Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Mindennapos bárkivel megtörténhet: nagyszerűen ábrázol Truffaut: itt főleg
A főszereplő meg maga sem tudja mit akar
nagyon kedves kis film ez!
A folyton kölcsönkérő figura sokak számára ismerős lehet a mindennapi életből...:)
Ismét teljesen kész vagyok. Truffaut olyan hatást tud kiváltani belőlem, hogy egyszerűen sikítok, de komolyan. Ha az egész filmben nem történt volna semmi, csak a főszereplő festette volna a virágokat -akár másfél órán keresztül is-, már akkor is mesteri lenne. Truffautról nekem mindig az jut eszembe, hogy életre kelti a hetvenes évekbeli képeslapokat. Kellemes helyszínek, profi színészek, nagyon komoly lélektani kérdések jelen esetben könnyed humorba csomagolva. És mindez megspékelve valami fűszerrel, amit nem tudok megfogalmazni, azt hiszem ez a film zseniálisan trüfós.
Volt egy jelenet, amitől rendesen elaléltam. Amikor a főszereplőnő a kis tanítványával hegedűórát tart. Egy ablak előtt vannak, hárman. Azok a színek, az a kép, azt hiszem ezt hívják művészetnek....
Azon gondolkoztam közben, milyen jó lenne, ha valaki a mai fiatal rendezők közül elkezdene Truffaut filmeket koppintani. Én örülnék neki. De szerintem senkinek nem menne, mert Ő egy utánozhatatlan egyéniség. Géniusz.
Az egyik legcsodálatosabb francia film, amit láttam. Egyfelől könnyed, másfelől dráma. A néző karakterétől függ, szerintem hangulati kérdés, hogy ki minek éli meg. Egy biztos, Truffaut a legnagyobb festő a rendezők közül. A színek fantasztikusak. Mindenkinek ajánlom.