Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
A vége rányomja a bélyegét az egész filmre.
Csak nézegettem, honnan szedték össze a történetet...
Bedford incidens, Das Boot, Dr. Strangelove..., Zendülés a Caine hadihajón...
A kutya teljesen felesleges, akárcsak a Lipicaival kapcsolatos "szín" példázat is.
Alig ötször cserél gazdát a hajó vezetése, ez nehezen hihető, miközben rajtuk múlik, kirobban-e egy atomháboró.
A valóságban a történtek után hadbírósági eljárás dukálna...
Szórakoztató filmnek elmegy, ahol mind a motor, mind a rádió pont az utolsó pillanatban javul meg.
Tyűűű hát ez nem volt semmi. Tegnap megvettem BD-n, ha már csúnyán leakciózták, de életemben nem láttam. Bevallom úgy voltam vele, hogy Tony Scott, Don Simpon-Jerry Bruckheimer, Hans Zimmer, '90-es évek, ebből rossz nem sülhet ki és tényleg. Baromi izgalmas és végig feszült volt a film, annak ellenére, hogy túl nagy film végi drámát nem vártam tőle, hisz nem várható. Eszméletlenül jól szórakoztam, Hackman és Washington óriási páros volt, a zene a helyén, a tengeralattjáró hangulat is megvolt, más meg nem kell...
Gene Hackman hatalmas volt! (DW pedig egyenrangú partner)
Szánt szándékkal néztem meg szinte rögtön a Vadászat a Vörös Októberre után.És azt kell hogy mondjam Mctierman filmje ha nem is sokkal de egy hajszálnyival jobbnak találom.Számomra Az utolsó esély néha elrugaszkodik egy kicsit a valóságtól.
És hun marad A tengeralattjáró?
Gondoltam hogy előkerül a Red October:) Még ha mélységesen nem is értek egyet.
Meglep hogy senki nem huzakodott elő Wolfgang Petersen tengeralattjárójával, nekem az tűnik messze a legelismertebbnek. Én sajnos nem láttam.
Én meg ha tengeralatjáros film, akkor egyértelműen Stanley Krammer "Az utolsó part"-ja mellett teszem le a voksomat.
A tengeralattjárós filmek netovábbja a Vadászat a Vörös Októberre, amellett még az egyébként igen jó Crimson Tide is elbújhat.
Nagyon ütős a sztorija, ráadásul kétpillérű: bemutatja a feszültségteljes háborús helyzetet, másrészt a forgatókönyvbe építi két kivételesen karakán ember óriási jellembeli párharcát, ami nagyon megdobja a filmet, mert tökéletesen teszi mindezt. Másrészt képtelenség elmenni a látvány mellett, mert olyan tökéletes az is, hogy azóta sem tudták überelni a hasonszőrű filmek. Bővelkedik a számomra klasszikus képkockákban, és a HEAT-hez hasonlóan a legjobb jeleneteket nem a harci részek, hanem Hackman és Washington dialógusai jelentik. És ez nagy szó.
Ők ketten Oscar-közeli alakítással kápráztatnak el minket (Hackman különösen, minden arckifejezése és monológja egyszerűen lehengerlő), továbbá pedig Matt Craven, George Dzundza, Viggo Mortensen (nocsak), és persze a tenyérbemászó szerepekből kiszállni képtelen James Gandolfini is hozza a maximumot.
A tengeralattjárós filmek netovábbja:
90%
Inkább Fail-safe mint Dr. Strangelove szerintem (bár végülis a kettő ugyanaz...) Egyébként a sztorit nagy vonalakban egy valós esemény ihlette, amikor a kubai rakétaválság idején egy szovjet tengeralattjáró kapitánya majdnem kilőtte az atomrakétákat, de az első tiszt megkérdőjelezte a döntését, ezért menekült meg a világ az atomháborútól.
Átlagos hollywoodi produkció patikamérleg segítségével írt forgatókönyvvel (gondolom tanítják is példaként a Robert McKee-féle sarlatánok), amit a két főszereplő játéka tesz élvezhetővé. Gene Hackman mint mindig, itt is remekel. Ahogy csabaga leírta, a vége teljesen nonszensz, mindkét tiszt minimum hadbíróságot érdemelne.
előzmény: csabaga (#9)