Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Eredeti, mandarin nyelven néztem az alkotást, angol felirattal. Elbűvölően tiszta, szép, igazi. Köszönöm ezt a csodát, nem tudom pontosan kinek, de köszönöm!
Nekem nincs ilyen listám, de van egy DVD gyűjteményem. Ahol 200 film vár megnézésre :D
előzmény: tomside (#17)
dettó. Csak az a baj, hogy 700-as a listám, és folyamatosan bővül... :)
előzmény: budaik (#16)
Igen. Ez nekem is kimaradt. Mondjuk elsőre más filmeket fogok megnézni, de rákerül a listára. :)
előzmény: tomside (#15)
Ma ez a nap filmje, és olybá a tűnik, a napi filmes ajánló rendszeresen emlékezteti fog rá: sehol sem tartok még a megnézett jó filmek terén. Majd...
Szép film.
Nagyon szép film, a legszebb(en filmezett) szerelmes történet, ám amíg a mondanivalója "ennyi", az nálam nem zseniális.
De tényleg nagyon tetszett és szívesen nézem meg még többször!
mondom, az ötös simán jár neki. ez két apróbb hiba. ziyi aranyos csaj, de nem jó színész, kicsit olyan mint audrey tatou. a fekete-fehér keret történet meg egy nagy hatásvadászkodás. ennek ellenére a film szinte hibátlan.
előzmény: Olórin (#11)
hihetetlen, hogy mindketten ötöst adtunk a filmre, és még így sem tudok egyetérteni szinte egyetlen szavaddal sem:)
előzmény: deviant (#10)
sztem ziyi ebben is szar (mint általában mindenben), ellenben a film lehetne a rövidebb. a keret ugyanolyan akkora giccs, mintha csak ron howard dirigálta volna. de mindennel együtt még így is közel tökéletes a road home.
előzmény: vadPINGvin (#8)
Értem én és nem akarok ízléseken felesleges vitaköröket futni, csak ez a semmi... ez mellbevágott:) A szerelmi történetek kb 90%-a ugyanerről a "semmiről" szól, csak még kidíszítik mindenféle giccses-nyálas és egyéb sallanggal, amiket Zhang szépen, okosan elhagyott.
Hát eleve elég rövid, mégis nagyon sokszor megnéztem mennyi van még hátra. Olyan 30 percre való sztori van széthúzva. Nagyon jól meg van csinálva, de nem éreztem rajta, hogy ez a történet megérdemel ennyi percet.
Röviden: nagyon tetszett amit látok (főleg Zhang Ziyi), de egy idő után nem igazán érdekelt.
semmiről??? :sír:
Nekem meg nagyon bejönnek a kínai filmek. A Hongkongiak már kicsit ritkábban. De ennél én sem értem miért kellett egy ilyen szép filmet csinálni a semmiről.
előzmény: hhgygy (#5)
Egy ellenvélemény: nekem (már nem először) ezek a kínai filmek gyermekdedek. Mindenki kortól függetlenül úgy viselkedik benne, mint egy óvodás. Sajnálom, ez valami kulturális gap a nyugati és keleti gondolkodás- és viselkedésmód között.
Körülbelül a húszadik perctől végigkönnyeztem az egész filmet a gyönyörűségtől. Imádtam, ahogy képekben mesél a film, csodálatos képekben! Valóban minden idők egyik legszebb szerelmi története, ahol a szerelmesek között egyetlen csók és érintkezés sincsen. Órákig el tudtam volna nézni, ahogy a gyönyörűséges Zhang Ziyi fut a réten, erdőben, gabonaföldön, közben meg-megáll körbenéz, majd bele a kamerába és továbbszalad... Eszméletlen, nem találom a szavakat. Legszívesebben most rögtön újranézném;(
És én is szeretném megköszönni Olórinnak a figyelemfelkeltést, mert most nagy kinccsel lettem gazdagabb!
Ahogy a lány ébredező szerelmét, őszinte érzelmeit ábrázolja a film, az valami gyönyörű. Persze egy szerelmi történet elmesélésében nem lehet elhagyni a szentimentális hangokat, mert szerintem ez eléggé paradoxon lenne. De mindeközben végig vonul a film hangulatán a valóság, az életszerűség érzete, hiszen a legtöbben ugyanezeket az érzéseket megéltük vagy megéljük (ahogy nem törődve betegséggel, távolsággal várunk rá.)
A képek, színek, tekintetek mellett a film kísérőzenéje is nagyon szép.
Egy nagyszerű filmélménnyel lennék szegényebb, ha nem bukkanok rá az első bejegyzésre.
Szóval hálás köszönet Olórin :)
Csodálatos film. Jó 6 éve láttam az HBO-n, és nagyon megfogott, annyira, hogy a mai napig rendszeresen rengeteg jelenete, mondata, képivilága jut eszembe. Az egyik legszebb film, amit láttam.
Kötve hiszem, hogy ennél szebben el lehet mesélni két ember egymásra találását. Yimou filmjében egy fiú apja halála után visszaemlékszik a történetre, amit szülei megimerkedéséről meséltek neki. Egy, a világ végétől is messze eső, kis kínai faluban, az '50-es években játszódik a történet (legalábbis ez a része), amit a későbbi anya, a gyönyörű Zhang Ziyi szemén keresztül ismerünk meg. Yimou csodálatos, szinte költői képekben meséli el a sztorit, sallangok és giccs nélkül, a szerelemhez vezető út a fontos számára, nem a beteljesülés, az még csak egy csók erejéig sem jelenik meg - és pontosan így kerüli el a műfaj kliséit. Jó ötlet az is, hogy a jelen képei fekete-fehérek, mintha a viág elszürkült volna a férj halála után. Még a szentimentális befejezés is meg van bocsátva.
90%
Még néhány gondolat: különösen lírai az évszakokkal változó táj, ami mégis állandó, mert végig ugyanazt a kanyargós, hazafelé vezető utat látjuk. Az utat, amely a találkozást, a reményt, az ébredő szerelmet, a fájó várakozást, a csalódást, majd végül a boldogságot hozza. Di a szabadság lánya, aki abban a korban "mert" szerelembe esni, erdőszélen és búzamezőben várni és figyelni kedvesét, amikor ez teljesen ismeretlen, illetlen és tiltott magatartás volt a korabeli lányok számára. Ő azonban mindent kockára tett, mert legbelül tudta, hogy érdemes. Ugyanakkor ragaszkodott gyökereihez is, a főzés tudományához, a kúthoz, a szövéshez. Imádtam figyelni a mindennapi életének ezeket a csodáit. Jó volt bepillantani a napsugárban fürdő, párolgó ételekkel teli konyhába, és a szövőszéknél végzett munkába. Annyira meghitt, valódi otthon-érzetet teremtett bennem. Talán szívem mélyén keleti vagyok.