Up (2009)

Nem vagy hülye :) És szerintem depositum sem ezt akarta üzenni. Nekem depositum kommentjéből az Óz-os utalás tetszett legjobban, hiszen pont ez a lényeg (az egyik :) ). Ott sem kéri senki számon, hogy a második rész miért van tele logikátlansággal, értelmetlenséggel, beszélő madárijesztővel, gyáva(?) oroszlánnal, a zöld szemüveget éjjel-nappal viselő emberekkel... Nyilván senkinek sem lehet, nem is kell, nem is szabad elmagyarázni, h márpedig "téves az ízlése". De ha egy egyébként hozzám hasonló ízlésű és igényességű ember rendre azt magyarázza az Óz kapcsán, h milyen jó az eleje, de milyen gáz a sok (fent említett) logikátlanság a film nagyobbik részében, akkor leírom neki ugyanazt, amit depositum neked - aztán legfeljebb kiderül, h az illető az ilyen ugrást, váltást egyszerűen nem hajlandó elfogadni - vagy ad egy esélyt annak, h így is meg lehet közelíteni. Ez utóbbiért kérte (szerintem) depositum, h nézd meg újra. Ez nem hülyének nézés :)

Lehet, h mások reagáltak már erre, bocs, de én most olvasom, és sorban haladok a kommentekkel :-)

- nincs több lufi - probléma
Ezt nem is értem. Nyilván nincs több lufi, az összeset felhasználta ahhoz, h felreptesse a házat. Miért kellene kimondani azt, ami nyilvánvaló?

- 70 év alatt nem találja meg a madarat - probléma
Ez már érdekesebb, de - a mese világán belül - nem megmagyarázhatatlan. Az egyik fél csak azért keresi a madarat, h levadássza, és bizonyítékként magával vigye. Ehhez kutyákat használ, meg puskát... Logikus, h a madár kb az első pillanattól kezdve menekül előle. A kisrác és az öreg viszont nem is keresik a madarat, a madár kezdi el követni őket. És a kölyök elhajítja a csokit - namost ez az (a csoki meg a "gyerekség") amivel a másik részéről sosem találkozott a madár. Lehet, h túl szájbarágós annak megjelenítése, h "többet ésszel (nem: inkább kedvességgel és jószándékkal) mint erővel", de hát ez végülis ennyi.
Nyilván valós történetnek nem menne el, fel kellene tételeznünk, h az, aki tényleg keres egy ritka madarat, az legalábbis megpróbálkozik több különböző módszerrel, beleértve a finomságok elhagyogatását az úton stb., de hát ez nem valós történet. :)

Első 15 perc, és a beszélő kutya - körülbelül ennyi rögzült bennem, ha visszagondolok az évekkel ezelőtti első élményre. Na meg hogy a Fel vontatottabb a többi Pixar mesénél, de azért meghatódtam - valószínűleg ezért is a remek osztályzat. Most viszont, második megtekintésre megerősödött az 5-ös, csupaszív, vicces és szórakoztató film, tökéletesen beillik a stúdió aranygenerációs filmjei közé, amiket, igaz, nem kronológiai sorrendbe, de az utóbbi napokban sorra veszek.
Meglepődtem viszont az átlagosztályzathoz képest sok negatív kritikán, meg hogy A hihetetlen családtól kezdve a Wall-E-ig mindenki kapja az ívet - azt hittem, ettől konszenzusosabban szeretett filmekről van szó.

'...az évtized animációinak 80%-a állatokat vonultat fel főhősként.' (Ágó #116)

Tényleg érdekes, hogy a nagy animációs stúdiók nem nagyon készítenek emberekről szóló történeteket. A hihetetlen család és ez, ami embereket vonultat fel a főszerepben (a Pixart nézve). A Lecsó is még talán ebbe a kategóriába tartozik, de ott is inkább a patkányok vannak a középpontban. Csak állatokkal, autókkal és robotokkal találkozhatunk az animációs filmtörténetben. A többi stúdió munkái között már találhatunk, mint például a Polar Expressz, a Shrek (bár az már netzes, mert beszélő állatok vannak, ua a kategória, mint a Lecsó) és a Tintin. (Most hirtelen csak ennyi.) Tehát kevés olyan anim.film van, ami emberi történetekkel foglalkozik, pedig én szívesen megnéznék még egy kettőt.

Hát az első félóra után azt gondoltam hogy az új kedvenc animációs filmemet nézem, de a második fele annyira bárgyú és ostoba, hogy ha még nézem 10 percet a négyesről is lecsúszott volna. Kár érte.

Nem rossz, de a Toy Story trilógiához, vagy a Némóhoz nem ér fel. Igazából nem is vígjáték, hanem egy animációs kalandfilm, néhány drámai jelenettel. A főszereplő öregúr nagyon jól megírt karakter, s a többi szereplő is el lett találva. Vannak benne jól sikerült jelenetek is, de néhány jelenetet viccesnek szántak, de inkább gyerekesre sikeredett Gondolok itt a gonosz kutya hangjára, ha nem láttam ilyet tucatszor, akkor egyszer sem. A főgonosz is eléggé felületes lett. Az utolsó jelenet tetszett a legjobban A szinkron jól sikerült, a két "nagy öreg" Makay Sándor, és Tordy Géza remek választás Szórakoztató film, de nem több, legalábbis számomra.

10/7,5

Amikor néztem, egy teljesen vicces filmre számítottam, tehát egy Verdák-Lecsó-Némó keverékre. De nagy meglepetésemre teljesen mást kaptam, egy egyre jobban pörgő filmet. Az elején az öregedést bemutató képsorok nagyon jók, arra adnék egy kövér ötöst. De a lövöldözős kutyákkal tényleg elrontották, de a befejezés végleg nem lett rossz. Háát nagy jószívüségből adtam egy ötöst.
Egyébként én sem tudom, hogy ez most kinek szólt. Szerintem megkaphatná a 12-es karikát, mert ez kifejezetten NEM gyerekeknek való(4-10 évesek), mert ők nem értik meg.

Nagyon aranyos, bár valami plusz hiányzik belőle, mert nem akartam azóta se önszántamból megint megnézni. Több izgalom, több humor, több érzelem?
Nem tudom, valami kiemelkedő még elfért volna benne. de nagyon helyes a sztori, az eleje meg kifejezetten szívhezszóló.

Nekem sajnos csalódás volt. A film eleje hamisítatlan, szívhez szóló Pixar, amire jellemző, hogy akár rendes filmként is megállná a helyét, egyformán szórakoztat, és életkoronként képes értékeket közvetíteni. De aztán jöttek a beszélő kutyák, és 3D-s kalandok, és a film időnként meghalt... legalábbis számomra.
Ezeket a részeket kizárólag a film alapján piacra dobott játékban tudtam csak értékelni. :)
Szerencsére nem kellett olyan sokat várnom, hogy a Pixar kiengeszteljen, hiszen itt a Toy Story 3, amivel elfeledtették ezt a kis malőrt. :)

A film nagyon látványos, az elején pedig olyan jelenetek vannak, amik a legnagyobbak közé emelnék az animációs filmek között, ha a vége kicsit kevésbé lenne hihetetlen. (pl:a beszélő kutyák, vagy hogy Charles Muntz, aki jó 20-25 évvel idősebb a mi szintén aggastyánkorú a hősünknél még mindig aktívan gonoszkodik az őserdőben.) Persze ennyi belefér egy mesefilmnél, de nálam ezért kapott csak 4-est és nem 5-öst. Mindent összevetve hatalmas pacsi a Pixarnak, a nem túl erős WALL-E után ezúttal (ismét) bizonyították, hogy mégiscsak ők a legjobbak ebben a műfajban.

Mindig is fontosnak tartottam, hogy egész estés Pixar-filmet gyermekek társaságában tekintsek meg. Ők a legjobb kritikusok, ha ilyen vizekre evezünk. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmúlt években elkényeztették őket az animációkat gyártó stúdiók. Inkább a nagyobbaknak szóló, felnőttek felé kikacsintós alkotások domináltak. Így a Fel!-t is jó sok gyerekkel együtt néztem, de vittem magammal példányt az idősebb generációból is. Bátran mondhatom, a döntésük egyértelmű: a Szörny Rt. óta nem nevettek ennyit Pixar-filmen. A stúdió tehát képes volt visszatalálni hozzájuk, mindezt tette úgy, hogy mi felnőttebbek is minden percét élvezhetjük. A kezdő képsorok után következő négyperces házasság-montázs simán a 2009-es év legjobb jelenete. A gyönyörű (és méltán Oscar-díjas) zene még inkább kiemeli szépségét. Emberi érzelmek, emberi főszereplőktől. Nem sokan vállalkoztak idáig ilyenre, emlékezzünk, az évtized animációinak 80%-a állatokat vonultat fel főhősként. A csodálatos házasság emléke egyre inkább visszahúzó erő lesz hősünk, Carl számára. Pedig az új barátok is igényelnék a segítséget. Mindez a Tepuishoz érkezés után válik még kiélezettebbé. Ez a jelenet határvonalként is szolgál, mert innentől kezdve a film más nyomvonalon halad tovább. Pont a landolás után emelkedik „fel” a realitás talajáról. Vadabbnál vadabb ötletek követik egymást, egyik pillanatban térdcsapkodóan kacagós, másik percben karfaszorítósan izgalmas. Kicsit talán túl éles is a váltás. De a gyerekek élvezik minden pillanatát. Nem marad más hátra, minthogy mi is FELemelkedjünk a számítógép elől és elcsoszogjunk a sarki tékába, ahonnan kikölcsönözve ezt a remek kis alkotást, FELtöltődjünk. Kalandra …! :)

aranyos kis mese, nekem picit jobban bejott mint a wall-e.. eros 4-es.

Pfhu, Te jo eg... repulo, beszelo, lovoldozo kutyak, nulla tortenet, nulla karakterek, 5 eves szinvonal. Ez Pixar? Mi van???

Jol latom, hogy a Pixar vegul vegleg ralepett arra az utra, amire a Wall-E masodik feleben tette ra a labat? Nagy kar, mert elotte allati minosegi, felnotteknek is szolo filmeket csinalt, mig ezen az uj uton en mar nagyon nem talaltam a helyem. Ez egesz egyszeruen rossz film.

Én ott borultam meg teljesen, mikor a semmiből előjött az a strucc, és atlétikázni kezdett a fa tetején.

Ami elég furcsa, tekintve, hogy más mesékben egyébként szemrebbenés nélkül nézem végig, hogy oroszlánok kánkánoznak zebrák és vízilovak hátán, vagy bohém kalapos macskák bendzsóznak a padláson, a szomszédban egy rák játszik ittapirosholapirost egy felbőszült francia szakáccsal, kicsivel arrébb pedig mókusok diszkóznak a dzsungelben.

Itt valahogy mégis sokkolt ez az idétlenség. Nem jó értelemben.

Ha nem filmben, hanem mondjuk játék közben történik ilyesmi, habozás nélkül újraindítanám,-biztos valami bug lehet.

Aztán jött az a dagadt szetter, meg a 3kolégája az erdőben, háttt.
Elkezdtem tekerni. (nem volt éppen rossz film, hogy egyáltalán ne legyek kíváncsi a végére).
Szóval először 3-4perceket tekertem, néztem darabig, beletekertem megint, egyre messzebbre.

Azért a vadászgépes akcióról így se maradtam le sajnos.

És egyszercsak vége lett.
Nincs itt semmi látnivaló.
Kérem kaccsolja ki.

Egy kis firka a margó szélére: Látjátok feleim, bárgyulunk, öregszünk, és hájasodunk.
Már nem lehessen világszép, jótermészetű hercegnőket, és csillagszemű, oroszlánszívű daliákat mesébe tenni.

Nem tudom eldönteni hogy ezt most felnőtteknek készítették vagy fiatalbb korosztálynak. Ahogy látom sokan vannak hasonló véleménnyel. Tulajdonképpen az a 10 év körüli korosztály manapság már talán tudja miről van szó benne a komolyabb jelenetkben, ha fel nem is fogja jelentőségét. Viszont így bemutatva ez utóbbit talán elérhetik náluk. Összeségében a története, a kivitelezése, a karakterisztikus grafikai megvalósítása mind-mind tetszett.

Nálam úgy sem az év legjobb animációsa, hogy nem sokat láttam belőlük...

Persze nagyon tetszett, egy hajszállal talán jobb is, mint a Wall-E, de még mindig "csak" 8/10. Némely jelenet (amik amúgy kimondottan jók voltak) nem biztosan rajzfilmbe illő, kicsit túl komolyra vették itt-ott. Nélkülük viszont meg eléggé semmilyen/rövid lenne.

Igaz van két jelenet, ami nagyon megfogott és megérintett, de ez elrugaszkodik már egy kicsit a rajzfilm kategóriától :

Első: Amikor a feleségével az életét mutatja be, amikor mindig másra kell a pénz és mire oda jutnak , szegény nő meghal

Második: Amikor tovább lapoza a könyvet és láttja az életük egy kaland volt a nőnek.
Viszont azt nem értem miért szabadul meg mindentől ami az életük része volt. Jó meg kell menteni a gyereket, de akkor is. Persze tovább akar lépni de akkor sem tudom elfogadni

Egyszer nézető, jobbra számítottam, sajnálom...

WALL-E 2 Különbség csak annyi, hogy most nem a felszállás, hanem a leszállás után kezdődik meg az igazi minőségi romlás.

Valaki árulja el, miért csinálja ezt a Pixar. Az eleje megint remek, komoly és mély. Rengeteg lehetőség volt benne, de ha csak 15 perc lenne azt se bánnám, olyan ütembe repülne rá az ötös, hogy csak na. De aztán leszállunk a földre (nem csak képletesen értve), és jönnek a sablonok, az ezerszer elhasznált poénok, blőd ötletek, bugyuta fordulatok, és még csak izgalmasan se tudják megcsinálni. És én kérdem: miért? Miért kell az első részt (főleg az első 15-t percet) így elrontani.
Gondolkodtam a gyenge négyesen, talán meg is adom majd neki egyszer, de egyenlőre egy kicsit pipa vagyok, bár hozzáteszem nem egy élvezhetetlen szeméttel állunk szembe. Én azért még várom, hogy a Pixar egyszer tényleg összehoz egy komoly filmet, amit nem bagatellizál el.

(Egyébként nálam a WALL-E egy minimálisan jobb, ott hosszabb ideig őrizte a zsenialítását.)

Ok! Megvan! Köszi!

Tudni valamit a DVD megjelenés pontos dátumáról?

Imádom a Pixar munkáit, de ez most hatalmas csalódás volt. A történet gyenge, a karakterek jobb esetben teljesen jellegtelenek (pl. öregember) rosszabb esetben pedig állatira idegesítőek (kisgyerek). E mellet az animáció se tetszett különösebben, de ez már az én bajom. Remélem a Pixar jövőre visszatér és újra Verdák vagy Hihetetlen család kaliberű produkcióval áll majd elő.

5/10

Ritka hasonlóság, vajh miért nem Robert Zemeckis féle CGI-élő szereplős fél megoldást választották akkor? :) (Gondolom miért. Minőséget akartak minden téren inkább .:) )

Csak egy grafikont képzelj el magad elé és egy matek órát vagy fizika órát, ha voltak. :)

Pozitívumok, negatívumok.
+-an fel -an le. Stílszerűen akartam a film címéhez adódóan. :)

Csak én nem értem, amit írtál?

he's real!

Fel!:

Fel, fel csak fel a magaslatokba. Gondolom ez volt a célja mind bevételügyileg mind a kritikai siker elérésében a Felnek. FElig meddig ez sikerült is neki. Ahogy nálam is csak FELig meddig. :)

+-an Fel:

Hatalmasan hangulatos és jól megrendezett első 25 perc, sok mondanivalóval és vicces jelenettel.
Csodás gyors és lassú klasszikus zenékre alapozott muzsikák a film hátteréül csodásan kutya jó módon szolgálnak. :)
Az érzelmes részek és az utolsó boss öreg senior meccs/csata is jóra sikerült a léghajóval és a végén a házikó is jó helyre került :)

-an LE:

A film középső 'kalandos' része és a konfliktus az egyébként furcsán összejött főgonosszal nagyon sekélyre és gyengére sikerült, az itteni értékelhető poénok száma is csekély. a kutyák édik és nagyon jól meglettek talán először alkotva anim. filmen, de nem vicces az emberi viselkedések mixelve az állati ösztönökkel és egy gatyi műszerrel. Ezenkívül tetszettek ugyan az öreg kor iviccesk de épp ezért furák voltak (még ha animációs film is ) a nagy akciók emelések és szekrény kidobálások stb stb.., a 2 fő öreg szereplő esetében.

78%

Már csak három hét és itt lesz a csoda! :)

A pont ismét Önnél! :)

Ahogy halad előre a pixar, egyre komolyabb animációs filmeket rak le elénk, A Ratatoullie óta egyre jobban tetszenek, kíváncsi vagyok a következő milyen lesz. A történet és a karakterek fejlődése jól kitalált a téma érdekes, ajánlom mindenkinek :)

Ugyanaz a bajom a Fel!-el is, mint a WALL-E-vel. Az eleje baromi jó, de a második fele már sokkal kevésbé. Kár, hogy nem egy nagy felfedező kalandról szólt az egész film.

GEORGE AND AJ. a két beteggondozó kalandjai. szenzációs!

Na, ezt nem lehet kihagyni:-)

Megérkezett az újságírónőnek (Melena Ryzik) a Fel! screenere:

Gyönyörű mese.

van egy kritika, amiben a FITZCARRALDO-hoz hasonlítják. nem is hülyeség. :)

Én angolul láttam kétszer is, így valszeg elfogult vagyok, de a trailerben nem igazán jött be a szinkron, Russell különösen béna.

Csodálatos az első fele, és nagyon tetszett, hogy nem rágták az ember szájába, hogy mi mit jelent, mégis egyértelműek voltak a szimbólikus dolgok. Makay Sanyi bácsi előtt, pedig valóban le a kalappal!

Az elso resz (es a kesobb ra valo utalasok) miatt ez most bizony 8/10. Aranyos, szivhezszolo, tetszett.

Igaz: a második játékrész az első sáros lábnyomába se ér, és a történet helyenként unalmas sablonhalmazba torkollik, engem mégis magával ragadott a Pixar legfrissebb terméke: vicces, habkönnyű kalandozás ez mulattató karakterekkel, kissé szomorkás alapszínezettel, különleges-mágikus hangulattal - de nem is remekmű; a helyén kell kezelni. Ami a magyar szinkront illeti, a főszerepre a zseniális Makay Sándornál tökéletesebb választást aligha lehet elképzelni, de Tordy Géza is nagyszerűen eleveníti meg az öreg antagonistát. (Nem is tudom, mikor hallottam két ekkora nevet egy animációs filmben utoljára.) Valószínűleg a DVD-re is vevő leszek.

Kösz! Viszont én így egy kicsit becsapva érzem magam, nem azt kaptam, amít "ígértek"! A gyerekeknek pedig nehéz ezt megmagyarázni... Talán ugyanolyan, mint amikor valamit szinkronizálva reklámoznak, és ha nem figyelsz, beülsz egy feliratos filmre... szerintem ez a szándékos megtévesztés kategóriája, nagyon inkorrekt magatartás... nem is tudom, hol lehetne ilyenkor reklamálni... ááá, hagyjuk az egészet...

Nem maradtál le semmiről, csak a trailerekhez készült szinkron szinte soha nem ugyanaz, mint ami a tényleges filmhez készül.

Üdv! Csak egy kérdés: fél éve erre a cserkész szinkronhangra és változatra készülünk: http://www.youtube.com/watch?v=COoOvKOJtmQ - majd tegnap a 3D változatban egy teljesen más hanggal és stílussal szólalt meg a gyerek... miről maradtam le? Hogy lehetséges ez?

"Olórin könyörgöm, hogy nézd újra a filmet. Te is észrevetted, hogy szakadék van a film eleje és vége között, tehát nem valószínű, hogy ezek a "következetlen" bolondozások a forg.k.író vagy a rendezők ostobasága."

Nem, persze. Mert a Pixar alkotói istenek, tévedhetetlenek és aranyat szarnak. Én meg hülye vagyok. Te meg frankón megmondtad.

Olórin könyörgöm, hogy nézd újra a filmet. Te is észrevetted, hogy szakadék van a film eleje és vége között, tehát nem valószínű, hogy ezek a "következetlen" bolondozások a forg.k.író vagy a rendezők ostobasága. Egy kicsit jobban figyelj a külső vonal helyett a belsőre, amit olyan mesterien előkészítettek az elején. Vedd észre, hogy a ház nem egy egyszerű kellék, hanem a film központi metafórája: maga Ellie megtestesülése (mindezt mennyivel bájosabban és finomabban teszik elénk, mint a Rém Rom esetében). Tehát Carl Ellievel utazik Dél-Amerikába, az "Elveszett Világba", hogy megtöltsék Ellie albumának üres lapjait. Ezért van az, hogy egyszercsak - szinte átmenet nélkül - Carl elhagyja a hétköznapi világot, és mint az Óz Dorothy-ja a forgószéllel, belecsöppen a gyermekkorának zabolátlan - és oktalan - fantáziavilágába. De nincs éles határvonal (ez zavarhatott meg): a realizmus és a lököttség egy különös keveréke (mint az emberben általában) a "földhözragadtság" és a szertelen "szárnyalás". Fel! :-)

Szerinted nem, szerintem igen. Azt hiszem, itt jut holtpontra a vita:)

nem volt sem bugyuta, sem gyerekmese, ugyanakkor abban tényleg egyetértek, hogy árnyaltabban is bemutathatták volna a kalandok, az új életcél felfedezése hatására megtáltosodó carl újjászületését.

A házilag barkácsolt kütyüktől ez azért elég nagy ugrás. De ez csak egy dolog, mondom. Említhetném azt is, hogy a főszereplő az elején a lépcsőről se tud lemenni a saját lábán, aztán hadd ne mondjam, a végére miket csinál. Abba, hogy a kutyák nem csak beszélnek, hanem intelligensek és repülőt vezetnek, már bele se megyek. Lehet, hogy ez mind apróság önmagában, de összességében (engem) zavart (persze a hangulati váltások - a bugyuta gyerekmesévé degradálódás - még sokkal jobban, és elsősorban azok miatt hármas). És ha már mindig a Pixar-minőségről van szó, akkor csak gondoljatok bele, hogy az említett korábbi filmekben voltak-e ilyen (akár apró) következetlenségek...

nem lehet vki egyszerre felfedező és feltaláló? muntz esetében pedig erről van szó (már a híradórészletben látható, hogy a kutyák nem mindennapos bánásmódban részesülnek).

Azt tartod törésnek, hogy a kalandorfószer feltalálta a gondolattovábbító nyakörvet? A film legeslegelején bemutatják, hogy mi-mindent alkotott hőn szeretett kutyáinak léghajóján. A sok-sok év alatt egy ilyen messze komplexebb találmány teljesen okés, nem?

Na, ne ferdítsünk már! Senki nem beszélt szájbarágásról - de itt még csak utalás sincs. Egyszerűen vászonra kenik a hülyeséget, aztán kezdjünk vele, amit akarunk (de ez persze csak egy példa, nem akarok ezen lovagolni).

Ami a többit illeti, az érvelés erősen sántít: valóban, egy film a saját világán belül legyen következetes, és a Toy Story az élő játékokkal, meg a Hihetetlen család a szuperhősökkel az volt, azokban nincsenek olyan törések, mint az Upban (pl. nem bukkantak fel a Toy Story utolsó fél órájában szörnyek). Mert hogy vannak benne, azt Te sem tagadhatod, csak, ahogy írod, téged nem zavarnak.

Nem kell mindent szájbarágni. :)

Én is azt vallom, hogy egy adott film a saját világán belül legyen következetes, csak itt a mese-realizmus tengelyen nálam bőven a mese felé billen a mérleg, míg nálad jóval közelebb van a realizmushoz. Egy nyugdíjas, bottal közlekedő öreg nyilván nem fog Indiana Jonest megszégyenítő kalandokat átélni, egy kertes házzal se tudsz több szár lufi segítségével kontinenseket átszelni és amikor legutóbb néztem, akkor még a kutyák sem beszéltek. De ilyen alapon a játékok sem kelhetnek életre, nincsenek szuperhős családok és a patkányok sem tudnak főzni, tehát az animációs filmek nagy részét le lehetne húzni a vécén. Én már az élőszereplős filmeknél is lazán elsiklok olyan dolgok felett, ami másoknak szemet szúr, az animációs filmeknél pedig még ennyire sem vagyok szigorú, orbitális nagy baromságnak kell ahhoz történnie, hogy az értékelésemet ez negatívan befolyásolja. A Fel! pedig repülő házastul, felfedező-feltalálóstul, beszélő kutyástul is csodálatos alkotás, engem nem zavart benne semmi. :)

Elképzelhető lett volna, ha a filmben erről említést tesznek, de nem tettek. Így ez hiba.
A Fasírt meg több okból is rossz példa, egyrészt teljesen más jellegű film, másrészt meg ott a főhős valóban egy feltaláló:)

Lazán el tudom képzelni, hogy a felfedező a nyilvános megszégyenítés után a természet helyett a tudomány felé fordult és hosszú évek munkája során elkészítette a már említett nyakörvet. Érdekes, a Fasírtnál semmi bajod nem volt ezzel a kütyüvel. :)

"Egy mesében nem elvárandó a hétköznapi valóság."
Nem, de a teljes következetlenség sem. Egy mesének is tartania kell magát egy bizonyos logikai rendszerhez. Pl. a felfedező, aki nem feltaláló, ne találjon fel egy szerkezetet, ami a gondolatot beszéddé alakítja.

nálam a legnagyobb csalódás a pixar filmek között: ötlettelen és erőltetett, tele van (még rajzfilmben is) bosszantó irreális ökörségekkel, logikai bukfencekkel. a történet rém gyenge és ezen még az amúgy szerethető állatfigurák sem segítenek.
(a kiscserkész magyar hangja meg egyenesen katasztrófa.)

Szerintem largo arra gondolt (én így értettem), hogy a Wall-E ben a környezet megalkotása volt reális: a szeméttől tomboló káosz lefestése a legapróbb részletekig. Bármennyire is utáltam a Wall-E-t, ez lehengerlő volt benne.
Így az a megállapítás, hogy visszatért a rajzfilmes stílushoz is inkább a környezet lefestésében keresendő (pl a székek, kerítés, ház stb.stb) A karakterdesign nem tért el jelentősen a két filmben, és nem is lehet a tényleg hiperrealista művek mellé állítani. Nem kötözködni akartam, csak én így értettem largot, ill. így értettem egyet vele.:)

1. szerintem egyértelmű volt hogy nincs több lufi, így csak nehéz módon juthatnak el oda.

2. 120 éves azért túlzás, komolytalanná semmikép sem teszi a filmet. A wikipedia szerint Charles F. Muntz 1944-ben 24 éves volt. Vagyis ha jelent számítjuk akkor is 89, ha jól számolom. Egyébiránt az irreálisan öregen feltűnő főgonosz hagyományos elem.

3. Nem volt csokija, ennyi :D. De az is megszokott a "mesékben" hogy a mindenki által áhított valami a jókhoz természetesen vonzódik, a rosszaktól pedig tart.

A film szerintem a maga önálló "valóságában", mindenképp következetes. Említetted az ellentétet az eleje és a vége között. Tulajdonképpen egyértelmű és szoros a kapcsolat a kettő között. Míg az elején mindez, a kalandos egzotikum (klasszikus kalandfilmekből) az álmok, ábrándok képében szerepel - a második felében ez kibomlik és testet ölt, realizálódik. Ami persze nem reális, de a mesékben magától értetődő a csodák megtörténése és az álmok megvalósulása - amiből a szépsége is fakad. Abból a gyönyörű és romantikus képből hogy gyermeki logika szerint lufival (gyermekek kedvence...) elrepíti a házát a "csodák földjére" már minden következik és minden valószerű, mert egy mesés valóságba kerülünk. Egy mesében nem elvárandó a hétköznapi valóság. Ez valamennyire a Birodalom Visszavág történelmileg hűség-elvárásához hasonlítanám.

Persze az tagadhatatlan hogy az eleje egy felnőtt drámának is megfelelő.

Azzal viszont egyáltalán nem értek egyet hogy a Pixar a Wall-e-ban élethű, míg itt rajzfilmes dizájnos.

Lássunk egy alapvető témát, az emberábrázolást...:


Összehasonlításul egy élethűbb számítógépes grafika (felső kettőről van szó persze), Animatrix:

Legszívesebben kétszer adnám meg a zseniálist.

Érdekes, miképp oszlik meg a közízlés. Gyakran gondolkodásra fog az objektivitásommal kapcsolatban, valamint, hogy ki-ki mit tart „jónak” avagy milyen érvek alapján határozza meg egy filmről, hogy az „jó” vagy „rossz”. Találkoztam már olyannal, aki csupán az alapján ítélte meg a filmet, hogy a moziból távozva milyen érzése volt, de olyat is láttam, aki a Birodalom Visszavágot porba tiporta, merthogy nem volt történelmileg hű és nem reflektált a kor társa-dalmi problémáira(?°/%+)
Én Összességében jól szórakoztam a filmen, nem figyeltem a dramaturgiára, meg minden egyéb témára, amik a kritika tárgyát képezik rendszerint, de még így is kb. a két harmadánál értem el oda, hogy az egész darabjaira hullott, és az akciók próbálják egyben tartani, és ki-húzni a játékidőt egy egészestét filmig.
Az első még apróbb gondom a következő volt; hőseink felszállnak valamilyen fiktív városban, viharba keverednek, és hip-hopp, máris az egzotikus végcélnál vannak, Dél-Amerikában! Na jó, belefér. De utána napokig tart mire megteszik a maradék 1-2 kilométert, és a papának nem jut eszébe, hogy még néhány lufi megoldaná a problémáját? Ha nincs már lufi, akkor meg azt ki kellene mondatni a szereplővel, hogy ne hagyjon nyitva logikai buktát, amin csámcsoghat a néző. A gondolatokat tolmácsoló nyakörv tuti ötlet, respket a kitalálónak!:) Ellenben a kutya, mint olyan számtalan lehetőséged adott volna még a helyzetkomikumra. Ami volt, az redukálódott a „mókusra”, meg a visszahozott labdára. Semmi több.
A kb. 120 éves kalandor megjelenése – aki mellesleg hősünk fia is lehetne kinézetre(!) – már közel komolytalanná tette a filmet. Ezek szerint itt minden következetességet nélkülöztek? Minek nézzek egy olyan filmet, ahol következetesség nélkül bármi megtörténhet? Egy profi munkától nem ezt várom, hanem épp az ellenkezőjét!
De a java csak ez után jött, minek után kiderült, hogy az örökifjú kalandorunk kb. 70 év alatt sem volt képes fülön csípni azt a rohadt madarat, ami néhány kilométerre tanyázik tőle – ez nevetséges! De aztán repülőt vezető kutyák – ne neee, ez már tényleg nevetséges! Itt már örömömet vesztbe bambultam a vásznat, hisz, gyakorlatilag ésszerűséget nélkülöző események csapongtak egymás után. A vége pedig a szokásos Pixar recept: mentőakció, vagy A pontból B pontba eljutás.
Ami leginkább hibája a filmnek, hogy totális stílusváltás hajt végre irreálisan rövid idő alatt. A minőségi momentumok kb. az első 30 percet jellemzik. Egy érettebb, felnőttebb alkotás ígéretét közli a film; a szemünk előtt nézzük végig egy kapcsolat tablóját, a meddőség fájdal-mát, egy betegség okozta leépülést, majd halált, aztán hősünk magányát, aki végül véresre üti egy munkás fejét! Ez mind egy felnőtt történet, mese nélkül. Ha itt valaki azt monda volna, hogy egy órával később beszélő kutyák vadászgépekkel lőnek egy lufik reptette kertesházat… Mi f@sz?!!
A film ellentmond önmagának. Nem feltétlenül zavar a stílusváltás, ha az észrevétlen, követ-kezetes és tartalommal van megtöltve. E helyett szembe ötlő volt és ötlettelen.
Annak viszont örültem, hogy a Pixar végre visszatért a rajzfilmes dizájnhoz, és mellőzte a Wall-e-ban történt technológiai reprezentációt, ahol már minden élethű akart lenni.

Pixar nem tud hibázni! Vagyis számomra a Hihetetlen család volt kisebb csalódás, de azóta folyamatosan jobbnál jobb filmeket készítenek. Azt nem mondom, hogy a Fel! a csúcspontjuk, de sikerült egy nagyon különleges mesét alkotniuk. A szomorkás kezdés után igazi kalandfilmé vált. Nem tudom, hogy csak én képzelem-e bele, de sikerült több helyen is megidéznie a klasszikus Indiana Jones trilógia (főleg a keresztes lovagot, meg a végén a végzet templomát is) hangulatát. Ergo amit az új Indy filmnek nem sikerült, azt a Pixar megcsinálta:)
Ja 2D-ben néztem, rábeszéltetek:)

nem volt rossz, de a amindenkori pixar filmekhez viszonyítva nálam ez a gyengébb kategóriába tartozik. nem tudtam szimpatizálni a karakterekkel. volt benne persze humor, szívfacsarás, akció, de nálam mégis valahogy érdektelenre sikerült a történet

Bizony, az ebeket nem kellett volna ennyire erőltetni. Az elején még aranyos volt, hogy lol, ez nem is beszél hanem gondolkodik, de ez tipikusan olyan humorforrás, ami idővel egyre idegesítőbbé válik. És erre épül a poénok nagy része(na meg az elállítódott nyakörv...pfff)

Nagyon közepes. Pedig zseniálisan érzelmesen izgalmasan indul. Aztán a dzsungelbe érkezés után ugyan van még pár erős pillanat, de összességében úgy süllyed, mint a Titanic. A kezdés és az akciójelenetek remekek, a többi rossz értelemben vett diznis lötyögés. A főgonosz és az ő motivációja már nekem fájt, a kutyák viszont még nála is botrányosabbak.

Az első 15 percnél síri csönd volt a moziban, szinte hallani lehetett az emberek szívdobogását. Életem legnagyobb mozis élménye volt ez a negyed óra. Onnantól hullámzó a színvonal, és sajnos a végére meg is kopott az első percek varázsa.
Nagyon szép volt, nagyon látványos, és - mivel ez volt az első film amit ilyen furmányos szemüveggel néztem - egy egy térbeli látvány megkomponáltsága egészen ledöbbentett. Összességében elégedetten távoztam a moziból:)

Az első 15 percnél síri csönd volt a moziban, szinte hallani lehetett az emberek szívdobogását. Életem legnagyobb mozis élménye volt ez a negyed óra. Onnantól hullámzó a színvonal, de nálam még így sem megy a 10 alá. Gyönyörűséges szerelmi történet és izgalmakkal teli kalandfilm.

Egyre hanyatlik a Pixar? Szerintem épp ellenkezőleg.

talán eddig ez a legszomorkásabb Pixar... szerintem a Wall-E után egyértelmú hangváltás tapasztalható náluk, de számomra az a film egyben a legjobb is. nem tökéletes a film, és nem is a legjobb Pixarok közé tartozik, de pl. az animáció színvonala továbbra is lenyűgöző, és ez főképp a drámai részeknél jön ki

talán két olyan jelenet van, amelyben a 3D bármilyen előnyt képvisel (mindkettőben kutyák elől menekülnek adott szereplők), viszont angolul csak felirat nélkül nézhető a film, mégis ajánlott, ugyanis rengeteg olyan szójáték van, amit a magyar változatnak nem sikerült visszaadnia.

Zseniális mese!Meglepően olvasom, hogy mennyien elégedetlenkednek az utóbbi Pixar mesék színvonalaival. Nem tudom.Nálam még nem volt 5-ösnél rosszabb egyik sem. Csatlakozok azok közé, akik azt mondják, hogy a Fel!-t inkább 2D-ben. Nekem szabályosan megfájdult tőle a szemem, s amikor lehetett inkább levettem.

ez a beszéd! én is 2D-ben nézem majd újra.

másodszorra (2D-ben, eredeti hanggal) már megleltem a nagy kalandot.

A 3D semmit nem ad hozzá, én is 2D-ben fogom újranézni

Én a Coraline-nál is negatívumként éltem meg a 3D-t...

Nagyon tetszett, rég láttam ilyen igényes filmet. Komoly érzelmek voltak benne, amik át is jöttek.
Nekem a kutyák is tetszettek benne.
Zseniális film! :)

A 3D semmit nem ad hozzá, én is 2D-ben fogom újranézni. :)

Nagyon kedves,érzelmekkel teli ugyanakkor humoros és kalandos is,nekem nem is kell ennél több,péntek estére pont megfelelő volt..
Meg néhány jelenetnél a terem egyhangúan sóhajtott fel, ,,hogy jaj de édes",ez dobott az élményen :D

Amúgy nem 3D-ben néztem,de ha valaki szerint úgy sokkal jobb,akkor majd egyszer megnézem úgy is..:)

Az egészben a Party Cloudy volt a legjobb. Charles Muntznak ugye Tordy Géza volt a magyar hangja?

gyakorlatilag nem tudok belekötni az egészbe. kellően mély, a humora is rendben van, a látványt meg kár dicsérni. egyébként a dizniháromdé semmit nem tesz hozzá az élményhez, de nem is vesz el belőle. még mindig úgy tűnik, hogy cameron lesz a forradalmár.

Én speciel a Verdák és a Wall-E után a legkevésbé sincsenek nagy elvárásaim semmilyen Pixarral kapcsolatban. Ettől se vártam sokat - nem is kaptam.

Azt érzem sokaknál, hogy a pontozásnál hátrányból indul ez a film, mert a Pixartól eleve sokat vártok.

Egyébként részemről: szívbemarkolóan zseniális volt ez a film. De biztosan csak velem van baj.

Valamiért nem tudtam teljes szívvel bízni a Pixar idei filmjében. Néztem az előzetest, olvastam a közbeékelt hangzatos mondatokat (Az életre szóló kaland a hazatalálás lesz, stb.) és magamban azt kérdeztem: Oké. És, ennyi? Persze kijöhet belőle valami jó, de azért ennél többet reméltem.
Szerencsére több is lett, mert a Fel az egyik legérzelemdúsabb modern amerikai animáció, amit eddig láttam, ezen felül pedig kalandfilmnek sem utolsó. Költőien tálalt, szívfacsaró emberi dráma keveredik benne pattogó akciószcénákkal.
És ugyan a Pixar most beszélő kutyákkal, meg egy mutáns struccmadárral a legkisebbek felé is tesz némi engedményt, de valamennyire még azok a figurák is szerethetőek, akiket az előzetes alapján idegesítőnek gondoltam. Michael Giacchino külön dicséretet érdemel, mert a film zenéje is remek.

Azért annak örülök, hogy te is azon a véleményen vagy, hogy a kilencvenes évek közepe (mondjuk inkább első harmada) óta nem olyan mély a dolog:)

Amennyiben a '90-es évek közepe kőkorszaknak számít... :-)

Az milyen gáz már, hogy mikor eljöttem otthonról, ott még nem, itt meg már nem játszották? :S

Tökéletesen igazat adok neked. Ez az, amit a Pixar igazán tud, és ettől hatalmas (és egyedülálló).

De még annyit hozzá tennék, hogy az Up nem csak egy szerelmesfilm, hanem emellett egy igazi, klasszikus tragédia... Egy szárnyaló fantáziájú, szürreálisan eleven komédia... egy öt-zsebkendős, érzelgős, szentimentális darab... egy feszültségekkel teli thriller... egy generációkon átívelő családi film... mese a melankólikus igazságokról és a szeszélyesen zabolátlan oktalanságokról. S mindezt olyan archetípusos karakterekkel, amit megint csak a Pixar tud megteremteni: teljesen realisztikus, különleges egyének... Megindító és bájos érzelmi erő... és a valóságos élet. Nem is beszélve a film szimbolikus mélységeiről (pl. Carl háza), ami elsőre talán át se jön... Engem pl. akkor vitt le teljesen a padlóra, amikor elkezdtem gondolkodni a filmen. Annyira fejen (és szíven) ütött, hogy Paff! :-) Remekmű.

Ja, igen, de az még valamikor a kőkorszakban volt:) A Pixar csak az utóbbi két-három évben (khm, Cars, khm), hülyült meg...

Szép gondolat, csakhogy ez egy kereskedelmi cég, vagyis meg kell felelnie minél több embernek, hogy pénzt keressenek. Miután pedig megvette a Disney, ez még inkább igaz.

A 3d-t nem kifogásoltam, az inkább a Disney-nek szólt. Üvölteni tudnék, amikor egy film előtt hatvanötször végig kell hallgatni, hogy "diznidigitálisháromdében" is, meg hogy "diznidévédén". Még jó, hogy a többi banda nem vette át ezt az öntömjénező, néphülyítő marhaságot. De jó is lenne. Hamarosan a mozikban, Fox 3d-ben vagy jön Sony DVD-n (bár ez utóbbinak legalább lenne értelme:))

Olórinhoz: Nem csak a Pixar, a Disney is tudott valaha nagyobb mélységeket produkálni és összeegyeztetni ezt a humorral. De az is rég volt már.

Jó, szinte bármilyen film sztoriját le lehet így csupaszítani. De nyilván nem az alapötletre gondoltam...

nem hinném, hogy a pixar meg akarna felelni bárkinek is - saját magukat leszámítva. a 3D-t a disney-részvényesek miatt adták hozzá a filmhez, de egyáltalán nem képvisel fontos tényezőt a filmben - tehát nincsenek ilyen kinyúlunk a nézőtérre effektusok. a sztori adja a filmek lelkét - maga a kaland amúgy sezrintem is lehetett volna nagyobb horderejű (ezért az alcsonyabb osztályzat), de a figurák útja, fejlődése és a film mondanivalója ezúttal is csodálatos.

tényleg nagyon eredeti ötlet a meg nem értett feltaláló története. :) világ dexterjei, jimmy neutronjai egyesüljetek. és azt a disney-változatot még csak nem is láttam, amit daemiaen említett.

Aha. Nagyszerű. Az ilyen hozzászólásokra szoktuk azt írni, hogy még egy ilyet nem kéne.

Az meg ne zavarjon, hogy senkinek nem az volt a fő érve, hogy "nem vicces". De ha már itt tartunk, nem azért nem vicces, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert - akárcsak a Wall-E - tele van lapos poénokkal. Egérhangon cincogó falkavezér? Ha-ha. Régen a Pixar tudott vicces lenni ÉS mély lenni ÉS következetes lenni ÉS tudott felnőttekhez szólni. Régen.
A Derült égből fasírt bármelyik 10 percében meg több az ötlet, mint ebben összesen.

Ja, tényleg velünk van baj. De most majd megjegyzem. Ha valakinek nem tetszik egy pixar film, akkor vele van a baj.

És érdekes, hogy a mélységet említed. Én úgy vagyok ezzel, hogy valami legyen mély, vagy ne legyen mély. Egyik sem baj, de a félmegoldásokat, a simulékonyságot és a mindenkinek megfelelni vágyást nem díjazom. És az Up ilyen. Valahogy nálam nem ez a mélység.

az a baj veletek, pontosabban a hozzáállásotokkal, hogy még nem jöttetek rá, hogy a pixar már kinőtt a vicces szkeccseskedésből és a popkulturális poénkodásból. az összes egyéb animációs stúdió egymás hegyén-hátán izzadozik poénok lapátolásával (MONSTERS VS ALIENS, CLODY WITH A CHANCE et all) és egyikben sincs igazi mélység. az UP egy szerelmesfilm, ami túlmutat a síron. megint egy olyan lépés, amit egyetlen másik stúdió sem képes meglépni. a prekoncepcióval vannak gondok: ha rajzfilm - és nem vmi európai/ázsiai vér/art akármi - akkor csak mese, csak vígjáték lehet. ez megint nem az. a beszélő kutyák a gyerekekhez szólnak, minden egyéb a felnőttekhez. ja, hogy az nem vicces? hát nem is annak szánták.

Majd talán a Toy Story 3. Az első kettő nagyon jó volt és annak ellenére bizakodó vagyok, hogy "diznidigitális3d"-ben élvezhetjük.

Miért van az, hogy az utóbbi négy Pixar-műből csak egy ért el nálam egy gyenge négyest, mikor addig végig zseniális volt mind? Egyre rosszabbak a filmek, vagy kezdek kinőni a mesékből? Most igazából még csak konkrét okot sem tudok mondani, hogy mi volt a legrosszabb, az egész cucc olyan semmilyen... Kezdve a beszélő kutyáktól a repülő, lövöldöző kutyákon át a több, mint száz éves főgonoszig... Gyenge, felejthető, összeszedetlen, és még csak nem is vicces. Egyedül a drámai részeket sikerült úgy-ahogy rendesen megcsinálni. Na meg Kevint, de rövidebb idő után már ő is inkább irritáló...

3D-ben és anélkül is megvolt, úgyhogy bátran mondhatom: ezúttal sem rezgett a léc egy pillanatra sem. Édes-szomorú kaland felsőfokon.

Ez az osztályzat engem is felbátorít!

Pixarék nem tudnak hibázni, ismét egy gyönyörű mese. Való igaz, hogy az első fele hibátlanságával a második fele nem tud versenyezni, de még így is zseniális.
Egy megjegyzés, hogy a 3D abszolút hanyagolható (lett volna) és számomra nem adott pluszt, bár összehasonlítási alap majd csak DVD-n lesz.

nos, daemiaen?

a második fele is megtartja ezt a színvonalat: gyermeki szájízre hangszerelve mesél egy antiutópiáról. merész vállalkozás.

Én egy cseppnyi hanyatlást sem érzékeltem a régebbi alkotásokhoz képest, egyedül a L'ecsó lóg ki a sorból, mint a Pixar leggyengébb alkotása. A Verdák az abszolút favoritom, de a Wall-E és a Némó nyomában is iszonyat nagy mesterművek, tűkön ülve várom már a Fel!-t.

Pontosan. Mondjuk nekem ez egy fokkal jobban tetszett, mint a Wall-e, de ugyanazt látom ebben is. A cukormáz már a Pixarnál is előbbre való, mint a humor, a kaland és a következetesség.