Leaving Las Vegas (1995)

Hangulatfilm. A zene nagyon sokat ad hozzá (Sting). Egy dimenziót azonban kifelejtenek a kommentelők - a film többek között az elfogadásról is szól. Serának még az alkoholizmusával együtt is Ben az, akit tényleg szeret, de Ben tényleg meg akar halni, ő leírta magát eleve.

Eszem ágában sincs, h meg akarjalak győzni vmiről, csak elgondolkodtatott, amit írtál arról, h a nő szerette-e valójában, ha nem próbált meg semmit tenni érte.

A férfi a kapcsolatuk legelején közli, h meg se próbáljon hatni rá hogy hagyja abba az ivást. Később egyszer (egyetlenegyszer) a lány mégis megpróbál erről beszélni, a férfi azonnal leállítja. És többet valóban nem próbálja.

Ami szerintem alapvető: NEM tudsz semmit csinálni egy alkoholistával, ha ő nem akar változni. Ha akar, még akkor is iszonyatosan nehéz, ezer visszaeséssel, küzdelemmel, veszekedéssel, ön- és egymás hibáztatásával, mártírkodással, stb. Le lehet ülni beszélni egy olyan alkoholistával, akivel még soha, senki nem beszélt arról, hogy figyelj, komoly gondod van a piával, és elképzelhető, hogy azt mondja: basszus, érzem, tudom, de egyedül nem megy, segíts. (Éltem át ilyen szitut, igen, létezik). De ha azt mondja, hogy nem, velem minden oké, vagy azt, hogy leszarom, nekem így jó, akkor dönthetsz, hogy együtt tudsz vele élni így, vagy nem, maradsz vagy mész. Mert más út nincs. Lehet próbálkozni, pl bezsarolni (mondjuk asszonyka a férjét, hogy elhagyja, vagy férj a feleségét, hogy elpereli tőle a gyereket stb), de inkább nem használ, mint igen (de ismerek olyan esetet, ahol használt - igaz, ott a lány közölte sírva az anyjával, h anya, imádlak, de a gyerekemet jobban, és nem találkozhatsz az unokáddal, ha nem állsz le... a nagymamának ez segített, azóta is áldja a lányát).
De ilyen eszközei, lehetőségei Sara-nak nem voltak. Egy ígérete volt, hogy békén hagyja. A pasasnak pedig egy döntése, hogy meghal. Nem tudjuk, miért, de kellett, hogy legyen vmi. Lehet, hogy konkrét tragédiák az életében, lehet, hogy önmagában annak a tragédiája, hogy nem tud leállni (mert esetleg párszor már próbálta, és mindig még mélyebbre zuhant).
De ami a lényeg: neki nem az volt a döntése, hogy "eljövök Las Vegasba, és jól érzem magam", hanem az, hogy "eljövök Las Vegas-ba, és meghalok, de úgy, ahogy nekem a legjobb". Ami bekavart kicsit, hogy nyilvánvalóan azért ment oda, mert ott mindenki tojik rá, milliók között egyedül lehet. Erre jött Sara, akivel mégis kialakult valamiféle kapcsolata. De tudta - és a lány is megértette - hogy ez már késő is, kevés is. Legalábbis az alkoholizmussal való szakításhoz mindenképpen. Ő ahhoz segítette hozzá, hogy mégse egyedül kelljen megtennie az út legvégét. És szerintem pont erre volt valójában szüksége.

hmm.. kommenteket olvasva le is viszem a 3-ról nézhetetlenre, menjen csak lentebb az átlaga

komolyan mondom, hogy egy laza alsó ötöst toltam volna rá, ha nem a kalitka miklós a főszereplő, hanem valami kevésbé egybőlfölbaszarintyaazagyamathameglátomegyfilmben színészember. holnap lehet hogy lecsúszik egyet, plusz szar szájízzel fekszem le.

egyértelmű, hogy azért nem tett semmit, de ha szeretek valakit, legalább megpróbálom letéríteni az önpusztítás útjáról. ennek még csak írmagját sem láttam, Sera meg sem próbálta megmenteni. ilyen szempontból számomra teljesen életidegen volt a helyzet.

Pont azért nem tett semmit, mert mint te is írod: úgy fogadta el, amilyen valójában volt, egy lecsúszott alkoholistának. És szerintem nem életszerűtlen: a jellemfejlődés hiánya nagyon is hiteles, a valóságban azért ritkán változnak meg emberek számottevően. A karakterek közötti viszony pedig szerintem zseniális: két, a béka segge alatt levő ember bizarr szerelmi kapcsolata, ami már előre borítékolhatóan tragikus kimenetelű.

Nic Cage baromi jó volt, nagyon jól állnak neki a negatív szerepek, szerintem az addikt, beteg sőt, őrült figurákat képes a legjobban vászonra vinni (Ál/arc, Trükkös fiúk na meg ez).

Ettől függetlenül a film nem jó, teljesen életképtelen koncepció alapján hajt a végkifejlet felé. Jellemfejlődés nulla (és most nem kifejezetten Ben karakterére gondolok, hisz ő elhatározta, hogy halálba issza magát), ami legjobban Seránál fájó. Sajnálom, hogy ezt írom, de egyszerűen nem volt életszagú, ahogy viselkedett. Ha már egy drámáról van szó (ahol a zene kifejezetten nem passzolt a filmhez), némi következetességet, tenni akarást elvártam volna tőle. Nekem annyi bőven nem elég, hogy a végén elhinti, hogy ő úgy szerette és fogadta el Bent, ahogy volt. Ha valóban szerette, mért nem tett valamit? Bármit? Akármit? Így teljesen elidegenedtem a karakterétől, ami nem igazán segített a beleélésbe. Így viszont mint dráma, egyszerűen nem működik, hisz nem éri el a kívánt hatást, legalább is nálam.

Kár érte, mert igazán erős film lehetett volna, köszönhetően Nic Cage parádés alakításának, ha vannak karakterek, nem pedig csak papírmasékat tologat a rendező úr.

u.i.: elnézést kérek azoktól, akiknek tetszett, értem miért, de engem nem talált el.

tényleg az.

Ez is a személyes kultuszfilmjeim közé tartozik. Ezeken belül is azok közé, amiket ha ma látnék először, biztosan nem tetszenének annyira (vagy épp egyáltalán nem), mert ma már nem látom bennük azt az erőt, érzést, tartalmat, amit annak idején (zsenge kamaszkoromban) megláttam. Vagy éppen látom azokat a hiányosságokat, hibákat, sablonokat, amik annak idején nem tűntek fel. Olyan filmekkel szerepel nálam így egy polcon, mint a Született gyilkosok, a Pókerarcok, a Veszett a világ, vagy talán még a Tiszta románc. Ezeket a filmeket - szemben pl. a Ponyvaregénnyel vagy a Trainspottinggal, amiket a mai napig teljesértékűnek gondolok - nem tudom tehát teljes szívvel ajánlani azoknak, akik most találkoznak velük először; megkoptak, mint egy sokat túráztatott, egykori kedvenc autó: a felszín alól kivillannak már a toldott-foldott részek, az itt-ott bóvlival kipótolt alkatrészek. Számomra mégis sokat jelentenek, mert a kilencvenes évek, azaz a legnyitottabb, legbefogadóbb korszakom meghatározó élményei voltak, ezért bármikor újranézve olyan hangulatot közvetítenek, amit más filmektől nem kaphatok meg.
Ben Sanders története sem nem olyan átütő, sem nem olyan hiteles mai fejjel, mint amilyennek tűnt, amikor eloször (aztán másodszor, azután sokadszor) láttam, de ennél a filmnél elég, ha látom az egyes jeleneteket (Ben bevásárol a szupermarketben), hallom a bizonyos mondatokat (kéne egy turmixgép), és máris hat.
Tulajdonképpen nem is áll másból, mint epizódokból, amik időrendben többé-kevésbé követik egymást, tehát nevezhetjük történetnek: egy alkoholista választott elmúlása, miközben a végén még megtalálja a lényeget (a valós, átélhető, igazi társas kapcsolatot), de már csak odaint neki, mert az útról már nincs lehajtás. A visszapillantóból még éppen megpillantja, mi mellett ment el az életben, mielőtt beleveszne a semmibe. Nincs happy end, nincs jellemfejlődés, nincs sorsfordítás, csak az elmúlás van, meg a pillanatok, amik megtöltik értelemmel az értelmetlen létezést. A boldogság szikrái, na meg a fájdalom szilánkjai, amik nélkül csak az üresség lenne. Szomorú, mégis sajátosan vidám film tehát, ami néhol túl szenvelgős, de mégsem elviselhetetlenül tömény, hála az emlékezetes epizódoknak (a Rolex Daytona, a csekk-beváltás, a kocsmai bunyó), és ami leginkább a hangulatától működik. Mert van annak egy keserédes, megkapó hangulata, ahogy azt nézzük, hogy két nem túl sikeres ember, akiknek amúgy szar, örül egymás társaságának.

Születésnapomra kaptam a filmet, és az kell mondjam nagyszerű ajándék volt!
Remek film Nicolas Cage legnagyobb alakításával. Teljesen jogos az Oscar díj, akkoriban ördöge lehetett szerepvállalás tekintetében [Las Vegas végállomás, Ál/arc Szikla]. És Shue szerintem azért jót alakít, de itt nem lehetett Cage árnyékából kitörni. A kedvenc jelenetem az első 15 perc egyben, illetve Ben és Serah első találkozása. Ugyanakkor sajnos nem adhatok rá ötöst mivel az utolsó 30 perc szerintem kissé vontatott, és valamennyire giccses is. [magánvélemény] Illetve a szinkron is levesz az élvezeti értékből [nem értem miért Csankó Zoltán volt Cage hangja Józsa Imre helyett].
Nem könnyen fogyasztható alkotás.
10/8

Újranéztem, és még mindig Nicolas Cage one man show-jának tartom a filmet, mostmár nem éreztem úgy, hogy minden egyebet elhalványít ez a páratlan alakítás. Kis híján ötös.

Ez a nagyszeru alkotas eddig valahogy kimaradt az eletembol...tegnap este sikerult potolnom eme hianyossagom.Nicolas Cage zsenialis szineszi jateka lebilincselo volt...talan az eddigi legjobb alakitasa,amit lattam tole,habar az adaptation-ban es a trukkos fiukban is zsenialis volt...viszont a 2005-os fegyvernepper ota valahogy rossz szerepeket valasztott sztem.

puttancsospetivel értek egyet. A rohadt életet a magatehetetlenséget erősen kivetíti Figgis, ugyanakkor nem kvázi szemétládaként ábrázolódik Ben, Sera gondjaiba veszi, együtt érez vele, és ennek szerintem marha erős bizonyítéka utolsó együttlétük. Sok a szenny, ami a főszereplőben türemkedik, viszont van, aki révén legyen némi feloldozásunk.

Hát azért sokall nem, szerintem

"...én lelkileg és morálisan is igényeltem volna hogy megpróbáljon a rohadt szarnál különbet megmutatni az életből."
Lelkileg és morálisan is sokkal különbet mutatott a rohadt szarnál, az életből.

az ember nem szuksegszeruen var happy endet egy drama alkotasnal. söt.. olyan ez mint a drogtémában a rekviem egy álomért..

Egész jó filmnek indult, de a történet és a végkicsengés végül rossz és idegesítő. Jó van, hogy nem akarunk happy endet, de az én lelki világomba egyszerűen nem fér bele hogy 1,5 órán át nézek egy szánalmas alkoholistát, és úgymondt szerelmét szenvedni. Semmi változás, a rendezőnek nincs is igazán igénye rá, hogy a film világával és szereplőivel bármit is kezdjen - én lelkileg és morálisan is igényeltem volna hogy megpróbáljon a rohadt szarnál különbet megmutatni az életből.

Hiába Nicolas Cage zseniális alakítása, ha a film egyszerűen MINDENT ennek rendel alá. Valahogy egyáltalán nem sikerült jól kibontani a kettejük közti kapcsolatot a kurvával, nekem nem jött át, hogy miért is vonzódtak egymáshoz. Plusz a vége sincs lezárva rendesen, szóval Cage alakítása tényleg súlyos, de a film összeségében felemás.

Miért gyenge? Mik azok a dolgok, amelyek alapján gyengének ítéled?

Nekem nem tetszett. Nem érintett meg, semmilyen síkon... maradjunk ennyibe....

Az, hogy mi minősül hatalmas alkotásnak az részbe egyéni megítélés kérdése.
példának okáért Tarr Béla filmejeit, amelyek én zeniálisnak tartok igen nagyszámú tömeg utálja, abban semmilyen művészi értéket nem vél felfedezni. Nos, én pedig ezzel a filmmel vagyok ugyan így. Ez a film egy közepesen ügyes, de üres, közzhelyekkel zsúfolt film. A téma önmagában jó, de az ábrázolás minőséghe és annak tartalma elég gyenge.

menjmár, mirol beszelsz te? hatalmas ez a film ! osszevissza haluzol

Szerintem egyáltalán nem papírmasé figura. Azt mutatja be a film, hogy a papírmasé-kurva "hivatalos énje" mögött mi van.

az alakított nő egy papírmasé figura nincs mélysége és magasség a jellemének.. és ez nem azért volt, mert a rendező ilyen vagy ehhez hasonló intenciókkal vezette a színésznőt... azért mert ez a nő ennyire képes...

oké egy null oda, de én a fil alatt az általad megfogalmazottak ellenkezőjét éreztem. A film egy gyenge kísérlete annak, hogy bemutassa egy ember személyes kínját... megítélésem szerint elég sziruposra sikeredet....

"egyébként Te sem nagyon fejtetted ki a film lenyűgöző voltáról szóló téziseidet, érveidet."

Szerintem Cage nagyon ütősen, hozta ezt a leköszönő, mindenből kiábrándult alkoholista figurát, a film képi világa pedig szerintem remek. Színes de nem olyan cukrozottul negédes, hanem valahogy átjön rajta a csillogás és a mocsok egyvelege.
Szerintem a nő is remek volt. olykor azt mondják rá, hogy kicsit száraz volt az alakítása, de hát milyen legyen egy prosti? Egy harmatos lelkű naivát várni tőle elég ügyefogyott dolog lenne.

köszi, osztályoztam, a megfelelő érdemjeggyel...:)

ami igaz az nem közhely, ami alkotásként ütős, az túlnő a giccs és a közhely határain...

Közhely-de igaz. :-)

egyébként Te sem nagyon fejtetted ki a film lenyűgöző voltáról szóló téziseidet, érveidet.
Az pedig egy nagy közhely, hogy a közhelyekből születnek a legötősebb dolgok...

Főoldal, felső menü. :)

Akkor osztályozz.

ha már mindeféleképpen osztályoznom kell akkor 3 a gyengébbik fajtából

"ez csak a pasira értendő, a nő harmatgyenge"
Érvek?
Meg tudod mondani pontosan, hogy mi nem tetszett a színész játékukban?

Elfeljtettél osztályozni.

Számomra remekmű.
Agyoncsépelt story?
Közhelyekből születnek a legütősebb dolgok! :-)

Megnéztem a filmet, melyenek után nagyon csalódott voltam. Megítélésem szerint az elvben jó, de azért agyoncsépelt storyból nem sikerült semmi különlegeset kicsiholni. Gyenge dramaturgiával, közepes szinészijátékkel ( ez csak a pasira értendő, a nő harmatgyenge). Mellesleg az olcsó, közhely képi világ sem növeli a film értékét. Gyengék a párbeszédek, a szinészvezetés. Szóvel egy becsületes, de félresikerült munka.

Csak amíg meg nem érkeztél, most már ketten vagyunk.:D
Egyébként kevesen szóltak hozzá.

latom ennek a filmnek is te voltal itt a föszólója:D

A képi világa színes, csillogó, de mégis hitelesen hozza a romlottságot. Telitalálat.

cage iszonyatosan hozza az alkoholista figurát, ja meg a filmben neznek egy regi filmet ami asszem a harmadik ember c. film mer mutatjak benne a j. cottent meg a wellest egy pillanatra.. kisfless:D

A zenéje is fantasztikus. Szívszorító. Nekem sokkal jobban bejön, mint az eredeti Sinatra szám. [link]

Itt kezdtem figyelni Nicolas Cage-re.

Ez egy medöbbentően jó film.