Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Érdekes a téma, de annyira hitelten lett a kibontás, szinte untam.
Az a "gyenge nő", aki nap mint nap kínlódva él IQ nulla, böfögő, ám nagyszívű párja mellett, belesodródik / legalábbis a rendező ezt kívánja ránk erőltetni/ cafka és rüfke megoldási módokba, miközben nekünk kellene szegény, egyszerű ámde bájos teremtést sajnálnunk és megértenünk...
Szenved a hétköznapokban, sután, darabosan mozog a körülötte lévő világban, eljátszva nekünk a naiv középszerűséget. A párbeszédek színvonala nulla munkában, szerelemben és otthon, ám költői és műveltségre utaló választékossággal festi alá a történetet közben szavaival. Aki ilyen gazdag lelki életet él, nem köti össze sorsát sem a kisfiúval sem pedig a jóságos debillel.
Áh! További szóra sem érdemes, csak bosszankodom az elvesztegetett időn...
pedig ez egy jó film.
ez az egyik legrosszabb film, amit valaha láttam.
Alig ismert, európai stílusú, félrebaszós komédia, több ismert arccal a szereplőgárdában. A filmnek van egy lassú sodrása, illetve egy igencsak depresszív hangulata, de ezeket a rendező meg a színészek ügyesen oldják groteszk humorral, ütős beszólásokkal és sírva röhögős poénokkal-vicces jelentekkel. A cselekményben minden karakter kivétel nélkül hülye: ki kisebb, ki jóval nagyobb beütéssel van megáldva, viszont akadnak teljesen abszurd figurák is. A mozi főként a monotonitásról, a 7köznapok unalmáról, a befásultságról meg a kilátástalanságról szól, viszont az eltorzított happy end kibaszott káros üzenettel rendelkezik, kivéve akkor, ha az alkotók szimplán csak a valóságot akarták bemutatni vele.