már a nevetségességbe fullad. Mintha kisiskolások próbálnák eljátszani egy házasság paródiáját.
Szeretsz?
Nem szeretlek
De tegnap még szerettél
De ma már nem szeretlek
Miért?
Nem tudom.

Kínos. És ez megy másfél óraíg, ilyen szinten. BB borzalmas ebben a szerepben,mintha egy fababát lökdösnének ide-oda. Szép pofikáját hatásos, lassú mozdulatokkal fordítja a kamera felé: látjátok, milyen szép vagyok? Camille szerepe pont neki való, egy buta liba, semmilyen döntésre nem képes, semmit nem mer kimondani, csak duzzog, mint egy ovodás a homokozóban. Szánalmas!

2011-07-09 11:49:39 Dibon (3) #9

Bardot nyafogós stílusa nekem se jött be, erre csak rátett egy lapáttal a műtermi felolvasós magyar hangja. Szinkronosan nem ajánlom, de feliratosan sem nyűgözött le. A zene, illetve az alkalmazásának módja kifejezetten idegesített, ugyanazt a dallamot csendítették fel a filmben mindenhol, váratlanul, a dialógusokhoz képest túl hangosan. Nekem ez az egész nagyon nem illett a képbe, és úgy álltalába véve is Godard filmjeivel az a bajom, hogy olyan stíluselemeket rak össze, amik nálam ütik egymást, szögletes lesz és szétesik. Idáig az egyetlen film, ami tetszett tőle, az az Éli az életét.

2011-07-09 11:45:10 Dibon (3) #8

Magvas gondolat :D

előzmény: gerbence (#5)

2011-01-06 09:10:31 sleepingdancer (4) #7

Egy kicsit spoileres a film ismertetése. Egyébként jó film.

2010-10-19 17:24:05 csabaga (4) #6

A Bardot-filmekel nem nagyon tudok mit kezdeni.Talán mert benne volt a szerződésében,filmenként háromszor levetkőzik.
Ez akkor izgalmas lehetett,de ma már semmit sem jelent.

2010-05-24 11:50:47 gerbence (1) #5

A főszereplőnőt tizenöt perc után agyon kellett volna verni egy lapáttal, akkor legalább lett volna katarzis.
Egy frigid picsa és néhány töketlen barom idegtépő szenvelgése, néhány nyolcvanas évekbeli depressziós magyar "művészfilm" előképe. Jaj, a Rendező Művész Úr nagyon ráérzett, milyen is a való élet. Kimódolt, mesterkélt, és booorzalmasan idegesítő.

2008-08-27 01:05:56 Paul Ricard (5) #4

Mestermű. Egyetlen felesleges képkocka sincs benne(sajnos, elég rövid :(), kiváló szereposztással, valamint csodás zenével és Coutard fényképezéssel, legalább kétszintű(de inkább több) jelentésréteggel. Egyben Godard egyik legszemélyesebb filmje, amibe életrajzi elemeket is belecsempészett és tőle a korábbi munkáiban megszokott cinizmus és könnyedség mellőzése további előnyére vált a Megvetésnek.
Míg a korai, kísérletező alkotásaira a "stílus győzelme a szubsztancia felett" a jellemző, addig a Megvetés talán az első igazán érett opusa , ahol ez a tendencia megfordul és a Bolond Pierrotban tetőzik leginkább az "üzenni akarás".(nem véletlen, hogy ez utóbbinak minden második mondata idézhető és telítettsége miatt elég nehezen emészthető első megtekintésre)

2007-01-27 00:41:39 ussr (3) #3

A magvetést? :) Hát, nem egy túlontúl érdekes film, az biztos.

2006-02-14 09:14:29 Daemiaen (5) #2

A mozi egyik kiemelkedő alkotása. Mindig is bírtam a film a filmben múvikat, de ez túltesz az összesen, ráadásul több jól sikerült jellemábrázolás is tarkítja A magvetést.

2005-08-28 20:50:09 Ivan/ (2) #1

Valami miatt ezzel a filmmel nem tudtam mit kezdeni. Egyszerűen fogalmazva idegesitett! A színészek pedig jók, a rendező se egy kis név (igaz ez az első film amit látok tőle) de valahogy mégse tudtam értékelni az összhatást. A gondom azzal volt, hogy a történet szimplán nem tudott felkavarni, mondhatni elégé untam, aztán erre ráadásul az elég gyakran felcsendülő számomra borzalmas filmzene is rátett még egy lapátal! Lehet, nem ezzel kellett volna kezdenem a Godard-el való ismerkedésemet?

3/10