Magnolia (1999) ☆

Magnólia

(Paul Thomas Anderson)

amerikai dráma

3,9
★★★★☆
415 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-01-17 15:53:30 mimóza (5) #48

"Egy kis erkölcsi tanmese ez, semmi más" - mondja az egyik főszereplő, a haldokló ember. Nem kis mese ez, kérem, hanem komoly és nagyon kemény esszé. A sokféle ember sokféle sorsa megérinthet számtalan módon, ha engedjük. Engem konkrétan érinthetett volna (és bizonyos szinten el is ért) felnőtt emberként, szüleim gyerekeként, nőként, feleségként, munkavállalóként, stb., de most elsősorban fiús anyaként rázott meg úgy igazán. Mennyi-de-mennyi kisiklott felnőtt élet szülői hibák, vétkek, rossz attitűdök miatt! A kis Stanley-ben még ott látjuk a reményt, hogy egészséges lelkű felnőtt lesz belőe, ezért fontos nagyon a tévés vetélkedőbeli szereplése, ahol kimondja: "Értsétek meg, nem vagyok játékszer, nem akarok bábu lenni!" De reményünk csaknem meghal, amikor az apja megalázza, majd könyörgésére - Legyél kedvesebb hozzám! - ridegen elfordul tőle. Az én olvasatomban a film címe, a magnólia, a gyerekkorunkat jelképezi, amikor még ott van a lehetőség minden jóra és nemesre. Figyeljétek meg, hogy amikor a film vége felé Rose szembesíti férjét, Jimmyt, hogy mit tett kislányukkal, Claudiával, gyermekkorában, a kamera a falon lévő festményre fókuszál egy pillanatra, amelyen magnóliavirágok láthatók. Az utolsó képkockák egyikén pedig a már felnőtt Claudia festményét mutatják, ahol vörös ruhában, megszégyenítve látható, feje fölött a fehér virágba borult fával. Annyi mindenről lehetne még szót ejteni, hisz' ez a film komoly beszédtémát adhat akár napokra vagy hetekre is, de abbahagyom. Hosszú az utunk, el fogunk bukni időnként, de ha őszinteségre törekszünk önmagunkkal és másokkal szemben, álarcok nélkül; ismerve a megbánás és megbocsátás csodáját, annak rossz vége nem lehet. (Legalábbis a lelkiismeretünk és szeretteink szempontjából majdnem biztosan nem.)

2013-12-21 21:23:12 zsandar filip (5) #47

Nem mondom, igen nehéz film. Néhol kicsit abszurd, és nagyon tömény! A zene még jobban fokozza, igen sokszor lelóg a történetről, ettől még súlyosabb…

Egyáltalán nem lassú, sőt az első órában csak kapkodtam a fejem, több szál és idősík, látszólag értelmetlen katyvasz. Később az „összeomlás” szélén azonban szinte kimerevedett a kép, aprólékos kidolgozottsággal jutottunk egyre mélyebbre, együtt utaztunk a sorsok – most már múlt, jelen és találkozások - útvesztőjében élt érzésekkel. Helyén volt minden arcrezdülés, mozdulat, és a pokol tornácáról szemléltem a szeretetéhség, bűntudat, megbocsájtás /?/ kérdéseit.
Utána átsuhant lelkemen Felhőatlasz, fényévek választják el számomra…

Nekem speciel Tom Cruise alakítása tetszett a legjobban nem is gondoltam róla, de csak kiemelném, mert a többiek is fantasztikusak!!!.

Ajánlom a filmet, bár látom, itt is megoszlanak a vélemények… Ez jó :-)

2013-12-18 14:27:44 tomside (5) #46

Nekem ez a film az asszociációimban mindig egyszerre jön be az Amerikai szépséggel. (Amit szintén erősnek tartok, csak nem ennyire.) Mintha azt kapnám ettől a filmtől, amit sokan attól kapnak. Ez sokkal inkább az én nyelvem.

2013-12-18 10:49:40 Kalevala (5) #45

A Magnolia egy pont nekem való film, egy csodálatos kaleidoszkóp emberi életekről, drámákról, érzelmekről. Kilenc kis történetbe ágyazza az emberi sorsokat, vágyakat, mindazt, ami az életünket befolyásolja: a múltunk, a szülői ház. Mert bármit is teszünk, bármennyire is le akarjuk zárni a múltunkat, “a múltunk még nem végzett velünk”.
Nincs véletlen, ezek a sorsok törvényszerűen összekapcsolódnak, a rendező láncba füzi őket, nem egy tőröl fakadnak, mint ahogy a magnólia szirmai. A film mozaikszerű felépítése megengedi, hogy egyik történetből a masikba ugorjunk, talán komikus vagy abszurd, szívet szorongató vagy öszintén megható. Végül egy zseniális zárójelenet, a néző csak ámul és bámul.

A film 3 órás, egy-két jelenet érzésem szerint hosszúra sikerült (pl a vetélkedős történetet lehetett volna rövidebbre is fogni). Összességében egy remek alkotás kiemelkedő szinészekkel.
Egyetlen bosszantó dolog számomra, hogy a dvd-n a soundtrack olyan hangos volt, hogy helyenként alig lehetett érteni a szinészeket.
Valahol olvastam, hogy a Magnolia Boulevard San Fernando Valley-ben, L.A-ban volt a film címadója, itt játszódik a film, vagy itt honosak a hősök.

2013-08-07 12:55:45 dora87 (5) #44

Ez egy klassz film. Lehet, hogy a nagyobb hatáshoz kell egy hangulat, vagy egy élethelyzet, nem tudom. Engem eltalált. Mindig lehet törekedni a jóra, arra, hogy próbáljuk "jobban" élni az életünket, van lehetőség a régi sérelmeket megbeszélni; minden helyzetben engedhetünk teret a megbocsátásnak, adhatjuk vagy kaphatjuk, aztán mérlegeljük. Vagy van lehetőség ezeket elszalasztani, elkerülni és meghalni a kimondatlan szavak és gondolatok visszhangjai közepette.

2013-02-12 11:15:49 tomside (5) #43

Szerintem a megbocsátásról szól. Annyiról, hogy meg kell bocsátanod mindenkinek, és ahhoz, hogy tényleg meg tudj bocsátani mindenkinek, mindenekelőtt magadnak kell. Ez így elég explicit, már-már tűl direkt is, gyanítom!

előzmény: Corso666 (#42)

2013-02-12 11:04:26 Corso666 (1) #42

Crankben nem látok semmi hibát,nincs mondanivalója, de a műfajában csúcs, pitét emlékeim szépítik, az tény. :) De akkor légyszíves mond el miről szól ez a film?Plusz ígérget, de félbe marad 3 óra után.

2013-02-11 20:13:44 tomside (5) #41

Egy zseniális film, ami elüt az ízlésvilágodtól. Vedd tréfának a következő mondatomat, hiszen annak szánom! Nyilván nem érhet fel ez a "nézhetetlen" film a Crank vagy az Amerikai Pite 2 "zsenialitásával"! :DDDD

előzmény: Corso666 (#40)

2013-02-11 19:52:18 Corso666 (1) #40

Ez meg mi volt? :S

2012-03-23 16:16:58 Danesz99 (5) #39

Már vagy tizedjére nézek vissza bizonyos jeleneteket, és akkor nehogy már ne adjak rá 5-öst. De igen!

2012-03-20 21:59:45 BonnyJohnny (4) #38

Közel egy napja gondolkodom, hogy milyen osztályzatot adjak a filmnek. Bár kezdetben a zseniális is megfordult a fejemben, inkább a négyes és hármas között vacilláltam. Végül is egy közepesen erős négyes mellett döntöttem. A film eleje egész jó, a vége pedig nagyszerű, de a köztes három óra tényleg túl hosszú, kissé érdektelen (mondhatnánk kissé unalmasnak, de én magam tulajdonképpen nem untam annyira), zavaros (már a történetszálak kapcsolata), és a nagyon sok szál nagyon sok karaktere nem elég mély. (Ellenben mondjuk a Short Cutsal, ahol szintén előkerülhetnének hasonló vádak, de nekem az határozottan jobban tetszett, azt erős négyesre osztályoztam.)
A színészekre szerintem nem lehet panasz, a fele brigád ismerős lehet a Boogie Nightsból. Közölük nem mondanám, hogy Tom Cruise emelkedik ki, de tény, hogy neki van a leghálásabb szerepe, és be kell látni, remekül él vele.
A film szálai közül nekem a John C. Reilly - Melora Walters kettős a kedvencem, az összefonódó szálak közül pedig a Tom Cruise illetve a Jason Robards és Philip Seymour Hoffman nevével fémjelzett történetszálak kettőse. Ez utóbbinál Julianne Moore karakterét feleslegesnek tartom. A szálak közül pedig a vetélkedőset. Nem mintha különösebb baj lenne velük, de nélkülük is jó maradna szerintem.

2012-03-10 13:47:05 tomside (5) #37

Én meg itt sírok, mint egy kisiskolás, holly shit. Szerintem ennek a filmnek van az egyik legjobb nyitójelenete. És a zárás. Uram irgalmazz!

2012-02-01 21:09:58 Adam Taylor (4) #36

Egy maratoni hosszúságú filmtől, ami sok karakterrel, csipetnyi misztikával, emberi sorsokkal kacérkodik, joggal vár az ember szívhez szóló, fájdalmas, mondjuk ki: teátrális drámát, szálak közötti nagy hatású ütközéspontokat és hasonlókat. A Magnólia viszont nem ilyen film. A Bábel meg például igen. Mindkettőnek megvannak a szépségei és az értékei, és nekem mindkettő tetszett a maga módján.
P.T. Anderson egyszerű eszközökkel, remek színészekkel dolgozik, és némiképp játszik a nézővel. Nem a kezdésnél ismertetett három kis sztori irányába, tehát az extrém esetek, a fatális véletlenek felé viszi el a filmet. A karakterek egyszerű, hétköznapi emberek. Gyarlóak, esendőek, hibákat követnek el, szeretnek, szenvednek, sóvárognak. Hajtanak valamiért, vagy épp őket hajtja valaki vagy valami.
Épp e hétköznapiságuk miatt látszólag nem történik velük semmi filmszerű a játékidő nagy részében. Mégsem unalmas a mozi, mert a remekül megfestett atmoszféra, az alakítások, a sorsok alakulása leköti a nézőt- engem legalábbis lekötött. Nem egy jelenet gyönyörű, vagy hihetetlenül drámai, de a film egészére inkább az érdekes és megkapó szavakat használnám. És nem utolsó sorban a Magnólia vérprofi film is. Az erőteljesen lehúzó hangulat ellenére a film mégsem pesszimista, sőt, rég láttam ennyire pozitív kicsengésű filmet. Ez pedig a már dicsért színészek mellett a forgatókönyvnek és a rendezőnek köszönhető.

2012-02-01 03:48:29 tomside (5) #35

Mondtam én! :)

2012-02-01 03:46:16 Danesz99 (5) #34

Megijedtem a 3 órás játékidőtől, de abszolút hozta a film azt amire számítottam.(Vagyis hogy a hangulatot) Egy idő után idegesített az állandó aláfestő zene, de a film közepe felé, amikor mindenki eléri a mélypontot az hatásos volt. És hát az utolsó jelenet. Szerintem Melora Walters minimum egy oscar jelölést kaphatott volna, nagyon tetszett a játéka. (Megjegyzem kivételesen Cruise is jó volt)

2011-12-08 12:05:27 gerbence (2) #33

A békaesős jelenet zseniális, amúgy maga a középszer, unalmasan, elnyújtottan, terebélyesen előadva. Olyan, mint egy kétórás teaser trailer: csak ígér, csak ígér, de végül nem ad semmit (legalábbis semmi érdekeset).

2011-07-22 13:11:37 tomside (5) #32

Meg kellene ismerkednünk! :D (Avagy: köszönöm!)

2011-07-20 00:51:55 Kalti (5) #31

Nem szándékom semmilyen intellektuális ömlengéssel előrukkolni, attól én is fázok, csak valahogy ennél a filmnél 90%-ban az unalmas jelzővel találkozok mint "ellenérv", ilyenkor azért megfordul a fejemben, hogy kinek mennyire sikerült igazán a mélyére látni, mert ha csak a felszínt kapirgálod, akkor valóban unalmas lehet. Mondom ezt úgy, hogy én is beleestem ebbe a hibába, évekkel ezelőtt adta valamelyik tv csatorna, fogalmam se volt mire számítsak, se arról, hogy 3 órás, így nekiülve, ráadásul egy igen kései időpontban 1 óra után feladtam, akkor olyan 2-est véstem volna be rá. Aztán a zseniális Boogie Nights és Vérző olaj meghozta a kedvem, hogy adjak még egy esélyt a Magnóliának és gyökereses megfordult a véleményem, pedig nem jellemző rám az ilyen pálfordulás egy-egy filmmel kapcsolatban, talán jókor kapott el, értőbb szemmel vizsgáltam, nem tudom. Megrázó és felemelő film, tomside-al egyetértve az utolsó képkockát amíg élek nem felejtem el, abban az elkapott utolsó egy képkockában benne van minden, egyik legnagyobb filmes katarzisom volt, nem sok tökéletesebb lezárást láttam.

előzmény: hellasverona (#30)

2011-07-19 23:52:07 hellasverona (2) #30

Nem tartom magam butának,de szerintem borzalmasan unalmas film.Ennek ellenére mégsem bántam meg,hogy megnéztem.Viszont érdekes,hogy sokan "kérkednek" ezzel a filmmel,és szellemi fölényüket próbálják fitogtatni.

2011-07-06 11:55:59 tomside (5) #29

A művészettel az a sok embernek a baja, ami egyben a demokrácia (szerintem egyik) legnagyobb kritikája is: a tömeg - az értelmi szint okán - nem jut el a csúcsokig. Ezért imádom az avantgárdot,ami nekem első sorban irodalom, na de az már nem adekvát, hogy itt ezzel terheljem Önöket. És ha eddig intellektüell arisztokratikus (értsd: beképzelt) nézőpontot érvényesítettem, akkor most hadd vezessem át magam egy huszárvágással a szentimentális nézőponthoz: 25 vagyok. Férfi. És az utolsó képkockáknál én a végén zokogtam. Melora Walters meg egy ismeretlen istennő.

2010-07-14 16:27:25 Kalti (5) #28

Briliáns film, egy hajszál választja el a tökéletességtől, ez a hajszál pedig az éneklős jelenet (ami szerintem egyáltalán nem volt eltúlzott) utáni rész, ami már kicsit sok volt, talán hamarabb kellett volna befejezni, de én egészen addig megbabonázva ültem a képernyő előtt, a hangulata egészen magával ragadott és egy pillanatra sem eresztett. Paul Thomas Anderson a megszámlálhatatlanul sok történetszálat elképesztő magabiztossággal tartja kézben, nem csúszik szét a sztori. Nem is értem, aki szerint nincsenek karakterek, az vajon mit nézett, minden egyes szereplő, életének egy sorsfordító szakaszához érve fantasztikus jellenfejlődésen megy keresztül , egyenként mindenkiről lehull az álarc, az önbizalom túltengéses paprikajancsitól kezdve a mintazsarun át a haldokló öregemberig, és valódi lényük magvába látunk, sok-sok mini katarzis zajlik le a szemünk előtt.
Az alakítások egytől-egyig parádésak, ha bárkit is kiemelnék, nem lenne igazságos, mindenki kiemelkedő.
Megindító és felemelő filmélmény, kár, hogy a kissé didaktikusra sikeredett utolsó fél órért, de ezzel együtt is mestermű, az Ütközésekkel valóban nem említhető egy lapon, utóbbi mindössze egy hollywoodi nyálgiccs szenvelgés.

2010-07-05 14:32:13 Kakimatyi (5) #27

Igaz ugyan, hogy kicsit elnyálazták a "mindenki dalra fakad" jelenetnél, és tényleg pokolian hosszú, de attól még annyi értéke van, hogy mindezzel együtt simán ötös nálam. Mindenről volt már szó: igen, Cruise bizony nagyon jó is tud lenni (lásd még pl. a Vanília égboltot), J. Moore-t olyan erővel emészti fel bűntudata, hogy Freud sem tudná re-konstruálni, a kedves-egyszerű rendőrünk egyszerre mélyen bölcs és ostoba, a haldokló pedig tényleg haldokol. És nem öncélúak ezek a nagyszerű alakítások, tér és idő kell nekik... nem hinném, hogy hiteles tablót lehetne készíteni 80 percben. Ez az elbeszélési mód egyszerűen nem teszi lehetővé a rövidséget, és nem is az a dolga. (Aki pörgést és akciót akar, nézzen Csáknorrisz filmeket, amikben az egyik jeleneteben még egy másik kontinensről telefonálnak az emberrablókkal, vágás, majd már rúgja is rá az ajtót a mi jó Chuck-unk a rosszakra.)
A hosszúság védelmében: néhol én is nagyon elnyújtottnak, már-már erőltetettnek éreztem a nagy moralizáló kijelentések ismételgetését ("hogy tehettem"..stb.), de gondoljunk csak bele: vajon egy haldokló fél perc alatt intézi-e el ezeket a kérdéseket, márha elintézi. Az életben ezek a helyzetek annyi fájdalmat és energiát hordoznak, hogy aligha lehetne másképp megjeleníteni őket, mint hangsúlyozással, ennek egyik eszköze lehet a hosszúsággal és erőteljes hangulatisággal. Elődök? Érdekes, de nekem a hangulatról Csehov drámái, a témáról pedig Tolsztoj jutott eszembe ! meg persze, érintőlegesen, az öreg Chuck..:)

2010-01-14 12:37:00 acidphase (4) #26

legeccerubb ugy eldontened h megnezed a filmet !

előzmény: diablo3 (#25)

2010-01-14 11:30:30 diablo3 (?) #25

en csak most talaltam erre a filmre,mikozben bongesztem az oldalon.....de ahogy konstatalom van 1 par igencsak negativ kritika...az imdb szavazoi ennyire beneztek volna?(8.0/10 113,554 votes)ez persze koltoi kerdes volt :D tudom,hogy az imdb egyesek szerint egyaltalan nem mervado,de az eddigi tapasztalataim nem ezt mutatjak,jo persz akad 1-2 kivetel...

2009-09-08 21:41:22 emőke (4) #24

Kegyetlenül hosszú volt. Emlékszem, a tesóm 3 hétig nézte. :D

2009-09-08 21:32:04 Leslie (5) #23

A film egyik plakátja jó kiindulópont. Itt is szerepel a képek között (a második). Ezen a film szereplői a magnólia szirmain látszanak. Szerteágazó szirmok (sorsok), valahol azonban mind kapcsolódik. Ugyanannak a "virágnak' a részei. Elsőre valami ilyesmire gondolnék, de biztos lehet bővebben és máshogy is értelmezni.

előzmény: lehel89 (#22)

2009-09-08 20:05:19 lehel89 (4) #22

Tudom, hogy mi az a magnólia.:) De hogy hozod kapcsolatba a filmmel?

2009-09-08 16:57:26 Leslie (5) #21

A magnólia egy növény: liliomfa (tulipánfa). Mikor kiírják a film címét az elején, akkor lehet látni. Nyilván metaforaként szolgál, amit többféleképpen lehet értelmezni.

előzmény: lehel89 (#20)

2009-09-08 16:46:23 lehel89 (4) #20

Ehh, ha nem tették volna bele azt az ominózus "mindenki dalol" jelenetet, mennyivel jobb lehetett volna. Na mindegy.

Amúgy gondolkodott azon valaki, hogy miért pont Magnolia a film címe?

2009-06-23 14:28:53 "L" (3) #19

Zseniális felütéssel indító film, viszont a játékidő előrehaladtával egyre jobban gyengül és elérdektelenedik a szotori. Nem rossz, de indokolatlanul gigászi hosszúságú, egy bő 2 órás játékidővel még akár mesteri is lehetne, de szerintem itt a kevesebb több lett volna. Tom Cruise fanyalgónak viszont (azért másnak is, ha más nem egy próbát megér) melegen ajánlom, mert igenis kiváló színész és erről itt meg is győződhet mindenki.

2008-11-01 17:44:23 -senki- (1) #18

Kinek mi...

2008-11-01 16:37:29 deviant (5) #17

tényleg van paul thomas andersonnak jobb filmje, de azért az oscar-eső ellenére én az ütközéseket sem dimenzionálnám túl. bőven felejthető film az is.

előzmény: -senki- (#15)

2008-11-01 16:28:07 Jereváni Rádió (4) #16

Az Ütközésekkel simán említhető egy lapon és le is körözi azt bőven.

előzmény: -senki- (#15)

2008-11-01 16:15:51 -senki- (1) #15

Egy nagy káosz ez a film. (Na jó lehet túlzás).

Az elején még érezhető a kemény hangulata (mint a Vérző olajban), de az után már élvezhetetlen és tartalmatlan volt nekem nagyon nagyon hosszan. Még Cruise volt érdekesebb.

Az Ütközésekkel véleményem szerint nem említhető meg egy lapon.

2008-03-22 20:21:06 Ivan/ (?) #14

Nézd meg az Egy kapcsolat véget. Ha ott se fogod kiemelkedőnek érezni akkor sehol:)

előzmény: Jereváni Rádió (#13)

2008-03-22 20:17:29 Jereváni Rádió (4) #13

Azért még Julianne Moore sem, mert szerintem ő max. közepest tud nyújtani. Amelyik filmben láttam és jóra osztályoztam, az nem miatta volt. Egyszerűen nem tudom miért olyan tuti színésznő, egyszer sem tudott lenyűgözni az alakításával.

előzmény: limupei (#12)

2008-03-22 16:01:59 limupei (5) #12

Hogyhogy "még Julianne Moore sem"? Szerintem ő általában jó, de legrosszabb esetben is közepes.

Ami a Short Cuts-ot illeti. Olvastam egy találó írást még régebben az életkép-szerűségről. És igen, a Magnolia 100%-ig megfelel ennek a hagyománynak, viszont az Ütközések inkább a "Long Cuts".

2008-03-22 13:36:34 Jereváni Rádió (4) #11

Egyetértek. Nagyon jó film, és ahogy mondtad ez egy tabló. Akik nem szeretik a szertágazó, több szálas történeteket, azok persze ezt a filmet sem fogják szeretni. Nekem viszont bejött, sokkal inkább, mint az Ütközések. A színészek is jól alakítanak, Tom Cruise azért is kiemelkedő, mert az ő szerepe a legharsányabb, a legfeltűnőbb. De nagyon jól alakította a macsó, hímsoviniszta palit. A többiek sem vallanak azonban szégyent (még Julianne Moore sem). A záró jelenet pedig gyönyörű, a dal fantasztikus (Aimee Mann - Wise Up ), a refrénje sem véletlen "It's not going to stop/till you wise up". Igazi sírás utáni állapot. Itt megtekinthető, aki viszont még nem látta, az inkább ne nézze meg.

előzmény: Leslie (#10)

2008-03-22 01:14:23 Leslie (5) #10

"A fél karom odaadom, ha a 30 ötösre szavazóból valaki akár egy dolgot is mond ebből a megalomániás hosszúságú trágyából, ami értékelhető."

Azt hiszem meg lettem szólítva, mint a film rajongója. Nekem ugyanis a Magnólia a kedvenc filmjeim közé tartozik. (Sőt már Andersont is a kedvenc rendezőim között tartom számon.) Ma néztem meg újra, így friss az élmény.

Szerkezete miatt leginkább a Rövidre vágva-hoz hasonlítható, na meg az azóta készült Ütközésekhez és Bábelhez. A témája, mondanivalója miatt pedig az Amerikai szépséggel rokon a film (ugyanabban az évben is készültek).

Érdekes, hogy a fenti filmeket nem szokták azzal vádolni, hogy a sztorik nem kapcsolódnak. Itt is kapcsolódnak és nem csak az utolsó percekben. Valahogyan minden főszereplőnek van vmi köze a másikhoz, mégha nem is találkoznak.
Hogy nincs rendes sztori? Ez persze attól függ, hogy mit értesz rendesen. Itt a külön kis sztorik is érdekesek, de egyben egy nagy tablót ad. Tablót ad arról, aminek az Amerikai szépség csak egy részét mutatta meg: a nagy amerikai álomról és arról, ami mögötte van. Sorsról, véletlenekről, elhibázott életekről, a boldogság és a siker kereséséről, a megbocsátásról, és arról, hogy sosem késő változtatni. Ez a film olyan, mint az élet, látszólag alig történik benne valami, de az egyes embereknek megváltozik benne az élete. El is hangzik a filmben a véletlenekről szólva, hogy sok olyan dolog történik a valóságban, amit filmen látva azt mondaná az ember, hogy ez nem történhet meg.
Olvastam valahol, hogy olyan ez a film, mint egy élő tévéműsor, egy körkapcsolás, ahol mindig oda kapcsolnak, ahol éppen történik valami.
Szóval sokmindenről szól ez a film, de szerintem az a legfontosabb üzenete az, hogy a jóra kell törekedni és nem késő változtatni az életen (mint az Amerikai szépségben), ahogy ezt a főszereplők mind meg is teszik. Mindenkivel történik valami (betegség, elbocsátás, véletlen találkozás stb.) és emiatt átértékeli az életét. Amikor dalra fakadnak a filmben (a híres jelenet, amikor egyszerre énekelnek), akkor határozzák el.

Nincsenek karakterek? Szerintem vannak, mindenkiről annyit tudunk meg, amire szükségünk van. Jeleneteik minden főszereplőt bemutatnak. És létezik képzelőerő és továbbgondolás is. Itt nem igazán értem, hogy mi kellett volna még. Akkor meg még hosszabb lett volna, és akkor meg az a baj.

A színészek szinte mind brillíroznak, és remekül lettek összeválogatva. Nagy részük Anderson állandó színésze (a fél szereplőgárda a Boogie Nightsban is játszott). A leghálásabb szerep Tom Cruise-é, akit nem véletlenül jelöltek Oscarra is a szerepért. Itt (és a Tágra zárt szemekben) Cruise bebizonyítja, hogy igazi színész, csak minimum egy Kubrick- vagy Anderson-kaliberű rendező kell, hogy kihozza belőle. De minden főszereplőnek jut legalább egy-két jelenet, amiben nagyon elemükben lehetnek.

Ami legjobban megfogott a filmben, az a hangulata. Ez megmagyarázhatatlan és szubjektív, de engem beszippantott és nem engedett. Minden cselekményszál érdekelt. Egyébként bár készítésének évében, 1999-ben játszódik, nekem sokszor volt olyan érzésem, mintha legalább 10 évvel korábban játszódna. Nem tudom megmondani, hogy miért.
Meg tudom érteni, hogy nem tetszik. Kell hozzá egy bizonyos hangulat, azt hiszem, hogy egy beállítottság is. Ez szubjektív. Érdekes, hogy bár sok esemény van a filmben, tényleg úgy tűnhet, mintha nem történne semmi. És sokszor elég gyorsan váltja a helyszíneket, mégis tűnhet hosszúnak és unalmasnak.
De leginkább azt érzem találónak, hogy ez a film olyan, mint az élet. Kilenc-tíz ember élete a San Fernando völgyben, amik néha lazábban, de kapcsolódnak egymáshoz. Egy átlagos filmnek van eleje, közepe, vége, és egy fő cselekményszál. Az életben viszont emberek vannak, sorsok, események. Van, amikor történik valami érdekes, van amikor nem. Ami az egyiknek megváltoztatja az életét, az a másikat egyáltalán nem érdekli.

Szóval tartom, hogy a filmnek van üzenete, ami fontos és aktuális és amit nagyon egyéni módon fejt ki. Erről a filmről lehet gondolkodni és vitázni. Nálam mindig helye lesz a kedvencek között.

előzmény: Dió (#1)

2008-02-25 05:55:43 Sonics (2) #9

Nem szoktam beszólni, de most nagyon pipa vagyok... Rendesen be lettem palizva ezzel a filmmel. Egyszerűen nem értem az ilyet, ha már nincsen téma akkor miért kell, ezt kihangsúlyozva megfogalmazni? Az első és utolsó 10 perc zseniális, csak kár hogy van közte három óra, ami bűn unalmas. Fél óra után már csak a befejezés bontakozik, de iszonyú lassan (a csúcs, mikor mindenki dalra fakadt... és még ott se volt vége). Az pozitív, hogy a szereplők itt-ott kiemelkedőt bírtak volna hozni (P.S. Hofmann, J. Moore, Cruise), de az össze-vissza csapongó történetvezetés senkit nem hagyott kibontakozni. Szóval nagy reményekkel ültem neki, de ennél még az Ütközések is jobb, a Korcs szerelmek pedig egyenesen példaértékű...

2008-02-03 00:45:28 Dió (2) #8

Végignéztem. (Utólag) Nem bántam meg, mert a békás jelenet fenomenális. És volt még a film előrehaladtával 1-2 rész, amire emlékezni fogok (pl. Julianne Moore a patikában, Tom Cruise az apjánál, a bepisilős kissrác a vetélkedőben), és ezeknek tényleg volt hangulata, de ezek kb nettó 30 percet tesznek ki, a maradék 158-at pedig legszívesebben lehúznám a wc-n... elmondtam mindent a korábbi két postomban, ha akarom sem tudok hármast adni rá.

2008-02-02 23:15:45 crayne (5) #7

Nem kötekedésképpen, de ha egy film 2/3-át nézed meg, hogyan is várhatsz választ a film lényegére? (mellékessen szerintem akkor már egy 1-est is nyomhattál volna).
Kb. 2 éve láthattam a filmet utoljára, így minden momentumra és kapocsra én sem emlékszem, de szerintem nem is feltétlenül az volt a lényeg, hogy minden passzoljon, összefonódjon. Nálam inkább a hangulat volt a nyerő (igen, szerintem van) és a színészi alakítások. Említhetném a film végét is, de így hogy nem láttad, nem érdemes. Ez a két, ill. három tényező pedig biztosan vitt már előre a szemedben egy filmet legalább a 4-es, de talán még az 5-ös szintre is.

2008-02-01 00:30:42 Olórin (2) #6

nálam a Magnolia esetében a mondatnak hamarabb vége van, valahogy így:
"188 minutes of nothing."
(kicsit fázom ám a Vérző olajtól is...)

2008-02-01 00:13:29 Dió (2) #5

Érdekes érv, mármint h azért szeressem, mert nincs miért szeretni. Csak azért nem kötök bele, mert nem kizárt, h nekem is van olyan filmem, amire ugyanez igaz, de ha konkrétan a magnóliát végignéztem volna, sztem a kettest sem tom megadni rá.

2008-01-31 12:16:33 limupei (5) #4

Hát akkor nem jó rendezőt választottál:)
Sajnos nem emlékszem hol olvastam, de kifejező (és a Vérző olajról írták):

"158 minutes of nothing...the most beautiful nothing."

előzmény: Dió (#3)

2008-01-31 12:09:42 Dió (2) #3

"Egész pontosan mire számítottál?"
Mint ahogy már írtam is: erős, szimpatikus vagy antipatikus karakterekre (1-2 talán akadt, pl Cruise karaktere, de a többi nagyjából egy szép kövér zéró volt), nem utolsósorban történetre. Mert hogy az nincs, az ziher!

"Amúgy a végén összekapcsolódik minden."
Ha a film azt választja taktikául, h csak a száznyolcvanadik percben kapcsolja össze a szálakat, akkor pláne igazán megtehetné, h femutat vmit az azt megelőző 180 percben...

2008-01-31 00:26:43 limupei (5) #2

Egész pontosan mire számítottál?
Amúgy a végén összekapcsolódik (bár nem egyáltalán nem a hagyományos módon) minden.

előzmény: Dió (#1)

2008-01-30 23:55:42 Dió (2) #1

A fél karom odaadom, ha a 30 ötösre szavazóból valaki akár egy dolgot is mond ebből a megalomániás hosszúságú trágyából, ami értékelhető. Több, mint 100 percet láttam belőle, de hiába vártam, h lássak bármit is, ami előreviszi a filmet:
- gyakorlatilag nincsenek rendes karakterek, senkiről nem derül ki semmi, ami alapján kötődni lehetne hozzájuk vagy akár véleményt lehetne formálni róluk...
- nincs rendes sztori, és alapvetően tetszik, h külön pályán indított szálakat összefonnak, de a századik percig még egy kivételével egy szálat sem sikerült összefonni, a nagyobb baj pedig az, h a szálak egyenként is olyan unalmasak és történésektől olyan szinten mentesek, h az fizikai fájdalommal jár.
Mindezen problémákat pedig tetézi, h nem egy tíz perces rövidfilmről van szó (ahol érthető lenne ezek hiánya), hanem egy 188 perces filmről. Szóval összefoglalva: egy 188 perces film nem képes felmutatni sem összefüggő, figyelmet felkektő sztorit, sem értékelhető, szimpatikus vagy éppen antipatikus karaktereket. Rég érdekelt már ennyire, h mit kellene enni egy filmen, mert jelenleg konkrétan nem látok a pipától, h erre 100 percet elpazaroltam.