Ballada o szoldate (1959) ☆ 👁

Ballada a katonáról
Ballad of a Soldier

(Grigorij Csuhraj / Grigoriy Chukhray)

szovjet dráma, háborús film, szerelmi történet

4,5
★★★★☆
176 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-12-27 14:11:55 Xuja (4) #14

Lírai, letisztult, megindító dráma a háború veszteségeiről, a csatatér helyett az abból kimaradtak szemszögéből bemutatva. Az alkotás meglehetősen bátor koncepciójú, hiszen a szovjet tömbben a háborús hősök rendszer által elvárt ábrázolása helyett sokkal inkább emberközpontú (valódi társadalmi érzékenység a kommunista lózungok helyett). Az atmoszféra megkapó, erős a fényképezés - nincsenek olyan operatőri bravúrok benne, mint a Száll a darvak esetén, de mégis, összességében érettebb és hatásosabb filmnyelvileg - valamint a fiatalok alakítása is hozza a többi elem minőségét.

2021-02-16 21:55:58 zéel (5) #13

Ha még mindig nem láttad volna a teljes filmet :)
ITT most eredeti nyelven, magyar felirattal (kiváló minőségben) megnézheted.

előzmény: critixx (#5)

2012-10-22 11:40:11 Adam Taylor (5) #12

Hannibal-lal értek egyet, a Szállnak a darvak nálam ezzel a filmmel letaszíttatott trónjáról.

2012-06-16 01:01:57 frindli (?) #11

A film története és mondanivalója amit sejtet korát tekintve nagyon különleges, de ez a film ettől függetlenül még ma is nagyon jó!!

"nem kötelező semmilyen rendszerben gerinctelen talpnyalónak lenni!" - nagyon egyet értek!

előzmény: zéel (#6)

2011-10-23 09:13:50 Tenebra (4) #10

Nekem is végig az járt az eszemben, hogy ez neorealista alkotás. :>

Alapvetően tetszett, főleg az orosz buchéja miatt. Nekem "gyengém" az az ország, úgymond, lenyűgöz a "szláv brutalitása", ahogy Orson Welles is jellemezte. S ezt azért jócskán megkaptuk, poszt-szocreál jelenetek ide vagy oda. pl. a vonat felrobbantása méltán "oroszosra" sikeredett. Kegyetlen.

Azért "csak" egy erős 4-es, mert voltak benne arcpirítóan melodrámai részek, melyek mellett még az olasz neorealista nyáladzás is elbújhat. Az mondjuk dicséretes, hogy mikor anya és fia egymás felé szaladnak, totálban felvett és nincs alatta andalító zene. Na, az lett volna a hipergiccs.

De amúgy nagyon jó tényleg, már érződik rajta, hogy a szocreál felél jócskán elmozdult a valódi realizmus irányába. Plusz a főhős is szimpatikus volt, meg sikerült emberi karaktereket megmutatni.

2011-09-30 17:20:15 Hannibal Lecter (5) #9

Valóban egy mestermű. Számomra az elbeszéléstechnika és a motívumvilág kissé az olasz neorealizmust idézte (vándorlásmotívum, vidéki környezet, kopottas tárgyi szféra), talán nem is véletlenül. Az operatőri munka kitűnő, a fiatal hősökről készült arcközelik ezer szónál is többet mondanak, az elválás-jelenetet követő, felfokozott érzelmi állapotot aláhúzó, merész egymásra fényképezések különösen tetszettek, meg amúgy is egy megrázó, hiteles, a háború mocskát kényelmetlen aprólékossággal megjelenítő mozi ez, amely önmagában is keserű, de a narrációs keret - ha lehet - még keserűbbé teszi. Csuhraj az "olvadás" érájának egyik igazi remekművét alkotta meg, ami az én mércém szerint a Szállnak a darvak-at is utcahosszal veri.

2011-06-20 14:24:16 Pityi (5) #8

A körülmények tekintetében (50-es évek Szovjetuniója) az gondolom, hogy remek film, viszonylag kevés erőltetett ideológiával.
A nő túlzott ijedtsége a vonaton, amikor rájön, hogy egyedül maradt egy katonával pedig nagyon finom kritikája a "felszabadító" katona viselkedésének. A rendező is tudta: 100 katonából 99 megerőszakolná a lányt....

2011-04-20 02:15:45 gaben (5) #7

Talán az egyik legszebb film, amit volt szerencsém látni. Csodálatos képek, megkapó zene, és katarzis a köbön.
A mondás szerint az orosz embert nem lehet megérteni, csak elfogadni, én ezt most bizonyítva láttam. Maradandó élmény.

2009-11-26 15:51:52 zéel (5) #6

Igen, kizárták.
Csuhrajt megpróbálták rávenni, hogy változtasson a kész filmen, de ő makacsul (és bátran!) ragaszkodott a leforgatott, készre vágott film minden kockájához.
Ezt merte tenni egy rendező, egy alkotó, egy igazi művész az ötvenes évek Szovjetuniójában! (Zárójel: nem kötelező semmilyen rendszerben gerinctelen talpnyalónak lenni!)
A pártból való kizárás után, Csuhraj számára is váratlanul, Cannes-ba küldték a filmet. Ahol a zsűri különdíját nyerte el.
(Ha már Cannes! Csuhraj volt az ugyancsak Cannes-ban díjazott Tízezer nap művészeti tanácsadója is.)

előzmény: critixx (#5)

2009-11-26 12:05:29 critixx (4) #5

És sajnos csak részleteket láttam belőle, de azok alapján tényleg remekmű. Komolyan kizárták emiatt a pártból? Közben meg a szocialista tömbben eme film számtalan jelenetét, megoldását etalonként tanították a tanuló filmeseknek.

előzmény: zéel (#4)

2009-11-26 11:56:09 zéel (5) #4

Csillagos ötös!
Megkapó szerelmi történet, a II. világháború idejéből, az orosz fronton.
Zseniálisan megkomponált képek, zseniális fiatal színészek a női és férfi főszereben. És persze egy zseniális, empatikus rendező, Grigorij Csuhraj! (Akit, e miatt a film miatt kizártak a pártból.)

2009-09-08 13:09:45 Norchee (5) #3

Számomra ez szintés hatost érdemelne, akárcsak Chaplin - Nagyvárosi Fények című filmje. Emberi...

2009-04-22 20:50:22 Czelder Orbán (5) #2

1959 Szovjetunió.
Megható film egy fiatal szovjet katonáról, aki egy seprűnyéllel kilőtt két Tigris tanknak álcázott T-34-est és ezért egy hétre hazaengedik.
Végtelenül naív, ártatlan filmecske enyhe propagandisztikus felhangokkal, de mindenkinek nagyon ajánlom.

1959 Szovjetunió!!!

2008-04-16 23:17:02 osi (5) #1

Újabb filmtörténeti klasszikust tekintettem meg. A második világháború alatt játszódó film egy katonafiú életének egy szeletét tárja elénk. A bevezető csatajelenetet követően a fiú rövid hazalátogatása során ismerjük meg a főszereplőt. Az út mindent megváltoztat, megismeri a szerelmet és ahogyan az ő, úgy a mi szemünk elé is kitárul a háború okozta orosz nyomorúság. Találkozunk nővel, aki megvárja besorozott férjét, olyannal is aki nem, nyomorékká vált katonával, aggodó édesapával, guberáló családdal, menekültek hadával. Sártenger, közlekedési nehézségek, rommálőtt városok, a háború alatti Oroszország valós arca. Persze rengeteg szépítés is van a történetben, főleg emberi oldalon. Nem hinném, hogy bármely katonát egyhetes eltávozásra engedték volna az előrenyomulás kellős közepén, miután átvették az oroszok a kezdeményezést a németektől. Az őr pedig pláne nem kockáztatta volna a gulagot egy konzervért + felebaráti szeretetért. Szappant meg aztán végképp nem cipeltek magukkal zsákban. De ezektől a túlzásoktól lett igazán emberi a film, mely egy embertelen környezetben játszódik. Nagyobb objektivitást az 50-es évek végén nem is vártam egy orosz filmtől. Kicsit olyan érzésem volt mint a hazafias, korabeli amerikai háborúsfilmeknél, melyek a hős katonákról szólnak. De mivel azokért is odavagyok...
90%