Kádár (2009)

Apró nem csupán "a pártvezetés örökös tagja" volt, ő volt az egyetlen, aki 1949-70 között (szinte?) az összes kormánynak tagja volt.

A prömier megtörtént, rendbontás nélkül. Attól tartok, valóban inkább amolyan hatásvadász, Pesty-féle gerilla-filmről van szó, holott az "öregúr" többet érdemelne. Pert. Ha nem is a Magyar Köztársaság bírósága előtt - ugyan még ez sem késő -, de egy jól kérdező újságíró (egy magyar Frost) megizzaszthatná.

Pozsonyi út? Ha jól emlékszem, Aczél a Balzac utca és a Szent István park sarkán lakott - tényleg közel a Pozsonyi úthoz. Legalább nem kellett sokat sétálnia ahhoz, hogy átugorjon egy kis baráti beszélgetésre Major Tamáshoz, aki a mai Dunapark Kávéháznak is otthont adó Bauhaus-épületben élt. (Egykori híres szomszéd: Kéthly Anna).

-nem mára lett tervezve

Ezt jó, hogy leírtad, mert most beugrott egy több évvel ezelőtt olvasott írás Apró szelleméről, hogy inkább csak a "kispadot melegítette". Az utóbbi időkben néha cserbenhagy a memóriám. :) Igen, az egykori pozsonyi úti Appel nagy kár, hogy nem tudta befejezni memoirját, biztos lehetett volna belőle szemezgetni és következetesen szemöldököt felhúzni, de egy komoly mozi.. sajnos 20 év múlva se. Vagy majd a Vajna csinál egy láv sztori "cinema paradiso-t" a 100. évfordulók alkalmából, amibe beleszövi az egykori vörös titánokat, mint sarlós, kalapácsos Predátorok.:)

A Biszku-film (nyolcadik osztályban így neveztük a technika tanárt, mert kísértetiesen hasonlított a "hóhérra", olyan vérben forgó szemeket sem láttam azóta, mikor fülébe jutott a becenév;)) szintén várandós, de nem tudom mit reméljek. Fiatal alkotók, bízom benne, hogy nem ilyen HírTV-s gerilla-média, beletolom az arcba és kérjébocsánatot szinten lesz elkövetve, inkább ilyen David Frost-Richard Nixon stílben lenne az igazi, tele archív anyagokkal. Egyébként ennek a dokumentumfilmnek a prömierjét nem mára lett tervezve?

Apró Antal szerepét a Gyurcsány-házaspár miatt sokan eltúlozzák, és érdemtelenül misztifikálják. A maga nemében született másodvonalbeli vezető volt, akire ki lehetett osztani néhány, a korszakban ceremoniális jellegű tisztséget (sokáig ő volt az évente kétszer néhány napra összehívott Országgyűlés elnöke). Emlékezetessé és hírhedté leginkább a Rajk László temetésén, 1956. október 6-án elmondott beszéde tette, amelyből a "soha többé!" felkiáltást sokan idézték. Különlegessé tette őt az a képessége, hogy mindenkihez lojális volt, nem véletlenül érdemelte ki még életében a "pártvezetés örökös tagja" címet.

Ami Aczélt illeti, úgy vélem, ő a korszak legérdekesebb, egyúttal legtalányosabb, és - ha szabad így mondanom -, a maga nemében leginkább lenyűgöző figurája. Ezért is sajnálom, hogy a portréfilm olyan lett, amilyen.

Mellesleg, kíváncsian várom az "élő legenda" életéről forgatott film bemutatóját.

Az Aczél c. doku-ba anno belekezdtem, de nagyon azzal a filmmel sem tudtam mit kezdeni. kb. az is hasonló színvonalon kapálózik. Nem is értékeltem az adatlapján. Pedig engem talán az Ő személye érdekelne a legjobban, főleg, már abból az okból kifolyólag, hogy mindenhatónak számított a kultúra területén. Plusz még így eszembe jutott az Apró Antal is (mint bónusz játékos), de kíváncsiságomat nem kell túráztatnom annyira messzi földekre, ugyanis a Szemlőhegy utca 42. számú "házikóban" él egy-két lakos, akiknek biztos sikerülne csillapítaniuk érdeklődési szomjamat. :)

Az Aczél is harmatgyenge, holott olyan politikus volt ő, akit szintén nem tudunk sem kiköpni, sem lenyelni. A róla szóló dokumentumfilm is leginkább a lerágott csontok további rágására emlékeztet.

Én igazándiból még mindig egy profin elkészítettt nagyjátékfilmet várok, bár jómagam sem tudom, hogy mit képzeltem, amikor anno megláttam, hogy van ez a produktum és a kis bolond fejemben még olyan torz gondolatok mertek cikázni, azt remélve, hogy ez lesz az a dokumentumfilm, amiben végre tisztességesen, illetve nem kevésbé igényesen mutatják be az egykori főtitkár életét, pályafutását. Erre megint ez az Magyar Televízió szintű elavult, szocreál ákom-bákom végeredmény fogadott, amiből már így is csurig gyártottak és csak ha egy réteg akad, akik talán nagy jóindulattal rászánják magukat a megtekintéshez, mielőtt végképp csalódnának a műfajban. Ott van a "Poggyászunk, Kádár János", a "Kádár János utolsó beszéde", vagy mondjuk "A Kádár-korszak utolsó évtizede". Egyik sem éppen az érdeklődést fenntartó, magas szinten elkövetett projektek voltak. Marad a mentőöv, a jól bevált könyvek, persze azok is no comment.:S Most nem azt mondom, hogy egy PBS - The American Experience féle 3 órás marathoni műsort kovácsoljanak össze az alkotók, de legalább stílusban, szerkezetileg a modern korhoz mért szinthez előállított, tudásuknak megfelelő módon kidolgozott munkát nem nagyon vetnék meg. Plusz a többi egykori "elvtársakról" sem (ha már lúd, akkor legyen kövér), például egy dokumentum-sorozatot. Ideje lenne már nekiállni és végre előrukkolni velük, mert ez a keserédes abszurditás huszadrangú paródiájának régóta lekevert változata, szakmai szinten nem vezet semmilyen fejlődés irányába.