Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Nem inkább a színészi játékban?
előzmény: JeszKar (#22)
Egy újabb eredetinek gondolt, valójában azonban rettenetesen izzadtságszagú, erőltetett és felesleges formai kísérlet, hasonlóan például Fliegauf Tejútjához.
Modern képregénynek lehetne nevezni.
Szerintem ebben az esetben egyetlen kérdés van: a képi megjelenítés szolgálja-e valamilyen módon az elmondani kívánt tartalmat, vagy csak öncélú kisérletezgetés?
Az már egy másik kérdés :)
előzmény: -senki- (#23)
Film, csak szar. :D
előzmény: JeszKar (#22)
Szombaton pont kitértünk rá az egyik órán, hogy film-e vagy se. Igazából a határán mozog, de végül amellett tettük a le a voksunkat, hogy ez még film. Egyedül narratológiailag szokatlan.
Nekem maga a darab sem tetszik. A film meg hát...
előzmény: zéel (#4)
Nem magyaráztad meg, amit mondtál, az (már bocs) butaság. Az, hogy egy film jó vagy rossz, szubjektív. Az, hogy valami film vagy sem, az már nem.
előzmény: Umberto (#19)
Sztem eléggé érthetően megmagyaráztam, miért nem film, vagyis...ööö... bocsánat, miért nem tartom én filmnek. Már a legelső hozzászólásomban leírtam, szóval részemről ennyi, se önmagamat ismételni, se túlmagyarázni nem akarom a dolgot.
Ez most mindegy (nekem), a film színvonaláról, a kísérlet sikerességéről direkt nem akartam vitába bonyolódni, csak azért szóltam hozzá, mert az, hogy valaki, akinek nem tetszik a Koccanás, elintézi annyival, hogy "nem film", az kurvanagy demagógia.
előzmény: ronin07 (#17)
Úgy tűnt nekem, mintha pillanatfényképet vetítettek volna, és valakik alámondták a szöveget. Holott adott volt a kép és a színészek hangja. Mibe került volna Töröknek összeillesztenie a kettőt? És Umberto-val abban is egyetértek, hogy az elvileg (megint) "a nagy magyar valóság"-ot ábrázoló, kőrealista közeghez nem adaptálódik a színészek teátrális nyelvezete és hangneme. Nos, ha ez történt volna, ha a hitelesség mellé a "hagyományos" képi megjelenítés társul, Feri elérte volna nálam, amit Spiró: hogy rosszul érezzem magam a lefestett állapotoktól. Persze, így is beteg lettem a filmtől, csak nem azért, mert egy jó rétor állt mögötte.
előzmény: Olórin (#16)
"egyáltalán nem konzervativizmus megkövetelni egy filmtől, hogy az legyen, aminek teremtetett: mozgókép."
És a Koccanás az: attól, hogy a színészek nem mozognak a képen, ez még mozgókép (technikailag nincs különbség). Ergo film. Függetlenül attól, hogy szubjektíve tetszik valakinek, vagy sem.
előzmény: Umberto (#15)
Arról beszélek, amiről az előttem szólok közül is már jópáran beszéltek. A film mint technikai produktum lényege, hogy állóképeket fényképez olyan gyors egymásutánban, hogy azok mozgó képeknek tűnnek a néző szemében.
És sztem egyáltalán nem konzervativizmus megkövetelni egy filmtől, hogy az legyen, aminek teremtetett: mozgókép.
De amúgy értem én, hogy újító szándék, progresszív rendezői megoldás, egyedi kivitelezés, de pl. az én szememben - és ahogy olvasom a véleményeket: sokak szemében - nemhogy ettől lesz jó,jobb a film, hanem épp ettől lesz minősíthetetlen, kritikán aluli.
Te mégis miről beszélsz? Milyen szabályai vannak a filmnek, amiknek a Koccanás nem felel meg?
Mert nem filmszerű, a film hagyományainak, a filmes szabályoknak nem felel meg.
"Egyszerűen csak nem film."
Miért? Mert neked nem tetszik?
Magam is értetlenül állok ez előtt az "alkotás" előtt. Amit a rendező művelt, az nem más, mint a film (a MOZGÓkép) megcsúfolása. Vannak szimplán sz.r filmek, vannak hosszú beállításokkal operáló filmek és vannak olyan filmek, amik néhol innovatív trükkökkel/képi világgal állnak elő. A Koccanás egyik sem. Egyszerűen csak nem film.
De ha megbocsájtom neki ezt a filmművészeti koccanást, akkor azon túl mit találok? Rettenetesen gyenge színészi teljesítményt, ami miatt az egész produkció teljesen elveszíti a hitelességét. Ilyen "körítés" mellett pedig még a legjobban megírt párbeszédek is mit sem érnek, pláne az unalmas dialógusok.
A filmmel igazából egy gond van, a hosszúsága - ezért lett elegetek belőle /bizonyos szempontból ezt meg is értem/
"Bevallom, 15-20 percnél nem bírtam tovább nézni."
Én is bevallom. Totális izlésbeli vakvágányra futás tanúja voltam tegnap este az m1-en, nem filmet láttam. Valóban, rövidfilmen működött volna jobban, sokkal jobban, a kis idő nagyobb teret hagyott volna a kisérletezgetésnek. Egész estét változatban viszont megfeneklik a dolog. Ha mondjuk Jarman Blue-jához hasonlóan láttam volna egy feketeséget (a kékség helyett), és hallottam volna az egyébként nagyon is aktuális pesti mikroapokalipszist, habitus-ütközést közlő sikolyokat, üvöltéseket, káromkodásokat, fékhangokat. Vagy, ami játékfilmesebb, és szerintem jobb is lett volna a hagyományos mozgóképes forma az eredeti szinmű szinészeivel (Anger, Ónodi, Bánsági és a többiek), és akkor a mozgás, az artikuláció, fiziológia belevetette volna a nézőt (jó, ne leszek egoista: engem) a kiskáoszba, amelyben a mai gyatra és jelenvaló viszonyokról úgy értesülnék, hogy az úgy hasson, miközben a szindarab kéziratát olvastam ("Á, tagadja le, hogy két angol nyelvvizsgája van angolból!"; "Falldumák ezek az álláshirdetések."): fájjon! Mint a kurvaélet.
Spiró a nagyon kevés kortárs magyar értelmiségi egyike, aki mindig érzékenyen és pontosan reagál a jelenkor problémáira. Adva van tehát egy remek szöveg (ebből volt egy igen kiváló előadás a Katonában!), itt pedig látható egy...Bevallom, 15-20 percnél nem bírtam tovább nézni. Talán egy rövidfilmnél még díjaztam is volna az ötletet, az állóképeket, de ez sok (sokk!) volt. (Pláne a színházi élmény után.)
Borzalmas. Mi lett török Ferencből? A zseniális Moszkva tér óta csak süllyed a színvonal, az Overnightot még megmentette a látvány és a díszletek, de itt már ez sem. Iszonyú rossz film, semmitmondó, semmit nem nyújtó kísérleti tévedés.
Én a győri színház előadását láttam, az után ez egy kifejezetten idegesítő, öncélú alkotás. Pedig az alapanyag kiváló, de így élvezhetetlen. Egy kicsit gondolkodtam, hogy szimplán nézhetetlen, vagy csak rossz; hát rezeg a léc...
Ennél elviselhetetlenebb szart most nehezen tudnék elképzelni. Egyszerűen minden rossz benne. A képi technika pár percig érdekes, de utána mocsok irritáló ahogy kimerevedett képeken a hülye pofákat vágó színészeket nézünk, mi alatt beszélnek. Ráadásul nagyon bénán is beszélnek, teljesen hiteltelen, láthatóan nem megy nekik a szinkronszínészet. Ami a legrosszabb hogy amit mondanak is totális unalmas és jelentés nélküli.
Egyébként egy idő után itt-ott elég rendesen bemozdulnak szereplők :D.
Kösz! Akkor lehet, hogy mégsem nézem meg moziban! Ugyanis színházban, hogy a darab stílusában fejezzem ki magam: kurva jó volt!
előzmény: cucu (#3)
Én csak ismerek ilyet. Nekik nem annyira jött be a film, mert hogy a kvázi állóképek miatt kevésbé jön át a színészi játék, mint színházban.
előzmény: zéel (#2)
Van valaki, aki színházban (Katona) is látta és moziban is?
Frankó alapanyag (Spiró), érdekes technika (3D-s állóképek sorozata), az eredmény egy korrekt film.
Az elején nagyon tetszett, hogy állókép az egész. Mert mégis mozgalmas volt. De valahogy elveszett a mozgalmassága. Talán a történet vitte el a mélybe, talán csak túl álmos voltam, nem tudom.
Szerintem nem volt könnyebb állóképet eljátszani, mint egy rendes mozgóképes filmet. Mármint a színészekre gondolok. Fárasztóbbnak találom, bár lehet rosszul látom. A megvalósítás azért mégis tetszik, mivel nem egyszerű képkockákat toltak egymás mellé, hanem el kellett játszani az "állást".
A Jenő nagyon tetszett. Azóta is használom. Én nem hallottam még ezt a kifejezést, nagyon korrekt.
A történetnek pedig se eleje, se vége.