Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Fassbinder mindent alapos igényességgel romba dönt, amivel kapcsolatban az embernek egy piciny illúziója is lenne. Itt éppen a család harmonikus intézményét és a házasságot kezdi ki. Viszont mint jó recept, egy időre mindenkinek felír egy szeretőt, hogy bírja. De az igazi bajokat ezzel csak elodázzuk. Azokra nincs gyógyír. A főszereplő házaspár tényleg egy jó nagy terhet kapott, egy beteg gyereket. Kihez illik ilyenkor beadni a panaszlevelet? És innen bontja ki magát a történet, és válik véres pszichodrámává egy tinédzser leányka kegyetlen táncával az élén. Dehát pont az ő viselkedése a leginkább érthető..
Szinte minden filmkocka izzik, tűpontos az összes mondat és mozdulat, sehol egy felesleges félrenézés, amolyan németes alapossággal megkomponált film, amely aztán a végén nyitva marad. És jól feladja nekem a leckét.
Segítsen, aki látta, ki lőhetett a végén másodszorra?
szerintem az nem egy második lövés, hanem ugyanaz a lövés egy másik szemszögből.
előzmény: somogyireka (#1)