(500) Days of Summer (2009)

Pontosan 8 éve láttam (és szinte percre pontosan 8 éve kommenteltem), még lényegesen más élettapasztalattal és mindsettel - ha lehet ilyet mondani -, ez is kicsit az a kategória, mint a Before-filmek, minden életszakasz mást jelentéssel ruházza fel a filmet, másképp láttatja a karaktereket, a konfliktust, akár a finálét. Jó az ilyen élmény, és ilyenkor jó, hogy vissza tudom olvasni itt a régi kommenteket. Egyébként kiváló film, talán jobban tetszett, mint valaha. A zseniális soundtrackre se figyeltem fel annak idején, pedig bitang jó válogatás.

Semmi gond! Gyere el ma este Vapitire, ott kitomboljuk magunkat! :)

Hát nem tudom, szerintem azért vannak ezeknél félelmetesebb dolgok is.

Hát ez valami félelmetesen rossz film volt,félelmetesen rossz színészekkel...Basszus,nincsenek manapság feltörekvő tehetségek? A film nézhetetlenül unalmas és bántóan megjátszott. A pasitól a hideg futkosott a hátamon,biztos egy őskövület vagyok,akiknek még a férfias férfiak jönnek be,nem a nyáltól csepegő,őszinteséget hírből sem ismerő kukacok...hihetetlen mélységekbe szárnyalt a filmipar pár évtized alatt. A 90-es években még voltak mély és valamire tanító filmek,manapság már csak nagyítóval lehet ilyeneket keresni. Még félelmetesebb,hogy igény sincs rájuk :(

Már a főcímben sikeresen utalnak rá, hogy ez nem 1 szokványos, nyálas romkom lesz, hanem 1 sokkal formabontóbb, egyedibb hangulatú film. Így is lett, de ettől függetlenül a zsáner – részben – továbbra is romantikus.
Az alapszituáció teljesen modern és reális. Érdekesség, hogy itt a női főszereplő veti el az élethazugságokat, illetve ő mondja ki azokat az okosságokat, igazságokat, éles meglátásokat, amelyeket a valóéletben az intelligensebb palik szoktak. Tehát a mozi nem csak szakít a hiteltelen, életszerűtlen romkomokkal, hanem olyan dolgokra is rávilágít, amilyeneket a legtöbb hollywoodi stúdió szándékosan nem mer felvállalni (utoljára az alpári humorral operáló az A spanom csaja próbálkozott ilyesmivel).
De sajnos hiába az ütős, egyoldalú párkapcsolat- és elcseszett szerelem koncepció, az intellektuális, helyenként poénos dialógusok, a mély szenvedéstörténet, a nem lineáris, időben össze-vissza ugráló sztorivezetés, a kreatív képi megoldások, na meg a kiváló trackek, ha a cselekmény a kelleténél jóval többször fullad unalomba, és ha a végén hozzánk vágnak 1, az addig felépített filmtől teljesen idegen dupla csavart. Kár, hogy így zárták le, mert ez az alkotás simán elbírt volna 1 valóságosabb, vagy ha úgy tetszik, akkor 1 sokkal "woody allenesebb' befejezést.

Ez olyan férfiaknak szóló romantikus film, nem? Legalábbis nekem majdnem ez volt az első olyan film, amit ebbe a kategóriába raknék. Ugyanezt a témát általában altesti humorral fűszerezett romkom vígjátékokkal szokták nekünk tálalni. Van pár jó azok közül is, de ez teljesen más. JGL a lehető legjobb választás volt a szerepre, megvett kilóra.

[link]

Fantasztikus film. Fantasztikus zenei aláfestés. Sajnos fájóan valóságos történet. Egyik kedvenc filmem.

100%

Újra megnéztem, így bő 2 év után. Kicsit ijesztő belegondolni, hogy bizony anno mennyire satu voltam az ilyen jellegű dolgokhoz... 15 évesen. Anyám. :D
De most már hogy hasonló dolgokat éltem meg az elmúlt pár hónapban, eléggé bele tudtam élni magamat a sztoriba és mindenütt magamat láttam a srácban. Viszont ahhoz képest hogy eléggé át tudtam érezni a filmet, mégsem tudtam vele annyira azonosulni és hiába láttam a bemutatott kapcsolat valódiságát, valahogy csak kívülről szemléltem az egészet. 2 éve sokkal jobban tetszett.
A vége még mindig azt mondom hogy lehetne egy teljesen más végkifejlet. A mondanivalója sem nyerte el tetszésemet, szóval jó film ez. De messze az ötöstől, a négyes közepén táncol.

Rád mindig érdemes volt hallgatni.

Én megmondtam, hogy tetszeni fog :)

Hatos.

A váz az ugyan egy szimpla romantikus sztori, de szerencsére a készítők nem akartak sablonfilmet csinálni: időfelbontás, remek képi világ, intelligens humor, intertextualitás, jópár egyedi ötlet és még egy finom csattanóra is futotta a végén.

Hiába "alap" a mondanivaló, mi emberek mégis mindig elfelejtjük azt, hogyattól még mert jól érezzük magunkat valakivel vagy közös az érdeklődésünk az nem jelent semmit. A szerelem nem racionalizálható, vagy érzed azt a bizonyos érzést az első pillanattól vagy nem.
A film számomra abszolút élet szagú, ne várjon senki hatalmas izgalmakat, elvont világot, egyszerűen képzelje el a saját átlagos életét, a saját átlagos problémáival ami neki mégis olyan sokat jelent mindezek ellenére.

A hármast adókkal tökéletesen egyetértek. A film igen szimpla mondanivalóját nem adja el az a pár újszerű ötlet, ami tényleg jó (képzelet/valóság), nem tud elbűvölni az a varázsszó, hogy ez egy MÁSMILYEN film a szerelemről. Egymondatos sztorit ad el nekünk, ráadásul olyat, ami egy az élet kopott közhelyei közül. A boldog befejezés az egészet le is nyomja jó mélyre a torkodon, hadd érezd, hogy nem kell búsulni egy fehérnép miatt, hisz jön a másik, az igazi.
A zenére felkaptam a fejem, jó érzékkel válogatták.
A film összességében nem rossz, de már csak a borzalmasan ellenszenves női főkarakter miatt sem nevezném szépnek.
Több szellemesség négyesre tornászta volna nálam a filmet.

Egy sztori, mintha az élet írta volna. A legtöbb párkapcsolatban így van: van, aki szeret és van, akit szeretnek. Ès milyen igaz: érzelmekre nincs garancia! Mégis úgy érzem, a rendezö valami nagyon nagyot akart alkotni, mégsem érintett túl mélyen a film.

"És a legszebb az benne, hogy tök egyszerű a film, mégis annyira megragad."
Mint a Before Sunrise. (ez lemaradt.)

Nálam is mindenképp zseniális és úgy, hogy már meg vn aludva a film, simán kap egy 98-ast. És lehet, hogy csak azért, mert velem még nem esett meg ilyen. Nekem is lehet ismerős majd később.
És a legszebb az benne, hogy tök egyszerű a film, mégis annyira megragad.

Nem értem miért. Mikor JGL a végén a kamerába mosolyog, én együtt mosolyogtam vele. Mondjuk a film élvezeti faktorát nagyban növelte nálam, hogy hasonló dolgok mind megestek velem is (a karaoke nem), és egykét szituáció, sőt szöveg is fájdalmasan ismerős volt.
Amúgy a film a kivitelezése miatt egyértelműen zseniális, nálam semmilyen lentebb említett negatívum nem húzza le róla. Ezt főleg az erősíti meg bennem, hogy ezt a filmet érzésre is zseniálisra értékelném, nem csak racionálisan.

A hatás ellenkező, mint a Before Sunrise-nál. Ott felüdülve, boldogan álltam fel a tévé elől. Itt szomorúan és icsit csalódottan, de ugyanakkor elégedetten.
A kapcsolat szabályait és folyamatát csodálatosan kivesézik. A leépülést és a forsulópontot, amikor eltűnik a rószaszín felhő és amikor újra előjön a lehetőség, az igyekezet. Ami ebben nem tetszett: Tomnak mindégig Summer volt a szerelme és nem ábárndult ki belőle. A legjobb lett volna, ha ő is (hacsak egy kicsit is) megfogyatkozik a Summer iránti szerelemből.
Ilyenkor gyorsan meg kell állnom. Hé, ez így volt jó! És a szomorú vég gyönyörű, de ugyanakkor sajnáltam, hogy megismertük az újabb 500-ast.

Aludnom kell erre, mert sok mindent mond, sok mindenre rátapint. Remek színészekkel. Hogy 90, 95 vagy esetleg 100-os ötös lesz? Azt majd holnapig eldöntöm.

Mit is mondjak, pont a Before Sunrise-ra mondani azt, hogy a szereplők nem természetesek, hát nézzük már megint kikent, kifent Julie Delpy és Ethan Hawke, a cuccuk is a legutolsó párizsi divatot idézi:



Egyébként meg nem a természetességet róttam fel a két főszereplőn, hanem, hogy semmilyen kisugárzásuk nincs, annyira nem kiemelkedők a vásznon. Nem érdekel, hogy szép vagy sem, tőlem lehet akár ronda is, de egy színész igenis töltse be a teret nem csak fizikailag, érdekeljen, hogy mit fog művelni a következő percben. Itt nem ez történt, és ez a két főszereplő hibája. De innentől kezdve fölösleges ezt tovább folytatni, szerinted van kisugárzásuk, szerintem meg nincs egyáltalán.

Nem akarok meggyőzni senkit, de szerintem ebben a filmben épphogy van kisugárzásuk a szereplőknek, ami nem olyan erőltetett módon jön elő, mint például a Before Sunrise-ban, ahol csak szépelgésből áll az egész. Itt legalább adtak a természetességre.

Joseph Gordon-Levitt egy kiváló, karakteres fiatal színész, elég megnézni az 50/50-ben vagy a Hesherben, Zooey Deschanel-ről nem tudnám elmondani, hogy valami kimagasló színésznő lenne, de a szépsége elég feltűnő, véletlenül sincs "átlagos feje", mondjuk erről már mással is vitáztam, aki szerint Zooey nem szép egyáltalán, ízlés dolga, én csípem a csajt :), komoly drámai szerepet nem osztanék rá, de ilyen jó értelemben limonádéban abszolút jó.
Amúgy meg pont jó, hogy nem egy kigyúrt sármőrt és egy nehéz bombázót választottak a főszerepekre, így sokkal emberibb az egész, könnyebb az ilyen figurákkal szimpatizálni.

Voltunk két ágtól fosztott hulló falevél,
egymáshoz sodort a szeszélyes szél
repültünk összefonódva pár pillanatra,
kábultan lét-álomtól, vágyott magasba.

De jött újabb fuvallat, nem várt fordulat
gyönyörű varázs hirtelen megszakadt,
pörgő levéllényed lebbenve tova szállt,
az enyém: Kőre zuhanva várja a halált.

Amikor véget ért a film, valamiért ez a kis nyolc soros jutott eszembe, hiszen ki ne érzett volna már hasonlót, amikor egy kapcsolata zátonyra fut, vagy egy be nem teljesült szerelmet megél. Az ember olyankor nem találja a helyét, szenved, nem érdeklik azok a dolgok, amik a normális hétköznapokban amúgy igen, és talán olyan dolgokat tesz, és olyan dolgokra jön rá, amikre egyébként nem. Hiszen a szerelem olyan valami, ami képes az embert az egekig emelni, de képes végtelen szenvedést is okozni. Az emberi élet legfurcsább, legmeglepőbb érzése.
Nem is csoda, hogy milliónyi film készül erről az érzésről. Az viszont annál is inkább, hogy néha sikerül olyan alkotást letenni az asztalra, ami mellőzi a tucat és sablon romantikus/szerelmes/párkapcsolatos filmek ezerszer elcsépelt közhelyeit. Sajnos valóban nagyon ritka ez, hiszen a legtöbb ilyen kis limonádé film egy kaptafára készül, és ha megnézel 2-3 ilyen filmet, két hét múlva már nem tudod mi volt köztük a különbség, annyira semmitmondóak, ugyan azokat a panelokat és sablonokat felhasználó filmek.
De néha betoppan egy ilyen film, mint kis írásom tárgya is, amelyik merőben szakít ezeknek a filmeknek a sablonjaival, mer más lenni, mer újat mutatni. És nem mellesleg mer komolyabb lenni, ahol nem sztereotip sablonokat látunk. Eleve már maga a helyzet szokatlan, hogy itt nem a nő az, aki vívódik, aki nem tudja mit akar, vagy mit nem akar, hanem a férfi. Mert a lány tudja, mit nem akar: elkötelezni magát a srác mellett és legfeljebb jól érezni magát, mást nem. No de a srác halálosan szerelmes, és mivel ugye a srác szemszögéből látjuk a dolgokat, így aztán felváltva láthatjuk a szép és boldog napjait, de a végtelen szenvedését is. Eleve ez a váltogatás jót tesz a filmnek, és nagyon okosan van szerkesztve. Mert bár látszólag csak úgy csapong a film a boldog és a boldogtalan korszakok közt, ha odafigyelünk rá, ezek a váltások mindig az előzőre reflektálnak. Azaz ha figyelmesen nézünk, láthatjuk, hogy a boldogtalan korszak eljövetelét már a kezdeti boldog korszak magában hordozza. Hiszen a lány egyértelműen megmondja, mit nem akar, és bármilyen furcsa-de éppen ezért életszerű-ragaszkodik is ehhez. Hiába nyílik meg a srác előtt, hiába engedi belépni az életébe, mint eddig senkit sem, a függetlenségét akkor sem adja fel, nem engedi elvenni ezt.
A filmnek egyébként pont az az egyik legnagyobb erőssége, hogy nagyon realista, nagyon életszerű. Mert Tom sorsa nem rózsaszín fellegekből áll meg az ezerszer elunt happy endből, hanem a boldogság utáni gyötrelemből is bőven kijut neki. Summer pedig tartva magát ahhoz, hogy nem akarja elkötelezni magát, tulajdonképpen szarik Tom fejére. Teszi, amihez kedve van, jól érzi magát, de egy percig sem kételkedhetünk benne, hogy ő rángatja pórázon Tomot, és ő diktálja a kapcsolat alakulását. És amikor már beleun, vagy túlságosan is tehernek érzi Tom szerelmét, egy laza mozdulattal kivágja a kukába, ismét csak leszarva a másikat.
De hát pontosan ez az, amiért működik a film, és ez az,a mi miatt ez nem az a sablonos film,a mit ezerszer láttál. Nem mellesleg például zseniális az is, hogy bizonyos jeleneteknél a rendező osztott képernyőt rak elénk, ahol az egyik felén látjuk Tom hogyan képzeli el az adott eseményt, a másik felén meg látjuk, valójában mi is történik. Nagyszerű ötlet, és remekül működik. De igazából ebben a filmben minden remekül működik. Ott van a két főszereplő például. Két átlag ember, egyéni problémákkal, amikkel bárki azonosulni tud. Ráadásul az őket alakító színészek is nagyszerűen játszanak, pontosan azért nagyszerűek, mert a film nézése közben elhiszem azt, amit éreznek, és nem csak hallom, mert mondják. Alakításuk természetes, mindenféle mesterkéltségtől mentes.
Aztán ott van a film zenéje, ami tényleg remekül lett összeválogatva. Remek dalok csendülnek fel, és mindig az adott helyzetnek, Tom hangulatának megfelelő zenék. Igen, mondjon akárki akár mit, bizony ehhez is nagy tehetség kell, hogy a megfelelő zenei aláfestést összeválogassák. De egyébként Webb egész munkája sziporkázik az intelligenciától, a film felépítésétől kezdve a párbeszédeken és a humoros jeleneteken át a narrációig.
Ahogy írtam az írásom elején, a szakítás, vagy a be nem teljesült szerelem borzalmas tud lenni. Ez a film remekül ábrázolja ezt, de nem csak ezt! Webb filmjén el lehet gondolkodni, mert elgondolkodtat, és mert az egész témát más megközelítéssel tálalja elénk, feledhetetlen.
Ha szereted az emberi érzésekkel, párkapcsolatokkal, szakítással tehát magával az emberi élettel foglalkozó filmeket, de unod az elcsépelt, szájbarágós, happy endes, újat mutatni nem tudó mai giccshalmazokat, ez a te filmed!
Nagyszerű munka, stílusában kiemelkedő.

Ezek a legújabb szerelemről szóló filmeket úgy látszik nem nekem találták ki. Az Egyszer számomra borzasztó volt, az 500 nap nyár már jobb, de ez sem egy világmegváltás. Bevallom az első harmadát kifejezetten jónak tartottam, időbeli síkok váltakozása, finom humor, tényleg rendben volt. De aztán, ami a film előnye, átmegy aztán a hátrányába, egy idő után az idősíkok váltakozása már önismétlésbe megy át, csak a srác szenvelgéseit látjuk, nem sikerült fenntartania az érdeklődésemet. Egy kivétel van, a képzelet-valóság mező kettéosztásának jelenete, ami tényleg szellemes megoldás.

További probléma a két főszereplő, nem csupán kétségbeejtően átlagos fejük van, de olyan, de olyan szinten nincs kisugárzásuk, hogy az már fájó. Ez nem szépség kérdése, ezt a fajta kisugárzás dolgot nem lehet nagyon egzakt módon kifejezni, de ha nincs a vásznon semmilyen formában, az nagyon fájó tud lenni. Itt is ez van: Joseph Gordon-Levitt már a Kulcsfigurában, Zooey Deschanel pedig Az eseményben is sótlan volt, de hát egy krimi/akció/katasztrófa filmnél még annyira ez nem feltűnő, de egy alapvetően a párbeszédekre épülő, kevés szereplőt mozgató szerelemes filmben ez már nagyon kilátszik.

Egy hármasra futotta nekem, sajnálom.

Régen adtam már ekkora ötöst!! Bravo!!!

Olyan szomorú ez...

Kései korrigálás: bocsánat, Charlie Wilson helyett Charlie Bartlett-re gondoltam.

a film alapján úgy tűnik pedig, hogy amíg szerelmes az ember, addig sorsnak hívja, amit egyébként véletlennek. :) hogy mi van, vagy mi nincs, az szerintem csak szóhasználat, lelkialkat, hozzáállás kérdése. éppen erről (is) szól ez a film nekem.

Pedig olyan, hogy sors nincs! Minden véletlenek sorozata csupán.

azért az "vicces", hogy ahogy valaki szerelmes lesz (az elején a fiú, a végén a lány), egyből hinni kezd a sorsban, előtte / utána meg csak véletlenek vannak? érdekes dolog ez. :)

500 nap nyár 500 szavazatig volt hitelesítve. És jött az 501. :D

Sok helyen hallottam az Annie Hall-hoz és egyéb klasszikusokhoz hasonlítani ezt a filmet, és valami erőltetett párhuzamot lehet is vonni közéjük (leginkább azt, hogy onnan, khm, merítettek az alkotók), ám van egy óriási külöbség, ami miatt inkább a Charlie Wilsonnal vagy a Kótyagos szerelemmel tudnám rokonítani. Ebből a filmből is hiányzik - a laza szerkesztés, szimpatikus hétköznapiság és itt-ott tagadhatatlanul megjelenő (vizuális vagy épp szövegi) szellemesség mellől - egy fontos összetevő. A humor.
Ami nélkül menthetetlenül leül, ellaposodik és szenvelgőssé válik a film, és bár néhányszor el lehet rajta mosolyodni, ez nagyon kevés ahhoz, hogy azt érezzem, érdemes volt végignézni. Pláne azt, hogy érdemes lenne mégegyszer.
Így a jópofa képi ötletek ellenére is csak halvány, erőtlen próbálkozás marad. A poénokat inkább csak értjük, mintsem hogy nevetnénk rajtuk, a nagy szerelem is inkább csak ki van mondva, mint hogy éreznénk, szóval az egész olyan alibi.

500 nap nyár
500 szavazat :)

Lehet, hogy nem pont a legjobbkor, de úgy érzem nemsokára előveszem ezt a filmet újra, és megnézem. Csak most majd egyedül. :(

Szerintem a személyes élményektől is függ,mint minden film. A vége pozitív,persze,de egyébként maga a sztori számomra végtelenül szomorú,pedig voltam már mindkét szereplő helyében.Talán pont ezért az. Ezért tetszik,mert nem szirupos giccs,hanem igazi,reális történet :)

Akárhogy is,de szerencsés flótás ez a Tom, mert a vége abszolut happy end:

Az állásinterjún megismert csajszi (Autumn) klasszissal jobban néz ki, mint az elöző szerelme.
Sőt talán még kedvesebb is.

Megnéztem harmadjára és igen. Ez eszméletlenül jó film. Nem is gondolkodom az ötösön. Elbeszélésmód, szereplők, dalok, képek mind mind.

Akkor velem lehet a baj, mert sztem az összképet, na meg a befejezést tekintve egyáltalán nem szomorú, sőt engem inkább pozitív energiával tölt fel ez a film.

Magyarázatnak még annyit,hogy a 2009-es véleményem óta megnéztem még párszor és 5ösre változott a véleményem is.Szóval az sem mindegy,milyen lelki állapotban ül neki az ember..

Igen,nekem is nagyon sokan mondták,hogy nem jó,mert szomorú...És? Akkor már nem is lehet valami jó szerelmi történet? Nem csak az nyújthat élményt,aminek happy end az eleje is és a vége is. Ez a film inkább a realitásról szól,amit lehet,hogy azok,akiknek nem volt még szerencséjük a szerelemhez,nem éltek át..Másra nem tudom fogni a nemtetszést és a lepontozást.

Most már biztos vagyok benne, hogy Barbinek Pétert az Isten is narrátornak teremtette.

Mindezt azokra értettem, akiknek a hozzászólásaiból egyértelműen kiviláglik az ostobaságuk (ez a port.hu-ra meg egyéb oldalakra jellemző), amúgy természetesen véleményszabadság van, ezt én se kérdőjelezem meg, sőt értelmes érvekkel alátámasztott, megfontolandó ellenvéleményeket mindig szívesen olvasok.

Egyetértek, de az önmegvalósításról: kimondva tényleg közhelyesnek tűnik, de szerintem kell az egyensúlyhoz,
mert e nélkül nem lenne semmi változás Tom életében (a Summerrel való kapcsolat tapasztalatán kívül:), így meg kevésbé lehangolóbb (nem mintha a film egésze bármilyen szinten is lehangoló volna), mintha a végén is ugyanott csücsülne az üdvözlőlapok között. Korábban volt szó a felnőtté válásról, és szerintem ez is annak a része. Szerves része a filmnek.
Én legalábbis így látom.

Én elég nagyot csalódtam benne. Nem akarok "ork" lenni, de nekem semekkora élményt nem nyújtott.

Úristen, véletlenül beleolvastam ncore-on a filmhez írt kommentekbe (hupsz most lebuktam, hogy én ilyen oldalakat látogatok :)), egyszerűen sírhatnékom támadt. Most értettem meg igazán, hogy miért nem jutott el ez a film nálunk a mozikba, ilyen csőcseléknek (bár bocsánat a kifejezésért), ami itthon van tényleg nem való, csak a Fűrész kell meg a Transformers, mást nem is érdemes behozni...
Nem is az ott gond, hogy a többség nem tetszését fejezi ki, hanem amilyen "szofisztikált" módon teszik, az sok mindent elárul arról a szellemi nihilről, ami a fejekben lakozik. Még szerencse, hogy létezik a KT, mert tényleg becsavarodnék, ha mindenhol ilyen orkok hozzászólásait kellene olvasnom.

Nagyon hangulatos film, egyedi megvilágításba helyezi a dolgokat.
De a címet hogy fordíthatták le ilyen bénán...

Nem tudtál volna rá szavazni, mert nem adták nálunk moziban, Marc Webb következő filmje pedig a Pókember 4. lesz. :)

Szavaztam volna rá a Vapitin, ha előbb látom. Azt hiszem ez mindent elmond. Várom Marc Webb következő filmjét.

Eszméletlen jól össze van rakva. Nekem az a fura érzésem támadt mintha valami álomvilágban játszódna de legalábbis nem a jelenben, annyira hogy a nintendo wiiii már zavarólag hatott :)
Na és az a várakozás/valóság jelenet.. ..zseniális, megfogott!

Eszméletlen nagy film. Durván meglepődtem rajta mennyire más és hogy még rendesen élvezem is. Élmény! Végig fentartja a kiszámíthatatlanságát és meglepő vége van. Ilyent sem látni sokat:

Happy end is, meg nem is iszonyat jól összerakva.

Szinte majdnem tökéletes! Jó, hogy rábukkantam, Zooey Deschanel filmjeit böngészve felkeltette az érdeklődésem, ráadásul olyan jókat írtatok róla...
Különleges hangulata van, kerüli a giccset, és nagyon tetszett az időben való ugrálás,
főleg, hogy a legelső kép után (a jegygyűrűs Summer és Tom ülnek a padon) végig azt hittem, hogy a szakításnak kettőjük eljegyzése lesz a vége. És mégsem.
Tetszett a soundtrack, a táncos jelenet az utcán (még ha kicsit túlzás volt is), és volt benne pár jó poén :)
Az idén látott romantikusok közül eddig ez a legjobb.

eléggé hármashatáron mozog ez a film, az eleje szempontjából, amit aztán a végére behoz valamennyire. de sajna a kezdet annyira lapos, hogy rátelepszik az egész műre, és az sem pozitív annyira, h pár jelenetet csak a soundtrack vitt el :( kicsit csalódtam a nagy hype miatt

Nagyon-nagyon közel az ötöshöz, sok zseniális pillanattal (mint az említett partijelenet a várakozás és a valóság kontrasztjával, ÉS a világ kifakulása utána, nameg a záróképek), remek alakításokkal, de sajnos pár bosszantó negatívummal is:
- a szuperérett trendi kishúg
- a film többi részéhez képest félelmetesen lapos kiborulás a munkahelyen
- a kapcsolatból kinövő marhanagy önmegvalósítás
Kár ezekért, de így is nagy élmény.

Sőt, többször is kijelenti, hogy nem akar semmi komolyat. Amire a srác, egyre kevésbé lelkesen, de mindig rábólint. Szerintem itt mindketten egy klasszikus hibába csúsztak bele, amiért egyformán felelősek (vagy nem felelősek):
- a csaj belement, hogy semmi komoly, pedig várható volt, hogy a srác beleszeret
- a srác belement, hogy semmi komoly, pedig várható volt, hogy beleszeret
Lehet mondani, hogy a csaj kihasználta a srácot, lelkileg, szexuálisan, minden téren. De ugyanígy igaz az is, hogy a srác meg önsorsrontó, amiért belemegy egy ilyen viszonyba, és nem tisztázza rögtön az elején, hogy vagy komoly vagy semmi.

Az idősíkok összekeverésének nem csak az az értelme, hogy látjuk őket külön meg együtt. Hanem, hogy még az együttlétüket is kétféleképp látjuk: amikor csak a jót látja a srác, meg amikor észreveszi a rosszat is (pl a lemezboltban, amikor mutatja neki Ringot, amire a csaj mosolyog, aztán később kiderül, hogy ez már nem boldog mosoly).

Nem tudtam eldönteni, mi spoiler, mi nem, ezért lett inkább minden az. Amúgy sem hasznos sokat olvasni egy filmről, mielőtt megnézi az ember. :-)

Zooey Deschanel és Regina Spektor egy filmben, tökéletes leosztás (oké, utóbbi hölgynek csak a hangja, de az elég is).
Nem éreztem, hogy kellett volna ide valami nagy fordulat, vagy szentimentális egymásraborulás. Igen, egy kicsit fura a történet, de épp ez benn a finom, ahogy azt egy hasonló független filmtől elvárnánk. Az 5öst talán épp nem üti meg, de erősen oda konvergál.

Nekem hangulatában nagyon hasonlít a Pop, csajok satöbbire. Legalábbis a könyvre, mivel a film az igen gyatra volt.

Nem hinném, mert így egyszerre látod őket együtt és a fickót egyedül szenvedni. És ha jól megfigyeled, a lány soha nem mondta, hogy komoly dolgot akar. Először a csávó sem, de aztán később már igen.

Tulajdonképpen belegondolva nem is tudom, hogy miért gondoltam másra. :) Csak a szerkezet adta magát, hogy krimiszerűen tekintsek rá, és azt hittem, hogy a jelenetek azért vannak így elrendezve, hogy a jövőbeli események oka a múltbeliekből kiderüljön. Aztán nem derült ki semmi, és csalódott lettem, mert így meg úgy tűnik, hogy a jelenetek random lettek egymás után pakolgatva.
Azt hiszem az a bajom, hogy ez a sztori így túl egyszerű, és ha az idősíkok váltogatásának nincs jelentősége, akkor felesleges, és így átverés.

Ok, ez elfogadható, de akkor meg továbbra is ellenszenves marad, hogy játszott vele, aztán meg nem volt hajlandó rendesen megbeszélni, csak a legvégén.

Szerintem még tizedmásodpercre is azonos. :)

Na, ezt egyszerre mondtuk:)

Semmit. Summer egész egyszerűen nem volt belé szerelmes.

Semmit, de ha nem érzi azt, akkor nem érzi azt. Ilyen a szerelem. Ez benne a zseniális.

Igen ez megvan. De ez nekem még így is túl homályos, és nincs megindokolva, hogy miért, vagyis hogy a srác mit csinált rosszul.

Semmi értelmeset?

A más házas Summer beszélget a csávóval:
Summer Finn: Egy nap felébredtem, és tudtam.
Tom Hansen: Mit tudtál?
Summer Finn: Azt, amiben veled soha nem voltam biztos.

Mi ez, ha nem válóok?

Úgy látszik azon kevesek közé tartozom, akiknek nem jött be a film. Ennek legfőbb oka, hogy Zooey karaktere számomra valami hihetetlen ellenszenves volt. A másik, hogy az idősíkok variálása érdektelenné tette az egészet. Szerintem itt nem spoiler (mivel akkor a cím is az), de azért kiteszem:
Az elején lehetett tudni a lány kib*szik a sráccal, ráadásul semmi értelmes indokot nem tud mondani, hogy miért. Innentől nem igazán érdekelt hogyan jönnek össze. A miértek meg nem derültek ki.
A film hangulatában még lenne valami, de ez a sztori olyan semmilyen. Sokat elmond azt hiszem, hogy a srác és a húga beszélgetései tetszettek a legjobban. Ilyenkor már régen rossz a helyzet.

A legminőségibb romantikus film a Once óta. Mivel már sokan elmondtak sok mindent, nem írom le én is, úgyhogy csak ennyi: távolról is hatalmas pacsi annak, aki összeválogatta a betétdalokat. Legalább annyira elsőosztályú munka, mint amit Scott Neustadter, Michael H. Weber, Marc Webb, Joseph Gordon-Levitt és Zooey Deschanel végzett.

Pontosabban a srác várakozásait és a valóságot látjuk. De valóban a legjobb jelenet a filmben (vigyázat, spoileres).

A nekem legszebben tetsző jelenet, amikor ketté van osztva a kép és látjuk amit a srác gondol és ami történik. A lány nagyszerűt alakít benne. Vannak benne nagyon szép jelentek.

kár, hogy nem lehet vapitira jelölni...

"Ez nem egy szerelmi történet, hanem egy történet a szerelemről." - figyelmeztet a narrátor. Való igaz, és nehéz spoiler nélkül részleteznem, szerintem mit takar ez. Tom Hansen történetének zárásakor ugyanis senki ne várja a lelki-szerelmi nehézségek leküzdéséért járó napfényes románcteljességet. Úgy gondolom, az (500) Days of Summer inkább arról regél, milyen az, mikor egy szerelmi ügyekben járatlan fiatalember átesik a hullámhegyeken és a hullámvölgyeken is, hogy aztán tele tudja szívni a mellét és tovább tudjon menni a lamúr ösvényén. Én ezt a választ tudom adni arra a talányra (ha az-e egyáltalán), miért egy Autumn nevű lányba botlik végül a srác. Véleményem szerint szándékos ez az évszak-metafora: Csak nem azt sugalmazza Webb a nyitott véggel, hogy lehet, ő is csak egy újabb állomás a Nagy Ő-ig? Egyedül a túlságosan koravén kishúg zavart, de ő sem számottevően.

Ez a film egész egyszerűen valami szenzációs, számomra az év meglepetése. Még örömtelibb, hogy mostanság egyre több elsőfilmes robban be rutinos rendezőket megszégyenítően friss, szellemes alkotásokkal. Nagy taps, meghajlás Warc Webb előtt, ennyi sziporkázó ötletet rég láttam egy műbe sűrítve, szinte nem is akad gyenge jelenet, remek tempóban sodor magával a film. Ha valamit picit hiányoltam az talán néhány hosszabb lélegzetű, drámaibb dialógus, bár lehet épp ezt a légies könnyedségét veszítette volna el a film, ami nagy erénye.
a magyar filmforgalmazás újabb nagy szégyene, hogy ez a kiváló alkotás nem kerülhetett mozikba, nem is értem az okokat, egyáltalán nem egy rétegfilmről beszélünk, amit nagy kockázat lenne behozni, sztem egy bárki számára szerethető, élvezhető alkotás. Kár, hogy "nagy" nevekkel nálunk a szart is el lehet adni, itthon kevésbé ismert színészekkel viszont esélytelen a moziba vonzani a nézőt, ha minőségi a film, ha nem...

Óh, a nevek pedig erősen szimbolikusak főleg az utolsó 5 perc ősze mely tavaszt hoz valakinek. :)

500 'nyári' nap:

Igazi feel good drama (feelgram :D )film ez, jó párszor azt veszi észre az ember hogy most ettől vagy attól a jelenettől milyen jó érzés fogta el. Sokszor realistább érzés fogja és amikor e romantikus film drámaibb oldalát mutatja. Hála az égnek nem egy átlagos amerikai spanom a csajom féle undormánnyal van dolgunk. Igazi egyedi látásmódú és művészibb elemekkel tarkított alkotással leszünk gazdagabbak ha megtekintjük. Az 500-as számláló ötletes és praktikus és jól szemléltet, az időben ide-oda ugrálás néha már furcsa de hát ennek is fontos szerepe van a filmben. A fényképezés és a látványbeli trükkök nagyon szépek lettek. A jeleneteket kísérő ZENE pedig maga a gyönyör jó kis dalválogatást szereztek a film alá. Meg is hallgatom majd a soundtracket. Hangulat mindennek felett és tényleg, olykor keserű olykor vidám olykor valósszerű az amit kapunk. Egyedüli bajom hogy néha azért lelassul a tempó olykor vágtam volna belőle , a mellékszereplők meg eltünedeznek csak szinte töltelékkarakterek. Végülis a lényeg a 2 főszereplőn van a Nő-n és a Férfi-n és döntéseinken.
A narrátor és úgy maga az egész film végére pedig elmondja a tanulságot is ha valaki nem értené, szerencsére nem szájba rágva de nem is szürreális alapokon. Joseph Gordon-Levitt még sokra viheti jól alakít, az Inception-ban is szerepel majd és sokan Joker utódnak is suttogják. (hangra és külsőre James McAvoy-Heath Ledger keverék :) )
Deschanel meg cuki mint mindig de semmi plusz.
Nagy kár hogy a magyar toplistákon ezentúl is csak a Spanom csaja szerű filmek foglalják majd el a top1-et és nem egy ilyen filmecske pl. :(
Szép dvd-s utóéletet kívánok hát e filmnek.

80%

Nem vagyok a letöltés híve,dehát ha nincs mit tenni...

Szóval. Csupa jót hallottam róla,van aki ódákat zeng (lsd alább). Nekem ennyire azért nem jött be. Zavart az időben ugrálás,ami csak az én személyes problémám,nem kedvelem,ha ilyen sűrűn változik az idő.
Aztán néha vontatott volt,mármint nálam már rossz jel ha lenyomom a stop gombot és lemegyek teát csinálni.
Emellett az egy pozitívum,hogy életszerű,legalábbis életében egyszer mindenki belekerül vagy a fiú vagy a lány szerepébe, és nem egy olyan romantikus drámát raknak elénk,ami csak a vásznon állja meg a helyét,de a valóságban nem.
A soundtrack nagyon jó,külön is hallgatható,sőt.

Összességében ennyi,egy próbát megért,de nem fogom újranézni és a kedvenc filmem sem lesz.

Regota vartam h bekeruljon az adatbazisba ez a film, meg nyaron losangelesi bemutoton volt szerencsem latni, Zooey az egyik nagy szerelemem (Natalie remelem nem veszed zokon:) tehat nem is volt kerdeses h megnezem e, az Joseph Gordon Leivitt-el a Manic utan ujra egyut jatszanak, kulon csemegenek igerkezett.
A film az elso percektol fogva -a narracionak koszonhetoen- olyan erdekes, (puha, lagy) hangulatba sodort ami Amelie cs.e-hez hasonlo, elvarazsolt vilagba szippantota a nezoket. elso perctol az utolsoeg elvezetes, jol megkomponalt, film, az a kategoria, ami mindenki kedvence :) soundtrack, zsenialis, helyben megvettem a cdt :)
az h otthon miert nem forgalmazzak, promozzak nem tudom, LA tele volt a plakatokkal, pedig akkor ment Hangover , HarryPotter25, trenasformers is, most itt Israelben is tele van, vele az osszes buszmegallo, ucai plakatok, bongoeszok,(facebook is) szoval ugy nezki csak otthon nem minositetek rentabilisnak , de hat mint tudjuk minoseg nem jar kezenfogva a profittal, es ha a szakemberek ugy iteltek meg h MO/n nem mozgatna meg a baratokkozton hizlalkt tomegeket akkor az minden bizonnyal igy van, marad hat a Crank 2, Baruch Hasem van torrent !...
Dayw

Én ezen egyáltalán nem lepődök meg, bár a The Ugly Truth nekem kifejezetten tetszett, a Couples Retreat-ről meg olyan sok rosszat hallottam, hogy moziban tuti nem nézem meg. Sokszor nem értem a forgalmazókat, ilyen és ehhez hasonló gyöngyszemeket vétek csak DVD-megjelenésre kárhoztatni (a mai napig morcos vagyok a The Fountain, a The New World és a Hustle & Flow mozis mellőzése miatt).

Ez nem egy szokványos szerelmes film, hanem egy film a szerelemről (ezt a narrátor is jól megmondja, tessék hinni neki) egy szomorú bohóc tolmácsolásában. Scott Neustadter és Michael H. Weber az utóbbi évek egyik legfrissebb és legjobban megírt forgatókönyvével lepnek meg (The Pink Panther 2 után), Jospeh Gordon-Levitt ismét bebizonyította, hogy generációjának egyik legjobb színésze (Ben Foster és Ryan Gosling mellett), Zooey Deschanel megint egy furcsa lányt játszik (még egy ilyen szerep és akkor már nem fogom szeretni), a soundtrack hibátlan, a rendezés pedig kifogástalan (annyi apró kis finomság van benne, hogy öröm nézni). Imádom, imádom, imádom.

szerintem tavasszal... de megesküdni nem mernék rá: a hasonló kaliberű WAITRESS-re is évek óta várok. :(

már nagyon rég' néztem letöltött filmet, de most nagyon erős a kísértés. :S dvd-n mikor várható?

egyébként egy ideig szerepelt az intercom tervei között A NYÁR NAPJAI címmel, aztán egyszer csak hangtalanul eltűnt.

hát persze. nálunk csak a THE UGLY TRUTH és COUPLES RETREAT szintű szemeteknek és az érfevágós európai nyalánkságoknak van esélyük. a két kaszt között óriási, üresen tátongó szakadék...

még csak a soundtracket hallgatom, de nem finoman szólva nem az a kifejezetten szar darab.

Nagy kár érte... Pedig végre valami újszerű, nem egy szokványos csöpögős romantikus szar, aminél már az elején tudod, hogy végződik. Csak azt nem tudom, hogy Joseph Gordon-Levitt hogy mehetett bele a (500) Days of Summerrel egy időben a Killshotba...

Úgy látszik, ezt a filmet beoltották a magyar mozihálózat ellen. :-)

Gyönyörű. Le a kalappal, őszintén.