My Life Without Me (2003) ☆ 👁

Az élet nélkülem

(Isabel Coixet)

kanadai-spanyol dráma, szerelmi történet

4,1
★★★★☆
357 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-07-23 18:02:26 offerus (5) #22

Én is kétszer néztem meg egymás után :)

előzmény: Ugor (#21)

2021-07-23 03:52:42 Ugor (5) #21

Nem nagyon tudnék kitérni az ötös elől. Most, hogy offerus ráirányította a figyelmet, előkaptam és megpróbálkoztam vele... nagyon fura, de első kísérletre mintha kevés, vékony lett volna, vagy erőtlen... bele is szundikáltam talán. De nem hagyott nyugodni, újra nekiveselkedtem, és csodák csodája, vagy én nőttem fel hozzá egy-két nap alatt, vagy a film hozzám. Most úgy néztem, hogy a szelíd gyengesége az ereje. És így sokkal jobban átélhető, egyre jobb lett. Szokatlan viszonyulás is van benne, két három sűrű, kemény drámai részt egyszerűen átlép, ezt lehet a szemére is vetni, meg az értékeként is elfogadni. Valahogy nagyon emberivé tett valamit, ami más megközelítésben, ugyanebben a helyzetben pozőr, hatásvadász, de népszerű lenne. Így meg csendes film maradt az emlékezet hátterében, de most nálam eléggé felértékelődött. Mindenkinek készülnie kéne előbb vagy utóbb erre.

2021-07-20 22:02:57 offerus (5) #20

Életigenlés a halál árnyékában (Kire tartozik a halálom?)

Az előző két komment is jól mutatja, mennyire megosztó film ez. Megérteni vélem a különböző álláspontokat. Nem egy tipikus történet. És nem is elsősorban a főszereplő fiatalkori halála miatt, hanem ahogy a helyzetére reagál. Az a tudatosság, ahogy a helyzetével szembenéz, az ritka. Nem csak a saját sorsát veszi kezébe, de sorsrendezőjévé válik azoknak, akik erre helyzetük alapján, vagy eleve kevésbé képesek. A közeli halál tudatában Ann a film huszonötödik percében leírja, hogy mi az a tíz dolog, amelyet még meg akar tenni hátralévő életében (a részletek elolvashatók az idézetek fülön). A vállalások kb. fele olyan, amire neki van szüksége, egyfajta pótlás, bakancslista, nevezzük, ahogy akarjuk. A másik fele viszont másokról szól. Jó arány. És azt is mutatja, hogy van kiért tenni, ami nélkül talán az első feléhez sem lenne meg az erő. A film hátralévő kb. nyolcvan percében pedig módszeresen megvalósítja a leírtakat. A kritikák egy része azt rója fel Ann-nek, hogy joga van-e eltitkolni a halálát a világ (beleértve a közvetlen hozzátartozóit) elől? Nem fosztja-e meg önző módon a többieket a segítő rész-vételtől, a búcsútól a még hátralévő időben? De kérdezem, mit tudnának tenni a gyerekek, a tesze-tosza férj, a börtönben lévő apa, a megkeseredett anya, amikor már az orvostudomány sem tud semmit? Itt az egyedüli ép (és felnőtt) a halálraítélt.

Kedvenc kritikusom, Roger Ebert kegyetlen egocentrikusnak, szégyentelennek nevezi a hősnőt. Markáns véleményéhez következetes marad, a kritika megírása után kb. tíz évvel később gégerák miatt bekövetkező halála előtti időszakot nagy nyilvánosság övezte, film is készült róla. Az ő választása is érthető: hosszú és teljes életet élt, világszerte elismerték. A jelen film főhőse viszont ismeretlenként élt a hátsó udvarban (a film egyik erőssége ennek a mai proletár miliőnek a bemutatása), aki az utolsó időszakban hozott döntései miatt lett mégis Valaki.

Nehéz nem észrevenni, hogy ez a film a szeretet különféle megnyilvánulási formáiról szól. A gyerekek, a házastárs, a szülők, a barát iránti szeretetről, az önmaga iránti szeretetről (fontos!) - és igen, a szenvedélyes szerelemről is. Ez utóbbit megint sokan nem tudják megbocsátani egy láthatóan boldog családban élő nőnek. Pedig vegyük észre, hogy a listán nem az szerepel, hogy még egyszer beleszeressen valakibe, hanem hogy elérje, hogy valaki belé szeressen. A 23 éves nő, aki 17 évesen ment hozzá az első férfihez, szeretne még egyszer Nő lenni. Megértem.

Dramaturgiai szempontból is jobb, hogy Ann állapotáról az orvosán kívül nem tudott más, nehéz lett volna az érzelgőssé válást elkerülni. Az is jó választás volt, hogy a végstádiumot nem mutatta a film. Sarah Polley felsőkategóriás játékát többen szóvá tették, de kivétel nélkül mindegyik szereplő jól teljesített a kisebb szerepekben is.

Az üvegpoharak visszatérő zenéjét nem sikerült megfejtenem. De stílusában illett a filmhez, légies volt…

A film jelenleg megtekinthető itt (angol felirat)

2015-10-11 01:59:14 Mizi (2) #19

Hazug egy film, mely szerint a csalás, a hazudozás és a manipuláció jóravaló cselekedetek. Ez alapján a rendezőnő annyit ért az emberi érzésekhez, mint én az atomfizikához.

2013-12-22 03:50:34 Magnificat (5) #18

Sarrah Polley valami hihetetlen. egyszerűen imádom ezt a filmet... minden mozdulata igazi, valódi, minden arckifejezése... brilliáns. Az egyik leghitelesebb színésznőnek tartom, és az egyik legkevésbé elismertnek is...

2013-09-15 17:11:11 tomside (4) #17

Kicsit már Off-olunk, de miért is ne?
Igen, úgy képzelik el az életüket, ez a saját létjogosultságuk alapja. A szenvedett élet jogosnak tűnik. Valójában baromi egyszerű képlet ez.

Amúgy a filmről annyit, hogy Sarah Polley hatalmas császárnő.
És hogy a supermarketes haláltánc jelenet zseniális.
Meg annyit, hogy tényleg kemény fikció, talán a legdurvább empátia-próba megfelelni a kérdést, mit tennénk, ha megtudnánk, pár hetünk van hátra. Ez a rendezőnő így képzelte el. Ami dicséretes az ő verziójában, hogy egy halál nem az önfeladást, hanem a szeretteink tovább segítését jelenti. Ez talán idealistának tűnik, vagy mondok inkább egy közhelyet: mindenki magából indul ki. Nehéz azonban hinni az embereknek, és nem is azért, én nem is attól szoktam tartani, hogy nekem, sokkal inkább attól, hogy maguknak hazudnak. Most le tudnám írni én is, hogy mit tennék, ha valaki szólna, két hónap, és konyec. Aztán a kezedbe nyomnám a listát, és azt mondanám, ezért 90 százalékban kezességet vállalok. Tízért viszont nem, mert lehet, hogy voltak olyan pontok, amelyekkel kapcsolatosan nem tudtam elég empatikus lenni magammal. Nem tudhatom, a halál árnyékának sötétje, amely eltakar rengeteg lényegtelen dolgot, nem hoz-e fényre néhány olyant, amelyeket viszont - ezért vagy azért - addig én takargattam magam előtt. Szóval ezért nehéz kérdés, helyesebben, szerintem felesleges, "hihetünk"-e a rendezőnőnek.

előzmény: Fonghi (#16)

2013-03-16 10:25:41 Fonghi (5) #16

Szóval ez egy oktatófilm?:P Remélem ezt nem morbid szójáték értelemben írtad. A nők baromi kemények tudnak lenni ám, (főleg, ha szeretet az üzemanyaguk). Egyébként sokan eleve úgy képzelik el az egész életüket, mint a szeretteikért hozott áldozatok sorát (persze remélik, hogy megéri).

előzmény: Leppard (#15)

2013-01-12 22:44:06 Leppard (3) #15

Ez a film azt mutatja meg, hogyan kellene élni, viselkedni abban a bizonyos helyzetben, és ezáltal szerintem sajnos nem igazán életszerű...

2012-12-30 16:31:31 Fonghi (5) #14

Szép, tartalmas és életszerű kibontása egy anyaklisének, belső nézőpontból, kevéssé realisztikusan ábrázolt keretek között.

2012-02-05 23:52:48 beyczy (4) #13

Herrberger Detonator. Az egyik 30-as éveiben járó volt tanárommal három hét alatt végzett a daganat, miközben külsőleg semmi jelét nem mutatta a betegségnek és a leépülésnek. Szóval én ezzel magyaráznám a "betegség lefolyásának nem ábrázolását". Van ilyen eset is sajnos.

előzmény: Herrberger Detonator (#10)

2010-11-12 22:23:59 Caararuuku (4) #12

Szerintem a film egyetlen baja az volt, hogy túl kanadai volt és nem eléggé spanyol.

2010-02-03 23:48:56 Szívtiproimi (5) #11

A kis Sarah Polleyból nagy színésznő lett.

2009-08-05 14:20:50 Herrberger Detonator (3) #10

Az én édesanyámat 17 hónap alatt végezte ki a rák. Végignéztem, hogy a végén mivé válik az ember és hogy néz ki. Egy rákos beteg az utolsó heteiben nem így viselkedik, nem így néz ki illetve sokkal iszonyatosabb fájdalmai vannak, mint a film főszereplőjének. Miféle férj az, aki legalább egyszer nem kíséri el a feleségét az orvoshoz? Vannak szép illetve nagyon szomorú pillanatok a filmben, de a betegség lefolyásának (nem) ábrázolása nem teszi életszerűvé a filmet. Az élet sokkal keményebb, mint ez a film!

2009-01-19 21:39:46 Szatyor (5) #9

KŐKEMÉNYEN EZ AZ ÉLET!!!!!!!

2008-11-01 13:23:41 Kremy (4) #8

Szombat délután van,de úgy döntöttem,megnézem.Kicsit lehangolt.És azért nem 5ös mert nekem is van egy ilyen még valami hiányzik érzésem.

2008-03-25 00:45:10 Dió (3) #7

Én is a vmi még hiányzik belőle tábort erősítem.

2007-02-14 18:45:57 Jereváni Rádió (5) #6

Nem is, de még mennyire, hogy nem az.

előzmény: Kalti (#5)

2007-02-14 18:09:22 Kalti (5) #5

Hát nem is az a könnyed, vidám szombat délutáni film, amit az ember csak úgy bedob unalmában a lejátszóba.

2007-01-27 00:39:57 ussr (3) #4

Szerintem pont hogy nem lehangoló, de mindegy.

2007-01-26 23:11:58 Kalti (5) #3

Hümm ez érdekes ... szerintem meg az összes létező sablont elkerüli a témában (ok a magnós dolgot láttuk már, de engem egyáltalán nem zavart, sőt az egyik legkiválóbb jelenet). Nálam nagyon betalált a film, akarva is csak kevés negatívumot tudnék említeni, egyszerűen így kell kinézni egy melodrámának, amely éppen azért működik ilyen jól, mert annyira őszinte, emberi, és nem csap át a ló tulsó oldalára, fölösleges szentimentalizmusba merülve ... Az égvilágon semmit nem hiányoltam, a rendezés, fényképezés, történetszöves mind mesteri és katarzis sem marad el a végén (legalábbis nálam nem). Sarah Polley játékára meg még ki sem tértem, valami döbbenetesen jó, ha amúgy az egész film egy rakás kaki lenne, akkor is csak miatta érdemes lenne végignézni. Azt hiszem az egyik leglehangolóbb film amit élemben láttam, jó darabig a hatása alatt marad az ember ...

2007-01-25 21:43:25 ussr (3) #2

Inkább a fantázia, a bármilyen mértékű eredetiség. Az összes elképzelhető sablont felvonultatja a témával kapcsolatban. Még szerencse, hogy legjobb pillanataiban ennél többet is tud adni.

2004-10-10 14:39:15 angel (4) #1

Valami nagyon hiányzik ebből a filmből, de nem tudom, mi... talán a lángész!