Okuribito (2008) ☆ 👁

Eltávozók
Departures

(Takita Yojiro)

japán dráma

4,4
★★★★☆
158 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-10-18 12:13:39 Prüstü (3) #23

Az a gondom ezzel a filmmel, hogy a film végi jelenet megöli nálam a jó osztályzatot.
Elsősorban az a gondom, hogy a főszereplő ugyebár a film szerint egyke és az anyja egyedül nevelte fel, és mint kiderült az anyját betegsége során nem ápolta, sőt még a temetésére sem tudott időt szakítani, a filmvégén pedig az apját, akit pont nem érdekelt a gyereke annak egy szép szertartásos búcsúzást vezényel le. Amennyiben az volt a célja a filmnek, hogy a főszereplő egyfajta jellemfejlődésének legyünk tanúi, azt meg abszolút nem érzékelteti jól, hisz a srác igazából egyáltalán nem tűnik egy nem törődöm karakternek a film elején sem, egy érett, gondolatiságra fogékony fiatalembert ismerünk meg, semmilyen szinten nem érződik ki belőle olyasmi, hogy apátiával tudna viszonyulni egy olyan személyhez aki az egész élettét neki áldoztaRáadásul nem is telik el az anyja halála és a hazaköltözése közt sok idő. egyszerűen nem tudja velem elhitetni a film, hogy erre a közönyre ő valaha is fogékony tudott volna lenni, nem beszélve az apja iránti megbocsájtásról, az is mintha eleve a lényéből fakadóan predesztinálva lenne már az első filmkockától, bármit is mondjon róla. Tehát olyan mintha B-ből B-be jutottunk volna el, nem pedig A-ból B-be.
Amennyiben a halotti szertartásnak a szépsége maradt volna a fő vonal, mert tényleg egy igazán méltóságteljes dologról van szó, akkor megkapná a jó osztályzatot, annak ellenére, hogy én is elég hosszúnak találtam, és itt-ott el is laposodott a rendezés, de így összességében nem gondolnám, hogy szívesen újranézném.

2019-03-01 22:09:15 seamandarin (5) #22

Köszönet Kovács Attilának, hogy a szigetmonostori Faluház filmklubjának keretében ma ezzel a remek alkotással megismerkedhettünk!

2018-06-01 21:09:19 somogyireka (5) #21

Mint a legkedvencebb édességem, olyan nekem ez a film, éppen csak kicsi falatokat ettem belőle, és hosszasan hagytam, olvadjon a számban szét. Élveztem, hogy élvezem, hogy létezik ilyen finom íz. Másnapra is hagytam belőle, meg harmadnapra is, most nem tudom, hol kapok ebből a finomságból még egy adaggal..
Pedig nem éppen könnyű téma, finoman szólva. Röviden és velősen egy hiányszakmát bemutató kétórás mozi ez, mert ugye temetkezési vállalkozóból mint égen a.. és épp jut eszembe, ahogy az idén nagypénteken a két fogdmeglegény megjelent a nagycsaládi házban, és utolsó női felmenőm hátrahagyott testét, mint egy zsákot, mint egy levetett ruhát tette a koporsóba bele, és beszéltek közben fennhangon, még jó, hogy előtte volt egy fél órám a testtel, és gyakorolhattam ezt a gyönyörűséges hiányszakmát..
Tabutéma, de ne már.. Születni mekkora egy ünnepély, akkor meghalni meg miért nem? Hisz bevégeztetett, elkészült a mű, még akkor is, ha nekünk elviselhetetlennek tűnik, ami eztán marad. Nem egy óriási botrány, hogy születéskor megy a hujákolás? Ki találta ezt ki, hogy megszületni olyan jó?
Mi lesz a testtel, ha elhagyja lélek, ki mosdatja le, ki öltözteti fel a legszebb útjára? Ki szór köré virágokat, és festi ki az arcot olyan szépségesre, mintha tényleg a legszebb randevúra menne? Ki bontja szét a megmerevedett, egymásba kulcsolt kezeket, hogy megnézze, hátha a haldokló szorongatott valamit, mielőtt elindult?
A halottak nyugalmukban egyformák, a különbség csak a búcsúzók között van, és itt aztán színes a paletta, vannak, akik egymásnak esnek a holttest mellett, van, amikor az átöltöztetés során derül ki, hogy a csodaszép nő mégis férfi, milyen legyen hát a smink? És a kéthetes bomló tetemek is, ahol elviselhetetlen a bűz? De van, ahol az eltávozozott ebben a végső mozdulatlan mozdulatban nyeri el létező legszebb formáját. És lehet ennél nagyobb megnyugvása az ittmaradottaknak, mint szerettükkel ebben a fenséges ünnepi díszben találkozni?
Nézzük, nézzük ezt a japán filmet, hátha eltanuljuk...és ha legközelebb ott állunk a lélektől elhagyott test mellett, talán eszünkbe jut egy-egy mozdulat.

2018-05-30 19:58:45 mimóza (5) #20

Tűnődtem, melyik legyen a 400. értékelt filmem itt, és erre az alkotásra esett a választásom.

Általában tisztában vagyok magammal és helyén kezelem - értsd: NEM veszem komolyan! - a legkülönfélébb filmek egyes jeleneteinél elmorzsolt, kibuggyanó, legördülő, netán patakzó könnyeimet; irtóra nincs közük ugyanis az adott film minőségéhez, színvonalához, jellegtelen vagy épp' megrendítően remek voltához, egyszerűen csak magamhoz - ahhoz a védtelen énemhez.
De ITT, ennél a filmnél, tutira biztos, hogy nem a gyengeségem, szentimentalizmusom, ragozhatnám mi mindenem okozta, hogy szétbőgtem a fejemet a végére.
Tegyen csak próbát, aki a legerősebb, legszilárdabb, legstabilabb köztetek...
S várom a visszajelzést. ;)

Különben pedig... eszembe jutott, hogy nekem is van a fiókom mélyén egy kőlevelem... elő is keresem gyorsan. Lássam, mit üzen most.

2018-02-07 17:09:54 kwzatz (5) #19

Felhívtam már rá a figyelmet az ismerőseim körében is, egyelőre sikertelenül, de ami késik, nem múlik. :)

2018-02-06 20:17:06 von Schatu (5) #18

Nekem már az melegíti a szívemet, hogy a nap filmje lett.
De sajnos ez van, nem túl ismert alkotás. Mi, akik megtapasztaltuk, és elvarázsolt minket, terjesszük a hírét az a fő!

előzmény: kwzatz (#17)

2018-02-06 20:02:10 kwzatz (5) #17

Most, hogy ez a nap filmje, gondoltam ránézek, hogy volt-e valami diskurzus róla azóta, mióta láttam. Szomorúan vettem észre, hogy a közel másfél éves kommentem a legutolsó. Bűn kihagyni, mert nagyszerű film, csak ajánlani tudom!

2015-10-18 00:15:53 kwzatz (5) #16

Idén nagyon sok minőségi filmet láttam, remekműveket, klasszikusokat különböző időszakokból, de ha meg kellene neveznem, hogy melyik volt a legjobb, a Departurest mondanám. Az egész film gyönyörű, a vége pedig rendkívüli.

2013-11-25 11:16:45 Kalevala (4) #15

Szép ez a film, még ha egy-két jelenet a kiccs határát is súrolja, és eltekintve a főszereplő kezdeti esetlenségétől egy olyan témát dolgoz fel, amit az europai ember még mindig tabuként kezel.

A ceremónia képei varázslatosak, vigasztalóan kiengesztelőek,
mert a ceremónia alatt ott térdel az egész család a halott mellett, végignézi, hogy készíti fel a “ravatalozó” (nem tudom, hogy lehetne nevezni ezt a mesterséget) a holttestet az utolsó útra, így a családtagoknak lehetőségük van egy bensőséges, szeretetteljes búcsúra.

2013-05-02 18:27:03 angel (5) #14

Fantasztikusan jó film!

2013-02-24 20:18:39 milanomilano10 (3) #13

Voltak benne egész jó jelenetek, nem untam a filmet, de még egyszer nem nézném meg. Lehetséges, hogy több empátiával kellene rendelkeznem, de valahogy nem tudtak megrázni a látottak.

2013-01-31 16:58:22 flake (5) #12

Nem feltétlenül negatívum, de engem kissé zavar a szereplők idealizálása. Aki megnézi a filmet, könnyedén azt gondolhatja, hogy a japánok a világ legkedvesebb emberei.

Akkor az gyorsan nézze meg utána a Cold Fish-t :)

előzmény: Relayer (#11)

2012-05-05 07:46:38 Relayer (4) #11

Kedvelem az ilyen jó hangulatú, emberközpontú drámákat. A halál, illetve a halállal való szembenézés és életünk ezáltal történő átértékelése érdekes és hálás filmtéma. A rendező nagyon érti a dolgát, mert a relatíve lassú tempó ellenére a film nem válik unalmassá. Az első felében időnként meglepően humoros, később a dráma és a szereplők jelleme kerül előtérbe. Nagy erénye a filmnek, hogy egyáltalán nem közhelyes és kerüli a giccset. Sok mindent nem mondanak ki, csak érzékeltetnek. És ez így van jól. Én a magam részéről nem szeretem, amikor tálcán kínálják a tanulságot. Ez a film komolyan veszi a nézőt és engedi, hogy maga értelmezze a látottakat.

Az utolsó mondatom nem teljesen igaz, mert a két főszereplő teátrális játéka és a forgatókönyv mesterkélt, a jellemfejlődés szolgálatába állított fordulatai valamelyest rontanak az összképen.

Gondolok itt arra, hogy pont akkor, amikor a feleség érzelmileg zsarolja a férjét, megcsörren a telefon, hogy menni kéne a szertartásra és a feleség is vele megy, csak azért, hogy megtapasztalja, mennyire méltóságteljes a férje foglalkozása. Egyúttal a gyermekkori haver – akinek éppen az anyját temetik- felülbírálhatja saját magát, amiért megvetette azt, aki ilyen foglalkozást űz.
Szerintem az is erőltetett, hogy a film végén a saját apjához kell mennie a főhősnek. Legfőképpen itt esik túlzásokba a rendező.


Nem feltétlenül negatívum, de engem kissé zavar a szereplők idealizálása. Aki megnézi a filmet, könnyedén azt gondolhatja, hogy a japánok a világ legkedvesebb emberei.

Összességében egy jól sikerült, elgondolkodtató film, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, mert hibái ellenére ez egy értékes alkotás.

2012-04-11 20:55:11 acidphase (5) #10

naon szép film, és milyen zenékkel.. ah

[link]

2011-10-15 13:24:14 vlkv (5) #9

Szintén...

előzmény: yuriko (#5)

2011-07-10 22:38:28 uccse (5) #8

Azért rólam már elmondható egész sok filmet láttam, de csak hat olyat amiről elmondható, hogy az elsőtől az utolsóig minden másodperce zseniális. És most megvan a hetedik.

2011-03-07 20:17:46 HejjaX (5) #7

megindító, remek film, kivételesen jó helyre került az az oscar. nem gondoltam, hogy ebből a témából ennyi mindent ki lehet hozni.
és micsoda soundtrack! alig bírok betelni vele. Joe Hisaishi csellóra és zongorára írt dallamait bármeddig el bírnám hallgatni.

2010-01-21 09:47:43 hhgygy (5) #6

De rég tudtam teljes szívvel 10/10-et adni...

2010-01-09 12:49:12 yuriko (?) #5

Rég volt már, hogy megkönnyeztem egy filmet. Tényleg csodálatos!

2010-01-07 02:16:38 jorgecosta (5) #4

a rendkívül erős mezőnyben el sem tudtam képzelni, mivel nyerhetett ez, de meggyőzött (habár nálam a revanche hajszállal jobb). csodálatos film, amikor a mai produkciókban már csalódna az ember...

előzmény: verdeleth (#2)

2009-08-10 22:16:30 wanyics (5) #3

Csodálatos film. Humánus, felemelô és meghato. A halál, mint téma, egy egészen ujfajta megközelitéssel. Nem emlékszem mikor tett egy film utoljára ekkora hatást rám. Csak ajánlani tudom. (Zsebkendô jo ha kéznél van)

2009-07-19 02:01:37 verdeleth (5) #2

bocs ez az előző az idézetekhez megy
A filmről: nem sokra tartom az Oscart, mint mércét, de itt a zsűri beletrafált: annyira gyönyörű és megrázó, és közben minden percében hihetetlenül emberi film, amit mostanában egy ország filmtermésében sem találtam, vagy csak nagyon ritkán Kötelezővé kellene tenni:)
100/100

2009-07-19 01:58:28 verdeleth (5) #1

Daigo az apjáról:

"Milyen lehetett ennek az embernek az élete?
Hetven évet töltött el a világban...Mégis mindene elfér egy papírdobozban."