Fahrenheit 451 (1966) ☆

451 Fahrenheit

(François Truffaut)

angol-francia dráma, sci-fi

4,2
★★★★☆
323 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-07-11 21:59:14 tomasso (4) #20

Barátnőm olvasta a regényt, ebből jött az ötlet, hogy nézzük meg az adaptációt is. Ő a 2018-as verziót szorgalmazta (jobban szereti az új filmeket), de egyből kontráztam, hogy Truffaut szerintem többet kihoz bármilyen sztoriból, mint valami újkori nevenincs senki. Nem is csalódtam, bár szerinte sok mindenben eltér az írott műtől, engem ez abszolút nem zavart :D

Kreatív a megvalósítás, abszolút élvezhető film kerekedett, amit mai szemmel is öröm nézni. Traffaut már 66-ban tudta hogy a jövőben a 16:9-es képarány lesz a menő. Szóval a Sci-fi elemek is a helyükön vannak, a "könyvgyújtó" állomás nagyon király, a járgányuk nem különben, a bevetések pedig nagyon hangulatosak. Azonban nem életeket mentenek, hanem bizonyos értelemben életeket vesznek el. Guy Montag bejárt útja nagyon reflexív, szinte kedvet kap az ember az olvasáshoz, akkor is ha egyébként nem egy könyvmoly. A befejezés pedig méltó megkoronázása ennek az útnak, és egyben egyértelmű üzenet is bármilyen kultúrát elnyomó hatalomnak, hogy bizony egy valami van, amit nem lehet uralni propagandával.

2016-09-20 18:43:37 agymosott09 (3) #19

Nem olvastam a könyvet. A filmbéli sztori mindenesetre mai fejjel eléggé megmosolyogtató, a tipikus totalitárius hatalomtól rettegő old school disztópia, ami a totális érték- és kultúrszabadság és ezzel együtt járó érték-értéktelenség disztópiájában kb. 180 fokban tér el a történelem valódi kifejletétől.

Ezzel együtt, van egyfajta hangulata a filmnek, elsősorban a bravúros képi világnak köszönhetően, meg archív korlenyomatként sokat mond a korról is, melyben készült, de ez legfeljebb csak áttételesen üzen valamit a jelen nézőnek. A jelen kiüresedett, tömeggyártó szépirodalmát figyelembe véve bizarr módon a tűzőrkapitány monológjai tűnnek a leginkább érdekesnek a millió díjátadásról és hasonlóról. Néha el kellene talán égetni egy pár könyvet, hogy legyen értelme írni egy pár újat.

2014-08-20 11:10:05 Kalevala (4) #18

Nagyon ellentmondásos érzéseim voltak a film után. Egyrészt a diktatúra, de az ellenállás ábrázolása is naívnak, gyerekesnek tűnt, másrészt a film képi világa hátborzongató, a képek, a színek maradandó, hideglelős hatást hagynak maguk után. A piros a hatalom színe. Nem is kell megismerni a hatalom képviselőit, maga a szín képviseli a hatalmat.
Hatalmas, az egész képernyőt betöltő, ijesztő, félelmet keltő, néptelen, megközelíthetetlen.
A “tűzoltóautó” kivonulása egy olyan kisértetiesen impozáns jelenet, mintha fegyelmezett katonák vonulnának ki a harcmezőre. A piros autó száguldása, a fekete egyenruhás, feszesen, rezzentelenül, szimmetrikusan álló tűzőrök koreográfiája szorongást vált ki: ezek meg sem állnak a végső célig, mindent letarolnak, ami útjukba kerül.

A másik téma a társadalom szisztematikus butítása. Fantasztikus, amit itt a film feltár. Mennyire igaz, mennyire valósággá vált! Nem kell ehhez politikai diktatúra, a médiák megteszik a magukét, a néző alkalmazkodik a médiákhoz vagy a médiák alkalmazkodnak a nezőhöz? Vagy ez egy olyan interakció, ami, mint egy spirál, egyre mélyebbre húzza a minőséget. És mindez már valóság. Nem kell tiltani, nem kell égetni, hányan önkéntesen választják az analfabétizmust és boldog, kiegyensúlyozott életet élnek, mert nem ébred fel bennük a vágy, hogy mást is megismerjenek. Ebből a szempontból a valóság még keserűbb, mint a film, mert a mai, a médiák által diktált analfabétizmusban a fogyasztók elégedettek az életükkel, a filmben
gyógyszerekkel és drogokkal szinesítik üres életüket, érzik, hogy életük nem teljes , csak nem tudják, honnan ered ez a hiány, megfoghatatlan, de valós, helyenként depresszióba, öngyilkosságba vezető.

Maradjunk optimisták:a történelem bebizonyította: Könyvégetés még soha nem pusztította el az emberi szellemet.

2013-02-23 22:47:17 Olórin (4) #17

"úgy látom, Bradbury valahogy erre épít, ezt viszi el egy extrémebb irányba"
Igen. Csakhogy szerintem Józsi bácsinak Bradbury világában nincs választási lehetősége, pontosabban nem olyan van neki, amilyet írtál - nem a Barátok közt és az Aida közvetítés, hanem a Barátok közt és a Jóban rosszban közt választhat, és ami a legfontosabb, fel sem merül benne, hogy bármi másra szüksége lenne. Erre értettem a szabadság illúzióját. Ha bevágják a szakadt rongyokba öltöztetett embert egy nyirkos, hideg cellába, és poshadt vízzel meg félig penészes kenyérrel táplálják, meg akar szökni. Ha szépen felöltöztetik, és berakják egy villába, amiben van tévé, úszómedence és fejedelmi lakomákkal kényeztetik, őrizni sem kell, mert nem is akar elmenni. Szerintem ez a Fahrenheti 451 jövőképének zsenialitása, ezért mondom, hogy akár demokráciában is játszódhat(na). Végülis, ha belegondolsz, a kultúrának "csak" az egyik formáját tiltják be teljesen, ergo megvan az az illúzió az emberek számára, hogy nem a gondolatok, történetek tilosak, csak azoknak az egyik kifejezési formája a sok közül. Persze a többi kifejezési formát meg a kormány/média szép lassan lebutítja, és egy ehhez passzolóan gyors, aktív életmódot bátorít (sportolás, mint a szociális érintkezés csúcsa - a lényeg, hogy ne beszélgess, ne legyenek ötleteid, gondolataid), de ez Bradbury világában az emberek teljes boldogsága, "szabadsága" mellett történik. Tulajdonképpen ezen a ponton már majdnem irreleváns, hogy demokrácia vagy diktatúra van, mert a nép legitimizálja az utóbbit (el tudod képzelni az átlagembert - mint Montag felesége - ahogy politikai vitaműsorokat néz, és szavazni megy?), onnan kedve pedig mennyire diktatúra a diktatúra? Sőt, számomra ennek az egésznek van egy még ijesztőbb olvasata (de ez már lehet, hogy csak az én saját elrugaszkodásom a témában): mi van, ha a tűzőröknek (és akárkiknek, akik felettük állnak) igazuk van, ha az átlagemberek elméje olyan szintre züllött, hogy már tényleg nem tudják feldolgozni a mélyebb tartalmú műveket, ha valami, ami túlmutat azon a pici szellemi dobozon, amiben élnek, összezavarja, megbolondítja őket? Itt eltűnik a határ a média "véletlen", azaz nézettségkergető célzatú és az állam "szándékos", azaz kontrolláló célzatú népbutítása között - egy hosszú folyamat során ment át egyik a másikba valahol, valamikor, és nem tudni, inkább az állam hibás benne vagy az ember. (A francba, de rohadt zseniális ez a könyv:)) Ki tudja, talán Bradbury is valami hasonlóra jutott, ezért döntött úgy, hogy hamuvá égeti az egész emberiséget, és csak azt a pici százalékot hagyja életben, aminek még van agya.

előzmény: critixx (#16)

2013-02-21 17:54:34 critixx (4) #16

Igazad van, de nem hinném, hogy azért ez egy demokratikus rendszer lenne. Nekem erről az újmarxista kritika, Althusser és Marcuse jutnak eszembe. Ahogy John Lennon énekelte, "Keep you doped with religion and sex and TV And you think you're so clever and classless and free." A jóléti államok elkényelmesített alsóbb osztályain úgy uralkodnak, hogy azt ők valójában nem is veszik észre, mert a tömegmédia és az egyéb ideológiai államapparátusok egy hamis, rendszernek megfelelő képet adnak nekik, illetve eltompítják őket agyatlan műsorfolyamokkal, hamis romantikát és illúziókat keltő filmekkel, ponyvaregényekkel, stb., illetve elkényeztetik őket olyan "kiváltságokkal", mint nyaralás, szabadidő, munkajogok, stb.

Ezzel persze lehet egyetérteni és nem (lévén nem vagyok marxista, én sem értek vele egyet), de úgy látom, Bradbury valahogy erre épít, ezt viszi el egy extrémebb irányba (miként később számos más követője sokkal gyengébb tálalásban). Lehet, hogy csak én vagyok naiv - és épp ezen a ponton nem értek egyet Marcuséval -, de a filmben/könyvben látható mértékű hamisítás, megvezetés, agymosás egy demokráciában nem igen létezhet. Az létezhet, hogy a kertévék folyamatosan ontják magukból a lebutított műsorokat (egy Barátok közt és a filmbeli feleség "interaktív szappanoperája" közt nincs is nagy különbség), de az a fajta ideológiai kontroll, ami Bradburynél jelen van, már nem. Minden valószínűség szerint Józsi bácsi nem fogja a Jóban-rosszban helyett az Aida közvetítését választani, de mégis, elméletben megadatik neki ez a választás, nem fognak kijönni a "gondolatrendőrök" és megbüntetni érte. Ellenben, Bradbury világában önmagában az olvasás, vagyis a tájékoztatás állami (audiovizualitáson alapuló) módja helyett alternatívaként választható lehetőség van tiltva, lévén számos olyan könyv létezik, melyből a polgár (ha akarja, természetesen) olyan tudásra tehet szert, mely ellenkezik a hivatalos ideológiával. Plusz, Montag "halála" a híradóban egy elég egyértelmű sztálini-orwelli történelemhamisítás, a valóság ideológiai megmásítása.

Abban természetesen maximálisan igazad van, hogy itt nincs előtérbe tolva és hangsúlyozva a rendszer, de szerintem ugyanannyira érződik és "ott van a levegőben", éppen azért, mert olyannyira természetessé vált ezek számára az emberek számára, hogy ők már észre sem veszik - itt jön be ismét Marcuse és Althusser a képbe. Szóval, nem hinném, hogy demokráciáról van szó.

Egyébiránt érdemes lehetne ezt a regényt a kommunikációtörténet/elmélet módszereivel is elemezni, az írásbeliség és a szóbeliség kultúrájának egybevetésével. A 20. század utolsó évtizedeinek rémképe, "a Guttenberg-galaxis halála" (talán Walter J. Ong mondta ezt először ki, de nem vagyok benne biztos) és a "másodlagos szóbeliség" kora. Illetve, sokan már azt állítják, hogy az online korszakkal elérkezett a 20. századi médiumok egyeduralmát felváltó "másodlagos írásbeliség".

előzmény: Olórin (#15)

2013-02-18 15:10:44 Olórin (4) #15

Szerintem nagyon lényegi különbség az 1984 és eközött, hogy az előbbiben a totalitárius hatalom sokkal érezhetőbben, nyomasztóbban van jelen. A Fahrenheit inkább közelít a mai valósághoz, mert oké, a könyvek be vannak tiltva, és vannak egyéb, kisebb-nagyobb korlátozások, de ezt leszámítva szinte teljes a szabadság illúziója. Furfanggal, manipulációval, szórakoztatással tartják fenn a rendszert, nem vasmarokkal. Bradburynél nincs is szükség Nagy Testvérre, megfigyelésre, a néhány könyvet forgató deviánson kívül mindenki szép engedelmes (és a maga együgyűségében boldog) birka. Vagyis: én itt az emberben látom a fő problémát, nem a rendszerben (az még akár demokrácia is lehet - nem tudunk róla meg semmi konkrétat, mert nem fontos), szóval bármi történik is utóbbival, nem biztos, hogy előbbi megváltozik.

előzmény: critixx (#14)

2012-05-20 10:38:06 critixx (4) #14

Szerintem okos volt Truffaut-tól hogy elhagyta a regény végi apokalipszist. Bradbury voltaképp azt mondja, hogy egy ilyen rendszerek (ön)pusztulásra vannak ítélve, míg Truffautnál, mint Orwellnél, fennmaradnak és állandósulnak, és az egyetlen remény a titkos ellenállás.

2012-05-20 03:23:39 manuva (4) #13

Ki az a volt miniszter, aki rovart evett a tévében?

előzmény: zéel (#7)

2012-05-20 02:31:16 frindli (?) #12

Nagyon érdekes, amit bemutat. Ez bizonyos országokban már tényleg a jelen (pl. az USA-ban), máshol pedig mint itthon már nagyon közel van:
Egy olyan társadalom ami a kommunizmus és a kapitalizmus legrosszabb oldalának keveréke. Ahol az emberek anyagi forrásait erőteljesen leszívják (többször is utal rá a film, h állandóan több kell és mindig egy új pl. tv, stb..), másrészről viszont az emberek minden moccanását követni és befolyásolni akarják és minden apróságért a legsúlyosabb büntetés jár. Illetve láthattunk benne olyan momentumokat is, amelyek mindig is jelen voltak mindkét rendszerben, mint az erőszakos és hazug propaganda. (Mint amior elfognak valakit az eredeti bűnös helyett élő adásban.)

előzmény: zéel (#5)

2010-08-02 22:39:53 Il Matto (5) #11

A tűzoltók egyfajta gondolatrendőrségként való szerepeltetése zseniális metafora. Már nem arra ügyelnek, hogy a házakban ne üssön ki a tűz, hanem arra, hogy az emberi szellem ne lobbanjon lángra.

Egyetlen egy dolog nem tetszett ebben a filmben: azt a pár másodpercet a repülő rendőrökkel (látszik a damil, amin lógnak, de amúgy is elég bénák), igazán kihagyhatták volna, szarul néz ki és felesleges is.

Szépségben pedig egyik csúcspontként azt a jelenetet emelném ki, ahol Montag megismerkedik a lánnyal a függővasúton.

2010-04-15 13:24:57 critixx (4) #10

A regényt én is nagyon szeretem. A filmet sohasem tartottam Truffaut legjobb művének, de a tegnapi újranézés után (hála a TV2-nek, nem hittem volna, hogy ez valaha elhagyja a számat) átértékeltem. Az eddigi gyenge 4-esről felkúszott nálam erős 4-esre. :)

2010-04-15 12:14:41 jesi (5) #9

A mai világra jellemző, csak nem törvénybe van iktatva, hanem az emberek maguk (és a kereskedelmi televíziók) gondolják így.

2008-11-21 21:46:32 limupei (5) #8

Nem mintha nagy vigasz lenne, de a tv2-es verziót nem nézik milliók, az rtl verziót nézték annyian.

előzmény: zéel (#7)

2008-11-21 12:03:44 zéel (5) #7

(Még mindig a film hatása alatt!) Az még Bradburynek vagy Truffautnak sem jutott eszébe, hogy pl. lehet majd olyan tévé műsor is, ahol "híres" emberek (pl. volt miniszter) gusztustalan rovarokat zabálnak vagy egyéb módon esnek a fejükre!
Ja, és ezt, állítólag milliók nézik!

2008-11-20 11:41:45 zéel (5) #6

Mocskos idők, szeretned kéne, a jövő itt van...
(Az Európa Kiadó/Menyhárt Jenő dala)

2008-11-19 23:20:58 zéel (5) #5

Ez nem a jövő társadalma, ez már a jelen!:(((
Ha még nem is olyan rég, mondjuk akár 15 évvel ezelőtt nézem meg ezt a filmet: azt mondom, hát persze, fikció, csupán elmeszülemény, képzelgés!
De nem! Mára itt élnek köztünk a zombik. És egyre többen vannak. Már nem is kell betiltani, elégetni a könyveket – úgysem olvasnak az emberek. (Legalábbis, egyre kevesebben! Legalábbis: nem szépirodalmat, pláne nem filozófusokat! Bulvárt leginkább, celeb híradót!)
Ahogy a tévé előtt fecsegő tűzőrné, Mrs. Montag és barátnői beszélgetnek, az nem fikció, az ma korrekt társasági beszéd!

2008-07-05 16:00:19 MészárosMárton (?) #4

elsőre nem de a mikor másdoszorra megnztwm már sokkal jobban tetszett

2008-07-05 10:32:48 emőke (5) #3

Lehet, hogy 10-es skálán mér...

2008-07-05 10:18:44 Ivan/ (4) #2

Nem nyerte el a tetszésedet de azért ötös? Komolyan nem értelek...

előzmény: MészárosMárton (#1)

2008-07-03 10:29:57 MészárosMárton (?) #1

Nekem nem nagyon nyerte el a tetszésemet, de azért elment.Régen nagy szám lehetett, a regény jobban tetszett...