Badlands (1973) ☆ 👁

Sivár vidék

(Terrence Malick)

amerikai dráma, krimi, szerelmi történet, thriller

4,2
★★★★☆
284 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-05-26 22:14:47 gybE (4) #19

Minél több filmjét látom, úgy érzem egyre inkább, hogy Malick a kezdetektől természetfilmes volt, az embert, mint legkülönlegesebb élőlényt állítva művei fókuszába.
Mégsem távolságtartó, dokumentarista filmeket alkot, mert ezt az átfogó rendezői víziót mindig egy közvetlen, mélyen emberi nézőpontba helyezkedve valósítja meg: A korai két filmjében a világ minden részletére, rezdülésére rácsodálkozó és gyönyörködő gyermeki szemszögbe, a hiátusa utáni filmjeiben pedig a világból már kiábrándult, de azon túl valami természetfölötti teljességet sejtő és fürkésző felnőtt tekintetbe.
Egyébként minden természetességével együtt, ha az ember utánaolvas az ihletet szolgáltató gyilkosságsorozatnak - amit főbb pontjaiban tényleg követ a film - azért látszik, hogy mennyire hollywoodiasítani kellett a történetet, hogy a nézők számára befogadható legyen, és akár még ellenkultúra allegóriaként is működjön. A valóságban nem történt semmilyen lázadás, csak egy sor teljesen értelmetlen gyilkosság. A film legjobb jelenetsora, az első gyilkosság utáni kivonulás a természetbe, és az ott töltött gondtalan, édeni időszak - természetesen Malick kitalációja.

2023-04-06 12:46:47 Xuja (5) #18

Újranézve sem kopott meg ez az ötös. Malick fogja a filmtörténelem emlékezetes anarchista párosait felmutató alkotásokat (Modern idők, Bonnie és Clyde), és teljesen kifordítja azok tematikáját, ezzel válik kifejezetten egyedi és maradandó élménnyé. Bár hollywoodi film, az eszköztelen, hatásvadászattól mentes történetmesélés és filmnyelv sokkal inkább a korabeli európai mozik hatását mutatja. A borongós, sivár, lírai atmoszféra tovább erősíti a mondanivalót, az életszerűséghez pedig a hiteles színészek is hozzájárulnak.

Sheen remekül hozza a laza, anarchista, lázadó figurát - látszik, hogy olyan nevektől tanult, mint Dean, Newman, Brando stb, Spacek pedig talán élete legjobb alakítását nyújtja. A kamaszlány szemszögéből végigvitt, narrációval is megtoldott koncepcióról beugorhat a Vándorrege is (illetve akár a természetről való felvételekről is) - Malick azonban egy sokkal pesszimistább, elidegenítőbb befejezéssel zár. Nagyon várom már a Mennyei napok-at is!

2021-06-30 18:39:35 supernadal (?) #17

Veled értek egyet, hasonlóan látom én is.
Szerintem sem a lázadás a lényeg, vagy legalábbis nem úgy, ahogy sokan gondolják.
Malick filmjét én egyébként Antonioni: Foglalkozása riporter című filmjéhez hasonlítanám, csak ennek morbidabb a vége, hiába ismeri fel a főszereplő hölgy a korábbi és új életének sivárságát (az élet értelmetlenségét) a nagy végső "megoldást" nem meri véghezvinni, inkább visszamegy a régi életébe, gyávaságból.

előzmény: critixx (#10)

2020-03-21 10:48:41 BudapestBoy (5) #16

Azon filmek egyike, melyhez annyira jók a korábbi kommentek (gratula az elkövetőknek) hogy magam részéről talán annyit tennék hozzá, hogy akinek bejönnek az ilyen típusú csajok, mint Spacek, igazán szépnek és vonzónak fogja látni itt.

2013-04-02 14:08:58 critixx (5) #15

Cassavetes szó szerint "látogatásokat tett" Hollywoodban. Miután a szinte nulla költségvetésből a keleti parton forgatott New York árnyai óriási kritikai siker lett '59-ben, a nyugati part rögtön lecsapott rá mint ígéretes új rendezőre (igen, már akkor ezt csinálták), nem is akárki, Stanley Kramer producerkedett felette. Végül a mester két filmet csinált a '60-as évek évek első felében Hollywoodban, de mindkettő megbukott, mindemellett Cassavetes folyamatosan küzdött az alkotói szabadságért (állítólag egyszer még kést is szegezett Kramer torkának) és nem bírta az ottani fojtogató légkört. Így a '60-as évek második felében úgy tűnt, véglegesen kivonul Hollywoodból (mármint rendezőként, színészként természetesen nem). Sok évig vajúdás után saját pénzből megcsinálta az Arcokat, majd a '70-es évek során folytatta a függetlenfilmes munkásságát. Érdemes megjegyezni, hogy pl. az Egy hatás alatt álló nőt nem is akarták valamelyik fesztiválon bemutatni, majd miután Cassavetes egykori tanítványa, Martin Scorsese megfenyegette a szervezőket, miszerint ha a mester filmje nem szerepelhet a programban, az övé sem fog, válogatták csak be. Aztán a '70-es évek második felére a közönség érdeklődése egyre fogyatkozott, Spielbergék látványmozijai hirtelen teljesen a háttérbe szorították a Cassavetes-féle filmművészetet, és így már nem volt képes finanszírozni egyre durvábban veszteséges műveit. Így került Cassavetes ismét Hollywoodba, hogy ott készítse el életműve utolsó darabjait (Gloria, Szeretetáradat, Big Trouble - az utóbbiba szó szerint csak beugrott). No, de ez Malicknél igazából erősen OFF!

előzmény: Tenebra (#13)

2012-08-29 15:18:58 Prüstü (4) #14

Újranéztem és 4-ről 5-re szállt a pontozás. Egyszerűen annyira utánozhatatlan hangulata van a filmnek, hogy az valami elképesztő. A minimalista zene, de mégis fülbemászó, a rengeteg bravúros, lírai kép. A történet, maga a szimpátia a "gyilkos" iránt. Malick többet alkot mint az átlag, a film fogalom felé emelkedik, ez már maga a Malick életérzés, egyik legstílusosabb rendező, aki egyben a legminimalistább is. Kiválóság.

2012-08-28 22:31:41 Tenebra (5) #13

Ma újráztam ezt is, és hát na... Ez egy kurvazseniális film. S most rájöttem, hogy bár Kit egy amorális gyilkos, de itt abszolút nem ő a "rosszfiú". Nem mondanám, hogy áldozat, mert tudatosul benne valami a végére, és tudja, hogy azzal, hogy a zsaruk és a nép ajnározza, ő már halhatatlan, hiába küldik villamosszékbe. De mint Az utolsó mozielőadásban, úgy itt is a posványos ötvens évekbeli "sivár vidék", azaz a vidéki kisváros termeli ki a defektes egyéneket.

A félelmetes és zseniális felállás a filmnek pedig az, hogy e valós gyilkosságsorozatokon alapuló történet gyilkos-főhőse(i) a szimpatikusak, míg az elvileg "ártatlan" társadalom tagjait legszívesebben leköpnénk. S talán pont ezért: mert Semmit nem csinálnak, hanem újratermelik a "sivár vidéket", és meg sem próbálnak változtatni rajta. A két fiatal csupán nem akar itt elszürkülni.

Azt hiszem ezek után ki merem jelenteni, hogy szerintem a korszak legjobb hollywoodi rendezője Terrence Malick volt. :D Cassavetest azért nem veszem ide, mert ő csak "látogatásokat tett" itt (Minnie és Moskowitz, Férjek, Gloria, Big Trouble), Malick viszont fiatalkori két filmjét hollywoodi stúdió forgalmazta.

Most már tényleg meg kell néznem a Thin Red Line-t és a kortárs filmjeit is. Ez egy zseniális alkotó.

2012-07-08 18:08:53 critixx (5) #12

Én tegnap láttam. Igen, benne van ez, a végén ott haverkodik a zsarukkal, akik meg röhögnek, hogy micsoda faszagyerek ő. Ami még szintén zseniális fogás és kellően ironikus, hogy miközben látjuk, hogy Kit megy el a helikopterrel, körülvéve az őt kísérő, jópofizó rendőrökkel, a csaj narrátorhangja közli velünk, hogy végül halálra ítélték és az ítéletet már végre is hajtották.

előzmény: Tenebra (#11)

2012-07-08 18:04:00 Tenebra (5) #11

Jaja, ez mondjuk így van. A címe is erre utal. Bár azt is lehet úgy értelmezni, hogy a sivár vidék a társadalom, az alternatíva meg a "zöld erdő", ahol megpróbálnak letelepedni. De végülis a film ezt is tarthatatlanként, illúzióként mutatja be. Mondjuk én eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Kit nem az önmitologizálást választja, hanem azt nézi, hogy valahogy boldoguljanak a társadalmon kívül. Végülis a "társadalom betörése" miatt szakadt meg az erdei "pásztori idill", amúgy teljesen tarthatónak tűnt (volt házuk, Kit tudott élelmet szerezni - el tudták volna tartani magukat). Tehát én inkább úgy értelmeztem, hogy egyfelől az önmitologizálás, másfelől pedig azagresszív társadalom miatt lehetetlen az "ellenkultúra", nem pedig eleve egy utópia. Legalábbis Malick mintha ebben hitt volna akkoriban. (Megjegyzem, ilyen McCandless-félék azért a valóságban megmutatták, hogy potenciálisan működőképes lenne az alternatív életmód, csak éppen megfelelő előkészületekkel. Tehát az alternatívák nem biztos, hogy ugyanolyan utópisztikus illúziók, mint a kommunizmus mondjuk. )

Egyébként ehhez kapcsolva szerintem az is nagyon érdekes, hogy tulajdonképpen itt az egyetlen pozitív szereplő a naiv csaj. Bár mint írtad, ő sem lesz az igazán, főleg a vége miatt. De Kit egy véres gyilkos, aki értelmetlenül öldököl mindenkit, és még büszke is rá tulajdonképpen (habár, ha jól emlékszem, van pár kommentje arra vonatkozólag, hogy a zsaruk dicsőítik őt erre pontosan nem emlékszem, kb. 1 éve láttam a filmet). A társadalom meg... abszolút elítélendő és tarthatatlan. Vagy azért, mert gyáva szar, vagy azért mert ortodox-konzervatív (vagy inkább már gyepes agyú) emberek lakják, vagy mert a hatóság is csak kötelességből üldözi a bűnözőket, de valójából csodálja azokat. Így tényleg egyfajta Apokaliptikus vízió ez, mely azt mondja, hogy 68 eszméi MEGVALÓSULHATTAK VOLNA, de "elbasztuk", ahogy az Easy Rider végén is mondja "Captain America"

előzmény: critixx (#10)

2012-07-08 17:02:10 critixx (5) #10

Igen, sikerül nekik a "lázadás", de hova jutnak vele? Szó szerint a semmibe. A nagy puszta ürességbe. Hirsch szavaival élve, a "frontier már nem létezik". Az, ami egykoron a szabadság volt, annak a helyén szó szerint nincsen semmi. A nagy üresség tátong csak ott csupán. Lehet választani: a begyöpösödött provinciális konzervatív Amerika unalma és a nagy semmi között. Malick filmje még a Szelíd motorosoknál is ezerszer pesszimistább. A Kifulladásigban Patricia még a karrierje miatt hagyja ott és árulja el Michel-t. Az őáltala folytatott menekülő, bűnözői életmód gátolná ebben. Hollynak már semmi ilyen ambíciója nincs. Megszökik az általa unalmasnak és szorítónak tartott kisvárosi létből, majd rájön, hogy ezen kívül nincs semmi és ezért végül visszavágyik oda. Úgy dönt, abbahagyja ezt az életmódot és inkább visszamegy az előzőbe, mert ha az még olyan szörnyű, akkor is van benne "valami". A film végi információ, vagyis hogy miután nem ítélték el, hozzáment az ügyvédje fiához, szerintem bravúrosan cinikus és összefoglalja mindezt. Sőt, az "Easy Rider nemzedék" végleges bukását is. A '70-es évek végére az egykori hippik többsége visszatért a polgári világba és bankárok, ügyvédek, üzletemberek lettek belőlük, akárcsak szüleikből.

Persze, az is benne van bőven, amit te mondasz, de szerintem az egy másik - prominens - szál a filmben.

előzmény: Tenebra (#9)

2012-07-08 16:41:40 Tenebra (5) #9

Szerintem nem is annyira a lázadás bukásáról szól (lévén, hogy a film első felében láthatjuk: működik a kivonulás, és nem feltétlenül kellene destrukcióba fognia a párnak, csupán új törzshelyet kéne keresni - de Kit, bár ez nincs kimondva konkrétan: többet akar), hanem arról, hogy ezeket az eszméket egyesek hogy használják fel az (ön)mitologizálásra. Vagyis a 68-as eszmék kiárusításáról szól. Ezt persze én nem feltétlenül a főhőshöz kötném, bár a végén ő is szépen hozzájárul ehhez. Sokkal inkább a zsarukhoz, s így a hivatalos hatalomhoz, akik ugye elkezdik dicsőíteni Kitet azért, amit tett.

Egyébként szvsz még az In Cold Bloodnak is az antitézise. Ott a gyilkosok magukat is elítélik azért, amit tettek. Ott az a film még azt sugallja, hogy a körülmények szerencsétlen összjátéka miatt történt az egész mészárlás. Itt már maga a hatóság is hozzájárul ahhoz, hogy a sorozatgyilkosságok hőstettként tűnjenek fel.

előzmény: critixx (#8)

2012-07-08 15:39:14 critixx (5) #8

Szerintem ez a film a Bonnie és Clyde antitézise. Igaz, ott is tragikus véget ér a szerelmespár, de az a film az ifjúkori lázadás dicshimnusza, ez pedig a poszt-68-as, "poszt-Easy Rider" rezignáltság, a lázadás értelmetlenségére való rádöbbenés és a rezignáció filmje. Én sokkal inkább a Bolond Pierrot-hoz hasonlítanám. Sőt, akár a Kifulladásighoz.

No, de minderről majd később.

2011-08-25 11:44:07 Tenebra (5) #7

Ja, és ez lemaradt:

szerintem ezerszer jobb, mint a Bonnie és Clyde, pedig azt is szeretem.

2011-08-25 11:43:46 Tenebra (5) #6

Zseniális! Most néztem meg. Lenyűgöző. Nem lehet szavakat találni rá.

A drámaiatlan, életszagú történet, a kiváló, visszafogott színészi játék, a zene, a lírai képek stb. Nagy kár, hogy Malick nem rendezett túl sok filmet.

2011-06-30 09:15:19 Prüstü (4) #5

Valóban egy szép és elgondolkodtató film. Jó formán egy perc unalmas rész nincs benne, és a története is teljesen hétköznapin indul. A fényképezés és a zene valóban nagyon el lett találva, Malick szerintem egy kiváló rendező.
Az a rész , amikor a végén elkapják Martin Sheen-t, számomra igazán mellbevágó volt, ahogy beszámol róla, hogy kivégzik és élete szerelme pedig majd ugye összejön a védő ügyvédje fiával. Azt hiszem az volt az a rész, ahol leginkább érződött a céltalanság és lemondás, hihetetlen az atmoszféra mely ott eluralkodik, annál a résznél.

2011-04-19 21:07:21 BonnyJohnny (5) #4

Nagyszerű és szép film. Kellemes fényképezés, és tetszetős zene kíséretében, a két főszereplő kiváló játékával. Nézése közben állandóan két film járt az eszembe. A Született gyilkosok és a Tiszta románc. (Amik ugye eredetileg egy történetnek készültek, csak Tarantino ketté szedte.)
Az járt a fejemben, hogy szép, visszafogott stílusával sokkal jobb, mint Stone agymenése (szigorúan saját vélemény, nem ítélet, kéretik nem támadni miatta!), és majdnem olyan jó, mint a Tiszta románc.
Sokáig táncoltattam a jó és a zseniális határán. Aztán úgy döntöttem, ez odavaló. Nem tudom miért. Mostanában nagyon sok rendkívüli filmre adtam négyes fölét, köztük a kicsit hasonló Getawayre. Nem tudom, ez meggyőzött.

2009-12-22 21:37:15 johnnymoore (5) #3

Elgondolkodtatóan csodás film a célokról és a semmiről.

2008-07-03 19:29:24 Cesare Gonzago (5) #2

Valóban, lírai remekmű, amelyet - csaknem fél évtizeddel a megjelenés után - most sikerült megszereznem és megtekintenem, de nem bántam meg. A történet csakugyan vérszegény, ám ekkor még képesek voltak forgatókönyvet írni az alkotók: mindent kihoztak a a Bonnie & Clyde-ra emlékeztető alapötletből; nincs üresjárat, dramaturgiai hiba. A történet koronája - számomra - a végső üldözés. "Olyan, mint James Dean" - szól az egyik rendőr a társához, így jellemezve Kit életstílusát. Telitalálat!

2008-02-22 19:52:04 Paul Ricard (5) #1

A két főszereplő fiatal és céltalan, akiknek az egész életét megváltoztatja, hogy megismerkednek, majd egy "incidenst" követően különös utazásra indulnak a nagy semmibe...
A sztori elsőre talán soványkának tűnik, de Malick a maximumot kihozta az "alapanyagból".
Végig Holly(azaz Sissy Spacek)narrálja az eseményeket, ami segít jobban azonosulni a főszereplőkkel és intimitást kölcsönözve a filmnek.
A ritkán felcsendülő zene egyszerűen megunhatatatlan, igazi telitalálat, kifejezetten illik a film keserédes hangulatához. A fényképezésről pedig oldalakat lehetne írni...
Nincs mese, a Sivár vidék egy igazi filmes költemény.