37°2 le matin (1986) ☆

Betty Blue

(Jean-Jacques Beineix)

francia dráma, szerelmi történet

4,1
★★★★☆
121 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-01-28 11:38:19 mimóza (5) #16

A hosszú változatban a főszereplő, Betty, a borderline személyiségzavar szinte minden tünetét mutatja. A szívem szakadt meg érte... Jajj. Kétségbeesett erőfeszítést tesz, hogy nehogy elhagyják; instabil kapcsolat jellemzi, idealizálja a párját; ugyanakkor lebecsüli, amikor olyanja van; stresszhelyzetekben paranoid állapotokat produkál; ismétlődő önsértő, szuicid viselkedés; potenciálisan önkárosító, veszélyeztető magatartás (alkohol, veszélyes autóvezetés, impulzív, kielégíthetetlen vágyak, gyógyszerek); ürességérzés; szorongásos állapotok; dühkitörések, önkontroll hiánya, énkép zavarai jellemzik, ne is soroljam tovább. Szegényben, mind ott van egyszerre. S igen, tragikus, de borzasztóan reális: itt nem elég Zorg őszinte, feltétel nélküli, hihetetlenül türelmes és kitartó szerelme sem, amivel mindentől meg akarja védeni. A paradicsomszószos jelenetnél már beszippantotta az örvény, onnan nem tudta visszahozni már ez sem, semmi sem. Jól írtad a kommentedben, teljesen igazad van: ezért kell az erős, megtartó horgony.

2018-01-28 10:48:18 mimóza (5) #15

Ha csak a két órás változatot láttad, az erősen lerövidített, vágott verzió. Én a három órás, rendezői változatról írtam, az nagyon részletesen mutatja be a főszereplő lány, Betty állapotának rohamos romlását. (Mindenkinek ezt a hosszabbik verziót ajánom, akit mélyebben érdekel, érint ennek a filmnek a pszichológiai vonatkozása is.)

előzmény: somogyireka (#14)

2018-01-27 21:32:07 somogyireka (5) #14

spoiler első két mondatát fejts ki kicsit jobban, többször elolvastam, vagyis a inkább a másodikat a borderline-os részt..az a baj, hogy én csak egy kétórás, német nyelvűt láttam, mert hirtelen nem találtam mást, lehet más filmet láttunk?

előzmény: mimóza (#13)

2018-01-27 10:02:08 mimóza (5) #13

A már megjelent bejegyzés szerkesztésénél utólag nem enged spoilert jelölni... :( Ügyetlen voltam, de köszi a segítséget!

Szóval így jelzem:
spoiler!!!

A történettől hadd távolodjam el egy picit objektív irányba, mert ha ebből engedek, akkor irtó nagy bajban leszek. (Bele kellene lépnem a borderline zavar örvényeibe, amitől muszáj óvakodnom még elméleti szinten is.) Hadd szemléljem inkább úgy, mint egy keretbe foglalt regényt. Zorg valóban egy nagyszerű író, aki hajdanán valóban festett együtt a múzsájával. Erről készült pár fénykép. A film elején és végén egyedül látjuk az írót, és a tűzhelyen lévő fazékban valami fő. "Könyvet írsz?" - kérdezi tőle végül a fehér macska. "Nem, csak tűnődöm" - feleli Zorg. Tudom, az elején még a tengerparti bungalót látjuk pontos helyszínként, a végén a párizsi lakást, mégis, hadd értelmezzem egy huszárvágással úgy a történetet, hogy amíg a fazékban megfőtt a valami, Zorg fejében megszületett ez a fiktív történet, az új regény cselekménye. A múzsa pedig...? Nos, remélem, él és szeret a mai napig. Az pedig legyen az ő titkuk, mi történt meg valójában, s mi nem. Egyébként is, hogyan vegyek halálkomolyan egy olyan "valós" történetet, ahol a gyászolók körülállják a holt mamát, miközben ő láthatóan lélegzik az ágyon...? Utóirat: a több mint három órás rendezői változatot láttam. Spoiler!!! *
* Belejavítva: a szerk.

2018-01-27 09:56:36 mimóza (5) #12

Az előttem bejegyzést író, kedves fórumtag értő és nagyon bátor, személyes hangú hozzászólása után nehéz bármit is megfogalmazni.
Ám mégiscsak meg kell találnom a szavakat, mert ez a film vár arra, hogy lezárjam magamban. Ha lehet egyáltalán szó ilyesmiről... mert hiszen olyasmivel van dolgunk itt, ami tovább él a tudatunk egy részében és dolgozgat/dolgoztat.
Ez az alkotás francia, a világ egyetlen más táján sem születhetett volna meg. Természetesen impulzív, erős, leplezetlen, SZÍN-es ábrázolásán tehát felesleges fennakadni bárkinek is. Az sem vitás, hogy egyedi, sosem felejthető.
Amin a magam részéről rögtön fennakadtam, az a magyar címe... Ugyan miért nem merték bevállalni a magyar címadók az eredeti "37,2 °C reggel" megfogalmazást valamilyen frappáns formában? Megfosztották egy értelmezéstől és árnyalattól a magyar nézőket... Pedig mennyire beszédes!
Folyt. köv.

2018-01-26 10:17:10 somogyireka (5) #11

Zseniális film!!

.. dühös vagyok a Betty-félékre, mert túl közelről ismerem az ilyet. Együtt élek vele több évtizede már. Testközeli élményem a hisztéria, az őrület, amikor derült égből jön a vihar, fákat csavar ki, tetőket tép le, vizet csipkéz, s nincs tekintettel senkire és semmire. De azt is tudom, noha a semmiből bukkan fel és áldozata vagyok neki, mégis van egy pont, amikor még dönteni lehet, hogy vele tartok-e vagy kiszállok. Igen, tudok róla, hogy az őrületnek szabadságillata van, hogy a hisztéria egy az összes szabállyal dacoló bizsergető vágta. Sőt, van benne valami elragadó önátadási gyönyörűség, odaadom neki magam, innentől nem vagyok felelős magamért, végre eloldozódhatok a bójától, melyhez, hogy egy viszonylag fegyelmezett életet élhessek, hozzákötöztem magam.
Elkap az örvény, de útközben mindig(!!!) , na jó egy ideig (azt is tudom,nem végig!!!) de ott egy faág, és én döntök arról, hogy elkapom-e és visszafordulok.
Én meghoztam a döntést, és elkaptam azt a faágat, és nem hagyom, hogy kormánykerék nélküli legyen a száguldásom, hiába fenséges az őrület illata, hiába elbűvülőek a terei, melyeket sejtet.

Betty nem így döntött, talán neki nem volt más alternatívája, s mikor látta a faágat, eszébe sem jutott elkapni, mert nem volt semmi értelme visszajönnie a "normálisba", akarom írni ide, ahonnan aztán mondjuk úgy kormánykerékkel a kezünkben indulhatunk a szabadság felé el. Mert a szabadság az így is úgy is hívni fog..

Nekem is van egy filmbéli Zorgom, s egyszer amikor épp "indulni" készültem egy papírcetlire leírta nekem, minket büntetsz, ha elindulsz, valahogy így..És az egy dolog, hogy magamat kicsinálom, dehát itt vannak ők is, akiket szeretek. Nem lehet ilyen észnélküli és öntörvényű a szabadásgvágyam, irányítanom kell. Azóta kapaszkodom ebbe a faágba, ha esetleg érzem, hogy zuhanok.


És persze a film, na mert itt van előttünk egy csodálatos szerelem a maga összes arcával, és azzal a félelmetes kötéltánccal, mely az egymás felé teljességgel eltökélt pároké, kevés az ilyen, nekem is csak egyszer volt és van, bár megtanulva ennek mintáját soha máshogy nem akarom, csak így, hogy a pokolba is leszállok érted, és visszahúzlak, de ahhoz te is kellesz, hogy akard.
De egy ponton túl, talán ha a sokadik őrült hajsza után sem kapjuk el azt a faágat akkor már a jóisten se húz fel onnan minket, és ennek a rettenetes alázuhanásnak lehetünk tanúi ebben a filmben.

Ja igen, a kedvenc szerelmes jelenetem, (Jajjj..elnézést utólag nem tudom spoilerezni, véletlenül a linket nyomtam be...ha nem láttad a következő bekezdésig ne olvasd!!)
mikor a már szinte teljesen tébolyult, kócos hajú, elmázolt szemfestékű, szétkent rúszú Bettyvel szolidalít ez a Zorg, és hogy ő is úgy tűnik alászállt hozzá bekeni magát spagettiszósszal, és úgy esnek egymásnak a teljes reménytelenségben. De ott már késő, ott már a szerelem sem segít, onnan már nincs visszaút..

A záró nagyjelenet önmagában a filmművészet csúcsa, a szerelem testetöltése, csak az a baj, hogy a Haneke Amourt láttam először, persze ennek okán csalódtam az osztrák rendezőben, hogy milyen szuperül koppint, így nem volt akkora élményem, amekkora lehetett volna ..ejnye-bejnye , Michael, eredetibb is lehettél volna. Csodálkozom is, hogy ezt senki sem tette szóva neki.

2017-08-12 22:47:09 Ugor (5) #10

Úgy, úgy, úgy!

előzmény: Mikkey (#9)

2017-08-12 22:24:16 Mikkey (5) #9

Köszi az ajánlót Ugor, nem is értem miért a Házibuli vált a korszak ilyen ultimate szerelmi filmjévé, persze ez más kategória, de amit itt összehoztak az világ színvonalú, aztán mégis épphogy csak beleakadtam itt kt-n :) ez bizony egy időtlen klasszikus, a nagy kékséggel karöltve nagy dolgok születtek akkoriban :)

előzmény: Ugor (#8)

2017-05-31 13:16:39 Ugor (5) #8

Miután beígértem magamnak, persze, hogy újranéztem. Ez is olyan film, ami nem romlott az idővel, hanem javult inkább. Régen persze elsősorban a szívtépő bombázó Béatrice Dalle jutott eszembe erről, ma már több jól elhelyezett társadalomkritikát is ki tudtam mazsolázni belőle, amiken talán régen át is siklottam. De mindenesetre nem emlékeztem rájuk élesen. Csipetnyi humor itt-ott, bizarr karakterek… szóval, kiegészült, jobb lett. És a másik… amiről már sok-sok-sok vitát lefolytattunk sok év alatt sok emberrel… bizony, a véleményem nem változott, csak megerősödött: az ember nem az élete nagy szerelmeit veszi el feleségül, mert a feleségek és nagy szerelmek nem ugyanazok az emberek. Nekem nem. Egy ilyen őrült nő által okozott őrült vihar az életben nem fenntartható, nem rögzülhet az élet részeként, mert belehalunk. De ha hiányozna az életemből egy vagy több ilyen nő, borzalmasan szegénynek érezném magam. Szóval…. jó ez így, ahogy van.

2017-05-30 11:30:37 Ugor (5) #7

És lőn... feldobta a gép ma a Betty Blue-t. Számtalan erotikus, sőt, még erotikusabb filmet láttam azóta, mióta először ezt, de! Béatrice Dalle annyira buja, vonzó, nem csak ruhátlanul, de egy könnyű nyári ruhában is, hogy elzsibbad a torkom, ha eszembe jut. Az az elemi vadság, az a görcsös élniakarás, ami sütött belőle... és a végén, ami történt... na, ott meg mintha örökre távozott volna egyetlen mozdulattal a nyár, az ifjúság, minden. A katasztrofális veszteség. Azt hiszem, ma meg fogom nézni újra.

2015-12-15 10:48:36 mohapapa (5) #6

Most írtam róla: teljesen és maradéktalanul igazad van a rendezői változattal!

előzmény: dabo (#1)

2015-12-15 10:46:58 mohapapa (5) #5

Soha nem mertem egészen mélyen belegondolni, miért ez az egyik kedvenc filmem.

Valószínűleg a mély empátia miatt az elvetélt íróval kapcsolatban, és még inkább és elsősorban a mély, szenvedélyes szerelem megélése Betty és Zorg között (mindig hittem benne, 2007 óta tapasztalom is)... A befejezés pl. falakat döntő és évekig gondolkodtató.

Aztán biztosan benne van a szexualitás ábrázolása is. A testiség szerves és meghatározó része az életünknek, s ahogy Woody Allen mondta: "Úgy jó, ha egy kicsit mocskos" (értsd: ami jó mindkettőnek, és nem megszokás). Szókimondó képi ábrázolás, súrolva a pornográfiát, de közben a hangsúly ízlésesen mindvégig a szerelmen marad: pazar. (Az a jelenet, amikor Betty levágja a haját, és fokozódó őrületében nagyon pocsékul kifesti magát a vacsorához, Zorg odamegy hozzá, az arcára keni a paradicsomos tésztát, átöleli Bettyt, és közben minden szexuális felhang nélkül megfogja a mellét: mindent elmond a kapcsolatuk magától értetődő intimitásáról.)

Benne van persze a film képi és verbális néha fetrengő humora is, meg benne van a zene is; a befejező zene évek óta szerelmetesfeleségtársam csengőhangja.

Aztán ott van a zseniális szereplőválasztás, egytől egyig, bár tény, hogy a két főszereplővel azóta nem mertem más filmet megnézni.

A mozifilm-változatot nem is tudom, hányszor láttam. Aztán dvd-n a rendező változatot sikerült megszereznem. A magam részéről a mozifilm mellett állok ki, bár a rendezőiből is belefért volna ez meg az, de a bankrablós-jelenet iszonyatosan kilógott belőle (ahogyan a könyvből is), jó, hogy kivágták.

Ha tudjátok nézzétek, fogyasszátok, megéri!

2013-10-29 00:15:12 gomez1000 (4) #4

Sztorija nem igazán van, inkább csak a hangulata az, ami jelentős. A 2 főszereplő jó választás volt, kettejük személyisége és élete, viszonyuk határozza meg a majdnem 3 órás filmet. Nem értem a hosszúságának a lényegét, miért kellett ekkorára nyújtani, mert tulajdonképpen a film utolsó negyedét leszámítva semmiről sem szól, azon kívül, hogy meztelenkednek, dolgoznak, viccelődnek, meg veszekednek.

2010-08-24 10:19:50 oscarmániás (5) #3

Nekem nem volt problémám a bővített változattal,az egész film úgy ahogy van nagyon bejött.Nemcsak a karakterek-Eddy,Lisa,Betty,Bob,a rendőrök,nyomozó,Zorg-, és a hol fülledt,hol paródiába hajló erotika miatt.Csodálatos a táj,a szürkeségbe hajló tengerpart az egyforma bungalókkal,a sikátorokkal tarkított olasz városka és a talján vidék a felkelő és később lemenő nap fényében.A zenei aláfestés hangulatos,jó hogy nem erőltettek betétdalokat vagy jól ismert slágereket.A színhasználat is fantasztikus,Almodóvar jutott az eszembe: sárga merci,piros ruha Bettyn,a bungaló kékre festett ablakkerete és rózsaszínű oldala,Bob vörös haja,Eddy nyakkendője és köntöse,és a csillogó-villogó zongorák.
Ez Beatrice Dalle legelső filmje.Erőteljes játék jellemzi,kitűnő bemutatkozás,címszerepével rögtön belekerült a filmvilág sűrűjébe.Szerintem nem sokan tudnak azzal büszkélkedni,hogy első mozijukkal kultuszfigurává válnak.(Mert állítólag kultuszfilmmé vált a nyolcvanas években)

2010-02-21 00:33:53 bali113 (4) #2

Én a rendezői változatot néztem meg. Elég hosszúnak éreztem. A rövidebb többnek tűnt nekem. A kereskedelmi minden bizonnyal sokkal erőteljesebb. Még így is tetszett, viszont sokszor unalomba fulladt nálam a dolog. Azért egyszeri megnézésre mindenkinek ajánlom.

2009-01-27 15:08:40 dabo (2) #1

Ritka az, amikor a rendezői változat rosszabb, mint a kereskedelmi, ennél a filmnél viszont a 67 perces kurtítás teljesen legitim.